Rész

1501 Brody|                     mint mindig, ott feküdt a szolgája. Megrúgta derekát.
1502 Brody|              Parancs!~Bort kellett felhozni a pincéből. Meggyújtotta a
1503 Brody|                    a pincéből. Meggyújtotta a lámpát, s az italt odatette
1504 Brody|                asztalra.~- Mehetsz! - szólt a hadnagy.~Kaál Samu kifelé
1505 Brody|                    Kaál Samu kifelé indult.~A báró a közkatona keze után
1506 Brody|                  Samu kifelé indult.~A báró a közkatona keze után kapott:~-
1507 Brody|                   az asztalhoz. Bort öntött a poharakba, s az egyiket
1508 Brody|                     poharakba, s az egyiket a szolgának nyújtá:~- Igyál!~
1509 Brody|                    az orvos épp felszállott a kocsijára. A kerületébe
1510 Brody|                    felszállott a kocsijára. A kerületébe akart indulni.
1511 Brody|                   kerületébe akart indulni. A kocsis szólt: „gyű!”~Hátul
1512 Brody|                  kocsis szólt: „gyű!”~Hátul a gazdája egyszer csak lefordult
1513 Brody|              gazdája egyszer csak lefordult a kocsiról.~Huszárkarabélyból
1514 Brody|                 Huszárkarabélyból egyenesen a szívébe ment a golyó. A
1515 Brody|                    egyenesen a szívébe ment a golyó. A kocsi mögött, a
1516 Brody|                     a szívébe ment a golyó. A kocsi mögött, a bodzagarád
1517 Brody|                    a golyó. A kocsi mögött, a bodzagarád alatt, korán
1518 Brody|                      kiabáltak utána, amint a közkatona eldobva fegyverét,
1519 Brody|               eldobva fegyverét, nekifutott a partnak...~Kaál Samut vitték
1520 Brody|                partnak...~Kaál Samut vitték a miskolci brigádba. Mosolyogva
1521 Brody|                       ezek azt hiszik, hogy a halálra visznek!”~Nevetett,
1522 Brody|              visznek vesztőre...~- Búsuljon a ló! - azt felelte. Szerették
1523 Brody|                 Kaál Samu?!~Összeszorította a vékony pittyét, felhúzta
1524 Brody|                    vékony pittyét, felhúzta a ritkás, sárga szemöldeit,
1525 Brody|                   szemöldeit, s hallgatott.~A börtönben sem tudták szólásra
1526 Brody|                 bírni. Hiába vesződött vele a profosz, a hadbíró; bohókás
1527 Brody|                   vesződött vele a profosz, a hadbíró; bohókás tekintetet
1528 Brody|              Szépasszonyfalva, egyszer csak a tisztje is bejött hozzája.~
1529 Brody|                örült, hogy törülte markával a nyúlszemeit. A vén profosznak
1530 Brody|                     markával a nyúlszemeit. A vén profosznak majd kiesett
1531 Brody|                     profosznak majd kiesett a könyű a szeméből.~Mégiscsak
1532 Brody|             profosznak majd kiesett a könyű a szeméből.~Mégiscsak áldott
1533 Brody|            Mégiscsak áldott jó emberek ezek a tiszt urak.~A szolgát és
1534 Brody|                  emberek ezek a tiszt urak.~A szolgát és gazdát magukra
1535 Brody|                    és gazdát magukra hagyta a börtönőr. Az ajtón át hallotta,
1536 Brody|                  hallotta, hogy vigasztalja a báró a matyógyereket. S
1537 Brody|                     hogy vigasztalja a báró a matyógyereket. S hogy rimánkodott
1538 Brody|                     Vallott.~- Kedden volt, a lovat becsméltem - megütött
1539 Brody|                       Be volt fejezve ezzel a vizsgálat. Elkövetkezett
1540 Brody|                 tisztát hozott Kaál Samunak a szülője. Tisztát is, egy
1541 Brody|                  egy kis ennivalót is. Mind a kettővel bebocsátották.~
1542 Brody|          öregasszony az egész falu helyett. A fiú vigasztalta furcsa beszéddel,
1543 Brody|          megzavarodott volna:~- Eladó-e még a Bándi Ferusék fél fertálya
1544 Brody|                  Bándi Ferusék fél fertálya a mienk mellett? - szólt fennen,
1545 Brody|                   szólt fennen, s belenyúlt a lajbija zsebeibe, mintha
1546 Brody|                      ejtett is egy-egy szót a gazdájáról, arról, hogy
1547 Brody|                    hamarább megy haza, mint a többi; de az egész olyan
1548 Brody|                   Samu fütyörészett, amikor a bíróság elé vitték. A tiszta
1549 Brody|                amikor a bíróság elé vitték. A tiszta új ruhája, csizmája,
1550 Brody|                    ragyogtak, mint csákóján a rózsa.~Szinte tetszett az
1551 Brody|                bátorította néma tekintettel a gazdája, aki ott volt a
1552 Brody|                     a gazdája, aki ott volt a bíróságban, fessen, mint
1553 Brody|               akasztófahalálra. Sárga arcát a szolgának hirtelen árny
1554 Brody|                 Katonáéknál nem késlekednek a megtorlással. Kaál Samut
1555 Brody|                    meg se hagyták melegedni a brigádban. Elvették szép
1556 Brody|                Elvették szép katonaruháját, a régit, a parasztit hozták
1557 Brody|                     katonaruháját, a régit, a parasztit hozták elő a magazinból.
1558 Brody|                      a parasztit hozták elő a magazinból. Ó, hogy megörült
1559 Brody|                      Ó, hogy megörült neki. A bekecse zsebében még ott
1560 Brody|                    alatt megszáradt is - az a két szál rozmarin... Ott
1561 Brody|                   volt...~Mégiscsak kiesett a könyű a szeméből. Mégiscsak
1562 Brody|                   Mégiscsak kiesett a könyű a szeméből. Mégiscsak hazamegy.
1563 Brody|                     meg az Isten... Elkapta a kezét a gazdájának - mert
