Rész
1 Godsu| uram, gyenge, mint magam is! Vének vagyunk mind a ketten!~
2 Godsu| Kossuth Lajos idejében is itt lakott már?~Az öreg
3 Godsu| Gyuri. Kossuth Lajosnak is hallottam a hírét. Eltörülte
4 Godsu| Nagyon vén lehet már az is!~- Lesz annyi idős, mint
5 Godsu| emberek ezelőtt évezredekkel is így táplálkozhattak; a különbség
6 Godsu| némelyik édes. A csípőseket is megszoktam már. Gyerekségemtől
7 Godsu| majszolt. - Megkínálnám az urat is, de tudom, hogy nem szereti!
8 Godsu| leves!~- Hoznak nekem ide is néha. Kivált a gyermekhalott
9 Godsu| időt, aztán meg nézegetni is szeretek; de az éjszakával
10 Godsu| ugyan járnak eleget éjjel is, meg nappal is, szünet nélkül.
11 Godsu| eleget éjjel is, meg nappal is, szünet nélkül. Sokszor
12 Godsu| a sarokban, az már akkor is szépecske volt, mikor ide
13 Godsu| többi közt már talán én is kapa alá kerültem volna.~-
14 Godsu| lerágják az apró fáimat. Nem is képzeli a tekintetes úr,
15 Godsu| csak megmozdulna még kelmed is?~- Hát a muszka nem ember?
16 Godsu| határból. Aztán meg hová is mentem volna? Minek?~- Nem
17 Godsu| helyemből megmozdulni. Mit is láthattam volna? Így is
18 Godsu| is láthattam volna? Így is megöregedtem. Így volt jó,
19 Godsu| megélhetés érdekében. Nem is sejti, hogy ennek a küzdelemnek
20 Godsu| ellen? Miért nem szolgálta ő is a fejlődés hatalmas érdekeit?
21 Godsu| dobni... a gödribe! Ezt is... bedobtuk. Aztán pukkadt...
22 Godsu| lehetetlen volt érteni egy szavát is.~Próbáltam megnyugtatni.~-
23 Godsu| mi köze hozzá? Hiszen nem is ismerte a szerencsétlent?
24 Godsu| keservesen. - De majd... én is... így járok. Pukkadt!~Inge
25 Godsu| sírt.~- Senkim sincs! Engem is... bele fognak dobni...
26 Godsu| dobni... mint a kutyát! Én is... pukk...~A heves zokogás
27 Godsu| már a virginia szivarokon is csal, majd egy szilaj nóta
28 Godsu| közöm a világhoz? Bánom is én, ha egész Európa a fejebúbjára
29 Godsu| nálunk szabad bolondokat is beszélni!~- Micsoda célzás
30 Godsu| és még a megye zászlóját is vihetem ilyen alkalommal,
31 Godsu| Igen, azok vagyunk”! Kell is nekem a respublika! Pápaszemes
32 Godsu| Úr vagyok én anélkül is! Minek a’ nekem? Hát te
33 Godsu| bántsd szegényt! A múltkor is, mikor velünk volt, két
34 Godsu| hamarább értem? Azt hittem, ti is vadászni vagytok Lencivel,
35 Godsu| Bazsó vontatva. Hadd éljen ő is az istennek egyéb bogarai
36 Godsu| ha egy Bazsó még azután is bolyogna a mindenségben.
37 Godsu| nemzetségem, az a bolygó Bazsó is azt ordítaná a nagy semmibe:
38 Godsu| isteni egy ötlet ez! Hogy is volt? Nyakon vágná a csillagot? -
39 Godsu| hinné az ember, sasköröm. Ki is nevettem érte, de ő meg
40 Godsu| azt mondta rá, a főjegyző is ilyen körmöt visel: ez a
41 Godsu| tudja!~- Rágyújtok addig is. Van-e heverő pipád?~- Az
42 Godsu| engem! A hivatalban nem is szoktam színi!~- No, jó! -
43 Godsu| magyar kultúra iránt. Buta is, szemtelen is ez a Dönögi!~-
44 Godsu| iránt. Buta is, szemtelen is ez a Dönögi!~- Én is munkatársa
45 Godsu| szemtelen is ez a Dönögi!~- Én is munkatársa vagyok e lapnak! -
46 Godsu| van színházunk, kritikát is írok ám!~- Az isten éltessen
