Rész
1 Godsu| barna sártömegek közül.~Egy fűszál, egy nád sem ingott,
2 Godsu| sártömegek közül.~Egy fűszál, egy nád sem ingott, de azért
3 Godsu| távolabb megpillantottam egy kocsit, amint a káposztásföldek
4 Godsu| és könnyű volt elérnem. Egy sárga, vén gebe volt a kocsi
5 Godsu| temetőt. Tulajdonképpen csak egy út van benne, amely két
6 Godsu| kijött a viskóból, és hozott egy barna agyagkorsóban vizet,
7 Godsu| barna agyagkorsóban vizet, egy kendőbe takarva kenyeret,
8 Godsu| kendőbe takarva kenyeret, egy kis fehér rongyba kötve
9 Godsu| rongyba kötve törött sót s egy marék nyers zöldpaprikát.~
10 Godsu| kukoricaliszt kenyérből levágott egy darabot; felvágta, megsózta
11 Godsu| zöldpaprikát, s fölváltva hol egy szelet kenyeret, hol pedig
12 Godsu| szelet kenyeret, hol pedig egy darab zöldpaprikát rakott
13 Godsu| tekintetében a civilizáció csak egy késsel ment előbbre.~- Aztán
14 Godsu| vasutat itt mellettem! Már egy félórányiról hallom, mikor
15 Godsu| mennyi huncutság lakik egy nyúlban! Elbújik a sír tövébe,
16 Godsu| lenyomta pipájában a hamut, egy percig gondolkozni látszott,
17 Godsu| kicsi pont mozgott előre, s egy vékony, hosszúkás füstvonal
18 Godsu| mellényzsebéből kivett aztán egy darab rongyot, s belékötötte
19 Godsu| nesztelenül érett meg, akár egy ákácfa, mely senki által
20 Godsu| át a fejlődés fokozatait.~Egy ember, aki az évezredek
21 Godsu| fegyver értékétől függ.~Egy ártatlan falu szélén, füvek
22 Godsu| adat elveszett, nincsen egy írott sor, egy jel, egy
23 Godsu| nincsen egy írott sor, egy jel, egy tény, ami a mostani
24 Godsu| egy írott sor, egy jel, egy tény, ami a mostani életre
25 Godsu| tény, ami a mostani életre egy parányi, kis fényt vetne,
26 Godsu| befordult a temető kapuján egy parasztszekér, rajta egy
27 Godsu| egy parasztszekér, rajta egy pléhes, vaspántos koporsó,
28 Godsu| falakon és minden tárgyon. Egy keskeny, a földbe vert cölöpökre
29 Godsu| zsúpszalmából font ágy, rajta egy rongyos darócköpeny, egy
30 Godsu| egy rongyos darócköpeny, egy fapad, egy kecskelábú kis
31 Godsu| darócköpeny, egy fapad, egy kecskelábú kis asztal volt
32 Godsu| sárkemence padkáján volt egy nagy agyagkorsó, letakarva
33 Godsu| nedves ronggyal, a sarokban egy kopott cirokseprő - más
34 Godsu| miatt lehetetlen volt érteni egy szavát is.~Próbáltam megnyugtatni.~-
35 Godsu| füstfelhőcskékben.~Csekmez Dani egy virginia szivar törött derekát
36 Godsu| szivarokon is csal, majd egy szilaj nóta végét dudorászta,
37 Godsu| odaállott Csekmez Dani elébe, egy ideig mosolyogva nézte kínlódását,
38 Godsu| szivart, s a kezébevett egy újságot. Kis idő múlva lecsapta
39 Godsu| ebben a rongy fészekben egy becsületes partit összehozni.
40 Godsu| megöli az unalom!~Hüke Pali egy hosszú ásítással felelt,
41 Godsu| tudnám, hiszen illumináltam! Egy boglya szalma világította
42 Godsu| cécó lehetett az, komám! Egy hónapig készülődés a székhelyen!
43 Godsu| egyszemű, beleszeretett egy olasz kisasszonyba, akinek
44 Godsu| beteg; a tanítónak meg nincs egy megveszekedett garasa. Vajon
45 Godsu| vagyunk az utolsók! Borzasztó egy délután volt ez!~- Vajon
46 Godsu| szobát. Mit adnának Párizsban egy ilyen hangért?~Kioldotta
47 Godsu| világ. Furcsa volna, ha egy Bazsó még azután is bolyogna
