Rész
1 Godsu| saroglyában ült olyanformán, hogy a lábai lelógtak.~Már nagyon
2 Godsu| elmélyedtem annak elgondolásában, hogy milyen boldog lehetett és
3 Godsu| táplálkozhattak; a különbség csak az, hogy az én öregem késsel vágta
4 Godsu| Megkínálnám az urat is, de tudom, hogy nem szereti! Én szeretem!~-
5 Godsu| elnevette magát.~- Unalom! Már hogy unnám el magam, mikor élek,
6 Godsu| fütyülése! Sipít, süstörög, hogy szinte félelmes. Nem tudom
7 Godsu| mennek? Nyilván úgy lesz, hogy a hideg tenger szélétől
8 Godsu| mégsem ugrik ki. Teszi magát, hogy aluszik, pedig jól lát a
9 Godsu| egyiknek eszébe jutott, hogy a kalapjával felénk integessen.
10 Godsu| irányát.~- Látja, öreg, hogy köszöntgetett az az úr ide
11 Godsu| egészen tisztában van azzal, hogy földi rendeltetését híven
12 Godsu| kötelesség öntudatával várja, hogy leszakíttassék az élet fájáról.
13 Godsu| azt látszott bizonyítani, hogy lelke sohasem háborgott,
14 Godsu| lelke sohasem háborgott, hogy vágyak sohasem zaklatták,
15 Godsu| érdekében. Nem is sejti, hogy ennek a küzdelemnek fegyvere
16 Godsu| küzdelemnek fegyvere az ész, s hogy az egész küzdelem eredménye
17 Godsu| s csak annyit dolgozott, hogy összetartsa testét-lelkét.
18 Godsu| tőle, kérnék, mondaná el, hogy miként, hogyan éltek az
19 Godsu| tudna egyebet mondani, mint hogy zöldpaprika és kukoricaliszt
20 Godsu| volt rendes tápláléka, s hogy az emberek valami különös
21 Godsu| igazunk? Ki van jogosítva, hogy ítéletet mondjon fölötte?
22 Godsu| vagyonban, sem szeretetben, hogy haláluk után négy szál deszkára
23 Godsu| minduntalan megcsuklottak, majd hogy össze nem esett.~Szinte
24 Godsu| vizet! A kezével intett, hogy nem kell neki. Mélyen fölsóhajtott,
25 Godsu| mind a két kezével. Láttam, hogy sovány ujjai közül szőrös
26 Godsu| keze fején, ingén végig hogy peregnek le a könnycseppek.
27 Godsu| huncut! Azt hiszed tán, hogy hitelező vagyok?~Hüke megfordult
28 Godsu| talán még azt sem tudod, hogy a cárt a levegőbe röpítették?~-
29 Godsu| Ezer szerencséd, Dani, hogy nálunk szabad bolondokat
30 Godsu| szólt végre, mikor látta, hogy Csekmez nem folytatja.~Elhallgattak
31 Godsu| ketten. Az arcukon látszott, hogy élvezik a fölidézett képeket.
32 Godsu| azóta már ragyog a helye! Hogy ezután mi lesz?...~Hüke
33 Godsu| szippantások között mondta:~- De hogy ezután mi lesz... azt már...
34 Godsu| ottvesztek valamelyik tanyán! Hogy éppen ma nem jön senki!~-
35 Godsu| hazajött-e már?~A pincér, anélkül hogy kérdezték volna, közelebb
36 Godsu| tekintetes Bazsó úrnak, hogy tiszteljük és várjuk!~A
37 Godsu| világon! Már azt hittem, hogy mi ketten vagyunk az utolsók!
38 Godsu| Mit végzett? Hát azt, hogy megtesszük szolgabírónak!~-
39 Godsu| Talán a jövő héten, vagy mi!~Hogy kihúzták alóla a gyékényt!
40 Godsu| a pincér és jelentette, hogy Bazsó tekintetes úr már
41 Godsu| tekintetes úr már útban van; hogy egyedül ült és ivott a „
42 Godsu| és ivott a „Pávánál”, s hogy összeszidta őt, miért nem
43 Godsu| a melegben. A vármegyén hogy mit mondtak? Nem mondtak
44 Godsu| sem született akkorának, hogy csak úgy, se hideg, se meleg!
45 Godsu| bolyogna a mindenségben. Tudom, hogy amilyen bolond a nemzetségem,
46 Godsu| nagy semmibe: Éljen a haza! Hogy röhögnének azok a fölséges
