Rész

  1 Godsu|          ezüst fényben csillámlottak ki a barna sártömegek közül.~
  2 Godsu|           késői hajtások alig bújnak ki a földből, s eleven zöldjük
  3 Godsu|            emelkedőre mentem. Nagyon ki voltam fáradva, s megörültem,
  4 Godsu|         esett, és elnevette magát.~- Ki tudná? Aztán meg mire való
  5 Godsu|        gazzal, csak itt-ott piroslik ki egy-egy romlásnak indult
  6 Godsu|             Így aztán el tudnék ülni ki tudja meddig.~- És mit gondol
  7 Godsu|            És mit gondol ilyenkor?~- Ki tudná? Mindenfélét. Nézegetem
  8 Godsu|           majd ráhágok, mégsem ugrik ki. Teszi magát, hogy aluszik,
  9 Godsu|            hál’ isten sohasem tettem ki lábamat a határból. Aztán
 10 Godsu|           vagy nekünk van-e igazunk? Ki van jogosítva, hogy ítéletet
 11 Godsu|          bent a levegő, s iparkodtam ki a szobából. Alighogy föllélegzettem
 12 Godsu|                Nem! Dehogy! - nyögte ki az öreg nagy keservesen. -
 13 Godsu|             varjak károgása; tisztán ki lehetett venni a falióra
 14 Godsu|         Vajon igaz volna-e az, hé?~- Ki tudná!~- Tulajdonképpen
 15 Godsu|              gombolyag füstöt lökött ki a szájából.~- Hát mennyi?~-
 16 Godsu|            szájából.~- Hát mennyi?~- Ki tudná? Egy néhány! De azért
 17 Godsu|            hideg veríték gyöngyözött ki a homlokomon, mikor fölmentem
 18 Godsu|             visel, hogy alig látszik ki belőlük a kezefeje. A kisujján
 19 Godsu|            hinné az ember, sasköröm. Ki is nevettem érte, de ő meg
 20 Godsu|             Várnod kell.~- Meddig?~- Ki tudja!~- Rágyújtok addig
 21 Godsu|           orra van ám őméltóságának. Ki nem állhatja a dohányszagot.
 22 Godsu|              a fogaimat és szaladtam ki.~Vártam még vagy egy félórát.
 23 Godsu|          összekavarodott bennem. Hát ki vagyok én tulajdonképpen?
 24 Godsu|          úgyis csak ólmot szednék én ki belőle.~Hanem vettem azért
 25 Godsu|           rozsda! Hol az a kártya?~- Ki oszt? - kérdezte Bazsó. -
 26 Godsu|             ellenére ma nem festette ki az arcát, nem sütötte fel
 27 Godsu|           akarok megöregedni! Miért? Ki örüljön, hogy élek? Kinek
 28 Godsu|           Géza... lehet, de talán... ki tudja... - szólt halkan;
 29 Godsu|                Szeretném látni, hogy ki fog engem vasra verni! -
 30 Godsu|          Péter egy hangot sem ejtett ki, végre leteperték és kezét,
 31 Godsu|              mutatott és kérdezte:~- Ki ez a pohos ember? Ez is
 32 Godsu|              újabb sértéseket eszelt ki, sőt egyszer a felügyelőnek
 33 Godsu|            séta ideje alatt ne üljön ki. De hát, tetszik tudni:
 34 Godsu|            hideg vonalban emelkedett ki lesoványodott arcából.~Hozzáléptem
 35 Godsu| mozdulatlanul feküdt és nem nyitotta ki a szemeit. Csak most vettem
 36 Godsu|           saját bordáimon tapogattam ki az ő vékony bordáinak a
 37 Godsu|     keserűséget és szomorúságot visz ki innen. Itt csak a kemény
 38 Petel|              s így szól:~- Mondjátok ki háromszor sebesen e szót:
 39 Petel|    forradalomkor. Ott a Besén mentek ki, nagy dobszóval, énekkel.
 40 Petel|            dobszóval, énekkel. Vajon ki fogta be a szemeit?... A