48 Godsu| esnék hozzá; aztán lenne egy dicső, mennyei skandalum!~
49 Godsu| kocsma.~- Micsoda isteni egy ötlet ez! Hogy is volt?
50 Godsu| esztendő, te! - szólt Hüke és egy gombolyag füstöt lökött
51 Godsu| Hát mennyi?~- Ki tudná? Egy néhány! De azért igyunk
52 Godsu| a terembe. Hiába! Fényes egy terem az még mindig! Nem
53 Godsu| büszkén lépegetett, akár egy kakas. Kis híjja volt, hogy
54 Godsu| Jankóhoz, meg kijöttem. Elmúlt egy félóra. Elmúlt egy másik
55 Godsu| Elmúlt egy félóra. Elmúlt egy másik félóra. Unalmamban
56 Godsu| hát mit akar? Tűrtem még egy darabig. Bementem a nagyterembe
57 Godsu| lehettek azok! Nagy uradalom: egy határ izmos gyerek! Bazsó
58 Godsu| szaladtam ki.~Vártam még vagy egy félórát. Fölforrt bennem
59 Godsu| halántékán látszott néha-néha egy pár ránc, de ezt elfelejtette
60 Godsu| szórakozással és apró kis örömökkel. Egy szép paripa, egy elfogott
61 Godsu| örömökkel. Egy szép paripa, egy elfogott róka, egy kedves
62 Godsu| paripa, egy elfogott róka, egy kedves ruha, egy kellemes
63 Godsu| elfogott róka, egy kedves ruha, egy kellemes férfi vagy asszony
64 Godsu| vagy asszony társasága, egy ízletes válogatott menü,
65 Godsu| gyermeke volna, legalább egy!~A hideg, őszi eső még mindig
66 Godsu| babrált.~A komorna belépett és egy remekmívű ezüsttálcán behozta
67 Godsu| bezúzta két bordáját és egy frissen vágott somfabottal
68 Godsu| esetet - mire a bíróság egy évi fogházra ítélte és ő
69 Godsu| irodájában voltam, mikor Kelemen egy őr kíséretében köszönés
70 Godsu| mondta nyersen és leült egy székre.~Figyelmeztettem,
71 Godsu| ajtó felé, de Kelemen Péter egy szempillantás alatt fellökte
72 Godsu| felgyűrte a kabátja ujját.~Egy intésre a fogházőrök körülfogták
73 Godsu| fogházőrök körülfogták és egy rövid, de heves tusa után,
74 Godsu| után, mialatt Kelemen Péter egy hangot sem ejtett ki, végre
75 Godsu| szoros értelmében összezúzta. Egy nyúlért! Sok vére van ennek
76 Godsu| van ennek a vadállatnak. Egy rongyos nyúlért! Szívtelen
77 Godsu| hónap végén jelentette, hogy egy idő óta úgy vette észre,
78 Godsu| Türelemre intettem, de Ádám erre egy sóhajtással csak azt felelte:~-
79 Godsu| embert. Végre van köztük egy, aki mer! Aki helyettük
80 Godsu| durva embert.~A felügyelő egy reggel halványan és szokatlanul
81 Godsu| voltak vele, magamhoz vettem egy újdonatúj bikacsököt, lementem
82 Godsu| történt tegnap délután. Egy árva szóval sem mondtam
83 Godsu| nem akarom, hogy miattam egy szegény ember szenvedjen.
84 Godsu| voltam és tavaly őszkor egy vasárnap estefelé rajtaértem
85 Godsu| hallottam és pihennem kellett.~Egy csendesen bandukoló nyúl
86 Godsu| zokogó sírására, mintha egy pillanat alatt kivált volna
87 Godsu| letepertem és megvertem egy gyönge védtelent! Az erősebbek
88 Godsu| sírásra kényszerítettem egy embert!~Bűnhődni vágytam!~-
89 Godsu| sanyargatás az egész. Meggyaláztam egy tehetetlen embert, és tehetetlenül
90 Petel| diákul, s elévődött velük egy pohár pálinka mellett. -
91 Petel| délelőtti falatozását is. Egy pohár gugyi, egy falat ösztövéres,
92 Petel| falatozását is. Egy pohár gugyi, egy falat ösztövéres, paprikás
93 Petel| paprikás szalonna s tán egy ujjnyi káskával... A néni
94 Petel| nézze meg, amit magának egy gyergyói örménytől vettem,
