Rész
1 Godsu| mocsáron. A mély, néma csendet nem zavarta meg semmi. Időnként
2 Godsu| mégsem látszott élettelennek. Nem a dermedt mozdulatlanság
3 Godsu| átlátszóbb, nyugodtabb; nem csalnak sem az erős fénynek,
4 Godsu| Bevisz-e, bátya, a faluba?~- Nem megyek tovább, csak a temetőig.
5 Godsu| mondtam neki. - Én majd nem ülök föl, hanem földobom
6 Godsu| Mindegy, akár felül, akár nem. A sárga nem sokat törődik
7 Godsu| felül, akár nem. A sárga nem sokat törődik vele, úgy
8 Godsu| sincs messze! Ez a kóró nem valami nehéz!~- Aztán mit
9 Godsu| vagy negyven esztendeje, ha nem több!~- A forradalom alatt,
10 Godsu| lehet ez az ember, aki éveit nem tartja rováson, aki előtt
11 Godsu| akinek életében az események nem alkottak korszakokat, hanem
12 Godsu| hantjaikkal, éppenséggel nem ridegek. Azok a glédába
13 Godsu| fakeresztsorok, hideg kőmasszák nem sértik a szemet. Magas akácfák
14 Godsu| urat is, de tudom, hogy nem szereti! Én szeretem!~-
15 Godsu| szereti! Én szeretem!~- Miért nem jár be néha a faluba? Ott
16 Godsu| szeretek; de az éjszakával nem tudok mit csinálni! Nem
17 Godsu| nem tudok mit csinálni! Nem tudom megszokni ezt a vasutat
18 Godsu| süstörög, hogy szinte félelmes. Nem tudom megszokni!~- Pedig
19 Godsu| látja, öreg, a nélkül ma már nem lehet meg a világ!~Az öreg
20 Godsu| ismét elnevette magát.~- Nem lehet? Dehogynem lehet!
21 Godsu| végből járnak? Kész csoda! Nem vihet jóra ez a sok lótás-futás!~
22 Godsu| belső kívánság hozott ide. Nem szerettem sohasem a lármát.
23 Godsu| haragszik az emberekre?~- Nem én. Miért haragudnám? Nem
24 Godsu| Nem én. Miért haragudnám? Nem vétett nekem senki! De én
25 Godsu| lerágják az apró fáimat. Nem is képzeli a tekintetes
26 Godsu| kelmed is?~- Hát a muszka nem ember? Nem enne meg az sem!~-
27 Godsu| Hát a muszka nem ember? Nem enne meg az sem!~- Ilyenformán
28 Godsu| Ilyenformán bátya, maga nem jó hazafi, maga nem szereti
29 Godsu| maga nem jó hazafi, maga nem szereti a hazáját?~Az öreg
30 Godsu| kalapjával felénk integessen. Nem viszonozhattam neki a köszöntést,
31 Godsu| öreg bámész arccal. - Soha nem hallottam hírét! Hiába!
32 Godsu| is mentem volna? Minek?~- Nem kívánkozott még sehová?
33 Godsu| templomba csak bejár néha?~- Nem én! Minek? Nem haragudtam
34 Godsu| bejár néha?~- Nem én! Minek? Nem haragudtam én sohasem az
35 Godsu| fajta érdekében dolgoznak.~Nem ismeri azt a bőségben úszó,
36 Godsu| száj fényűzése reá nézve nem léteznek. A szájhős demokraták
37 Godsu| buta bürokrácia furfangjait nem ismeri. A szalonokban, színházakban
38 Godsu| sikeres megélhetés érdekében. Nem is sejti, hogy ennek a küzdelemnek
39 Godsu| ott állana némán, bután, s nem tudna egyebet mondani, mint
40 Godsu| többi ember mit mívelt? Nem tudom!”~Hátha neki van igaza?
41 Godsu| vétett a fajtája ellen? Miért nem szolgálta ő is a fejlődés
42 Godsu| földi pályafutásuk alatt nem szereztek annyit sem vagyonban,
43 Godsu| kopott cirokseprő - más nem volt a szobában.~Kellemetlen,
44 Godsu| megcsuklottak, majd hogy össze nem esett.~Szinte megijesztett,
45 Godsu| bácsi? Mi lelte?~Az öreg nem felelt, hanem leült a viskó
46 Godsu| A kezével intett, hogy nem kell neki. Mélyen fölsóhajtott,
47 Godsu| hát mi köze hozzá? Hiszen nem is ismerte a szerencsétlent?
48 Godsu| szerencsétlent? Talán rokona volt?~- Nem! Dehogy! - nyögte ki az
49 Godsu| földhöz azt a rongy szivart!~- Nem vagyok huncut! Azt hiszed
50 Godsu| újságot!~- Hát te miért nem olvasol, he? Minek a’ nekem?
51 Godsu| mikor látta, hogy Csekmez nem folytatja.~Elhallgattak
52 Godsu| isten... tudja... én... nem!~Csekmez Dani az újságot
53 Godsu| Tulajdonképpen miért nem kérjük mi a kamarási méltóságot?
