1549-besze | beszo-egysz | egyug-farad | farka-gyere | gyerg-iroda | irok-kisis | kiski-leszo | letak-mijar | miken-osztj | ottha-siket | sikit-tarto | tarts-vedte | vegbo-zuzot
Rész
1 Godsu| Hüke de genere Kund!” Igaz, 1549-ben hiba esett a nemzetségbe,
2 Godsu| GOZSDU ELEK~(1849-1919)~
3 Petel| PETELEI ISTVÁN~(1852-1910)~~~
4 Brody| BRÓDY SÁNDOR~ (1863-1924)~~~
5 Petel| PETELEI ISTVÁN~(1852-1910)~~~
6 Godsu| GOZSDU ELEK~(1849-1919)~
7 Brody| BRÓDY SÁNDOR~ (1863-1924)~~~
8 Godsu| árnyékában rabruhát mostak, abbahagyták halk trécselésüket és a
9 Brody| kvártélyuk nincsen. A gyerek abból él, amit ezek adnak-dobnak
10 Petel| órakor értek hazafelé az abc-s könyvükkel. Ekkor a bácsi
11 Petel| itt az Eszti, a jegyesem ablaka alatt, hogy te láttál valamit...
12 Godsu| amelyik tetszik tudni, ott az ablakaim alatt áll, és kötött. Pedig
13 Petel| emberek szeme elől? A te ablakodon szökdösnek ki a legények?
14 Petel| Fogd meg!” A megnyitott ablakokból hallatszott: „Tolvaj, tolvaj!”~
15 Petel| szőrfirhang lóg a széles, törpe ablakokon, és lépbe mártott nyírágvesszők
16 Brody| orvos kinyittatta a kis ablakot, azt, amely nem volt betapasztva,
17 Petel| mártott nyírágvesszők az ablakpárkányon, amikre a legyek ráragadnak.
18 Godsu| élénken Lili.~Géza nevetve az ablakra mutatott és mondta:~- Hallod?~
19 Petel| nap, hogy kinyitották az ablaktáblákat, nem félve már a hideg ájertől,
20 Brody| valahol jól - de szelíden és ábrándosan - kiudvarolván magukat,
21 Brody| lefeküdni.~- Szervusz, én megyek ábrándozni. Ha jön a papám, mondjad,
22 Brody| levelemet!~- Várjon, hadd ábrándozzam ki magamat! - mondá a fiatal,
23 Petel| volna a bácsit. Kellemetlen ábrázatú fickó volt, valami gyér,
24 Brody| átvillant: egy gyermeket ábrázolt, egy csúcsos koponyájú,
25 Petel| nem azt a kovást, de az acéllal kivert duplát - és célozgatott
26 Godsu| Könnyedén lépett, mintha izmai acélrúgók lettek volna. Levágta magát
27 Petel| a szomszédság mind ott ácsorgott a kocsi körül; csendesen
28 Brody| rendőrnénél, aki cselédeknek ád kosztot és kvártélyt, ha
29 Godsu| hogy maga micsoda! Nekem Ádámmal, a felügyelővel van dolgom! -
30 Godsu| ő idejében, mert minden adat elveszett, nincsen egy írott
31 Brody| törött is, ezek az emberek adhatnának!~Nem volt már olyan haragos
32 Godsu| bevenni a komédiátokat! Adj isten, Jankó! Ez volt az
33 Brody| merített, megszólalt:~- Adjon nekem egy kicsit, rendőr
34 Brody| gyerek abból él, amit ezek adnak-dobnak neki szerelmes levelek írásáért,
35 Godsu| tetszett, betölti a szobát. Mit adnának Párizsban egy ilyen hangért?~
36 Godsu| gondolatról sem tudna számot adni, s mindvégig csak azt hajtogatná: „
37 Petel| kisasszonyra:~- Visszajövök az Adolfhoz. Ügyeljen reá...~Beszélt,
38 Petel| keszkenyődet. Ha benn van az Adolfnál, hagyd ott. Oda csak én
39 Petel| hősködött a kis Mayer -, nem adom a harmadikat, az Adolfot,
40 Brody| mondta előre. Nem is igen adták neki oda; ha levele érkezett,
41 Brody| szidják, csúfolják, hogy affektál, és a sok szoknyájában olyan,
42 Petel| taszigálódva helyezkedett el a fák ágai közé, a libák szép sorban
43 Brody| igen levetkőzve. Középütt ágált egy magyar nadrágos gavallér,
44 Petel| Hússal, szolgálatára.~A néni aggódó igyekezettel mindjárt közbevágott:~-
45 Godsu| hazudozások nélkül, apai ágon olyan magasra föl tudná
46 Petel| Adolf...~Aztán így szólt Ágostonhoz:~- Hát menjen, menjen. Oh,
47 Godsu| cölöpökre zsúpszalmából font ágy, rajta egy rongyos darócköpeny,
48 Godsu| kiküldtem és leültem az ágya mellé. Kelemen a takaró
49 Brody| bement fehér és kék díszítésű ágyába lefeküdni.~- Szervusz, én
50 Godsu| sárkemence padkáján volt egy nagy agyagkorsó, letakarva nedves ronggyal,
51 Godsu| viskóból, és hozott egy barna agyagkorsóban vizet, egy kendőbe takarva
52 Petel| fölvernek tolvaj kiabálással az ágyamból a kend unokája mián... Hát
53 Brody| amilyent akar, ahol a maga ágyát is a szobaleány veti meg.
54 Brody| meg ruhástul bebújtak az ágyba.~A gazda, a rendőr jött
55 Petel| éjszakán átszólt a szomszéd kis ágyban forgolódó Cicához:~- Nem
56 Petel| hátat vetve a megvetett ágynak. Mikor a bakter künn hangosan
57 Petel| körül forgolódott.~- Az ágyneműim a mestergerendát érik, s
58 Brody| közepén, a földre vackolt ágyon nyugszik egy leány, vagy
59 Brody| figyelmeztette, hogy egyszer csak agyonüti a gyerekével, sőt azzal
60 Brody| a halász halászik...~- Ahá! - mondá a leány.~- Csakhogy
61 Godsu| Jajgatni kezdett és sírt, és ez ahelyett, hogy csillapította volna
62 Brody| zsellér a háttérben.~- Kend ahhoz nem ért. A nőt orvosilag
63 Brody| a nő homlokát, szelíden, áhítatosan. És odanyújtotta a képét:~-
64 Brody| és az jutott eszébe, hogy ahonnan kiűzték, oda sok minden
