Rész

 1 Godsu|          sovány, csontos vállaira. Nagy, szőrös kezében hatalmas
 2 Godsu|          mint mikor valaki a mezőn nagy távolságból kiáltoz. Érzett
 3 Godsu|            hatalmas tenyerei, erős nagy csontjai. Minden öregsége
 4 Godsu|           az öreg, és szorgalmasan nagy gyönyörrel majszolt. - Megkínálnám
 5 Godsu|  megtörölte az inge ujjával, aztán nagy körülményességgel kicsiholt,
 6 Godsu|   nyulakkal van bajom télen, mikor nagy a hó, mert akkor bejönnek
 7 Godsu|       darab rongyot, s belékötötte nagy gonddal a bagót.~Minden
 8 Godsu|    maradtam a viskó előtt. Az öreg nagy léptekkel ment a kocsi mellett,
 9 Godsu|       sárkemence padkáján volt egy nagy agyagkorsó, letakarva nedves
10 Godsu|        Dehogy! - nyögte ki az öreg nagy keservesen. - De majd...
11 Godsu|                     NEMES ROZSDA~A nagy kocsma különszobájában kevés
12 Godsu|         lovaglási próba; kis ebéd, nagy ebéd, köszöntők, muzsika...
13 Godsu|     Szeretnél-e te király lenni?~- Nagy dolog!~Csekmez öklével az
14 Godsu|            Bazsó is azt ordítaná a nagy semmibe: Éljen a haza! Hogy
15 Godsu|  egészséges emberek lehettek azok! Nagy uradalom: egy határ izmos
16 Godsu|       ellep! - mondta Csekmez Dani nagy hangon.~- Hát mi?~- Nemes
17 Godsu|       semmit, csak irul-pirul,~Két nagy fülét hegyezi az... ici-pici
18 Godsu|        hogy teljesen egyedül van a nagy mindenségben, ahol neki
19 Godsu|           fél, hogy egyszer valami nagy bolondságot fog elkövetni.
20 Godsu|          baj, Ádám? - kérdeztem.~- Nagy szerencsétlenség történt.
21 Godsu|           Ádám mélyen sóhajtott.~- Nagy szerencsétlenség?~- Igen.
22 Godsu|         változott. A szája körül a nagy testi fájdalmakat mutató,
23 Godsu|        lépésekkel, mint a ragadozó nagy macskák, közeledtem a prédámhoz.~
24 Petel|           szegeletben áll, ugye, a nagy hárs karosszék, melynek
25 Petel|       nehéz, kövér ember volt, aki nagy ok nélkül senki kedvéért
26 Petel|      rováson tartották e szobát.~A nagy cserfa asztal szegletén
27 Petel|             s a néni alig ehetik a nagy sietségtől, hogy ne várakoztassa
28 Petel|           keresni az ember! A szép nagy fiát: a pelyhedző ajakú
29 Petel|             Ott a Besén mentek ki, nagy dobszóval, énekkel. Vajon
30 Petel|     mindennap (ingujjban azokban a nagy melegekben), s buzgón dicsérte
31 Petel|           viselt, bárha nem illett nagy, csúf potrohán.~Így éldegélve,
32 Petel|      oldalvást nézett a fickóra, s nagy füstfelhőt fújt felé a pipájából.~-
33 Petel|              S odaadta a Cica néni nagy betűs, reszkető kézzel írott
34 Petel|     harcolnak a francia forradalom nagy vívmányaiért: a szabadságért...
35 Petel|              A pofája kifeszülve a nagy falatoktól, akadozva folytatta:~-
36 Petel|  félelmesen meredt a fickóra. Mily nagy lett! A pipát kiejtette
37 Petel|           Ők ide költöztek, a régi nagy „major” szegeletén megmaradt
38 Petel|            felelt erre a kérdésre.~Nagy későre hallszott az Ágoston
39 Petel|     Útravalóval el kell őt látni a nagy útra, mely a hatalmas Istenhez
40 Petel|           ki a szemét, mert én egy nagy dolgot akarok mondani magának...
41 Petel|        Istene. Elszököm tőle, és a nagy Jehova kegyelmébe futok.
42 Petel|           Eszter! haj! - hallod-e?~Nagy későre egy fél fedelű szín
43 Petel|       Eszter, ha én viszem?~- Igen nagy kerülő volna ez magának,
44 Petel|            szeme reáismert, nehány nagy ugrással rácsapott:~- Éppen
45 Petel|        gyorsuló lépéssel.~Az apó a nagy, cserepes kemencében meggyújtotta
46 Petel|           hogy nem az enyém éppen?~Nagy füstkarikákat fújt, s úgy
47 Petel|          felbuzdulás nélkül mondta nagy későn. Marci úgy tett, mintha
48 Petel|           ember itt ül nálunk...~A nagy, csontos legény fölemelkedett.~-
49 Petel|           utánam, ha kikergetsz...~Nagy lépésekkel méregette a kis
50 Brody|           vizsgálat. Elkövetkezett nagy gyorsan az ítélet.~Előtte
51 Brody|          ruhája, csizmája, orcája, nagy, kajla fülei úgy ragyogtak,
52 Brody|          öltözködve, mintha valami nagy, téli útra indulna. A karjai
53 Brody|     nevében felelt is magának. Nem nagy figyelemmel hallgatta az
54 Brody|         nem sírt. Alapjában pogány nagy természet, és a kis esze
55 Brody|          be sem várva a választ, a nagy munkának mintegy befejezéseül
56 Brody|        hová megy. No, nem is olyan nagy dolog, ment innen föl dajkának
57 Brody|          ocsúdott föl egészen.~Egy nagy mellű, szép, fekete asszonyra
58 Brody|  kicsinyben tulajdon olyan, mint a nagy, kövér asszony - hozta az
59 Brody|    türelmetlenkedett, sírt, a maga nagy sajnálatában keservesen
60 Brody|       század! - mondá a kisasszony nagy határozottsággal, amikor
61 Brody|            kalap állt jól neki - a nagy feje miatt.~A kis kisasszony
62 Brody|          Erzsébet egyedül maradt a nagy csendességben. A szakácsnő
63 Brody|         felforgassa ennek a drága, nagy, vikszolt lakásnak az erkölcsi
64 Brody|           a templom, vagy amikor a nagy kocsmában bál van. Kergetődztek
65 Brody|       temettek volna.~Egy keskeny, nagy utcán ment, mendegélt fölfelé.
66 Brody|          Nem ijedt meg a szertelen nagy víztől, inkább megnyugodva
67 Brody|             és itt, lám, van olyan nagy fazék, mint egy hordó, amiben
68 Brody|          kártyáztak és tüzeltek, a nagy faágak, amelyek játszva
69 Brody| jellemzéssel is szolgált: szeplős, nagy az orra, kicsiny, de okos,
70 Brody|          az otthoni dolgokról való nagy beszélgetésekben. Talán
71 Brody|         mint valami gyorsan repülő nagy szárny, hideg szelet vert
72 Brody|          ezt igen helyeselték, sőt nagy félelmében Erzsébet bátorságot
73 Brody|      levegőbe, és elment aludni. A nagy cseléd meg a kis cseléd
74 Brody|          is kezdett hullni a könyű nagy cseppekben, lassan:~- Ne
75 Brody|   előrenyújtotta a fejét, mint egy nagy madár.~- Mán én megindultam! -