Rész

  1 Godsu|                mit? - mondtam neki. - Én majd nem ülök föl, hanem
  2 Godsu|               a k-i temető, képzeltem én mindig a szép temetőt. Tulajdonképpen
  3 Godsu|            különbség csak az, hogy az én öregem késsel vágta a kenyeret
  4 Godsu|              tudom, hogy nem szereti! Én szeretem!~- Miért nem jár
  5 Godsu|                a többi közt már talán én is kapa alá kerültem volna.~-
  6 Godsu|         haragszik az emberekre?~- Nem én. Miért haragudnám? Nem vétett
  7 Godsu|            Nem vétett nekem senki! De én így jobb szeretek.~- De
  8 Godsu|               hallottam hírét! Hiába! Én még eddig hál’ isten sohasem
  9 Godsu|        korában az ember kíváncsibb!~- Én mindig ilyen voltam, amilyen
 10 Godsu|      templomba csak bejár néha?~- Nem én! Minek? Nem haragudtam én
 11 Godsu|             én! Minek? Nem haragudtam én sohasem az Istenre, talán
 12 Godsu|          parányi, kis fényt vetne, az én öregem ott állana némán,
 13 Godsu|       mindvégig csak azt hajtogatná: „Én meg voltam elégedve - éltem
 14 Godsu|           fogva sietett a kocsi után. Én ott maradtam a viskó előtt.
 15 Godsu|              keservesen. - De majd... én is... így járok. Pukkadt!~
 16 Godsu|               dobni... mint a kutyát! Én is... pukk...~A heves zokogás
 17 Godsu|            közöm a világhoz? Bánom is én, ha egész Európa a fejebúbjára
 18 Godsu|           kettő égett, Dani; merthogy én szeretem a szabadságot!~-
 19 Godsu|       banderista volt a koronázáskor, én négyujjnyival vagyok magasabb,
 20 Godsu|     zongoramester volt valamikor! Már én ilyen vagyok!~Hüke Pali
 21 Godsu|         asztalra csapott és mondta:~- Én bizony szeretnék!~Hüke a
 22 Godsu|                  jó isten... tudja... én... nem!~Csekmez Dani az
 23 Godsu|        Jussunk van hozzá!~- Úr vagyok én anélkül is! Minek a’ nekem?
 24 Godsu|            Szegény Feri! Elég baj az. Én inkább főbelőném magam!~-
 25 Godsu|    kacskaringós az a sujtás; el tudok én azon menni: azért vagyok
 26 Godsu|             Mit takargassam a dolgot? Én bizony szégyelltem magam.~
 27 Godsu|           szemtelen is ez a Dönögi!~- Én is munkatársa vagyok e lapnak! -
 28 Godsu|                  A báli tudósításokat én írom; meg ha van színházunk,
 29 Godsu| összekavarodott bennem. Hát ki vagyok én tulajdonképpen? Van-e az
 30 Godsu|              úgyis csak ólmot szednék én ki belőle.~Hanem vettem
 31 Godsu|              Ferkó? - mondja ő.~- Nem én! - feleltem neki - de nem
 32 Godsu|          egész!~- Jól tetted! Helyes! Én is így tettem volna! - mondta
 33 Godsu|               Így. Látja, édes Lilim, én úgy találom, hogy nekünk
 34 Godsu|             többi asszonyismerőseinél én mégiscsak őszintébb vagyok.
 35 Godsu|              hogy élek? Kinek örüljek én?~- Én nekem tesz emiatt
 36 Godsu|             élek? Kinek örüljek én?~- Én nekem tesz emiatt szemrehányást?~-
 37 Godsu|              de hiszen... végre is... én nem...~- Lehet, Géza...
 38 Godsu|                  A kedvemért, édesem! Én, hiszen tudod, nagyon szeretem
 39 Godsu|            Lilim; mégis érdemes élni! Én a menü révén már régen kibékültem
 40 Godsu|              kibékültem az élettel!~- Én is! - mondta halkan Lili
 41 Godsu|               itt a felügyelő?~- Nem. Én az ügyész vagyok.~- Bánja
 42 Godsu|              udvariaskodni szoktak!~- Én meg mindenkitől megkövetelem,
 43 Godsu|        udvarias legyen! Kicsoda ön?~- Én nem tartozom magának felelni!
