Rész

 501 Godsu|                 írást kezébevéve, kitörülte a Consommé en tasse-t és odaírta
 502 Godsu|                   meg vagyok vele elégedve.~A komorna kiment.~Lili elégedetten
 503 Godsu|                   elégedetten igazgatta meg a csipkéit, aztán összedörzsölte
 504 Godsu|              csipkéit, aztán összedörzsölte a kezeit. A szemei ragyogtak,
 505 Godsu|                    összedörzsölte a kezeit. A szemei ragyogtak, és mondta:~-
 506 Godsu|                   és mondta:~- Előre örülök a menünek! Örülök, igazán
 507 Godsu|              Lilihez, és gyöngéden átölelte a derekát. Lili szelíden hozzásimult.~-
 508 Godsu|                      mégis érdemes élni! Én a menü révén már régen kibékültem
 509 Godsu|               mutatott és mondta:~- Hallod?~A hideg őszi eső pedig egyhangú
 510 Godsu|                   rajtakapta Piry Gergelyt, a falujabeli borbélyt, mikor
 511 Godsu|                  falujabeli borbélyt, mikor a vadászterületén nyulat lesett,
 512 Godsu|      vadászterületén nyulat lesett, eltörte a jobb karját, bezúzta két
 513 Godsu|              somfabottal kékre-zöldre verte a hátát, a combjait és a mellét
 514 Godsu|                 kékre-zöldre verte a hátát, a combjait és a mellét úgy,
 515 Godsu|                verte a hátát, a combjait és a mellét úgy, hogy a borbély
 516 Godsu|              combjait és a mellét úgy, hogy a borbély három hónapig beteg
 517 Godsu|              följelentette az esetet - mire a bíróság egy évi fogházra
 518 Godsu|               azonnal megkezdte büntetését.~A fogházfelügyelő irodájában
 519 Godsu|                      azután majd reám, majd a fogházfelügyelőre nézett,
 520 Godsu|             fogházfelügyelőre nézett, végre a mutatóujjával gyorsan felém
 521 Godsu|                  bökve kérdezte:~- Maga itt a felügyelő?~- Nem. Én az
 522 Godsu|                     micsoda! Nekem Ádámmal, a felügyelővel van dolgom! -
 523 Godsu|                    ostobáskodjon! Ez nem az a hely, ahol udvariaskodni
 524 Godsu|                   vagyok én, punktum. Ennél a majomnál van az irkafirka.
 525 Godsu|                  kötelessége tudni, hogy az a fő, - mondta és a szemem
 526 Godsu|                   hogy az a fő, - mondta és a szemem közé nevetett.~A
 527 Godsu|                     a szemem közé nevetett.~A fogházőr átadta a törvényszék
 528 Godsu|                 nevetett.~A fogházőr átadta a törvényszék értesítőjét
 529 Godsu|               értesítőjét és így tudtam meg a nevét.~- Ön most a büntetését
 530 Godsu|               tudtam meg a nevét.~- Ön most a büntetését fogja itt elszenvedni
 531 Godsu|                 viselje magát illedelmesen. A mostani viselkedését ingerült
 532 Godsu|               imponál!~Mikor ezeket mondta, a hangja nyugodt volt és hideg
 533 Godsu|                  akarok önnek imponálni, de a viselkedéséért négyórai
 534 Godsu|                    beszél. Szeretném én azt a kurtavasat látni!~- Ezért
 535 Godsu|                   kurtavasat látni!~- Ezért a nyilatkozatért további négyórai
 536 Godsu|                    kurtavasra ítélem és ezt a büntetést a sötét zárkában
 537 Godsu|                   ítélem és ezt a büntetést a sötét zárkában fogja elszenvedni!~-
 538 Godsu|                    aztán tarthatna előadást a hivatalos szenvedésekről.
 539 Godsu|                mondta Kelemen és felállott.~A felügyelő izgatottan hozzálépett,
 540 Godsu|            izgatottan hozzálépett, megfogta a karját és azt mondta:~-
 541 Godsu|                       Jöjjön!~De alig, hogy a szót kiejtette, Kelemen
 542 Godsu|                 Péter egyet lökött rajta és a felügyelő a falhoz tántorodott.~-
 543 Godsu|                 lökött rajta és a felügyelő a falhoz tántorodott.~- Hogy
 544 Godsu|                hozzám nyúlni! Buta paraszt!~A felügyelő reám meresztette
 545 Godsu|                  felügyelő reám meresztette a szemét és mondta:~- No!
 546 Godsu|                    mondta:~- No! Hát ez mi?~A megrémült fogházőr elszaladt
 547 Godsu|             megrémült fogházőr elszaladt és a következő percben két őrrel
 548 Godsu|           szempillantás alatt fellökte mind a hármat.~- Kevesen vagytok,
 549 Godsu|                     udvarias hangon mondta.~A felügyelő csengetésére még
 550 Godsu|                     ember, ne kényszerítsen a végsőre! Engedelmeskedjék
 551 Godsu|              birkózni!~És Kelemen felgyűrte a kabátja ujját.~Egy intésre
 552 Godsu|                  kabátja ujját.~Egy intésre a fogházőrök körülfogták és
 553 Godsu|                     lecipelték az emeletről a sötét zárkába.~A felügyelő
 554 Godsu|                  emeletről a sötét zárkába.~A felügyelő tíz perc múlva
 555 Godsu|                  nem szólt semmit, behunyta a szemeit, halvány lett, mint
 556 Godsu|                 szemeit, halvány lett, mint a fal és neki úgy tetszett,
 557 Godsu|                   neki úgy tetszett, mintha a fogait csikorgatta volna.~
 558 Godsu|                    az orvost. Közöltem vele a történteket és fölhívtam,
 559 Godsu|               másnap vizsgálja meg, mert az a gyanúm, hogy őrült. Mialatt
 560 Godsu|              orvossal beszéltem, jelentette a kulcsár, hogy Kelemen Péter
 561 Godsu|                 kulcsár, hogy Kelemen Péter a zárka tenyérnyi vasrostélyos
 562 Godsu|                  Kelemen Péter elszakította a vas karpereceket összekötő