65 Petel| kék szemére, csepp piros ajakára földet hánytunk, s bárha
66 Petel| ódalgott. A leány rebegő ajakkal kérdezte:~- Mit tudjon rólam
67 Petel| szép nagy fiát: a pelyhedző ajakú Istvánt elcsalta Bardócz,
68 Brody| szőrszoknyát, ami szintén az ő ajándéka volt.~- A holmid itt marad
69 Brody| megsajnálta:~- Maga fog kapni sok ajándékot, selyemkendőt, török nagykendőt.
70 Petel| ablaktáblákat, nem félve már a hideg ájertől, s a vén Baranyai visszatért
71 Brody| összeharapta a kicsiny, de vastag ajkait, kezét a mellére szorította,
72 Brody| Hadonászva kardjával, szitkokkal ajkán - négyszer is nekiugratott.~
73 Petel| és a faluban az istállók ajtajában bőgtek a borjúk, az édes
74 Petel| Eszter! hej! - A házikón az ajtók be voltak zárva; az ablakban
75 Petel| kifeszített karral a nyitott ajtóra mutatott s oly mélyen és
76 Godsu| bezártam az ajtót. Szemben az ajtóval ült a kövezeten. Mikor meglátott
77 Godsu| nesztelenül érett meg, akár egy ákácfa, mely senki által sem ápolva,
78 Godsu| nem sértik a szemet. Magas akácfák veszik körül az egészet,
79 Petel| kifeszülve a nagy falatoktól, akadozva folytatta:~- Egy mindegyikért;
80 Brody| olykor egy-egy kis hecc nem akadt.~Éjjel muzsikát adtak boldog-boldogtalannak,
81 Brody| egy úr véletlenségből vagy akaratból meglövi a szolgáját, fizet
82 Godsu| uralomra benne, bénította-e meg akaraterejét, tette-e közönyössé önmaga
83 Petel| mint a virágot a mezőn - akárkinek. Nem különösképpen valakinek,
84 Brody| kifejtéséhez:~- Hogy mért akarlak én benneteket mind behordatni
85 Petel| szem port, vagy pók hálót akármelyik szegeletben, vagy akár csak
86 Godsu| semmit, mégis megértettem. Akármilyen kacskaringós az a sujtás;
87 Godsu| volna, vittek egyenesen föl, akármit gondolt az eszem. Mit takargassam
88 Petel| apóval víz ellenében.~- Azt akarod-e inkább, hogy magam vigyem
89 Godsu| őrök körülfogták és tolni akarták az ajtó felé, de Kelemen
90 Brody| Nem tettem semmit.~- Miért akartál gyufát inni?~- Csak.~- Még
91 Brody| de a tekintélyét is fenn akarván tartani ezek előtt, és hogy
92 Brody| nem tudta. Valami hármas akasztásról beszélt. Hogy egy szolgát
93 Brody| majdnem gőgösen ment előre az akasztófa felé.~Arccal a bajtársak
94 Brody| Halálra ítélték. Orvul lőtt - akasztófahalálra. Sárga arcát a szolgának
95 Godsu| ez gyalogszerre jutott! Akasztófáravaló hitelezők!~- Ha megígérték
96 Brody| Hogy egy szolgát háromszor akasztottak föl, vagy három szolgát
97 Godsu| élni végre is kellemes, de akihez ma már semmi köze!~Lili
98 Brody| megkeressék a kicsiny Jakabot, akiről a parasztlány nem tudott
99 Godsu| lett, megkopaszodott és akkora manzsettákat visel, hogy
100 Petel| leült az ő házuk elé, s akkorákat hazudott, hogy majd leszédültek...
101 Godsu| mert még az sem született akkorának, hogy csak úgy, se hideg,
102 Petel| fehérnép cihelődött fel akkorra, kérdezősködve, kiabálva.
103 Brody| Tudja maga, mit ér nekem egy aláírásom, ha odajegyzem a nevemet?
104 Godsu| tépte el.~A fogház legendás alakja lett belőle és ha lármás
105 Brody| mondá emelt hangon az alantas államhivatalnok -, attul
106 Brody| eredet, de nem volt semmiféle alapja. A falu közvéleménye azonban
107 Brody| sírt volna, de nem sírt. Alapjában pogány nagy természet, és
108 Petel| A bácsi akkor sunyorgott alattomosan, és meg volt elégedve magával,
109 Godsu| mikor azt a sok talpnyalást, alávaló hízelgést nyomtatva láttam.
110 Godsu| tartották és csak lopva, alázatos nézéssel vetették reá melankolikus
111 Godsu| és rémületet és könyörgő alázatosságot láttam bennök.~- Ne tegye,
112 Brody| úrrá teszel, a gyereked meg áldani fogja haló porodat.~A „haló
113 Brody| hazamegy. Igaz hát, hogy áldja meg az Isten... Elkapta
114 Brody| meg is csókolták:~- Isten áldjon, szívem!~A búcsúzkodás többi
115 Brody| könyű a szeméből.~Mégiscsak áldott jó emberek ezek a tiszt
116 Petel| látszott, hogy a kisasszony alig-alig állott.~- Jaj a botránykoztatónak -
117 Brody| nyurga fiatalembernek, akik alighanem a költői pályára készülve
118 Godsu| volt a megye legeslegelső alispánja. Fésűs kontyot viselt az
119 Brody| hogy a verebek palotájának aljában verje fel az otthonát:~-
120 Petel| api... - S egy tele, az alján jószagú füvekkel megágyazott
121 Petel| nyakravalós, kifoszladozott aljú, szűk nadrágban s feszes,
122 Brody| úr, csak a legünnepiesebb alkalmakkal volt velük. Egész nap dolgozott,
123 Brody| is, éhes is, álmos is, és alkalmasint a sok házasodás miatt jutott
124 Godsu| hirtelen elhallgattak. A séták alkalmával tiszteletteljesen kitértek
125 Petel| A Schultz és Weber cég alkalmazottja vagyok, a fölszerelő osztálynál.
126 Godsu| zászlóját is vihetem ilyen alkalommal, ha megsegít az isten. Micsoda
127 Brody| hóban. Kicsiny baj, nem alkati.~Hogy még jobban megnyugtassa
