Rész
1 Godsu| kitartottak, lomhábban repültek, s csak akkor jutott eszembe
2 Godsu| alig bújnak ki a földből, s eleven zöldjük csak együttesen,
3 Godsu| Nagyon ki voltam fáradva, s megörültem, midőn kissé
4 Godsu| hatalmas ostornyelet szorított, s időnként iszonyú erőlködéssel
5 Godsu| tarisznyástól a kocsijára s szép csendesen elballagok
6 Godsu| lépkedtem a kocsi mellett, s elmélyedtem annak elgondolásában,
7 Godsu| Magas fű borítja az egészet, s az új sírok, feketésbarna
8 Godsu| csak itt-ott bukkan sírra, s a tömeges fakeresztsorok,
9 Godsu| veszik körül az egészet, s a nesztelen csend, a nyugalom,
10 Godsu| levette fejéről a kötőféket, s szabadon kieresztette a
11 Godsu| megjelenése vonzó volt, s foglalkozásának komorsága,
12 Godsu| rongyba kötve törött sót s egy marék nyers zöldpaprikát.~
13 Godsu| megsózta a zöldpaprikát, s fölváltva hol egy szelet
14 Godsu| percig gondolkozni látszott, s azután furfangos mosollyal
15 Godsu| kicsi pont mozgott előre, s egy vékony, hosszúkás füstvonal
16 Godsu| aztán egy darab rongyot, s belékötötte nagy gonddal
17 Godsu| rendeltetését híven teljesítette, s most már a teljesített kötelesség
18 Godsu| idegekkel ellátott emberek, s akiknek javára, kedvére
19 Godsu| küzdelemnek fegyvere az ész, s hogy az egész küzdelem eredménye
20 Godsu| Megérett itt békességben, s csak annyit dolgozott, hogy
21 Godsu| köszönhet.~Él köztünk vakon, s ha tízezer esztendő múlva
22 Godsu| fölébresztené nyugodalmas álmából, s kérdeznék tőle, kérnék,
23 Godsu| ott állana némán, bután, s nem tudna egyebet mondani,
24 Godsu| kenyér volt rendes tápláléka, s hogy az emberek valami különös
25 Godsu| gondolatról sem tudna számot adni, s mindvégig csak azt hajtogatná: „
26 Godsu| léptekkel ment a kocsi mellett, s nehány perc múlva eltűnt
27 Godsu| inkább odú, mint szoba, s a szegénység bélyege, a
28 Godsu| dohos volt bent a levegő, s iparkodtam ki a szobából.
29 Godsu| esett.~Szinte megijesztett, s megütődve siettem elébe.~-
30 Godsu| neki. Mélyen fölsóhajtott, s aztán reszkető hangon, majdnem
31 Godsu| fölkelt, rám sem nézett, s mindkét kezével elfödve
32 Godsu| sarokasztal mellett szundikált, s időnkint horkantott egyet.
33 Godsu| kiszítt makrapipájából, s gyönyörködött a violaszínben
34 Godsu| törött derekát javítgatta s közben kegyetlenül káromkodott;
35 Godsu| földhözvágta a szivart, s a kezébevett egy újságot.
36 Godsu| hosszú ásítással felelt, s aztán széles tenyerével
37 Godsu| csillámlott rajta a szerszám, s úgy bólintott apám helyett: „
38 Godsu| ült és ivott a „Pávánál”, s hogy összeszidta őt, miért
39 Godsu| elkezdte arcát törülgetni, s azalatt mondta:~- Miért
40 Godsu| ittak. Csekmez körülnézett s aztán odakiáltott a pincérnek:~-
41 Godsu| körmöt visel: ez a divat, s hogy nálunk sokan nem tudják,
42 Godsu| kis háztető palatábláin, s hallja, amint egyhangú locsogással
43 Godsu| szüntelenül. Kitekint az ablakon s látja az embereket, amint
44 Godsu| leborított kicsi díványra, s úgy érezte, hogy ma nagyon
45 Godsu| fekete szeme még ragyogott, s voltak napok, amikor karcsú
46 Godsu| volt már kissé csontos, s mindössze a halántékán látszott
47 Godsu| egyedül marad. Gyermeke nincs s így a barátnőre van utalva.
48 Godsu| hogy őt senki sem szereti, s hogy ő sem szeret senkit.~
49 Godsu| hogy ő mindenkit szeret, s hogy őt mindenki szereti.
50 Godsu| tulajdonképpen senki sem szereti, s hogy ő sem szeret senkit.~
51 Godsu| fel engem, amikor akarja, s amikor kellemesebb szórakozása
