Rész

501 Petel|                tolvaj... fogjátok meg!~Az utcán szaporán egy csomó
502 Petel|        cibálták a baktert mindenfelől. Az utca megnépesedett, a kapuk
503 Petel|         dühösen.~Boldizsár túlharsogta az egész lármát:~- Ne kiabáljatok...
504 Petel|            üvölt kend?~- Üvöltök, mert az a regula... mikor valaki
505 Petel|               a regula... mikor valaki az ablakon ugrik ki... Hát
506 Petel|             mit csinálna kend?~- Kinek az ablakán ugrott ki?~- Ott
507 Petel|         asszony átesett a szilfatönkön az udvaron, és szitkozódva
508 Petel|      szitkozódva jajgatott a sötétben.~Az Eszter kis pitvarában pislákol
509 Petel|         pitvarában pislákol a lámpa, s az öreg ember ijedten állott
510 Petel|              öreg ember ijedten állott az asztal mellett. Zavart kiabálással
511 Petel|              kiabálással szólingatták. Az elesett asszony rákiáltott:~-
512 Petel|               asszony rákiáltott:~- Mi az istennyilát áll ott kend,
513 Petel|               kisasszony cicázott, nem az öreg...~- Hát cicázzék a
514 Petel|       orcátlankodjanak a fedele alatt. Az unokáját szépen nevelte
515 Petel|         nevelte fel, megfordulhat tőle az anyja a sírjában.~S arra
516 Petel|               nem látlak. Hol bujkálsz az emberek szeme elől? A te
517 Petel|             legények? s botránkoztatod az egész sort...~- Héj - kiáltotta -,
518 Petel|              becsületes leánynak, ahol az ablakon szökdösnek ki a
519 Petel|            botoltok... Hazamenjetek...~Az öregember zavartan dadogta:~-
520 Petel|           fölvernek tolvaj kiabálással az ágyamból a kend unokája
521 Petel|                  Hát kend mit tud? Mi?~Az emberek széledezni kezdtek
522 Petel|             emberek széledezni kezdtek az ajtó körül. A harcias hölgy
523 Petel|                házsártoskodjék... mert az ő bőrére jár a játék...
524 Petel|                mindenki, akinek kedves az élete...~S a következő percben
525 Petel|                Ne bántsd Boldizsárt.” „Az ablakon szökött ki valaki.” „
526 Petel|               őrizte.”~- Ki szökött ki az ablakon? - kérdezte magából
527 Petel|             nyögve felelte:~- Marci...~Az emberek megfogták a legényt,
528 Petel|              otthagyták mindjárt, mert az udvar végéből, a víz partjáról
529 Petel|             szégyene kergette - mondta az asszony, de ő is arra rohant.
530 Petel|            mondta:~- Megkapom én ebben az éjszakában... a másikat...
531 Petel|                másikat... ha Isten van az égben...~És előrerohant
532 Brody|       munícióval, mindennel kivonultak az exercirplacra, és délelőtti
533 Brody|              délelőtti harangszóra már az egész falu lángban állott.~
534 Brody|         hányták magukra a keresztet, s az asszonyok - ámbár csak szerda
535 Brody|        mulattak, ők hazamentek szépen.~Az egész falu abban volt, hogy
536 Brody|             különben is megszokták ezt az állapotot. Ugyanabból a
537 Brody|       változtak minden három évben; de az állapot a régi maradt.~Selyem
538 Brody|                Selyem volt a takarmány az egész völgyben, de lovuk
539 Brody| szépasszonyfalviak el nem felejtették.~Az istálló, a ház, minden falat
540 Brody|               leányoknak, mindenkinek. Az orvos feleségét hagyták
541 Brody|           cigányokat, s ment egyenesen az orvos háza felé.~A muzsikusok
542 Brody|           hozzá a szerenádot. S amikor az orvos megjelent az ablakban,
543 Brody|              amikor az orvos megjelent az ablakban, még dühösebben
544 Brody|                 Távozzanak! - szólt ki az orvos röviden.~- Marad! -
545 Brody|              Marad! - szólt a hadnagy.~Az ablak becsapódott, s egypár
546 Brody|       becsapódott, s egypár perc múlva az orvos ott állott a katona
547 Brody|          Egyedül maradtak. Sötét volt, az orvos megszólalt:~- Báró
