Rész

  1 Godsu|          gügyögő hangja mind távolabb és távolabbról hallatszottak,
  2 Godsu|         messze síkságba nyúló legelők és ugarolt szántóföldekről
  3 Godsu|         sötétebbek, mélyebbek lettek, és itt-ott a vizek derült,
  4 Godsu|               barnulásnak induló káka és piszkosbarna sástarlók által.~
  5 Godsu|              sástarlók által.~Szomorú és mégis ilyenkor a legbarátságosabb
  6 Godsu|             igaz színében mutatkozik; és az a mély szürkésbarna szín,
  7 Godsu|              Lassan, lépésben haladt, és könnyű volt elérnem. Egy
  8 Godsu|          bajusza rövidre volt nyírva, és fehér haja gyér fürtökben
  9 Godsu|            Érzett rajta az erőlködés, és mégis gyönge, majdnem suttogó
 10 Godsu|             füle tövét, köpött egyet, és mondta:~- No hát kint laktam!
 11 Godsu|           hírét. Eltörülte a robotot, és a szegénység pártját fogta.
 12 Godsu|              öreg gondolkodóba esett, és elnevette magát.~- Ki tudná?
 13 Godsu|             De mégis?~- Vagy nyolcvan és egynehány esztendőt tán
 14 Godsu|           hogy milyen boldog lehetett és lehet ez az ember, aki éveit
 15 Godsu|              mellett könnyen mozgott, és élénk, kék szemei örökös
 16 Godsu|              múlva kijött a viskóból, és hozott egy barna agyagkorsóban
 17 Godsu|     zöldpaprikát.~Elém tette a vizet, és szó nélkül leült a földre,
 18 Godsu|               késsel vágta a kenyeret és a paprikát. Rá nézve a táplálkozás
 19 Godsu|            eledelem - felelt az öreg, és szorgalmasan nagy gyönyörrel
 20 Godsu|              magam, mikor élek, látok és hallok! A nappal csak elmúlik!
 21 Godsu|              öreg a korsó után nyúlt, és ivott belőle hosszan, jóízűen.
 22 Godsu|          körülményességgel kicsiholt, és rágyújtott. Hozzám fordult,
 23 Godsu|           rágyújtott. Hozzám fordult, és elégedett nyájassággal mondta:~-
 24 Godsu|               ülni ki tudja meddig.~- És mit gondol ilyenkor?~- Ki
 25 Godsu|            akkor bejönnek a huncutok, és lerágják az apró fáimat.
 26 Godsu|    békességben!~Az öreg elhallgatott, és lassú tempóban tenyerébe
 27 Godsu|           látszik lenni.~Élt nyolcvan és nehány évig és a kor eszméi,
 28 Godsu|               nyolcvan és nehány évig és a kor eszméi, küzdelmei,
 29 Godsu|            eszméi, küzdelmei, erényei és bűnei nesztelenül suhantak
 30 Godsu|        sejtelemmel sem bírt azon ezer és ezer névtelen hős küzdelméről,
 31 Godsu|           civilizációját előkészítik, és akik őrült önmegtagadással
 32 Godsu|               kísértő blazírt férfiak és asszonyok ismeretlen lények
 33 Godsu|      ismeretlen lények előtte. A rang és pénz hatalmának a hírét
 34 Godsu|           ártatlan falu szélén, füvek és fák között él. Megérett
 35 Godsu|        mondani, mint hogy zöldpaprika és kukoricaliszt kenyér volt
 36 Godsu|               voltam elégedve - éltem és meghaltam. A többi ember
 37 Godsu|             tette-e közönyössé önmaga és fajtája iránt? Ez a közöny-e
 38 Godsu|            lehetőleg gyorsan fölkelt, és kapát fogva sietett a kocsi
 39 Godsu|          szegénység bélyege, a piszok és penész rajta volt a falakon
 40 Godsu|           penész rajta volt a falakon és minden tárgyon. Egy keskeny,
 41 Godsu|              hanem leült a viskó elé, és mereven, majdnem fásult
 42 Godsu|             törve. Mind keservesebben és keservesebben kezdett zokogni;
 43 Godsu|        térdére támasztotta ősz fejét, és sírt.~- Senkim sincs! Engem
 44 Godsu|           vendég; mindössze Hüke Pali és Csekmez Dani ültek benne
 45 Godsu|            kiverte a pipáját, fölkelt és kibámult a jégvirágos ablakon.
 46 Godsu|          mosolyogva nézte kínlódását, és mikor ez szeleltetni kezdte
 47 Godsu|              szivart, elnevette magát és mondta:~- Ugyan vágd már
 48 Godsu|                Kis idő múlva lecsapta és mondta:~- Úgy látszik, ma
 49 Godsu|        négyujjnyival vagyok magasabb, és még a megye zászlóját is
 50 Godsu|              egymás szeme közé néztek és elnevették magukat.~Csekmez
 51 Godsu|           farkasszemet nézett Hükével és kérdezte:~- Te! Szeretnél-e
 52 Godsu|           öklével az asztalra csapott és mondta:~- Én bizony szeretnék!~
 53 Godsu|                Hüke Pali felsóhajtott és a lábszárán végighúzva két
 54 Godsu|               szál gyufát, rágyújtott és a szippantások között mondta:~-
 55 Godsu|               a tenyerére illesztette és mosolygott:~- Azt mondják,
 56 Godsu|          töltött. Koccintottak, ittak és szó nélkül letették a poharakat.~
 57 Godsu|             Négy óra felé járt az idő és már sötétedni kezdett. A
 58 Godsu|         bejött, megigazította az órát és leült a kályha mellé melegedni.~
 59 Godsu|          mellé melegedni.~Csekmez föl és alá járt, dudorászott, majd
 60 Godsu|  szobatetőzetig. Megállott Hüke előtt és kérdezte:~- Hát mit csináljunk?~-
 61 Godsu|            közelebb jött az asztalhoz és jelentette:~- Igenis, kérem:
 62 Godsu|          Bazsó úrnak, hogy tiszteljük és várjuk!~A pincér elszaladt.~
