Rész

1001 Petel|                 azon a hangon, amint Mayer, a suszter, Baranyai Katicával
1002 Petel|                   papot hozzám, mert leütöm a derekát... Az Adolfot nem
1003 Petel|                    nem kell előre készíteni a halálra. Azt szépen előkészítette
1004 Petel|                    Azt szépen előkészítette a maga Istene... Hagyjanak
1005 Petel|            Hagyjanak nekem békét. Hősködött a figura kis ember, hadonázva
1006 Petel|                 figura kis ember, hadonázva a fiákeres előtt.~- Az Adolf
1007 Petel|                arról, hogy neki vége van. Ő a tavaszra kadétnak készül...
1008 Petel|                 garnizonban fog szolgálni ő a tavaszon. Nem viszi be hozzá
1009 Petel|                   viszi be hozzá kisasszony a papot, hogy elkeserítse
1010 Petel|                      hogy elkeserítse őtet.~A kisasszony kiszállott a
1011 Petel|                     A kisasszony kiszállott a sáros útra; a papot beszorította
1012 Petel|                    kiszállott a sáros útra; a papot beszorította a kocsiba
1013 Petel|                  útra; a papot beszorította a kocsiba a megháborodott
1014 Petel|                papot beszorította a kocsiba a megháborodott zsidó.~Mily
1015 Petel|                élünk!~- Mit akar velünk még a kisasszony? Volt egy feleségem,
1016 Petel|                  asszony, egy szép asszony. A Jehova elfordult tőle, mert
1017 Petel|      kikereszteltette őtet... Akkor idejött a gyóntató pap... Elment Máli...
1018 Petel|                 őtet... Elment... Menjen el a papjával. Jaj, menjen el
1019 Petel|                    papjával. Jaj, menjen el a papjával, jaj! Most jön
1020 Petel|             kikereszteltetett. Elveszi őtet a maga Istene. Jaj, jaj nekünk.~
1021 Petel|                    Istene. Jaj, jaj nekünk.~A kíváncsi szomszédok a kocsi
1022 Petel|               nekünk.~A kíváncsi szomszédok a kocsi felé szállingóztak.
1023 Petel|                   kocsi felé szállingóztak. A keserű hang átszárnyalt
1024 Petel|                     keserű hang átszárnyalt a ködös levegőn.~A Katica
1025 Petel|                átszárnyalt a ködös levegőn.~A Katica famíliájának a tisztelete
1026 Petel|              levegőn.~A Katica famíliájának a tisztelete hagyományos volt
1027 Petel|               hagyományos volt az utcámban. A Baranyai-major idefarkallott,
1028 Petel|                     kellett senkinek, mióta a Baranyaiak vagyonilag leromlottak.~-
1029 Petel|                napos időnk van - magyarázta a másodiknak, s végig az utcán
1030 Petel|                  utcán mindenkinek elmondja a köztudomású tényt, hogy
1031 Petel|                   utca végén be is riglizik a kaput, nehogy bekiáltsa,
1032 Petel|                       Nem - felelték -, még a szoptató anyja tejétől csípett
1033 Petel|                   ki se józanodik holtig...~A gém... Azért csúfolták így,
1034 Petel|                   magában élőnek, mint ama, a mocsár szélén mélázó madár...~
1035 Petel|               mocsár szélén mélázó madár...~A leánya megható szeretettel
1036 Petel|             Titokban varrt - azt beszélik - a boltosoknak, hogy szükséget
1037 Petel|                    hogy szükséget ne lásson a gém... Sétáltatta napfényes
1038 Petel|                fáradtan vonszolgatta magát; a szegény Katica ajaka hamar
1039 Petel|                   barázdákat szántott - tán a gond? vagy valami szenvedelem?
1040 Petel|                tudja azt. Ők ide költöztek, a régi nagy „major” szegeletén
1041 Petel|                     megmaradt házacskába, s a bezárt ajtón nem tudja kinézni
1042 Petel|                    életre, ami kell... Csak a papok jártak ki s be untalanul...~
1043 Petel|                   tekintetű káplán - került a plébániára; aki mindennapos
1044 Petel|                    mindennapos volt nálunk. A nevét sokszor hallottuk
1045 Petel|                     nevét sokszor hallottuk a Baranyai-major lombos végéből,
1046 Petel|             hintázás közt, kiáltotta Katica a fiúcskára:~- Ne harapj,
1047 Petel|                köznéven mopszlinak neveztük a szép, szőke, göndör hajú
1048 Petel|                    körül, hogy kedvünk jött a kabátunkat begombolni láttára.~
1049 Petel|                     láttára.~Hárman mentek, a vén méltsást vezetve a templomba,
1050 Petel|                      a vén méltsást vezetve a templomba, akár pórban,
1051 Petel|                  fenekén; melyről lefogyott a lé. Úgy megszoktuk, hogy
1052 Petel|                     hogy ki se tekintettünk a kocsizörgésre...~Másfelé
1053 Petel|                   de magára nemigen vetett. A leánya mit akart vele a
1054 Petel|                     A leánya mit akart vele a templomával? Nem lehetett
1055 Petel|                   végén, egy nyirkos télen, a sovány gém elkezdett vastagodni
1056 Petel|               vastagodni lábában, karjában; a doktor kocsisa - várakozva
1057 Petel|                  doktor kocsisa - várakozva a gazdájára ‑ kíváncsi asszonyokat
1058 Petel|                ablaktáblákat, nem félve már a hideg ájertől, s a vén Baranyai
1059 Petel|                félve már a hideg ájertől, s a vén Baranyai visszatért
1060 Petel|                    édes édesapámat? Hát még a másvilágban se nézhetek
1061 Petel|                   szerencsétlenség...~- Hol a hited, Katica? - az Ágoston
1062 Petel|                    sokáig ki se felelt erre a kérdésre.~Nagy későre hallszott