 563 Godsu|               mutatott és kérdezte:~- Ki ez a pohos ember? Ez is talán
 564 Godsu|                    Ez is talán egyik szerve a törvényes igazságnak?~Az
 565 Godsu|             mosolygó szemekkel mondta:~- Én a fogház orvosa vagyok!~-
 566 Godsu|                 Pufók és pislogó! Mosolygós a szájaszéle és kétemeletes
 567 Godsu|                   szájaszéle és kétemeletes a tokája! Malac korában gyönyörű
 568 Godsu|                   Kelemen mondott, megfogta a pulzusát és órával a kezében,
 569 Godsu|               megfogta a pulzusát és órával a kezében, figyelt.~Kelemen
 570 Godsu|                   hogy üljön le és megnézte a pupilláit, a nyelvét is,
 571 Godsu|                    és megnézte a pupilláit, a nyelvét is, megvizsgálta
 572 Godsu|                    nyelvét is, megvizsgálta a térdeinek reflex-mozgásait,
 573 Godsu|              reflex-mozgásait, megtapogatta a kar- és combizmokat és úgy
 574 Godsu|             combizmokat és úgy tett, mintha a leheletét szagolná, aztán
 575 Godsu|              verethet és újra imponálhat ez a tekintélytulajdonos - és
 576 Godsu|                mutatott, aztán folytatta: - A törvényes egészség pohos
 577 Godsu|                  kell gorombáskodni, azután a viccei sem valami elsőrendűek.
 578 Godsu|                       mondta az orvos.~- Ez a hájas ember is tekintélyszomjas.
 579 Godsu|       tekintélyszomjas. Bravó! Úgy látszik, a nyírott fejű, zubbonyos
 580 Godsu|            zubbonyos barmokat kivéve, ebben a házban vagy mi az ördögben,
 581 Godsu|                    mi az ördögben, mindenki a tekintélyét félti.~- Igen -
 582 Godsu|                     vasra fogják önt verni.~A felügyelőnek villogtak a
 583 Godsu|                    A felügyelőnek villogtak a szemei és hol reám, hol
 584 Godsu|               Kelemen Péterre nézett, aztán a kulcsárhoz fordult és szinte
 585 Godsu|                    lesz? Hamar, ide azokkal a vasakkal!~- Legyen esze! -
 586 Godsu|             izgatottságot is kizárják.~- Ez a Kelemen úr egészséges, mint
 587 Godsu|                 Kelemen úr egészséges, mint a makk! De önhitt, goromba
 588 Godsu|                      hogy mit csinált azzal a szegény, vézna Piryvel.
 589 Godsu|                     szegény, vézna Piryvel. A szó szoros értelmében összezúzta.
 590 Godsu|                 nyúlért! Sok vére van ennek a vadállatnak. Egy rongyos
 591 Godsu|               mentsen meg! De megvizsgáltam a Piryt. Mondhatom, borzasztóan
 592 Godsu|              eltávozott, lélekszakadva jött a felügyelő és jelentette,
 593 Godsu|                  Kelemen ismét elszakította a láncot, hogy mikor kérdőre
 594 Godsu|                mutogatott neki, és ezt mind a kísérő őrök fülehallatára
 595 Godsu|        fülehallatára és szemeláttára tette. A harmadik kurtavas is csak
 596 Godsu|                  való és még gyöngébb, mint a másik kettő és így most
 597 Godsu|                    hogy mit csináljon ezzel a vadállattal, mert ennél
 598 Godsu|                     vadállattal, mert ennél a három kurtavasnál nincs
 599 Godsu|                három kurtavasnál nincs több a háznál.~A vaskereskedésből
 600 Godsu|            kurtavasnál nincs több a háznál.~A vaskereskedésből hozott
 601 Godsu|               hozott kerékkötőlánc segített a bajon. Azt nem bírta elszakítani
 602 Godsu|                    hideg közönnyel ült, hol a kövekkel kirakott földön,
 603 Godsu|               kövekkel kirakott földön, hol a tölgyfapriccsen két-három
 604 Godsu|                    anyját szidta, gyalázta, a felügyelőt állandóan parasztnak,
 605 Godsu|           sértéseket eszelt ki, sőt egyszer a felügyelőnek az arcába is
 606 Godsu|           felügyelőnek az arcába is köpött.~A legkeményebb böjtöléssel
 607 Godsu|                   és tűrhetetlen volt, mint a megérkezése napján.~A felügyelő
 608 Godsu|                  mint a megérkezése napján.~A felügyelő a harmadik hónap
 609 Godsu|             megérkezése napján.~A felügyelő a harmadik hónap végén jelentette,
 610 Godsu|                    volt huszárőrmester, ezt a gyalázatot nem tűrheti s
 611 Godsu|                  felelte:~- De hátha elfogy a türelmem!~- Dehogy fogy,
 612 Godsu|               Hamarább megtörik ő, mint mi. A sértésekért külön büntetéseket
 613 Godsu|                kapott és kap; majd megunja!~A többi letartóztatott kegyeletes
 614 Godsu|           kegyeletes tisztelettel nézte ezt a bátor embert. Végre van
 615 Godsu|                     melankolikus szemeiket. A zárkákban halkan beszéltek
 616 Godsu|                      hirtelen elhallgattak. A séták alkalmával tiszteletteljesen
 617 Godsu|                 újonnan érkezetteknek, hogy a kurtavasakat, mintha pántlikák
 618 Godsu|                     olyan könnyen tépte el.~A fogház legendás alakja lett
 619 Godsu|                     ha lármás gorombaságait a csukott zárkába behallották,
 620 Godsu|                     behallották, felütötték a fejüket és meredt szemekkel,
 621 Godsu|                  Hallod? Hallod? Most kikap a felügyelő!~Az a néhány elzárt
 622 Godsu|                  Most kikap a felügyelő!~Az a néhány elzárt asszony és
 623 Godsu|              mindent és mikor Kelemen Péter a virágzó rózsákkal teli nyájas
 624 Godsu|                 teli nyájas fegyházudvarban a sétáját végezte és ők az
 625 Godsu|           abbahagyták halk trécselésüket és a mosóteknő szappanszagú gőzéből