 44 Godsu|               néma volnék? Itt vagyok én, punktum. Ennél a majomnál
 45 Godsu|                  Látom, hogy nyugodt! Én nem akarok önnek imponálni,
 46 Godsu|                amit beszél. Szeretném én azt a kurtavasat látni!~-
 47 Godsu|             gyertek ide valamennyien! Én nem félek tőletek!~- Hisz
 48 Godsu|              Ej, dehogy vagyok őrült! Én most mulatok magukkal! Szórakozom!
 49 Godsu|          mosolygó szemekkel mondta:~- Én a fogház orvosa vagyok!~-
 50 Godsu|              rabbal nem is áll szóba! Én a lármára kinézek az ablakon
 51 Godsu|             vérem a fejembe szállt és én elkezdtem pofozni és ütni
 52 Godsu|               nem tehettem másképpen! Én huszárőrmester voltam és
 53 Godsu|                a felügyelő...~- Igen. Én akartam így!~- Ön akarta?~-
 54 Godsu|        megfogtam! Ő nem vett észre és én megkerültem a kukoricást.
 55 Godsu|            nyúl közeledett feléje, és én abban a pillanatban ragadtam
 56 Godsu|              Piry lármázni kezdett és én a földhöz vágtam; aztán
 57 Godsu|             ott feküdt a lábaimnál és én, a gyalázatos győző, ott
 58 Godsu|             egyik napról a másikra és én itt önöket napról napra
 59 Godsu|               és kegyetlen volt, mint én.~Megvert, összepofozott
 60 Godsu|         kegyetlen volt velem és mégis én fogok bocsánatot kérni tőle.~
 61 Godsu|                Higgye meg nekem, csak én fogok ebből a házból tiszta
 62 Petel|              megcsinálta a mérleget: „Én vétkeztem ezt, Ő megcsapott
 63 Petel|               mi lett a fiúcskából?~- Én tudom, hol van...~- Maga
 64 Petel|               Maga tud róla, Cica? Az én hátam megett trafikál vele,
 65 Petel|              fújt felé a pipájából.~- Én vagyok: Dagobert - folytatta
 66 Petel|             magát.~- Ezt míveljük. Az én föladatom az, hogy fölvilágítsam
 67 Petel|               Te magyar vagy, ugye?~- Én? Én szocialista vagyok.
 68 Petel|              magyar vagy, ugye?~- Én? Én szocialista vagyok. Ott
 69 Petel|               a feleségemet, aztán az én kis fecskémet, az én kis
 70 Petel|               az én kis fecskémet, az én kis szálló madaramat...
 71 Petel|               üssön engemet, ha kell. Én itt vagyok, én... én. Ide
 72 Petel|               ha kell. Én itt vagyok, én... én. Ide csapjon, de gyávaság,
 73 Petel|            kell. Én itt vagyok, én... én. Ide csapjon, de gyávaság,
 74 Petel|            hogy bemenjen a pap hozzá? Én vagyok az apja, lássa. Az
 75 Petel|             törülje ki a szemét, mert én egy nagy dolgot akarok mondani
 76 Petel|             akarok mondani magának... Én, tudja meg, itt hagyom magát.
 77 Petel|              él, elmegyek a rabbihoz. Én nem vagyok keresztény. Én
 78 Petel|             Én nem vagyok keresztény. Én Ben-berisz vagyok, az ég
 79 Petel|               fia, gyermeke vagyok... Én zsidó vagyok, én meg vagyok
 80 Petel|            vagyok... Én zsidó vagyok, én meg vagyok jegyezve. A tenger
 81 Petel|              jelet, nem a keresztvíz. Én megyek a leánykámmal vissza...~-
 82 Petel|         Adolfnál, hagyd ott. Oda csak én megyek még be, de most viszlek.
 83 Petel|           szívvel fogadsz, Eszter, ha én viszem?~- Igen nagy kerülő
 84 Petel|                Nagyobbat is megtennék én érted, Eszter.~- Hát már
 85 Petel|              virágja kell neked, vagy én kellek neked. Megárt két
 86 Petel|             vagy, Sándor! Mit lássak? Én? É-é-n? folyjon ki a szemem,
 87 Petel|              beszéljenek a faluban... én tudom: ki vagy, milyen vagy!