95 Petel| Márton bácsi. No! keress ott egy szem port, vagy pók hálót
96 Petel| tálak alig a tetején. Ebben egy kis friss túró, fenyőfa
97 Petel| fenyőfa kéregben; odább egy tál újmódi, korán érő fekete
98 Petel| korán érő fekete szőlő: egy kis mézzel főzött retek,
99 Petel| A bácsi hunyorog, de egy szót se szól; csak kanalazza
100 Petel| amiknek nincsen vége.~- Tán egy morzsa kalácsot kóstolna
101 Petel| mint a pehelyt. Vagy tán egy harapás írós tésztát ízlelhetne
102 Petel| mint a papirost. Vagy tán egy falat kiszit nyalhatna?
103 Petel| megszökött a forradalom után egy kvietált német őrmesterrel.
104 Petel| kis tojásos perecet, vagy egy piciny kaviárt, olajbogyót,
105 Petel| kaviárt, olajbogyót, vagy tán egy csepp sós halat, avagy száraz
106 Petel| korianderrel, salétrommal és egy parányi fokhagymával.~Senkivel
107 Petel| vezetett főkönyvet: „Veszem egy sustákért, eladom két sustákért
108 Petel| karja úgy reszketett, mint egy gyenge faág, amit a szél
109 Petel| éldegélve, a bácsi (mindennap egy nap telvén el) egy éjszakán
110 Petel| mindennap egy nap telvén el) egy éjszakán átszólt a szomszéd
111 Petel| hogy beszéljen róla. Nem, egy szót se szóljon róla...~
112 Petel| szóljon róla...~Ez a Mari egy tekergő némettel szökött
113 Petel| nem beszéltek többet, de egy napon vörös nyakravalós,
114 Petel| szürke kabátban felment egy legény a tornácra, Márton
115 Petel| uráról az unokájára. De egy szót se szólt, mert remegett.
116 Petel| testéből odaadott volna egy darab húst, csak hogy összebékéljenek.~-
117 Petel| falatoktól, akadozva folytatta:~- Egy mindegyikért; mind egyért...
118 Petel| Testvériség az egész világon. Egy nép, egy nemzet, egy világ...~
119 Petel| egész világon. Egy nép, egy nemzet, egy világ...~A néni
120 Petel| világon. Egy nép, egy nemzet, egy világ...~A néni oktalanul
121 Petel| néni oktalanul rebegte:~- Egy nemzet? Te magyar vagy,
122 Petel| félelmes és daliás lett egy percig.~Egy percig csak.
123 Petel| daliás lett egy percig.~Egy percig csak. Aztán összeesett,
124 Petel| néni eltakarta az arcát.~De egy szót se szóltak többet felőle.
125 Petel| velünk még a kisasszony? Volt egy feleségem, egy jó asszony,
126 Petel| kisasszony? Volt egy feleségem, egy jó asszony, egy szép asszony.
127 Petel| feleségem, egy jó asszony, egy szép asszony. A Jehova elfordult
128 Petel| pap... Elment Máli... Volt egy szép kisleánykám... kikereszteltette
129 Petel| untalanul...~Az unokaöccse - egy sovány, szigorú tekintetű
130 Petel| kimért, gyászos volt, mint egy temetésrendező. Ha magára
131 Petel| pórban, akár fagybán azon egy rozoga kocsiban, három aszalt
132 Petel| szem szilvára hasonlítva egy fazék fenekén; melyről lefogyott
133 Petel| maradékát s keresztet, ha vetett egy s más kincsére, mikor elprédálta -
134 Petel| fuldokló köhögés végén, egy nyirkos télen, a sovány
135 Petel| lelkem... végünk van...~Egy nap, hogy kinyitották az
136 Petel| mindig úgy járva, mint egy álomlátó - ráesett Katica
137 Petel| hogy kereszteltessen ki egy tévelygő famíliát Katica.~
138 Petel| házikójába költöztette be ingyen. Egy szép megmaradt ékszert adott
139 Petel| énekelt velük, ruházta őket, s egy nap eljött Ágoston pap,