54 Godsu| valamelyik tanyán! Hogy éppen ma nem jön senki!~- Küldjünk Csáp
55 Godsu| Pávához”!~- Majom! Miért nem szóltál előbb! - förmedt
56 Godsu| megtesszük szolgabírónak!~- Nem tudod, mikor árverezik a
57 Godsu| hogy összeszidta őt, miért nem ment érte hamarább.~Alighogy
58 Godsu| vármegyén hogy mit mondtak? Nem mondtak semmit, mégis megértettem.
59 Godsu| üresebb lett volna a szoba, ha nem beszélt. Mélyen rezgő hangja
60 Godsu| azalatt mondta:~- Miért nem izentetek hamarább értem?
61 Godsu| ittatok-e?~- Alig három üveggel. Nem dohos ez a bor, Feri? Nekem
62 Godsu| hosszan nézte, szagolgatta.~- Nem a! Jó. A becsületes emberek
63 Godsu| rugdalni a csillagokat!~- Nem telik abba tízezer esztendő,
64 Godsu| pincérnek:~- Kártyát!~- Nem játszom addig, amíg Feri
65 Godsu| játszom addig, amíg Feri el nem mondja, mit végzett a vármegyén!~-
66 Godsu| egy terem az még mindig! Nem tudnak olyat manap már építeni!~
67 Godsu| divat, s hogy nálunk sokan nem tudják, mi az elegáns! No,
68 Godsu| van ám őméltóságának. Ki nem állhatja a dohányszagot.
69 Godsu| lerakott engem! A hivatalban nem is szoktam színi!~- No,
70 Godsu| Fölforrt bennem a méreg. Hát nem leszek szolgabíró! Vigye
71 Godsu| főispánodnak, hogy itt vagyok, de nem akarom látni. Süsse meg
72 Godsu| megbolondultál, Ferkó? - mondja ő.~- Nem én! - feleltem neki - de
73 Godsu| én! - feleltem neki - de nem akarok szolgabíró lenni;
74 Godsu| akarok szolgabíró lenni; nem tudom bevenni a komédiátokat!
75 Godsu| nyaka köré fűzte. ‑ Még nem lepett el egészen a penész,
76 Godsu| egészen a penész, látom!~- Nem penész az, hé, ami bennünket
77 Godsu| beleénekelt a muzsikába:~A leányka nem szól semmit, csak irul-pirul,~
78 Godsu| szeretne sírni.~Látogatást nem vár, ma egyedül marad, teljesen
79 Godsu| egyedül.~Szokása ellenére ma nem festette ki az arcát, nem
80 Godsu| nem festette ki az arcát, nem sütötte fel a frufruját
81 Godsu| valami után, amit megszerezni nem tudott. Elégedetlen volt
82 Godsu| volt minden kis virág, erre nem gondolt; akkor úgy képzelte,
83 Godsu| ilyen kegyetlen hideg eső nem is esett. De ez régen volt!~
84 Godsu| cselekedett! A nyár elmúlt és nem volt forró. Hűvös, kellemes,
85 Godsu| Ha gyermeke volna, most nem lenne egyedül és nem félne
86 Godsu| most nem lenne egyedül és nem félne a hideg őszi napoktól,
87 Godsu| hideg őszi napoktól, amikor nem lehet rókát hajtani.~Dehát
88 Godsu| áll Géza.~- Jóestét, Lili! Nem megyünk ma a színházba? -
89 Godsu| kezét.~Lili megijedt és nem tudott szólni.~- No? Megyünk?~
90 Godsu| és csak annyit mondott:~- Nem érdekel. Nem megyek!~- Annál
91 Godsu| mondott:~- Nem érdekel. Nem megyek!~- Annál jobb, legalább
92 Godsu| lehetetlen, édes Lilim! Nem!~- Ne tréfáljon, Géza! Ezzel
93 Godsu| foglalkoznunk egymással!~- Nem volt elég eddig? Ismerjük
94 Godsu| életcélnak ez a foglalkozás már nem elég!~- Már nem elég? Lili!~-
95 Godsu| foglalkozás már nem elég!~- Már nem elég? Lili!~- Igen! Életcélnak
96 Godsu| Lili!~- Igen! Életcélnak ez nem elég!~- Tehát megunt engem?~-
97 Godsu| megunt engem?~- És maga nem unt meg engem?~- Nem! Nem,
98 Godsu| maga nem unt meg engem?~- Nem! Nem, Lili!~- Igen természetes,
99 Godsu| nem unt meg engem?~- Nem! Nem, Lili!~- Igen természetes,
100 Godsu| kifárasztották, amikor a játék már nem ingerli és amikor úgy találja,
101 Godsu| őszintébb vagyok. És ez nem azt jelenti, hogy megunt?~-
102 Godsu| megunt?~- Tehát féltékeny!~- Nem! - szólt hevesen Lili. -
103 Godsu| szólt hevesen Lili. - Nem vagyok féltékeny, nem voltam
104 Godsu| Nem vagyok féltékeny, nem voltam féltékeny soha! De
105 Godsu| Elégedettnek képzeltem és nem álltam útjában soha! Tehetett,