1063 Petel|                     értettük, de aztán jött a nagyszerű temetés; a sok
1064 Petel|                   jött a nagyszerű temetés; a sok kocsi; a fáklyák; a
1065 Petel|             nagyszerű temetés; a sok kocsi; a fáklyák; a püspök beszéde;
1066 Petel|                     a sok kocsi; a fáklyák; a püspök beszéde; a dalárda
1067 Petel|                  fáklyák; a püspök beszéde; a dalárda éneke; s elfeledtük
1068 Petel|                   álomlátó - ráesett Katica a kis zsidó házára, s keserves
1069 Petel|                    mért járatta az öregurat a templomba, s mit tesz az
1070 Petel|                    templomba, s mit tesz az a szó, mikor a pap arra tanította:~-
1071 Petel|                    mit tesz az a szó, mikor a pap arra tanította:~- Szerezz
1072 Petel|             igazságnak kellett lennie ebben a feltételben, mert csakugyan
1073 Petel|                    csakugyan dühösen rájárt a kis zsidóra. A Baranyai-major
1074 Petel|               dühösen rájárt a kis zsidóra. A Baranyai-major végében levő
1075 Petel|                     adja el, és rendezze be a műhelyét az árával. Szent
1076 Petel|                   olyan lett, mint mi... de a keresztvízzel nem sok jót
1077 Petel|                   Az ember nem járhat annak a végéré, hogy tulajdonképpen:
1078 Petel|                     hogy tulajdonképpen: mi a jó.~Mayernek nem volt jó.
1079 Petel|                   jó.~Mayernek nem volt jó. A famíliája elkezdett mindjárt
1080 Petel|              mindjárt nyavalyáskodni. Előbb a felesége kezdett fonnyadozni (
1081 Petel|                esztendő végén kikísértük őt a mi temetőnkbe. A zsidó nagyon
1082 Petel|              kikísértük őt a mi temetőnkbe. A zsidó nagyon elkomorodott.
1083 Petel|                     összeköttetést, s amint a feleségét eltette a kis
1084 Petel|                   amint a feleségét eltette a kis zsidó: tőlünk vonult
1085 Petel|              kutyára hasonlítva, amilyennek a veszettet rajzolják.~Azután
1086 Petel|                 veszettet rajzolják.~Azután a kisleánykája, egy égő szemű,
1087 Petel|            összeesett az orcácskája, oh!... a kis zsidó mind szótalanabb,
1088 Petel|                     figura volt ránézni.~Ha a pap (szép leereszkedés volt
1089 Petel|                    tőle) benézett Mayerhez, a bolond ember felcsapta a
1090 Petel|                    a bolond ember felcsapta a zsidódos sapkáját, s vadul
1091 Petel|                  sapkáját, s vadul nekiment a bereknek, mint egy kivert
1092 Petel|                     Ágoston ki nem húzódott a nekikeseredett házból...~...
1093 Petel|              beszélnem róla - az lett, hogy a kis szőke bogárkát is eltettük
1094 Petel|                  szőke bogárkát is eltettük a zöld pázsit alá; kék szemére,
1095 Petel|                 fejére is... Oh, csúf, csúf a halál.~*~- Menjenek - hősködött
1096 Petel|                        Menjenek - hősködött a kis Mayer -, nem adom a
1097 Petel|                     a kis Mayer -, nem adom a harmadikat, az Adolfot,
1098 Petel|             botrányt csináljak.~Már megvolt a botrány; a szomszédság mind
1099 Petel|                      Már megvolt a botrány; a szomszédság mind ott ácsorgott
1100 Petel|              szomszédság mind ott ácsorgott a kocsi körül; csendesen szemelgetni
1101 Petel|                      Köszönöm alásan. Előbb a feleségemet, aztán az én
1102 Petel|                   is. Oh, Ábrahám istene...~A hátát megvetette a kapuhoz,
1103 Petel|                istene...~A hátát megvetette a kapuhoz, s az égre szegezte
1104 Petel|                  nekivadult szemeit. Katica a suszter keze után nyúlt,
1105 Petel|                  csendesítse. Mayer kikapta a kezét, és hadonázott.~-
1106 Petel|            hadonázott.~- Ide be nem mennek. A maga háza ez? Jó... Kifizettem
1107 Petel|                   háza ez? Jó... Kifizettem a házbérét, ah, drága árt
1108 Petel|                   ah, drága árt adtam érte. A lelkem üdvösségét adtam
1109 Petel|                    üdvösségét adtam érte... a feleségemet adtam érte;
1110 Petel|                     feleségemet adtam érte; a gyermekemet adtam érte.
1111 Petel|                     el onnan, amíg jól megy a dolgod - s elrántotta Mayert
1112 Petel|                     helyéből, s megnyitotta a kaput.~- Tessék, nagysága -
1113 Petel|               mondta finom meghajlással, de a következő pillanatban a
1114 Petel|                     a következő pillanatban a földön volt a galáns csizmadia,
1115 Petel|                   pillanatban a földön volt a galáns csizmadia, mert Mayer
1116 Petel|            csizmadia, mert Mayer belekapott a polgár torkába, s bizonyosan
1117 Petel|                volna, ha el nem választják.~A finom pap hűvösen, mintha
1118 Petel|                  kire se tekintve, kilépett a kocsiból, s kézen fogta
1119 Petel|               belépett az udvarra.~Megfogta a kezét, mert látszott, hogy
1120 Petel|                  kezét, mert látszott, hogy a kisasszony alig-alig állott.~-
1121 Petel|                     alig-alig állott.~- Jaj a botránykoztatónak - hallszott,
1122 Petel|                    Nem tudja, mit beszél... A földi veszteségekért jajongva
1123 Petel|                  beszél?~Mayert kimerítette a szertelen nekihevülése,
1124 Petel|                   nekihevülése, s hozzádőlt a falhoz. Ágoston színtelen
1125 Petel|                készíteni, szegény ember!... a gyermeket. Útravalóval el