 626 Godsu|           egyenletes lépésekkel mérte végig a pázsitos udvar kavicsos
 627 Godsu|                   és gyűlölettel nézték ezt a megfékezhetetlen durva embert.~
 628 Godsu|              megfékezhetetlen durva embert.~A felügyelő egy reggel halványan
 629 Godsu|                    segít rajtam, végem van! A dolog úgy történt, hogy
 630 Godsu|                történt, hogy tegnap délután a feleségem, úgy öt óra felé
 631 Godsu|                    óra felé lehetett, kiült a diófa alá, amelyik tetszik
 632 Godsu|                   Hát kiült. Igen ám, de az a gazember, verje meg az isten,
 633 Godsu|                  Kelemen Péter?~- Igen, az, a Kelemen! Amint meglátta,
 634 Godsu|                   te hogy mersz ide kiülni? A feleségem reá néz, ő pedig
 635 Godsu|                  nem viszed be mindjárt azt a kifestett pofádat!~A feleségem
 636 Godsu|                    azt a kifestett pofádat!~A feleségem lekomiszozta és
 637 Godsu|                 rabbal nem is áll szóba! Én a lármára kinézek az ablakon
 638 Godsu|               lármára kinézek az ablakon és a saját fülemmel hallom, amint
 639 Godsu|                hallom, amint pofonokat ígér a feleségemnek!~Ember vagyok,
 640 Godsu|                   esztendeig. Mikor először a szemem közé köpött, megígértem
 641 Godsu|                Alighogy ezt kimondtam, újra a szemem közé köpött és akkor,
 642 Godsu|                 meguntam az életemet emiatt a bitang miatt. Most meg már
 643 Godsu|                  bitang miatt. Most meg már a feleségembe is belekötött.
 644 Godsu|                     belekötött. Lepiszkolta a feleségemet, pofonokat ígért
 645 Godsu|                      Két éve, hogy elvettem a feleségemet és szeretem.
 646 Godsu|                  bekergettem az asszonyt és a gazembert azonnal a sötétbe
 647 Godsu|             asszonyt és a gazembert azonnal a sötétbe vitettem és rövidre
 648 Godsu|                  bikacsököt, lementem hozzá a sötétbe és bezártam az ajtót.
 649 Godsu|                      Szemben az ajtóval ült a kövezeten. Mikor meglátott
 650 Godsu|                     azt mondta nekem, nekem a szemembe: Leköpöm azt a
 651 Godsu|                     a szemembe: Leköpöm azt a te kifestett feleségedet!~
 652 Godsu|             feleségedet!~Minden csepp vérem a fejembe szállt és én elkezdtem
 653 Godsu|                    pofozni és ütni és verni a bikacsökkel a fejét, a lábát,
 654 Godsu|                 ütni és verni a bikacsökkel a fejét, a lábát, a hátát,
 655 Godsu|                verni a bikacsökkel a fejét, a lábát, a hátát, a megvasalt
 656 Godsu|               bikacsökkel a fejét, a lábát, a hátát, a megvasalt kezét,
 657 Godsu|                    fejét, a lábát, a hátát, a megvasalt kezét, és ütöttem,
 658 Godsu|                 értem és csépeltem, ameddig a bikacsök foszlányokra szakadt.
 659 Godsu|                    rúgtam és pofoztam, amíg a lélegzetem elállott, és
 660 Godsu|                     nem bírtam tovább!~- És a többi rab hogy viselkedett
 661 Godsu|                  többi rab hogy viselkedett a lármára, jajgatásra?~- Az
 662 Godsu|                   lármára, jajgatásra?~- Az a bitang úgy hallgatott, mintha
 663 Godsu|                 nyögött és fújt, mint ahogy a bikák szoktak. Legföljebb
 664 Godsu|                   bikák szoktak. Legföljebb a puffanásokat lehetett hallani,
 665 Godsu|             kifújtam magamat és fölvitettem a zárkájába. Csendesen fölment
 666 Godsu|                  semhogy becsukjanak emiatt a bitang miatt.~- Hát biz
 667 Godsu|                     majd megnézem.~Bementem a Kelemen zárkájába. Ott feküdt
 668 Godsu|               Kelemen zárkájába. Ott feküdt a vaságyon és a nyári pokróccal
 669 Godsu|                    Ott feküdt a vaságyon és a nyári pokróccal állig be
 670 Godsu|            pokróccal állig be volt takarva. A szemei le voltak csukva
 671 Godsu|                  szemei le voltak csukva és a zajos kulcs-csörömpölésre;
 672 Godsu|         kulcs-csörömpölésre; zárnyitásra és a kísérő őr „vigyázz!” vezényszavára
 673 Godsu|                   azt hittem, hogy meghalt. A szemgödrei mélyen be voltak
 674 Godsu|                   sötétkék karikák jelezték a szemgödrök határait.~Az
 675 Godsu|                   fehér-sárgásra változott. A szája körül a nagy testi
 676 Godsu|                    változott. A szája körül a nagy testi fájdalmakat mutató,
 677 Godsu|                   feküdt és nem nyitotta ki a szemeit. Csak most vettem
 678 Godsu|                 orvost!~Kelemen fölnyitotta a szemét, rám nézett és rémületet
 679 Godsu|         Négyszemközt akarok önnel beszélni!~A kíséretet kiküldtem és leültem
 680 Godsu|              leültem az ágya mellé. Kelemen a takaró alól kihúzta a kezeit
 681 Godsu|               Kelemen a takaró alól kihúzta a kezeit és a mellére tette.~-
 682 Godsu|                    alól kihúzta a kezeit és a mellére tette.~- Bocsásson
 683 Godsu|              embernek érzem magam.~- Tudom, a felügyelő...~- Igen. Én
 684 Godsu|                vasárnap estefelé rajtaértem a falunkbeli borbélyt, azt
 685 Godsu|                    falunkbeli borbélyt, azt a vézna, rongyos kis Piryt,
 686 Godsu|                     észre és én megkerültem a kukoricást. Tudtam, hogy
 687 Godsu|                     Tudtam, hogy hol ül, és a lélegzetemet is visszafojtva,
 688 Godsu|                   zajtalan lépésekkel, mint a ragadozó nagy macskák, közeledtem