106 Godsu| Miért lettem negyven éves? Nem akarok megöregedni! Miért?
107 Godsu| Félek az örömtelen élettől! Nem akarok élni!~Lili elhallgatott
108 Godsu| Lili? - kérdezte Géza és nem mert Lilire nézni.~Lili
109 Godsu| mert Lilire nézni.~Lili nem felelt.~- Bocsáss meg nekem,
110 Godsu| hiszen... végre is... én nem...~- Lehet, Géza... lehet,
111 Godsu| van! Consommé en tasse... nem, ez nem jó! Üres! Legyen
112 Godsu| Consommé en tasse... nem, ez nem jó! Üres! Legyen e helyett:
113 Godsu| kezéből a kartont. - Ezt nem szeretem. Ne, ne legyen
114 Godsu| éppen ezt? A tojás ízét nem szeretem; nem, ilyen kombinációban
115 Godsu| tojás ízét nem szeretem; nem, ilyen kombinációban nem
116 Godsu| nem, ilyen kombinációban nem jó! ‑ szólt kedvetlenül
117 Godsu| Maga itt a felügyelő?~- Nem. Én az ügyész vagyok.~-
118 Godsu| Ne ostobáskodjon! Ez nem az a hely, ahol udvariaskodni
119 Godsu| legyen! Kicsoda ön?~- Én nem tartozom magának felelni!
120 Godsu| megdorgálom!~- Ön nekem nem imponál! Ingerült nem vagyok
121 Godsu| nekem nem imponál! Ingerült nem vagyok és világosan tudom,
122 Godsu| beszélek! Értse meg: ön nekem nem imponál!~Mikor ezeket mondta,
123 Godsu| Látom, hogy nyugodt! Én nem akarok önnek imponálni,
124 Godsu| Ön komikus ember. Miért nem lép ön föl valami orfeumban!
125 Godsu| gyertek ide valamennyien! Én nem félek tőletek!~- Hisz ön
126 Godsu| Micsoda önhitt szamár ön! Nem megyek, mert nem akarok
127 Godsu| szamár ön! Nem megyek, mert nem akarok menni és vége! Értette!
128 Godsu| hogy mialatt ez történt, nem szólt semmit, behunyta a
129 Godsu| gömbölyű és puha! Pfuj! Nem szégyelli magát orvos létére!
130 Godsu| Pfuj!~Az orvos, mintha nem hallotta volna, amit Kelemen
131 Godsu| rendelkezésére állok.~- De azért nem kell gorombáskodni, azután
132 Godsu| másik kettő és így most már nem tudja, hogy mit csináljon
133 Godsu| kerékkötőlánc segített a bajon. Azt nem bírta elszakítani és hideg
134 Godsu| huszárőrmester, ezt a gyalázatot nem tűrheti s hogy fél, hogy
135 Godsu| türelmem!~- Dehogy fogy, Ádám! Nem szabad annak elfogyni. Hamarább
136 Godsu| szerencsétlenség?~- Igen. Ha nem segít rajtam, végem van!
137 Godsu| tudni: asszony, és az ördög nem bír vele. Az anyja éppen
138 Godsu| pedig mondja: igen, te, nem viszed be mindjárt azt a
139 Godsu| hogy ilyen bitang rabbal nem is áll szóba! Én a lármára
140 Godsu| lélegzetem elállott, és mikor már nem bírtam tovább, otthagytam.
141 Godsu| kevesebbet. Bocsásson meg, nem tehettem másképpen! Én huszárőrmester
142 Godsu| huszárőrmester voltam és nem bírtam tovább!~- És a többi
143 Godsu| bitang úgy hallgatott, mintha nem volna, meg se mukkant! Csak
144 Godsu| csak az udvaron, ott pedig nem volt senki. Talán egyik-másik
145 Godsu| Látta azóta? Hogy van?~- Nem láttam! Nem tudom. Ha lehetséges,
146 Godsu| Hogy van?~- Nem láttam! Nem tudom. Ha lehetséges, az
147 Godsu| segítsen rajtam. Egész éjjel nem tudtunk aludni. Ember vagyok,
148 Godsu| Ember vagyok, uram, és nem bírtam magammal. Inkább
149 Godsu| Alig hallhatóan mondta:~- Nem!~- Mi baja?~- Semmi!~- Bántotta
150 Godsu| Semmi!~- Bántotta valaki?~- Nem!~És mialatt ezeket mondta,
151 Godsu| mozdulatlanul feküdt és nem nyitotta ki a szemeit. Csak
152 Godsu| Mindent el kell mondanom, mert nem akarom, hogy miattam egy
153 Godsu| mosolygott és azt mondta, hogy őt nem fogja meg senki.~Sokáig
154 Godsu| lestem. Végre megfogtam! Ő nem vett észre és én megkerültem
155 Godsu| vadász-izgatottságot még nem éreztem! Ott ült előttem
156 Godsu| hosszú éjjeleken sokáig nem tudtam elaludni és a saját
157 Petel| ezt a szortyogó szerszámot nem szabad bevinni a tisztaszobába).~
158 Petel| lesz ez a máriás.~De ezt nem tudták kimondani elég gyorsan,