47 Godsu| velem packázhatik? Kell is nekem a ti aranybányátok:
48 Godsu| vettem azért elégtételt is.~Hallgassátok csak.~Jön
49 Godsu| Jól tetted! Helyes! Én is így tettem volna! - mondta
50 Godsu| némelyik még toporzékolt is. Kisvártatva aztán megszólalt
51 Godsu| örökös szórakozásai közben ez is elfelejtette néha.~Szomorú,
52 Godsu| ez a mai. A falkavadászat is elmaradt. Lili a kis szalon
53 Godsu| szépíti.~Érdekes, sőt szép is volt így ebben a homályos
54 Godsu| nemsokára a derült napokon is egyedül marad. Gyermeke
55 Godsu| hát tulajdonképpen miért is van ő a világon, mikor ez
56 Godsu| kegyetlen hideg eső nem is esett. De ez régen volt!~
57 Godsu| De ez régen volt!~Hogyan is lett ő a Géza felesége?
58 Godsu| bús őszi nap volt akkor is, mikor a próbákat tartották
59 Godsu| Lili tudta, hogy Géza itt is, ott is kajtárkodik, de
60 Godsu| tudta, hogy Géza itt is, ott is kajtárkodik, de hát ha ez
61 Godsu| Dehát tulajdonképpen miért is esik az eső, és miért nincsen
62 Godsu| akivel együtt élni végre is kellemes, de akihez ma már
63 Godsu| gyújtott és némán bámulta ő is a parazsat.~Mély csend volt
64 Godsu| Látod, de hiszen... végre is... én nem...~- Lehet, Géza...
65 Godsu| kibékültem az élettel!~- Én is! - mondta halkan Lili és
66 Godsu| Ki ez a pohos ember? Ez is talán egyik szerve a törvényes
67 Godsu| megnézte a pupilláit, a nyelvét is, megvizsgálta a térdeinek
68 Godsu| orvos.~- Ez a hájas ember is tekintélyszomjas. Bravó!
69 Godsu| Kelemen Péter elmebeteg s azt is megállapította, hogy alkohol
70 Godsu| pulzusa még az izgatottságot is kizárják.~- Ez a Kelemen
71 Godsu| parasztnak, sőt gazembernek is nevezte és szamárfüleket
72 Godsu| tette. A harmadik kurtavas is csak embernek való és még
73 Godsu| a felügyelőnek az arcába is köpött.~A legkeményebb böjtöléssel
74 Godsu| aki mer! Aki helyettük is mer! Hősnek tartották és
75 Godsu| elzárt asszony és leány is tudott mindent és mikor
76 Godsu| Milyen szép!~Talán sóhajtott is egyik-másik közülük.~De
77 Godsu| feleségem lekomiszozta és azt is mondta neki, hogy ilyen
78 Godsu| ilyen bitang rabbal nem is áll szóba! Én a lármára
79 Godsu| akkor, igaz, kétszer pofon is vágtam. Azóta még jobban
80 Godsu| Most meg már a feleségembe is belekötött. Lepiszkolta
81 Godsu| lehetett hallani, de azokat is csak az udvaron, ott pedig
82 Godsu| vettem észre, hogy szemhéjai is kékek.~- Majd elhivatom
83 Godsu| hol ül, és a lélegzetemet is visszafojtva, óvatos lassúsággal,
84 Godsu| és nyöszörgött. Még most is látom kétségbeesett merev
85 Godsu| sikerülni fog, mert önök is gyöngék és kegyetlenek.
86 Petel| a délelőtti falatozását is. Egy pohár gugyi, egy falat
87 Petel| kiterjeszti a karjait, mintha ő is segítene. Arra mind nagyon
88 Petel| vele a dolgot. Rendesen el is ért Aradig szerencsésen
89 Petel| terhével (persze Márton bácsi is jól nyitva tartotta a szemét),
90 Petel| Azonban vénségére nagymisére is eljárt mindennap (ingujjban
91 Petel| meg, Cica!~- De Márton, ki is veresedett egészen. Ha szeret,
92 Petel| tegye le a kezéből. A nyakán is megdagadt az ere. Ne kiabáljon,