1564 Brody|                    Isten... Elkapta a kezét a gazdájának - mert meg-meg
1565 Brody|                   szólt az, s magára hagyta a siralomházban.~Ott ismételgette
1566 Brody|                     ki az istene; úgy rázta a hideg...~Hajnal volt; havas,
1567 Brody|                      Még félig se szívta ki a virginiát - azt is gazdája
1568 Brody|                  gazdája küldte ‑, elvették a szájából. Több volt, mint
1569 Brody|                   szájából. Több volt, mint a fele, ej, jó kis szivar!
1570 Brody|                   szivar! Sajnálta, eltette a polcra.~Megimádkoztatták,
1571 Brody|                 akkor ott állott az udvaron a százada; valamennyien ünnepi
1572 Brody|                      cakompak. Intett nekik a fejével, sandalított rájuk
1573 Brody|                  fejével, sandalított rájuk a szemével. Biztatni akarta
1574 Brody|                   Neki borzongott egy kissé a teste, de nem félt. Félni!
1575 Brody|                 volt százada előtt gazdája, a hatalmas, az erős, a mindenható
1576 Brody|               gazdája, a hatalmas, az erős, a mindenható tiszt. Aranyrojtos
1577 Brody|               Aranyrojtos ruhájában, mellén a ragyogó rendjellel ‑ kisisten!
1578 Brody|                 Samu nem tudta levenni róla a szemeit.~Bizalmat; bátorságot,
1579 Brody|                     magának e sárga arcból, a hegyesre kifent bajuszból.~
1580 Brody|                   az akasztófa felé.~Arccal a bajtársak felé fordították.~
1581 Brody|                 bajtársak felé fordították.~A hadbíró őrnagy mormogott
1582 Brody|                    nem is volt rá kíváncsi. A gazdájára nézett. Az sárgán,
1583 Brody|                     okosan... nem félni!~...A hóhérlegények megragadták.
1584 Brody|                      Tréfa volt. Véget ért. A tiszt imára vezényelt.~ ~
1585 Brody|                     Kiss Örzsébet.~Előttük, a ház közepén, a földre vackolt
1586 Brody|                     Előttük, a ház közepén, a földre vackolt ágyon nyugszik
1587 Brody|                  vagy hat szoknya van rajta a legfelső a fejére terítve.
1588 Brody|                szoknya van rajta a legfelső a fejére terítve. Csak karjai
1589 Brody|                    nagy, téli útra indulna. A karjai között ott a motyó
1590 Brody|                indulna. A karjai között ott a motyó is, a mindenféle szövetekbe,
1591 Brody|               karjai között ott a motyó is, a mindenféle szövetekbe, kalmukba,
1592 Brody|                     pólyált valami. Azonban a reggeli hó bevilágítván
1593 Brody|                     reggeli hó bevilágítván a szobába: a színes rongyokból
1594 Brody|                     bevilágítván a szobába: a színes rongyokból két kis
1595 Brody|           csecsszopó vidám és repeső lelke. A leány álmában magához szorongatta
1596 Brody|                 álmában magához szorongatta a gyerekét, aki türelmesen,
1597 Brody|                 volna kimenni és kapirgálni a hóban.~Gyerek, csirke egyszerre
1598 Brody|                    egyszerre fölrebbentek - a zsellér fölébredt, közéjük
1599 Brody|                    fölébredt, közéjük vágta a kalapját:~- Csitt te, az
1600 Brody|              embernek nincs egyebe, mint ez a kis alvás. Se enni, se inni,
1601 Brody|                  pedig, Erzsébet, szedd föl a holmidat, és menj el a házból.
1602 Brody|                  föl a holmidat, és menj el a házból. Isten hírével.~Erzsébet
1603 Brody|               Erzsébet nem aludt többé, ült a földön, és a három hónapos
1604 Brody|                     többé, ült a földön, és a három hónapos kicsikével
1605 Brody|                  beszélgetett, de úgy, hogy a gyerek nevében felelt is
1606 Brody|                  hogy egyszer csak agyonüti a gyerekével, sőt azzal együtt,
1607 Brody|               Erzsébet azt akarta elhitetni a néppel, hogy a kicsike apja
1608 Brody|                    elhitetni a néppel, hogy a kicsike apja egy gépész,
1609 Brody|                  nem volt semmiféle alapja. A falu közvéleménye azonban
1610 Brody|                    marokszedő volt akkor... A leány maga hallgatott a
1611 Brody|                     A leány maga hallgatott a földi apáról, és csökönyösen
1612 Brody|              csökönyösen annál maradt, hogy a gyermeket neki az isten
1613 Brody|                   neki az isten küldte. Sőt a templomba is elment megköszönni,
1614 Brody|                  fejkendő nélkül, lányosan; a legények csakhogy agyon
1615 Brody|                  csakhogy agyon nem verték. A pap - aki hiába izengetett
1616 Brody|                 régebben utána - utasította a legényeket. Elmenekült előlük,
1617 Brody|                     Most is verés nézett ki a szemeiből. Nem volt rossz
1618 Brody|                   volt egy félpipa dohánya, a búbos hideg, és biztosan
1619 Brody|                húzta az öregasszony fejéről a kendőt.~De egyszerre valami
1620 Brody|                     ravaszkodni kezdenének. A hangja ellágyult:~- A zsidóné
1621 Brody|           kezdenének. A hangja ellágyult:~- A zsidóné tegnap megszólított,
1622 Brody|                     Pestre! - mondá, de nem a leány felé fordulva.~- Én
1623 Brody|             tódította az öregasszony.~- Hát a Klárika? - kiáltotta Erzsébet
1624 Brody|                    Mink szoptatjuk! - mondá a paraszt önérzetesen, majd
1625 Brody|                   bennünket is úrrá teszel, a gyereked meg áldani fogja