548 Brody|               katona kardjához kapott. Az orvos egy pisztolyt vont
549 Brody|              megfagyott ereiben, amint az utolsó megrohanásra nyaka
550 Brody|               Meggyújtotta a lámpát, s az italt odatette az asztalra.~-
551 Brody|            lámpát, s az italt odatette az asztalra.~- Mehetsz! - szólt
552 Brody|              szelíden. Aztán odalépett az asztalhoz. Bort öntött a
553 Brody|             Bort öntött a poharakba, s az egyiket a szolgának nyújtá:~-
554 Brody|              össze, hol kiszélesítette az öröm.~Aztán ittak...~Hajnali
555 Brody|                   Hajnali három órakor az orvos épp felszállott a
556 Brody|        brigádba. Mosolyogva hallgatott az eszkort között. „Bolondok ‑
557 Brody|          vihogott, sőt úgy sandalított az őrnagyra, mintha azt akarná
558 Brody|             magukra hagyta a börtönőr. Az ajtón át hallotta, hogy
559 Brody|      matyógyereket. S hogy rimánkodott az:~- Tudom, hogy nem tetszik
560 Brody|            lovat becsméltem - megütött az ostorral!... Meg kell halnod
561 Brody|             Elkövetkezett nagy gyorsan az ítélet.~Előtte való napon
562 Brody|             sírják ki magukat! Sírt is az öregasszony az egész falu
563 Brody|                 Sírt is az öregasszony az egész falu helyett. A fiú
564 Brody|               lajbija zsebeibe, mintha az eladó föld árát akarta volna
565 Brody|            megy haza, mint a többi; de az egész olyan zavaros volt,
566 Brody|               olyan zavaros volt, hogy az öregasszony még jobban nekibúsulta
567 Brody|               a rózsa.~Szinte tetszett az ezredesnek, olyan haptákba
568 Brody|               év alatt megszáradt is - az a két szál rozmarin... Ott
569 Brody|             szál rozmarin... Ott volt, az volt...~Mégiscsak kiesett
570 Brody|               Igaz hát, hogy áldja meg az Isten... Elkapta a kezét
571 Brody|               mert meg-meg csak bejött az hozzá - s csókolta hevesen.~-
572 Brody|             okosan! Nem félni! - szólt az, s magára hagyta a siralomházban.~
573 Brody|   siralomházban.~Ott ismételgette ő is az édes szülőjének:~- Csak
574 Brody|               félni! - Nem is félt már az öregasszony; azt se tudta,
575 Brody|             tudta, hol van, ki fia, ki az istene; úgy rázta a hideg...~
576 Brody|            havas, világos téli hajnal. Az ablakon keresztül be lehetett
577 Brody|            keresztül be lehetett látni az egész udvart. Tele volt
578 Brody|         kivitték.~Már akkor ott állott az udvaron a százada; valamennyien
579 Brody|             előtt gazdája, a hatalmas, az erős, a mindenható tiszt.
580 Brody|             majdnem gőgösen ment előre az akasztófa felé.~Arccal a
581 Brody|          kíváncsi. A gazdájára nézett. Az sárgán, mint egy halott,
582 Brody|              egymagában oda volt kötve az asztal lábához, és minden
583 Brody|                a kalapját:~- Csitt te, az embert aludni se hagyják.
584 Brody|              embert aludni se hagyják. Az embernek nincs egyebe, mint
585 Brody|               se aludni, se pipálni...~Az öreg iszonyú elkeseredésre
586 Brody|             nagy figyelemmel hallgatta az öreget: úgy látszik, már
587 Brody|              már többször elkergették. Az apja sokszor figyelmeztette,
588 Brody|        fabrikálta. Szerencse még, hogy az apja kilétében nem tudtak
589 Brody|             tudtak végképp megegyezni. Az öreg Kiss Erzsébet azt akarta
590 Brody|               visszajön. Ez lett volna az erkölcsös, sőt részben dicsőséges
591 Brody|               vakációzni, és kint hált az asztag alatt, amikor az
592 Brody|                az asztag alatt, amikor az apja búzáját csépelték.
593 Brody|          maradt, hogy a gyermeket neki az isten küldte. Sőt a templomba
594 Brody|         legényeket. Elmenekült előlük, az apja keze közé. Az ellátta.~
595 Brody|             előlük, az apja keze közé. Az ellátta.~Most is verés nézett