128 Godsu| is megállapította, hogy alkohol nincsen benne. Rendkívüli
129 Petel| néhány cserép virág; s az alkonyat homályában aludni látszottak
130 Petel| tutajos szomszéd... aki alkonyatkor átdöcögött az utca túlsó
131 Petel| A népakarat az állam. Mi alkotjuk, a törvény az, amit mi szabunk.~-
132 Godsu| életében az események nem alkottak korszakokat, hanem akinek
133 Brody| volt már a helyén, csak az alkóvban, a legfőbb helyen hiányzott
134 Brody| iránt érdeklődött.~Nemigen alkudtak, hamar megegyeztek, és azt
135 Brody| tekintett rá, hogy mi az.~Az alkusz ügyvéd, aki fiatal korában
136 Godsu| Az arca összeesett, az álla megnyúlt és egészséges,
137 Brody| emelt hangon az alantas államhivatalnok -, attul hiszi azt, hogy
138 Petel| mindennel?~- Mivel?~- Az állammal például?~- Mi az? A népakarat
139 Brody| a golyó, és megpörzsölte állán a szakállt.~Még mindig szitkozódva
140 Godsu| vetne, az én öregem ott állana némán, bután, s nem tudna
141 Godsu| mostani viselkedését ingerült állapotának tulajdonítom és megelégszem
142 Brody| különben is megszokták ezt az állapotot. Ugyanabból a huszárezredből
143 Brody| közepén, valamint egy erdei állat, amely látja, hogy bekerítették,
144 Brody| az édesből, a jóból, ez állati és isteni szeretkezésből.
145 Godsu| ám őméltóságának. Ki nem állhatja a dohányszagot. Hányszor
146 Godsu| vaságyon és a nyári pokróccal állig be volt takarva. A szemei
147 Brody| kockáztatta meg a valószínűtlen állítást a fiatal Jakab.~A rendőr
148 Godsu| ridegek. Azok a glédába állított városi sírok, azok a kaszárnyázott
149 Petel| nyelve, mohón kocogtatva állkapcsát, barátságosabban, oktatólag
150 Brody| egyszer megpróbálta szóba állni vele:~- Én jóba járok, Erzse,
151 Brody| gondoltam, magasabb!” Jöttek az állomások, csendőrök állnak posztot: „
152 Brody| mind kalapban, parazollal állottak őrt a sarkon, kilestek a
153 Petel| ott állott, és álmélkodva állottunk mind egy helyben, miközben
154 Petel| tőkét? - a szoba küszöbén állva, az elkeseredés bátorságával
155 Brody| amilyen kívül, mint az alma.~- Még csak tizenhét esztendős -
156 Godsu| fölébresztené nyugodalmas álmából, s kérdeznék tőle, kérnék,
157 Godsu| mozdulatlanság volt ez, sem az álmatag nyugalom, mely a nyári estéket,
158 Godsu| civilizációból mindössze nehány álmatlan óra jutott neki, melyeket
159 Petel| ostorával, amint ott állott, és álmélkodva állottunk mind egy helyben,
160 Brody| rögtön rátért arra, amit álmodott:~- Te pedig, Erzsébet, szedd
161 Petel| voltak zárva; az ablakban álmodozott néhány cserép virág; s az
162 Petel| Az, Cica. A Mari fiáról álmodtam.~Azután mindjárt utána tette:~-
163 Godsu| volt ez viharok nélkül; álmok nélkül való élet, telve
164 Brody| Mátra, keshedt is, éhes is, álmos is, és alkalmasint a sok
165 Brody| csészéket és kanalakat, álmosan, minden pillanatban leejtett
166 Godsu| vagy mi!~Hogy kihúzták alóla a gyékényt! Jó kortes volt;
167 Petel| aludni, Cica, de kerüli az álom a szememet.~Így hazudozott
168 Brody| volt a szobában. Az édesded álomban elcsitultak az alvók, mintha
169 Brody| horkoltak, ijedeztek. És ez álomgyárban mindenki ott volt már a
170 Petel| mindig úgy járva, mint egy álomlátó - ráesett Katica a kis zsidó
171 Godsu| szolgabíró szeretnék lenni az alsó-járásban.~- Vagy úgy! Várj, bejelentlek.~
172 Godsu| bementem a főispánhoz az alsó-járási szolgabíróság végett.~A
173 Brody| Megindult mezítláb, egy alsószoknyában, ki, az ismeretlen városba,
174 Brody| Aztán el is fújják a lámpát, alszanak.~A parasztlány félt egy
175 Brody| fülkébe, hogy megnézze, alszik-e a pajtása még? Föl akarta
176 Brody| papám, mondjad, hogy régen alszom; ma hajnalig olvasok. Más
177 Brody| hozzám cselédnek, nappal alszunk, éjjel mulatunk. Varratok
178 Petel| Dehogy, Cica, hiszen nem aludtam. Nem, mert mindent tudok,
179 Godsu| ugrik ki. Teszi magát, hogy aluszik, pedig jól lát a huncut!~-
180 Brody| nincs egyebe, mint ez a kis alvás. Se enni, se inni, se aludni,
181 Petel| soványnak, magában élőnek, mint ama, a mocsár szélén mélázó
182 Godsu| ahol értem és csépeltem, ameddig a bikacsök foszlányokra
183 Godsu| tartotta azt a komolyságot, amellyel ő és Géza a világban fölléptek,
184 Brody| arculatját, üde, fehér képét, amelyből barátságosan vigyorgott
185 Brody| tüzeltek, a nagy faágak, amelyek játszva rohantak le a folyam
186 Brody| olyan szépek voltak a hajók, amelyeken kártyáztak és tüzeltek,
187 Godsu| embercsoportnak egyik példánya volt ő, amelynek kaotikus tömegéből ki-kikelnek
188 Godsu| Aztán felutazás, parádé amerre a szemed lát! Az a rengeteg
189 Brody| józan. Tekintetével követte, amerről az aranyak feléje hangzottak,
190 Brody| nagy fazék, mint egy hordó, amiben a Tivadarka ruháját lehet
