Rész

  1 Godsu|              néma csendet nem zavarta meg semmi. Időnként fölrebbent
  2 Godsu|             így ősszel jellemez, adja meg azt a fájdalmas, bánatos
  3 Godsu|             hanem földobom a puskámat meg ezt a nehány madarat tarisznyástól
  4 Godsu|              magát.~- Ki tudná? Aztán meg mire való azt tudni?~- De
  5 Godsu|         mellett.~Még csak most néztem meg az öreget, amint bement
  6 Godsu|              töltöm el az időt, aztán meg nézegetni is szeretek; de
  7 Godsu|               nélkül ma már nem lehet meg a világ!~Az öreg ismét elnevette
  8 Godsu|             Hát ezelőtt mért lehetett meg? Miattam akár sohse járjon.
  9 Godsu|               járnak eleget éjjel is, meg nappal is, szünet nélkül.
 10 Godsu|            muszka nem ember? Nem enne meg az sem!~- Ilyenformán bátya,
 11 Godsu|             lábamat a határból. Aztán meg hová is mentem volna? Minek?~-
 12 Godsu|          csendesen, nesztelenül érett meg, akár egy ákácfa, mely senki
 13 Godsu|              csak azt hajtogatná: „Én meg voltam elégedve - éltem
 14 Godsu|           uralomra benne, bénította-e meg akaraterejét, tette-e közönyössé
 15 Godsu|         könnycseppek. Az öreg egészen meg volt törve. Mind keservesebben
 16 Godsu|             boglya szalma világította meg a tanyámat!~- Nálam kettő
 17 Godsu|        meglátták a bársony dolmányát, meg a kócsagos forgóját, aztán
 18 Godsu|         Rákóczi-indulót, Csekmez Dani meg verte ujjaival hozzá a taktust.
 19 Godsu|          hozott két üveg bort, kiment meg bejött, megigazította az
 20 Godsu|              a pap beteg; a tanítónak meg nincs egy megveszekedett
 21 Godsu|             Hüke.~- Szaladj át, mondd meg tekintetes Bazsó úrnak,
 22 Godsu|        emberek egészségére!~- Vesszen meg a vármegyéd! - mondta Hüke
 23 Godsu|          Bazsónak az egészségére, aki meg fogja rugdalni a csillagokat!~-
 24 Godsu| Tisza-szabályozást, belvízlevezetést, meg a jó isten tudja, micsoda
 25 Godsu|        belőlük a kezefeje. A kisujján meg megnövesztette a körmét,
 26 Godsu|             Ki is nevettem érte, de ő meg azt mondta rá, a főjegyző
 27 Godsu|       Őméltóságával? Mijáratban vagy? Meg kell neki mondanom. A gróf
 28 Godsu|           báli tudósításokat én írom; meg ha van színházunk, kritikát
 29 Godsu|              Bementem aztán Jankóhoz, meg kijöttem. Elmúlt egy félóra.
 30 Godsu|              Hát a madarak hogy élnek meg? A szégyen, a düh összekavarodott
 31 Godsu|               téli gúnyáimat.~- Mondd meg a főispánodnak, hogy itt
 32 Godsu|               nem akarom látni. Süsse meg a szolgabíróságát! De megmondd
 33 Godsu|                hogy ő azt sohasem éri meg, azért hát vidám volt az
 34 Godsu|              engem?~- És maga nem unt meg engem?~- Nem! Nem, Lili!~-
 35 Godsu|            Lili nem felelt.~- Bocsáss meg nekem, Lili! Látod, de hiszen...
 36 Godsu|         kitűnő! Nézd csak, Géza, nézd meg ezt az összeállítást! Remek!~
 37 Godsu|          legyen tapioca!~- De gondold meg, édes Lilim, aux oeufs!
 38 Godsu|              szeretem a tojást! Aztán meg...~- Ah!~Lili elnevette
 39 Godsu|              Géza kezére ütött. Mondd meg Paulnak, hogy meg vagyok
 40 Godsu|               Mondd meg Paulnak, hogy meg vagyok vele elégedve, hogy