596 Brody|               csak sárgarépaleves lesz az egész napra. Végezni akart,
597 Brody|              csinálni, már le is húzta az öregasszony fejéről a kendőt.~
598 Brody|                egyszerre valami jutott az eszébe, és végigsimította
599 Brody|     végigsimította szárazon megtörölte az arcát, mint ahogy együgyű
600 Brody|                jobb dolgom - tódította az öregasszony.~- Hát a Klárika? -
601 Brody|                  Abban bizakodott hogy az soká lesz, de amikor Klárit
602 Brody|              hólyagos himlőt. (Ez volt az egyedüli kopasz ember a
603 Brody|       neheztelték a ház levegőjét, sőt az öreg úrinőnek elfúlt a lélegzete,
604 Brody|               Kiss Mihály kezelt véle. Az öreg zsellérnek valóban
605 Brody|           zsellércsalád ösztönszerűleg az orrához kapott; úgy érezték,
606 Brody|         meghalnak ettől a büdösségtől. Az orvos kinyittatta a kis
607 Brody|               és pár szóval bevezetvén az ügyet, átadta a szót az
608 Brody|                az ügyet, átadta a szót az éltes pesti asszonyságnak.
609 Brody|             éltes pesti asszonyságnak. Az a lány elé állt, megvizsgálta,
610 Brody|            honnét van? - vetette közbe az öregúr. Neje azonban leültette,
611 Brody|                kettő. A mienk kettő.~- Az az egy hónap annyi, mint
612 Brody|             kettő. A mienk kettő.~- Az az egy hónap annyi, mint semmi! -
613 Brody|              fogjuk vizsgálni! - szólt az orvos, és előlépett. De
614 Brody|                orvos, és előlépett. De az úriasszonynak még voltak
615 Brody|            felelt, de már magához tért az ijedtségtől, a szeme nedves
616 Brody|      ijedtségtől, a szeme nedves volt. Az öregúr megsajnálta:~- Maga
617 Brody|        selyemkendőt, török nagykendőt. Az van az én boltomban, ezer
618 Brody|               török nagykendőt. Az van az én boltomban, ezer tucat
619 Brody|              boltomban, ezer tucat is. Az én boltom ebben a legnagyobb.
620 Brody|              ahová magának jönni kell, az nem boltos, az ügyvéd!~-
621 Brody|             jönni kell, az nem boltos, az ügyvéd!~- Hallod, Erzsébet,
622 Brody|              máris, türelmetlenkedett, az orvos felé fordult:~- Tessék,
623 Brody|             belül, amilyen kívül, mint az alma.~- Még csak tizenhét
624 Brody|           ifiasszony úgy” - és elvitte az előtérből. A lány ott állt
625 Brody|             előtérből. A lány ott állt az előtérben, körülötte a három,
626 Brody|            ketten úgy érezték, hogy ez az utolsó lesz az édesből,
627 Brody|                 hogy ez az utolsó lesz az édesből, a jóból, ez állati
628 Brody|                a tej, ha megfagy. Csak az volt különös, amikor finom
629 Brody|                Tibor, Tibor! - felelte az öreg úrasszony.~- No ládd,
630 Brody|          sírásra, hol nevetésre állott az öregasszony szája.~- Hadd
631 Brody|            Pestet, ahol van, verje meg az isten.~Észrevette, és elszégyellte
632 Brody|         Rendben van-e a fehérneműje?~- Az biz rendben! - felelte helyette
633 Brody|        leküldik a kisleány atrecájára, az öreg szülői kezébe. Sőt
634 Brody|                öreg szülői kezébe. Sőt az első hónapot mindjárt ki
635 Brody|               Eddig, ha messzire ment, az apja csizmáját viselte.
636 Brody|                apja csizmáját viselte. Az itthon kellett. Klárinak
637 Brody|              volt szüksége...~Még csak az orvosi vizsgálat volt hátra.
638 Brody|           fekete rózsát nyilasztott ki az anyaság. A pesti nagyapát
639 Brody|          kebléhez:~- Jó - mondá. - Jó, az én felelősségemre.~Még csak
640 Brody|                 Erzsébet elvörösödött; az öregasszony közbevetette
641 Brody|                 a láncot jól megrágja!~Az öreg napszámos hangosan
642 Brody|              nem volt teje, elcsapták, az üvegdajkát pedig sehogy
643 Brody|              kellett. Rémülten rohanni az ismeretlen idegen emberkéhez;
