Rész

 1 Brody|                                  ERZSÉBET DAJKA~Erzsébet dajka lesz~
 2 Brody|                   ERZSÉBET DAJKA~Erzsébet dajka lesz~Keskeny fanyoszolyán
 3 Brody|       amit álmodott:~- Te pedig, Erzsébet, szedd föl a holmidat, és
 4 Brody|         a házból. Isten hírével.~Erzsébet nem aludt többé, ült a földön,
 5 Brody|         megegyezni. Az öreg Kiss Erzsébet azt akarta elhitetni a néppel,
 6 Brody|          apja búzáját csépelték. Erzsébet marokszedő volt akkor...
 7 Brody|       Hát a Klárika? - kiáltotta Erzsébet ijedten, és nyomban felugrott.~-
 8 Brody|     boltos, az ügyvéd!~- Hallod, Erzsébet, főügyvéd!~- Nálunk keresztényesen
 9 Brody|   sikította el magát Bottkó Kiss Erzsébet, és elkezdett ríni torkaszakadtából.~
10 Brody|      kérték egyszerre hárman is. Erzsébet odavitte őket a padkához,
11 Brody|       Klárika.~- Alszik! - mondá Erzsébet a jövevények felé fordulva,
12 Brody|          a lánnyal a pruszlikot. Erzsébet nem szégyenkezett, megmutatta
13 Brody|    leányhoz:~- Nem terhelt maga?~Erzsébet elvörösödött; az öregasszony
14 Brody|   Budapest csak Budapest! ‑ Majd Erzsébet felé fordulva, tréfásan
15 Brody|          mindnyájan fölnevettek. Erzsébet is mosolygott, és amint
16 Brody|      rongyos!~Aztán megcsókolta.~Erzsébet elbocsájtatik~Erzsébet föltérdelt
17 Brody|           Erzsébet elbocsájtatik~Erzsébet föltérdelt az asztalra,
18 Brody|        vinnie, de az az úr, akit Erzsébet még otthonról ismert - és
19 Brody|        ahová mindennap kijártak. Erzsébet maga is szeretett volna
20 Brody|         a gyermeke elfeledte. De Erzsébet nem volt bolond leány, észrevette
21 Brody|          ezért sokszor kikapott. Erzsébet egyedül maradt a nagy csendességben.
22 Brody|          némileg körültekintően.~Erzsébet elfordult, hogy a gazdájának
23 Brody|         De ma már ritka. Akarod?~Erzsébet szeme fölcsillant, a két
24 Brody|     ébren jogászkorát folytatná.~Erzsébet sem volt többé józan. Tekintetével
25 Brody|      szörnyű szót mondott, amire Erzsébet elhalványodott, majd meg
26 Brody|          is elmegyek én! - szólt Erzsébet csendesen. - De nekem ne
27 Brody|         megégeti és - megsegíti.~Erzsébet boldog lesz~A dajka, akit
28 Brody|     patikába. A kapu becsapódott Erzsébet után, és ő kibukott az éjszakába,
29 Brody|         debrei országút? - kérdé Erzsébet.~- Ülj be, majd elviszlek! -
30 Brody|          nők! - gondolta magában Erzsébet, és szintén megátkozta őket,
31 Brody|      szokták magukat veszejteni.~Erzsébet megrebbent a lelkében, és
32 Brody|     aludtak a szekerek alatt. És Erzsébet, valahányszor a víz engedte,
33 Brody|     romantikusabb, de számítóbb.~Erzsébet nem erősködött, engedte,
34 Brody|     senkihez, csak hozzá - mondá Erzsébet.~Jakabot megtalálja~A gonosz
35 Brody|        egész határozottsággal az Erzsébet pártjára állott. Egy sárga
36 Brody| helyeselték, sőt nagy félelmében Erzsébet bátorságot merített, megszólalt:~-
37 Brody|          se kutya! - szólt közbe Erzsébet.~- A szegényből lesz a gazdag! -
38 Brody|        tipor le engem, tudjátok!~Erzsébet közbeszólott:~- Rendőr bácsi,
39 Brody|     Jakab, aki fél szemével sírt Erzsébet sorsán, de a másik szemével
40 Brody|    szemével már Cicerót másolta.~Erzsébet rándított egyet a vállán,
41 Brody|         már a kis kéz melegétől. Erzsébet nézte, a szemével majd hogy
42 Brody|     annyit mondott még: siessen!~Erzsébet sietett, a szoknyája alá
43 Brody|         az érthetetlen beszédet.~Erzsébet kinyújtotta kezét a foszforos