47 Godsu| három elkezdett kacagni, hogy szinte rengett belé a kocsma.~-
48 Godsu| Micsoda isteni egy ötlet ez! Hogy is volt? Nyakon vágná a
49 Godsu| végzett a vármegyén!~- No, hogy volt hát?~Bazsó nekikönyökölt
50 Godsu| akkora manzsettákat visel, hogy alig látszik ki belőlük
51 Godsu| körmöt visel: ez a divat, s hogy nálunk sokan nem tudják,
52 Godsu| egy kakas. Kis híjja volt, hogy elnevettem magam, de vigyáztam.~
53 Godsu| Őméltósága gróf úr azt mondta, hogy jól van, várj, majd hivat.~-
54 Godsu| előfizetési felhívásában, hogy azok, akik előfizetnek a
55 Godsu| vármegyét. Hát a madarak hogy élnek meg? A szégyen, a
56 Godsu| Jön a hajdú és jelenti, hogy bemehetek, és kezdi rólam
57 Godsu| Mondd meg a főispánodnak, hogy itt vagyok, de nem akarom
58 Godsu| Azt hitte volt mindig, hogy az a negyvenedik év valami
59 Godsu| utolérhetetlen távolban van valahol, hogy ő azt sohasem éri meg, azért
60 Godsu| díványra, s úgy érezte, hogy ma nagyon nyomja valami
61 Godsu| nyomja valami a lelkét, hogy ma nagyon szeretne sírni.~
62 Godsu| őszi nap!~Eszébe jutott, hogy nemsokára a derült napokon
63 Godsu| azt kérdezte önmagától, hogy hát tulajdonképpen miért
64 Godsu| esik, esik. Úgy érezte, hogy őt senki sem szereti, s
65 Godsu| őt senki sem szereti, s hogy ő sem szeret senkit.~Valamikor
66 Godsu| gondolt; akkor úgy képzelte, hogy ő mindenkit szeret, s hogy
67 Godsu| hogy ő mindenkit szeret, s hogy őt mindenki szereti. Akkor
68 Godsu| szeretnék egymást?~Lili tudta, hogy Géza itt is, ott is kajtárkodik,
69 Godsu| esős napon úgy találta, hogy helyesen cselekedett! A
70 Godsu| Ma azonban úgy érezte, hogy őt tulajdonképpen senki
71 Godsu| tulajdonképpen senki sem szereti, s hogy ő sem szeret senkit.~Ha
72 Godsu| gyermeke!~Lilinek úgy tetszett, hogy teljesen egyedül van a nagy
73 Godsu| akartak.~Eszébe jutott, hogy Gézával évek óta nincs mit
74 Godsu| édes Lilim, én úgy találom, hogy nekünk többet kellene foglalkoznunk
75 Godsu| ingerli és amikor úgy találja, hogy a többi asszonyismerőseinél
76 Godsu| És ez nem azt jelenti, hogy megunt?~- Tehát féltékeny!~-
77 Godsu| megöregedni! Miért? Ki örüljön, hogy élek? Kinek örüljek én?~-
78 Godsu| ütött. Mondd meg Paulnak, hogy meg vagyok vele elégedve,
79 Godsu| meg vagyok vele elégedve, hogy nagyon meg vagyok vele elégedve.~
80 Godsu| combjait és a mellét úgy, hogy a borbély három hónapig
81 Godsu| vagyok.~- Bánja az ördög, hogy maga micsoda! Nekem Ádámmal,
82 Godsu| székre.~Figyelmeztettem, hogy udvariasabb hangon beszéljen.~-
83 Godsu| mindenkitől megkövetelem, hogy udvarias legyen! Kicsoda
84 Godsu| Magának kötelessége tudni, hogy az a fő, - mondta és a szemem
85 Godsu| tulajdonítom és megelégszem azzal, hogy megdorgálom!~- Ön nekem
86 Godsu| vagyok és világosan tudom, hogy mit beszélek! Értse meg:
87 Godsu| közönnyel nézett rám.~- Látom, hogy nyugodt! Én nem akarok önnek
88 Godsu| kurtavasra!~- Szeretném látni, hogy ki fog engem vasra verni! -
89 Godsu| mondta:~- Jöjjön!~De alig, hogy a szót kiejtette, Kelemen
90 Godsu| a falhoz tántorodott.~- Hogy mer maga hozzám nyúlni!
91 Godsu| tíz perc múlva jelentette, hogy Kelemen Pétert kurtavasra
92 Godsu| Pétert kurtavasra verette s hogy mialatt ez történt, nem
