1549-besze | beszo-egysz | egyug-farad | farka-gyere | gyerg-iroda | irok-kisis | kiski-leszo | letak-mijar | miken-osztj | ottha-siket | sikit-tarto | tarts-vedte | vegbo-zuzot
Rész
503 Petel| kiszállott a sáros útra; a papot beszorította a kocsiba a megháborodott
504 Brody| ablakot, azt, amely nem volt betapasztva, és pár szóval bevezetvén
505 Brody| gugás volnál, csúnya volnál, betennének a kórházba, meg is élnél.
506 Petel| ajtaja megnyílt, s valaki betette maga után. A pap lépett
507 Petel| botránykoztatónak - hallszott, amint betették az ajtót. - Szerencsétlen.
508 Brody| az ajtó nem volt egészen betéve. A parasztleány, mellén
509 Godsu| hajlékonyságával úgy tetszett, betölti a szobát. Mit adnának Párizsban
510 Petel| odaadta a Cica néni nagy betűs, reszkető kézzel írott levelét.~-
511 Petel| néni segített, míg a székbe beültethette. A bácsi hangtalanul rebegte:~-
512 Brody| alatt. Gondolta, itt meghál, bevárja a reggelt. De minek lesz
513 Godsu| szolgabíró lenni; nem tudom bevenni a komédiátokat! Adj isten,
514 Brody| betapasztva, és pár szóval bevezetvén az ügyet, átadta a szót
515 Petel| levegőn átlángolt a tűz, bevilágítva a törpe, sötét szobát.~A
516 Brody| valami. Azonban a reggeli hó bevilágítván a szobába: a színes rongyokból
517 Petel| szortyogó szerszámot nem szabad bevinni a tisztaszobába).~Szakasztott
518 Godsu| volt a kocsi elé fogva.~- Bevisz-e, bátya, a faluba?~- Nem
519 Brody| Mit csináljak a koldussal? Bezárjam? Megeszik az országot, föleszik
520 Brody| haragtól:~- Legalább azokat bezárnák. Fizethetnének!~Valami jutott
521 Godsu| meglátott és észrevette, hogy bezárom az ajtót, azt mondta nekem,
522 Petel| megmaradt házacskába, s a bezárt ajtón nem tudja kinézni
523 Brody| vagyok hű gyermeked koporsód bezártáig, Császár Kiss Klára, gyerek.”~
524 Godsu| lementem hozzá a sötétbe és bezártam az ajtót. Szemben az ajtóval
525 Godsu| eltörte a jobb karját, bezúzta két bordáját és egy frissen
526 Petel| bereknek, mint egy kivert bika, s ott ődöngött komoran,
527 Godsu| és csépeltem, ameddig a bikacsök foszlányokra szakadt. Aztán
528 Godsu| pofozni és ütni és verni a bikacsökkel a fejét, a lábát, a hátát,
529 Godsu| magamhoz vettem egy újdonatúj bikacsököt, lementem hozzá a sötétbe
530 Godsu| nyögött és fújt, mint ahogy a bikák szoktak. Legföljebb a puffanásokat
531 Brody| állott.~A hegyaljában, a Bikken keresztül átvilágított a
532 Godsu| Minek a bírák? Minek a bilincs!~Alázatosan bocsánatot fogok
533 Godsu| asszony, és az ördög nem bír vele. Az anyja éppen ilyen
534 Godsu| szükségem bírákra.~Minek a bírák? Minek a bilincs!~Alázatosan
535 Godsu| Érzem, nekem nincs szükségem bírákra.~Minek a bírák? Minek a
536 Godsu| Értette! No, fajankók, gyertek birkózni!~És Kelemen felgyűrte a
537 Brody| börtönben sem tudták szólásra bírni. Hiába vesződött vele a
538 Godsu| legmegbízhatóbb szakács az egész birodalomban. Kitűnő, igazán kitűnő!
539 Godsu| tudatában kész az egész világgal birokrakelni. Nézése gőgös volt; hatalmas
540 Brody| gazdája, aki ott volt a bíróságban, fessen, mint mindig, de
541 Brody| hogy megvesztegessen egy bírót, aki igazságos pörében ítélt.
542 Brody| kivitte”. Persze hogy a bírótól nem kérdezhette meg soha,
543 Godsu| Még csak sejtelemmel sem bírt azon ezer és ezer névtelen
544 Godsu| segített a bajon. Azt nem bírta elszakítani és hideg közönnyel