1126 Petel|                Útravalóval el kell őt látni a nagy útra, mely a hatalmas
1127 Petel|                     látni a nagy útra, mely a hatalmas Istenhez vezeti
1128 Petel|                akarja megfosztani őtet? Hol a lelke szerencsétlen, hol
1129 Petel|                    lelke szerencsétlen, hol a lelke?~Mayer a kisasszonyhoz
1130 Petel|           szerencsétlen, hol a lelke?~Mayer a kisasszonyhoz fordult, és
1131 Petel|                 hajlott, oly hangon, mintha a föld alól beszélne ki:~-
1132 Petel|                pedig csak az apját adta oda a gödörnek. Maga látja, ami
1133 Petel|                    Meghal. Azt akarja, hogy a pap menjen be hozzá, és
1134 Petel|                   hozzá, és rémítse el, oh, a szegény gyermeket... Hogy
1135 Petel|             kétségbeessék. Pedig ő tele van a reménységgel. Hallja: ő
1136 Petel|                     reménységgel. Hallja: ő a tavaszon kadét akar lenni.
1137 Petel|                     kadét akar lenni. Kadét a császár regimentjében. Akarja,
1138 Petel|        regimentjében. Akarja, hogy bemenjen a pap hozzá? Én vagyok az
1139 Petel|                    farkasok vagytok; kő van a szívetek helyén. A Jehova
1140 Petel|                   kő van a szívetek helyén. A Jehova verjen meg titeket...~
1141 Petel|                   zokogott benn az udvaron. A házikó ajtaja megnyílt,
1142 Petel|                   valaki betette maga után. A pap lépett be a szobába
1143 Petel|                  maga után. A pap lépett be a szobába a szent kehellyel,
1144 Petel|                     pap lépett be a szobába a szent kehellyel, az udvaron
1145 Petel|                   pléhdarabra cseppenhetett a víz, mert oly élesen pattant,
1146 Petel|                    valaki.~- Hát hallja meg a kisasszony... halljon meg
1147 Petel|                   ismét Mayer -, törülje ki a szemét, mert én egy nagy
1148 Petel|                hagyom magát. Hátat fordítok a maga Istenének. Elmegyek
1149 Petel|                   kisleánykám, él, elmegyek a rabbihoz. Én nem vagyok
1150 Petel|                     én meg vagyok jegyezve. A tenger vize se mossa le
1151 Petel|                  vize se mossa le rólam ezt a jelet, nem a keresztvíz.
1152 Petel|                   le rólam ezt a jelet, nem a keresztvíz. Én megyek a
1153 Petel|                     a keresztvíz. Én megyek a leánykámmal vissza...~-
1154 Petel|                 vissza...~- Figyeljen reám! A kisleánykám el van jegyezve
1155 Petel|                 kisleánykám el van jegyezve a szent tekercsek előtt, az
1156 Petel|                   nevében. Mi visszamegyünk a szent rabbihoz. Visszaviszem
1157 Petel|                szent rabbihoz. Visszaviszem a szent szekrény elé Ábrahám,
1158 Petel|                    Megvett minket. Elrontom a gseftjét, hallja. Nem kell
1159 Petel|                   Istene. Elszököm tőle, és a nagy Jehova kegyelmébe futok.
1160 Petel|                   kegyelmébe futok. Ellopom a leánykámat a maga Istenétől,
1161 Petel|                 futok. Ellopom a leánykámat a maga Istenétől, és letörlöm
1162 Petel|                 maga Istenétől, és letörlöm a keresztvizet róla. Oh, jaj,
1163 Petel|                     mit? nem érthettük meg. A fiákeros is mérgesen pattintott
1164 Petel|                    könnye. Senki se mozdult a helyéből. Úgy tetszett nekünk,
1165 Petel|             gyermeksírás szűrődött volna ki a házikóból.~Később aztán
1166 Petel|              fenekében beszélt ismét Mayer, a leánykájára kiáltva:~- Menjünk
1167 Petel|                  Menjünk innen, Rüfke. Vedd a keszkenyődet, te semmiség.
1168 Petel|                  keszkenyődet, te semmiség. A keszkenyődet vedd elé. Menjünk,
1169 Petel|                   elé. Menjünk, pestises ez a hely. A keszkenyődet keresd
1170 Petel|                Menjünk, pestises ez a hely. A keszkenyődet keresd meg.
1171 Petel|                     keresd meg. Menekedünk. A rabbi elejébe megyünk, aztán
1172 Petel|                   Menjünk. Hamar keresd meg a keszkenyődet. Ha benn van
1173 Petel|                     be, de most viszlek. Ez a hely rossz hely. Átok van
1174 Petel|                  rajta.~És mindjárt kinyílt a kapu, s szinte vonszolva
1175 Petel|                    s szinte vonszolva hozta a hitvány, sovány kis férget,
1176 Petel|            kézenfogva. Aztán visszakiáltott a kisasszonyra:~- Visszajövök
1177 Petel|                     Beszélt, de azt hiszem, a levegőégnek beszélt csak.
1178 Petel|                     se mert belépni.~Később a házikó ajtaja nyílt ki,
1179 Petel|                   mozgás támadt az udvaron. A pap gyertyát hozott ki,
1180 Petel|                   hozott ki, s rávilágított a kisasszonyra.~Egészen kábultan
1181 Petel|                   Eszter! Eszter, hallod-e?~A havasi víz buzogva omlott
1182 Petel|                havasi víz buzogva omlott le a mederben, el-elnyelve a
1183 Petel|                     a mederben, el-elnyelve a sasorrú, feketeszemű, lesült,
1184 Petel|                    szavát.~- Eszter! hej! - A legény a mély víz túlsó
1185 Petel|                     Eszter! hej! - A legény a mély víz túlsó martján állott
1186 Petel|               állott előregörbedve, ügyelve a piszkos, kis falusi udvart.~-
1187 Petel|                    udvart.~- Eszter! hej! - A házikón az ajtók be voltak
1188 Petel|                homályában aludni látszottak a hitvány fészerek.~- Eszter!