93 Petel| a fia megszületett, Mari is meghalt. Jó. Megszökött
94 Petel| másképpen képzelte.~- De tán nem is reggeliztél, édes fiam? -
95 Petel| Igaz, édes fiam, igaz. Hol is van az eszem? Húst, persze.
96 Petel| A hízott emberek. Nekünk is van jogunk, hogy meghízzunk,
97 Petel| Van elég erőnk nála nélkül is.~- S nem Ő adja azt is?~
98 Petel| nélkül is.~- S nem Ő adja azt is?~A bácsi hangja bizonytalanabb
99 Petel| rebegte:~- A haza... A haza is...~Aztán mintha nem is tudna
100 Petel| haza is...~Aztán mintha nem is tudna semmit az unokájáról,
101 Petel| eltolta később a pipáját is, amit Cica alázatosan átnyújtott
102 Petel| fiákeres előtt.~- Az Adolf nem is tud arról, hogy neki vége
103 Petel| első járókelőt (mintha most is hallanám). - Szép napos
104 Petel| emberek az utca végén be is riglizik a kaput, nehogy
105 Petel| utcán. Máskor bizony már ő is fáradtan vonszolgatta magát;
106 Petel| harapj, Ágoston - amiért is köznéven mopszlinak neveztük
107 Petel| hitvány fehérnép volt azelőtt is, igaz), s azon esztendő
108 Petel| morgóbb lett, s szelíd szóra is, ha illettük, úgy-úgy felpattant,
109 Petel| hogy a kis szőke bogárkát is eltettük a zöld pázsit alá;
110 Petel| érte, szép, meleg fejére is... Oh, csúf, csúf a halál.~*~-
111 Petel| szemelgetni kezdett az ég is. Katica ijedt szemmel nézett
112 Petel| van. Nehogy meglássa azt is. Oh, Ábrahám istene...~A
113 Petel| színtelen hangon - az eső is kopogott csendesen - folytatta:~-
114 Petel| ki:~- S maga, kisasszony is helyesnek tartja mindezt?
115 Petel| tartja mindezt? Hiszen maga is szenvedett, pedig csak az
116 Petel| érthettük meg. A fiákeros is mérgesen pattintott az ostorával,
117 Petel| hallottam, Marci!~- Hát hívja is már kendet a farkas fene...
118 Petel| magának, Marci.~- Nagyobbat is megtennék én érted, Eszter.~-
119 Petel| be a házba, Eszter! Reád is gondoltam, Eszter! Egy bokor
120 Petel| vízen a csokrot), mert ott is eszemben vagy, Eszter!~-
121 Petel| az öregember -, hiszen te is tudod... Sándor az ő párja.~-
122 Petel| mert láttam.~- Ha láttad is, aztán?~- Aztán?... Sok
123 Petel| Hogy tehetem? Mikor tőkét is hozott nagyapónak.~A legény
124 Petel| engemet megláttál, s egyebet is beszélnek rólad, hogy esténként
125 Petel| Valamit forralsz most is a gonosz fejedben, Boldizsár,
126 Petel| anyád leánya vagy. Annak is bőven szabták ki a könnyzacskóját,
127 Petel| hozta el? Holnap reggel is lett volna rá ideje hacsak
128 Petel| felőlem. Mert megszólanak is már, ne féljen! S azt beszélik,
129 Petel| világon; ha másnak nem kellesz is, jó vagy nekem, a legjobb
130 Petel| felrántotta a vállát, hogy ne is hallja a választ, s a vénember
131 Petel| tett az asztalra, s maga is mellé telepedett, szembekönyökölve
132 Petel| az öreg emberrel.~- Kend is görbén néz reám, öreg, ebben
133 Petel| Aztán visszavette, maga is hajtott egyet, s a karját
134 Petel| leszakítja. Utánakap Péter is, Pál is, aki ügyesebb, aki
135 Petel| Utánakap Péter is, Pál is, aki ügyesebb, aki erősebb -
136 Petel| elé tette.~- Akkor a tehén is azé az útonállóé az úton,