545 Godsu| forme, patisseries, fruits, bisquits; L. Reederer, liqueurs,
546 Petel| hogy majd leszédültek... A bivalykereskedő, a zsíros kabátú vén rác.
547 Brody| gyűjjenek értem!” Abban bizakodott hogy az soká lesz, de amikor
548 Petel| népet, a párt megbízásából. Bizalmas körben hajlandó vagyok írásaimat
549 Brody| és a házikisasszony igen bizalmasak voltak, még tegeződtek is,
550 Petel| tudna semmit az unokájáról, bizalmasan Cicához fordult:~- Látja
551 Brody| rajtakaptak, hogy a gazdájával bizalmaskodott, kint volt az uccán. A házmester
552 Brody| levenni róla a szemeit.~Bizalmat; bátorságot, biztonságot
553 Brody| majd megmutatom! - szólt bizalomgerjesztően. De a lány nem hallgatott
554 Godsu| tisztaság, mely azt látszott bizonyítani, hogy lelke sohasem háborgott,
555 Petel| adja azt is?~A bácsi hangja bizonytalanabb lett. A fickó gúnyosan mosolygott.~-
556 Petel| kend mindenbe, amit nem bíztak kendre... Semmi se bizonyos
557 Petel| A fickó nekibátorodott a biztatástól:~- Az ócska fölfogást tartsák
558 Brody| sandalított rájuk a szemével. Biztatni akarta őket, szeretett volna
559 Brody| fölnevetett erre a babonára, biztatta a lányát, hogy ne féljen,
560 Brody| szemeit.~Bizalmat; bátorságot, biztonságot szerzett magának e sárga
561 Godsu| a megyei privilégiumokat biztosítja. Ezzel a kezdettel nekem
562 Godsu| szalonokban, színházakban kísértő blazírt férfiak és asszonyok ismeretlen
563 Brody| ahol valami öreg csavargó bóbiskol már; uras tartással, szurtos
564 Godsu| nézni.~Lili nem felelt.~- Bocsáss meg nekem, Lili! Látod,
565 Godsu| tudom, hogy ön meg fog nekem bocsátani. Mindent el kell mondanom,
566 Brody| golyó. A kocsi mögött, a bodzagarád alatt, korán kelő kofaasszonyok
567 Godsu| is köpött.~A legkeményebb böjtöléssel összekötött büntetések sem
568 Brody| nyughatnak estve. Egy kissé hátba bökte a könyökével:~- Eridj.~Ezek
569 Godsu| mutatóujjával gyorsan felém bökve kérdezte:~- Maga itt a felügyelő?~-
570 Brody| hogy megverje őket; de bölcsessége győzött indulatán, keserű
571 Brody| szemöldeit, s hallgatott.~A börtönben sem tudták szólásra bírni.
572 Brody| gazdát magukra hagyta a börtönőr. Az ajtón át hallotta, hogy
573 Godsu| vagyok ragadtatva!~- Filet de boeuf à la jardinière?~- Impozáns!~-
574 Godsu| éljen ő is az istennek egyéb bogarai között. Miattam, akár födözze
575 Brody| panaszkodott:~- Megyek, megyek, bogaram! - mondá a dada, és besietett
576 Petel| az lett, hogy a kis szőke bogárkát is eltettük a zöld pázsit
577 Godsu| hiszen illumináltam! Egy boglya szalma világította meg a
578 Brody| kacagni, amint keservesen bőgött a paraszt.~Másképp is alig
579 Petel| faluban az istállók ajtajában bőgtek a borjúk, az édes tejre
580 Brody| vele a profosz, a hadbíró; bohókás tekintetet vágott, sunyin
581 Petel| is gondoltam, Eszter! Egy bokor bábakalácsot szakítottam
582 Petel| teremtette a felséges Isten éppen Bokos Sándornak, hanem annak,
583 Godsu| múlva eltűnt a temető fái, bokrai között.~Míg az öreg odajárt,
584 Godsu| Az egész temető teli van bokrokkal, gazzal, csak itt-ott piroslik
585 Petel| Tízen kiáltották: „Ne bántsd Boldizsárt.” „Az ablakon szökött ki
586 Brody| akadt.~Éjjel muzsikát adtak boldog-boldogtalannak, a Samu zsidó feleségének,
587 Petel| Isten ellen... akit pedig boldogan féltek. A bácsi igen jóba