140 Petel| Azután a kisleánykája, egy égő szemű, gyönyörű, szőke
141 Petel| nekiment a bereknek, mint egy kivert bika, s ott ődöngött
142 Petel| holnap megsimogatott, mint egy igazi apa, de megtartott
143 Petel| madaramat... szép, szép, hogy egy ily gyermekkel kezd ki.
144 Petel| Adolfba. Oh, már több nincsen, egy csepp fiam sincs, csak egy
145 Petel| egy csepp fiam sincs, csak egy kisleánykám van. Nehogy
146 Petel| valakit.~- Ugyan, szomszéd (egy tudós csizmadia, névleg
147 Petel| arra elcsendesedett minden egy kevés ideig. Csak az esőcsöppek
148 Petel| törülje ki a szemét, mert én egy nagy dolgot akarok mondani
149 Petel| Istenének. Elmegyek innen. Van egy kisleánykám, él, elmegyek
150 Petel| álmélkodva állottunk mind egy helyben, miközben áztatott
151 Petel| Mert Katica ott hevert egy hang nélkül az eszterhaj
152 Petel| Egészen kábultan hallottunk egy éles vad kacagást.~Mit jelent
153 Petel| hallod-e?~Nagy későre egy fél fedelű szín alól, a
154 Petel| szín alól, a kézvonó bakról egy borostos arcú vén, gyenge
155 Petel| túl?~- Hajítson át kend egy kötelet. Nyeszle tőkét vonszolok
156 Petel| A legény hátat vetett egy görbe fűzfának, s szivarkát
157 Petel| Reád is gondoltam, Eszter! Egy bokor bábakalácsot szakítottam
158 Petel| bolyhos virágot.~A víz szélén egy bátor, éhes kis madár a
159 Petel| Sok lesz két legény egy leányra... Vagy a Marci
160 Petel| neked. Megárt két legény egy leánynak, virágszálam...~-
161 Petel| elfeketedett bokrok védelme alatt egy rongyos alak. A legény éles
162 Petel| Nem, api! Sürgős a dolgom, egy gazembert kell nyakon csípnem. -
163 Petel| meg nem veti, api... - S egy tele, az alján jószagú füvekkel
164 Petel| varrt még leánykorában... és egy rókatorkú bekecs, amit a
165 Petel| ezenfelül kívánnivalód?~- Van egy, Marci! Az, hogy ne üljön
166 Petel| fogjátok meg!~Az utcán szaporán egy csomó ember verődött össze.
167 Petel| kapu mind a két szárnyát. Egy asszony átesett a szilfatönkön
168 Petel| a pillanatban a sötétből egy sugár legény bukkant ki.~-
169 Petel| látszott, mint bukkant föl egy fej, s mint tűnt el viszont.
170 Petel| a kerítésből kifacsarta egy rettenetes fogással a támasztó
171 Brody| katona előtt.~- Báró úr, egy szóra.~A hadnagy nevetett,
172 Brody| különös tisztelet?~- Akarom.~Egy pofon csattant el a levegőben.
173 Brody| kardjához kapott. Az orvos egy pisztolyt vont ki a zsebéből.~-
174 Brody| korán kelő kofaasszonyok egy huszár közkatonát láttak:~-
175 Brody| Samunak a szülője. Tisztát is, egy kis ennivalót is. Mind a
176 Brody| csak szélről látszott ki egy vékony gerenda. Civilek
177 Brody| féljetek!”~Neki borzongott egy kissé a teste, de nem félt.
178 Brody| nézett. Az sárgán, mint egy halott, de kidülledt mellel,
179 Brody| de kidülledt mellel, mint egy igazi huszár, tekintett
180 Brody| lesz~Keskeny fanyoszolyán egy öreg parasztpár alszik:
181 Brody| földre vackolt ágyon nyugszik egy leány, vagy hat szoknya
182 Brody| kis kék szem mosolyog ki, egy csecsszopó vidám és repeső
183 Brody| várt. Addig beszélgetett egy szürke, úgynevezett parasztcsirkével,
184 Brody| néppel, hogy a kicsike apja egy gépész, most katona, de
185 Brody| valószínűbb apát emlegetett. Egy helybeli fiatalurat, aki
186 Brody| rossz ember, de nem volt egy félpipa dohánya, a búbos