191 Petel| szóval:~- Quomodo valet amice?~Azok pedig nem tudtak diákul,
192 Petel| minden egyéb jó falatok, amiknek nincsen vége.~- Tán egy
193 Petel| nyírágvesszők az ablakpárkányon, amikre a legyek ráragadnak. Efféléket
194 Brody| parasztlányoknak a leveleit, neki is, amióta itt van, ő írta a titkosakat,
195 Brody| most valami történni fog, amitől az ösztöne megrendül, valami
196 Brody| a ház vaj kijeé,~Bedécs András urameé...~Öregasszonyoknak
197 Brody| vagy, Istennek teremtett angyala vagy.~A hízelgés, mint a
198 Brody| nagyobbik:~- Mi baja az anyádnak?~- Gyufát itt.~- Milyent?~-
199 Petel| Szép szőtteseim vannak az anyám ládájában, amit az ő két
200 Brody| rózsát nyilasztott ki az anyaság. A pesti nagyapát elfordította
201 Brody| odaadta, és visszamászott az anyjához, csak annyit mondott még:
202 Petel| galléromat, mert nem az apád vette...~- De kirázom a
203 Petel| Szerezz érdemeket arra, hogy apádat ismét feltalálhasd az igazak
204 Godsu| holmi hazudozások nélkül, apai ágon olyan magasra föl tudná
205 Petel| volt az igazi. Akivel az apáink éltek, ma megütött minket,
206 Brody| maga hallgatott a földi apáról, és csökönyösen annál maradt,
207 Brody| más, sokkal valószínűbb apát emlegetett. Egy helybeli
208 Brody| berohant az urak közé; gyermeke apjához, hogy rúgja és csikarja.~
209 Godsu| ákácfa, mely senki által sem ápolva, észrevétlen, a föld valamely
210 Petel| Marci, hogy áthúzhassuk az apóval víz ellenében.~- Azt akarod-e
211 Petel| visszautasította a kínálást, s apránként szopogatta az üveget.~-
212 Brody| Abba öntötte a bort, és úgy aprította bele a gyufafejeket, nem
213 Godsu| lát, szürke, és a szitázó aprószemű eső csak esik, esik, szüntelenül.
214 Brody| futó, rühes macska szeméből árad az előtte táncoló ördögi
215 Petel| dolgot. Rendesen el is ért Aradig szerencsésen a terhével (
216 Brody| Tekintetével követte, amerről az aranyak feléje hangzottak, és engedte,
217 Godsu| jó isten tudja, micsoda aranybányákat még! Ezek mostanában többször
218 Godsu| packázhatik? Kell is nekem a ti aranybányátok: úgyis csak ólmot szednék
219 Brody| Szép, mi? Nincs szebb az aranynál. De ma már ritka. Akarod?~
220 Godsu| sárguló nád, sás, káka mintegy aranyos visszfényt vert; a zöldek
221 Brody| erős, a mindenható tiszt. Aranyrojtos ruhájában, mellén a ragyogó
222 Brody| szeme fölcsillant, a két aranyról a két süldő jutott az eszébe.~
223 Godsu| fölpillantott s kezébe vette az aranyszegélyű kis kartonpapírost. Amint
224 Petel| beszéd következnék utána. Az aranyszínű bort a gyűszűnyi poharakból
225 Brody| zsebeibe, mintha az eladó föld árát akarta volna onnan kivágni.~
226 Brody| otthonról, a tavalyelőtti aratásból ismert - ráordított:~- Te
227 Petel| rendezze be a műhelyét az árával. Szent könyveket vitt nekik,
228 Godsu| egyszer a felügyelőnek az arcába is köpött.~A legkeményebb
229 Brody| szedte -, szinte előkelő arcához, patyolat színéhez föl-fölemelgette
230 Godsu| nyájas kifejezést adtak arcának. Egész megjelenése vonzó
231 Petel| végezni Márton bácsi. Az arcátlan legyek ingerkedtek a bácsival.
232 Brody| szerzett magának e sárga arcból, a hegyesre kifent bajuszból.~
233 Petel| orra kontúrja éles lett; az arcbőre idő előtt elfakult, s eleven
234 Godsu| Bementem a nagyterembe az arcképeket nézni. Jólesett látnom azokat
235 Godsu| a régi becsületes, nyílt arcokat. Elszorult a szívem, mikor
236 Godsu| izomereje, egészségtől viruló arcszíne, rendes pulzusa még az izgatottságot
237 Godsu| Elhallgattak mind a ketten. Az arcukon látszott, hogy élvezik a
238 Brody| látván a dajka csendes arculatját, üde, fehér képét, amelyből
239 Godsu| bagót.~Minden mozdulatán, arcvonásán látszott a teljes megelégedés.
240 Godsu| röhög, ha nyer; utálom. Az árendás zsidó vásáron van; a pap
241 Godsu| szabadon kieresztette a temető árka mellé legelni. Odahallatszott,
242 Brody| arcát a szolgának hirtelen árny borította el. De megint
243 Brody| összebújnak háta mögött a furcsa árnyak, árnyékai két nyurga fiatalembernek,
244 Godsu| majdnem kékbe játszó lett az árnyék. A sárguló nád, sás, káka
245 Godsu| az egyik hatalmas diófa árnyékában rabruhát mostak, abbahagyták
246 Brody| mögött a furcsa árnyak, árnyékai két nyurga fiatalembernek,
247 Petel| Kifizettem a házbérét, ah, drága árt adtam érte. A lelkem üdvösségét
248 Godsu| csak mint megszelídített ártalmatlan példány jelentkezik. Annak
249 Godsu| fegyver értékétől függ.~Egy ártatlan falu szélén, füvek és fák
250 Brody| azonfelül, loptál, verekedtél, ártottál, szeretőt tartottál?~- Nem
251 Brody| eldobták, nehogy Tivadarnak ártson. De most egyenesen ő kapta
252 Godsu| történt tegnap délután. Egy árva szóval sem mondtam többet
253 Brody| úgynevezett parasztcsirkével, aki árván, egymagában oda volt kötve
