Rész

 1 Godsu|       sástarlók által.~Szomorú és mégis ilyenkor a legbarátságosabb
 2 Godsu|     Érzett rajta az erőlködés, és mégis gyönge, majdnem suttogó
 3 Godsu|         mire való azt tudni?~- De mégis?~- Vagy nyolcvan és egynehány
 4 Godsu|        ivott és mondta:~- Van hát mégis ember a világon! Már azt
 5 Godsu|      mondtak? Nem mondtak semmit, mégis megértettem. Akármilyen
 6 Godsu| hozzásimult.~- Látod, édes Lilim; mégis érdemes élni! Én a menü
 7 Godsu|           kegyetlen volt velem és mégis én fogok bocsánatot kérni
 8 Petel|       Van-e lelke?~- Az unokánk ő mégis, Márton. Egyetlen unokánk,
 9 Petel|          az Isten másnak rendelte mégis...~- Beszélt kend ő szent
10 Brody|          egész völgyben, de lovuk mégis görhes, fáradt, sovány maradt;
11 Brody|       tenni? Csúffá tett legények mégis a falun a legártatlanabb
12 Brody|         halálra unták magukat, ha mégis olykor egy-egy kis hecc
13 Brody|            Hajnalfelé eloszlottak mégis. Brandel báró - a hadnagy -
14 Brody|        kissé csóválta a fejét, de mégis megnyugodott:~- Jelentéktelen
15 Brody|      többé a levegőtől, amely ég. Mégis elővigyázatból előbb pukkantott
16 Brody|           A kisasszony és a dajka mégis órákat töltöttek egymással.
17 Brody|   mesterségét azonban igen.~Az úr mégis elismételte:~- Ügyvéd vagyok,
18 Brody|     teljes, telt képéhez. A leány mégis eszére tért:~- Hagyjon el
19 Brody|          is van, mint a gyomor... Mégis mindég morog. Lássa be,
20 Brody|          Csakhogy kár volna érted mégis. Meg vagy hibálva, de szép
21 Brody|    vergődött, nem akarta most, de mégis megkérdezte:~- Mit tettél