644 Brody|            idegen emberkéhez; elszökni az ő legismerősebb ismerősétől,
645 Brody|           szörnyen elálmosodott, pedig az öntudata éber volt, nem
646 Brody|           gondoltam, magasabb!” Jöttek az állomások, csendőrök állnak
647 Brody|      megállapított, mindent belevésett az elméjébe, amíg - hiába küszködött
648 Brody|          sovány ember, a nagyságos úr, az apa. Egy növendék leány -
649 Brody|            nagy, kövér asszony - hozta az italt; a szobaleány ‑ ellenséges
650 Brody|           besietett hozzá. A nagysága, az öreg szülék, a növendék
651 Brody|              egészen jól nem láthatják az elhomályosított fülkében -,
652 Brody|                 hogy tovább teázzanak, az idegen úrfinak mindjárt
653 Brody|        szomszéd szalonban zongoráztak, az ajtó nem volt egészen betéve.
654 Brody|                ült, és mórikálta magát az erős fekete asszonyság.
655 Brody|              pedig kellemeztette magát az a szép fiatalember, aki
656 Brody|              falujukba és kint őrzötte az apja asztagját, amíg csépeltek,
657 Brody|           harag, hogy csaknem berohant az urak közé; gyermeke apjához,
658 Brody|      elbocsájtatik~Erzsébet föltérdelt az asztalra, hogy meggyújtsa
659 Brody|            némely részleteket megtudni az életről, főképp azokat,
660 Brody|         feltárnák előttem a helyzetet, az sokkal jobb lenne. Mit titkolódzni,
661 Brody|               szeme, mint a macskáé.~- Az az ember gazember! - mondá
662 Brody|            szeme, mint a macskáé.~- Az az ember gazember! - mondá
663 Brody|          hallottam magukat beszélgetni az előszobában, láttam, amikor
664 Brody|            lehetett magával vinnie, de az az úr, akit Erzsébet még
665 Brody|         lehetett magával vinnie, de az az úr, akit Erzsébet még otthonról
666 Brody|                mindég. A voltaképpeni, az igazi úr, csak a legünnepiesebb
667 Brody|            kellett mennie, hogy őrizze az ügyfeleit, a ház-, pénz-
668 Brody|           emeleti frontját elfoglalta. Az asszony is költött ruhára
669 Brody|         kikopott operaénekesnő oktatta az énekben és zenében. „Igen,
670 Brody|         Tivadart leteszi, hadd sírjon. Az asszony az urával verést
671 Brody|                hadd sírjon. Az asszony az urával verést ígértetett
672 Brody|                éppen hírül hozta, hogy az igazi, a tulajdon gyereke,
673 Brody|             várta, hogy egyszerre csak az övéről is küldenek levelet.
674 Brody|               vele a tollat, megfogta. Az ő nevében - még milyen bolondok,
675 Brody|               a gyermek. A pénzt, amit az ügyvéd úr küldött, jóra
676 Brody|            itten éhen vesznek, ha csak az ügyvéd úr hozzád nem lesz
677 Brody|               hogy a szomszéd cselédek az ablak alá jöttek leskelődni:
678 Brody|          házmesterhez, a mosókonyhába, az összes cselédekhez és a
679 Brody|         megfogta a száját:~- Mit tudja az még, hogy kit ismer, kit
680 Brody|                rongyba csavart kenyér, az neki az anyja! - mondá könnyben
681 Brody|                csavart kenyér, az neki az anyja! - mondá könnyben
682 Brody|            egyéb gyönyörűsége úgysincs az embernek!~Bement, és magára
683 Brody|                Bement, és magára zárta az ajtót, hát ezért sokszor
684 Brody|               tülkölését vagy legalább az apja horkolását és a kisleány
685 Brody|              volna hallani. Tivadarka, az úri gyerek, hangtalanul
686 Brody|            kocsibölcsőben. Legalább ha az ébren volna! Csaknem felköltötte,
687 Brody|               vele, akinek elmondhassa az otthoni híreket.~De jött
688 Brody|               otthoni híreket.~De jött az úr.~Úgy megörült neki, hogy
689 Brody|        megörült neki, hogy no. Viszont az is megörvendezett, látván
690 Brody|          fogaid vannak, Erzsi! - mondá az ügyvéd egy kissé hetykén.~-