93 Godsu| történteket és fölhívtam, hogy másnap vizsgálja meg, mert
94 Godsu| vizsgálja meg, mert az a gyanúm, hogy őrült. Mialatt az orvossal
95 Godsu| beszéltem, jelentette a kulcsár, hogy Kelemen Péter a zárka tenyérnyi
96 Godsu| Az orvos aztán megkérte, hogy üljön le és megnézte a pupilláit,
97 Godsu| útközben közölte velem, hogy semmi oka sincs feltételezni,
98 Godsu| oka sincs feltételezni, hogy Kelemen Péter elmebeteg
99 Godsu| s azt is megállapította, hogy alkohol nincsen benne. Rendkívüli
100 Godsu| az egész. Jusson eszébe, hogy mit csinált azzal a szegény,
101 Godsu| vele.~- Azt tudom.~Alig hogy az orvos eltávozott, lélekszakadva
102 Godsu| felügyelő és jelentette, hogy Kelemen ismét elszakította
103 Godsu| ismét elszakította a láncot, hogy mikor kérdőre vonta emiatt,
104 Godsu| így most már nem tudja, hogy mit csináljon ezzel a vadállattal,
105 Godsu| hónap végén jelentette, hogy egy idő óta úgy vette észre,
106 Godsu| idő óta úgy vette észre, hogy Kelemen most már csak őt
107 Godsu| Minduntalan panaszkodott, hogy ez az ember elkeseríti az
108 Godsu| ember elkeseríti az életét, hogy ő, mint volt huszárőrmester,
109 Godsu| gyalázatot nem tűrheti s hogy fél, hogy egyszer valami
110 Godsu| nem tűrheti s hogy fél, hogy egyszer valami nagy bolondságot
111 Godsu| az újonnan érkezetteknek, hogy a kurtavasakat, mintha pántlikák
112 Godsu| van! A dolog úgy történt, hogy tegnap délután a feleségem,
113 Godsu| Pedig sokszor mondtam neki, hogy séta ideje alatt ne üljön
114 Godsu| Kelemen! Amint meglátta, hogy ott ül az asszony, egyenesen
115 Godsu| neki: te rongyos, hát te hogy mersz ide kiülni? A feleségem
116 Godsu| lekomiszozta és azt is mondta neki, hogy ilyen bitang rabbal nem
117 Godsu| köpött, megígértem neki, hogy pofonvágom. Alighogy ezt
118 Godsu| pofonokat ígért neki! Két éve, hogy elvettem a feleségemet és
119 Godsu| meglátott és észrevette, hogy bezárom az ajtót, azt mondta
120 Godsu| tovább!~- És a többi rab hogy viselkedett a lármára, jajgatásra?~-
121 Godsu| lefeküdt.~- Látta azóta? Hogy van?~- Nem láttam! Nem tudom.
122 Godsu| Megijedtem, azt hittem, hogy meghalt. A szemgödrei mélyen
123 Godsu| Csak most vettem észre, hogy szemhéjai is kékek.~- Majd
124 Godsu| Hallgasson meg, tudom, hogy ön meg fog nekem bocsátani.
125 Godsu| mondanom, mert nem akarom, hogy miattam egy szegény ember
126 Godsu| mosolygott és azt mondta, hogy őt nem fogja meg senki.~
127 Godsu| megkerültem a kukoricást. Tudtam, hogy hol ül, és a lélegzetemet
128 Godsu| hallgatóztam és vigyáztam, hogy a somfapálcámat el ne veszítsem.~
129 Godsu| földről, aztán összeráztam, hogy a fogai vacogtak bele és
130 Godsu| és sírt, és ez ahelyett, hogy csillapította volna a dühömet,
131 Godsu| és vertem és rugdostam, hogy utoljára csak úgy hempergett
132 Godsu| akartam elszenvedni.~Tudtam, hogy sikerülni fog, mert önök
133 Petel| örménytől vettem, ha nem fél, hogy az ebédjét elrontaná.~Mikor
134 Petel| fogások között rág az ember, hogy ne unja el magát. A kövér,
135 Petel| ehetik a nagy sietségtől, hogy ne várakoztassa a bácsit.
136 Petel| már. Annyi gyermekük volt, hogy se szeri, se száma. Kereszteltek,