 689 Godsu|                    nagy macskák, közeledtem a prédámhoz.~Ahol nagyon sűrű
 690 Godsu|            prédámhoz.~Ahol nagyon sűrű volt a kukoricás, négykézláb másztam
 691 Godsu|             hallgatóztam és vigyáztam, hogy a somfapálcámat el ne veszítsem.~
 692 Godsu|                  ült előttem öt lépésnyire! A szívem dobbanását hallottam
 693 Godsu|              közeledett feléje, és én abban a pillanatban ragadtam meg,
 694 Godsu|             pillanatban ragadtam meg, mikor a nyúlra emelte a fegyvert.~
 695 Godsu|                  meg, mikor a nyúlra emelte a fegyvert.~Először fölrántottam
 696 Godsu|                     Először fölrántottam őt a földről, aztán összeráztam,
 697 Godsu|                     aztán összeráztam, hogy a fogai vacogtak bele és pofoztam.
 698 Godsu|                 Piry lármázni kezdett és én a földhöz vágtam; aztán rugdostam
 699 Godsu|                  vágtam; aztán rugdostam és a pálcával ütöttem, vertem,
 700 Godsu|                    hogy csillapította volna a dühömet, még jobban izgatott...
 701 Godsu|                 csak úgy hempergett előttem a tarlón.~Összehúzta magát
 702 Godsu|                     sipogó hangon sírt, ami a beteg madarak pipelésére
 703 Godsu|                    emlékeztet. Mikor ezeket a hangokat hallottam, megijedtem,
 704 Godsu|                 Saját magamtól ijedtem meg.~A vadságom a tarlón vergődő
 705 Godsu|                     ijedtem meg.~A vadságom a tarlón vergődő ember zokogó
 706 Godsu|                  magamat, az izmos bestiát.~A nyöszörgő gyönge ember ott
 707 Godsu|                     gyönge ember ott feküdt a lábaimnál és én, a gyalázatos
 708 Godsu|                   feküdt a lábaimnál és én, a gyalázatos győző, ott álltam
 709 Godsu|               idegen ruhát. Gyári bűnhődés! A hivatalos szenvedésnek nincs
 710 Godsu|                    és tehetetlenül ugyanazt a gyalázatot akartam elszenvedni.~
 711 Godsu|                  Felingereltem önöket, mint a szelídített fenevadakat.
 712 Godsu|                   valamennyi rámvicsorgatta a fogát.~Mindennap és minden
 713 Godsu|                 minden órában eszembejutott a nyöszörgő, síró ember. Láttam
 714 Godsu|                  nyomorék, vézna karját, és a hosszú éjjeleken sokáig
 715 Godsu|               sokáig nem tudtam elaludni és a saját bordáimon tapogattam
 716 Godsu|                    ki az ő vékony bordáinak a zúzott helyeit.~Láttam a
 717 Godsu|                    a zúzott helyeit.~Láttam a somfapálcám és a csizmám
 718 Godsu|                     Láttam a somfapálcám és a csizmám kék és zöld nyomait
 719 Godsu|                 csizmám kék és zöld nyomait a testén. Láttam, amint az
 720 Godsu|                  mozdulatlanul feküdt.~Ezek a látomások erőt adtak egyik
 721 Godsu|                     erőt adtak egyik napról a másikra és én itt önöket
 722 Godsu|                  nekem, csak én fogok ebből a házból tiszta lélekkel távozni.
 723 Godsu|                    tiszta lélekkel távozni. A többi csak szégyent, keserűséget
 724 Godsu|                     visz ki innen. Itt csak a kemény törvény és a hideg
 725 Godsu|                    csak a kemény törvény és a hideg rend uralkodik.~Érzem,
 726 Godsu|                    szükségem bírákra.~Minek a bírák? Minek a bilincs!~
 727 Godsu|               bírákra.~Minek a bírák? Minek a bilincs!~Alázatosan bocsánatot
 728 Godsu|                    ne legyen.~Nyújtsa nekem a kezét! Kérem! Bocsásson
 729 Petel|                                             A NAGYAPÓ~Emlékezik-e kegyed
 730 Petel|                  NAGYAPÓ~Emlékezik-e kegyed a nagyapja házára?~Tornácos
 731 Petel|                    házára?~Tornácos ugye? s a grádics felett tölgyfa oszlopos
 732 Petel|                     hajnalkával futtatta be a néni? A szegeletben áll,
 733 Petel|             hajnalkával futtatta be a néni? A szegeletben áll, ugye, a
 734 Petel|                    A szegeletben áll, ugye, a nagy hárs karosszék, melynek
 735 Petel|                     hárs karosszék, melynek a környéke ronda, minthogy
 736 Petel|                  ronda, minthogy ott szívja a bácsi napestig a fehér krajcáros
 737 Petel|                     szívja a bácsi napestig a fehér krajcáros pipáját (
 738 Petel|               krajcáros pipáját (persze ezt a szortyogó szerszámot nem
 739 Petel|               szerszámot nem szabad bevinni a tisztaszobába).~Szakasztott
 740 Petel|           tisztaszobába).~Szakasztott ilyen a Márton bácsié.~Oda járt
 741 Petel|               bácsié.~Oda járt audienciára, a tornácra mindenki, akinek
 742 Petel|                 mindenki, akinek dolga volt a bácsival, mert ő nehéz,
 743 Petel|                    sétifikál. Itt leste meg a bácsi a barátistákat, akik
 744 Petel|            sétifikál. Itt leste meg a bácsi a barátistákat, akik tizenegy
 745 Petel|                     abc-s könyvükkel. Ekkor a bácsi beinti a gyermekeket
 746 Petel|            könyvükkel. Ekkor a bácsi beinti a gyermekeket az utcáról,
 747 Petel|                      Nabukodonozor, s akkor a tietek lesz ez a máriás.~
 748 Petel|                    s akkor a tietek lesz ez a máriás.~De ezt nem tudták
 749 Petel|                   kimondani elég gyorsan, s a máriás visszakerül a lajbizsebbe.
 750 Petel|                      s a máriás visszakerül a lajbizsebbe. S a bácsi jól