159 Petel| valet amice?~Azok pedig nem tudtak diákul, s elévődött
160 Petel| gyergyói örménytől vettem, ha nem fél, hogy az ebédjét elrontaná.~
161 Petel| beszél, Márton! A halállal nem szabad tréfálni, Márton!
162 Petel| Mert a halál gondolatával nem szabad tréfálni. A néni
163 Petel| Miklós; akinek a testén nem akart kiütni a himlő...
164 Petel| fiúcskájára, de Márton előtt nem szabad beszélni róla...~
165 Petel| vékony hangján énekelgette:~Nem minden szép, ami szép,~Az
166 Petel| beh kihalt a világ! Oh, nem kell az elmúlásról beszélni.
167 Petel| az elmúlásról beszélni. Nem jó! Ne kísértse a bácsi
168 Petel| Dehogy, Cica, hiszen nem aludtam. Nem, mert mindent
169 Petel| Cica, hiszen nem aludtam. Nem, mert mindent tudok, csak
170 Petel| valamely homályos szegeletben, nem evett Márton bácsi két szeredán
171 Petel| volt kocódásuk. A bácsi nem adott pénzt kölcsön, nem
172 Petel| nem adott pénzt kölcsön, nem kért senkitől, így barátságban
173 Petel| de erről a kis üzletéről nem vezetett főkönyvet: „Veszem
174 Petel| forradalmi harcos kollégája nem vetődött a portájára. Akkor
175 Petel| vetődött be -, azt a karabint, nem azt a kovást, de az acéllal
176 Petel| bácsi, bárha a fegyvernek nem volt magja, és behunyta
177 Petel| Felizgatja magát, Márton; nem jó komédiázni a pisztollyal,
178 Petel| zordonul nézett a nénire.~- Nem, nem szenvedhetem, nem szeretem
179 Petel| nézett a nénire.~- Nem, nem szenvedhetem, nem szeretem
180 Petel| Nem, nem szenvedhetem, nem szeretem a kezében látni,
181 Petel| gombos kitliket viselt, bárha nem illett nagy, csúf potrohán.~
182 Petel| ágyban forgolódó Cicához:~- Nem alszik, Cica?~- Nem, Márton.
183 Petel| Cicához:~- Nem alszik, Cica?~- Nem, Márton. Valami megfeküdte
184 Petel| megfeküdte a gyomrát?...~- Nem, Cica.~Aztán elhallgattak,
185 Petel| ne beszéljen róla, Cica. Nem akarom, hogy beszéljen róla.
186 Petel| akarom, hogy beszéljen róla. Nem, egy szót se szóljon róla...~
187 Petel| itt jómódban élünk.~Aztán nem beszéltek többet, de egy
188 Petel| másképpen képzelte.~- De tán nem is reggeliztél, édes fiam? -
189 Petel| erőnk nála nélkül is.~- S nem Ő adja azt is?~A bácsi hangja
190 Petel| fiam...~A bácsi rebegett. Nem! semmi csoda se történt.
191 Petel| haza is...~Aztán mintha nem is tudna semmit az unokájáról,
192 Petel| átnyújtott Márton bácsinak.~- Nem beteg maga, Márton? - kérdezte.~ ~
193 Petel| a derekát... Az Adolfot nem kell előre készíteni a halálra.
194 Petel| fiákeres előtt.~- Az Adolf nem is tud arról, hogy neki
195 Petel| szolgálni ő a tavaszon. Nem viszi be hozzá kisasszony
196 Petel| embereket, ami csak azóta nem kellett senkinek, mióta
197 Petel| Részeg tán? - kérdezik.~- Nem - felelték -, még a szoptató
198 Petel| házacskába, s a bezárt ajtón nem tudja kinézni az ember,
199 Petel| kocsizörgésre...~Másfelé nem jártak, ami annál feltűnőbb
200 Petel| mert az öreg Baranyait nem valami istenes életet szerető
201 Petel| akart vele a templomával? Nem lehetett megérteni.~- Az
202 Petel| kinyitották az ablaktáblákat, nem félve már a hideg ájertől,
203 Petel| megváltsad őtet...~Érdemeket?... Nem értettük, de aztán jött
204 Petel| kétségbeeséssel siratta az apját! Nem természetes dolog volt ez.
205 Petel| mi... de a keresztvízzel nem sok jót szerzett vele. Az
206 Petel| szerzett vele. Az ember nem járhat annak a végéré, hogy
207 Petel| tulajdonképpen: mi a jó.~Mayernek nem volt jó. A famíliája elkezdett
208 Petel| komoran, míg csak Ágoston ki nem húzódott a nekikeseredett
209 Petel| hősködött a kis Mayer -, nem adom a harmadikat, az Adolfot,
210 Petel| ne gyóntassák el őt, ha nem akarja, hogy botrányt csináljak.~