1626 Brody|                  áldani fogja haló porodat.~A „haló por” meghatotta a
1627 Brody|                     A „haló por” meghatotta a leányt, s azt mondta: „Nem
1628 Brody|                 emberek. Egy idősebb úr meg a felesége, a nagyapja meg
1629 Brody|                  idősebb úr meg a felesége, a nagyapja meg a nagyanyja
1630 Brody|                    felesége, a nagyapja meg a nagyanyja annak a kis pesti
1631 Brody|              nagyapja meg a nagyanyja annak a kis pesti babának, akit
1632 Brody|               szoptatni kellett. Velük jött a helybeli zsidóné, akit megbíztak
1633 Brody|                     érte. Elhozták magukkal a járásorvost is, aki Erzsébetet
1634 Brody|                 beoltotta, mielőtt megkapta a hólyagos himlőt. (Ez volt
1635 Brody|                    az egyedüli kopasz ember a faluban.)~A két pesti ógott-mógott,
1636 Brody|                    kopasz ember a faluban.)~A két pesti ógott-mógott,
1637 Brody|                   ógott-mógott, neheztelték a ház levegőjét, sőt az öreg
1638 Brody|                     az öreg úrinőnek elfúlt a lélegzete, amint Császár
1639 Brody|              valóban olyan szaga volt, mint a cserfának, akit - a bogarak
1640 Brody|                    mint a cserfának, akit - a bogarak ellen - trágyával
1641 Brody|                 ellen - trágyával bekennek. A pesti nagyszülők ellenben
1642 Brody|             ellenben igen illatosak voltak. A férfi városi bundájából
1643 Brody|                bundájából csak úgy áradt ki a mósusz, a nő meg be volt
1644 Brody|                 csak úgy áradt ki a mósusz, a nő meg be volt parfümözve
1645 Brody|                   nő meg be volt parfümözve a parasztok ellen. A zsellércsalád
1646 Brody|               parfümözve a parasztok ellen. A zsellércsalád ösztönszerűleg
1647 Brody|               érezték, hogy meghalnak ettől a büdösségtől. Az orvos kinyittatta
1648 Brody|           büdösségtől. Az orvos kinyittatta a kis ablakot, azt, amely
1649 Brody|                 bevezetvén az ügyet, átadta a szót az éltes pesti asszonyságnak.
1650 Brody|                     pesti asszonyságnak. Az a lány elé állt, megvizsgálta,
1651 Brody|                szeretője?~- Nincs! - felelt a lány ijedten.~- Hát a gyerek
1652 Brody|                felelt a lány ijedten.~- Hát a gyerek akkor honnét van? -
1653 Brody|                     leültette, és folytatta a vallatást.~- Hány hónapos
1654 Brody|                   vallatást.~- Hány hónapos a kicsije?~- Három.~- Kár,
1655 Brody|                        Kár, hogy nem kettő. A mienk kettő.~- Az az egy
1656 Brody|                   mint semmi! - szólalt meg a zsellér a háttérben.~- Kend
1657 Brody|                       szólalt meg a zsellér a háttérben.~- Kend ahhoz
1658 Brody|            háttérben.~- Kend ahhoz nem ért. A nőt orvosilag meg fogjuk
1659 Brody|                 kérdeznivalói:~- De ha maga a gyereke után fog ríni, azt
1660 Brody|                      azt nem szabad. Fog-e?~A lány makacsul nézett maga
1661 Brody|                magához tért az ijedtségtől, a szeme nedves volt. Az öregúr
1662 Brody|                tucat is. Az én boltom ebben a legnagyobb. Maga bejön,
1663 Brody|                   és vesz magának. Nem kéri a segédeket, leveszi a pultról.
1664 Brody|                   kéri a segédeket, leveszi a pultról. A fiam, ahová magának
1665 Brody|               segédeket, leveszi a pultról. A fiam, ahová magának jönni
1666 Brody|       keresztényesen főznek! - jegyezte meg a nagymama némi önérzettel.~-
1667 Brody|              disznókat is ölnek! - folytatá a nagyapa, bizonyos utálattal,
1668 Brody|                    de nem büszkeség nélkül.~A disznó hallatára a zsellér
1669 Brody|                  nélkül.~A disznó hallatára a zsellér szeme fölcsillant.
1670 Brody|                    Tessék, fődoktor úr, ezt a lányt megvizitálni; olyan
1671 Brody|            elkezdett ríni torkaszakadtából.~A segítségnek jött falusi
1672 Brody|                    és elvitte az előtérből. A lány ott állt az előtérben,
1673 Brody|                     az előtérben, körülötte a három, amint mustrálta.
1674 Brody|                  fésülködve, egész délelőtt a kis Klárit szoptatta. Valahogy
1675 Brody|                    szoptatta. Valahogy mind a ketten úgy érezték, hogy
1676 Brody|                     utolsó lesz az édesből, a jóból, ez állati és isteni
1677 Brody|                   és isteni szeretkezésből. A lány arca a boldog kimerüléstől
1678 Brody|                 szeretkezésből. A lány arca a boldog kimerüléstől oly
1679 Brody|           kimerüléstől oly fehér volt, mint a tej, ha megfagy. Csak az
1680 Brody|                     föl-fölemelgette vörös, a fagytól véreres, repedezett
1681 Brody|                   pogány nagy természet, és a kis esze csupa értelmes
1682 Brody|               hagyni. Itthon - most télen - a krumpliból se volt elég,
1683 Brody|              magasabb volt mindenkinél, aki a kicsiny szobába körülötte
1684 Brody|                   szobába körülötte állott, a fejével csaknem a mestergerendát
1685 Brody|                   állott, a fejével csaknem a mestergerendát érte. A kis
1686 Brody|              csaknem a mestergerendát érte. A kis doktornak és a két pohos
1687 Brody|                    érte. A kis doktornak és a két pohos idegennek föl
1688 Brody|             idegennek föl kellett rá nézni. A lány nem tekintett rájuk,