 63 Godsu|             fölvidult; töltött, ivott és mondta:~- Van hát mégis
 64 Godsu|          Lihegve jött vissza a pincér és jelentette, hogy Bazsó tekintetes
 65 Godsu|           útban van; hogy egyedül ült és ivott a „Pávánál”, s hogy
 66 Godsu|              Arca piros volt a bortól és egészségtől. Hatalmas fejét
 67 Godsu|           magát Hüke mellé a pamlagra és csak annyit mondott:~- Itt
 68 Godsu|              Rézvörös! - felelt Bazsó és elkezdte a mellényét kigombolni.~-
 69 Godsu|             végigsimogatta az üstökét és elhallgatott. Mintha üresebb
 70 Godsu|         Kioldotta vékony nyakkendőjét és aránytalanul kicsi zsebkendőjével
 71 Godsu|             ujja közé vette a poharat és hosszan nézte, szagolgatta.~-
 72 Godsu|              vármegyéd! - mondta Hüke és fenékig kiitta a borát.~-
 73 Godsu|               csillagot? - szólt Hüke és megölelte Bazsót.~- De már
 74 Godsu|            esztendő, te! - szólt Hüke és egy gombolyag füstöt lökött
 75 Godsu|            nekikönyökölt az asztalnak és beszélni kezdett:~- A választás
 76 Godsu|         Halovány lett, megkopaszodott és akkora manzsettákat visel,
 77 Godsu|         hajdút, az ráadta, megkefélte és kinyitotta előtte az ajtót.~
 78 Godsu|           perc múlva jön vissza Jankó és mondja:~- Őméltósága gróf
 79 Godsu|         hússzor volt emlegetve benne, és Dönögi szerkesztő uram kisütötte
 80 Godsu|              másik félóra. Unalmamban és mérgemben a mutatókönyvek
 81 Godsu|          Összecsikorgattam a fogaimat és szaladtam ki.~Vártam még
 82 Godsu|        Hallgassátok csak.~Jön a hajdú és jelenti, hogy bemehetek,
 83 Godsu|              jelenti, hogy bemehetek, és kezdi rólam leszedni a téli
 84 Godsu|           tettem volna! - mondta Hüke és karját Bazsó nyaka köré
 85 Godsu|      egyenként lopóztak be a kocsmába és a kályhánál melengették
 86 Godsu|        másikat. A vendégek kártyáztak és mulattak egyszerre. Ezt
 87 Godsu|               ŐSZI ESŐ~Lilinek hívták és éppen negyven éves volt.
 88 Godsu|         függönyök között lát, szürke, és a szitázó aprószemű eső
 89 Godsu|               sütötte fel a frufruját és fekete ruhát vett magára.
 90 Godsu|              tudott. Elégedetlen volt és elkeseredett. Haragudott
 91 Godsu|     elkeseredett. Haragudott az esőre és azt kérdezte önmagától,
 92 Godsu|          sütött a nap, mikor még szép és illatos volt minden kis
 93 Godsu|                Összesen húszan voltak és mindnyájan fényes, feszes
 94 Godsu|            mikor a próbákat tartották és mikor megismerkedett Gézával.~
 95 Godsu|           Géza szép fiú volt, jókedvű és ők ketten mindig egymás
 96 Godsu|      lovagoltak. Megszerették egymást és, tavaszra megesküdtek és
 97 Godsu|              és, tavaszra megesküdtek és azóta folyton szeretik egymást.
 98 Godsu|         kajtárkodjék!~Lili hű maradt. És ma, ezen a szomorú esős
 99 Godsu|            cselekedett! A nyár elmúlt és nem volt forró. Hűvös, kellemes,
100 Godsu|             élet, telve szórakozással és apró kis örömökkel. Egy
101 Godsu|         kielégítette a napi igényeket és így szépen, okosan megérte
102 Godsu|             őszi eső még mindig esik, és az emberek lucskos esernyőikkel
103 Godsu|                most nem lenne egyedül és nem félne a hideg őszi napoktól,
104 Godsu|  tulajdonképpen miért is esik az eső, és miért nincsen neki gyermeke!~
105 Godsu|              neki senkihez nincs köze és ahol őt semmi sem érdekli.
106 Godsu|      palotában vendégnek érezte magát és nevetségesnek tartotta azt
107 Godsu|               komolyságot, amellyel ő és Géza a világban fölléptek,
108 Godsu|       világban fölléptek, szerepeltek és szerepelni akartak.~Eszébe
109 Godsu|            gyermeke volna! Lili fázik és gyorsan fel és alá kezd
110 Godsu|             Lili fázik és gyorsan fel és alá kezd járni a szobában.
111 Godsu|         belefészkelte magát a lelkébe és űzi, kergeti benne a keserű
112 Godsu|            nesztelenül nyílik az ajtó és amint ismét fordul: előtte
113 Godsu|               színházba? - szólt Géza és barátságosan nyújtotta felé
114 Godsu|              két kezét.~Lili megijedt és nem tudott szólni.~- No?
115 Godsu|               Lili a kandalló elé ült és csak annyit mondott:~- Nem
116 Godsu|       maradunk ma este! - felelt Géza és leült vele szemben.~- Miért
117 Godsu|            Ismerjük egymást teljesen, és így életcélnak ez a foglalkozás
118 Godsu|                 Tehát megunt engem?~- És maga nem unt meg engem?~-
119 Godsu|               a játék már nem ingerli és amikor úgy találja, hogy
120 Godsu|           mégiscsak őszintébb vagyok. És ez nem azt jelenti, hogy
121 Godsu|               senkim, akit szeressek, és engem sem szeret senki!
122 Godsu|         szeret senki! Egyedül vagyok, és egyedül fogok maradni...~-
123 Godsu|            eddig! Szórakozott a kedve és szeszélye szerint. Elégedettnek
124 Godsu|                Elégedettnek képzeltem és nem álltam útjában soha!
125 Godsu|           unom magát, unom önmagamat, és az egész világot! Minek