211 Petel| Isten magára néz, Mayer.~- Nem volt az igazi, tudja, nem
212 Petel| Nem volt az igazi, tudja, nem volt az igazi. Akivel az
213 Petel| és hadonázott.~- Ide be nem mennek. A maga háza ez?
214 Petel| megharapta volna, ha el nem választják.~A finom pap
215 Petel| ajtót. - Szerencsétlen. Nem tudja, mit beszél... A földi
216 Petel| tetszett nekünk, hogy Mayer nem egyedül zokogott benn az
217 Petel| elmegyek a rabbihoz. Én nem vagyok keresztény. Én Ben-berisz
218 Petel| mossa le rólam ezt a jelet, nem a keresztvíz. Én megyek
219 Petel| Elrontom a gseftjét, hallja. Nem kell az Istene... Megkínozott
220 Petel| megszenvedtetett engemet. Nem kell az Istene. Elszököm
221 Petel| rebegett Katica, de mit? nem érthettük meg. A fiákeros
222 Petel| amíg kend megmozdul.~- Nem engemet hívtál, ha jól hallottam,
223 Petel| kemény, mint a vas...~- Nem a mi erőnkből való munka
224 Petel| Eszter.~- Hát már mégiscsak nem nekem hoztad a fát, Marci?~-
225 Petel| kotyogjon kend mindenbe, amit nem bíztak kendre... Semmi se
226 Petel| valami, Sándor?~- Hát ha nem kellett neked a Marci virágja,
227 Petel| neked a Marci virágja, miért nem dobtad vissza neki?~- Hogy
228 Petel| rázd a galléromat, mert nem az apád vette...~- De kirázom
229 Petel| De kirázom a lelkedet, ha nem beszélsz...~- Hiszen akkor
230 Petel| leányt, halkabban mondta:~- Nem tudom, mit beszélek, Eszti!
231 Petel| van... Bejössz, Sándor?~- Nem, api! Sürgős a dolgom, egy
232 Petel| csípi a szemedet? Azért nem szeretem a szőke fehérnépet...~-
233 Petel| volna rá ideje hacsak azt nem akarja, hogy zuvatoljanak
234 Petel| nekem a világon; ha másnak nem kellesz is, jó vagy nekem,
235 Petel| hoztam, ihol öreg, ha meg nem veti, api... - S egy tele,
236 Petel| házban, mint más? Kend csak nem? Kend csak tudja, ki vagyok,
237 Petel| ki vagyok, mi vagyok? S nem vagyok rosszabb, mint akárki!
238 Petel| erőtlenebb, mint akárkié... mi? Nem jó azt próbálgatni!... No,
239 Petel| virágot a mezőn - akárkinek. Nem különösképpen valakinek,
240 Petel| Hol van az megírva, hogy nem az enyém éppen?~Nagy füstkarikákat
241 Petel| Marci úgy tett, mintha nem is hallaná, visszautasította
242 Petel| jössz szépen... s erővel: ha nem eresztenek. - Kihívóan nézte
243 Petel| itt maga este nálunk... én nem hívtam magát ide, nem is
244 Petel| én nem hívtam magát ide, nem is tartóztatom, s ha én
245 Petel| Mit akar az istenért, csak nem szökik ki az ablakon?~-
246 Petel| itt? Már becsületes ember nem lakhatik itt a kend szomszédjába.
247 Petel| A kisasszony cicázott, nem az öreg...~- Hát cicázzék
248 Petel| szégyenkedjenek a kend orra előtt... Nem szégyelli magát kend, hogy
249 Petel| virágszálam, Eszti? mert nem látlak. Hol bujkálsz az
250 Petel| öregember zavartan dadogta:~- Nem tudod, mit beszélsz.~- Én
251 Petel| tudod, mit beszélsz.~- Én nem tudom? Én csak azt tudom,
252 Petel| bőrére jár a játék... Ha nem ő védelmezi a jegyesét,
253 Brody| a szépasszonyfalviak el nem felejtették.~Az istálló,
254 Brody| hozzátörődtek ezekhez a sáskákhoz.~Nem volt mit tenni. Panaszt
255 Brody| olykor egy-egy kis hecc nem akadt.~Éjjel muzsikát adtak
256 Brody| Aznap a fedémesi autodafé nem hagyta a tiszteket aludni.
257 Brody| Brandel báró - a hadnagy - nem tágított egyedül. Fogta
258 Brody| megszólalt:~- Báró úr, ön nem ismeri családomat.~- Nem.~-
259 Brody| nem ismeri családomat.~- Nem.~- Mit jelent hát ez a különös
260 Brody| búsulj, Samu, azért még nem visznek vesztőre...~- Búsuljon
261 Brody| böjt böjt után múlott. Nem messze volt Szépasszonyfalva,
262 Brody| rimánkodott az:~- Tudom, hogy nem tetszik elhagyni!~Kaál Samu
263 Brody| elvezették.~Katonáéknál nem késlekednek a megtorlással.