1689 Brody|                   lány nem tekintett rájuk, a ház földjébe nézett, ott
1690 Brody|                 fiad is lesz - jegyezte meg a parasztasszony, és hol sírásra,
1691 Brody|            öregasszony szája.~- Hadd lássuk a lányt! - kérték egyszerre
1692 Brody|                      Erzsébet odavitte őket a padkához, ahol sütőteknőben
1693 Brody|              sütőteknőben aludt, és álmában a szopást folytatta Császár
1694 Brody|                    Alszik! - mondá Erzsébet a jövevények felé fordulva,
1695 Brody|                     éneklő szóval elkezdett a kicsikéhez:~- Aj, aj, Kalári
1696 Brody|                    tengeli-galambom, elmegy a te anyád, nincs mán neked
1697 Brody|                  nincs mán neked anyád. Azt a Pestet, ahol van, verje
1698 Brody|              Mindjárt délben. Rendben van-e a fehérneműje?~- Az biz rendben! -
1699 Brody|                 rendben! - felelte helyette a zsellér, aki még a bér mibenléte
1700 Brody|                 helyette a zsellér, aki még a bér mibenléte iránt érdeklődött.~
1701 Brody|                   azt is megbeszélték, hogy a pénzt mindig leküldik a
1702 Brody|                     a pénzt mindig leküldik a kisleány atrecájára, az
1703 Brody|                orvosi vizsgálat volt hátra. A fődoktor még diáksága éveiben
1704 Brody|               fődoktor még diáksága éveiben a sok éhezéstől siket volt
1705 Brody|                    siket volt egy kissé, és a lány mellében - amíg hallgatódzott -
1706 Brody|                     meg. Egy kissé csóválta a fejét, de mégis megnyugodott:~-
1707 Brody|                      meztelen lábbal járnak a hóban. Kicsiny baj, nem
1708 Brody|              megnyugtassa magát, levettette a lánnyal a pruszlikot. Erzsébet
1709 Brody|                 magát, levettette a lánnyal a pruszlikot. Erzsébet nem
1710 Brody|                  nyilasztott ki az anyaság. A pesti nagyapát elfordította
1711 Brody|                 pesti nagyapát elfordította a felesége, a doktor pedig
1712 Brody|                    elfordította a felesége, a doktor pedig hozzányúlt
1713 Brody|                     doktor pedig hozzányúlt a leány kebléhez:~- Jó - mondá. -
1714 Brody|                    felelősségemre.~Még csak a pupilláját nézte meg.~-
1715 Brody|                     pupilláját nézte meg.~- A többit hagyhatjuk! - szólt,
1716 Brody|                szólt, majd úgy értvén, hogy a pestiek mondottak valamit,
1717 Brody|               pestiek mondottak valamit, de a tekintélyét is fenn akarván
1718 Brody|                    ezek előtt, és hogy majd a fővárosi háziorvos rá ne
1719 Brody|                     néhány kérdést intézett a leányhoz:~- Nem terhelt
1720 Brody|             fődoktor úr, ne tessék mondani.~A kopasz emberke mérgesen,
1721 Brody|               mérgesen, de helyreigazította a dolgot.~- Nem volt a maga
1722 Brody|       helyreigazította a dolgot.~- Nem volt a maga családjában iszákos
1723 Brody|                  mintha leckét mondana föl. A helybeli boltosné csodálkozva
1724 Brody|             boltosné csodálkozva nézett rá, a doktor azonban be sem várva
1725 Brody|                 doktor azonban be sem várva a választ, a nagy munkának
1726 Brody|                     be sem várva a választ, a nagy munkának mintegy befejezéseül
1727 Brody|                 ünnepélyes hangon gratulált a budapesti vendégeknek. Aztán
1728 Brody|              Marhahúst mi ritkán látunk, ez a falu átka. Hozhattak volna
1729 Brody|               fordulva, tréfásan fejezte be a bánatos fölsóhajtást:~-
1730 Brody|                 magát meg ne fesse! Majd ha a határhoz érnek, a láncot
1731 Brody|                   Majd ha a határhoz érnek, a láncot jól megrágja!~Az
1732 Brody|                   hangosan fölnevetett erre a babonára, biztatta a lányát,
1733 Brody|                   erre a babonára, biztatta a lányát, hogy ne féljen,
1734 Brody|                 féljen, és tuszkolta kifelé a sok népet. Azok is siettek,
1735 Brody|                     népet. Azok is siettek, a vasút délben indult, és
1736 Brody|                     vasút délben indult, és a kis Tibor odafent éhezett.
1737 Brody|                  kis Tibor odafent éhezett. A dadájának nem volt teje,
1738 Brody|                  legismerősebb ismerősétől, a tulajdon vérétől, lelke
1739 Brody|                     jóllakott, nem vette el a mellét. Ezért a kicsike
1740 Brody|                    vette el a mellét. Ezért a kicsike kikapott, de ott,
1741 Brody|                       Isten áldjon, szívem!~A búcsúzkodás többi része
1742 Brody|                mintha elvágták volna, amint a leány a kocsi bakjára fölszállott.
1743 Brody|               elvágták volna, amint a leány a kocsi bakjára fölszállott.
1744 Brody|                  kocsi bakjára fölszállott. A falun mentek végig, illendően
1745 Brody|                  csak ismerős kutyák álltak a kapuban, azoknak mondotta
1746 Brody|                     megyek Pestre dadának.” A falu végén, a cigányputrik
1747 Brody|                     dadának.” A falu végén, a cigányputrik előtt álló
1748 Brody|                   dajkának már más is.~Csak a vasút ne volna! Kirázta
1749 Brody|                    ne volna! Kirázta belüle a lelket. Először ment rajta,
1750 Brody|                    rajta, hát szédült, mint a japáni lány, ha székre,
1751 Brody|                   ha székre, magasra és nem a földre, párnára ültetik.