 41 Godsu|            vele elégedve, hogy nagyon meg vagyok vele elégedve.~A
 42 Godsu|            Lili elégedetten igazgatta meg a csipkéit, aztán összedörzsölte
 43 Godsu|           udvariaskodni szoktak!~- Én meg mindenkitől megkövetelem,
 44 Godsu|             értesítőjét és így tudtam meg a nevét.~- Ön most a büntetését
 45 Godsu|              hogy mit beszélek! Értse meg: ön nekem nem imponál!~Mikor
 46 Godsu|      fölhívtam, hogy másnap vizsgálja meg, mert az a gyanúm, hogy
 47 Godsu|          ember! Mi az ördögnek hízott meg ennyire? Falstaff éppen
 48 Godsu|               ismeri?~- Isten mentsen meg! De megvizsgáltam a Piryt.
 49 Godsu|               de az a gazember, verje meg az isten, kint sétált.~-
 50 Godsu|           emiatt a bitang miatt. Most meg már a feleségembe is belekötött.
 51 Godsu|            vagy kevesebbet. Bocsásson meg, nem tehettem másképpen!
 52 Godsu|         hallgatott, mintha nem volna, meg se mukkant! Csak néha nyögött
 53 Godsu|               vigyázz!” vezényszavára meg se mozdult.~Megijedtem,
 54 Godsu|            mellére tette.~- Bocsásson meg nekem! Vétkeztem, mert bántottam
 55 Godsu|              bántottam önt! Bocsásson meg! Tegnap délután óta nyugodt
 56 Godsu|               Ön akarta?~- Hallgasson meg, tudom, hogy ön meg fog
 57 Godsu|        Hallgasson meg, tudom, hogy ön meg fog nekem bocsátani. Mindent
 58 Godsu|             mondta, hogy őt nem fogja meg senki.~Sokáig lestem. Végre
 59 Godsu|          abban a pillanatban ragadtam meg, mikor a nyúlra emelte a
 60 Godsu|                Saját magamtól ijedtem meg.~A vadságom a tarlón vergődő
 61 Godsu|         bocsánatot kérni tőle.~Higgye meg nekem, csak én fogok ebből
 62 Godsu|               kezét! Kérem! Bocsásson meg nekem.~ ~
 63 Petel|               se sétifikál. Itt leste meg a bácsi a barátistákat,
 64 Petel|             szelet zsabonyicát, nézze meg, amit magának egy gyergyói
 65 Petel|              morzsa kalácsot kóstolna meg, Márton! amit magam elegyítettem
 66 Petel|               írós tésztát ízlelhetne meg? szétszedheti, mint a papirost.
 67 Petel|            szájára, az Isten bocsássa meg a bűnét.~Aztán igen szuszogós
 68 Petel|           marad az asztalon, és senki meg se mer moccanni a házban.~
 69 Petel|              Az Isten igazán bocsássa meg! Mert a halál gondolatával
 70 Petel|           fehérnépet csipkedett volna meg valamely homályos szegeletben,
 71 Petel|              Mert elmegyek, úgy tudja meg, Cica!~- De Márton, ki is
 72 Petel|            sunyorgott alattomosan, és meg volt elégedve magával, hogy
 73 Petel|                 Az Isten? Azt tartsák meg maguknak. Van elég erőnk
 74 Petel|              történt. A föld se nyílt meg, hogy elnyelje e semmiházit.
 75 Petel|               ócska fölfogást tartsák meg az urak. A miénk a jövő.
 76 Petel|          napos időnk van - szólította meg így az első járókelőt (mintha
 77 Petel|         Gyóntatni? Ezt? Jaj, fogjanak meg, hogy ne verjek agyon valakit.~-
 78 Petel|               helyén. A Jehova verjen meg titeket...~Úgy tetszett
 79 Petel|            fonna valaki.~- Hát hallja meg a kisasszony... halljon
 80 Petel|               a kisasszony... halljon meg engemet - kezdte ismét Mayer -,