264 Brody| Csak okosan, okosan! Nem félni! - szólt az, s magára
265 Brody| Csak okosan; okosan! Nem félni! - Nem is félt már
266 Brody| okosan; okosan! Nem félni! - Nem is félt már az öregasszony;
267 Brody| borzongott egy kissé a teste, de nem félt. Félni! Hiszen ott
268 Brody| rendjellel ‑ kisisten! Kaál Samu nem tudta levenni róla a szemeit.~
269 Brody| mormogott valamit. Kaál Samu nem hallotta, nem is volt rá
270 Brody| Kaál Samu nem hallotta, nem is volt rá kíváncsi. A gazdájára
271 Brody| vissza:~- Csak okosan... nem félni!~...A hóhérlegények
272 Brody| ne hagyjon!... - Többet nem szólhatott.~Tréfa volt.
273 Brody| Isten hírével.~Erzsébet nem aludt többé, ült a földön,
274 Brody| nevében felelt is magának. Nem nagy figyelemmel hallgatta
275 Brody| hogy az apja kilétében nem tudtak végképp megegyezni.
276 Brody| részben dicsőséges eredet, de nem volt semmiféle alapja. A
277 Brody| legények csakhogy agyon nem verték. A pap - aki hiába
278 Brody| verés nézett ki a szemeiből. Nem volt rossz ember, de nem
279 Brody| Nem volt rossz ember, de nem volt egy félpipa dohánya,
280 Brody| dajkának Pestre! - mondá, de nem a leány felé fordulva.~-
281 Brody| a leányt, s azt mondta: „Nem bánom, gyűjjenek értem!”
282 Brody| hogy dajkát keressen, de nem győzték kivárni, míg küld;
283 Brody| kis ablakot, azt, amely nem volt betapasztva, és pár
284 Brody| kicsije?~- Három.~- Kár, hogy nem kettő. A mienk kettő.~-
285 Brody| háttérben.~- Kend ahhoz nem ért. A nőt orvosilag meg
286 Brody| gyereke után fog ríni, azt nem szabad. Fog-e?~A lány makacsul
287 Brody| makacsul nézett maga elé, nem felelt, de már magához tért
288 Brody| bejön, és vesz magának. Nem kéri a segédeket, leveszi
289 Brody| ahová magának jönni kell, az nem boltos, az ügyvéd!~- Hallod,
290 Brody| bizonyos utálattal, de nem büszkeség nélkül.~A disznó
291 Brody| mindjárt sírt volna, de nem sírt. Alapjában pogány nagy
292 Brody| volna magával Klárit. Meg nem volt csizmája sem. De így,
293 Brody| kellett rá nézni. A lány nem tekintett rájuk, a ház földjébe
294 Brody| járnak a hóban. Kicsiny baj, nem alkati.~Hogy még jobban
295 Brody| lánnyal a pruszlikot. Erzsébet nem szégyenkezett, megmutatta
296 Brody| kérdést intézett a leányhoz:~- Nem terhelt maga?~Erzsébet elvörösödött;
297 Brody| helyreigazította a dolgot.~- Nem volt a maga családjában
298 Brody| odafent éhezett. A dadájának nem volt teje, elcsapták, az
299 Brody| mivel Klárika már jóllakott, nem vette el a mellét. Ezért
300 Brody| hátha meglátja valaki. Nem nézte, nem látta senki,
301 Brody| meglátja valaki. Nem nézte, nem látta senki, csak ismerős
302 Brody| már tudta, hová megy. No, nem is olyan nagy dolog, ment
303 Brody| lány, ha székre, magasra és nem a földre, párnára ültetik.
304 Brody| pedig az öntudata éber volt, nem vesztette el magát, mindent
305 Brody| hegyek: „no, ez a hegy; még nem láttam, azt gondoltam, magasabb!”
306 Brody| sietett, nyugtatták, de nem igazán. Tiborka a hálószobában
307 Brody| leány nézték - egészen jól nem láthatják az elhomályosított
308 Brody| szalonban zongoráztak, az ajtó nem volt egészen betéve. A parasztleány,
309 Brody| hónapja volt már Pesten, nem félt többé a levegőtől,
310 Brody| vagyok! - sóhajtá.~- Amiért nem vitték el a színházba?~-
311 Brody| vitték el a színházba?~- Nem; tudom, a darab nem nekem
312 Brody| színházba?~- Nem; tudom, a darab nem nekem való, olvastam. Más,
313 Brody| nevetésben. De a parasztlány nem értette, a kérdését félremagyarázta:~-
314 Brody| Elzuska, Elzuska, olyant nem szabad hinni!~- Mit, milyent?~-
315 Brody| csaknem letörött. Jó, hogy nem a mama, hanem én hallottam,