254 Godsu| szolgabírónak!~- Nem tudod, mikor árverezik a tanyáját?~- Talán a jövő
255 Godsu| unalom!~Hüke Pali egy hosszú ásítással felelt, s aztán széles tenyerével
256 Godsu| nyaldosta.~Hüke Pali jóízűt ásított, kiverte a pipáját, fölkelt
257 Brody| ellen, bárha nő volt, nem áskálódtak, inkább siettek vele tisztába
258 Godsu| úgy találja, hogy a többi asszonyismerőseinél én mégiscsak őszintébb vagyok.
259 Brody| Én hozzávágtam egyszer az asszonyomhoz egy kefét. Finom kefe volt,
260 Brody| nagy mellű, szép, fekete asszonyra azt mondták: ez a nagysága.
261 Brody| mórikálta magát az erős fekete asszonyság. Föléje hajolva pedig kellemeztette
262 Brody| átadta a szót az éltes pesti asszonyságnak. Az a lány elé állt, megvizsgálta,
263 Godsu| udvarra, bekergettem az asszonyt és a gazembert azonnal a
264 Brody| a ház úrnője egy idősebb asszonytestvérével minden premieren megjelent.
265 Petel| egy rozoga kocsiban, három aszalt szem szilvára hasonlítva
266 Godsu| embereket, amint a vizes, fényes aszfalton, behúzott nyakkal, ázva-fázva,
267 Godsu| ereszen át locsogva esett az aszfaltra.~- Elmúlt a nyár! - mondta
268 Brody| és kint őrzötte az apja asztagját, amíg csépeltek, és amikor
269 Godsu| Bazsó nekikönyökölt az asztalnak és beszélni kezdett:~- A
270 Brody| maga maradt. Egyedül ült az asztalnál, a lámpában már a bél égett,
271 Petel| Minden azon módon marad az asztalon, és senki meg se mer moccanni
272 Brody| szikkadt volt az arca, mint az aszú föld ‑, vágott egyet a botjával
273 Petel| szomszéd... aki alkonyatkor átdöcögött az utca túlsó feléről, s
274 Godsu| melynek olyan szívesen átengedjük magunkat.~Csak lassan haladtam
275 Petel| két szárnyát. Egy asszony átesett a szilfatönkön az udvaron,
276 Brody| félkezű fűtő állott előtte, átfogta a derekát, megfogta a kezét:~-
277 Petel| neked a Cserepes-kőnél (s áthajította a vízen a csokrot), mert
278 Petel| való munka az, Marci, hogy áthúzhassuk az apóval víz ellenében.~-
279 Petel| Szólítsa hát kend Esztert, majd áthúzzák ketten...~- Eszti!...~A
280 Godsu| vagytok Lencivel, különben már átjöttem volna előbb. Sokat ittatok-e?~-
281 Brody| ritkán látunk, ez a falu átka. Hozhattak volna egy kis
282 Brody| meg!~Fordított egyet az átkokon és a hangnemen is, énekelve,
283 Brody| volt már olyan haragos és átkos, olyan szépek voltak a hajók,
284 Brody| reszketett a keze, sem nem átkozódott, sem nem imádkozott, a szíve
285 Petel| füsttel megtelt levegőn átlángolt a tűz, bevilágítva a törpe,
286 Brody| Varratok neked selyemszoknyát, atlaszpruszlikot. De mit sírsz, akár nevetsz,
287 Godsu| legbarátságosabb a mocsár. A levegő átlátszóbb, nyugodtabb; nem csalnak
288 Godsu| nélkül belépett.~Hatalmas, atléta termetű, villogó szemű,
289 Brody| életbölcsességét~A közrendőr minden átmenet nélkül, rögtön rátért a
290 Petel| is, amit Cica alázatosan átnyújtott Márton bácsinak.~- Nem beteg
291 Petel| ízlelje meg az italt, api - s átnyújtotta az üveget, a száját megtörülve
292 Petel| fekete utcán, míg Marci átnyúlva a törpe kapun, megfogta
293 Godsu| odahajolt Lilihez, és gyöngéden átölelte a derekát. Lili szelíden
294 Petel| viszlek. Ez a hely rossz hely. Átok van rajta.~És mindjárt kinyílt
295 Godsu| tartjuk benne a lelket!~Átolvastam a k-i közlönyt elejétől
296 Brody| mindig leküldik a kisleány atrecájára, az öreg szülői kezébe.
297 Petel| szállingóztak. A keserű hang átszárnyalt a ködös levegőn.~A Katica
298 Petel| telvén el) egy éjszakán átszólt a szomszéd kis ágyban forgolódó
299 Brody| alantas államhivatalnok -, attul hiszi azt, hogy bíró, aki
300 Petel| kérdezősködve, kiabálva. Valaki átugrott a sövényen: kitárta a kapu
301 Brody| együtt; a rendőrségnél holnap átveheted.~- De éjszakának idején
302 Brody| hegyaljában, a Bikken keresztül átvilágított a rettenetes fény egész
303 Brody| szívén az utolsó látás, amely átvillant: egy gyermeket ábrázolt,
304 Petel| nagyon elkomorodott. Az atyafiai megszakították vele az összeköttetést,
305 Petel| Márton bácsié.~Oda járt audienciára, a tornácra mindenki, akinek
306 Brody| hogyan.~Aznap a fedémesi autodafé nem hagyta a tiszteket aludni.
307 Brody| virágok is nyíltak a zörgő avar alatt. Gondolta, itt meghál,
308 Brody| délszaknak az őszt - a temérdek avart -, és még mindehhez gyönyörűen
309 Godsu| elkezdte arcát törülgetni, s azalatt mondta:~- Miért nem izentetek
310 Brody| maguk sem értették: hogyan.~Aznap a fedémesi autodafé nem
311 Brody| anyja! - mondá könnyben ázó szemmel, mosolyogva.~- Hanem
312 Petel| eljárt mindennap (ingujjban azokban a nagy melegekben), s buzgón
313 Godsu| No, mi lesz? Hamar, ide azokkal a vasakkal!~- Legyen esze! -
314 Brody| kutyák álltak a kapuban, azoknak mondotta magában: „Szerbusz,