1189 Petel|                   egy fél fedelű szín alól, a kézvonó bakról egy borostos
1190 Petel|                ember nyögve emelkedett fel, a forgácsokat lerázva az öléből,
1191 Petel|              forgácsokat lerázva az öléből, a víz innenső martjára sántikálva.~-
1192 Petel|                     az erdőtől idáig, s itt a tüdejét kiordítja az ember,
1193 Petel|                     Hát hívja is már kendet a farkas fene... de kendnek
1194 Petel|                   fene... de kendnek hoztam a tőkét... hajítsa át kend
1195 Petel|                    tőkét... hajítsa át kend a kötelet, s húzza át a vízen.~-
1196 Petel|                  kend a kötelet, s húzza át a vízen.~- Erőtelen a karom
1197 Petel|                húzza át a vízen.~- Erőtelen a karom már arra végre.~-
1198 Petel|              áthúzzák ketten...~- Eszti!...~A víztől zizegett kis kertből
1199 Petel|                  mezítlábas leány lépett ki a hívásra.~- Engemet hívott,
1200 Petel|                    Engemet hívott, Marci?~- A nagyapádnak hoztam eszközfát,
1201 Petel|                 dolgoznivalója. Vonjátok át a vízen. Szilfa... Reám hasonlít;
1202 Petel|                     hasonlít; egyenes, mint a nyíl, s olyan kemény, mint
1203 Petel|                  nyíl, s olyan kemény, mint a vas...~- Nem a mi erőnkből
1204 Petel|                 kemény, mint a vas...~- Nem a mi erőnkből való munka az,
1205 Petel|                  mégiscsak nem nekem hoztad a fát, Marci?~- Értem ne fáradjon,
1206 Petel|                 Értem ne fáradjon, Marci...~A legény hátat vetett egy
1207 Petel|                sodrott, kedvtelve nézve át. A leány a víz feketedő fodrán
1208 Petel|                 kedvtelve nézve át. A leány a víz feketedő fodrán járatta
1209 Petel|                     feketedő fodrán járatta a szemét, hogy ne lássa a
1210 Petel|                     a szemét, hogy ne lássa a kiabáló legényt, és megfordult,
1211 Petel|                  megfordult, hogy bemenjen. A legény érdes hangja hallatszott
1212 Petel|                     ismét:~- Ne menj még be a házba, Eszter! Reád is gondoltam,
1213 Petel|              bábakalácsot szakítottam neked a Cserepes-kőnél (s áthajította
1214 Petel|               Cserepes-kőnél (s áthajította a vízen a csokrot), mert ott
1215 Petel|       Cserepes-kőnél (s áthajította a vízen a csokrot), mert ott is eszemben
1216 Petel|                   méltóbb rá.~- Párod sincs a világon, Eszter!~- De annak
1217 Petel|                 kendre... Semmi se bizonyos a világon, tudja kied!~A leány
1218 Petel|             bizonyos a világon, tudja kied!~A leány vontatva vette fel
1219 Petel|                    leány vontatva vette fel a bolyhos virágot.~A víz szélén
1220 Petel|                vette fel a bolyhos virágot.~A víz szélén egy bátor, éhes
1221 Petel|                   egy bátor, éhes kis madár a vízből kilátszó köveken
1222 Petel|                      halacskára ügyelve, és a faluban az istállók ajtajában
1223 Petel|                   istállók ajtajában bőgtek a borjúk, az édes tejre vágyakozva.
1224 Petel|                   az édes tejre vágyakozva. A kis udvar kapujának a csikorgására
1225 Petel|           vágyakozva. A kis udvar kapujának a csikorgására a leány megfordult...
1226 Petel|                    kapujának a csikorgására a leány megfordult... Valaki
1227 Petel|                 Valaki benézett az utcáról. A leány gyorsan arra indult,
1228 Petel|                      hogy ki van ott kívül, a virágot a kapu sarkához
1229 Petel|                    van ott kívül, a virágot a kapu sarkához hajítva, kilépett.~
1230 Petel|                 sarkához hajítva, kilépett.~A legény ott kinn kesernyés
1231 Petel|                     kesernyés szóval támadt a leányra.~- Kár volt, hogy
1232 Petel|                   leányra.~- Kár volt, hogy a bábakalácsot elhajítottad,
1233 Petel|                  legény egy leányra... Vagy a Marci virágja kell neked,
1234 Petel|                    Hát ha nem kellett neked a Marci virágja, miért nem
1235 Petel|                 tőkét is hozott nagyapónak.~A legény végignézte a leányt,
1236 Petel|             nagyapónak.~A legény végignézte a leányt, s meg-megmarkolta
1237 Petel|                   leányt, s meg-megmarkolta a levegőt indulatosan. A leány
1238 Petel|      meg-megmarkolta a levegőt indulatosan. A leány csüggedten nézett
1239 Petel|                     nyájas szavad, Eszti...~A leány türelmetlenül csattant
1240 Petel|                     Hát most kihez van még?~A legény felugrott, mintha
1241 Petel|                    beszéljek?... Láttam azt a virágot, amit elvetettél,
1242 Petel|                 hogy esténként ki kerülgeti a házatokat?...~- A mi házunkat?~-
1243 Petel|                 kerülgeti a házatokat?...~- A mi házunkat?~- Hát tégedet,
1244 Petel|                     elcsendesedett az utca. A majorság taszigálódva helyezkedett
1245 Petel|                taszigálódva helyezkedett el a fák ágai közé, a libák szép
1246 Petel|            helyezkedett el a fák ágai közé, a libák szép sorban lépegettek,
1247 Petel|                     szép sorban lépegettek, a pulykák kotyogva a szín
1248 Petel|              lépegettek, a pulykák kotyogva a szín alá, és a békés kérődző
1249 Petel|                     kotyogva a szín alá, és a békés kérődző tehén körül
1250 Petel|                 kérődző tehén körül dongtak a megnehezedett levegőn a