316 Brody| mer járni, hogy a szeme ki nem ég, egyszer úgy leöntöm
317 Brody| valahol elkaparták... A pap nem is volt kint.~Puha rabságában
318 Brody| levelet. Meg is mondta előre. Nem is igen adták neki oda;
319 Brody| sem ismernélek. Didi nekem nem kell, ha volna, se kéne,
320 Brody| szülém, nekem akár vagy, akár nem, csak testi ruhára küldj,
321 Brody| csak az ügyvéd úr hozzád nem lesz kegyelmes. Úri helyről
322 Brody| leskelődni: mi történt? De nem lehetett tisztán kivenni,
323 Brody| gyermeke elfeledte. De Erzsébet nem volt bolond leány, észrevette
324 Brody| még, hogy kit ismer, kit nem ismer? Egy darabka tejbe
325 Brody| kisasszony hiába szólongatta: nem lehetett vele beszélni,
326 Brody| hazagondolt, éppen csak hogy nem hívta a két malacot enni:
327 Brody| hetykén.~- Van annak, aki meg nem issza! - felelte a leány.~-
328 Brody| ilyen szép volna!~A dajka nem válaszolt, az úr - keresztnevén
329 Brody| Tivikét?~- Akár ma, mindjárt, nem kell már annak; húst eszik,
330 Brody| kérdezni?~- Csak azért, mert nem is igazság, hogy mi, urak,
331 Brody| parasztnép őserejét.~A leány nem értette, vállat vont. A
332 Brody| figyelembe. Frigyes azonban nem nyughatott, leült a díványra:~-
333 Brody| mondá a leány.~- Csakhogy nem érek rá. Nekem mindég dolgom
334 Brody| Mondja hát meg.~A leány nem tudta a gazdája vezetéknevét,
335 Brody| ötven krajcárt, olcsóbban nem teszem.~- Akkor én mindég
336 Brody| Persze hogy a bírótól nem kérdezhette meg soha, hogy
337 Brody| fiskális, aki csakugyan nem volt többé józan. Úgy rájött
338 Brody| kis ember viszonválasza nem is hallatszott, elfúló hangon
339 Brody| Az előszobában voltak, és nem vették észre, hogy a ház
340 Brody| izgatottan járt föl s alá:~- De nem történt semmi, Karolin,
341 Brody| pillanatig sem tűröm tovább, nem engedem Tivadarhoz, úgysincs
342 Brody| meg a kérdést Frigyes, aki nem volt rossz ember. Azonban
343 Brody| volt rossz ember. Azonban nem volt ereje, hogy Erzsébeten
344 Brody| világosság táncolt. Az esze nem volt a helyén; elsőben azt
345 Brody| hajából.~Mindezeket azonban nem tehette, és mást nem cselekedhetett,
346 Brody| azonban nem tehette, és mást nem cselekedhetett, mint azt,
347 Brody| pinceboltja már csukva volt. Nem mert dörömbölni, megállott
348 Brody| bizalomgerjesztően. De a lány nem hallgatott rá, magától indult
349 Brody| távolságról, sem irányról nem tudott semmit, csak szaladni,
350 Brody| Merre mégy, rózsám?~- Nem félsz a rendőrtől?~- Van-e
351 Brody| Még csak te kellesz, nem elég az úriasszonyok!~-
352 Brody| Csendesen, kisasszonyok, nem maguk a törvény! - jegyezte
353 Brody| ilyenek a lányok, sokszor nem nyughatnak estve. Egy kissé
354 Brody| bennünket összevezetett. Ha nem akarta volna, ide ült volna
355 Brody| volna maga erre a padra?!~Nem volt maradása szegénykének,
356 Brody| volt maradása szegénykének, nem hagyták békén, nézték, lesték,
357 Brody| szerelmes pesti úr hamarjában nem hallott még szép lánytól
358 Brody| mint szárnyát a kacsa. Nem ijedt meg a szertelen nagy
359 Brody| bele szoktak fúlni - hogy nem fúlt bele tíznapos korában -,
360 Brody| hogy a víz mit tud, mit nem tud csinálni az emberrel.
361 Brody| de ezeket a gondolatokat nem folytatta tovább, elszórakozott,
362 Brody| nagyon kicsinyt esett, és nem volt hideg már, a part fölött
363 Brody| valót; hármat a Klárinak, nem bánja, ha a füle törött
364 Brody| ezek az emberek adhatnának!~Nem volt már olyan haragos és
365 Brody| ő, ha meghűl? Messzebbre nem gondolt.~Ha már itt vagyok -
366 Brody| szegénykének, hogy bár látta, nem vette észre, mint mozgolódnak,
367 Brody| de számítóbb.~Erzsébet nem erősködött, engedte, hogy
368 Brody| fölvezesse a lépcsőn, sőt nem vette rossz néven, hogy