52 Godsu| cseppjei az ablakhoz verődtek, s amint a víz az ereszen át
53 Godsu| ébredt volna, fölpillantott s kezébe vette az aranyszegélyű
54 Godsu| Pétert kurtavasra verette s hogy mialatt ez történt,
55 Godsu| Kelemen Péter elmebeteg s azt is megállapította, hogy
56 Godsu| a gyalázatot nem tűrheti s hogy fél, hogy egyszer valami
57 Petel| nagyapja házára?~Tornácos ugye? s a grádics felett tölgyfa
58 Petel| némi gyümölcsöt ad nekik, s így szól:~- Mondjátok ki
59 Petel| sebesen e szót: Nabukodonozor, s akkor a tietek lesz ez a
60 Petel| kimondani elég gyorsan, s a máriás visszakerül a lajbizsebbe.
61 Petel| visszakerül a lajbizsebbe. S a bácsi jól mulatott. Jöttek
62 Petel| pedig nem tudtak diákul, s elévődött velük egy pohár
63 Petel| ösztövéres, paprikás szalonna s tán egy ujjnyi káskával...
64 Petel| csak úgy trappban nyeli le, s a néni alig ehetik a nagy
65 Petel| szuszogós lesz a bácsi, s azon ülő helyében el-elszundít.
66 Petel| átdöcögött az utca túlsó feléről, s leült az ő házuk elé, s
67 Petel| s leült az ő házuk elé, s akkorákat hazudott, hogy
68 Petel| Vele. Kompanizált vele, s minden ügyes bajában egyezkedett
69 Petel| bácsi két szeredán húst, s így vezekelt. S azzal rendben
70 Petel| szeredán húst, s így vezekelt. S azzal rendben volt. Viszont,
71 Petel| azokban a nagy melegekben), s buzgón dicsérte a Véghetetlent,
72 Petel| ügyelek reá, ne féljen.~S ismét ettek kávét, brassai
73 Petel| mert ebben nincsen élesztő, s igen könnyű az emésztése
74 Petel| igen könnyű az emésztése s tán valami haszontalanságot:
75 Petel| sustákért, eladom két sustákért s punktum. Kár nincs benne.”
76 Petel| és behunyta a fél szemét, s a száját félrehúzta, és
77 Petel| arany rojtos nyakravalót s zsinóros, gombos kitliket
78 Petel| Cica.~Aztán elhallgattak, s később ismét újra kezdte
79 Petel| kifoszladozott aljú, szűk nadrágban s feszes, kis begombolt szürke
80 Petel| oldalvást nézett a fickóra, s nagy füstfelhőt fújt felé
81 Petel| nyurga, nyavalyás legényke -, s a tisztelt neje hívott önökhöz.
82 Petel| szerencsém bemutatni...~S odaadta a Cica néni nagy
83 Petel| kézzel írott levelét.~- S mi célból jött hozzánk,
84 Petel| felvilágosítással önök tartoznak, s meglepő valóban, hogy ön
85 Petel| A bácsi morgott valamit, s mély tekintettel vizsgálgatta
86 Petel| lábait az asztal mellett, s így szólt:~- Kávé? Ez a
87 Petel| erősítjük az izmainkat.~- S mivel erősítik az izmaikat
88 Petel| tartott, hogy leesik.~- S ezt mívelik uraságtok?~-
89 Petel| erőnk nála nélkül is.~- S nem Ő adja azt is?~A bácsi
90 Petel| pipát kiejtette a kezéből, s kivörösödött az orcája.
91 Petel| önkénytelenül melléje simult, s a kezét a vénember homlokára
92 Petel| A mellét kifeszítette, s a fejét fölvetette. Valósággal
93 Petel| csak. Aztán összeesett, s a néni segített, míg a székbe
94 Petel| nyitott ajtóra mutatott s oly mélyen és erővel tekintett
95 Petel| lehetetlen volt félreérteni őt.~S kísérte, kísérte a szemével,
96 Petel| kisompolygott a kapun...~S mikor kihaladt, a bácsi
97 Petel| száraz, kedvetlen úr volt, s gémnek csúfolták) közöttünk,
98 Petel| magyarázta a másodiknak, s végig az utcán mindenkinek
99 Petel| valami bolond báróné volt), s ki se józanodik holtig...~
100 Petel| arcbőre idő előtt elfakult, s eleven fényű szemei körül
101 Petel| szegeletén megmaradt házacskába, s a bezárt ajtón nem tudja
102 Petel| Csak a papok jártak ki s be untalanul...~Az unokaöccse -
103 Petel| jött, valami imát mormolt, s igazán valami hűvösséget