187 Brody| négyen, asszonyok, emberek. Egy idősebb úr meg a felesége,
188 Brody| A mienk kettő.~- Az az egy hónap annyi, mint semmi! -
189 Brody| sok éhezéstől siket volt egy kissé, és a lány mellében -
190 Brody| zörejeket különböztetett meg. Egy kissé csóválta a fejét,
191 Brody| enni, legyen szerencsém egy kis paprikás csirkére. Marhahúst
192 Brody| falu átka. Hozhattak volna egy kis sajtot Budapestről.
193 Brody| ért, ocsúdott föl egészen.~Egy nagy mellű, szép, fekete
194 Brody| inni sokat!” - jegyezte meg egy kecskeképű, sovány ember,
195 Brody| a nagyságos úr, az apa. Egy növendék leány - kicsinyben
196 Brody| mulattatására énekelt is egy igen szomorú nótát. Elhallgatott.
197 Brody| ég, egyszer úgy leöntöm egy fazék lúggal...~- Le én!~
198 Brody| évszak, és a ház úrnője egy idősebb asszonytestvérével
199 Brody| főképpen a lakás miatt, amely egy körúti új ház egész első
200 Brody| elköltött minden szezonban egy telekalkusz-díjat, mivel
201 Brody| de otthon is tanították; egy elzüllött írótól kapott
202 Brody| irodalomtörténeti leckéket, és egy kikopott operaénekesnő oktatta
203 Brody| nehezebb, és sírt azzal egy verset, aki éppen hírül
204 Brody| kit ismer, kit nem ismer? Egy darabka tejbe áztatott,
205 Brody| szoknyájában olyan, mint egy repülő bubus. Aztán el is
206 Brody| alszanak.~A parasztlány félt egy kissé ebben a furcsa magányosságban,
207 Brody| Erzsi! - mondá az ügyvéd egy kissé hetykén.~- Van annak,
208 Brody| kellene lenni a világban, egy nap maga mulat, az asszony
209 Brody| Tudja maga, mit ér nekem egy aláírásom, ha odajegyzem
210 Brody| vasszekrényt, és a trezorból kivett egy selyempapiros csomagot.
211 Brody| őrzött a selyempapirosban. Egy naiv klienstől kapta, hogy
212 Brody| kapta, hogy megvesztegessen egy bírót, aki igazságos pörében
213 Brody| Ülj ide mellém, csak egy kicsinyt ülj az ölembe,
214 Brody| ígért a parasztleánynak, és egy csókot kért érte - előre -
215 Brody| érte - előre - cserébe, de egy igazi mezei csókot...~Az
216 Brody| a falhoz húzódott.~- Ez egy szoptatós dajka, ez egy
217 Brody| egy szoptatós dajka, ez egy becsületes leány?! Ez egy!...~
218 Brody| egy becsületes leány?! Ez egy!...~Valami szörnyű szót
219 Brody| Hívjanak rendőrt, vigyék el, egy pillanatig sem tűröm tovább,
220 Brody| vagyok...~A parasztleánynak egy pillanatra eszébe jutott,
221 Brody| csinálják csupán. A dajka egy pillanatig gondolkodott
222 Brody| már... Megindult mezítláb, egy alsószoknyában, ki, az ismeretlen
223 Brody| elsőben azt hitte, hogy egy minden lakásból kizárt,
224 Brody| szoknyáját ráterítette a fejére. Egy kissé esett.~A kapu előtt
225 Brody| leöntsön fent mindenkit, és egy kis tincset vágjon le magának
226 Brody| az utca közepén, valamint egy erdei állat, amely látja,
227 Brody| ami elől menekülni kell.~Egy konfertáblis a sötétben
228 Brody| a lányra, és elhajtott. Egy mesterlegény, aki szeretőjére
229 Brody| mintha temettek volna.~Egy keskeny, nagy utcán ment,
230 Brody| kilestek a sötét közökből. Egy mellett sem mehetett el
231 Brody| enyém, add a katonádat!~Egy sarkon hármasával, négyesével
232 Brody| sokszor nem nyughatnak estve. Egy kissé hátba bökte a könyökével:~-
233 Brody| egyszerre csak kibukott egy helyre, ahol sok fa volt,
