Rész

  1 Godsu|        fűszál, egy nád sem ingott, de azért a mocsár mégsem látszott
  2 Godsu|          élénkebb mozdulatot tett, de csakhamar visszaesett előbbi
  3 Godsu|         meg mire való azt tudni?~- De mégis?~- Vagy nyolcvan és
  4 Godsu|            Megkínálnám az urat is, de tudom, hogy nem szereti!
  5 Godsu|         meg nézegetni is szeretek; de az éjszakával nem tudok
  6 Godsu|           széléig megy ez a vasút. De mi végből járnak? Kész csoda!
  7 Godsu|            Nem vétett nekem senki! De én így jobb szeretek.~-
  8 Godsu|            én így jobb szeretek.~- De mégiscsak jó, ha az ember
  9 Godsu|          pedig jól lát a huncut!~- De hát ha forradalom lenne
 10 Godsu|              Hátha neki van igaza? De hátha vétett a fajtája ellen?
 11 Godsu|     fuldoklott. Motyogott valamit, de heves zokogása miatt lehetetlen
 12 Godsu|          Próbáltam megnyugtatni.~- De hát mi köze hozzá? Hiszen
 13 Godsu|            öreg nagy keservesen. - De majd... én is... így járok.
 14 Godsu|            elkezdett még beszélni, de hasztalan volt minden erőlködése,
 15 Godsu|         valamelyik krónikás: „Hüke de genere Kund!” Igaz, 1549-
 16 Godsu|         akinek a nemzetsége kétes; de az idő ezt a kis rozsdát
 17 Godsu|      szippantások között mondta:~- De hogy ezután mi lesz... azt
 18 Godsu|        Hüke és megölelte Bazsót.~- De már erre iszunk egyet! -
 19 Godsu|              Ki tudná? Egy néhány! De azért igyunk az utolsó magyar
 20 Godsu|     sasköröm. Ki is nevettem érte, de ő meg azt mondta rá, a főjegyző
 21 Godsu|             hogy elnevettem magam, de vigyáztam.~Pár perc múlva
 22 Godsu|     főispánodnak, hogy itt vagyok, de nem akarom látni. Süsse
 23 Godsu|       Süsse meg a szolgabíróságát! De megmondd ám neki!~- Igenis,
 24 Godsu|          Nem én! - feleltem neki - de nem akarok szolgabíró lenni;
 25 Godsu|         kívül alig tudta valaki, - de széles jókedvében, örökös
 26 Godsu|            néha-néha egy pár ránc, de ezt elfelejtette az ember,
 27 Godsu|            hideg eső nem is esett. De ez régen volt!~Hogyan is
 28 Godsu|            is, ott is kajtárkodik, de hát ha ez neki örömet okoz,
 29 Godsu|         akkor carussellt lovagolt, de ez a kellemes, élcelő hideg
 30 Godsu|            élni végre is kellemes, de akihez ma már semmi köze!~
 31 Godsu| kellemesebb szórakozása nincsen.~- De Lili!~- Amikor a lovai,
 32 Godsu|         nem voltam féltékeny soha! De egyedül vagyok, nincs senkim,
 33 Godsu|         egyedül fogok maradni...~- De Lili, az istenért! Édes
 34 Godsu|            meg nekem, Lili! Látod, de hiszen... végre is... én
 35 Godsu|              Lehet, Géza... lehet, de talán... ki tudja... - szólt
 36 Godsu|          olvasta:~- Huitres d’Oste de... Old Sherry... jól van!
 37 Godsu|           Ne, ne legyen tapioca!~- De gondold meg, édes Lilim,
 38 Godsu|    kedvemért! - könyörgött Géza.~- De miért akarod éppen ezt?
 39 Godsu|            cigarettején.~- Truites de rivière?~- El vagyok ragadtatva!~-
 40 Godsu|         vagyok ragadtatva!~- Filet de boeuf à la jardinière?~-
 41 Godsu|    jardinière?~- Impozáns!~- Selle de chevreuil? Compotes és hozzá
 42 Godsu|        Leoville?~- Bájos!~- Chapon de Styrie és hozzá Steinburg
 43 Godsu|            akarok önnek imponálni, de a viselkedéséért négyórai
 44 Godsu|           és azt mondta:~- Jöjjön!~De alig, hogy a szót kiejtette,
 45 Godsu|        tolni akarták az ajtó felé, de Kelemen Péter egy szempillantás
 46 Godsu|          körülfogták és egy rövid, de heves tusa után, mialatt
 47 Godsu|           vagyok!~- Bravó, gombóc! De hát ember! Mi az ördögnek
 48 Godsu|            rendelkezésére állok.~- De azért nem kell gorombáskodni,
 49 Godsu|           egészséges, mint a makk! De önhitt, goromba fráter.
 50 Godsu|       ismeri?~- Isten mentsen meg! De megvizsgáltam a Piryt. Mondhatom,