126 Godsu|             szemrehányást?~- Magamnak és neked! Félek az örömtelen
127 Godsu|               élni!~Lili elhallgatott és mereven nézett a kandalló
128 Godsu|         gépiesen cigarettára gyújtott és némán bámulta ő is a parazsat.~
129 Godsu|            Mély csend volt a szobában és behallatszott, amint az
130 Godsu|                 mondta halkan Lili. - És mi egyedül maradtunk! -
131 Godsu|           reám, Lili? - kérdezte Géza és nem mert Lilire nézni.~Lili
132 Godsu|           babrált.~A komorna belépett és egy remekmívű ezüsttálcán
133 Godsu|          húzta az alacsony kis puffot és olvasta:~- Huitres d’Oste
134 Godsu|                 kérdezte élénken Lili és kivette Géza kezéből a kartont. -
135 Godsu|          Selle de chevreuil? Compotes és hozzá Chateau Leoville?~-
136 Godsu|             Bájos!~- Chapon de Styrie és hozzá Steinburg Cabinet?~-
137 Godsu|       kitörülte a Consommé en tasse-t és odaírta helyébe: Consommé
138 Godsu|           Legyen! - mondta mosolyogva és az irónnal Géza kezére ütött.
139 Godsu|           kezeit. A szemei ragyogtak, és mondta:~- Előre örülök a
140 Godsu|               Géza odahajolt Lilihez, és gyöngéden átölelte a derekát.
141 Godsu|              is! - mondta halkan Lili és aztán megölelték egymást.~-
142 Godsu|           nevetve az ablakra mutatott és mondta:~- Hallod?~A hideg
143 Godsu|           mérnök indulatos ember volt és mert rajtakapta Piry Gergelyt,
144 Godsu|          karját, bezúzta két bordáját és egy frissen vágott somfabottal
145 Godsu|             verte a hátát, a combjait és a mellét úgy, hogy a borbély
146 Godsu|               egy évi fogházra ítélte és ő azonnal megkezdte büntetését.~
147 Godsu|              dolgom! - mondta nyersen és leült egy székre.~Figyelmeztettem,
148 Godsu|                hogy az a fő, - mondta és a szemem közé nevetett.~
149 Godsu|               törvényszék értesítőjét és így tudtam meg a nevét.~-
150 Godsu|      büntetését fogja itt elszenvedni és viselje magát illedelmesen.
151 Godsu|              állapotának tulajdonítom és megelégszem azzal, hogy
152 Godsu|          imponál! Ingerült nem vagyok és világosan tudom, hogy mit
153 Godsu|         mondta, a hangja nyugodt volt és hideg közönnyel nézett rám.~-
154 Godsu|            négyórai kurtavasra ítélem és ezt a büntetést a sötét
155 Godsu|          embert azonnal vezettesse le és veresse kurtavasra!~- Szeretném
156 Godsu|               verni! - mondta Kelemen és felállott.~A felügyelő izgatottan
157 Godsu|        hozzálépett, megfogta a karját és azt mondta:~- Jöjjön!~De
158 Godsu|              Péter egyet lökött rajta és a felügyelő a falhoz tántorodott.~-
159 Godsu|             reám meresztette a szemét és mondta:~- No! Hát ez mi?~
160 Godsu|          megrémült fogházőr elszaladt és a következő percben két
161 Godsu|           vissza.~Az őrök körülfogták és tolni akarták az ajtó felé,
162 Godsu|           egész, drága tekintetes úr!~És Kelemen ezt nyugodtan, szinte
163 Godsu|             végsőre! Engedelmeskedjék és menjen azonnal!~- Önnek?
164 Godsu|         megyek, mert nem akarok menni és vége! Értette! No, fajankók,
165 Godsu|           fajankók, gyertek birkózni!~És Kelemen felgyűrte a kabátja
166 Godsu|              a fogházőrök körülfogták és egy rövid, de heves tusa
167 Godsu|           ejtett ki, végre leteperték és kezét, lábát erősen fogva,
168 Godsu|              halvány lett, mint a fal és neki úgy tetszett, mintha
169 Godsu|           Közöltem vele a történteket és fölhívtam, hogy másnap vizsgálja
170 Godsu|            vasrostélyos ablakán kinéz és fütyül.~Kelemen Péter elszakította
171 Godsu|           összekötő láncot két helyen és szabaddá tette magát.~Az
172 Godsu|         együtt azonnal lementem hozzá és amikor meglátott bennünket,
173 Godsu|        bennünket, az orvosra mutatott és kérdezte:~- Ki ez a pohos
174 Godsu|       nevetséges alak lehetett. Pufók és pislogó! Mosolygós a szájaszéle
175 Godsu|                Mosolygós a szájaszéle és kétemeletes a tokája! Malac
176 Godsu|               lehetett! Most gömbölyű és puha! Pfuj! Nem szégyelli
177 Godsu|          mondott, megfogta a pulzusát és órával a kezében, figyelt.~
178 Godsu|               megkérte, hogy üljön le és megnézte a pupilláit, a
179 Godsu| reflex-mozgásait, megtapogatta a kar- és combizmokat és úgy tett,
180 Godsu|    megtapogatta a kar- és combizmokat és úgy tett, mintha a leheletét
181 Godsu|        szagolná, aztán hozzám fordult és azt mondta:~- Egészen rendben
182 Godsu|             kísérem.~Kelemen nevetett és az orvoshoz fordulva mondta:~-
183 Godsu|              most újra vasra verethet és újra imponálhat ez a tekintélytulajdonos -
184 Godsu|               a tekintélytulajdonos - és reám mutatott, aztán folytatta: -
185 Godsu|               mondtam neki. Igaza van és most újra vasra fogják önt
186 Godsu|       felügyelőnek villogtak a szemei és hol reám, hol Kelemen Péterre
187 Godsu|            aztán a kulcsárhoz fordult és szinte hadarva mondta:~-