 751 Petel|                visszakerül a lajbizsebbe. S a bácsi jól mulatott. Jöttek
 752 Petel|                  jól mulatott. Jöttek aztán a mészárosok a székből. Megállította
 753 Petel|                   Jöttek aztán a mészárosok a székből. Megállította őket
 754 Petel|              mellett. - Ott helyben végezte a délelőtti falatozását is.
 755 Petel|                  tán egy ujjnyi káskával... A néni unszolta:~- Nézze,
 756 Petel|                      Nézze, Márton, még ezt a falat száraz bélpecsenyét
 757 Petel|                száraz bélpecsenyét vagy ezt a finom szelet zsabonyicát,
 758 Petel|                    megmozdult az egész ház. A vén szolga már erőtelen („
 759 Petel|                    szolga már erőtelen („de a gyomra, ne félj! igen jó,
 760 Petel|                  élünk”), hanem segíthetnek a szolgaleánykák (két szürke
 761 Petel|                  szürke csipogó verébfiók), a néni pedig hátul úgy kiterjeszti
 762 Petel|                 pedig hátul úgy kiterjeszti a karjait, mintha ő is segítene.
 763 Petel|          megkönnyebbülve sóhajtanak fel, ha a hűvös, tiszta szobába leülhet
 764 Petel|                legyet! Zöld szőrfirhang lóg a széles, törpe ablakokon,
 765 Petel|                   az ablakpárkányon, amikre a legyek ráragadnak. Efféléket
 766 Petel|            ráragadnak. Efféléket mindenütt: a veres kasztenen, a tükör
 767 Petel|               mindenütt: a veres kasztenen, a tükör felett, mindenfelé
 768 Petel|                felett, mindenfelé kaphatsz. A legyek biztosan rováson
 769 Petel|                 rováson tartották e szobát.~A nagy cserfa asztal szegletén
 770 Petel|               asztal szegletén jól elfértek a bácsi a nénivel, de a tálak
 771 Petel|              szegletén jól elfértek a bácsi a nénivel, de a tálak alig
 772 Petel|              elfértek a bácsi a nénivel, de a tálak alig a tetején. Ebben
 773 Petel|                    nénivel, de a tálak alig a tetején. Ebben egy kis friss
 774 Petel|                 üvegfedél alatt, mandulával a jó szájíz végett; és hónapos
 775 Petel|                   és hónapos retkek, amiket a fogások között rág az ember,
 776 Petel|                      hogy ne unja el magát. A kövér, forró leves párolog
 777 Petel|                  kövér, forró leves párolog a tányérban. A néni alig mer
 778 Petel|                  leves párolog a tányérban. A néni alig mer hozzá nyúlni.~-
 779 Petel|                    az istenért, mind lesüti a szájpadlását. - A bácsi
 780 Petel|                    lesüti a szájpadlását. - A bácsi hunyorog, de egy szót
 781 Petel|                  kanalazza mohón. Aztán jön a főtt hús, „olyan kövér,
 782 Petel|                     hús, „olyan kövér, mint a tapasz”, erős tormával.
 783 Petel|                    tormával. Gyorsan gyúrja a bácsi, ravaszul nézve a
 784 Petel|                     a bácsi, ravaszul nézve a nénit, amint könnyezik a
 785 Petel|                    a nénit, amint könnyezik a haragos növénytől.~- De
 786 Petel|                   mi búra gondol, Cica? Tán a fiatalságát siratja?~És
 787 Petel|                    úgy trappban nyeli le, s a néni alig ehetik a nagy
 788 Petel|                    le, s a néni alig ehetik a nagy sietségtől, hogy ne
 789 Petel|            sietségtől, hogy ne várakoztassa a bácsit. A sültből nagyokat
 790 Petel|                   ne várakoztassa a bácsit. A sültből nagyokat fal a bácsi.~-
 791 Petel|                      A sültből nagyokat fal a bácsi.~- De nézze a lájbiját,
 792 Petel|                     fal a bácsi.~- De nézze a lájbiját, Márton, melyre
 793 Petel|                     Márton, melyre rácsepeg a zsír.~- Ne sajnálja tőle,
 794 Petel|                   magának; elfújhatja, mint a pehelyt. Vagy tán egy harapás
 795 Petel|                     meg? szétszedheti, mint a papirost. Vagy tán egy falat
 796 Petel|                     nyalhatna? ami élénkíti a vérét.~A bácsi hamisan megfenyegeti:~-
 797 Petel|            nyalhatna? ami élénkíti a vérét.~A bácsi hamisan megfenyegeti:~-
 798 Petel|            megfenyegeti:~- Mit borsolja már a véremet, Cica?~A néni szégyenlősen
 799 Petel|               borsolja már a véremet, Cica?~A néni szégyenlősen elfordul,
 800 Petel|                   utána. Az aranyszínű bort a gyűszűnyi poharakból csak
 801 Petel|                     csak csínján szopogatja a bácsi, mert a guta künn
 802 Petel|                    szopogatja a bácsi, mert a guta künn leselget a kapu
 803 Petel|                   mert a guta künn leselget a kapu előtt.~- Vajon, Cica,
 804 Petel|                  bolondokat beszél, Márton! A halállal nem szabad tréfálni,
 805 Petel|                   tréfálni, Márton! csapjon a szájára, az Isten bocsássa
 806 Petel|              szájára, az Isten bocsássa meg a bűnét.~Aztán igen szuszogós
 807 Petel|                   Aztán igen szuszogós lesz a bácsi, s azon ülő helyében
 808 Petel|                   senki meg se mer moccanni a házban.~Az Isten igazán
 809 Petel|                   igazán bocsássa meg! Mert a halál gondolatával nem szabad
 810 Petel|           gondolatával nem szabad tréfálni. A néni mindjárt sírva fakad,
 811 Petel|                    eleget keresni az ember! A szép nagy fiát: a pelyhedző
 812 Petel|                    ember! A szép nagy fiát: a pelyhedző ajakú Istvánt
 813 Petel|                   Istvánt elcsalta Bardócz, a barát, a forradalomkor.
