Rész

 1 Godsu|            még a vendég; mindössze Hüke Pali és Csekmez Dani ültek
 2 Godsu|      mindig kitódult a fojtó füst.~Hüke Pali a bőrpamlagra heveredve
 3 Godsu|          szivarpapirost nyaldosta.~Hüke Pali jóízűt ásított, kiverte
 4 Godsu|         tán, hogy hitelező vagyok?~Hüke megfordult a sarkán, az
 5 Godsu|           embert megöli az unalom!~Hüke Pali egy hosszú ásítással
 6 Godsu|    valamikor! Már én ilyen vagyok!~Hüke Pali hallgatott; széles
 7 Godsu|      élvezik a fölidézett képeket. Hüke Pali elkezdte fütyülni a
 8 Godsu|               Én bizony szeretnék!~Hüke a pipáját kezdte tömni,
 9 Godsu|         írja valamelyik krónikás: „Hüke de genere Kund!” Igaz, 1549-
10 Godsu| nemzetségbe, mert amint tudva van, Hüke Kristóf, az egyszemű, beleszeretett
11 Godsu|            Hogy ezután mi lesz?...~Hüke Pali felsóhajtott és a lábszárán
12 Godsu|             azok, akárki mit mond!~Hüke bort töltött. Koccintottak,
13 Godsu|          szobatetőzetig. Megállott Hüke előtt és kérdezte:~- Hát
14 Godsu|        szóltál előbb! - förmedt rá Hüke.~- Szaladj át, mondd meg
15 Godsu|        lettek volna. Levágta magát Hüke mellé a pamlagra és csak
16 Godsu|         hordószaga volna! ‑ mondta Hüke.~Bazsó a két ujja közé vette
17 Godsu|          meg a vármegyéd! - mondta Hüke és fenékig kiitta a borát.~-
18 Godsu|         vágná a csillagot? - szólt Hüke és megölelte Bazsót.~- De
19 Godsu|      tízezer esztendő, te! - szólt Hüke és egy gombolyag füstöt
20 Godsu|         így tettem volna! - mondta Hüke és karját Bazsó nyaka köré