 41 Petel|             néni ölébe ülve, lehelte ki beteg torkán a lelkét...
 42 Petel|             ügye rosszul ütött volna ki (minek utána kidühöngte
 43 Petel|              meg, Cica!~- De Márton, ki is veresedett egészen. Ha
 44 Petel|               A Mari fia volt vajon? ki mamá-nak nevezi őt? A bácsi
 45 Petel|             két kövér csepp buggyant ki. A néni eltakarta az arcát.~
 46 Petel|        valami bolond báróné volt), s ki se józanodik holtig...~A
 47 Petel|             vagy valami szenvedelem? Ki tudja azt. Ők ide költöztek,
 48 Petel|          kell... Csak a papok jártak ki s be untalanul...~Az unokaöccse -
 49 Petel|             lé. Úgy megszoktuk, hogy ki se tekintettünk a kocsizörgésre...~
 50 Petel|             Csak akkor világosodtunk ki, mikor az öregúr, sok fuldokló
 51 Petel|       hallottuk, de feleletet sokáig ki se felelt erre a kérdésre.~
 52 Petel|         Mayert, hogy keresztelkedjék ki az egész háza népével -
 53 Petel|           volt, hogy kereszteltessen ki egy tévelygő famíliát Katica.~
 54 Petel|            komoran, míg csak Ágoston ki nem húzódott a nekikeseredett
 55 Petel|              egy ily gyermekkel kezd ki. Hát üssön engemet, ha kell.
 56 Petel|            csizmadia, névleg Pataki, ki minden lében kanálkodik,
 57 Petel|          mintha a föld alól beszélne ki:~- S maga, kisasszony is
 58 Petel|        kezdte ismét Mayer -, törülje ki a szemét, mert én egy nagy
 59 Petel|         gyermeksírás szűrődött volna ki a házikóból.~Később aztán
 60 Petel|         Később a házikó ajtaja nyílt ki, s mozgás támadt az udvaron.
 61 Petel|       udvaron. A pap gyertyát hozott ki, s rávilágított a kisasszonyra.~
 62 Petel|              mezítlábas leány lépett ki a hívásra.~- Engemet hívott,
 63 Petel|           arra indult, s tudva, hogy ki van ott kívül, a virágot
 64 Petel|      beszélnek rólad, hogy esténként ki kerülgeti a házatokat?...~-
 65 Petel|            te láttál valamit... Mit? Ki vele... ki vele mindjárt.
 66 Petel|           valamit... Mit? Ki vele... ki vele mindjárt. Mit tudsz?
 67 Petel|           lássak? Én? É-é-n? folyjon ki a szemem, ha látok sötétben.
 68 Petel|              paraszt után iramodott, ki a keresztek mellett elsuhant
 69 Petel|           szemét, s könny szivárgott ki a héja alól.~- Az anyád
 70 Petel|               Annak is bőven szabták ki a könnyzacskóját, mert minden
 71 Petel|           egypár csillag csillámpolt ki. Hallatszott, amint a tőkét
 72 Petel|     elkeseredés bátorságával öntötte ki a szívét a leány. - Miért
 73 Petel|   beszéljenek a faluban... én tudom: ki vagy, milyen vagy! S a legszebb
 74 Petel|             leány haragosan rántotta ki a kezét. Marci felrántotta
 75 Petel|           csak nem? Kend csak tudja, ki vagyok, mi vagyok? S nem
 76 Petel|         hangosan elnyújtva kiáltotta ki a tíz órát, Marci indulatosan
 77 Petel|            istenért, csak nem szökik ki az ablakon?~- Hagyj békén...
 78 Petel|           lármát, Boldizsár... Tátsd ki a szádat....~A vén paraszt
 79 Petel|              valaki az ablakon ugrik ki... Hát akkor mit csinálna
 80 Petel|              Kinek az ablakán ugrott ki?~- Ott ni! A Virág Eszti