 814 Petel|                  elcsalta Bardócz, a barát, a forradalomkor. Ott a Besén
 815 Petel|                 barát, a forradalomkor. Ott a Besén mentek ki, nagy dobszóval,
 816 Petel|                  énekkel. Vajon ki fogta be a szemeit?... A fekete szemű
 817 Petel|                   ki fogta be a szemeit?... A fekete szemű Rózsika, aki
 818 Petel|                   fekete szemű Rózsika, aki a néni ölébe ülve, lehelte
 819 Petel|                     lehelte ki beteg torkán a lelkét... Az okos kis Miklós;
 820 Petel|                     okos kis Miklós; akinek a testén nem akart kiütni
 821 Petel|                     testén nem akart kiütni a himlő... És oh! a menyecske
 822 Petel|                    kiütni a himlő... És oh! a menyecske leánya: Mari,
 823 Petel|                leánya: Mari, aki megszökött a forradalom után egy kvietált
 824 Petel|          őrmesterrel. Oh! Néha sírva gondol a néni az egyetlen unokájára,
 825 Petel|                 néni az egyetlen unokájára, a leányának a fiúcskájára,
 826 Petel|             egyetlen unokájára, a leányának a fiúcskájára, de Márton előtt
 827 Petel|               beszélni róla...~És odalettek a szomszédok mind... Akikkel
 828 Petel|                     civódtak, szeretkeztek. A tutajos szomszéd... aki
 829 Petel|                    hogy majd leszédültek... A bivalykereskedő, a zsíros
 830 Petel|           leszédültek... A bivalykereskedő, a zsíros kabátú vén rác. Hol
 831 Petel|                     Hol vannak mind? És hol a lisztlopó molnár, aki érzékeny,
 832 Petel|                   minden szép, ami szép,~Az a szép, amit szeretünk...~-
 833 Petel|            szeretünk...~- és pengette hozzá a gitárját... A gyerekek pedig
 834 Petel|                pengette hozzá a gitárját... A gyerekek pedig cicáztak
 835 Petel|                   ember... Hol vannak mind; a gyerekek kedve, az öregek
 836 Petel|                  élete? Istenem, beh kihalt a világ! Oh, nem kell az elmúlásról
 837 Petel|               beszélni. Nem jó! Ne kísértse a bácsi az Istent.~A bácsi
 838 Petel|                 kísértse a bácsi az Istent.~A bácsi pedig nagyokat bólongatott
 839 Petel|                    bólongatott jobbra-balra a karosszéken; és horkant
 840 Petel|                     és horkant egyet-egyet. A néni ijedten szökik fel,
 841 Petel|                   szökik fel, hogy megfogja a fejét.~- Megüti magát, Márton.~-
 842 Petel|                mindent tudok, csak behunyom a szememet. Bár tudnék aludni,
 843 Petel|                     Cica, de kerüli az álom a szememet.~Így hazudozott
 844 Petel|                    szememet.~Így hazudozott a bácsi, ami pedig vétek az
 845 Petel|                   Isten parancsolata ellen.~A jó Isten ellen... akit pedig
 846 Petel|                 akit pedig boldogan féltek. A bácsi igen jóba volt Vele.
 847 Petel|                     egyezkedett vele. Mikor a tutajokkal megindult Gyergyóból,
 848 Petel|                     szépen megbeszélte vele a dolgot. Rendesen el is ért
 849 Petel|                     ért Aradig szerencsésen a terhével (persze Márton
 850 Petel|                bácsi is jól nyitva tartotta a szemét), és akkor viaszgyertyákat
 851 Petel|                    viaszgyertyákat gyújtott a tiszteletére... Ha valami
 852 Petel|              kidühöngte magát), megcsinálta a mérleget: „Én vétkeztem
 853 Petel|                mindennap (ingujjban azokban a nagy melegekben), s buzgón
 854 Petel|              melegekben), s buzgón dicsérte a Véghetetlent, mert megígérte
 855 Petel|                    neki, hogy jó dolga lesz a másvilágon, ha tisztességesen
 856 Petel|                   után ismét kitelepítették a bácsit a virágos tornácra,
 857 Petel|                     kitelepítették a bácsit a virágos tornácra, és pöfékelt
 858 Petel|               vissza:~- Jár-e az óra, Cica?~A néni mindjárt megértette.~-
 859 Petel|                    mindjárt az óra, Márton! a kávét várja már, ugye fiam?
 860 Petel|                   avagy száraz sonkát, amit a néni pácolt korianderrel,
 861 Petel|                 Senkivel se volt kocódásuk. A bácsi nem adott pénzt kölcsön,
 862 Petel|                     Öregségére faneműt vett a szovátai székelyektől (kerékfalat,
 863 Petel|               valami dolga legyen, de erről a kis üzletéről nem vezetett
 864 Petel|               harcos kollégája nem vetődött a portájára. Akkor megelevenedett
 865 Petel|             portájára. Akkor megelevenedett a bácsi. A harcospajtásainak
 866 Petel|                     megelevenedett a bácsi. A harcospajtásainak odaadta
 867 Petel|              harcospajtásainak odaadta akár a lelkét. Akikkel jártak Gálfalva
 868 Petel|                    ott, igaz, futottak), de a piski hídnál, Segesvárt,
 869 Petel|                    piski hídnál, Segesvárt, a vízaknai lankásokon. A fia
 870 Petel|                      a vízaknai lankásokon. A fia ott veszett el valahol.
 871 Petel|                     ott veszett el valahol. A haza vette el. Az Isten
 872 Petel|                kollégája vetődött be -, azt a karabint, nem azt a kovást,
 873 Petel|                     azt a karabint, nem azt a kovást, de az acéllal kivert
 874 Petel|                     duplát - és célozgatott a bácsi, bárha a fegyvernek
 875 Petel|                  célozgatott a bácsi, bárha a fegyvernek nem volt magja,