137 Petel| elé, s akkorákat hazudott, hogy majd leszédültek... A bivalykereskedő,
138 Petel| farkas-bárányt, kántálva, hogy belekábult az ember... Hol
139 Petel| néni ijedten szökik fel, hogy megfogja a fejét.~- Megüti
140 Petel| mert megígérte vala neki, hogy jó dolga lesz a másvilágon,
141 Petel| lapockát, mi egyet-mást), hogy éppen valami dolga legyen,
142 Petel| jönne, jönne a német ismét, hogy még egyszer lássam őket
143 Petel| meg volt elégedve magával, hogy ráriaszthatott Cicára...~
144 Petel| róla, Cica. Nem akarom, hogy beszéljen róla. Nem, egy
145 Petel| tartoznak, s meglepő valóban, hogy ön kérdi tőlem: miért jöttem?
146 Petel| eltolta magától, visszahúzta, hogy jól, jól megnézze. Az unokája
147 Petel| volna egy darab húst, csak hogy összebékéljenek.~- Mi, azt
148 Petel| kétfelé terpesztette a lábait, hogy jó biztosan üljön. Az hiszem,
149 Petel| Az hiszem, attól tartott, hogy leesik.~- S ezt mívelik
150 Petel| Ne úgy mondja, szívem, hogy uraságod. Hiszen ez az unokája.~-
151 Petel| míveljük. Az én föladatom az, hogy fölvilágítsam a vidéki népet,
152 Petel| öntötte le. Oly kihívó volt, hogy a bácsinak kedve kezdett
153 Petel| emberek. Nekünk is van jogunk, hogy meghízzunk, hogy mind egyformák
154 Petel| jogunk, hogy meghízzunk, hogy mind egyformák legyünk.~-
155 Petel| történt. A föld se nyílt meg, hogy elnyelje e semmiházit. A
156 Petel| erővel tekintett a fickóra, hogy lehetetlen volt félreérteni
157 Petel| Adolf nem is tud arról, hogy neki vége van. Ő a tavaszra
158 Petel| hozzá kisasszony a papot, hogy elkeserítse őtet.~A kisasszony
159 Petel| elmondja a köztudomású tényt, hogy az emberek az utca végén
160 Petel| kaput, nehogy bekiáltsa, hogy szép napos időnk va...~-
161 Petel| beszélik - a boltosoknak, hogy szükséget ne lásson a gém...
162 Petel| terjesztett maga körül, hogy kedvünk jött a kabátunkat
163 Petel| lefogyott a lé. Úgy megszoktuk, hogy ki se tekintettünk a kocsizörgésre...~
164 Petel| végünk van...~Egy nap, hogy kinyitották az ablaktáblákat,
165 Petel| Érdemeket szerezz arra, hogy láthassad őt ismét, amivel
166 Petel| kell szerezni Katicának, hogy ismét láthassa az apját
167 Petel| mint imétten.~S tavaszra, hogy - mindig úgy járva, mint
168 Petel| sírással, pénzbeli segítséggel, hogy szertelen kéréssel, rábeszéléssel
169 Petel| arra kényszerítette Mayert, hogy keresztelkedjék ki az egész
170 Petel| Szerezz érdemeket arra, hogy apádat ismét feltalálhasd
171 Petel| házában.~Az érdem az volt, hogy kereszteltessen ki egy tévelygő
172 Petel| ékszert adott Mayernek, hogy adja el, és rendezze be
173 Petel| nem járhat annak a végéré, hogy tulajdonképpen: mi a jó.~
174 Petel| illettük, úgy-úgy felpattant, hogy figura volt ránézni.~Ha
175 Petel| beszélnem róla - az lett, hogy a kis szőke bogárkát is
176 Petel| gyóntassák el őt, ha nem akarja, hogy botrányt csináljak.~Már
177 Petel| madaramat... szép, szép, hogy egy ily gyermekkel kezd
178 Petel| Ide csapjon, de gyávaság, hogy most az Adolfba kezd, az
179 Petel| suszter keze után nyúlt, hogy csendesítse. Mayer kikapta
180 Petel| Ezt? Jaj, fogjanak meg, hogy ne verjek agyon valakit.~-
181 Petel| a kezét, mert látszott, hogy a kisasszony alig-alig állott.~-
182 Petel| Hallja? Meghal. Azt akarja, hogy a pap menjen be hozzá, és