369 Brody| felületesen és futólag, mert nem volt önálló lakása neki
370 Brody| Gyerünk Jakabhoz, én nem megyek senkihez, csak hozzá -
371 Brody| Jakabot, akiről a parasztlány nem tudott egyebet mondani:~-
372 Brody| haragszik is rája, talán nem is való, hogy hozzá menjen,
373 Brody| jutott az utca, melyben nem volt csak négy ház, három
374 Brody| megtekintette az itt lévő nőket, nem volt megelégedve, hummogott,
375 Brody| az adta oda. A viszony nem volt értelmes, de nem volt
376 Brody| viszony nem volt értelmes, de nem volt érdemes magyarázni.~
377 Brody| jövevény ellen, bárha nő volt, nem áskálódtak, inkább siettek
378 Brody| és rossz lába miatt menni nem tudott, de azért dirigálta:~-
379 Brody| jobb helyet tudok, ma már nem szoptatunk húsz pengőn alól.
380 Brody| szobaleány veti meg. Miért nem jött? Van itt egy ember,
381 Brody| neki, hogy kicsoda?~- Azt nem szabad mondani.~- Ojjé,
382 Brody| becsületsértést, akinek akarok. Be nem zárathat, fizetek, leszolgálom.
383 Brody| a vacsorapénzt elteszem, nem eszek, de megsértem!~Mindenki
384 Brody| A testünkkel” szót már nem tudta megfogalmazni, kimondani,
385 Brody| De szoptatós dajkának nem szabadna, ha szíjat hasítanak
386 Brody| csípve biztosan, ilyenkor nem lehetett előtte megállni.~
387 Brody| egy kicsit, rendőr bácsi, nem ittam még éjszakai időben,
388 Brody| és így a szegénység ki nem veszhet!~- A szegény se
389 Brody| beszélni, egy szegénnyel nem. Mit csináljak a koldussal?
390 Brody| gazember uraknak, akik még nem voltak becsukva! Oly mélységes
391 Brody| bolondságokat beszélt össze, hogy nem értette maga sem, belezavarodott,
392 Brody| Hebegett, a paralellát nem tudta. Valami hármas akasztásról
393 Brody| és megeskettek erre. Ha nem én tiprom le a kutyát, ő
394 Brody| faludba.~- Aztán miért? Nem tettem én semmit!~Az állam
395 Brody| egyszer megláttak, addig meg nem állnak, amíg meg nem esznek,
396 Brody| meg nem állnak, amíg meg nem esznek, mint az íz! Illegette,
397 Brody| elaludtak ők is. Csend azért nem volt a tanyán. A különféle
398 Brody| rándított egyet a vállán, hogy nem bánja. Pónozt se, mást se.
399 Brody| elgondolkodott, oly mélyen, hogy már nem is tudta, hol a feje, ő
400 Brody| járok, Erzse, de te tán nem jóba jársz?~Nem feleltek
401 Brody| de te tán nem jóba jársz?~Nem feleltek neki, megtörülte
402 Brody| Egy krajcárért.~- Miért nem ivott egy hatosért?~- Nem
403 Brody| nem ivott egy hatosért?~- Nem volt neki hatosa! Nekem
404 Brody| a szemével majd hogy ki nem vette:~- Add nekem, hozok
405 Brody| kislány is elaludt újra, nem kellett félnie. Nem volt
406 Brody| újra, nem kellett félnie. Nem volt izgatott, nem reszketett
407 Brody| félnie. Nem volt izgatott, nem reszketett a keze, sem nem
408 Brody| nem reszketett a keze, sem nem átkozódott, sem nem imádkozott,
409 Brody| sem nem átkozódott, sem nem imádkozott, a szíve nem
410 Brody| nem imádkozott, a szíve nem fájt, inkább valami különös
411 Brody| aprította bele a gyufafejeket, nem keveset, de sokat, amíg
412 Brody| sokat, amíg maga is meg nem elégelte. Hangosan mondta
413 Brody| kotyvasztod, gondoltam, hagyom is. Nem vagy másra méltó, idd meg.~
414 Brody| nincs csak egy karom.~- Nem baj az! - susogta a lány
415 Brody| át. Kínlódott, vergődött, nem akarta most, de mégis megkérdezte:~-
416 Brody| ártottál, szeretőt tartottál?~- Nem tettem semmit.~- Miért akartál
417 Brody| Még most is akarsz?~- Nem, letettem, látja.~- Elgyössz-e
418 Brody| szeretsz-e?~- Elmegyek. Nem tudom. Majd fogom.~Az ember
419 Brody| megfogta, megitta. Még csak nem is hunyorított a szemével,
420 Brody| koponyájú, kövér gyereket, nem a magáét, hanem az idegent,
|