1752 Brody|                  körülötte történik. Jöttek a hegyek: „no, ez a hegy;
1753 Brody|                    Jöttek a hegyek: „no, ez a hegy; még nem láttam, azt
1754 Brody|                   szál legények, ezek verik a fiatalságot!” Mindent megállapított,
1755 Brody|                    és föl se ébredt Pestig. A vasútról befelé, a komfortábli
1756 Brody|                  Pestig. A vasútról befelé, a komfortábli bakján is szunyókált
1757 Brody|                amikor három emeletet mászva a lakásba ért, ocsúdott föl
1758 Brody|                   asszonyra azt mondták: ez a nagysága. Annak kezet csókolt.
1759 Brody|                   kecskeképű, sovány ember, a nagyságos úr, az apa. Egy
1760 Brody|             kicsinyben tulajdon olyan, mint a nagy, kövér asszony - hozta
1761 Brody|                   asszony - hozta az italt; a szobaleány ‑ ellenséges
1762 Brody|                     kíváncsisággal tekintve a jövevényre - hozta a vacsorát.
1763 Brody|               tekintve a jövevényre - hozta a vacsorát. Szégyellt enni,
1764 Brody|                      de nem igazán. Tiborka a hálószobában már türelmetlenkedett,
1765 Brody|                    türelmetlenkedett, sírt, a maga nagy sajnálatában keservesen
1766 Brody|                    megyek, bogaram! - mondá a dada, és besietett hozzá.
1767 Brody|                   dada, és besietett hozzá. A nagysága, az öreg szülék,
1768 Brody|                   nagysága, az öreg szülék, a növendék leány nézték -
1769 Brody|           elhomályosított fülkében -, amint a parasztleány teli, gyönyörű
1770 Brody|         parasztleány teli, gyönyörű keblére a kis fekete, girhes fiú egyszerre
1771 Brody|                 valami éhes és mohó nadály. A gyerek sírása egyszerre
1772 Brody|                     is mosolygott, és amint a házinép lábujjhegyen kisompolygott
1773 Brody|                  lábujjhegyen kisompolygott a szobából, hogy tovább teázzanak,
1774 Brody|                    úrfinak mindjárt beszélt a Klárikáról, kis menyasszonyáról.
1775 Brody|                    kis menyasszonyáról. Sőt a mulattatására énekelt is
1776 Brody|                szomorú nótát. Elhallgatott. A szomszéd szalonban zongoráztak,
1777 Brody|                    nem volt egészen betéve. A parasztleány, mellén a gyerekkel,
1778 Brody|                      A parasztleány, mellén a gyerekkel, odalépett, és
1779 Brody|                     visszafojtva, belesett. A zongora mellett ült, és
1780 Brody|                pedig kellemeztette magát az a szép fiatalember, aki katonatiszti
1781 Brody|               ruhában vakációra lejárt haza a falujukba és kint őrzötte
1782 Brody|                szedett, két hétig ott aludt a keresztek alatt...~A parasztleány
1783 Brody|                  aludt a keresztek alatt...~A parasztleány egyszerre mindent
1784 Brody|                     egyszerre úgy elöntötte a harag, hogy csaknem berohant
1785 Brody|                    De vékony, csepp kezével a szopós elkezdett tapsikolni
1786 Brody|                 szopós elkezdett tapsikolni a mellén.~Lehajolt hozzá,
1787 Brody|                   asztalra, hogy meggyújtsa a gázlámpást. Kilencedik hónapja
1788 Brody|                  már Pesten, nem félt többé a levegőtől, amely ég. Mégis
1789 Brody|             elővigyázatból előbb pukkantott a szájával, hogy meg ne ijedjen,
1790 Brody|                 hogy meg ne ijedjen, amikor a légszesz pukkan.~Mikor a
1791 Brody|                    a légszesz pukkan.~Mikor a luszter égett, a szoptatós
1792 Brody|                      Mikor a luszter égett, a szoptatós dajka izgatottan
1793 Brody|                 dajka izgatottan szaladt át a szomszéd szobába, ahol a
1794 Brody|                    a szomszéd szobába, ahol a kis kisasszony a sötétben
1795 Brody|              szobába, ahol a kis kisasszony a sötétben zongorázott.~-
1796 Brody|               Tivadarka elaludt, olvassa el a levelemet!~- Várjon, hadd
1797 Brody|             ábrándozzam ki magamat! - mondá a fiatal, de már fejlett leány,
1798 Brody|                  nekirohant Erzsébetnek, és a sötétben megölelte:~- Ó,
1799 Brody|                        Amiért nem vitték el a színházba?~- Nem; tudom,
1800 Brody|                    színházba?~- Nem; tudom, a darab nem nekem való, olvastam.
1801 Brody|              elnevették magukat, és leültek a sötétben beszélgetni. A
1802 Brody|                     a sötétben beszélgetni. A kis kisasszony szeretett
1803 Brody|                     főképp azokat, melyeket a lexikon köteteiben hiába
1804 Brody|                  köteteiben hiába kutatott. A dajka csak gorombaságokat
1805 Brody|                      de semmit, ami pikáns. A gorombaságoknak is elnevette
1806 Brody|                gorombaságoknak is elnevette a felét, a másik felét pedig
1807 Brody|       gorombaságoknak is elnevette a felét, a másik felét pedig hirtelen
1808 Brody|             Szeretném, ha feltárnák előttem a helyzetet, az sokkal jobb
1809 Brody|                   Mit titkolódzni, előttünk a huszadik század! - mondá
1810 Brody|                    huszadik század! - mondá a kisasszony nagy határozottsággal,
1811 Brody|     határozottsággal, amikor már kifáradtak a nevetésben. De a parasztlány
1812 Brody|                 kifáradtak a nevetésben. De a parasztlány nem értette,
1813 Brody|                    parasztlány nem értette, a kérdését félremagyarázta:~-