188 Godsu|           esze! - mondtam Kelemennek, és kimentünk.~Az orvos útközben
189 Godsu|        lélekszakadva jött a felügyelő és jelentette, hogy Kelemen
190 Godsu|            sőt gazembernek is nevezte és szamárfüleket mutogatott
191 Godsu|        szamárfüleket mutogatott neki, és ezt mind a kísérő őrök fülehallatára
192 Godsu|             kísérő őrök fülehallatára és szemeláttára tette. A harmadik
193 Godsu|        kurtavas is csak embernek való és még gyöngébb, mint a másik
194 Godsu|          gyöngébb, mint a másik kettő és így most már nem tudja,
195 Godsu|             Azt nem bírta elszakítani és hideg közönnyel ült, hol
196 Godsu|              nevezte. Mindennap újabb és újabb sértéseket eszelt
197 Godsu|           büntetések sem fogtak rajta és hetek múlva éppen olyan
198 Godsu|               múlva éppen olyan nyers és tűrhetetlen volt, mint a
199 Godsu|             külön büntetéseket kapott és kap; majd megunja!~A többi
200 Godsu|              is mer! Hősnek tartották és csak lopva, alázatos nézéssel
201 Godsu|       zárkákban halkan beszéltek róla és ha az őrségből valaki közeledett,
202 Godsu|        kitértek előle; vagy megálltak és vártak, amíg elment mellettük.~
203 Godsu|              Minden támadásról tudtak és csodálattal teljes tisztelettel
204 Godsu|           legendás alakja lett belőle és ha lármás gorombaságait
205 Godsu|     behallották, felütötték a fejüket és meredt szemekkel, tátott
206 Godsu|               a néhány elzárt asszony és leány is tudott mindent
207 Godsu|               leány is tudott mindent és mikor Kelemen Péter a virágzó
208 Godsu|     fegyházudvarban a sétáját végezte és ők az egyik hatalmas diófa
209 Godsu|        abbahagyták halk trécselésüket és a mosóteknő szappanszagú
210 Godsu|          volna észre, végezte sétáját és hosszú, egyenletes lépésekkel
211 Godsu|              útjait. Őt csak az őrség és az elöljárók érdekelték,
212 Godsu|     érdekelték, akik viszont haraggal és gyűlölettel nézték ezt a
213 Godsu|        felügyelő egy reggel halványan és szokatlanul komoly arccal
214 Godsu|           Őszintén elmondok mindent - és Ádám mélyen sóhajtott.~-
215 Godsu|            ott az ablakaim alatt áll, és kötött. Pedig sokszor mondtam
216 Godsu|               tetszik tudni: asszony, és az ördög nem bír vele. Az
217 Godsu|            asszony, egyenesen odamegy és azt mondja neki: te rongyos,
218 Godsu|              A feleségem lekomiszozta és azt is mondta neki, hogy
219 Godsu|            lármára kinézek az ablakon és a saját fülemmel hallom,
220 Godsu|             újra a szemem közé köpött és akkor, igaz, kétszer pofon
221 Godsu|           hogy elvettem a feleségemet és szeretem. Elvesztettem az
222 Godsu|               bekergettem az asszonyt és a gazembert azonnal a sötétbe
223 Godsu|            azonnal a sötétbe vitettem és rövidre megvasaltattam.
224 Godsu|              lementem hozzá a sötétbe és bezártam az ajtót. Szemben
225 Godsu|            kövezeten. Mikor meglátott és észrevette, hogy bezárom
226 Godsu|          csepp vérem a fejembe szállt és én elkezdtem pofozni és
227 Godsu|               és én elkezdtem pofozni és ütni és verni a bikacsökkel
228 Godsu|             elkezdtem pofozni és ütni és verni a bikacsökkel a fejét,
229 Godsu|             hátát, a megvasalt kezét, és ütöttem, ahol értem és csépeltem,
230 Godsu|                és ütöttem, ahol értem és csépeltem, ameddig a bikacsök
231 Godsu|    foszlányokra szakadt. Aztán rúgtam és pofoztam, amíg a lélegzetem
232 Godsu|           amíg a lélegzetem elállott, és mikor már nem bírtam tovább,
233 Godsu|              Én huszárőrmester voltam és nem bírtam tovább!~- És
234 Godsu|               és nem bírtam tovább!~- És a többi rab hogy viselkedett
235 Godsu|            mukkant! Csak néha nyögött és fújt, mint ahogy a bikák
236 Godsu|              őr hallhatott valamit.~- És aztán mi történt?~- Úgy
237 Godsu|         félóra múlva kifújtam magamat és fölvitettem a zárkájába.
238 Godsu|          zárkájába. Csendesen fölment és azonnal lefeküdt.~- Látta
239 Godsu|           aludni. Ember vagyok, uram, és nem bírtam magammal. Inkább
240 Godsu|      zárkájába. Ott feküdt a vaságyon és a nyári pokróccal állig
241 Godsu|               szemei le voltak csukva és a zajos kulcs-csörömpölésre;
242 Godsu|      kulcs-csörömpölésre; zárnyitásra és a kísérő őr „vigyázz!” vezényszavára
243 Godsu|      szemgödrei mélyen be voltak esve és sötétkék karikák jelezték
244 Godsu|          összeesett, az álla megnyúlt és egészséges, piros arca fehér-sárgásra
245 Godsu|            mintha festett fából volna és szép sasorra vékonyabb lett
246 Godsu|           szép sasorra vékonyabb lett és színtelen, hideg vonalban
247 Godsu|    lesoványodott arcából.~Hozzáléptem és kérdeztem:~- Alszik?~Alig
248 Godsu|               Bántotta valaki?~- Nem!~És mialatt ezeket mondta, mozdulatlanul
249 Godsu|          mondta, mozdulatlanul feküdt és nem nyitotta ki a szemeit.