137 Petel| Marci úgy tett, mintha nem is hallaná, visszautasította
138 Petel| bekecs, amit a királyné is elviselhetne.~Az apó gondolkozva
139 Petel| maga perelne az Istennel is.~- Még a pokollal is érted,
140 Petel| Istennel is.~- Még a pokollal is érted, Eszti. S kiperellek
141 Petel| magamnak, ha százszor jegyesed is van már... szépen: ha jössz
142 Petel| nem hívtam magát ide, nem is tartóztatom, s ha én már
143 Petel| legény bukkant ki.~- Te is itt vagy, Sándor? Éppen
144 Petel| mondta az asszony, de ő is arra rohant. Minden kar
145 Petel| fekete tükrön a vaksötétben is látszott, mint bukkant föl
146 Brody| majd. Hetven óta különben is megszokták ezt az állapotot.
147 Brody| de negyedrészt hazabeliek is - változtak minden három
148 Brody| szomorú haláláról. Vagy le is kopott azóta, azért a szépasszonyfalviak
149 Brody| el tőlük. És a hazabeliek is egészen hozzátörődtek ezekhez
150 Brody| bőgött a paraszt.~Másképp is alig lehetett itt egyebet
151 Brody| szitkokkal ajkán - négyszer is nekiugratott.~De amikor
152 Brody| hazatántorgott.~Ajtaja előtt most is, mint mindig, ott feküdt
153 Brody| egyszer csak a tisztje is bejött hozzája.~Hogy örült,
154 Brody| Samunak a szülője. Tisztát is, egy kis ennivalót is. Mind
155 Brody| Tisztát is, egy kis ennivalót is. Mind a kettővel bebocsátották.~
156 Brody| sírják ki magukat! Sírt is az öregasszony az egész
157 Brody| onnan kivágni.~Még mást is szeretett volna mondani,
158 Brody| szeretett volna mondani, ejtett is egy-egy szót a gazdájáról,
159 Brody| két év alatt megszáradt is - az a két szál rozmarin...
160 Brody| siralomházban.~Ott ismételgette ő is az édes szülőjének:~- Csak
161 Brody| okosan! Nem félni! - Nem is félt már az öregasszony;
162 Brody| szívta ki a virginiát - azt is gazdája küldte ‑, elvették
163 Brody| Kaál Samu nem hallotta, nem is volt rá kíváncsi. A gazdájára
164 Brody| karjai között ott a motyó is, a mindenféle szövetekbe,
165 Brody| a gyerek nevében felelt is magának. Nem nagy figyelemmel
166 Brody| küldte. Sőt a templomba is elment megköszönni, mezítláb,
167 Brody| keze közé. Az ellátta.~Most is verés nézett ki a szemeiből.
168 Brody| rendet akart csinálni, már le is húzta az öregasszony fejéről
169 Brody| leány felé fordulva.~- Én is voltam, de csak Egerben.
170 Brody| magad úrrá leszel, bennünket is úrrá teszel, a gyereked
171 Brody| Elhozták magukkal a járásorvost is, aki Erzsébetet beoltotta,
172 Brody| megvizsgálta, még hozzája is nyúlt, megtapogatta. Aztán
173 Brody| én boltomban, ezer tucat is. Az én boltom ebben a legnagyobb.
174 Brody| önérzettel.~- Még disznókat is ölnek! - folytatá a nagyapa,
175 Brody| csizmája sem. De így, mezítláb is magasabb volt mindenkinél,
176 Brody| úrasszony.~- No ládd, lányod is lesz, fiad is lesz - jegyezte
177 Brody| ládd, lányod is lesz, fiad is lesz - jegyezte meg a parasztasszony,
178 Brody| kérték egyszerre hárman is. Erzsébet odavitte őket
179 Brody| megfeledkezve arról, hogy más is van körülötte, éneklő szóval
180 Brody| hamar megegyeztek, és azt is megbeszélték, hogy a pénzt
181 Brody| első hónapot mindjárt ki is fizették, mert Erzsébetnek