1814 Brody|                        Mit, milyent?~- Hogy a mamája...~A leányka összeharapta
1815 Brody|                 milyent?~- Hogy a mamája...~A leányka összeharapta a kicsiny,
1816 Brody|                      A leányka összeharapta a kicsiny, de vastag ajkait,
1817 Brody|                     de vastag ajkait, kezét a mellére szorította, behunyt
1818 Brody|                  kiszikrázott és világított a szeme, mint a macskáé.~-
1819 Brody|                    világított a szeme, mint a macskáé.~- Az az ember gazember! -
1820 Brody|                csípni, de maga olyant ütött a kezére, hogy csaknem letörött.
1821 Brody|              csaknem letörött. Jó, hogy nem a mama, hanem én hallottam,
1822 Brody|                   én hallottam, amikor maga a szemébe vágta, hogy még
1823 Brody|                     még ide mer járni, hogy a szeme ki nem ég, egyszer
1824 Brody|                    fazék lúggal...~- Le én!~A kisasszony arca ijedtre
1825 Brody|               amilyen utálatos, olyan szép!~A dajka és a házikisasszony
1826 Brody|                      olyan szép!~A dajka és a házikisasszony igen bizalmasak
1827 Brody|               Különösen, hogy elkövetkezett a színházi évszak, és a ház
1828 Brody|         elkövetkezett a színházi évszak, és a ház úrnője egy idősebb asszonytestvérével
1829 Brody|                 minden premieren megjelent. A kis Elzát - aki most volt
1830 Brody|                   kis Elzát - aki most volt a legrosszabb korban - ritkán
1831 Brody|              szerencsére jelen volt mindég. A voltaképpeni, az igazi úr,
1832 Brody|             voltaképpeni, az igazi úr, csak a legünnepiesebb alkalmakkal
1833 Brody|                   hogy őrizze az ügyfeleit, a ház-, pénz- és tőzsdeügynököket,
1834 Brody|               ügyvédek elcsalják őket tőle.~A szegény embernek igen sokat
1835 Brody|                  kellett keresnie, főképpen a lakás miatt, amely egy körúti
1836 Brody|                   mert jobban volt táplálva a rendes középszerűnél, és
1837 Brody|               rendes középszerűnél, és csak a legfinomabb szabókkal dolgoztathatott.
1838 Brody|               telekalkusz-díjat, mivel csak a legelőkelőbb kalap állt
1839 Brody|          legelőkelőbb kalap állt jól neki - a nagy feje miatt.~A kis kisasszony
1840 Brody|                   neki - a nagy feje miatt.~A kis kisasszony is sokba
1841 Brody|                      Igen, el kell foglalni a lányokat ebben a korban” -
1842 Brody|                   foglalni a lányokat ebben a korban” - mondá édesanyja,
1843 Brody|               művelt nőnek, tekintélye volt a családban.~A kisasszony
1844 Brody|                tekintélye volt a családban.~A kisasszony és a dajka mégis
1845 Brody|                  családban.~A kisasszony és a dajka mégis órákat töltöttek
1846 Brody|           bepólyázni, ha tehette, kiszökött a konyhába, és odaállott a
1847 Brody|                    a konyhába, és odaállott a teknőhöz, hogy mosson rája.
1848 Brody|                     hogy mosson rája. És ha a dada sétálni vitte a kicsinyt,
1849 Brody|                     ha a dada sétálni vitte a kicsinyt, sokszor elszökött
1850 Brody|             elszökött velük, pedig unta már a Városliget köröndjét, ahová
1851 Brody|                  egyszer bemenni Pestre, ki a Dunához, legfőképpen pedig
1852 Brody|                  Dunához, legfőképpen pedig a királyi kertbe. Fenyegetőzött
1853 Brody|                   másnap megint csak kiment a Körönd magnóliafáihoz, a
1854 Brody|                    a Körönd magnóliafáihoz, a többi dajkához, és versenyt
1855 Brody|                    versenyt emelgette velük a szopósokat, kié a nehezebb,
1856 Brody|                     velük a szopósokat, kié a nehezebb, és sírt azzal
1857 Brody|                 hírül hozta, hogy az igazi, a tulajdon gyereke, valahol
1858 Brody|              meghalt, valahol elkaparták... A pap nem is volt kint.~Puha
1859 Brody|                  volt kint.~Puha rabságában a dajka félelem nélkül, határozottan
1860 Brody|                   De most egyenesen ő kapta a kezébe, maga fölbontotta,
1861 Brody|                fölbontotta, és odanyújtotta a leánynak, olvassa:~- Ugye,
1862 Brody|               inkább ő ír maga!~- Eszem meg a kezét.~- Írják: megfogatták
1863 Brody|                     Írják: megfogatták vele a tollat, megfogta. Az ő nevében -
1864 Brody|              nevében - még milyen bolondok, a szopós gyerek nevében írnak,
1865 Brody|                    ruhára küldj, mert ilyen a gyermek. A pénzt, amit az
1866 Brody|                küldj, mert ilyen a gyermek. A pénzt, amit az ügyvéd úr
1867 Brody|                Császár Kiss Klára, gyerek.”~A kisasszony kacagva dobta
1868 Brody|                 kisasszony kacagva dobta el a levelet. Azonban hangos
1869 Brody|                 nevetését hirtelen elnyomta a dajka zokogása és jajveszékelése,
1870 Brody|                     és jajveszékelése, hogy a szomszéd cselédek az ablak
1871 Brody|               keservesen. Le akart szaladni a házmesterhez, a mosókonyhába,
1872 Brody|                    szaladni a házmesterhez, a mosókonyhába, az összes
1873 Brody|                    az összes cselédekhez és a szegényebb lakókhoz - mert
1874 Brody|                  szegényebb lakókhoz - mert a házban mindenkivel jóban
1875 Brody|                     volt -, és elolvastatni a levelét mindenkivel, hogy