183 Petel| a szegény gyermeket... Hogy sírjon, és kétségbeessék.
184 Petel| császár regimentjében. Akarja, hogy bemenjen a pap hozzá? Én
185 Petel| Úgy tetszett nekünk, hogy Mayer nem egyedül zokogott
186 Petel| hullottak konokul... Emlékezem, hogy az eszterhajról tán valami
187 Petel| szerezni az Istene előtt, hogy kikeresztelt minket... hallottam,
188 Petel| hoztam eszközfát, Eszter, hogy legyen dolgoznivalója. Vonjátok
189 Petel| erőnkből való munka az, Marci, hogy áthúzhassuk az apóval víz
190 Petel| Azt akarod-e inkább, hogy magam vigyem az udvarotokra?
191 Petel| fodrán járatta a szemét, hogy ne lássa a kiabáló legényt,
192 Petel| legényt, és megfordult, hogy bemenjen. A legény érdes
193 Petel| gyorsan arra indult, s tudva, hogy ki van ott kívül, a virágot
194 Petel| támadt a leányra.~- Kár volt, hogy a bábakalácsot elhajítottad,
195 Petel| nem dobtad vissza neki?~- Hogy tehetem? Mikor tőkét is
196 Petel| Vigyázz magadra! Azt akarod, hogy beszéljek?... Láttam azt
197 Petel| egyebet is beszélnek rólad, hogy esténként ki kerülgeti a
198 Petel| gonosz fejedben, Boldizsár, hogy itt kullogsz... Mert azt
199 Petel| a te rossz szád után... hogy azt beszélik... hogy éjjel
200 Petel| hogy azt beszélik... hogy éjjel mesterségedben, azt
201 Petel| mesterségedben, azt beszélik, hogy baktéroskodásodban... itt
202 Petel| a jegyesem ablaka alatt, hogy te láttál valamit... Mit?
203 Petel| látok sötétben. Mit akarsz, hogy lássak?~A leány közbelépett
204 Petel| szemrehányó szóval:~- Megérdemlem, hogy szégyeníts, Sándor?~- Félsz
205 Petel| ideje hacsak azt nem akarja, hogy zuvatoljanak felőlem. Mert
206 Petel| féljen! S azt beszélik, hogy sötétben járnak hozzám a
207 Petel| Marci felrántotta a vállát, hogy ne is hallja a választ,
208 Petel| leszakítja. Hol van az megírva, hogy nem az enyém éppen?~Nagy
209 Petel| fújt, s úgy könyökölt le, hogy a fél asztalt elfoglalta.
210 Petel| kívánnivalód?~- Van egy, Marci! Az, hogy ne üljön itt maga este nálunk...
211 Petel| szégyenítsen mindenki előtt azzal, hogy itt üljön olyankor, mikor
212 Petel| mondanak az emberek, ha tudják, hogy idegen ember itt ül nálunk...~
213 Petel| olyan bordában szőttek, hogy elmozdíthasson valaki onnan,
214 Petel| lenne szeme kendnek inkább, hogy ne szégyenkedjenek a kend
215 Petel| Nem szégyelli magát kend, hogy orcátlankodjanak a fedele
216 Petel| tudom? Én csak azt tudom, hogy fölvernek tolvaj kiabálással
217 Petel| Kend beszéljen...~- Én? Hogy szólhatok, Sándor, ha a
218 Petel| emberek megfogták a legényt, hogy kiszabadítsák a baktert,
219 Brody| éppen akkor cselekedték meg, hogy szerdán reggel jó korán,
220 Brody| Az egész falu abban volt, hogy jobb félni, s eltűrni a
221 Brody| nevetett, s intve a fiúknak, hogy „Mars”, kardjára tette a
222 Brody| magában -, ezek azt hiszik, hogy a halálra visznek!”~Nevetett,
223 Brody| tisztje is bejött hozzája.~Hogy örült, hogy törülte markával
224 Brody| bejött hozzája.~Hogy örült, hogy törülte markával a nyúlszemeit.
225 Brody| börtönőr. Az ajtón át hallotta, hogy vigasztalja a báró a matyógyereket.
226 Brody| báró a matyógyereket. S hogy rimánkodott az:~- Tudom,
227 Brody| rimánkodott az:~- Tudom, hogy nem tetszik elhagyni!~Kaál