250 Godsu|      fölnyitotta a szemét, rám nézett és rémületet és könyörgő alázatosságot
251 Godsu|               rám nézett és rémületet és könyörgő alázatosságot láttam
252 Godsu|       beszélni!~A kíséretet kiküldtem és leültem az ágya mellé. Kelemen
253 Godsu|          takaró alól kihúzta a kezeit és a mellére tette.~- Bocsásson
254 Godsu|            délután óta nyugodt vagyok és újra embernek érzem magam.~-
255 Godsu|           mondani fogok, nagyon kevés és nagyon egyszerű.~- Nagyon
256 Godsu|         Nagyon indulatos ember voltam és tavaly őszkor egy vasárnap
257 Godsu|                mindig csak mosolygott és azt mondta, hogy őt nem
258 Godsu|           megfogtam! Ő nem vett észre és én megkerültem a kukoricást.
259 Godsu|      kukoricást. Tudtam, hogy hol ül, és a lélegzetemet is visszafojtva,
260 Godsu|              négykézláb másztam előre és megállva hallgatóztam és
261 Godsu|              és megállva hallgatóztam és vigyáztam, hogy a somfapálcámat
262 Godsu|           szívem dobbanását hallottam és pihennem kellett.~Egy csendesen
263 Godsu|               nyúl közeledett feléje, és én abban a pillanatban ragadtam
264 Godsu|            hogy a fogai vacogtak bele és pofoztam. Piry lármázni
265 Godsu|       pofoztam. Piry lármázni kezdett és én a földhöz vágtam; aztán
266 Godsu|               vágtam; aztán rugdostam és a pálcával ütöttem, vertem,
267 Godsu|           kitellett. Jajgatni kezdett és sírt, és ez ahelyett, hogy
268 Godsu|             Jajgatni kezdett és sírt, és ez ahelyett, hogy csillapította
269 Godsu|                még jobban izgatott... és vertem és rugdostam, hogy
270 Godsu|          jobban izgatott... és vertem és rugdostam, hogy utoljára
271 Godsu|              tarlón.~Összehúzta magát és erőtlen hangon jajgatott
272 Godsu|              erőtlen hangon jajgatott és nyöszörgött. Még most is
273 Godsu|           szemeit, amint rámszögezte, és már csak vékony, sipogó
274 Godsu|           alatt kivált volna belőlem, és saját magam előtt láttam
275 Godsu|          ember ott feküdt a lábaimnál és én, a gyalázatos győző,
276 Godsu|            óvatossággal becserkésztem és letepertem és megvertem
277 Godsu|           becserkésztem és letepertem és megvertem egy gyönge védtelent!
278 Godsu|             erősebbek gőgjével rúgtam és pofoztam, és az erősségem
279 Godsu|          gőgjével rúgtam és pofoztam, és az erősségem hatalmával
280 Godsu|   Meggyaláztam egy tehetetlen embert, és tehetetlenül ugyanazt a
281 Godsu|             fog, mert önök is gyöngék és kegyetlenek. Felingereltem
282 Godsu|              szelídített fenevadakat. És valamennyi rámvicsorgatta
283 Godsu|     rámvicsorgatta a fogát.~Mindennap és minden órában eszembejutott
284 Godsu|               nyomorék, vézna karját, és a hosszú éjjeleken sokáig
285 Godsu|            sokáig nem tudtam elaludni és a saját bordáimon tapogattam
286 Godsu|         helyeit.~Láttam a somfapálcám és a csizmám kék és zöld nyomait
287 Godsu|          somfapálcám és a csizmám kék és zöld nyomait a testén. Láttam,
288 Godsu|           amint az ágyában kimerülten és sárgán, mozdulatlanul feküdt.~
289 Godsu|          adtak egyik napról a másikra és én itt önöket napról napra
290 Godsu|               ingereltem, bőszítettem és magamra uszítottam, különösen
291 Godsu|              egyet, aki éppen oly vad és kegyetlen volt, mint én.~
292 Godsu|                Megvert, összepofozott és megrugdosott engem. Ő erős
293 Godsu|            megrugdosott engem. Ő erős és kegyetlen volt velem és
294 Godsu|               és kegyetlen volt velem és mégis én fogok bocsánatot
295 Godsu|            csak szégyent, keserűséget és szomorúságot visz ki innen.
296 Godsu|             Itt csak a kemény törvény és a hideg rend uralkodik.~
297 Godsu|              vagy tettel megbántottam és aki bosszút állott rajtam:
298 Petel|               mind nagyon szuszognak, és megkönnyebbülve sóhajtanak
299 Petel|              széles, törpe ablakokon, és lépbe mártott nyírágvesszők
300 Petel|        mandulával a jó szájíz végett; és hónapos retkek, amiket a
301 Petel|            Tán a fiatalságát siratja?~És jóízűen köhécsel hozzá.
302 Petel|              módon marad az asztalon, és senki meg se mer moccanni
303 Petel|               akart kiütni a himlő... És oh! a menyecske leánya:
304 Petel|               szabad beszélni róla...~És odalettek a szomszédok mind...
305 Petel|             vén rác. Hol vannak mind? És hol a lisztlopó molnár,
306 Petel|             szép, amit szeretünk...~- és pengette hozzá a gitárját...
307 Petel|           jobbra-balra a karosszéken; és horkant egyet-egyet. A néni
308 Petel|            nyitva tartotta a szemét), és akkor viaszgyertyákat gyújtott
309 Petel|            bácsit a virágos tornácra, és pöfékelt valameddig, mikor
310 Petel|             korianderrel, salétrommal és egy parányi fokhagymával.~
311 Petel|               acéllal kivert duplát - és célozgatott a bácsi, bárha
312 Petel|            fegyvernek nem volt magja, és behunyta a fél szemét, s