1876 Brody|                    mindenkivel, hogy őt már a gyermeke elfeledte. De Erzsébet
1877 Brody|                  észrevette magát, megfogta a száját:~- Mit tudja az még,
1878 Brody|                szemmel, mosolyogva.~- Hanem a két süldő!~Elmosolyodott.
1879 Brody|                   két süldő!~Elmosolyodott. A kisasszony hiába szólongatta:
1880 Brody|                   éppen csak hogy nem hívta a két malacot enni: kuc, kuc.
1881 Brody|                    két piros kötésű könyvet a hóna alá csapott, és bement
1882 Brody|                   megyek ábrándozni. Ha jön a papám, mondjad, hogy régen
1883 Brody|                     Erzsébet egyedül maradt a nagy csendességben. A szakácsnő
1884 Brody|                maradt a nagy csendességben. A szakácsnő már végzett a
1885 Brody|                     A szakácsnő már végzett a mosogatással, a reggelihez
1886 Brody|                     végzett a mosogatással, a reggelihez készítette a
1887 Brody|                     a reggelihez készítette a csészéket és kanalakat,
1888 Brody|           pillanatban leejtett egyet. Amire a szolgáló - aki ülve aludt ‑
1889 Brody|              fölrezzent, és újra belefogott a suvickolásba. Szeretett
1890 Brody|                csúfolják, hogy affektál, és a sok szoknyájában olyan,
1891 Brody|                   bubus. Aztán el is fújják a lámpát, alszanak.~A parasztlány
1892 Brody|                  fújják a lámpát, alszanak.~A parasztlány félt egy kissé
1893 Brody|            parasztlány félt egy kissé ebben a furcsa magányosságban, amelyet
1894 Brody|                    idegen lárma vett körül. A villamos, amint végighasítja
1895 Brody|                villamos, amint végighasítja a levegőt, a ház nehéz kapujának
1896 Brody|                     végighasítja a levegőt, a ház nehéz kapujának a nyílása,
1897 Brody|              levegőt, a ház nehéz kapujának a nyílása, a házmester csengettyűje,
1898 Brody|                  nehéz kapujának a nyílása, a házmester csengettyűje,
1899 Brody|                 csengettyűje, amint berreg. A bakter tülkölését vagy legalább
1900 Brody|              legalább az apja horkolását és a kisleány szuszogását szerette
1901 Brody|                   gyerek, hangtalanul aludt a felhúzott fedelű kocsibölcsőben.
1902 Brody|                   is megörvendezett, látván a dajka csendes arculatját,
1903 Brody|                    meg nem issza! - felelte a leány.~- Az úrinőknek, a
1904 Brody|                    a leány.~- Az úrinőknek, a feleségemnek is, mindég
1905 Brody|                 feleségemnek is, mindég fáj a foguk, és ha ilyen szép
1906 Brody|                     és ha ilyen szép volna!~A dajka nem válaszolt, az
1907 Brody|                     Frigyes - befelé indult a hálószobába, de gondolt
1908 Brody|                      urak, úgy kihasználjuk a parasztnép őserejét.~A leány
1909 Brody|         kihasználjuk a parasztnép őserejét.~A leány nem értette, vállat
1910 Brody|                   nem értette, vállat vont. A kecskeképű, de igen szelíd,
1911 Brody|                     emberre valahogy rájött a beszélgető kedv, bele is
1912 Brody|                  alszik, és az én feleségem a színházban van. Valami rendnek
1913 Brody|                Valami rendnek kellene lenni a világban, egy nap maga mulat,
1914 Brody|                    dolgozik, és így tovább!~A parasztlány azt hitte, hogy
1915 Brody|               azonban nem nyughatott, leült a díványra:~- Néha szeretek
1916 Brody|              Örzsike, mert maga olyan, mint a szabad természet. Semmit
1917 Brody|                   sem szeretek jobban, mint a természetet.~A leány kérdőleg
1918 Brody|                 jobban, mint a természetet.~A leány kérdőleg tekintett
1919 Brody|                      izgatottan folytatá:~- A Balatont, amikor fölkel
1920 Brody|                     Balatont, amikor fölkel a nap, a halász halászik...~-
1921 Brody|              Balatont, amikor fölkel a nap, a halász halászik...~- Ahá! -
1922 Brody|                  halászik...~- Ahá! - mondá a leány.~- Csakhogy nem érek
1923 Brody|                    Tudom.~- Mondja hát meg.~A leány nem tudta a gazdája
1924 Brody|                  hát meg.~A leány nem tudta a gazdája vezetéknevét, a
1925 Brody|                     a gazdája vezetéknevét, a mesterségét azonban igen.~
1926 Brody|           elismételte:~- Ügyvéd vagyok, aki a maga apját vagy rokonát,
1927 Brody|                  kimenti. Az ügyvéd az, aki a legtöbb. Több, mint az orvos.
1928 Brody|               legtöbb. Több, mint az orvos. A bíró koldus. Tudja maga,
1929 Brody|                    aláírásom, ha odajegyzem a nevemet? Minden esetben
1930 Brody|                mindég írnék! - vágott közbe a dajka.~- Hányszor írja le
1931 Brody|                    Erzsébet elfordult, hogy a gazdájának szemébe ne kelljen
1932 Brody|                    engem szívelleni tudnál!~A dajka elhárította magától:~-
1933 Brody|                      és kifelé indult, hogy a konyhában vizet igyék.~-
1934 Brody|                vizet igyék.~- Várj! - mondá a gazda föllelkesedve -, hozok
1935 Brody|               Bement az irodába, kinyitotta a vasszekrényt, és a trezorból
1936 Brody|               kinyitotta a vasszekrényt, és a trezorból kivett egy selyempapiros
1937 Brody|                    férjhez menése esetére!” A hű és különösen gyengéd
