Rész

 1 Godsu|             Gondolom, akkor veszett el a nagyobbik fiam, a Gyuri.
 2 Godsu|              Unalom! Már hogy unnám el magam, mikor élek, látok
 3 Godsu|             hol szundítással töltöm el az időt, aztán meg nézegetni
 4 Godsu|            érzem magamat. Így aztán el tudnék ülni ki tudja meddig.~-
 5 Godsu|        lenne újra, vagy ha a muszka el akarná venni az országunkat,
 6 Godsu|           engem!~E percben robogott el a temető mellett villámgyorsasággal
 7 Godsu|          bűnei nesztelenül suhantak el mellette. Még csak sejtelemmel
 8 Godsu|     kérdeznék tőle, kérnék, mondaná el, hogy miként, hogyan éltek
 9 Godsu|      szemeit. Görcsös zokogás fogta el ismét. Gyermek módon, a
10 Godsu|           kacskaringós az a sujtás; el tudok én azon menni: azért
11 Godsu|          elhordja a szél; valamikor el fog pusztulni az egész világ.
12 Godsu|            játszom addig, amíg Feri el nem mondja, mit végzett
13 Godsu|            leszek szolgabíró! Vigye el az ördög az egész vármegyét.
14 Godsu|             fűzte. ‑ Még nem lepett el egészen a penész, látom!~-
15 Godsu|               Truites de rivière?~- El vagyok ragadtatva!~- Filet
16 Godsu|  elsőrendűek. Lám, lám! Ne felejtse el, az intelligencia kötelez -
17 Godsu|          volna, olyan könnyen tépte el.~A fogház legendás alakja
18 Godsu|            nekem bocsátani. Mindent el kell mondanom, mert nem
19 Godsu|     vigyáztam, hogy a somfapálcámat el ne veszítsem.~Végre becserkésztem
20 Petel|          rág az ember, hogy ne unja el magát. A kövér, forró leves
21 Petel|             mennyi kedvese pusztult el körülötte. Csak ketten maradtak
22 Petel|             vele a dolgot. Rendesen el is ért Aradig szerencsésen
23 Petel|       lankásokon. A fia ott veszett el valahol. A haza vette el.
24 Petel|            el valahol. A haza vette el. Az Isten neve legyen dicsőséges...~-
25 Petel|            mindennap egy nap telvén el) egy éjszakán átszólt a
26 Petel|            tekergő némettel szökött el a forradalom után a Márton
27 Petel|       Valami peckes őrmester csalta el. Sohase akart tudni felőle
28 Petel|            őtet... Elment... Menjen el a papjával. Jaj, menjen
29 Petel|             a papjával. Jaj, menjen el a papjával, jaj! Most jön
30 Petel|             lóval, szeretővel verte el ősi vagyona maradékát s
31 Petel|           adott Mayernek, hogy adja el, és rendezze be a műhelyét
32 Petel|            kis zsidó: tőlünk vonult el ő, olyan harapós, lesütött
33 Petel|           az Adolfot, ne gyóntassák el őt, ha nem akarja, hogy
34 Petel|               mi ütött hozzád? Állj el onnan, amíg jól megy a dolgod -
35 Petel|     bizonyosan megharapta volna, ha el nem választják.~A finom
36 Petel|            csendesen - folytatta:~- El kell őt készíteni, szegény
37 Petel|            a gyermeket. Útravalóval el kell őt látni a nagy útra,
38 Petel|         menjen be hozzá, és rémítse el, oh, a szegény gyermeket...
39 Petel|       Figyeljen reám! A kisleánykám el van jegyezve a szent tekercsek
40 Petel|           taszigálódva helyezkedett el a fák ágai közé, a libák
41 Petel|             Ne az utcán igazítsátok el, ami dolgotok van... Bejössz,
42 Petel|        szárnyát.~- Miért hozta most el, Marci, a tőkét? - a szoba
43 Petel|           leány. - Miért most hozta el? Holnap reggel is lett volna
44 Petel|             bakter csak alig haladt el a ház előtt. Marci halkan
45 Petel|          engem láttok.~- Mit vittek el? - kérdezték mindenfelől. -
46 Petel|            föl egy fej, s mint tűnt el viszont. Egyszerre több
47 Brody|        laktatták a katonáikat. Csak el ne menjenek.~A legényekben
48 Brody|          azért a szépasszonyfalviak el nem felejtették.~Az istálló,
49 Brody|            ezek a mamalikok szedték el tőlük. És a hazabeliek is
50 Brody|          Akarom.~Egy pofon csattant el a levegőben. A katona kardjához
51 Brody| megrohanásra nyaka mellett süvített el a golyó, és megpörzsölte
52 Brody|             hirtelen árny borította el. De megint csak kiderült,
53 Brody|             föl a holmidat, és menj el a házból. Isten hírével.~
54 Brody|        megszólított, hogy mennél te el dajkának Pestre! - mondá,
55 Brody|      tizenhét esztendős - sikította el magát Bottkó Kiss Erzsébet,
56 Brody|        ennek így kell lenni, Klárit el kell hagyni. Itthon - most
57 Brody|            már jóllakott, nem vette el a mellét. Ezért a kicsike
58 Brody|            éber volt, nem vesztette el magát, mindent tudott és
59 Brody|          Tivadarka elaludt, olvassa el a levelemet!~- Várjon, hadd
60 Brody|        sóhajtá.~- Amiért nem vitték el a színházba?~- Nem; tudom,
61 Brody|          énekben és zenében. „Igen, el kell foglalni a lányokat
62 Brody|  egészségben találjon, én már téged el is felejtettelek; meg sem
63 Brody|            kisasszony kacagva dobta el a levelet. Azonban hangos
64 Brody|             egy repülő bubus. Aztán el is fújják a lámpát, alszanak.~
65 Brody|   visszafordult.~- Mikor választják el Tivikét?~- Akár ma, mindjárt,
66 Brody|          rokonát, ha bűntényt követ el, vagy végrehajtani akarják,
67 Brody|        mégis eszére tért:~- Hagyjon el az úr, mindjárt itthon lesz
68 Brody|            Hívjanak rendőrt, vigyék el, egy pillanatig sem tűröm
69 Brody|       büntesse meg őket! Süllyessze el őket az Isten, hogy égjenek
70 Brody|            Egy mellett sem mehetett el békén, valamennyi megszólította:~-
71 Brody|    szolgálatba állok ‑, de vigyenek el engem Jakabhoz!~- Talán
72 Brody|      szobalány kacsintott:~- Jöjjön el velem, Erzsike, én viszem
73 Brody|            morog. Lássa be, ismerje el, egyszer úgyis beleszúrnak.
74 Brody|         mint a forró nap, úgy áradt el a lány lelkén, a szeme könnybe