 876 Petel|                     volt magja, és behunyta a fél szemét, s a száját félrehúzta,
 877 Petel|                    behunyta a fél szemét, s a száját félrehúzta, és kifeszített
 878 Petel|                  mint egy gyenge faág, amit a szél rebegtet. Cica ijedten
 879 Petel|                   Márton; nem jó komédiázni a pisztollyal, még elsülhet;
 880 Petel|                     Csak hadd szóljon, mint a mennydörgős ménkő... - felelte,
 881 Petel|                     és igen zordonul nézett a nénire.~- Nem, nem szenvedhetem,
 882 Petel|                  szenvedhetem, nem szeretem a kezében látni, még valami
 883 Petel|                Gyáva asszony - bosszantotta a nénit. - Csak jönne, jönne,
 884 Petel|                    Csak jönne, jönne, jönne a német ismét, hogy még egyszer
 885 Petel|                egészen. Ha szeret, tegye le a kezéből. A nyakán is megdagadt
 886 Petel|                 szeret, tegye le a kezéből. A nyakán is megdagadt az ere.
 887 Petel|                    az Isten szent nevére...~A bácsi akkor sunyorgott alattomosan,
 888 Petel|                    ráriaszthatott Cicára...~A magyar nadrágját sohase
 889 Petel|                 nadrágját sohase vetette le a bácsi azóta; arany rojtos
 890 Petel|                    potrohán.~Így éldegélve, a bácsi (mindennap egy nap
 891 Petel|                    el) egy éjszakán átszólt a szomszéd kis ágyban forgolódó
 892 Petel|                   Márton. Valami megfeküdte a gyomrát?...~- Nem, Cica.~
 893 Petel|                     újra kezdte Cica:~- Tán a lelkét nyomja valami?~-
 894 Petel|                  nyomja valami?~- Az, Cica. A Mari fiáról álmodtam.~Azután
 895 Petel|                  szót se szóljon róla...~Ez a Mari egy tekergő némettel
 896 Petel|                 tekergő némettel szökött el a forradalom után a Márton
 897 Petel|                szökött el a forradalom után a Márton bácsi házából. Valami
 898 Petel|                   Sohase akart tudni felőle a bácsi. Megszökött vele...~
 899 Petel|                    Megszökött vele...~Mikor a fia megszületett, Mari is
 900 Petel|                       jó...~- Vajon mi lett a fiúcskából?~- Én tudom,
 901 Petel|               Egyetlen unokánk, Márton! Bár a mindenható Isten venné le
 902 Petel|               mindenható Isten venné le azt a kérget, ami a maga szívén
 903 Petel|                  venné le azt a kérget, ami a maga szívén van. A szegény
 904 Petel|                      ami a maga szívén van. A szegény fiú mesterlegény
 905 Petel|                 kabátban felment egy legény a tornácra, Márton bácsi elejébe.~-
 906 Petel|             kérdezte az idegen fickó -, aki a mamám apja?~Ühm. Ez az ön
 907 Petel|                   ön mintha megütötte volna a bácsit. Kellemetlen ábrázatú
 908 Petel|              szálakkal vékony ajaka felett. A Mari fia volt vajon? ki
 909 Petel|                      ki mamá-nak nevezi őt? A bácsi oldalvást nézett a
 910 Petel|                    A bácsi oldalvást nézett a fickóra, s nagy füstfelhőt
 911 Petel|                   nagy füstfelhőt fújt felé a pipájából.~- Én vagyok:
 912 Petel|                vagyok: Dagobert - folytatta a nyurga, nyavalyás legényke -,
 913 Petel|                     nyavalyás legényke -, s a tisztelt neje hívott önökhöz.
 914 Petel|           szerencsém bemutatni...~S odaadta a Cica néni nagy betűs, reszkető
 915 Petel|                   barátom?~- Ez sajátságos! A felvilágosítással önök tartoznak,
 916 Petel|                      miért jöttem? Remélem, a meghívó az ön hírével történt?~
 917 Petel|               hírével történt?~Ez mind azon a helyen folyt, ahol a délelőtti
 918 Petel|                   azon a helyen folyt, ahol a délelőtti pipálást szokta
 919 Petel|                 arcátlan legyek ingerkedtek a bácsival. Márton így szólt:~-
 920 Petel|                     Tessék helyet foglalni.~A néni szaporán a konyhából
 921 Petel|                   foglalni.~A néni szaporán a konyhából tipegett a vendég
 922 Petel|               szaporán a konyhából tipegett a vendég elé. Kedvesen megölelgette
 923 Petel|                  elé. Kedvesen megölelgette a jövevényt, eltolta magától,
 924 Petel|                  volna mindenfelől. Azonban a fickó mereven megszegte
 925 Petel|                     fickó mereven megszegte a derekát az egész komédia
 926 Petel|                     alatt.~Az utcán elmenők a nyílt kapun át barátságosan
 927 Petel|                 köszöntötték Márton bácsit. A bácsi morgott valamit, s
 928 Petel|                     az öcsémnek? - kérdezte a bácsi.~- Mindenesetre. A
 929 Petel|                    a bácsi.~- Mindenesetre. A Schultz és Weber cég alkalmazottja
 930 Petel|                   cég alkalmazottja vagyok, a fölszerelő osztálynál. Az
 931 Petel|                     Ú-úgy, szerel uraságod?~A néni leült a grádicsra,
 932 Petel|               szerel uraságod?~A néni leült a grádicsra, és szeretetteljesen
 933 Petel|                    édes fiam? - És elfutott a kávéért.~Dagobert úr keresztbe
 934 Petel|                     s így szólt:~- Kávé? Ez a puha burzsoá csemegéje.
 935 Petel|                       Hússal, szolgálatára.~A néni aggódó igyekezettel
 936 Petel|                  eszem? Húst, persze. Ebben a percben.~Oh, édes jó Isten,
 937 Petel|                     Oh, édes jó Isten, akár a testéből odaadott volna
 938 Petel|               uraságod, mi. Kik azok?~- Mi? A szocialisták, a jog előharcosai,