315 Brody| megkérdezte:~- Mit tettél azonfelül, loptál, verekedtél, ártottál,
316 Petel| mosolygott.~- Eh! mi meghagyjuk aztat önöknek. Mi a valósággal
317 Godsu| aszfalton, behúzott nyakkal, ázva-fázva, csepegő esernyők alatt
318 Brody| gyújtott:~- Maga az, Ferus bá? - kérdé barátságosan. Majd
319 Brody| nagyanyja annak a kis pesti babának, akit szoptatni kellett.
320 Brody| hangosan fölnevetett erre a babonára, biztatta a lányát, hogy
321 Godsu| lesütve a csipke fodrával babrált.~A komorna belépett és egy
322 Brody| érte cukrot. Hozok érte bábut, férfibábut, katonát!~Erre
323 Petel| Szakasztott ilyen a Márton bácsié.~Oda járt audienciára, a
324 Godsu| belékötötte nagy gonddal a bagót.~Minden mozdulatán, arcvonásán
325 Petel| Kompanizált vele, s minden ügyes bajában egyezkedett vele. Mikor
326 Godsu| Ki-ki törődjék a saját bajával - ha van neki. Nekem csak
327 Godsu| Nekem csak a nyulakkal van bajom télen, mikor nagy a hó,
328 Godsu| kerékkötőlánc segített a bajon. Azt nem bírta elszakítani
329 Godsu| hozzá Chateau Leoville?~- Bájos!~- Chapon de Styrie és hozzá
330 Brody| neki, megtörülte a kevés bajszát - oly szikkadt volt az arca,
331 Petel| kezében látni, még valami bajt szerezhet magának.~- Gyáva
332 Brody| akasztófa felé.~Arccal a bajtársak felé fordították.~A hadbíró
333 Godsu| szakáll borította. Hófehér bajusza rövidre volt nyírva, és
334 Godsu| aztán azt a sugár szép bajuszát, azt kérdezték tőle: „Ugye?
335 Brody| arcból, a hegyesre kifent bajuszból.~Büszkén, majdnem gőgösen
336 Brody| elsiettek, mert látták, hogy a bajuszos legény az ő halavány lányukat
337 Brody| vasútról befelé, a komfortábli bakján is szunyókált még, csak
338 Brody| volna, amint a leány a kocsi bakjára fölszállott. A falun mentek
339 Petel| fedelű szín alól, a kézvonó bakról egy borostos arcú vén, gyenge
340 Petel| mesterségedben, azt beszélik, hogy baktéroskodásodban... itt az Eszti, a jegyesem
341 Petel| sötétben ráugrott Sándor a bakterre, s torkon ragadta:~- Kend
342 Brody| volt akkor is, amikor a bal karját a cséplő elszakította,
343 Brody| Kisasszonyok, urak, Turdamé, Balancé!~Hanem amikor meglátta Erzsébetet,
344 Brody| izgatottan folytatá:~- A Balatont, amikor fölkel a nap, a
345 Brody| jön, és miért jött ide a bálba. Mert voltaképpen bál volt
346 Godsu| Csáp Jankó mondta, valami bálra készülnek odabent. Benéztem
347 Godsu| Párizsból? - kérdezé az öreg bámész arccal. - Soha nem hallottam
348 Godsu| mereven, majdnem fásult bámészsággal nézett le a földre.~- Mi
349 Godsu| cigarettára gyújtott és némán bámulta ő is a parazsat.~Mély csend
350 Brody| elébb méltatlankodtak, aztán bámultak, végre újráztak. Egy kövér
351 Godsu| ezt a dolgot. Sértett ez a bánásmód. Mit várat? Tudja, miért
352 Godsu| Micsoda célzás ez? Az apám banderista volt a koronázáskor, én
353 Brody| megzavarodott volna:~- Eladó-e még a Bándi Ferusék fél fertálya a mienk
354 Godsu| pihennem kellett.~Egy csendesen bandukoló nyúl közeledett feléje,
355 Brody| fejét, mi történt, miért bántják az anyját?~A kvártélyosné
356 Godsu| aki bosszút állott rajtam: bántódása ne legyen.~Nyújtsa nekem
357 Godsu| Nem!~- Mi baja?~- Semmi!~- Bántotta valaki?~- Nem!~És mialatt
358 Godsu| meg nekem! Vétkeztem, mert bántottam önt! Bocsásson meg! Tegnap
359 Petel| kellett senkinek, mióta a Baranyaiak vagyonilag leromlottak.~-
360 Petel| feltűnőbb volt, mert az öreg Baranyait nem valami istenes életet
361 Petel| Istvánt elcsalta Bardócz, a barát, a forradalomkor. Ott a
362 Petel| Itt leste meg a bácsi a barátistákat, akik tizenegy órakor értek
363 Godsu| barátnőre van utalva. Azok a barátnők!~Égető, kínos vágyat érzett
364 Godsu| Gyermeke nincs s így a barátnőre van utalva. Azok a barátnők!~
365 Petel| nem kért senkitől, így barátságban élt az egész világgal...
366 Godsu| törvényes igazságnak?~Az orvos barátságos szelídséggel, mosolygó szemekkel
367 Petel| mohón kocogtatva állkapcsát, barátságosabban, oktatólag elegyedett szóba
368 Petel| fényű szemei körül finom barázdákat szántott - tán a gond? vagy
369 Petel| pelyhedző ajakú Istvánt elcsalta Bardócz, a barát, a forradalomkor.
370 Godsu| nyírott fejű, zubbonyos barmokat kivéve, ebben a házban vagy
371 Godsu| Időnkint szippantott egyet barnára kiszítt makrapipájából,
372 Brody| elmúlnak, és az egész végtelen barnaságba vész.~Csak nagyon kicsinyt
373 Godsu| ellensúlyozva az érett-sárga nád, a barnulásnak induló káka és piszkosbarna
374 Petel| csípett be (valami bolond báróné volt), s ki se józanodik
375 Godsu| beszélte, mikor meglátták a bársony dolmányát, meg a kócsagos
376 Brody| Ki, ki!~Levétette vele a bársonycipőt, amelyet az reggel adott
377 Brody| mintha megroggyant volna a bátorság, ha a kocsmában mulattak,