691 Brody|            issza! - felelte a leány.~- Az úrinőknek, a feleségemnek
692 Brody|                 A dajka nem válaszolt, az úr - keresztnevén Frigyes -
693 Brody|     fejtegessen:~- Maga virraszt, amíg az én gyermekem alszik, és
694 Brody|                én gyermekem alszik, és az én feleségem a színházban
695 Brody|          világban, egy nap maga mulat, az asszony dolgozik, és így
696 Brody|            parasztlány azt hitte, hogy az úr ittas, ráhagyta, amit
697 Brody|         kérdőleg tekintett rá, hogy mi az.~Az alkusz ügyvéd, aki fiatal
698 Brody|              tekintett rá, hogy mi az.~Az alkusz ügyvéd, aki fiatal
699 Brody|              mesterségét azonban igen.~Az úr mégis elismételte:~-
700 Brody|         végrehajtani akarják, kimenti. Az ügyvéd az, aki a legtöbb.
701 Brody|            akarják, kimenti. Az ügyvéd az, aki a legtöbb. Több, mint
702 Brody|              aki a legtöbb. Több, mint az orvos. A bíró koldus. Tudja
703 Brody|               írja le magának? - mondá az úr némileg körültekintően.~
704 Brody|               én neked valamit!~Bement az irodába, kinyitotta a vasszekrényt,
705 Brody|                selyempapiros csomagot. Az volt ráírva: „Elzáé, férjhez
706 Brody|          kliens boldog volt, és büszke az ügyvédjére, hogy a dolgot „
707 Brody|              meg soha, hogy megkapta-e az aranyakat.~Az ügyvéd halvány
708 Brody|               megkapta-e az aranyakat.~Az ügyvéd halvány mosollyal
709 Brody|                  Szép, mi? Nincs szebb az aranynál. De ma már ritka.
710 Brody|            aranyról a két süldő jutott az eszébe.~Az ügyvéd az egyik
711 Brody|                süldő jutott az eszébe.~Az ügyvéd az egyik kezével
712 Brody|            jutott az eszébe.~Az ügyvéd az egyik kezével a pénzt csörgette,
713 Brody|              hogy a két gyönyörű arany az övé lehet, és ingyen.~-
714 Brody|          mellém, csak egy kicsinyt ülj az ölembe, rózsám! - mondá
715 Brody|          Tekintetével követte, amerről az aranyak feléje hangzottak,
716 Brody|              eszére tért:~- Hagyjon el az úr, mindjárt itthon lesz
717 Brody|              egy igazi mezei csókot...~Az előszobában voltak, és nem
718 Brody|           belépett. A dajka felugrott, az úr meggémberedve ülve maradt.~-
719 Brody|     elhalványodott, majd meg kipirult. Az ajka is kinyílt, hogy visszafeleljen,
720 Brody|                csak azt mondta:~- Úgy!~Az úrnő földre dobta színházbelépőjét,
721 Brody|                 és azon toporzékolt:~- Az én házamban, ahol az én
722 Brody|                   Az én házamban, ahol az én gyermekeim vannak, az
723 Brody|               az én gyermekeim vannak, az én férjemmel...~Frigyes -
724 Brody|                föl, hadd tudja meg, ki az apja! Ilyen erkölcstelenséget,
725 Brody|                nagy, vikszolt lakásnak az erkölcsi egyensúlyát, hogy
726 Brody|         mulatott, mert azt hitte, hogy az ő szórakoztatására csinálják
727 Brody|              gyermeket megcsókolja, de az úrnő végképp elkeseredve
728 Brody|                a bársonycipőt, amelyet az reggel adott neki. Leráncigálta
729 Brody|              szőrszoknyát, ami szintén az ő ajándéka volt.~- A holmid
730 Brody|                egy alsószoknyában, ki, az ismeretlen városba, az őszi
731 Brody|                 az ismeretlen városba, az őszi csatakba; az úttalan
732 Brody|             városba, az őszi csatakba; az úttalan utak nyirkos piszkába.~
733 Brody|              vörös világosság táncolt. Az esze nem volt a helyén;
734 Brody|             rühes macska szeméből árad az előtte táncoló ördögi világosság;
735 Brody|              bizalmaskodott, kint volt az uccán. A házmester kieresztette;
736 Brody|           Erzsébet után, és ő kibukott az éjszakába, két szál szoknyában,
737 Brody|              hogy zokogva szaladt neki az utcának, és amint elfojtódott
