Rész

  1 Godsu|        megnézni, midőn töltényeim már elfogytak.~Háromra járt
  2 Godsu|            hogy a lábai lelógtak.~Már nagyon öreg lehetett. Ráncos
  3 Godsu|         isten tudná, mióta! Lehet már vagy negyven esztendeje,
  4 Godsu|      Lajos idejében is itt lakott már?~Az öreg megvakarta a füle
  5 Godsu|         szegény? Nagyon vén lehet már az is!~- Lesz annyi idős,
  6 Godsu|     kijöttem a temetőből, az öreg már kifogta a lovat, levette
  7 Godsu|          csípőseket is megszoktam már. Gyerekségemtől egész nyáron
  8 Godsu|       minek járnék be a faluba?~- Már az unalom miatt gondoltam!~
  9 Godsu|        elnevette magát.~- Unalom! Már hogy unnám el magam, mikor
 10 Godsu|          a vasutat itt mellettem! Már egy félórányiról hallom,
 11 Godsu|          látja, öreg, a nélkül ma már nem lehet meg a világ!~Az
 12 Godsu|       nélkül. Sokszor elgondoltam már, ugyan honnan jönnek, merre
 13 Godsu|          kőris ott a sarokban, az már akkor is szépecske volt,
 14 Godsu| szépecskén megéltem; a többi közt már talán én is kapa alá kerültem
 15 Godsu|      akarná venni az országunkat, már csak megmozdulna még kelmed
 16 Godsu|         következő percben a vonat már csak mint parányi, kicsi
 17 Godsu|        híven teljesítette, s most már a teljesített kötelesség
 18 Godsu|           majdnem sírva mondta:~- Már másodszor! Pukkadt!~- Mi
 19 Godsu|          szidta a kormányt, amely már a virginia szivarokon is
 20 Godsu|           és mondta:~- Ugyan vágd már a földhöz azt a rongy szivart!~-
 21 Godsu|    levegőbe röpítették?~- A cárt? Már hogyne tudnám, hiszen illumináltam!
 22 Godsu|     zongoramester volt valamikor! Már én ilyen vagyok!~Hüke Pali
 23 Godsu|          az idő ezt a kis rozsdát már régen kiköszörülte, azóta
 24 Godsu|         régen kiköszörülte, azóta már ragyog a helye! Hogy ezután
 25 Godsu|        hogy ezután mi lesz... azt már... csak az a... jó isten...
 26 Godsu|           óra felé járt az idő és már sötétedni kezdett. A két
 27 Godsu|      Vajon Bazsó Ferkó hazajött-e már?~A pincér, anélkül hogy
 28 Godsu|        hát mégis ember a világon! Már azt hittem, hogy mi ketten
 29 Godsu|          hogy Bazsó tekintetes úr már útban van; hogy egyedül
 30 Godsu|        vagytok Lencivel, különben már átjöttem volna előbb. Sokat
 31 Godsu|         és megölelte Bazsót.~- De már erre iszunk egyet! - vélekedett
 32 Godsu|            Nem tudnak olyat manap már építeni!~A folyosón találkoztam
 33 Godsu|      Ezzel a kezdettel nekem most már kiskirállyá kellett volna
 34 Godsu|      alatt. Mindössze a keze volt már kissé csontos, s mindössze
 35 Godsu|         is kellemes, de akihez ma már semmi köze!~Lili így érzi
 36 Godsu|       életcélnak ez a foglalkozás már nem elég!~- Már nem elég?
 37 Godsu|       foglalkozás már nem elég!~- Már nem elég? Lili!~- Igen!
 38 Godsu|         Amikor a lovai, fegyverei már kifárasztották, amikor a
 39 Godsu|    kifárasztották, amikor a játék már nem ingerli és amikor úgy
 40 Godsu|     érdemes élni! Én a menü révén már régen kibékültem az élettel!~-
 41 Godsu|          Szívtelen dühös kutya.~- Már régebben ismeri?~- Isten
 42 Godsu|           másik kettő és így most már nem tudja, hogy mit csináljon
 43 Godsu|          észre, hogy Kelemen most már csak őt támadja. Minduntalan
 44 Godsu|        Azóta még jobban üldözött. Már meguntam az életemet emiatt
 45 Godsu|          a bitang miatt. Most meg már a feleségembe is belekötött.
 46 Godsu|     lélegzetem elállott, és mikor már nem bírtam tovább, otthagytam.
 47 Godsu|    szemeit, amint rámszögezte, és már csak vékony, sipogó hangon
 48 Petel|           egész ház. A vén szolga már erőtelen („de a gyomra,
 49 Petel|      megfenyegeti:~- Mit borsolja már a véremet, Cica?~A néni
 50 Petel|   körülötte. Csak ketten maradtak már. Annyi gyermekük volt, hogy
 51 Petel|        óra, Márton! a kávét várja már, ugye fiam? Jó forró lesz,
 52 Petel|         kezdett telni benne.~- És már rendben vannak uraságtok
 53 Petel|           az utcán. Máskor bizony már ő is fáradtan vonszolgatta
 54 Petel|          Mire visszatért Ágoston, már elhullatta valahol göndör
 55 Petel|          ablaktáblákat, nem félve már a hideg ájertől, s a vén
 56 Petel|            Hát soha, sohase látom már többet az édes édesapámat?
 57 Petel|          hogy botrányt csináljak.~Már megvolt a botrány; a szomszédság
 58 Petel|     Adolfba kezd, az Adolfba. Oh, már több nincsen, egy csepp