588 Brody| becsukta a pilláit, amelyen a boldogság könnyei ott vibráltak még.~
589 Godsu| önámítási képességünk a boldogsági mániának szimptómája-e?~
590 Brody| sötétben megölelte:~- Ó, mily boldogtalan vagyok! - sóhajtá.~- Amiért
591 Petel| hírekkel traktálva, búsan bólingatott, mondván:~- Végünk van,
592 Godsu| rajta a szerszám, s úgy bólintott apám helyett: „Igen, azok
593 Brody| becsukva! Oly mélységes bolondságokat beszélt össze, hogy nem
594 Godsu| hogy egyszer valami nagy bolondságot fog elkövetni. Türelemre
595 Petel| A bácsi pedig nagyokat bólongatott jobbra-balra a karosszéken;
596 Brody| Szaladva egész a szenes boltjáig ért, ott ösztönszerűleg
597 Brody| boltomban, ezer tucat is. Az én boltom ebben a legnagyobb. Maga
598 Brody| nagykendőt. Az van az én boltomban, ezer tucat is. Az én boltom
599 Brody| magának jönni kell, az nem boltos, az ügyvéd!~- Hallod, Erzsébet,
600 Petel| varrt - azt beszélik - a boltosoknak, hogy szükséget ne lásson
601 Godsu| bolond a nemzetségem, az a bolygó Bazsó is azt ordítaná a
602 Petel| leány vontatva vette fel a bolyhos virágot.~A víz szélén egy
603 Godsu| egy Bazsó még azután is bolyogna a mindenségben. Tudom, hogy
604 Petel| mindenkihez.~Az éjszaka csendesen bontogatta fátyolát, s elcsendesedett
605 Godsu| Hüke és fenékig kiitta a borát.~- Ne bántsd szegényt! -
606 Petel| elhajtsz? Azt hiszed: olyan bordában szőttek, hogy elmozdíthasson
607 Godsu| tudtam elaludni és a saját bordáimon tapogattam ki az ő vékony
608 Godsu| tapogattam ki az ő vékony bordáinak a zúzott helyeit.~Láttam
609 Petel| csűröskertben; meleg szív a gazda bordája alatt - mi kell még ezenfelül
610 Godsu| jobb karját, bezúzta két bordáját és egy frissen vágott somfabottal
611 Petel| házsártoskodjék... mert az ő bőrére jár a játék... Ha nem ő
612 Petel| istállók ajtajában bőgtek a borjúk, az édes tejre vágyakozva.
613 Petel| alól, a kézvonó bakról egy borostos arcú vén, gyenge ember nyögve
614 Godsu| mondott:~- Itt vagyok! Van-e borotok?~- Milyet iszol, Feri?~-
615 Godsu| fojtó füst.~Hüke Pali a bőrpamlagra heveredve pihent. Időnkint
616 Petel| Sőt uras könnyelműséggel, borral, lóval, szeretővel verte
617 Petel| hamisan megfenyegeti:~- Mit borsolja már a véremet, Cica?~A néni
618 Brody| vacsorára, és mit iszik hozzá, bort-e, sört-e? „Sört kell inni
619 Godsu| kabátjába. Arca piros volt a bortól és egészségtől. Hatalmas
620 Godsu| elfelejtette néha.~Szomorú, borús októberi nap ez a mai. A
621 Brody| kávéztak, hideg kávét ittak.~A borzas kisleány megint kidugta
622 Godsu| ketten vagyunk az utolsók! Borzasztó egy délután volt ez!~- Vajon
623 Godsu| megvizsgáltam a Piryt. Mondhatom, borzasztóan elbánt vele.~- Azt tudom.~
624 Godsu| raktározva, egész undorában, borzasztóságában éreztették velem a halál
625 Brody| fiúk, ne féljetek!”~Neki borzongott egy kissé a teste, de nem
626 Godsu| dolgoznak.~Nem ismeri azt a bőségben úszó, falánk osztályt, mely
627 Petel| magának.~- Gyáva asszony - bosszantotta a nénit. - Csak jönne, jönne,
628 Godsu| tettel megbántottam és aki bosszút állott rajtam: bántódása
629 Godsu| napról napra ingereltem, bőszítettem és magamra uszítottam, különösen
630 Brody| aszú föld ‑, vágott egyet a botjával a levegőbe, és elment aludni.
631 Petel| hány van eldugva... kibe botoltok... Hazamenjetek...~Az öregember