182 Brody| itthon kellett. Klárinak is téli ingre volt szüksége...~
183 Brody| valamit, de a tekintélyét is fenn akarván tartani ezek
184 Brody| szegény emberek vagyunk is, ilyet, fődoktor úr, ne
185 Brody| kifelé a sok népet. Azok is siettek, a vasút délben
186 Brody| ahol megpaskolták - meg is csókolták:~- Isten áldjon,
187 Brody| tudta, hová megy. No, nem is olyan nagy dolog, ment innen
188 Brody| innen föl dajkának már más is.~Csak a vasút ne volna!
189 Brody| befelé, a komfortábli bakján is szunyókált még, csak amikor
190 Brody| mindnyájan fölnevettek. Erzsébet is mosolygott, és amint a házinép
191 Brody| a mulattatására énekelt is egy igen szomorú nótát.
192 Brody| pikáns. A gorombaságoknak is elnevette a felét, a másik
193 Brody| amit én tudok!~- Tudom azt is, hallottam magukat beszélgetni
194 Brody| bizalmasak voltak, még tegeződtek is, ha így magukra maradtak,
195 Brody| frontját elfoglalta. Az asszony is költött ruhára sokat, mert
196 Brody| dolgoztathatott. Kalapra is elköltött minden szezonban
197 Brody| miatt.~A kis kisasszony is sokba került, iskolába is
198 Brody| is sokba került, iskolába is járt, de otthon is tanították;
199 Brody| iskolába is járt, de otthon is tanították; egy elzüllött
200 Brody| kijártak. Erzsébet maga is szeretett volna már vagy
201 Brody| királyi kertbe. Fenyegetőzött is, hogy egyszer elszökik magában,
202 Brody| elkaparták... A pap nem is volt kint.~Puha rabságában
203 Brody| egyszerre csak az övéről is küldenek levelet. Meg is
204 Brody| is küldenek levelet. Meg is mondta előre. Nem is igen
205 Brody| Meg is mondta előre. Nem is igen adták neki oda; ha
206 Brody| találjon, én már téged el is felejtettelek; meg sem ismernélek.
207 Brody| enni: kuc, kuc. Elza ott is hagyta, két piros kötésű
208 Brody| egy repülő bubus. Aztán el is fújják a lámpát, alszanak.~
209 Brody| neki, hogy no. Viszont az is megörvendezett, látván a
210 Brody| úrinőknek, a feleségemnek is, mindég fáj a foguk, és
211 Brody| Csak azért, mert nem is igazság, hogy mi, urak,
212 Brody| a beszélgető kedv, bele is fogott, hogy valami szocialisztikus
213 Brody| fiatal korában verseket is írt, izgatottan folytatá:~-
214 Brody| végezni, amit én, öt segéddel is dolgoznék. Vajon tudja-e,
215 Brody| ember viszonválasza nem is hallatszott, elfúló hangon
216 Brody| majd meg kipirult. Az ajka is kinyílt, hogy visszafeleljen,
217 Brody| szüksége többet...~- Magamtól is elmegyek én! - szólt Erzsébet
218 Brody| pillanatig gondolkodott is, hogy a gyermeket megcsókolja,
219 Brody| az átkokon és a hangnemen is, énekelve, mint a búcsúsok,
220 Brody| kellene mennie, hétszer is eltévedne. Sem távolságról,
221 Brody| kocsmában bál van. Kergetődztek is, muzsikáltak is, mintha
222 Brody| Kergetődztek is, muzsikáltak is, mintha eskettek volna,
223 Brody| sarkon hármasával, négyesével is álltak, és nagyon megmérgeskedtek,
224 Brody| nevetsz, akár sírsz, te is csak a kis Rókusba kerülsz.~-
225 Brody| madár volt, még virágok is nyíltak a zörgő avar alatt.
226 Brody| volt, mint a Mátra, keshedt is, éhes is, álmos is, és alkalmasint