1251 Petel|                     a megnehezedett levegőn a fekete bogarak.~Az utca
1252 Petel|              bogarak.~Az utca fordulójánál, a hármas kereszt mellett ódalgott
1253 Petel|                     alatt egy rongyos alak. A legény éles szeme reáismert,
1254 Petel|                    bolond! Közöd van velem?~A legény a gallérjánál fogva
1255 Petel|                   Közöd van velem?~A legény a gallérjánál fogva tartotta:~-
1256 Petel|                    Valamit forralsz most is a gonosz fejedben, Boldizsár,
1257 Petel|               kullogsz... Mert azt beszélik a te rossz szád után... hogy
1258 Petel|         baktéroskodásodban... itt az Eszti, a jegyesem ablaka alatt, hogy
1259 Petel|                   meg, Sándor fiam! ne rázd a galléromat, mert nem az
1260 Petel|                  apád vette...~- De kirázom a lelkedet, ha nem beszélsz...~-
1261 Petel|               lássak? Én? É-é-n? folyjon ki a szemem, ha látok sötétben.
1262 Petel|                    Mit akarsz, hogy lássak?~A leány közbelépett szemrehányó
1263 Petel|                 veled...~S messzire ellökte a ravasz képű vén parasztot,
1264 Petel|                  vén parasztot, s eltakarta a szemét. A megkínzott bakter
1265 Petel|            parasztot, s eltakarta a szemét. A megkínzott bakter odább
1266 Petel|           megkínzott bakter odább ódalgott. A leány rebegő ajakkal kérdezte:~-
1267 Petel|                     tudjon rólam Boldizsár, a bakter?~A legény levette
1268 Petel|                  rólam Boldizsár, a bakter?~A legény levette a kezét a
1269 Petel|                    bakter?~A legény levette a kezét a szeméről, s szelídülő
1270 Petel|                    A legény levette a kezét a szeméről, s szelídülő tekintettel
1271 Petel|                    Látod! nagyon belénőttél a szívembe, és féltelek...
1272 Petel|                haragudjál reám.~Az udvarról a vén nagyapó szakította félbe
1273 Petel|                    nagyapó szakította félbe a keserű beszédet:~- Szavatok
1274 Petel|                  Sándor?~- Nem, api! Sürgős a dolgom, egy gazembert kell
1275 Petel|                 csípnem. - S alig köszöntve a leányt, a vén paraszt után
1276 Petel|                    alig köszöntve a leányt, a vén paraszt után iramodott,
1277 Petel|                  paraszt után iramodott, ki a keresztek mellett elsuhant
1278 Petel|                   gyorsuló lépéssel.~Az apó a nagy, cserepes kemencében
1279 Petel|                     kemencében meggyújtotta a forgácsot az üst alatt.
1280 Petel|                     forgácsot az üst alatt. A szállongó füsttel megtelt
1281 Petel|                   megtelt levegőn átlángolt a tűz, bevilágítva a törpe,
1282 Petel|                átlángolt a tűz, bevilágítva a törpe, sötét szobát.~A leány
1283 Petel|          bevilágítva a törpe, sötét szobát.~A leány szótlanul ült le a
1284 Petel|                    A leány szótlanul ült le a cserepes padkájára, s piszkálta
1285 Petel|             cserepes padkájára, s piszkálta a tüzet. Valami, úgy lehet,
1286 Petel|                Valami, úgy lehet, megcsípte a szemét, s könny szivárgott
1287 Petel|               szemét, s könny szivárgott ki a héja alól.~- Az anyád leánya
1288 Petel|                   Annak is bőven szabták ki a könnyzacskóját, mert minden
1289 Petel|                semmiségért kioldózott, mint a tied. Csak a füst csípi
1290 Petel|               kioldózott, mint a tied. Csak a füst csípi a szemedet? Azért
1291 Petel|                     tied. Csak a füst csípi a szemedet? Azért nem szeretem
1292 Petel|                szemedet? Azért nem szeretem a szőke fehérnépet...~- Csak
1293 Petel|                  szőke fehérnépet...~- Csak a füst, apó, csak a füst...~
1294 Petel|                      Csak a füst, apó, csak a füst...~A víz már muzsikálni
1295 Petel|                   füst, apó, csak a füst...~A víz már muzsikálni kezdett
1296 Petel|                    kezdett az üstben, mikor a kapun dörömbölt Marci a
1297 Petel|                     a kapun dörömbölt Marci a szilfatönkkel. Már egészen
1298 Petel|                  besötétedett csendesen, és a felhős égbolton egypár csillag
1299 Petel|          csillámpolt ki. Hallatszott, amint a tőkét hozó szekér odább
1300 Petel|                  hozó szekér odább döcögött a hangtalan, fekete utcán,
1301 Petel|                   utcán, míg Marci átnyúlva a törpe kapun, megfogta a
1302 Petel|                     a törpe kapun, megfogta a kampót, kitárva a szárnyát.~-
1303 Petel|                  megfogta a kampót, kitárva a szárnyát.~- Miért hozta
1304 Petel|                 Miért hozta most el, Marci, a tőkét? - a szoba küszöbén
1305 Petel|                  most el, Marci, a tőkét? - a szoba küszöbén állva, az
1306 Petel|                     bátorságával öntötte ki a szívét a leány. - Miért
1307 Petel|            bátorságával öntötte ki a szívét a leány. - Miért most hozta
1308 Petel|                 hogy sötétben járnak hozzám a legények.~Marci berúgta
1309 Petel|                     legények.~Marci berúgta a tőkét a lejtős udvaron.~-
1310 Petel|             legények.~Marci berúgta a tőkét a lejtős udvaron.~- Hát csak
1311 Petel|                        Hát csak beszéljenek a faluban... én tudom: ki
1312 Petel|                     ki vagy, milyen vagy! S a legszebb vagy nekem a világon;
1313 Petel|                     S a legszebb vagy nekem a világon; ha másnak nem kellesz
