Rész

 1 Godsu|           k-i temető, képzeltem én mindig a szép temetőt. Tulajdonképpen
 2 Godsu|          az ember kíváncsibb!~- Én mindig ilyen voltam, amilyen vagyok.
 3 Godsu|   vaskályhában a széntüzet, amikor mindig kitódult a fojtó füst.~Hüke
 4 Godsu|            Fényes egy terem az még mindig! Nem tudnak olyat manap
 5 Godsu|          éves volt. Azt hitte volt mindig, hogy az a negyvenedik év
 6 Godsu|         volt, jókedvű és ők ketten mindig egymás mellett lovagoltak.
 7 Godsu|         egy!~A hideg, őszi eső még mindig esik, és az emberek lucskos
 8 Godsu|           lucskos esernyőikkel még mindig sietnek.~Ha gyermeke volna,
 9 Godsu|       valahányszor kérdőre vontam, mindig csak mosolygott és azt mondta,
10 Petel|        imétten.~S tavaszra, hogy - mindig úgy járva, mint egy álomlátó -
11 Brody| megpörzsölte állán a szakállt.~Még mindig szitkozódva ugyan, de már
12 Brody|         Ajtaja előtt most is, mint mindig, ott feküdt a szolgája.
13 Brody|           bíróságban, fessen, mint mindig, de halványan, mint még
14 Brody|         megbeszélték, hogy a pénzt mindig leküldik a kisleány atrecájára,
15 Brody|        mindent tudott és világosan mindig, ami vele és körülötte történik.
16 Brody|          úrral - aki őt és nővérét mindig szíves volt hazakísérni -
17 Brody|          volt a Dunánál, akit neki mindig ígértek, ahová mindig készült.
18 Brody|         neki mindig ígértek, ahová mindig készült. Most meglátta és