 51 Godsu|     elkövetni. Türelemre intettem, de Ádám erre egy sóhajtással
 52 Godsu|    sóhajtással csak azt felelte:~- De hátha elfogy a türelmem!~-
 53 Godsu|            is egyik-másik közülük.~De Kelemen Péter gőgös nyugalommal,
 54 Godsu|           ideje alatt ne üljön ki. De hát, tetszik tudni: asszony,
 55 Godsu|          volt. Hát kiült. Igen ám, de az a gazember, verje meg
 56 Godsu|     puffanásokat lehetett hallani, de azokat is csak az udvaron,
 57 Petel|           tietek lesz ez a máriás.~De ezt nem tudták kimondani
 58 Petel|          vén szolga már erőtelen („de a gyomra, ne félj! igen
 59 Petel|        elfértek a bácsi a nénivel, de a tálak alig a tetején.
 60 Petel|           alig mer hozzá nyúlni.~- De Márton! az istenért, mind
 61 Petel|  szájpadlását. - A bácsi hunyorog, de egy szót se szól; csak kanalazza
 62 Petel|   könnyezik a haragos növénytől.~- De mi búra gondol, Cica? Tán
 63 Petel|            nagyokat fal a bácsi.~- De nézze a lájbiját, Márton,
 64 Petel|           leányának a fiúcskájára, de Márton előtt nem szabad
 65 Petel|           Bár tudnék aludni, Cica, de kerüli az álom a szememet.~
 66 Petel|         éppen valami dolga legyen, de erről a kis üzletéről nem
 67 Petel|     mellett (ott, igaz, futottak), de a piski hídnál, Segesvárt,
 68 Petel|        karabint, nem azt a kovást, de az acéllal kivert duplát -
 69 Petel|             úgy tudja meg, Cica!~- De Márton, ki is veresedett
 70 Petel|            mindjárt utána tette:~- De ne beszéljen róla, Cica.
 71 Petel|        Aztán nem beszéltek többet, de egy napon vörös nyakravalós,
 72 Petel|            az uráról az unokájára. De egy szót se szólt, mert
 73 Petel|      egészen másképpen képzelte.~- De tán nem is reggeliztél,
 74 Petel|            Hiszen ez az unokája.~- De azért mégiscsak uraság,
 75 Petel|           mi szabunk.~- Valóság... De ha ütni talál az állam?~-
 76 Petel|           néni eltakarta az arcát.~De egy szót se szóltak többet
 77 Petel|       kincsére, mikor elprédálta - de magára nemigen vetett. A
 78 Petel|           Odajut-e ő? - hallottuk, de feleletet sokáig ki se felelt
 79 Petel|        Érdemeket?... Nem értettük, de aztán jött a nagyszerű temetés;
 80 Petel|             olyan lett, mint mi... de a keresztvízzel nem sok
 81 Petel| megsimogatott, mint egy igazi apa, de megtartott minket. De akit
 82 Petel|         apa, de megtartott minket. De akit maga nekünk hozott,
 83 Petel|             én... én. Ide csapjon, de gyávaság, hogy most az Adolfba
 84 Petel|         mondta finom meghajlással, de a következő pillanatban
 85 Petel|           valamit rebegett Katica, de mit? nem érthettük meg.
 86 Petel|         Oda csak én megyek még be, de most viszlek. Ez a hely
 87 Petel|           Ügyeljen reá...~Beszélt, de azt hiszem, a levegőégnek
 88 Petel|            kendet a farkas fene... de kendnek hoztam a tőkét...
 89 Petel|            Rosszul teszi, Márton - de ezt halkabban mondta, nehogy
 90 Petel|         sincs a világon, Eszter!~- De annak ugyan aztán van párja -
 91 Petel|        mert nem az apád vette...~- De kirázom a lelkedet, ha nem
 92 Petel|              Szép gazdaság, Marci! de az unokámat az Isten másnak
 93 Petel|        utolsó? Hát elmegyek innen, de elviszek valamit innen...
 94 Petel|        tüzes pokolban, ahova való, de ne itt, éjszaka idején.
 95 Petel|           kiszabadítsák a baktert, de otthagyták mindjárt, mert
 96 Petel|      kergette - mondta az asszony, de ő is arra rohant. Minden
 97 Brody|              nagyrészt rusznyákok, de negyedrészt hazabeliek is -
 98 Brody|      változtak minden három évben; de az állapot a régi maradt.~
 99 Brody|       takarmány az egész völgyben, de lovuk mégis görhes, fáradt,
100 Brody|          négyszer is nekiugratott.~De amikor közvetlen közelébe
101 Brody|          mindig szitkozódva ugyan, de már remegve hazatántorgott.~
