Rész

 1 Godsu|     Pávánál”, s hogy összeszidta őt, miért nem ment érte hamarább.~
 2 Godsu|           esik. Úgy érezte, hogy őt senki sem szereti, s hogy
 3 Godsu|         mindenkit szeret, s hogy őt mindenki szereti. Akkor
 4 Godsu|         azonban úgy érezte, hogy őt tulajdonképpen senki sem
 5 Godsu|      senkihez nincs köze és ahol őt semmi sem érdekli. A fényes
 6 Godsu|       hogy Kelemen most már csak őt támadja. Minduntalan panaszkodott,
 7 Godsu|  pázsitos udvar kavicsos útjait. Őt csak az őrség és az elöljárók
 8 Godsu|   mosolygott és azt mondta, hogy őt nem fogja meg senki.~Sokáig
 9 Godsu|   fegyvert.~Először fölrántottam őt a földről, aztán összeráztam,
10 Petel|           Jó. Senki se emlegesse őt. Jó. Elveszett... Jó...
11 Petel|        vajon? ki mamá-nak nevezi őt? A bácsi oldalvást nézett
12 Petel|      lehetetlen volt félreérteni őt.~S kísérte, kísérte a szemével,
13 Petel|     szerezz arra, hogy láthassad őt ismét, amivel megváltsad
14 Petel|        esztendő végén kikísértük őt a mi temetőnkbe. A zsidó
15 Petel|        Adolfot, ne gyóntassák el őt, ha nem akarja, hogy botrányt
16 Petel| csendesen - folytatta:~- El kell őt készíteni, szegény ember!...
17 Petel|   gyermeket. Útravalóval el kell őt látni a nagy útra, mely
18 Brody|        otthonról ismert - és aki őt voltaképpen tudta nélkül
19 Brody|        levelét mindenkivel, hogy őt már a gyermeke elfeledte.
20 Brody|       színházkedvelő úrral - aki őt és nővérét mindig szíves