378 Petel| küszöbén állva, az elkeseredés bátorságával öntötte ki a szívét a leány. -
379 Brody| Mondja, csak mondja ki bátran, lelkem. A Jakab már elmondta,
380 Godsu| Elpusztulunk. Hát aztán? Ez volt a Bazsók sorsa. Kerék föl, kerék
381 Godsu| esztendő múlva születendő Bazsónak az egészségére, aki meg
382 Godsu| szólt Hüke és megölelte Bazsót.~- De már erre iszunk egyet! -
383 Godsu| hivatalt kérni, Pali?~- Inkább beállanék béresnek! Szegény Feri!~
384 Brody| ennivalót is. Mind a kettővel bebocsátották.~Hadd sírják ki magukat!
385 Brody| szolgát egy úrért?!~Végképp beborozott az elméje, a gyomor és fej
386 Brody| volt vele: bús és friss, beborult, hullámzó feketeség, amely
387 Brody| a leányok meg ruhástul bebújtak az ágyba.~A gazda, a rendőr
388 Petel| eszméletlenül. Az ajtót erősen becsapta maga után...~Senki se mert
389 Brody| negyedik elesett és ócska. Abba becsengettek, ahol világos volt, oda
390 Brody| Kedden volt, a lovat becsméltem - megütött az ostorral!...
391 Brody| oly nyugodtan, rendesen, becsületesen csinálta a dolgát. Még hozzá
392 Brody| mondani.~- Ojjé, annak teszek becsületsértést, akinek akarok. Be nem zárathat,
393 Godsu| felakasztom magamat, semhogy becsukjanak emiatt a bitang miatt.~-
394 Brody| hunyorított a szemével, de becsukta a pilláit, amelyen a boldogság
395 Brody| uraknak, akik még nem voltak becsukva! Oly mélységes bolondságokat
396 Brody| Hát ez a ház vaj kijeé,~Bedécs András urameé...~Öregasszonyoknak
397 Godsu| a gödribe! Ezt is... bedobtuk. Aztán pukkadt... mint a
398 Godsu| egészen halvány volt; szemei beestek, csontos száraz kezei reszkettek,
399 Brody| a nagy munkának mintegy befejezéseül kezet fogott mindenkivel,
400 Godsu| hamarább.~Alighogy a pincér befejezte mondókáját, belépett Bazsó
401 Godsu| tépelődve néztem az öreget, befordult a temető kapuján egy parasztszekér,
402 Brody| lehetett, megszólalt a befüggönyözött vackán:~- De szoptatós dajkának
403 Petel| kedvünk jött a kabátunkat begombolni láttára.~Hárman mentek,
404 Petel| nadrágban s feszes, kis begombolt szürke kabátban felment
405 Brody| még meg se fürösztötte, begyöttek négyen, asszonyok, emberek.
406 Petel| az öregek élete? Istenem, beh kihalt a világ! Oh, nem
407 Godsu| gorombaságait a csukott zárkába behallották, felütötték a fejüket és
408 Godsu| szekrényben lógó fekete kabátját, behívta a hajdút, az ráadta, megkefélte
409 Brody| akarlak én benneteket mind behordatni a Szamosba? Csak azért,
410 Godsu| egy remekmívű ezüsttálcán behozta a holnapi déjeuner-tervezetet.~
411 Petel| mert mindent tudok, csak behunyom a szememet. Bár tudnék aludni,
412 Brody| kezét a mellére szorította, behunyt pillái alól kiszikrázott
413 Godsu| vizes, fényes aszfalton, behúzott nyakkal, ázva-fázva, csepegő
414 Brody| az anyja a hajánál fogva behúzta.~...Így mulatoztak egészen
415 Petel| könyvükkel. Ekkor a bácsi beinti a gyermekeket az utcáról,
416 Godsu| volt.~- A templomba csak bejár néha?~- Nem én! Minek? Nem
417 Godsu| alsó-járásban.~- Vagy úgy! Várj, bejelentlek.~Jankó kivette a szekrényben
418 Brody| ebben a legnagyobb. Maga bejön, és vesz magának. Nem kéri
419 Godsu| mikor nagy a hó, mert akkor bejönnek a huncutok, és lerágják
420 Petel| el, ami dolgotok van... Bejössz, Sándor?~- Nem, api! Sürgős
421 Petel| leánykorában... és egy rókatorkú bekecs, amit a királyné is elviselhetne.~
422 Brody| Ó, hogy megörült neki. A bekecse zsebében még ott volt -
423 Brody| bogarak ellen - trágyával bekennek. A pesti nagyszülők ellenben
424 Godsu| Leszaladtam az udvarra, bekergettem az asszonyt és a gazembert
425 Brody| állat, amely látja, hogy bekerítették, mindenfelőlről gyilkos
426 Petel| kotyogva a szín alá, és a békés kérődző tehén körül dongtak
427 Petel| Istene... Hagyjanak nekem békét. Hősködött a figura kis
428 Petel| riglizik a kaput, nehogy bekiáltsa, hogy szép napos időnk va...~-
429 Brody| ahol világos volt, oda bekopogtattak, beléptek, a kis Jakabra
430 Brody| második napon. Ki akart velük békülni hirtelen, de amíg gondolkozott,
431 Brody| asztalnál, a lámpában már a bél égett, reggel volt, a szobában
432 Godsu| kacsák repülése okoz; a beláthatlan magasságban járó vadludak
433 Godsu| kacagni, hogy szinte rengett belé a kocsma.~- Micsoda isteni
434 Godsu| közben édes, lágy hangjával beleénekelt a muzsikába:~A leányka nem
435 Godsu| szobában. Ez a gondolat belefészkelte magát a lelkébe és űzi,
436 Brody| aludt ‑ fölrezzent, és újra belefogott a suvickolásba. Szeretett
437 Petel| farkas-bárányt, kántálva, hogy belekábult az ember... Hol vannak mind;
438 Petel| galáns csizmadia, mert Mayer belekapott a polgár torkába, s bizonyosan
439 Brody| szerette volna, ha az egész belekerül az újságba.~Az önzetlenebb
440 Brody| témába is éppen csak hogy belekezdett:~- A fej, az urak, mink