 88 Petel|               itt maga este nálunk... én nem hívtam magát ide, nem
 89 Petel|              nem is tartóztatom, s ha én már mást választottam, ne
 90 Petel|            Nem tudod, mit beszélsz.~- Én nem tudom? Én csak azt tudom,
 91 Petel|             beszélsz.~- Én nem tudom? Én csak azt tudom, hogy fölvernek
 92 Petel|        ragadta:~- Kend beszéljen...~- Én? Hogy szólhatok, Sándor,
 93 Petel|           rekedten mondta:~- Megkapom én ebben az éjszakában... a
 94 Brody|              a leány felé fordulva.~- Én is voltam, de csak Egerben.
 95 Brody|           török nagykendőt. Az van az én boltomban, ezer tucat is.
 96 Brody|          boltomban, ezer tucat is. Az én boltom ebben a legnagyobb.
 97 Brody|                  Jó - mondá. - Jó, az én felelősségemre.~Még csak
 98 Brody|          mondotta magában: „Szerbusz, én megyek Pestre dadának.”
 99 Brody|             Hátha még azt tudná, amit én tudok!~- Tudom azt is, hallottam
100 Brody|                hogy nem a mama, hanem én hallottam, amikor maga a
101 Brody|              egy fazék lúggal...~- Le én!~A kisasszony arca ijedtre
102 Brody|              jó egészségben találjon, én már téged el is felejtettelek;
103 Brody|                maradj te csak Pesten, én édes szülém, nekem akár
104 Brody|         ágyába lefeküdni.~- Szervusz, én megyek ábrándozni. Ha jön
105 Brody|                Maga virraszt, amíg az én gyermekem alszik, és az
106 Brody|               gyermekem alszik, és az én feleségem a színházban van.
107 Brody|             segéd tudná végezni, amit én, öt segéddel is dolgoznék.
108 Brody|        tudja-e, Erzsi, hogy mi vagyok én, hogy kinél szolgál?~- Tudom.~-
109 Brody|         olcsóbban nem teszem.~- Akkor én mindég írnék! - vágott közbe
110 Brody|          gazda föllelkesedve -, hozok én neked valamit!~Bement az
111 Brody|             és azon toporzékolt:~- Az én házamban, ahol az én gyermekeim
112 Brody|               Az én házamban, ahol az én gyermekeim vannak, az én
113 Brody|              én gyermekeim vannak, az én férjemmel...~Frigyes - lehető
114 Brody|                a saját házamban, amíg én a Nemzeti Színházban vagyok.
115 Brody|                  Magamtól is elmegyek én! - szólt Erzsébet csendesen. -
116 Brody|                Maga is szerencsétlen, én is az vagyok, az Isten bennünket
117 Brody|              sem.~- Gyerünk Jakabhoz, én nem megyek senkihez, csak
118 Brody|            Hogy volt, otthagyta őket? Én mindég üzentem magának,
119 Brody|             szavaltak, rikácsoltak:~- Én hozzávágtam egyszer az asszonyomhoz
120 Brody|             Jöjjön el velem, Erzsike, én viszem magát egy rendőrtiszthez,
121 Brody|         rögtön rátért a tárgyra:~- Ha én törvény volnék, vagy még
122 Brody|           vagy még több, a miniszter, én az ilyen lányokat, mint
123 Brody|     kifejtéséhez:~- Hogy mért akarlak én benneteket mind behordatni
124 Brody|            egyszer úgyis beleszúrnak. Én már két embert öltem meg,
125 Brody|              megeskettek erre. Ha nem én tiprom le a kutyát, ő tipor
126 Brody|              Rendőr bácsi, kiadják az én ládámat?~- Azt ki. De úgy
127 Brody|               Aztán miért? Nem tettem én semmit!~Az állam egyenruhás
128 Brody|               karjait a leány felé:~- Én is úr vagyok, gyere!~De
129 Brody|       megpróbálta szóba állni vele:~- Én jóba járok, Erzse, de te
130 Brody|        csakhogy te is kicsiny voltál, én is kicsiny voltam. Emlékszel-e,
131 Brody|            mint egy nagy madár.~- Mán én megindultam! - motyogta,