104 Petel| el ősi vagyona maradékát s keresztet, ha vetett egy
105 Petel| keresztet, ha vetett egy s más kincsére, mikor elprédálta -
106 Petel| félve már a hideg ájertől, s a vén Baranyai visszatért
107 Petel| beszéde; a dalárda éneke; s elfeledtük tudakozódni:
108 Petel| eszméletén kívül, mint imétten.~S tavaszra, hogy - mindig
109 Petel| Katica a kis zsidó házára, s keserves sírással, pénzbeli
110 Petel| az öregurat a templomba, s mit tesz az a szó, mikor
111 Petel| énekelt velük, ruházta őket, s egy nap eljött Ágoston pap,
112 Petel| volt azelőtt is, igaz), s azon esztendő végén kikísértük
113 Petel| vele az összeköttetést, s amint a feleségét eltette
114 Petel| szótalanabb, morgóbb lett, s szelíd szóra is, ha illettük,
115 Petel| felcsapta a zsidódos sapkáját, s vadul nekiment a bereknek,
116 Petel| bereknek, mint egy kivert bika, s ott ődöngött komoran, míg
117 Petel| ajakára földet hánytunk, s bárha keresztvíz érte, szép,
118 Petel| ijedt szemmel nézett rá, s rebegő hangon mondá:~- Az
119 Petel| hátát megvetette a kapuhoz, s az égre szegezte nekivadult
120 Petel| amíg jól megy a dolgod - s elrántotta Mayert az álló
121 Petel| Mayert az álló helyéből, s megnyitotta a kaput.~- Tessék,
122 Petel| belekapott a polgár torkába, s bizonyosan megharapta volna,
123 Petel| tekintve, kilépett a kocsiból, s kézen fogta Katicát, s belépett
124 Petel| s kézen fogta Katicát, s belépett az udvarra.~Megfogta
125 Petel| szertelen nekihevülése, s hozzádőlt a falhoz. Ágoston
126 Petel| föld alól beszélne ki:~- S maga, kisasszony is helyesnek
127 Petel| házikó ajtaja megnyílt, s valaki betette maga után.
128 Petel| mindjárt kinyílt a kapu, s szinte vonszolva hozta a
129 Petel| házikó ajtaja nyílt ki, s mozgás támadt az udvaron.
130 Petel| pap gyertyát hozott ki, s rávilágított a kisasszonyra.~
131 Petel| álmodozott néhány cserép virág; s az alkonyat homályában aludni
132 Petel| kendnek az erdőtől idáig, s itt a tüdejét kiordítja
133 Petel| hajítsa át kend a kötelet, s húzza át a vízen.~- Erőtelen
134 Petel| hasonlít; egyenes, mint a nyíl, s olyan kemény, mint a vas...~-
135 Petel| vetett egy görbe fűzfának, s szivarkát sodrott, kedvtelve
136 Petel| neked a Cserepes-kőnél (s áthajította a vízen a csokrot),
137 Petel| leány gyorsan arra indult, s tudva, hogy ki van ott kívül,
138 Petel| legény végignézte a leányt, s meg-megmarkolta a levegőt
139 Petel| amint engemet megláttál, s egyebet is beszélnek rólad,
140 Petel| csendesen bontogatta fátyolát, s elcsendesedett az utca.
141 Petel| Az Isten megvert veled...~S messzire ellökte a ravasz
142 Petel| ravasz képű vén parasztot, s eltakarta a szemét. A megkínzott
143 Petel| levette a kezét a szeméről, s szelídülő tekintettel nézegetve
144 Petel| gazembert kell nyakon csípnem. - S alig köszöntve a leányt,
145 Petel| le a cserepes padkájára, s piszkálta a tüzet. Valami,
146 Petel| lehet, megcsípte a szemét, s könny szivárgott ki a héja
147 Petel| megszólanak is már, ne féljen! S azt beszélik, hogy sötétben
148 Petel| tudom: ki vagy, milyen vagy! S a legszebb vagy nekem a
149 Petel| Eszti, nekem a világon! - S a leány keze után nyúlt
150 Petel| ne is hallja a választ, s a vénember vállát veregette
151 Petel| ha meg nem veti, api... - S egy tele, az alján jószagú
152 Petel| üveget tett az asztalra, s maga is mellé telepedett,
153 Petel| tudja, ki vagyok, mi vagyok? S nem vagyok rosszabb, mint
154 Petel| gazosabb, mint akárkié, s a karom se erőtlenebb, mint