313 Petel|                s a száját félrehúzta, és kifeszített karja úgy reszketett,
314 Petel|       mennydörgős ménkő... - felelte, és igen zordonul nézett a nénire.~-
315 Petel|               sunyorgott alattomosan, és meg volt elégedve magával,
316 Petel|               Mindenesetre. A Schultz és Weber cég alkalmazottja
317 Petel|               néni leült a grádicsra, és szeretetteljesen hordozta
318 Petel|             reggeliztél, édes fiam? - És elfutott a kávéért.~Dagobert
319 Petel|            előharcosai, kérem alásan.~És a hideg sültet nyelve, mohón
320 Petel|           látszott, jól érezte magát, és a széken hintáztatta magát.~-
321 Petel|          kedve kezdett telni benne.~- És már rendben vannak uraságtok
322 Petel|             dolgom. A többi ostobaság és sifli...~Márton bácsi lassan,
323 Petel|       fölvetette. Valósággal félelmes és daliás lett egy percig.~
324 Petel|            büntetését? látja-e, Cica? És kifeszített karral a nyitott
325 Petel|          ajtóra mutatott s oly mélyen és erővel tekintett a fickóra,
326 Petel|         Baranyai-major idefarkallott, és az öreg itt lógott (dőlingéző
327 Petel|               Mayernek, hogy adja el, és rendezze be a műhelyét az
328 Petel|               nap eljött Ágoston pap, és szépen kikeresztelte őket.~
329 Petel|        nekikeseredett házból...~...No és hát - rosszul esik beszélnem
330 Petel|                Mayer kikapta a kezét, és hadonázott.~- Ide be nem
331 Petel|              a kisasszonyhoz fordult, és feléje hajlott, oly hangon,
332 Petel|           hogy a pap menjen be hozzá, és rémítse el, oh, a szegény
333 Petel|             gyermeket... Hogy sírjon, és kétségbeessék. Pedig ő tele
334 Petel|        udvaron pedig lezuhant valami, és arra elcsendesedett minden
335 Petel|             az Istene. Elszököm tőle, és a nagy Jehova kegyelmébe
336 Petel|          leánykámat a maga Istenétől, és letörlöm a keresztvizet
337 Petel|          ostorával, amint ott állott, és álmélkodva állottunk mind
338 Petel|           rossz hely. Átok van rajta.~És mindjárt kinyílt a kapu,
339 Petel|              lássa a kiabáló legényt, és megfordult, hogy bemenjen.
340 Petel|           ugrált, halacskára ügyelve, és a faluban az istállók ajtajában
341 Petel|          pulykák kotyogva a szín alá, és a békés kérődző tehén körül
342 Petel|         nagyon belénőttél a szívembe, és féltelek... Ne haragudjál
343 Petel|               besötétedett csendesen, és a felhős égbolton egypár
344 Petel|             varrt még leánykorában... és egy rókatorkú bekecs, amit
345 Petel|            utána. Megtalálod nálam...~És amíg beszélt, gyors forgással
346 Petel|             jössz utánam - kiáltotta, és kirántotta magát a leány
347 Petel|              szilfatönkön az udvaron, és szitkozódva jajgatott a
348 Petel|             álomból ébredt volna meg, és a kerítésből kifacsarta
349 Petel|              ha Isten van az égben...~És előrerohant a hegy ellenében,
350 Brody|          kivonultak az exercirplacra, és délelőtti harangszóra már
351 Brody|           mamalikok szedték el tőlük. És a hazabeliek is egészen
352 Brody|           egyebet tenni, mint nevetni és sírni megint.~Nyomorult
353 Brody|               kardjára tette a kezét, és szólt:~- Tessék.~Egyedül
354 Brody|          mellett süvített el a golyó, és megpörzsölte állán a szakállt.~
355 Brody|               a tiszt urak.~A szolgát és gazdát magukra hagyta a
356 Brody|           alszik: Császár Kiss Mihály és Bottkó Kiss Örzsébet.~Előttük,
357 Brody|           fejére terítve. Csak karjai és lábai meztelenek, egyébként
358 Brody|              ki, egy csecsszopó vidám és repeső lelke. A leány álmában
359 Brody|              kötve az asztal lábához, és minden valószínűség szerint
360 Brody|               szeretett volna kimenni és kapirgálni a hóban.~Gyerek,
361 Brody|               aludtak egyfolytában -, és rögtön rátért arra, amit
362 Brody|       Erzsébet, szedd föl a holmidat, és menj el a házból. Isten
363 Brody|            aludt többé, ült a földön, és a három hónapos kicsikével
364 Brody|            ruhában lejött vakációzni, és kint hált az asztag alatt,
365 Brody|            hallgatott a földi apáról, és csökönyösen annál maradt,
366 Brody|               dohánya, a búbos hideg, és biztosan tudta, hogy bár
367 Brody|              valami jutott az eszébe, és végigsimította szárazon
368 Brody|           kiáltotta Erzsébet ijedten, és nyomban felugrott.~- Azt
369 Brody|           amely nem volt betapasztva, és pár szóval bevezetvén az
370 Brody|               Neje azonban leültette, és folytatta a vallatást.~-
371 Brody|          vizsgálni! - szólt az orvos, és előlépett. De az úriasszonynak
372 Brody|               legnagyobb. Maga bejön, és vesz magának. Nem kéri a
373 Brody|           magát Bottkó Kiss Erzsébet, és elkezdett ríni torkaszakadtából.~
374 Brody|     ifiasszony így, ifiasszony úgy” - és elvitte az előtérből. A
375 Brody|           édesből, a jóból, ez állati és isteni szeretkezésből. A
