Rész

  1 Godsu|  pillanatra hallottam fejem fölött azt a gyöngéden, halk decrescendóba
  2 Godsu|          ősszel jellemez, adja meg azt a fájdalmas, bánatos hangulatot,
  3 Godsu|         tudná? Aztán meg mire való azt tudni?~- De mégis?~- Vagy
  4 Godsu|          régen igen erős lehetett; azt mutatták hatalmas tenyerei,
  5 Godsu|             szelíd tisztaság, mely azt látszott bizonyítani, hogy
  6 Godsu|    érdekében dolgoznak.~Nem ismeri azt a bőségben úszó, falánk
  7 Godsu|      számot adni, s mindvégig csak azt hajtogatná: „Én meg voltam
  8 Godsu|           Ugyan vágd már a földhöz azt a rongy szivart!~- Nem vagyok
  9 Godsu|      szivart!~- Nem vagyok huncut! Azt hiszed tán, hogy hitelező
 10 Godsu|            Van a...~- Te talán még azt sem tudod, hogy a cárt a
 11 Godsu|           kócsagos forgóját, aztán azt a sugár szép bajuszát, azt
 12 Godsu|         azt a sugár szép bajuszát, azt kérdezték tőle: „Ugye? Az
 13 Godsu|        szót, mondta:~- Hiszen, ami azt illeti, kevés olyan király
 14 Godsu|  nemzetiségét, mint a Hüke-család! Azt írja valamelyik krónikás: „
 15 Godsu|          De hogy ezután mi lesz... azt már... csak az a... jó isten...
 16 Godsu|       illesztette és mosolygott:~- Azt mondják, pusztulunk, veszünk!
 17 Godsu|         mégis ember a világon! Már azt hittem, hogy mi ketten vagyunk
 18 Godsu|      vármegyén?~- Mit végzett? Hát azt, hogy megtesszük szolgabírónak!~-
 19 Godsu|          izentetek hamarább értem? Azt hittem, ti is vadászni vagytok
 20 Godsu|  nemzetségem, az a bolygó Bazsó is azt ordítaná a nagy semmibe:
 21 Godsu|           dühbejönne, szemen köpné azt, amelyik legközelebb esnék
 22 Godsu|           megnövesztette a körmét, azt hinné az ember, sasköröm.
 23 Godsu|            nevettem érte, de ő meg azt mondta rá, a főjegyző is
 24 Godsu|       mondja:~- Őméltósága gróf úr azt mondta, hogy jól van, várj,
 25 Godsu| Fölkavarodott bennem az epe, mikor azt a sok talpnyalást, alávaló
 26 Godsu|           éppen negyven éves volt. Azt hitte volt mindig, hogy
 27 Godsu|       távolban van valahol, hogy ő azt sohasem éri meg, azért hát
 28 Godsu|             Haragudott az esőre és azt kérdezte önmagától, hogy
 29 Godsu|          és nevetségesnek tartotta azt a komolyságot, amellyel
 30 Godsu|       mellett vannak, keresi benne azt a Gézát, aki mellett akkor
 31 Godsu|        őszintébb vagyok. És ez nem azt jelenti, hogy megunt?~-
 32 Godsu|          amit beszél. Szeretném én azt a kurtavasat látni!~- Ezért
 33 Godsu|  hozzálépett, megfogta a karját és azt mondta:~- Jöjjön!~De alig,
 34 Godsu|            aztán hozzám fordult és azt mondta:~- Egészen rendben
 35 Godsu|          Kelemen Péter elmebeteg s azt is megállapította, hogy
 36 Godsu|         borzasztóan elbánt vele.~- Azt tudom.~Alig hogy az orvos
 37 Godsu|    kerékkötőlánc segített a bajon. Azt nem bírta elszakítani és
 38 Godsu|          erre egy sóhajtással csak azt felelte:~- De hátha elfogy
 39 Godsu|      asszony, egyenesen odamegy és azt mondja neki: te rongyos,
 40 Godsu|             nem viszed be mindjárt azt a kifestett pofádat!~A feleségem
 41 Godsu|          feleségem lekomiszozta és azt is mondta neki, hogy ilyen
 42 Godsu|             hogy bezárom az ajtót, azt mondta nekem, nekem a szemembe:
 43 Godsu|          nekem a szemembe: Leköpöm azt a te kifestett feleségedet!~
 44 Godsu|            se mozdult.~Megijedtem, azt hittem, hogy meghalt. A
 45 Godsu|  rajtaértem a falunkbeli borbélyt, azt a vézna, rongyos kis Piryt,
 46 Godsu|          mindig csak mosolygott és azt mondta, hogy őt nem fogja
 47 Petel|           kollégája vetődött be -, azt a karabint, nem azt a kovást,
 48 Petel|          be -, azt a karabint, nem azt a kovást, de az acéllal
 49 Petel|          mindenható Isten venné le azt a kérget, ami a maga szívén
 50 Petel|        hogy összebékéljenek.~- Mi, azt mondta uraságod, mi. Kik
 51 Petel|          reá az Isten.~- Az Isten? Azt tartsák meg maguknak. Van