 81 Petel|           Virág Eszti ablakán szökik ki... vagy mi a csoda.~Egyszerre
 82 Petel|              te ablakodon szökdösnek ki a legények? s botránkoztatod
 83 Petel|           ahol az ablakon szökdösnek ki a legények... Ki tudja,
 84 Petel|          szökdösnek ki a legények... Ki tudja, minden szegletben
 85 Petel|             egy sugár legény bukkant ki.~- Te is itt vagy, Sándor?
 86 Petel|            védelmezi a jegyesét, hát ki a tömlec ügyelje?~A legény
 87 Petel|     Boldizsárt.” „Az ablakon szökött ki valaki.” „A házat őrizte.”~-
 88 Petel|         valaki.” „A házat őrizte.”~- Ki szökött ki az ablakon? -
 89 Petel|          házat őrizte.”~- Ki szökött ki az ablakon? - kérdezte magából
 90 Brody|      énekelte.~- Távozzanak! - szólt ki az orvos röviden.~- Marad! -
 91 Brody|             orvos egy pisztolyt vont ki a zsebéből.~- Tessék közel
 92 Brody|           bebocsátották.~Hadd sírják ki magukat! Sírt is az öregasszony
 93 Brody|               azt se tudta, hol van, ki fia, ki az istene; úgy rázta
 94 Brody|              tudta, hol van, ki fia, ki az istene; úgy rázta a hideg...~
 95 Brody|       ölfával, csak szélről látszott ki egy vékony gerenda. Civilek
 96 Brody|     szivarozott. Még félig se szívta ki a virginiát - azt is gazdája
 97 Brody|            két kis kék szem mosolyog ki, egy csecsszopó vidám és
 98 Brody|        ellátta.~Most is verés nézett ki a szemeiből. Nem volt rossz
 99 Brody|         felneveljük, te se jobban.~- Ki szoptatja?~- Mink szoptatjuk! -
100 Brody|            bundájából csak úgy áradt ki a mósusz, a nő meg be volt
101 Brody|              amikor finom és nemes - ki tudja, hol szedte -, szinte
102 Brody|             az első hónapot mindjárt ki is fizették, mert Erzsébetnek
103 Brody|            fekete rózsát nyilasztott ki az anyaság. A pesti nagyapát
104 Brody|              mindent megértett, hogy ki kommendálta ide és miért.
105 Brody|             Várjon, hadd ábrándozzam ki magamat! - mondá a fiatal,
106 Brody|              mer járni, hogy a szeme ki nem ég, egyszer úgy leöntöm
107 Brody|              egyszer bemenni Pestre, ki a Dunához, legfőképpen pedig
108 Brody|           mint minden második napon. Ki akart velük békülni hirtelen,
109 Brody|        ügyvéd halvány mosollyal vett ki két körmöcit, és megmutatta
110 Brody|        ébredjen föl, hadd tudja meg, ki az apja! Ilyen erkölcstelenséget,
111 Brody|        végképp elkeseredve kiáltá:~- Ki, ki!~Levétette vele a bársonycipőt,
112 Brody|            elkeseredve kiáltá:~- Ki, ki!~Levétette vele a bársonycipőt,
113 Brody|        mezítláb, egy alsószoknyában, ki, az ismeretlen városba,
114 Brody|              szörnyű kővárból, amely ki volt világítva, mint éjféli
115 Brody|         lelkem, hová mégy? Orvosért? Ki beteg, a gyerek? Gyere hozzám
116 Brody|     dirigálta:~- Mondja, csak mondja ki bátran, lelkem. A Jakab
117 Brody|         amire éles sírás hallatszott ki a függöny mögül, majd egy
118 Brody|            szül, és így a szegénység ki nem veszhet!~- A szegény
119 Brody|         kiadják az én ládámat?~- Azt ki. De úgy hazazsuppoltatnak,
120 Brody|          nézte, a szemével majd hogy ki nem vette:~- Add nekem,