234 Brody| mondá hangosan, és leült egy padra, ahol valami öreg
235 Brody| akkor mindjárt úr vagyok. Egy ilyen egyszerű nő, mint
236 Brody| urak is megállottak véle egy szóra, urak, akik valahol
237 Brody| megnyugodva ült le a parton egy grádicsra, előbb a legfelsőbbre,
238 Brody| de elébb összevagdalnák. Egy borbély meg egy orvos meztelen
239 Brody| összevagdalnák. Egy borbély meg egy orvos meztelen látnák! Ettől
240 Brody| neki való tájékban, amely egy volt vele: bús és friss,
241 Brody| van olyan nagy fazék, mint egy hordó, amiben a Tivadarka
242 Brody| Kis szilkéket is látott, egy egész kocsira valót; hármat
243 Brody| mindehhez gyönyörűen szólt egy verkli, hogy édesded érzéssel
244 Brody| igen megörvendeztek, hogy egy nőnek megmenthetik az életét.~
245 Brody| az egyik cinikusan.~- Még egy lépés, és maga nincs! -
246 Brody| maga is huszadmagával lakik egy rendőrnénél, aki cselédeknek
247 Brody| könyv, a dunyháján könyv meg egy pár új női cipő. Reátette
248 Brody| levetkőzve. Középütt ágált egy magyar nadrágos gavallér,
249 Brody| kapta. Az cipeltette magát egy darabig, mint a halott,
250 Brody| bámultak, végre újráztak. Egy kövér nő, aki a szögletben
251 Brody| Miért nem jött? Van itt egy ember, odavalósi, ahova
252 Brody| egyszer az asszonyomhoz egy kefét. Finom kefe volt,
253 Brody| zárathat, fizetek, leszolgálom. Egy hónap, két hónap, egy év,
254 Brody| leszolgálom. Egy hónap, két hónap, egy év, két év, a vacsorapénzt
255 Brody| Erzsébet pártjára állott. Egy sárga képű szobalány kacsintott:~-
256 Brody| Erzsike, én viszem magát egy rendőrtiszthez, annak mondunk
257 Brody| rendőrtiszthez, annak mondunk egy szót. Az urak a pénzükkel,
258 Brody| ki a függöny mögül, majd egy kócos kis fekete leány kidugta
259 Brody| az, Örzsi? Megszökött?~- Egy lány megszökött. Ez kell
260 Brody| megszólalt:~- Adjon nekem egy kicsit, rendőr bácsi, nem
261 Brody| gazembernél is rosszabb. Mert egy gazemberrel lehet beszélni,
262 Brody| gazemberrel lehet beszélni, egy szegénnyel nem. Mit csináljak
263 Brody| császárt és királyt! Ha egy gazember urat rajtakapunk,
264 Brody| kérdését kezdte taglalni.~- Ha egy úr véletlenségből vagy akaratból
265 Brody| fájdalomdíjat ide is, oda is, egy kicsinyt szivarozik, kosztol,
266 Brody| kosztol, meghízik és kijön. Ha egy...~Hebegett, a paralellát
267 Brody| akasztásról beszélt. Hogy egy szolgát háromszor akasztottak
268 Brody| föl, vagy három szolgát egy úrért?!~Végképp beborozott
269 Brody| az egész ház. A cselédek egy kicsinyt lesekedtek még,
270 Brody| édesdeden, közben elhallgattak egy kicsinyt, hazajöttek a nappali
271 Brody| szoktak.~- Mennyiért?~- Egy krajcárért.~- Miért nem
272 Brody| krajcárért.~- Miért nem ivott egy hatosért?~- Nem volt neki
273 Brody| Csakugyan, a cselédgyerek egy hatost szorongatott a markában.
274 Brody| is:~- Most már elég lesz.~Egy kicsinyt várt, aztán az
275 Brody| sírnom, hogy nincs csak egy karom.~- Nem baj az! - susogta
276 Brody| legény pedig elfordult, egy percre, fölnézett a fülkébe,
277 Brody| előrenyújtotta a fejét, mint egy nagy madár.~- Mán én megindultam! -
278 Brody| látás, amely átvillant: egy gyermeket ábrázolt, egy
279 Brody| egy gyermeket ábrázolt, egy csúcsos koponyájú, kövér
|