 81 Petel|          mondani magának... Én, tudja meg, itt hagyom magát. Hátat
 82 Petel|         vagyok... Én zsidó vagyok, én meg vagyok jegyezve. A tenger
 83 Petel|         Katica, de mit? nem érthettük meg. A fiákeros is mérgesen
 84 Petel|           hely. A keszkenyődet keresd meg. Menekedünk. A rabbi elejébe
 85 Petel|        viszlek. Menjünk. Hamar keresd meg a keszkenyődet. Ha benn
 86 Petel|            tudsz? Halljam.~- Ne vessz meg, Sándor fiam! ne rázd a
 87 Petel|             vénember vállát veregette meg barátságosan.~- Italt hoztam,
 88 Petel|           Italt hoztam, ihol öreg, ha meg nem veti, api... - S egy
 89 Petel|           próbálgatni!... No, ízlelje meg az italt, api - s átnyújtotta
 90 Petel|              vele.~- Rosszul értették meg. Beszéljenek vele újból.~
 91 Petel|          eresztenek. - Kihívóan nézte meg, s ivott. - Jó dolgod volna,
 92 Petel|          Tolvaj... tolvaj... fogjátok meg!~Az utcán szaporán egy csomó
 93 Petel|             zavart kiabálással. „Fogd meg!” - kiáltották. „Kit?” „
 94 Petel|              kiáltották. „Kit?” „Fogd meg!” A megnyitott ablakokból
 95 Petel|              bakter ordította:~- Állj meg, hová futtok? ne félj, amíg
 96 Petel|        engemet láttok...~- Mit fogott meg kend? - cibálták a baktert
 97 Petel|         Valaki azt kiáltotta: „Nézzük meg, mi baj van ott.” S arra
 98 Petel|           mintha álomból ébredt volna meg, és a kerítésből kifacsarta
 99 Brody|               éppen akkor cselekedték meg, hogy szerdán reggel jó
100 Brody|             lovaikkal. Előttük lopták meg a fészert, s jaj volt annak
101 Brody|              megütött az ostorral!... Meg kell halnod ezért...~Be
102 Brody|              megtorlással. Kaál Samut meg se hagyták melegedni a brigádban.
103 Brody|        hazamegy. Igaz hát, hogy áldja meg az Isten... Elkapta a kezét
104 Brody|               úrrá teszel, a gyereked meg áldani fogja haló porodat.~
105 Brody|            lesz, de amikor Klárit még meg se fürösztötte, begyöttek
106 Brody|               emberek. Egy idősebb úr meg a felesége, a nagyapja meg
107 Brody|            meg a felesége, a nagyapja meg a nagyanyja annak a kis
108 Brody|               áradt ki a mósusz, a nő meg be volt parfümözve a parasztok
109 Brody|          annyi, mint semmi! - szólalt meg a zsellér a háttérben.~-
110 Brody|              nem ért. A nőt orvosilag meg fogjuk vizsgálni! - szólt
111 Brody|     keresztényesen főznek! - jegyezte meg a nagymama némi önérzettel.~-
112 Brody|           három, amint mustrálta. Még meg se volt fésülködve, egész
113 Brody|         vihette volna magával Klárit. Meg nem volt csizmája sem. De
114 Brody|               fiad is lesz - jegyezte meg a parasztasszony, és hol
115 Brody|               Pestet, ahol van, verje meg az isten.~Észrevette, és
116 Brody|              zörejeket különböztetett meg. Egy kissé csóválta a fejét,
117 Brody|               csak a pupilláját nézte meg.~- A többit hagyhatjuk! -
118 Brody|      fölsóhajtást:~- Csak aztán magát meg ne fesse! Majd ha a határhoz
119 Brody|     gyerekétől. Búcsúzóra még egyszer meg akarta szoptatni, de mivel
120 Brody|              ott, ahol megpaskolták - meg is csókolták:~- Isten áldjon,