228 Brody| szót a gazdájáról, arról, hogy tán-tán hamarább megy haza,
229 Brody| egész olyan zavaros volt, hogy az öregasszony még jobban
230 Brody| hozták elő a magazinból. Ó, hogy megörült neki. A bekecse
231 Brody| Mégiscsak hazamegy. Igaz hát, hogy áldja meg az Isten... Elkapta
232 Brody| dolgokról beszélgetett, de úgy, hogy a gyerek nevében felelt
233 Brody| sokszor figyelmeztette, hogy egyszer csak agyonüti a
234 Brody| fabrikálta. Szerencse még, hogy az apja kilétében nem tudtak
235 Brody| akarta elhitetni a néppel, hogy a kicsike apja egy gépész,
236 Brody| csökönyösen annál maradt, hogy a gyermeket neki az isten
237 Brody| hideg, és biztosan tudta, hogy bár szent vasárnap van,
238 Brody| zsidóné tegnap megszólított, hogy mennél te el dajkának Pestre! -
239 Brody| értem!” Abban bizakodott hogy az soká lesz, de amikor
240 Brody| zsidóné, akit megbíztak hogy dajkát keressen, de nem
241 Brody| orrához kapott; úgy érezték, hogy meghalnak ettől a büdösségtől.
242 Brody| kicsije?~- Három.~- Kár, hogy nem kettő. A mienk kettő.~-
243 Brody| mind a ketten úgy érezték, hogy ez az utolsó lesz az édesből,
244 Brody| értelmes világosság. Látta, hogy ennek így kell lenni, Klárit
245 Brody| szinte megfeledkezve arról, hogy más is van körülötte, éneklő
246 Brody| és azt is megbeszélték, hogy a pénzt mindig leküldik
247 Brody| Kicsiny baj, nem alkati.~Hogy még jobban megnyugtassa
248 Brody| szólt, majd úgy értvén, hogy a pestiek mondottak valamit,
249 Brody| akarván tartani ezek előtt, és hogy majd a fővárosi háziorvos
250 Brody| babonára, biztatta a lányát, hogy ne féljen, és tuszkolta
251 Brody| változott, ami oly furcsa volt, hogy mindnyájan fölnevettek.
252 Brody| kisompolygott a szobából, hogy tovább teázzanak, az idegen
253 Brody| egyszerre mindent megértett, hogy ki kommendálta ide és miért.
254 Brody| egyszerre úgy elöntötte a harag, hogy csaknem berohant az urak
255 Brody| közé; gyermeke apjához, hogy rúgja és csikarja.~De vékony,
256 Brody| föltérdelt az asztalra, hogy meggyújtsa a gázlámpást.
257 Brody| előbb pukkantott a szájával, hogy meg ne ijedjen, amikor a
258 Brody| hinni!~- Mit, milyent?~- Hogy a mamája...~A leányka összeharapta
259 Brody| maga olyant ütött a kezére, hogy csaknem letörött. Jó, hogy
260 Brody| hogy csaknem letörött. Jó, hogy nem a mama, hanem én hallottam,
261 Brody| amikor maga a szemébe vágta, hogy még ide mer járni, hogy
262 Brody| hogy még ide mer járni, hogy a szeme ki nem ég, egyszer
263 Brody| gyakran megesett. Különösen, hogy elkövetkezett a színházi
264 Brody| kávéházba kellett mennie, hogy őrizze az ügyfeleit, a ház-,
265 Brody| és odaállott a teknőhöz, hogy mosson rája. És ha a dada
266 Brody| kertbe. Fenyegetőzött is, hogy egyszer elszökik magában,
267 Brody| aki éppen hírül hozta, hogy az igazi, a tulajdon gyereke,
268 Brody| nélkül, határozottan várta, hogy egyszerre csak az övéről
269 Brody| leánynak, olvassa:~- Ugye, hogy meghalt?~- Dehogy halt,
270 Brody| kedves Szülém, kívánom, hogy ezen pár sor írásom friss
271 Brody| rajta két süldőt, de disznó, hogy már volna eleségünk, nincsen.
272 Brody| zokogása és jajveszékelése, hogy a szomszéd cselédek az ablak