155 Petel| ízlelje meg az italt, api - s átnyújtotta az üveget, a
156 Petel| maga is hajtott egyet, s a karját előretartva, szivarkát
157 Petel| Nagy füstkarikákat fújt, s úgy könyökölt le, hogy a
158 Petel| tekintetét, megfőzte az ételt, s az öregember elé tette.~-
159 Petel| visszautasította a kínálást, s apránként szopogatta az
160 Petel| az ő két kezével csinált, s olyan gyolcsok véggel, mint
161 Petel| ágyneműim a mestergerendát érik, s olyan csúpok rajta, amiket
162 Petel| ismét a cserepes szélére, s lehajtotta a fejét. Az apó
163 Petel| pokollal is érted, Eszti. S kiperellek tégedet magamnak,
164 Petel| szépen: ha jössz szépen... s erővel: ha nem eresztenek. -
165 Petel| eresztenek. - Kihívóan nézte meg, s ivott. - Jó dolgod volna,
166 Petel| Szekér a színben; rakott láda s házban; asztag a csűröskertben;
167 Petel| ide, nem is tartóztatom, s ha én már mást választottam,
168 Petel| legény fölemelkedett.~- S elhajtsz? Azt hiszed: olyan
169 Petel| visszatért; eltaposta a szivarát, s ismét járt, konok tekintettel
170 Petel| tekintettel nézegetve a leányt, s bement a sötét szobába,
171 Petel| indulatosan rászólt a leányra:~- S másnak ígérted magadat,
172 Petel| ígérted magadat, Eszti? S nincsen egyéb szavad hozzám
173 Petel| utcára nyílt ablak szárnyát, s felugrott a párkányára.~
174 Petel| rémülten rohant be a szobába, s megfogta a legény szokmányát.~-
175 Petel| kirántotta magát a leány kezéből, s kiugrott.~A bakter csak
176 Petel| Nézzük meg, mi baj van ott.” S arra mind a ház felé fordultak.
177 Petel| pitvarában pislákol a lámpa, s az öreg ember ijedten állott
178 Petel| tőle az anyja a sírjában.~S arra körülnézett tágas csípőjére
179 Petel| szökdösnek ki a legények? s botránkoztatod az egész
180 Petel| harcias hölgy fújt mérgében, s abban a pillanatban a sötétből
181 Petel| akinek kedves az élete...~S a következő percben a sötétben
182 Petel| ráugrott Sándor a bakterre, s torkon ragadta:~- Kend beszéljen...~-
183 Petel| mint bukkant föl egy fej, s mint tűnt el viszont. Egyszerre
184 Petel| lehanyatlott a legény karja; s mind a két tenyerébe szorította
185 Brody| hányták magukra a keresztet, s az asszonyok - ámbár csak
186 Brody| abban volt, hogy jobb félni, s eltűrni a sorsot, mint megijedni
187 Brody| Előttük lopták meg a fészert, s jaj volt annak a matyónak,
188 Brody| megtanultak valamelyest magyarul, s úgy tudtak kacagni, amint
189 Brody| egyedül. Fogta a cigányokat, s ment egyenesen az orvos
190 Brody| énekelte hozzá a szerenádot. S amikor az orvos megjelent
191 Brody| hadnagy.~Az ablak becsapódott, s egypár perc múlva az orvos
192 Brody| szóra.~A hadnagy nevetett, s intve a fiúknak, hogy „Mars”,
193 Brody| közvetlen közelébe ért, s világosan látta, mint mered
194 Brody| Meggyújtotta a lámpát, s az italt odatette az asztalra.~-
195 Brody| Bort öntött a poharakba, s az egyiket a szolgának nyújtá:~-
196 Brody| ritkás, sárga szemöldeit, s hallgatott.~A börtönben
197 Brody| a báró a matyógyereket. S hogy rimánkodott az:~- Tudom,
198 Brody| mellett? - szólt fennen, s belenyúlt a lajbija zsebeibe,
199 Brody| meg-meg csak bejött az hozzá - s csókolta hevesen.~- Csak
200 Brody| Nem félni! - szólt az, s magára hagyta a siralomházban.~
201 Brody| magát. Talán éhes? Evett, s szivarozott. Még félig se
202 Brody| por” meghatotta a leányt, s azt mondta: „Nem bánom,
203 Brody| mellén.~Lehajolt hozzá, s szólt:~- Egyél, igyál, kis
204 Brody| távolságban - izgatottan járt föl s alá:~- De nem történt semmi,
|