 939 Petel|                 azok?~- Mi? A szocialisták, a jog előharcosai, kérem alásan.~
 940 Petel|               előharcosai, kérem alásan.~És a hideg sültet nyelve, mohón
 941 Petel|                    szóba Márton bácsival.~- A szocialisták: akik harcolnak
 942 Petel|                szocialisták: akik harcolnak a francia forradalom nagy
 943 Petel|               forradalom nagy vívmányaiért: a szabadságért... egyenlőségért...
 944 Petel|          egyenlőségért... testvériségért...~A pofája kifeszülve a nagy
 945 Petel|       testvériségért...~A pofája kifeszülve a nagy falatoktól, akadozva
 946 Petel|                mindegyikért; mind egyért... A szocialisták...~A nap enyhén
 947 Petel|                 egyért... A szocialisták...~A nap enyhén sütött. A bácsi
 948 Petel|                        A nap enyhén sütött. A bácsi kétfelé terpesztette
 949 Petel|                  bácsi kétfelé terpesztette a lábait, hogy jó biztosan
 950 Petel|              látszott, jól érezte magát, és a széken hintáztatta magát.~-
 951 Petel|            föladatom az, hogy fölvilágítsam a vidéki népet, a párt megbízásából.
 952 Petel|               fölvilágítsam a vidéki népet, a párt megbízásából. Bizalmas
 953 Petel|                     írásaimat megmutatni...~A reggelit néhány pohár itallal
 954 Petel|                   le. Oly kihívó volt, hogy a bácsinak kedve kezdett telni
 955 Petel|                  állammal például?~- Mi az? A népakarat az állam. Mi alkotjuk,
 956 Petel|            népakarat az állam. Mi alkotjuk, a törvény az, amit mi szabunk.~-
 957 Petel|                     Visszaütjük. Kik hozzák a törvényt? A hízott emberek.
 958 Petel|                      Kik hozzák a törvényt? A hízott emberek. Nekünk is
 959 Petel|                        S nem Ő adja azt is?~A bácsi hangja bizonytalanabb
 960 Petel|                 hangja bizonytalanabb lett. A fickó gúnyosan mosolygott.~-
 961 Petel|                meghagyjuk aztat önöknek. Mi a valósággal foglalkozunk.
 962 Petel|                 valósággal foglalkozunk. Az a henye embereknek való...~-
 963 Petel|                   Az Isten? fiam... fiam...~A bácsi rebegett. Nem! semmi
 964 Petel|                     semmi csoda se történt. A föld se nyílt meg, hogy
 965 Petel|                 hogy elnyelje e semmiházit. A hangja megtagadta a szolgálatot,
 966 Petel|             semmiházit. A hangja megtagadta a szolgálatot, csak Cica nénire
 967 Petel|                táskás, vörös szélű szemeit. A fickó nekibátorodott a biztatástól:~-
 968 Petel|                      A fickó nekibátorodott a biztatástól:~- Az ócska
 969 Petel|              fölfogást tartsák meg az urak. A miénk a jövő. Testvériség
 970 Petel|                tartsák meg az urak. A miénk a jövő. Testvériség az egész
 971 Petel|                    egy nemzet, egy világ...~A néni oktalanul rebegte:~-
 972 Petel|                     szocialista vagyok. Ott a hazám, ahol jól megy a dolgom.
 973 Petel|                  Ott a hazám, ahol jól megy a dolgom. A többi ostobaság
 974 Petel|                     ahol jól megy a dolgom. A többi ostobaság és sifli...~
 975 Petel|                Valósággal félelmesen meredt a fickóra. Mily nagy lett!
 976 Petel|                    fickóra. Mily nagy lett! A pipát kiejtette a kezéből,
 977 Petel|                     lett! A pipát kiejtette a kezéből, s kivörösödött
 978 Petel|                     kivörösödött az orcája. A néni önkénytelenül melléje
 979 Petel|             önkénytelenül melléje simult, s a kezét a vénember homlokára
 980 Petel|                   melléje simult, s a kezét a vénember homlokára szorította.
 981 Petel|                     ajaka szederjes lett.~- A haza... a haza... - rebegte
 982 Petel|                 szederjes lett.~- A haza... a haza... - rebegte Márton
 983 Petel|                       rebegte Márton bácsi. A mellét kifeszítette, s a
 984 Petel|                    A mellét kifeszítette, s a fejét fölvetette. Valósággal
 985 Petel|                   csak. Aztán összeesett, s a néni segített, míg a székbe
 986 Petel|                      s a néni segített, míg a székbe beültethette. A bácsi
 987 Petel|                  míg a székbe beültethette. A bácsi hangtalanul rebegte:~-
 988 Petel|                bácsi hangtalanul rebegte:~- A haza... A haza is...~Aztán
 989 Petel|            hangtalanul rebegte:~- A haza... A haza is...~Aztán mintha
 990 Petel|                    Cicához fordult:~- Látja a bűnöm büntetését? látja-e,
 991 Petel|                 Cica? És kifeszített karral a nyitott ajtóra mutatott
 992 Petel|                  mélyen és erővel tekintett a fickóra, hogy lehetetlen
 993 Petel|          félreérteni őt.~S kísérte, kísérte a szemével, amíg Dagobert
 994 Petel| vissza-visszafordulva, lustán kisompolygott a kapun...~S mikor kihaladt,
 995 Petel|                  kapun...~S mikor kihaladt, a bácsi szemeiből két kövér
 996 Petel|                    kövér csepp buggyant ki. A néni eltakarta az arcát.~
 997 Petel|                   se szóltak többet felőle. A bácsi eltolta később a pipáját
 998 Petel|                      A bácsi eltolta később a pipáját is, amit Cica alázatosan
 999 Petel|                                      MAYER, A ZSIDÓ SUSZTER~Az utcám megbotránykozott
1000 Petel|                 utcám megbotránykozott azon a hangon, amint Mayer, a suszter,