121 Brody|               inni sokat!” - jegyezte meg egy kecskeképű, sovány ember,
122 Brody|           pukkantott a szájával, hogy meg ne ijedjen, amikor a légszesz
123 Brody|     előszobában, láttam, amikor magát meg akarta csípni, de maga olyant
124 Brody|           övéről is küldenek levelet. Meg is mondta előre. Nem is
125 Brody|             inkább ő ír maga!~- Eszem meg a kezét.~- Írják: megfogatták
126 Brody|            téged el is felejtettelek; meg sem ismernélek. Didi nekem
127 Brody|             hetykén.~- Van annak, aki meg nem issza! - felelte a leány.~-
128 Brody|        szolgál?~- Tudom.~- Mondja hát meg.~A leány nem tudta a gazdája
129 Brody|               bírótól nem kérdezhette meg soha, hogy megkapta-e az
130 Brody|           maradt.~- Mi ez?! - szólalt meg fülhasogató susogással a
131 Brody|         Erzsébet elhalványodott, majd meg kipirult. Az ajka is kinyílt,
132 Brody|              ébredjen föl, hadd tudja meg, ki az apja! Ilyen erkölcstelenséget,
133 Brody|             megy hálni! - kockáztatta meg a kérdést Frigyes, aki nem
134 Brody|           kiáltá:~- Az Isten büntesse meg őket! Süllyessze el őket
135 Brody|           őket az Isten, hogy égjenek meg!~Fordított egyet az átkokon
136 Brody|           maguk a törvény! - jegyezte meg a rendőr. Öreg paraszt volt;
137 Brody|          olyan gorombaságot. Az egyik meg is sértődött, kiabált, hebegett: -
138 Brody|           szárnyát a kacsa. Nem ijedt meg a szertelen nagy víztől,
139 Brody|           összevagdalnák. Egy borbély meg egy orvos meztelen látnák!
140 Brody|                mint mozgolódnak, majd meg összebújnak háta mögött
141 Brody|             az őrszobában! - jegyezte meg az egyik, a romantikusabb,
142 Brody|           húsz krajcárért. Az utolsót meg se fizette, elfelejtkeztek
143 Brody|              könyv, a dunyháján könyv meg egy pár új női cipő. Reátette
144 Brody|               kezdte a lábát, a végén meg már úgy sergett, hogy mint
145 Brody|            ágyát is a szobaleány veti meg. Miért nem jött? Van itt
146 Brody|               át iszkoltak, a leányok meg ruhástul bebújtak az ágyba.~
147 Brody|            hogy bíró, aki futóbetyár, meg hogy becsületes lány az,
148 Brody|               a gazdag! - kockáztatta meg a valószínűtlen állítást
149 Brody|               Én már két embert öltem meg, énrám úgy nézzetek! Mert
150 Brody|                betennének a kórházba, meg is élnél. De hogy ilyen
151 Brody|              egyszer megláttak, addig meg nem állnak, amíg meg nem
152 Brody|            addig meg nem állnak, amíg meg nem esznek, mint az íz!
153 Brody|          köszöntötte Erzsébetet:~- Te meg itt mit csinálsz?~- Amit
154 Brody|          elment aludni. A nagy cseléd meg a kis cseléd beszélgettek
155 Brody|          elcsitultak az alvók, mintha meg lettek volna halva. A kislány
156 Brody|                de sokat, amíg maga is meg nem elégelte. Hangosan mondta
157 Brody|             Nem vagy másra méltó, idd meg.~A leány belevágott a körmeivel
158 Brody|       Csakhogy kár volna érted mégis. Meg vagy hibálva, de szép vagy,
159 Brody|           mikor kergettelek? Most már meg mind a ketten meg vagyunk
160 Brody|            Most már meg mind a ketten meg vagyunk hibálva, összeillünk.~