 59 Petel|  hallottam, Marci!~- Hát hívja is már kendet a farkas fene...
 60 Petel|         vízen.~- Erőtelen a karom már arra végre.~- Szólítsa hát
 61 Petel|           én érted, Eszter.~- Hát már mégiscsak nem nekem hoztad
 62 Petel|         apó, csak a füst...~A víz már muzsikálni kezdett az üstben,
 63 Petel|  dörömbölt Marci a szilfatönkkel. Már egészen besötétedett csendesen,
 64 Petel|      felőlem. Mert megszólanak is már, ne féljen! S azt beszélik,
 65 Petel|          százszor jegyesed is van már... szépen: ha jössz szépen...
 66 Petel|           is tartóztatom, s ha én már mást választottam, ne szégyenítsen
 67 Petel|          szamár? Mi történik itt? Már becsületes ember nem lakhatik
 68 Brody|          és délelőtti harangszóra már az egész falu lángban állott.~
 69 Brody|      mindig szitkozódva ugyan, de már remegve hazatántorgott.~
 70 Brody|          Nem félni! - Nem is félt már az öregasszony; azt se tudta,
 71 Brody|       Megimádkoztatták, kivitték.~Már akkor ott állott az udvaron
 72 Brody|           az öreget: úgy látszik, már többször elkergették. Az
 73 Brody|            rendet akart csinálni, már le is húzta az öregasszony
 74 Brody|          maga elé, nem felelt, de már magához tért az ijedtségtől,
 75 Brody|           Ugyanezt ismételte - de már csak magának - latinul,
 76 Brody|       szoptatni, de mivel Klárika már jóllakott, nem vette el
 77 Brody|    vadászván, látta, köszöntötte, már tudta, hová megy. No, nem
 78 Brody|           ment innen föl dajkának már más is.~Csak a vasút ne
 79 Brody|            Tiborka a hálószobában már türelmetlenkedett, sírt,
 80 Brody|           Kilencedik hónapja volt már Pesten, nem félt többé a
 81 Brody|     magamat! - mondá a fiatal, de már fejlett leány, aztán nyomban
 82 Brody|          határozottsággal, amikor már kifáradtak a nevetésben.
 83 Brody|       elszökött velük, pedig unta már a Városliget köröndjét,
 84 Brody|           maga is szeretett volna már vagy egyszer bemenni Pestre,
 85 Brody|          egészségben találjon, én már téged el is felejtettelek;
 86 Brody|           süldőt, de disznó, hogy már volna eleségünk, nincsen.
 87 Brody|      levelét mindenkivel, hogy őt már a gyermeke elfeledte. De
 88 Brody|        csendességben. A szakácsnő már végzett a mosogatással,
 89 Brody|       Akár ma, mindjárt, nem kell már annak; húst eszik, ha kap.
 90 Brody|          szebb az aranynál. De ma már ritka. Akarod?~Erzsébet
 91 Brody|          a kocsiba, ahol a szopós már vidáman gőgicsélt, fölébredt
 92 Brody|         Talán, ez maga sem akarta már... Megindult mezítláb, egy
 93 Brody|       világosság; de a kapu alatt már úgy rémlett neki, hogy faluja
 94 Brody|           De a szenes pinceboltja már csukva volt. Nem mert dörömbölni,
 95 Brody|        félsz a rendőrtől?~- Van-e már cédulád?~- Odaadom az enyém,
 96 Brody|     valami öreg csavargó bóbiskol már; uras tartással, szurtos
 97 Brody|          nyomát, a mérges pipiske már kint volt a Dunánál, akit
 98 Brody|          esett, és nem volt hideg már, a part fölött a fazekasok
 99 Brody|      emberek adhatnának!~Nem volt már olyan haragos és átkos,
100 Brody|        Messzebbre nem gondolt.~Ha már itt vagyok - gondolta magában -,
101 Brody|           orra, kicsiny, de okos, már otthon is ő írta a parasztlányoknak
102 Brody|   kalapban, a másik kettő azonban már igen levetkőzve. Középütt
103 Brody|       kezdte a lábát, a végén meg már úgy sergett, hogy mint valami
104 Brody|           bátran, lelkem. A Jakab már elmondta, hogy maga milyen.
105 Brody|     jöjjön, jobb helyet tudok, ma már nem szoptatunk húsz pengőn
106 Brody|         mi...~„A testünkkel” szót már nem tudta megfogalmazni,
107 Brody|        gazda, a rendőr jött haza. Már ott kint hadonászott a kardjával.
108 Brody|   asztalra, aztán elvonult. Tudta már, mi következik.~A rendőr,
109 Brody|     egyszer úgyis beleszúrnak. Én már két embert öltem meg, énrám
110 Brody|     álomgyárban mindenki ott volt már a helyén, csak az alkóvban,
111 Brody|       sorsán, de a másik szemével már Cicerót másolta.~Erzsébet
112 Brody|  elgondolkodott, oly mélyen, hogy már nem is tudta, hol a feje,
113 Brody|          az asztalnál, a lámpában már a bél égett, reggel volt,
114 Brody|      markában. A pénz fekete lett már a kis kéz melegétől. Erzsébet
115 Brody|        Hangosan mondta is:~- Most már elég lesz.~Egy kicsinyt
116 Brody|           mikor kergettelek? Most már meg mind a ketten meg vagyunk