Rész

 1 Godsu|         neki. - Én majd nem ülök föl, hanem földobom a puskámat
 2 Godsu| Valamennyi a szemem láttára nőtt föl, ösmertem őket kiskorukban.
 3 Godsu|          apai ágon olyan magasra föl tudná vinni a nemzetiségét,
 4 Godsu|         mellé melegedni.~Csekmez föl és alá járt, dudorászott,
 5 Godsu|    között. Miattam, akár födözze föl a léghajót. Velem ne politizáljon
 6 Godsu|       volt a Bazsók sorsa. Kerék föl, kerék alá. Ez lesz mindenki
 7 Godsu|          volna, vittek egyenesen föl, akármit gondolt az eszem.
 8 Godsu|          a kályhánál melengették föl megdermedt ujjaikat, némelyik
 9 Godsu|          ember. Miért nem lép ön föl valami orfeumban! Ott aztán
10 Petel|          mintha rugó dobta volna föl.~- Vigyázz magadra! Azt
11 Petel|        is látszott, mint bukkant föl egy fej, s mint tűnt el
12 Brody|        Te pedig, Erzsébet, szedd föl a holmidat, és menj el a
13 Brody|         és a két pohos idegennek föl kellett rá nézni. A lány
14 Brody|  beszélve, mintha leckét mondana föl. A helybeli boltosné csodálkozva
15 Brody|     olyan nagy dolog, ment innen föl dajkának már más is.~Csak
16 Brody|        ellene - ülve elaludt, és föl se ébredt Pestig. A vasútról
17 Brody|          a lakásba ért, ocsúdott föl egészen.~Egy nagy mellű,
18 Brody|    távolságban - izgatottan járt föl s alá:~- De nem történt
19 Brody|        fölébred!~- Hadd ébredjen föl, hadd tudja meg, ki az apja!
20 Brody|      levelek írásáért, erre jött föl Pestre, ebből lesz doktor,
21 Brody|    szolgát háromszor akasztottak föl, vagy három szolgát egy
22 Brody|          alszik-e a pajtása még? Föl akarta ordítani, mindenkit
23 Brody|       akarta ordítani, mindenkit föl akart verni!~A lány jóakaratú,