441 Godsu| meg már a feleségembe is belekötött. Lepiszkolta a feleségemet,
442 Godsu| aztán egy darab rongyot, s belékötötte nagy gonddal a bagót.~Minden
443 Petel| beszélek, Eszti! Látod! nagyon belénőttél a szívembe, és féltelek...
444 Godsu| mi az elegáns! No, jó. Belenyugodtam.~- Lehet-e beszélni az öreggel? -
445 Brody| mellett? - szólt fennen, s belenyúlt a lajbija zsebeibe, mintha
446 Petel| maga után...~Senki se mert belépni.~Később a házikó ajtaja
447 Brody| volt, oda bekopogtattak, beléptek, a kis Jakabra csaknem ráléptek:
448 Godsu| neki.~Szegény Jankó egészen belesápadt.~- Hát megbolondultál, Ferkó? -
449 Brody| lélegzetét visszafojtva, belesett. A zongora mellett ült,
450 Brody| leány kezét, aki szinte beleszédült a gondolatba, hogy a két
451 Godsu| Hüke Kristóf, az egyszemű, beleszeretett egy olasz kisasszonyba,
452 Brody| ismerje el, egyszer úgyis beleszúrnak. Én már két embert öltem
453 Brody| méltó, idd meg.~A leány belevágott a körmeivel a legény karjába,
454 Brody| Mindent megállapított, mindent belevésett az elméjébe, amíg - hiába
455 Brody| hogy nem értette maga sem, belezavarodott, más tárgyra tért tehát.
456 Brody| legislegalsóbbra.~- Jaj, de ihatnám belőled! - mondá hangosan. Mert
457 Godsu| pillanat alatt kivált volna belőlem, és saját magam előtt láttam
458 Godsu| visel, hogy alig látszik ki belőlük a kezefeje. A kisujján meg
459 Petel| még ezt a falat száraz bélpecsenyét vagy ezt a finom szelet
460 Godsu| egészen fiatal ember volt?~- A belső kívánság hozott ide. Nem
461 Brody| vasút ne volna! Kirázta belüle a lelket. Először ment rajta,
462 Godsu| viskóba.~Hallottam, amint belülről bereteszelte az ajtót.~ ~
463 Godsu| komédiát, Tisza-szabályozást, belvízlevezetést, meg a jó isten tudja, micsoda
464 Godsu| mint szoba, s a szegénység bélyege, a piszok és penész rajta
465 Godsu| a hajdú és jelenti, hogy bemehetek, és kezdi rólam leszedni
466 Brody| szeretett volna már vagy egyszer bemenni Pestre, ki a Dunához, legfőképpen
467 Petel| írásaimat van szerencsém bemutatni...~S odaadta a Cica néni
468 Godsu| genere Kund!” Igaz, 1549-ben hiba esett a nemzetségbe,
469 Petel| nem vagyok keresztény. Én Ben-berisz vagyok, az ég fia, gyermeke
470 Godsu| öntudatlanul uralomra benne, bénította-e meg akaraterejét, tette-e
471 Godsu| könyörgő alázatosságot láttam bennök.~- Ne tegye, kérem... kérem!
472 Godsu| eltemetett igazság rothadna bennük. A rengetek telefirkált
473 Godsu| Kellemetlen, dohos volt bent a levegő, s iparkodtam ki
474 Brody| járásorvost is, aki Erzsébetet beoltotta, mielőtt megkapta a hólyagos
475 Brody| amit tud... De hallgatott, bepillantott a kocsiba, ahol a szopós
476 Brody| született őutána; segítette bepólyázni, ha tehette, kiszökött a
477 Brody| helyette a zsellér, aki még a bér mibenléte iránt érdeklődött.~
478 Petel| délutánonkint az utcám végén zöldülő berekben; tatarozta kívül-belül;
479 Petel| sapkáját, s vadul nekiment a bereknek, mint egy kivert bika, s
480 Godsu| Pali?~- Inkább beállanék béresnek! Szegény Feri!~Lihegve jött
481 Godsu| Hallottam, amint belülről bereteszelte az ajtót.~ ~
482 Brody| szomorúan:~Kijeé ez a ház kijeé,~Beró János urameé.~Hát ez a ház
483 Brody| elöntötte a harag, hogy csaknem berohant az urak közé; gyermeke apjához,
484 Brody| házmester csengettyűje, amint berreg. A bakter tülkölését vagy
485 Petel| hozzám a legények.~Marci berúgta a tőkét a lejtős udvaron.~-
486 Petel| a forradalomkor. Ott a Besén mentek ki, nagy dobszóval,
487 Brody| bogaram! - mondá a dada, és besietett hozzá. A nagysága, az öreg
488 Godsu| láttam magamat, az izmos bestiát.~A nyöszörgő gyönge ember
489 Brody| A fiú vigasztalta furcsa beszéddel, mintha megzavarodott volna:~-
490 Petel| kocsi; a fáklyák; a püspök beszéde; a dalárda éneke; s elfeledtük
491 Godsu| lelkéből látszott fakadni, beszédében valami édes nyugalom, szelíd
492 Petel| közöttünk, leereszkedő, nyájas beszédével ölve az embereket, ami csak
493 Brody| otthoni dolgokról való nagy beszélgetésekben. Talán a Jakab haragszik
494 Brody| emberre valahogy rájött a beszélgető kedv, bele is fogott, hogy
495 Petel| beszélsz...~- Hiszen akkor beszélhetek aztán... Bolond vagy, Sándor!
496 Petel| magadra! Azt akarod, hogy beszéljek?... Láttam azt a virágot,
497 Petel| hangon, mintha a föld alól beszélne ki:~- S maga, kisasszony
498 Petel| megláttál, s egyebet is beszélnek rólad, hogy esténként ki
499 Petel| No és hát - rosszul esik beszélnem róla - az lett, hogy a kis
500 Godsu| Gézával évek óta nincs mit beszélnie. Ha egymás mellett vannak,
501 Godsu| a paripák! Szegény apám beszélte, mikor meglátták a bársony
502 Godsu| őrült. Mialatt az orvossal beszéltem, jelentette a kulcsár, hogy
|