102 Brody|           megy haza, mint a többi; de az egész olyan zavaros volt,
103 Brody|   bíróságban, fessen, mint mindig, de halványan, mint még soha.~
104 Brody|        hirtelen árny borította el. De megint csak kiderült, peckesen
105 Brody|       komédia! - gondolta magában. De azért fázott. Bátorította
106 Brody|      borzongott egy kissé a teste, de nem félt. Félni! Hiszen
107 Brody|           sárgán, mint egy halott, de kidülledt mellel, mint egy
108 Brody|            dolgokról beszélgetett, de úgy, hogy a gyerek nevében
109 Brody|           egy gépész, most katona, de visszajön. Ez lett volna
110 Brody|         részben dicsőséges eredet, de nem volt semmiféle alapja.
111 Brody|   szemeiből. Nem volt rossz ember, de nem volt egy félpipa dohánya,
112 Brody|      öregasszony fejéről a kendőt.~De egyszerre valami jutott
113 Brody|          dajkának Pestre! - mondá, de nem a leány felé fordulva.~-
114 Brody|          fordulva.~- Én is voltam, de csak Egerben. Sohase volt
115 Brody|      bizakodott hogy az soká lesz, de amikor Klárit még meg se
116 Brody|    megbíztak hogy dajkát keressen, de nem győzték kivárni, míg
117 Brody|            az orvos, és előlépett. De az úriasszonynak még voltak
118 Brody|       voltak némi kérdeznivalói:~- De ha maga a gyereke után fog
119 Brody|       nézett maga elé, nem felelt, de már magához tért az ijedtségtől,
120 Brody|       nagyapa, bizonyos utálattal, de nem büszkeség nélkül.~A
121 Brody|     Mindjárt, mindjárt sírt volna, de nem sírt. Alapjában pogány
122 Brody|        Elmehetett volna napszámba, de oda se vihette volna magával
123 Brody|         Meg nem volt csizmája sem. De így, mezítláb is magasabb
124 Brody|            kissé csóválta a fejét, de mégis megnyugodott:~- Jelentéktelen
125 Brody|         pestiek mondottak valamit, de a tekintélyét is fenn akarván
126 Brody|           kopasz emberke mérgesen, de helyreigazította a dolgot.~-
127 Brody|     lépbajos?~Ugyanezt ismételte - de már csak magának - latinul,
128 Brody|      egyszer meg akarta szoptatni, de mivel Klárika már jóllakott,
129 Brody|          Ezért a kicsike kikapott, de ott, ahol megpaskolták -
130 Brody|            éneklő jajgatásba fúlt, de mintha elvágták volna, amint
131 Brody|         enni, sietett, nyugtatták, de nem igazán. Tiborka a hálószobában
132 Brody|            hogy rúgja és csikarja.~De vékony, csepp kezével a
133 Brody|         magamat! - mondá a fiatal, de már fejlett leány, aztán
134 Brody|     gorombaságokat tudott mondani, de semmit, ami pikáns. A gorombaságoknak
135 Brody|           kifáradtak a nevetésben. De a parasztlány nem értette,
136 Brody|            összeharapta a kicsiny, de vastag ajkait, kezét a mellére
137 Brody|           magát meg akarta csípni, de maga olyant ütött a kezére,
138 Brody|           lehetett magával vinnie, de az az úr, akit Erzsébet
139 Brody|          került, iskolába is járt, de otthon is tanították; egy
140 Brody|          nehogy Tivadarnak ártson. De most egyenesen ő kapta a
141 Brody|    nagyszülém szalonnabőrrel étet, de előbb megpörköli és megrágja.
142 Brody|    nagyapám vett rajta két süldőt, de disznó, hogy már volna eleségünk,
143 Brody|      szívünk, olyan jók és szépek, de itten éhen vesznek, ha csak
144 Brody|            leskelődni: mi történt? De nem lehetett tisztán kivenni,
145 Brody|          már a gyermeke elfeledte. De Erzsébet nem volt bolond
146 Brody|            volna kimenni hozzájuk, de haragban voltak, mint minden
147 Brody|            velük békülni hirtelen, de amíg gondolkozott, hallotta,
148 Brody|    elmondhassa az otthoni híreket.~De jött az úr.~Úgy megörült
149 Brody|            két tökéletes fogsor.~- De szép fogaid vannak, Erzsi! -
150 Brody|       befelé indult a hálószobába, de gondolt egyet, visszafordult.~-
151 Brody|         vállat vont. A kecskeképű, de igen szelíd, vékonydongájú