1314 Petel|                  kellesz is, jó vagy nekem, a legjobb vagy, Eszti, nekem
1315 Petel|                  legjobb vagy, Eszti, nekem a világon! - S a leány keze
1316 Petel|                 Eszti, nekem a világon! - S a leány keze után nyúlt jókedvűen.~
1317 Petel|                  keze után nyúlt jókedvűen.~A leány haragosan rántotta
1318 Petel|                 leány haragosan rántotta ki a kezét. Marci felrántotta
1319 Petel|                    kezét. Marci felrántotta a vállát, hogy ne is hallja
1320 Petel|                   vállát, hogy ne is hallja a választ, s a vénember vállát
1321 Petel|                   ne is hallja a választ, s a vénember vállát veregette
1322 Petel|                görbén néz reám, öreg, ebben a házban, mint más? Kend csak
1323 Petel|               vagyok rosszabb, mint akárki! A portám sem gazosabb, mint
1324 Petel|                   gazosabb, mint akárkié, s a karom se erőtlenebb, mint
1325 Petel|                    s átnyújtotta az üveget, a száját megtörülve a szokmánya
1326 Petel|                 üveget, a száját megtörülve a szokmánya ujjával.~Aztán
1327 Petel|                    maga is hajtott egyet, s a karját előretartva, szivarkát
1328 Petel|                  szivarkát sodrott ismét.~- A leányt úgy növeszti az Isten,
1329 Petel|                     növeszti az Isten, mint a virágot a mezőn - akárkinek.
1330 Petel|                    az Isten, mint a virágot a mezőn - akárkinek. Nem különösképpen
1331 Petel|        különösképpen valakinek, hanem annak a gyönyörűségére, aki leszakítja.
1332 Petel|                     legyen, azt mondja. Hát a kied unokáját se teremtette
1333 Petel|                 kied unokáját se teremtette a felséges Isten éppen Bokos
1334 Petel|                    s úgy könyökölt le, hogy a fél asztalt elfoglalta.
1335 Petel|                     fél asztalt elfoglalta. A víz forrott az üstben. A
1336 Petel|                    A víz forrott az üstben. A leány kerülve a Marci tekintetét,
1337 Petel|                     üstben. A leány kerülve a Marci tekintetét, megfőzte
1338 Petel|                öregember elé tette.~- Akkor a tehén is azé az útonállóé
1339 Petel|                    ő az erősebb... minthogy a tehenet se teremtette az
1340 Petel|                   hallaná, visszautasította a kínálást, s apránként szopogatta
1341 Petel|                 olyan gyolcsok véggel, mint a tiszta selyem...~Eszter
1342 Petel|               selyem...~Eszter rá se nézett a legényre, hanem a tűzhely
1343 Petel|                    nézett a legényre, hanem a tűzhely körül forgolódott.~-
1344 Petel|                 forgolódott.~- Az ágyneműim a mestergerendát érik, s olyan
1345 Petel|                  olyan csúpok rajta, amiket a nagyanyám varrt még leánykorában...
1346 Petel|                  egy rókatorkú bekecs, amit a királyné is elviselhetne.~
1347 Petel|                   Az apó gondolkozva evett. A falu elnémult egészen, úgyhogy
1348 Petel|                   elnémult egészen, úgyhogy a megdagadt víz zubogása hallszott,
1349 Petel|                     amint lesimult ágyában. A leány leült ismét a cserepes
1350 Petel|                ágyában. A leány leült ismét a cserepes szélére, s lehajtotta
1351 Petel|              cserepes szélére, s lehajtotta a fejét. Az apó csendesen
1352 Petel|                     Beszéljenek vele újból.~A leány ingerülten szólt közbe:~-
1353 Petel|               perelne az Istennel is.~- Még a pokollal is érted, Eszti.
1354 Petel|                 telt házba jönnél... Szekér a színben; rakott láda s házban;
1355 Petel|                rakott láda s házban; asztag a csűröskertben; meleg szív
1356 Petel|                   csűröskertben; meleg szív a gazda bordája alatt - mi
1357 Petel|               idegen ember itt ül nálunk...~A nagy, csontos legény fölemelkedett.~-
1358 Petel|                   Nagy lépésekkel méregette a kis szobát: kinyitotta az
1359 Petel|              ajtaját, visszatért; eltaposta a szivarát, s ismét járt,
1360 Petel|                 konok tekintettel nézegetve a leányt, s bement a sötét
1361 Petel|                nézegetve a leányt, s bement a sötét szobába, hátat vetve
1362 Petel|                  sötét szobába, hátat vetve a megvetett ágynak. Mikor
1363 Petel|                     megvetett ágynak. Mikor a bakter künn hangosan elnyújtva
1364 Petel|             hangosan elnyújtva kiáltotta ki a tíz órát, Marci indulatosan
1365 Petel|                   Marci indulatosan rászólt a leányra:~- S másnak ígérted
1366 Petel|                   elviszek valamit innen... a te jó híredet... Gyere Eszti
1367 Petel|                 ablak szárnyát, s felugrott a párkányára.~A leány rémülten
1368 Petel|                     felugrott a párkányára.~A leány rémülten rohant be
1369 Petel|                    leány rémülten rohant be a szobába, s megfogta a legény
1370 Petel|                    be a szobába, s megfogta a legény szokmányát.~- Mit
1371 Petel|              kiáltotta, és kirántotta magát a leány kezéből, s kiugrott.~
1372 Petel|                  leány kezéből, s kiugrott.~A bakter csak alig haladt
1373 Petel|                  bakter csak alig haladt el a ház előtt. Marci halkan
1374 Petel|               lármát, Boldizsár... Tátsd ki a szádat....~A vén paraszt
1375 Petel|                       Tátsd ki a szádat....~A vén paraszt tele torokkal