376 Brody|            volt különös, amikor finom és nemes - ki tudja, hol szedte -,
377 Brody|      Alapjában pogány nagy természet, és a kis esze csupa értelmes
378 Brody|  mestergerendát érte. A kis doktornak és a két pohos idegennek föl
379 Brody|        jegyezte meg a parasztasszony, és hol sírásra, hol nevetésre
380 Brody|              ahol sütőteknőben aludt, és álmában a szopást folytatta
381 Brody|             meg az isten.~Észrevette, és elszégyellte magát:~- Mikor
382 Brody|          alkudtak, hamar megegyeztek, és azt is megbeszélték, hogy
383 Brody|       éhezéstől siket volt egy kissé, és a lány mellében - amíg hallgatódzott -
384 Brody|           akarván tartani ezek előtt, és hogy majd a fővárosi háziorvos
385 Brody|             kezet fogott mindenkivel, és ünnepélyes hangon gratulált
386 Brody|               lányát, hogy ne féljen, és tuszkolta kifelé a sok népet.
387 Brody|                a vasút délben indult, és a kis Tibor odafent éhezett.
388 Brody|              lány, ha székre, magasra és nem a földre, párnára ültetik.
389 Brody|              el magát, mindent tudott és világosan mindig, ami vele
390 Brody|            világosan mindig, ami vele és körülötte történik. Jöttek
391 Brody|     küszködött ellene - ülve elaludt, és föl se ébredt Pestig. A
392 Brody|              mit akar enni vacsorára, és mit iszik hozzá, bort-e,
393 Brody|      szobaleány ‑ ellenséges modorral és rosszakaratú kíváncsisággal
394 Brody|              bogaram! - mondá a dada, és besietett hozzá. A nagysága,
395 Brody|             rátapad, mint valami éhes és mohó nadály. A gyerek sírása
396 Brody|               Erzsébet is mosolygott, és amint a házinép lábujjhegyen
397 Brody|               a gyerekkel, odalépett, és lélegzetét visszafojtva,
398 Brody|                A zongora mellett ült, és mórikálta magát az erős
399 Brody|               lejárt haza a falujukba és kint őrzötte az apja asztagját,
400 Brody|            asztagját, amíg csépeltek, és amikor ő markot szedett,
401 Brody|               hogy ki kommendálta ide és miért. És egyszerre úgy
402 Brody|             kommendálta ide és miért. És egyszerre úgy elöntötte
403 Brody|          gyermeke apjához, hogy rúgja és csikarja.~De vékony, csepp
404 Brody|               nekirohant Erzsébetnek, és a sötétben megölelte:~-
405 Brody|        Mindketten elnevették magukat, és leültek a sötétben beszélgetni.
406 Brody|              pillái alól kiszikrázott és világított a szeme, mint
407 Brody|         utálatos, olyan szép!~A dajka és a házikisasszony igen bizalmasak
408 Brody|      elkövetkezett a színházi évszak, és a ház úrnője egy idősebb
409 Brody|       Erzsébet még otthonról ismert - és aki őt voltaképpen tudta
410 Brody|              ügyfeleit, a ház-, pénz- és tőzsdeügynököket, nehogy
411 Brody|               a rendes középszerűnél, és csak a legfinomabb szabókkal
412 Brody|           irodalomtörténeti leckéket, és egy kikopott operaénekesnő
413 Brody|      operaénekesnő oktatta az énekben és zenében. „Igen, el kell
414 Brody|                akinek, mint igen okos és művelt nőnek, tekintélye
415 Brody|               családban.~A kisasszony és a dajka mégis órákat töltöttek
416 Brody|        tehette, kiszökött a konyhába, és odaállott a teknőhöz, hogy
417 Brody|           teknőhöz, hogy mosson rája. És ha a dada sétálni vitte
418 Brody|              duzzogott, megnyugodott, és másnap megint csak kiment
419 Brody|     magnóliafáihoz, a többi dajkához, és versenyt emelgette velük
420 Brody|           szopósokat, kié a nehezebb, és sírt azzal egy verset, aki
421 Brody|             fölbontották, elolvasták, és ha kellemetlenségek voltak
422 Brody|             kezébe, maga fölbontotta, és odanyújtotta a leánynak,
423 Brody|            négy kis guzsim van nekem, és nagyszülém szalonnabőrrel
424 Brody|             étet, de előbb megpörköli és megrágja. Miattam ne búslakodj,
425 Brody|            nincsen szívünk, olyan jók és szépek, de itten éhen vesznek,
426 Brody|             elnyomta a dajka zokogása és jajveszékelése, hogy a szomszéd
427 Brody|   mosókonyhába, az összes cselédekhez és a szegényebb lakókhoz -
428 Brody|           jóban vagy rosszban volt -, és elolvastatni a levelét mindenkivel,
429 Brody|           könyvet a hóna alá csapott, és bement fehér és kék díszítésű
430 Brody|              csapott, és bement fehér és kék díszítésű ágyába lefeküdni.~-
431 Brody|         úgysincs az embernek!~Bement, és magára zárta az ajtót, hát
432 Brody|     reggelihez készítette a csészéket és kanalakat, álmosan, minden
433 Brody|              ülve aludt ‑ fölrezzent, és újra belefogott a suvickolásba.
434 Brody|             csúfolják, hogy affektál, és a sok szoknyájában olyan,
435 Brody|           legalább az apja horkolását és a kisleány szuszogását szerette
436 Brody|               is, mindég fáj a foguk, és ha ilyen szép volna!~A dajka
437 Brody|            igen szelíd, vékonydongájú és különösen elgyötört emberre