738 Brody|          torkán csak kifért, kiáltá:~- Az Isten büntesse meg őket!
739 Brody|               őket! Süllyessze el őket az Isten, hogy égjenek meg!~
740 Brody|           égjenek meg!~Fordított egyet az átkokon és a hangnemen is,
741 Brody|                aj, aj, engem megöltek, az isten hogy őket elpusztítsa!~
742 Brody|             mert dörömbölni, megállott az utca közepén, valamint egy
743 Brody|            valami történni fog, amitől az ösztöne megrendül, valami
744 Brody|                majd elviszlek! - szólt az éjszakai kocsis, ráröhögött
745 Brody|           Van-e már cédulád?~- Odaadom az enyém, add a katonádat!~
746 Brody|              csak te kellesz, nem elég az úriasszonyok!~- Csendesen,
747 Brody|                szaladni kezdett, amint az egyik megfogta. Az éjszakai
748 Brody|               amint az egyik megfogta. Az éjszakai némber csúf és
749 Brody|          palotájának aljában verje fel az otthonát:~- Nekem csak nő
750 Brody|                is szerencsétlen, én is az vagyok, az Isten bennünket
751 Brody|        szerencsétlen, én is az vagyok, az Isten bennünket összevezetett.
752 Brody|            lánytól olyan gorombaságot. Az egyik meg is sértődött,
753 Brody|              tud, mit nem tud csinálni az emberrel. Valami kicsiny
754 Brody|          reszkető világok elmúlnak, és az egész végtelen barnaságba
755 Brody|         engedte, mind azokat nézte, és az jutott eszébe, hogy ahonnan
756 Brody|              ha a füle törött is, ezek az emberek adhatnának!~Nem
757 Brody|                vivén lefelé délszaknak az őszt - a temérdek avart -,
758 Brody|          pályára készülve sétáltak itt az éjben, és igen megörvendeztek,
759 Brody|            hogy egy nőnek megmenthetik az életét.~Zöldek és soványak
760 Brody|                tilos a fürdés! - mondá az egyik cinikusan.~- Még egy
761 Brody|          Jakabkát? Megfizetem maguknak az útját - ha újra szolgálatba
762 Brody|       rendőrségre menni, ott fölveszik az esetet, és maga is megnyugszik
763 Brody|                 és maga is megnyugszik az őrszobában! - jegyezte meg
764 Brody|             őrszobában! - jegyezte meg az egyik, a romantikusabb,
765 Brody|                 aki szerette volna, ha az egész belekerül az újságba.~
766 Brody|           volna, ha az egész belekerül az újságba.~Az önzetlenebb
767 Brody|            egész belekerül az újságba.~Az önzetlenebb felajánlotta
768 Brody|         mondani:~- A mi falunkba való, az is diák. Az egyik diák csak
769 Brody|             falunkba való, az is diák. Az egyik diák csak ismeri a
770 Brody|                szolgált: szeplős, nagy az orra, kicsiny, de okos,
771 Brody|              darabját húsz krajcárért. Az utolsót meg se fizette,
772 Brody|                fizette, elfelejtkeztek az otthoni dolgokról való nagy
773 Brody|                hogy hozzá menjen, mert az maga is huszadmagával lakik
774 Brody|           egyszerre csak eszébe jutott az utca, melyben nem volt csak
775 Brody|             polgári zenész, harmonikás az egyik, gitáron a másik,
776 Brody|                 hogy a bajuszos legény az ő halavány lányukat egyszeriben
777 Brody|             egyszeriben derékon kapta. Az cipeltette magát egy darabig,
778 Brody|                benézett, megtekintette az itt lévő nőket, nem volt
779 Brody|               cipészt pénzért fogadták az utolsó pillanatban. „Összetettek”
780 Brody|      Összetettek” neki. Aki gyűjtötte, az adta oda. A viszony nem
781 Brody|            siettek vele tisztába jönni az első pillanatban, megrohanták,
782 Brody|            kóbor cselédek ételt dugtak az asszony szájába, hogy elhallgasson.
783 Brody|                 Én hozzávágtam egyszer az asszonyomhoz egy kefét.
784 Brody|        Mindenki egész határozottsággal az Erzsébet pártjára állott.
785 Brody|                annak mondunk egy szót. Az urak a pénzükkel, mi...~„