 52 Petel|          nélkül is.~- S nem Ő adja azt is?~A bácsi hangja bizonytalanabb
 53 Petel|         előre készíteni a halálra. Azt szépen előkészítette a maga
 54 Petel|     gyámolította. Titokban varrt - azt beszélik - a boltosoknak,
 55 Petel|       valami szenvedelem? Ki tudja azt. Ők ide költöztek, a régi
 56 Petel|   kisleánykám van. Nehogy meglássa azt is. Oh, Ábrahám istene...~
 57 Petel|      készítik elé. Hallja? Meghal. Azt akarja, hogy a pap menjen
 58 Petel|         nekem, szegény fejemnek...~Azt hiszem, valamit rebegett
 59 Petel|        Ügyeljen reá...~Beszélt, de azt hiszem, a levegőégnek beszélt
 60 Petel|            apóval víz ellenében.~- Azt akarod-e inkább, hogy magam
 61 Petel|            föl.~- Vigyázz magadra! Azt akarod, hogy beszéljek?...
 62 Petel|          hogy beszéljek?... Láttam azt a virágot, amit elvetettél,
 63 Petel|          hogy itt kullogsz... Mert azt beszélik a te rossz szád
 64 Petel|            rossz szád után... hogy azt beszélik... hogy éjjel mesterségedben,
 65 Petel|         hogy éjjel mesterségedben, azt beszélik, hogy baktéroskodásodban...
 66 Petel|         lett volna rá ideje hacsak azt nem akarja, hogy zuvatoljanak
 67 Petel|   megszólanak is már, ne féljen! S azt beszélik, hogy sötétben
 68 Petel|         mint akárkié... mi? Nem jó azt próbálgatni!... No, ízlelje
 69 Petel|          aki erősebb - azé legyen, azt mondja. Hát a kied unokáját
 70 Petel|       fölemelkedett.~- S elhajtsz? Azt hiszed: olyan bordában szőttek,
 71 Petel|           hozzám ezentúl, Eszti?~- Azt hiszi, félek magától?~-
 72 Petel|            megcsendesedtek. Valaki azt kiáltotta: „Nézzük meg,
 73 Petel|              Én nem tudom? Én csak azt tudom, hogy fölvernek tolvaj
 74 Brody|           gondolta magában -, ezek azt hiszik, hogy a halálra visznek!”~
 75 Brody|     vesztőre...~- Búsuljon a ló! - azt felelte. Szerették volna
 76 Brody|    sandalított az őrnagyra, mintha azt akarná mondani: „Jó, jó!!”~
 77 Brody|           félt már az öregasszony; azt se tudta, hol van, ki fia,
 78 Brody|            szívta ki a virginiát - azt is gazdája küldte ‑, elvették
 79 Brody|  megegyezni. Az öreg Kiss Erzsébet azt akarta elhitetni a néppel,
 80 Brody|            és nyomban felugrott.~- Azt mink felneveljük, te se
 81 Brody|             meghatotta a leányt, s azt mondta: „Nem bánom, gyűjjenek
 82 Brody|         kinyittatta a kis ablakot, azt, amely nem volt betapasztva,
 83 Brody|           a gyereke után fog ríni, azt nem szabad. Fog-e?~A lány
 84 Brody|             nincs mán neked anyád. Azt a Pestet, ahol van, verje
 85 Brody|    alkudtak, hamar megegyeztek, és azt is megbeszélték, hogy a
 86 Brody|            a hegy; még nem láttam, azt gondoltam, magasabb!” Jöttek
 87 Brody|             szép, fekete asszonyra azt mondták: ez a nagysága.
 88 Brody|         mondá röviden.~- Hátha még azt tudná, amit én tudok!~-
 89 Brody|             amit én tudok!~- Tudom azt is, hallottam magukat beszélgetni
 90 Brody|    kisasszony arca ijedtre vált:~- Azt ne tedd - mondá izgatottan -,
 91 Brody|          így tovább!~A parasztlány azt hitte, hogy az úr ittas,
 92 Brody|         leány nyelt egyet, és csak azt mondta:~- Úgy!~Az úrnő földre
 93 Brody|    csendesen. - De nekem ne tessék azt mondani, hogy olyan vagyok...~
 94 Brody|         lármára, és mulatott, mert azt hitte, hogy az ő szórakoztatására
 95 Brody|         nem volt a helyén; elsőben azt hitte, hogy egy minden lakásból
 96 Brody|            házmester kieresztette; azt hitte, hogy a lány hintőporért
 97 Brody|           nem cselekedhetett, mint azt, hogy zokogva szaladt neki
 98 Brody|  helyeselte:~- Derék lány, falusi!~Azt senki sem kérdezte, honnan
 99 Brody|  megmondta-e neki, hogy kicsoda?~- Azt nem szabad mondani.~- Ojjé,
100 Brody|     államhivatalnok -, attul hiszi azt, hogy bíró, aki futóbetyár,
101 Brody|           kiadják az én ládámat?~- Azt ki. De úgy hazazsuppoltatnak,