438 Brody|               az én gyermekem alszik, és az én feleségem a színházban
439 Brody|           mulat, az asszony dolgozik, és így tovább!~A parasztlány
440 Brody|               fölállott, hozzálépett, és remegő hangon, de népiesen
441 Brody|         szívelném, amikor szívelem! - és kifelé indult, hogy a konyhában
442 Brody|            kinyitotta a vasszekrényt, és a trezorból kivett egy selyempapiros
443 Brody|         férjhez menése esetére!” A hű és különösen gyengéd apa aranyakat
444 Brody|             ítélt. A pört megnyerték, és a kliens boldog volt, és
445 Brody|              és a kliens boldog volt, és büszke az ügyvédjére, hogy
446 Brody|       mosollyal vett ki két körmöcit, és megmutatta a leánynak:~-
447 Brody|          gyönyörű arany az övé lehet, és ingyen.~- Ülj ide mellém,
448 Brody|           éven keresztül aludt volna, és most, ébren jogászkorát
449 Brody|            aranyak feléje hangzottak, és engedte, hogy a jámbor ember
450 Brody|           leültesse a sovány térdére, és ritka szakállát, fakó arcát
451 Brody|              ígért a parasztleánynak, és egy csókot kért érte - előre -
452 Brody|                Az előszobában voltak, és nem vették észre, hogy a
453 Brody|         színházkedvelő úrral - aki őt és nővérét mindig szíves volt
454 Brody|            miközben kalapját gondosan és csendesen letette.~- Ez
455 Brody|             kérdé még egyszer kiáltva és nekirohanva a leánynak,
456 Brody|        hallgass!~A leány nyelt egyet, és csak azt mondta:~- Úgy!~
457 Brody|               dobta színházbelépőjét, és azon toporzékolt:~- Az én
458 Brody|       gőgicsélt, fölébredt a lármára, és mulatott, mert azt hitte,
459 Brody|                jön, elnyeli, megégeti és - megsegíti.~Erzsébet boldog
460 Brody|            becsapódott Erzsébet után, és ő kibukott az éjszakába,
461 Brody|           hogy meztelen, kapta magát, és a felső szoknyáját ráterítette
462 Brody|           kapu előtt megállt a dajka, és megvizsgálta a házat: hol
463 Brody|              leöntsön fent mindenkit, és egy kis tincset vágjon le
464 Brody|       Mindezeket azonban nem tehette, és mást nem cselekedhetett,
465 Brody|              szaladt neki az utcának, és amint elfojtódott torkán
466 Brody|            Fordított egyet az átkokon és a hangnemen is, énekelve,
467 Brody|          volna megmondani a dolgokat, és megüzenni a házi lakóknak,
468 Brody|              szerszámok veszik körül, és most valami történni fog,
469 Brody|      parasztlány, meglökte a fejével, és megállott.~- Bácsi, merre
470 Brody|          kocsis, ráröhögött a lányra, és elhajtott. Egy mesterlegény,
471 Brody|     hármasával, négyesével is álltak, és nagyon megmérgeskedtek,
472 Brody|            gondolta magában Erzsébet, és szintén megátkozta őket,
473 Brody|          megverekedni; de félt tőlük, és szaladni kezdett, amint
474 Brody|               Az éjszakai némber csúf és öreg, mint valami kicsiny
475 Brody|         Kiráncigálta magát a kezéből, és a szűk utcából futvást egyszerre
476 Brody|               lesz! - mondá hangosan, és leült egy padra, ahol valami
477 Brody|        keshedt is, éhes is, álmos is, és alkalmasint a sok házasodás
478 Brody|                lesték, megszólították és megfogták. Még valóságos
479 Brody|             valahol jól - de szelíden és ábrándosan - kiudvarolván
480 Brody|         mindig készült. Most meglátta és kinyújtotta, vagy helyesebben
481 Brody|       Erzsébet megrebbent a lelkében, és figyelmes kezdett lenni
482 Brody|              amely egy volt vele: bús és friss, beborult, hullámzó
483 Brody|            reszkető világok elmúlnak, és az egész végtelen barnaságba
484 Brody|           Csak nagyon kicsinyt esett, és nem volt hideg már, a part
485 Brody|             aludtak a szekerek alatt. És Erzsébet, valahányszor a
486 Brody|           engedte, mind azokat nézte, és az jutott eszébe, hogy ahonnan
487 Brody|              a zöld mázas tejforraló, és itt, lám, van olyan nagy
488 Brody|            Nem volt már olyan haragos és átkos, olyan szépek voltak
489 Brody|           hajók, amelyeken kártyáztak és tüzeltek, a nagy faágak,
490 Brody|            őszt - a temérdek avart -, és még mindehhez gyönyörűen
491 Brody|           érzéssel hullatta könnyeit, és csak kettőtől félt, hogy
492 Brody|       kitakaródzik a kihűlt szobában, és hogy mit tesz ő, ha meghűl?
493 Brody|                Levette a harisnyáját, és mind lejjebb, lejjebb állott
494 Brody|             lejjebb állott a lépcsőn, és a víz olyan jólesett szegénykének,
495 Brody|       készülve sétáltak itt az éjben, és igen megörvendeztek, hogy
496 Brody|        megmenthetik az életét.~Zöldek és soványak voltak a rendetlen
497 Brody|         voltak a rendetlen étkezéstől és a korai poézistől, a hangjuk
498 Brody| cigarettázástól, de oly meleg, boldog és naiv szívüktől:~- Hó, itt
499 Brody|           cinikusan.~- Még egy lépés, és maga nincs! - mondá a romantikusabb,
500 Brody|               diák megfogja a karját, és fölvezesse a lépcsőn, sőt