273 Brody| elolvastatni a levelét mindenkivel, hogy őt már a gyermeke elfeledte.
274 Brody| száját:~- Mit tudja az még, hogy kit ismer, kit nem ismer?
275 Brody| hazagondolt, éppen csak hogy nem hívta a két malacot
276 Brody| Ha jön a papám, mondjad, hogy régen alszom; ma hajnalig
277 Brody| mint szidják, csúfolják, hogy affektál, és a sok szoknyájában
278 Brody| volna! Csaknem felköltötte, hogy legyen valaki vele, akinek
279 Brody| az úr.~Úgy megörült neki, hogy no. Viszont az is megörvendezett,
280 Brody| azért, mert nem is igazság, hogy mi, urak, úgy kihasználjuk
281 Brody| beszélgető kedv, bele is fogott, hogy valami szocialisztikus eszmét
282 Brody| A parasztlány azt hitte, hogy az úr ittas, ráhagyta, amit
283 Brody| leány kérdőleg tekintett rá, hogy mi az.~Az alkusz ügyvéd,
284 Brody| dolgoznék. Vajon tudja-e, Erzsi, hogy mi vagyok én, hogy kinél
285 Brody| Erzsi, hogy mi vagyok én, hogy kinél szolgál?~- Tudom.~-
286 Brody| körültekintően.~Erzsébet elfordult, hogy a gazdájának szemébe ne
287 Brody| szívelem! - és kifelé indult, hogy a konyhában vizet igyék.~-
288 Brody| Egy naiv klienstől kapta, hogy megvesztegessen egy bírót,
289 Brody| és büszke az ügyvédjére, hogy a dolgot „kivitte”. Persze
290 Brody| dolgot „kivitte”. Persze hogy a bírótól nem kérdezhette
291 Brody| nem kérdezhette meg soha, hogy megkapta-e az aranyakat.~
292 Brody| beleszédült a gondolatba, hogy a két gyönyörű arany az
293 Brody| hangzottak, és engedte, hogy a jámbor ember leültesse
294 Brody| voltak, és nem vették észre, hogy a ház úrnője a konyhán keresztül,
295 Brody| kipirult. Az ajka is kinyílt, hogy visszafeleljen, de a férfi -
296 Brody| Tudod-e, mit tettél, tudod-e, hogy a gyermekeket megölhetted
297 Brody| nekem ne tessék azt mondani, hogy olyan vagyok...~A parasztleánynak
298 Brody| pillanatra eszébe jutott, hogy felforgassa ennek a drága,
299 Brody| az erkölcsi egyensúlyát, hogy megmondjon mindent, amit
300 Brody| mulatott, mert azt hitte, hogy az ő szórakoztatására csinálják
301 Brody| pillanatig gondolkodott is, hogy a gyermeket megcsókolja,
302 Brody| Azonban nem volt ereje, hogy Erzsébeten segíthessen.
303 Brody| helyén; elsőben azt hitte, hogy egy minden lakásból kizárt,
304 Brody| alatt már úgy rémlett neki, hogy faluja rossz hírű kocsmájának
305 Brody| dajka, akit rajtakaptak, hogy a gazdájával bizalmaskodott,
306 Brody| kieresztette; azt hitte, hogy a lány hintőporért megy
307 Brody| szokott viselni. Úgy érezte, hogy meztelen, kapta magát, és
308 Brody| felgyújtani? De megelégedet azzal, hogy rúgott egyet a kapun, részint
309 Brody| részint dühből, részint azért, hogy szeretett volna visszamenni,
310 Brody| visszamenni, mégpedig két okból. Hogy petróleummal leöntsön fent
311 Brody| cselekedhetett, mint azt, hogy zokogva szaladt neki az
312 Brody| Süllyessze el őket az Isten, hogy égjenek meg!~Fordított egyet
313 Brody| engem megöltek, az isten hogy őket elpusztítsa!~Szaladva
314 Brody| megüzenni a házi lakóknak, hogy mi történt. De a szenes
315 Brody| erdei állat, amely látja, hogy bekerítették, mindenfelőlről
316 Brody| De a vén ló megismerte, hogy parasztlány, meglökte a
317 Brody| hazafelé, ámbár sejtette, hogy hét nap, hét éjjel kellene