786 Brody|              mi történt, miért bántják az anyját?~A kvártélyosné megszólalt
787 Brody|               a függöny mögül a fejét; az anyja a hajánál fogva behúzta.~...
788 Brody|          rekedt káromkodás hallatszott az ajtó mögött, mire a muzsika
789 Brody|          leányok meg ruhástul bebújtak az ágyba.~A gazda, a rendőr
790 Brody|              lehetett előtte megállni.~Az első dolga volt, hogy meghúzta
791 Brody|             hogy meghúzta Jakab fülét, az gyufát gyújtott:~- Maga
792 Brody|                gyufát gyújtott:~- Maga az, Ferus bá? - kérdé barátságosan.
793 Brody|         közepén áll és reszket:~- Maga az, Örzsi? Megszökött?~- Egy
794 Brody|               mondá a rendőr, és leült az asztal mellé, és onnan vezényelt:~-
795 Brody|             vezényelt:~- Jössz te, ülj az ölembe, ide!~A leány engedelmeskedett.
796 Brody|         felöltözött és odaült melléjük az asztalhoz.~Meghallgatja
797 Brody|              még több, a miniszter, én az ilyen lányokat, mint te,
798 Brody|           menve, bort és kalácsot tett az asztalra, aztán elvonult.
799 Brody|               lenni, hogy úgy szeretik az emberek.~- A bor a fő -
800 Brody|                fő - mondá emelt hangon az alantas államhivatalnok -,
801 Brody|               meg hogy becsületes lány az, aki más. Igyál!~Erővel
802 Brody|          koldussal? Bezárjam? Megeszik az országot, föleszik magát
803 Brody|             gazember urat rajtakapunk, az fizet a gazember uraknak,
804 Brody|             úrért?!~Végképp beborozott az elméje, a gyomor és fej
805 Brody|             hogy belekezdett:~- A fej, az urak, mink vagyunk. Ti vagytok
806 Brody|                  Rendőr bácsi, kiadják az én ládámat?~- Azt ki. De
807 Brody|           miért? Nem tettem én semmit!~Az állam egyenruhás és csillagos
808 Brody|              amíg meg nem esznek, mint az íz! Illegette, igazgatta,
809 Brody|               gondolt egyet, megölelte az asztalt, és elaludt.~Viszontlátja
810 Brody|        kovácsot~Reggelfelé járt, aludt az egész ház. A cselédek egy
811 Brody|                volt már a helyén, csak az alkóvban, a legfőbb helyen
812 Brody|               masiniszták.~- Haza való az egyik, mi falunkbeli, Pónoz
813 Brody|             bánja. Pónozt se, mást se. Az egész világot sem. Roppant
814 Brody|        sápadtan és oly szomorúan, hogy az orra csaknem a földet érintette,
815 Brody|               maga maradt. Egyedül ült az asztalnál, a lámpában már
816 Brody|            rongyos ingecskéjében leült az ölébe, kéretlen‑váratlan,
817 Brody|            hazajöttek a nappali alvók. Az egyik mindjárt felismerte,
818 Brody|             neki rongyot a pendeléből.~Az elesett mesterlegény még
819 Brody|            bajszát - oly szikkadt volt az arca, mint az aszú föld ‑,
820 Brody|            szikkadt volt az arca, mint az aszú föld ‑, vágott egyet
821 Brody|        Kérdezte a nagyobbik:~- Mi baja az anyádnak?~- Gyufát itt.~-
822 Brody|              odaadta, és visszamászott az anyjához, csak annyit mondott
823 Brody|            mély csend volt a szobában. Az édesded álomban elcsitultak
824 Brody|            édesded álomban elcsitultak az alvók, mintha meg lettek
825 Brody|               Egy kicsinyt várt, aztán az italt a forró szájához emelte,
826 Brody|            körmeivel a legény karjába, az hagyta, nevette, és mondta
827 Brody|              csak egy karom.~- Nem baj az! - susogta a lány szepegve.
828 Brody|                 Nem tudom. Majd fogom.~Az ember megcsókolta a nő homlokát,
829 Brody|               tanakodjanak! - folytatá az érthetetlen beszédet.~Erzsébet
830 Brody|              szemén, makacs kis szívén az utolsó látás, amely átvillant:
831 Brody|          gyereket, nem a magáét, hanem az idegent, a másét, akiért
832 Brody|                akiért íme, kikergették az éjszakába, és akiért fiatal