1938 Brody|                gyengéd apa aranyakat őrzött a selyempapirosban. Egy naiv
1939 Brody|                    igazságos pörében ítélt. A pört megnyerték, és a kliens
1940 Brody|                ítélt. A pört megnyerték, és a kliens boldog volt, és büszke
1941 Brody|                  büszke az ügyvédjére, hogy a dolgot „kivitte”. Persze
1942 Brody|               dolgot „kivitte”. Persze hogy a bírótól nem kérdezhette
1943 Brody|                     körmöcit, és megmutatta a leánynak:~- Szép, mi? Nincs
1944 Brody|                 Erzsébet szeme fölcsillant, a két aranyról a két süldő
1945 Brody|                 fölcsillant, a két aranyról a két süldő jutott az eszébe.~
1946 Brody|                     ügyvéd az egyik kezével a pénzt csörgette, a másikkal
1947 Brody|                  kezével a pénzt csörgette, a másikkal megfogta a leány
1948 Brody|              csörgette, a másikkal megfogta a leány kezét, aki szinte
1949 Brody|                      aki szinte beleszédült a gondolatba, hogy a két gyönyörű
1950 Brody|              beleszédült a gondolatba, hogy a két gyönyörű arany az övé
1951 Brody|                     ölembe, rózsám! - mondá a fiskális, aki csakugyan
1952 Brody|                     többé józan. Úgy rájött a poézis, mintha tizenhat
1953 Brody|                hangzottak, és engedte, hogy a jámbor ember leültesse a
1954 Brody|                    a jámbor ember leültesse a sovány térdére, és ritka
1955 Brody|                     fakó arcát odadörzsölje a leány selyemsima, teljes,
1956 Brody|           selyemsima, teljes, telt képéhez. A leány mégis eszére tért:~-
1957 Brody|                    úr, mindjárt itthon lesz a nagysága!~A szürke kis ember
1958 Brody|                     itthon lesz a nagysága!~A szürke kis ember viszonválasza
1959 Brody|                  házakat, háztelkeket ígért a parasztleánynak, és egy
1960 Brody|                   és nem vették észre, hogy a ház úrnője a konyhán keresztül,
1961 Brody|                    észre, hogy a ház úrnője a konyhán keresztül, kíséretével,
1962 Brody|                     keresztül, kíséretével, a színházkedvelő úrral - aki
1963 Brody|           hazakísérni - egyszerre belépett. A dajka felugrott, az úr meggémberedve
1964 Brody|                  meg fülhasogató susogással a háziasszony, miközben kalapját
1965 Brody|              egyszer kiáltva és nekirohanva a leánynak, aki a falhoz húzódott.~-
1966 Brody|                 nekirohanva a leánynak, aki a falhoz húzódott.~- Ez egy
1967 Brody|                     hogy visszafeleljen, de a férfi - akit otthonról,
1968 Brody|                     férfi - akit otthonról, a tavalyelőtti aratásból ismert -
1969 Brody|            ráordított:~- Te aztán hallgass!~A leány nyelt egyet, és csak
1970 Brody|                    Ilyen erkölcstelenséget, a saját házamban, amíg én
1971 Brody|                     saját házamban, amíg én a Nemzeti Színházban vagyok.
1972 Brody|                   mit tettél, tudod-e, hogy a gyermekeket megölhetted
1973 Brody|               mondani, hogy olyan vagyok...~A parasztleánynak egy pillanatra
1974 Brody|                      hogy felforgassa ennek a drága, nagy, vikszolt lakásnak
1975 Brody|                    hallgatott, bepillantott a kocsiba, ahol a szopós már
1976 Brody|                bepillantott a kocsiba, ahol a szopós már vidáman gőgicsélt,
1977 Brody|                vidáman gőgicsélt, fölébredt a lármára, és mulatott, mert
1978 Brody|          szórakoztatására csinálják csupán. A dajka egy pillanatig gondolkodott
1979 Brody|            pillanatig gondolkodott is, hogy a gyermeket megcsókolja, de
1980 Brody|                      Ki, ki!~Levétette vele a bársonycipőt, amelyet az
1981 Brody|                     neki. Leráncigálta róla a felső szőrszoknyát, ami
1982 Brody|               szintén az ő ajándéka volt.~- A holmid itt marad a könyveddel
1983 Brody|                  volt.~- A holmid itt marad a könyveddel együtt; a rendőrségnél
1984 Brody|                  marad a könyveddel együtt; a rendőrségnél holnap átveheted.~-
1985 Brody|                    hálni! - kockáztatta meg a kérdést Frigyes, aki nem
1986 Brody|                  szédülten botorkált lefelé a lépcsőn, a szemei előtt
1987 Brody|                 botorkált lefelé a lépcsőn, a szemei előtt valami vörös
1988 Brody|                   táncolt. Az esze nem volt a helyén; elsőben azt hitte,
1989 Brody|                     minden lakásból kizárt, a lépcsőn lefelé futó, rühes
1990 Brody|               táncoló ördögi világosság; de a kapu alatt már úgy rémlett
1991 Brody|               faluja rossz hírű kocsmájának a vörös lámpása közeledik
1992 Brody|                    lámpása közeledik hozzá.~A rosszaság jön felé, jön,
1993 Brody|             megsegíti.~Erzsébet boldog lesz~A dajka, akit rajtakaptak,
1994 Brody|                      akit rajtakaptak, hogy a gazdájával bizalmaskodott,
1995 Brody|         bizalmaskodott, kint volt az uccán. A házmester kieresztette;
1996 Brody|               kieresztette; azt hitte, hogy a lány hintőporért megy a
1997 Brody|                     a lány hintőporért megy a patikába. A kapu becsapódott
1998 Brody|                hintőporért megy a patikába. A kapu becsapódott Erzsébet
1999 Brody|                   meztelen, kapta magát, és a felső szoknyáját ráterítette
2000 Brody|                felső szoknyáját ráterítette a fejére. Egy kissé esett.~