318 Brody| nagyon megmérgeskedtek, hogy meglátták. Neki akartak
319 Brody| tudta még a régi világból, hogy ilyenek a lányok, sokszor
320 Brody| házasodás miatt jutott ide, hogy a verebek palotájának aljában
321 Brody| gyerekek bele szoktak fúlni - hogy nem fúlt bele tíznapos korában -,
322 Brody| lenni arra a gondolatra, hogy a víz mit tud, mit nem tud
323 Brody| nézte, és az jutott eszébe, hogy ahonnan kiűzték, oda sok
324 Brody| gyönyörűen szólt egy verkli, hogy édesded érzéssel hullatta
325 Brody| és csak kettőtől félt, hogy a kisfiú kitakaródzik a
326 Brody| kitakaródzik a kihűlt szobában, és hogy mit tesz ő, ha meghűl? Messzebbre
327 Brody| olyan jólesett szegénykének, hogy bár látta, nem vette észre,
328 Brody| és igen megörvendeztek, hogy egy nőnek megmenthetik az
329 Brody| nem erősködött, engedte, hogy a két diák megfogja a karját,
330 Brody| sőt nem vette rossz néven, hogy száz ostoba és kedves kérdést
331 Brody| ment előre a három fiatal, hogy megkeressék a kicsiny Jakabot,
332 Brody| rája, talán nem is való, hogy hozzá menjen, mert az maga
333 Brody| elsiettek, mert látták, hogy a bajuszos legény az ő halavány
334 Brody| végén meg már úgy sergett, hogy mint valami gyorsan repülő
335 Brody| lelkem. A Jakab már elmondta, hogy maga milyen. Felköltsük?
336 Brody| hajnalkor, tanulni, magától. Hogy volt, otthagyta őket? Én
337 Brody| mindég üzentem magának, hogy jöjjön, jobb helyet tudok,
338 Brody| dugtak az asszony szájába, hogy elhallgasson. Különösen
339 Brody| Legalább megmondta-e neki, hogy kicsoda?~- Azt nem szabad
340 Brody| megállni.~Az első dolga volt, hogy meghúzta Jakab fülét, az
341 Brody| isszák. Jónak kell lenni, hogy úgy szeretik az emberek.~-
342 Brody| államhivatalnok -, attul hiszi azt, hogy bíró, aki futóbetyár, meg
343 Brody| bíró, aki futóbetyár, meg hogy becsületes lány az, aki
344 Brody| életbölcsességének kifejtéséhez:~- Hogy mért akarlak én benneteket
345 Brody| megmozdult, fel akart ugrani, hogy megverje őket; de bölcsessége
346 Brody| bolondságokat beszélt össze, hogy nem értette maga sem, belezavarodott,
347 Brody| hármas akasztásról beszélt. Hogy egy szolgát háromszor akasztottak
348 Brody| fej témába is éppen csak hogy belekezdett:~- A fej, az
349 Brody| De úgy hazazsuppoltatnak, hogy no, olyan finom dolgod lesz,
350 Brody| olyan finom dolgod lesz, hogy két csendőr kísér be a faludba.~-
351 Brody| kórházba, meg is élnél. De hogy ilyen vagy, ha egyszer megláttak,
352 Brody| kicsinyt lesekedtek még, aztán, hogy látták, „ez semmi”, elaludtak
353 Brody| rándított egyet a vállán, hogy nem bánja. Pónozt se, mást
354 Brody| elgondolkodott, oly mélyen, hogy már nem is tudta, hol a
355 Brody| ógott-mógott körülötte, hogy mi lesz, aztán halálra sápadtan
356 Brody| sápadtan és oly szomorúan, hogy az orra csaknem a földet
357 Brody| földet érintette, elindult, hogy elhozza a ládát.~A lány
358 Brody| Erzsébet nézte, a szemével majd hogy ki nem vette:~- Add nekem,
359 Brody| megfogta a kezét:~- Lestem, hogy kotyvasztod, gondoltam,
360 Brody| mert nekem kell sírnom, hogy nincs csak egy karom.~-
361 Brody| percre, fölnézett a fülkébe, hogy megnézze, alszik-e a pajtása
362 Brody| messzeségbe, ahová megindult.~- Hogy énrajtam tanakodjanak! -
|