227 Brody| Mátra, keshedt is, éhes is, álmos is, és alkalmasint
228 Brody| keshedt is, éhes is, álmos is, és alkalmasint a sok házasodás
229 Brody| egyszerű nő, mint ön. Maga is szerencsétlen, én is az
230 Brody| Maga is szerencsétlen, én is az vagyok, az Isten bennünket
231 Brody| megfogták. Még valóságos urak is megállottak véle egy szóra,
232 Brody| gorombaságot. Az egyik meg is sértődött, kiabált, hebegett: -
233 Brody| kilúgozni. Kis szilkéket is látott, egy egész kocsira
234 Brody| bánja, ha a füle törött is, ezek az emberek adhatnának!~
235 Brody| fölveszik az esetet, és maga is megnyugszik az őrszobában! -
236 Brody| A mi falunkba való, az is diák. Az egyik diák csak
237 Brody| Valami kis jellemzéssel is szolgált: szeplős, nagy
238 Brody| kicsiny, de okos, már otthon is ő írta a parasztlányoknak
239 Brody| parasztlányoknak a leveleit, neki is, amióta itt van, ő írta
240 Brody| Talán a Jakab haragszik is rája, talán nem is való,
241 Brody| haragszik is rája, talán nem is való, hogy hozzá menjen,
242 Brody| hozzá menjen, mert az maga is huszadmagával lakik egy
243 Brody| mindkettő táncolt és énekelt is - magába. Mellettük lejtett,
244 Brody| akart rendezni, ordított is:~- Kisasszonyok, urak, Turdamé,
245 Brody| akar, ahol a maga ágyát is a szobaleány veti meg. Miért
246 Brody| szabadna, ha szíjat hasítanak is a hátából!~Nagyon lehurrogták,
247 Brody| megszólalt ülőhelyén:~- Maga is ott van mindenütt, ahol
248 Brody| bor volt, más volt!~A fiú is, a leány is ezt igen helyeselték,
249 Brody| volt!~A fiú is, a leány is ezt igen helyeselték, sőt
250 Brody| A szegény a gazembernél is rosszabb. Mert egy gazemberrel
251 Brody| fizet fájdalomdíjat ide is, oda is, egy kicsinyt szivarozik,
252 Brody| fájdalomdíjat ide is, oda is, egy kicsinyt szivarozik,
253 Brody| a gyomor és fej témába is éppen csak hogy belekezdett:~-
254 Brody| ami korog. A fej fentebb is van, mint a gyomor... Mégis
255 Brody| betennének a kórházba, meg is élnél. De hogy ilyen vagy,
256 Brody| karjait a leány felé:~- Én is úr vagyok, gyere!~De a becsületes
257 Brody| ez semmi”, elaludtak ők is. Csend azért nem volt a
258 Brody| oly mélyen, hogy már nem is tudta, hol a feje, ő maga
259 Brody| tudta, hol a feje, ő maga is hol van. A gyönyörű kék
260 Brody| ismerte, ott volt akkor is, amikor a bal karját a cséplő
261 Brody| lettek volna halva. A kislány is elaludt újra, nem kellett
262 Brody| dolgát. Még hozzá való szikét is keresett hozzá. Abba öntötte
263 Brody| keveset, de sokat, amíg maga is meg nem elégelte. Hangosan
264 Brody| elégelte. Hangosan mondta is:~- Most már elég lesz.~Egy
265 Brody| kotyvasztod, gondoltam, hagyom is. Nem vagy másra méltó, idd
266 Brody| szemét, pedig a magáéból is kezdett hullni a könyű nagy
267 Brody| megvolt mind a kettő, akkor is szerettelek, csakhogy te
268 Brody| szerettelek, csakhogy te is kicsiny voltál, én is kicsiny
269 Brody| te is kicsiny voltál, én is kicsiny voltam. Emlékszel-e,
270 Brody| inni?~- Csak.~- Még most is akarsz?~- Nem, letettem,
271 Brody| megfogta, megitta. Még csak nem is hunyorított a szemével,
|