152 Brody|            ráhagyta, amit beszélt, de nemigen vette figyelembe.
153 Brody|     hozzálépett, és remegő hangon, de népiesen szólt:~- Ha te
154 Brody|           Nincs szebb az aranynál. De ma már ritka. Akarod?~Erzsébet
155 Brody|            érte - előre - cserébe, de egy igazi mezei csókot...~
156 Brody|      kinyílt, hogy visszafeleljen, de a férfi - akit otthonról,
157 Brody|       izgatottan járt föl s alá:~- De nem történt semmi, Karolin,
158 Brody|        szólt Erzsébet csendesen. - De nekem ne tessék azt mondani,
159 Brody|           amit gondol, amit tud... De hallgatott, bepillantott
160 Brody|           a gyermeket megcsókolja, de az úrnő végképp elkeseredve
161 Brody|   rendőrségnél holnap átveheted.~- De éjszakának idején hova megy
162 Brody|         táncoló ördögi világosság; de a kapu alatt már úgy rémlett
163 Brody|           hol lehetne felgyújtani? De megelégedet azzal, hogy
164 Brody|         lakóknak, hogy mi történt. De a szenes pinceboltja már
165 Brody|  konfertáblis a sötétben nekiment. De a vén ló megismerte, hogy
166 Brody|          szólt bizalomgerjesztően. De a lány nem hallgatott rá,
167 Brody|        velük nyomban megverekedni; de félt tőlük, és szaladni
168 Brody|            a képébe nézett:~- Jaj, de szép vagy, lelkem, hová
169 Brody|  selyemszoknyát, atlaszpruszlikot. De mit sírsz, akár nevetsz,
170 Brody|         meghál, bevárja a reggelt. De minek lesz a reggel!~- Mán
171 Brody|           urak, akik valahol jól - de szelíden és ábrándosan -
172 Brody|  izgatottan tértek nyugovóra. Jaj, de kikaptak tőle, szerelmes
173 Brody|           legislegalsóbbra.~- Jaj, de ihatnám belőled! - mondá
174 Brody|            fehérbe. Siratnák, jaj, de elébb összevagdalnák. Egy
175 Brody|     meztelen látnák! Ettől fázott, de melege lett a haragtól:~-
176 Brody|         eszébe a „fájdalomdíjról”, de ezeket a gondolatokat nem
177 Brody|        volt a sok cigarettázástól, de oly meleg, boldog és naiv
178 Brody|             mondá a romantikusabb, de számítóbb.~Erzsébet nem
179 Brody|          újra szolgálatba állok ‑, de vigyenek el engem Jakabhoz!~-
180 Brody|       felajánlotta a maga lakását, de csak felületesen és futólag,
181 Brody|             nagy az orra, kicsiny, de okos, már otthon is ő írta
182 Brody|         Pestre, ebből lesz doktor, de még csak gimnazista:~Tűvé
183 Brody|            egyik, gitáron a másik, de mindkettő táncolt és énekelt
184 Brody|            darabig, mint a halott, de a csárdás gyorsánál egyszerre
185 Brody|         viszony nem volt értelmes, de nem volt érdemes magyarázni.~
186 Brody|            miatt menni nem tudott, de azért dirigálta:~- Mondja,
187 Brody|  vacsorapénzt elteszem, nem eszek, de megsértem!~Mindenki egész
188 Brody|           befüggönyözött vackán:~- De szoptatós dajkának nem szabadna,
189 Brody|       mindenütt, ahol a szóbeszéd, de sehol sincs, ahol a fizetség!~
190 Brody|        ugrani, hogy megverje őket; de bölcsessége győzött indulatán,
191 Brody|           az én ládámat?~- Azt ki. De úgy hazazsuppoltatnak, hogy
192 Brody|            kórházba, meg is élnél. De hogy ilyen vagy, ha egyszer
193 Brody|            Én is úr vagyok, gyere!~De a becsületes ember gondolt
194 Brody|     szemével sírt Erzsébet sorsán, de a másik szemével már Cicerót
195 Brody|              Én jóba járok, Erzse, de te tán nem jóba jársz?~Nem
196 Brody|         gyufafejeket, nem keveset, de sokat, amíg maga is meg
197 Brody|           a forró szájához emelte, de a keze megrezzent, valaki
198 Brody|           mégis. Meg vagy hibálva, de szép vagy, Istennek teremtett
199 Brody|        vergődött, nem akarta most, de mégis megkérdezte:~- Mit
200 Brody|         mosolygással nézett utána. De egyszerre csak megkomolyodott,
201 Brody|            hunyorított a szemével, de becsukta a pilláit, amelyen