1376 Petel|                 csomó ember verődött össze. A mély sötétben mindenfelől
1377 Petel|              kiáltották. „Kit?” „Fogd meg!” A megnyitott ablakokból hallatszott: „
1378 Petel|              hallatszott: „Tolvaj, tolvaj!”~A bakter ordította:~- Állj
1379 Petel|                 fogott meg kend? - cibálták a baktert mindenfelől. Az
1380 Petel|                      Az utca megnépesedett, a kapuk csikorogtak, a kuvaszok
1381 Petel|         megnépesedett, a kapuk csikorogtak, a kuvaszok ugattak dühösen.~
1382 Petel|                    kend?~- Üvöltök, mert az a regula... mikor valaki az
1383 Petel|                ablakán ugrott ki?~- Ott ni! A Virág Eszti ablakán szökik
1384 Petel|                ablakán szökik ki... vagy mi a csoda.~Egyszerre megcsendesedtek.
1385 Petel|                   baj van ott.” S arra mind a ház felé fordultak. Addig
1386 Petel|                   kiabálva. Valaki átugrott a sövényen: kitárta a kapu
1387 Petel|                átugrott a sövényen: kitárta a kapu mind a két szárnyát.
1388 Petel|               sövényen: kitárta a kapu mind a két szárnyát. Egy asszony
1389 Petel|               szárnyát. Egy asszony átesett a szilfatönkön az udvaron,
1390 Petel|                    és szitkozódva jajgatott a sötétben.~Az Eszter kis
1391 Petel|                     kis pitvarában pislákol a lámpa, s az öreg ember ijedten
1392 Petel|           becsületes ember nem lakhatik itt a kend szomszédjába. Részeg
1393 Petel|                szomszédjába. Részeg kend?~- A kisasszony cicázott, nem
1394 Petel|                   az öreg...~- Hát cicázzék a tüzes pokolban, ahova való,
1395 Petel|                     hogy ne szégyenkedjenek a kend orra előtt... Nem szégyelli
1396 Petel|                 kend, hogy orcátlankodjanak a fedele alatt. Az unokáját
1397 Petel|                  megfordulhat tőle az anyja a sírjában.~S arra körülnézett
1398 Petel|                   kézzel.~- Hát te hol vagy a sötétségben, szépséges virágszálam,
1399 Petel|             bujkálsz az emberek szeme elől? A te ablakodon szökdösnek
1400 Petel|                     ablakodon szökdösnek ki a legények? s botránkoztatod
1401 Petel|                    az ablakon szökdösnek ki a legények... Ki tudja, minden
1402 Petel|                     kiabálással az ágyamból a kend unokája mián... Hát
1403 Petel|           széledezni kezdtek az ajtó körül. A harcias hölgy fújt mérgében,
1404 Petel|                hölgy fújt mérgében, s abban a pillanatban a sötétből egy
1405 Petel|             mérgében, s abban a pillanatban a sötétből egy sugár legény
1406 Petel|                     Félre innen - kiáltotta a legény, kört írva a karjával. -
1407 Petel|               kiáltotta a legény, kört írva a karjával. - Mi történik
1408 Petel|                    itt?...~- Lassan - szólt a megütött.~A sötétből valaki
1409 Petel|                  Lassan - szólt a megütött.~A sötétből valaki ráfelelt:~-
1410 Petel|                        mert az ő bőrére jár a játék... Ha nem ő védelmezi
1411 Petel|                 játék... Ha nem ő védelmezi a jegyesét, hát ki a tömlec
1412 Petel|                védelmezi a jegyesét, hát ki a tömlec ügyelje?~A legény
1413 Petel|                    hát ki a tömlec ügyelje?~A legény rekedten kiáltotta:~-
1414 Petel|                 akinek kedves az élete...~S a következő percben a sötétben
1415 Petel|                       S a következő percben a sötétben ráugrott Sándor
1416 Petel|                    sötétben ráugrott Sándor a bakterre, s torkon ragadta:~-
1417 Petel|                  Hogy szólhatok, Sándor, ha a torkomat szorítod?...~Tízen
1418 Petel|                ablakon szökött ki valaki.” „A házat őrizte.”~- Ki szökött
1419 Petel|                   kérdezte magából kikelve.~A bakter nyögve felelte:~-
1420 Petel|                        Az emberek megfogták a legényt, hogy kiszabadítsák
1421 Petel|                 legényt, hogy kiszabadítsák a baktert, de otthagyták mindjárt,
1422 Petel|                      mert az udvar végéből, a víz partjáról zavart zaj
1423 Petel|                  valaki elkiáltotta magát: „A vízbe ugrott valaki.” „Ne
1424 Petel|                       ordította tíz torok. „A leány ugrott a vízbe...
1425 Petel|                  tíz torok. „A leány ugrott a vízbe... Eszter, jaj...”~-
1426 Petel|                  vízbe... Eszter, jaj...”~- A szégyene kergette - mondta
1427 Petel|                     arra rohant. Minden kar a víz felé meredt. A fekete
1428 Petel|               Minden kar a víz felé meredt. A fekete tükrön a vaksötétben
1429 Petel|                     meredt. A fekete tükrön a vaksötétben is látszott,
1430 Petel|                    ember ugrott be utána...~A bakter torkáról lehanyatlott
1431 Petel|                bakter torkáról lehanyatlott a legény karja; s mind a két
1432 Petel|         lehanyatlott a legény karja; s mind a két tenyerébe szorította
1433 Petel|                    két tenyerébe szorította a fejét rettenetes ijedelmében.
1434 Petel|                álomból ébredt volna meg, és a kerítésből kifacsarta egy
1435 Petel|                     egy rettenetes fogással a támasztó bunkót. Elfordult
1436 Petel|                  támasztó bunkót. Elfordult a víztől, hanem rekedten mondta:~-
1437 Petel|                   én ebben az éjszakában... a másikat... ha Isten van
1438 Petel|                     égben...~És előrerohant a hegy ellenében, ahol a Marci
