Rész
1 Godsu| egy szelet kenyeret, hol pedig egy darab zöldpaprikát rakott
2 Godsu| Nem tudom megszokni!~- Pedig látja, öreg, a nélkül ma
3 Godsu| Teszi magát, hogy aluszik, pedig jól lát a huncut!~- De hát
4 Godsu| közöny-e a beteg állapot, vagy pedig a mi önámítási képességünk
5 Godsu| akarja!~- Majd megtudjuk.~- Pedig muszáj lesz neki hivatalt
6 Godsu| Hallod?~A hideg őszi eső pedig egyhangú locsogással csak
7 Godsu| ablakaim alatt áll, és kötött. Pedig sokszor mondtam neki, hogy
8 Godsu| A feleségem reá néz, ő pedig mondja: igen, te, nem viszed
9 Godsu| is csak az udvaron, ott pedig nem volt senki. Talán egyik-másik
10 Petel| Quomodo valet amice?~Azok pedig nem tudtak diákul, s elévődött
11 Petel| gyomra, ne félj! igen jó, pedig drága időket élünk”), hanem
12 Petel| csipogó verébfiók), a néni pedig hátul úgy kiterjeszti a
13 Petel| a gitárját... A gyerekek pedig cicáztak az utca közepén,
14 Petel| bácsi az Istent.~A bácsi pedig nagyokat bólongatott jobbra-balra
15 Petel| hazudozott a bácsi, ami pedig vétek az Isten parancsolata
16 Petel| A jó Isten ellen... akit pedig boldogan féltek. A bácsi
17 Petel| Hiszen maga is szenvedett, pedig csak az apját adta oda a
18 Petel| sírjon, és kétségbeessék. Pedig ő tele van a reménységgel.
19 Petel| szent kehellyel, az udvaron pedig lezuhant valami, és arra
20 Brody| menjenek.~A legényekben pedig mintha megroggyant volna
21 Brody| arra, amit álmodott:~- Te pedig, Erzsébet, szedd föl a holmidat,
22 Brody| elfordította a felesége, a doktor pedig hozzányúlt a leány kebléhez:~-
23 Brody| verejtékező homlokát:~- Most pedig gyerünk enni, legyen szerencsém
24 Brody| elcsapták, az üvegdajkát pedig sehogy sem akarta elvenni.~
25 Brody| Aztán szörnyen elálmosodott, pedig az öntudata éber volt, nem
26 Brody| asszonyság. Föléje hajolva pedig kellemeztette magát az a
27 Brody| elnevette a felét, a másik felét pedig hirtelen káromkodásra változtatta.~-
28 Brody| Egész nap dolgozott, estve pedig kávéházba kellett mennie,
29 Brody| sokszor elszökött velük, pedig unta már a Városliget köröndjét,
30 Brody| ki a Dunához, legfőképpen pedig a királyi kertbe. Fenyegetőzött
31 Brody| hamar megkérte a kezét, pedig öreg volt, mint a Mátra,
32 Brody| valami frajla.~Körülötte pedig ugyan muzsikáltak; két polgári
33 Brody| megtörölte a lány szemét, pedig a magáéból is kezdett hullni
34 Brody| lány visszaadta. A legény pedig elfordult, egy percre, fölnézett
|