1439 Petel|          előrerohant a hegy ellenében, ahol a Marci háza áll...~ ~
1440 Brody|                              KAÁL SAMU~Fent a hegyen, Fedémesen, polyák
1441 Brody|                  egész falu lángban állott.~A hegyaljában, a Bikken keresztül
1442 Brody|              lángban állott.~A hegyaljában, a Bikken keresztül átvilágított
1443 Brody|               Bikken keresztül átvilágított a rettenetes fény egész Szépasszonyfalváig.
1444 Brody|                     Szépasszonyfalváig. Itt a matyók sűrűen hányták magukra
1445 Brody|               matyók sűrűen hányták magukra a keresztet, s az asszonyok -
1446 Brody|               töltött káposztával laktatták a katonáikat. Csak el ne menjenek.~
1447 Brody|            katonáikat. Csak el ne menjenek.~A legényekben pedig mintha
1448 Brody|                    mintha megroggyant volna a bátorság, ha a kocsmában
1449 Brody|            megroggyant volna a bátorság, ha a kocsmában mulattak, ők hazamentek
1450 Brody|                  hogy jobb félni, s eltűrni a sorsot, mint megijedni majd.
1451 Brody|                    az állapotot. Ugyanabból a huszárezredből ugyanaz a
1452 Brody|                    a huszárezredből ugyanaz a két század feküdt közöttük
1453 Brody|               század feküdt közöttük azóta.~A legénység - nagyrészt rusznyákok,
1454 Brody|                  három évben; de az állapot a régi maradt.~Selyem volt
1455 Brody|                    régi maradt.~Selyem volt a takarmány az egész völgyben,
1456 Brody|                      fáradt, sovány maradt; a legfinomabb, a legszagosabb
1457 Brody|               sovány maradt; a legfinomabb, a legszagosabb szénát előttük
1458 Brody|                  szénát előttük etették fel a katonák a saját lovaikkal.
1459 Brody|               előttük etették fel a katonák a saját lovaikkal. Előttük
1460 Brody|               lovaikkal. Előttük lopták meg a fészert, s jaj volt annak
1461 Brody|                   fészert, s jaj volt annak a matyónak, aki szólni merészelt.
1462 Brody|             matyónak, aki szólni merészelt. A Kispatkósy fiú egyszer...
1463 Brody|                    egyszer... Szép vers van a fejfáján fiatal életéről,
1464 Brody|                   le is kopott azóta, azért a szépasszonyfalviak el nem
1465 Brody|                    felejtették.~Az istálló, a ház, minden falat legkülönb
1466 Brody|                 falat legkülönb részét ezek a mamalikok szedték el tőlük.
1467 Brody|              mamalikok szedték el tőlük. És a hazabeliek is egészen hozzátörődtek
1468 Brody|               egészen hozzátörődtek ezekhez a sáskákhoz.~Nem volt mit
1469 Brody|                  Csúffá tett legények mégis a falun a legártatlanabb nótát
1470 Brody|                 tett legények mégis a falun a legártatlanabb nótát énekelték
1471 Brody|                  búsan, szomorúan:~Kijeé ez a ház kijeé,~Beró János urameé.~
1472 Brody|                   Beró János urameé.~Hát ez a ház vaj kijeé,~Bedécs András
1473 Brody|                    Öregasszonyoknak kiesett a könnye...~A tisztek - kapitány
1474 Brody|        Öregasszonyoknak kiesett a könnye...~A tisztek - kapitány volt
1475 Brody|              tisztek - kapitány volt köztük a legfőbb - megtanultak valamelyest
1476 Brody|                     amint keservesen bőgött a paraszt.~Másképp is alig
1477 Brody|                     megint.~Nyomorult falu, a tisztek halálra unták magukat,
1478 Brody|                adtak boldog-boldogtalannak, a Samu zsidó feleségének,
1479 Brody|                     Samu zsidó feleségének, a Paklincs leányoknak, mindenkinek.
1480 Brody|                     értették: hogyan.~Aznap a fedémesi autodafé nem hagyta
1481 Brody|                fedémesi autodafé nem hagyta a tiszteket aludni. Hajnalfelé
1482 Brody|           eloszlottak mégis. Brandel báró - a hadnagy - nem tágított egyedül.
1483 Brody|                     tágított egyedül. Fogta a cigányokat, s ment egyenesen
1484 Brody|               egyenesen az orvos háza felé.~A muzsikusok ráhúzták. A báró
1485 Brody|                      A muzsikusok ráhúzták. A báró énekelte hozzá a szerenádot.
1486 Brody|             ráhúzták. A báró énekelte hozzá a szerenádot. S amikor az
1487 Brody|                   röviden.~- Marad! - szólt a hadnagy.~Az ablak becsapódott,
1488 Brody|                   múlva az orvos ott állott a katona előtt.~- Báró úr,
1489 Brody|                előtt.~- Báró úr, egy szóra.~A hadnagy nevetett, s intve
1490 Brody|                   hadnagy nevetett, s intve a fiúknak, hogy „Mars”, kardjára
1491 Brody|                 hogy „Mars”, kardjára tette a kezét, és szólt:~- Tessék.~
1492 Brody|                    Nem.~- Mit jelent hát ez a különös tisztelet?~- Akarom.~
1493 Brody|               Akarom.~Egy pofon csattant el a levegőben. A katona kardjához
1494 Brody|                    csattant el a levegőben. A katona kardjához kapott.
1495 Brody|                 orvos egy pisztolyt vont ki a zsebéből.~- Tessék közel
1496 Brody|              világosan látta, mint mered rá a halál a kis forgópisztoly
1497 Brody|                látta, mint mered rá a halál a kis forgópisztoly csövéből -
1498 Brody|                elállt. Hiába tüzelte magát, a vér megfagyott ereiben,
1499 Brody|                   nyaka mellett süvített el a golyó, és megpörzsölte állán
1500 Brody|                golyó, és megpörzsölte állán a szakállt.~Még mindig szitkozódva