632 Brody| piszkába.~Amint szédülten botorkált lefelé a lépcsőn, a szemei
633 Godsu| keresztül, kalap nélkül, majdnem botorkázva jön.~Arca egészen halvány
634 Petel| szökdösnek ki a legények? s botránkoztatod az egész sort...~- Héj -
635 Petel| csináljak.~Már megvolt a botrány; a szomszédság mind ott
636 Petel| alig-alig állott.~- Jaj a botránykoztatónak - hallszott, amint betették
637 Petel| őt, ha nem akarja, hogy botrányt csináljak.~Már megvolt a
638 Godsu| oeufs! Következik: Petit bouchées à la Reine! Jó?~- Kitűnő! -
639 Petel| anyád leánya vagy. Annak is bőven szabták ki a könnyzacskóját,
640 Brody| Hajnalfelé eloszlottak mégis. Brandel báró - a hadnagy - nem tágított
641 Petel| féljen.~S ismét ettek kávét, brassai cvibakkal, mert ebben nincsen
642 Brody| Samut vitték a miskolci brigádba. Mosolyogva hallgatott az
643 Brody| meg se hagyták melegedni a brigádban. Elvették szép katonaruháját,
644 Brody| BRÓDY SÁNDOR~ (1863-1924)~~~
645 Godsu| expressz Oriental hosszú, bronzszínű kocsijaival. Nehány utas
646 Brody| volt egy félpipa dohánya, a búbos hideg, és biztosan tudta,
647 Brody| szoknyájában olyan, mint egy repülő bubus. Aztán el is fújják a lámpát,
648 Brody| hangnemen is, énekelve, mint a búcsúsok, kívánta számukra a halált:~-
649 Brody| Isten áldjon, szívem!~A búcsúzkodás többi része éneklő jajgatásba
650 Brody| vérétől, lelke gyerekétől. Búcsúzóra még egyszer meg akarta szoptatni,
651 Brody| ünnepélyes hangon gratulált a budapesti vendégeknek. Aztán vidáman -
652 Brody| Hozhattak volna egy kis sajtot Budapestről. Budapest csak Budapest! ‑
653 Brody| hogy meghalnak ettől a büdösségtől. Az orvos kinyittatta a
654 Brody| kifért, kiáltá:~- Az Isten büntesse meg őket! Süllyessze el
655 Godsu| viselkedéséért négyórai kurtavassal büntetem.~- Eh! Szamárság, amit beszél.
656 Godsu| mondtam neki.~- Az önök büntetéséhez semmi közöm! Rámadták, mint
657 Godsu| böjtöléssel összekötött büntetések sem fogtak rajta és hetek
658 Godsu| mi. A sértésekért külön büntetéseket kapott és kap; majd megunja!~
659 Godsu| kurtavasra ítélem és ezt a büntetést a sötét zárkában fogja elszenvedni!~-
660 Godsu| monarchák csalásait, a buta bürokrácia furfangjait nem ismeri.
661 Brody| a kliens boldog volt, és büszke az ügyvédjére, hogy a dolgot „
662 Brody| bizonyos utálattal, de nem büszkeség nélkül.~A disznó hallatára
663 Petel| szemeiből két kövér csepp buggyant ki. A néni eltakarta az
664 Petel| Eszti? mert nem látlak. Hol bujkálsz az emberek szeme elől? A
665 Godsu| midőn a késői hajtások alig bújnak ki a földből, s eleven zöldjük
666 Godsu| melyben az ember csak itt-ott bukkan sírra, s a tömeges fakeresztsorok,
667 Brody| öreg, mint valami kicsiny bűn; versenyt szaladt vele,
668 Brody| illatosak voltak. A férfi városi bundájából csak úgy áradt ki a mósusz,
669 Godsu| eszméi, küzdelmei, erényei és bűnei nesztelenül suhantak el
670 Petel| az Isten bocsássa meg a bűnét.~Aztán igen szuszogós lesz
671 Godsu| valami idegen ruhát. Gyári bűnhődés! A hivatalos szenvedésnek
672 Godsu| Bűnhődni vágytam!~- Hiszen, ön bűnhődik, ön szenved! - mondtam neki.~-
673 Godsu| kényszerítettem egy embert!~Bűnhődni vágytam!~- Hiszen, ön bűnhődik,
674 Petel| rettenetes fogással a támasztó bunkót. Elfordult a víztől, hanem
675 Petel| Cicához fordult:~- Látja a bűnöm büntetését? látja-e, Cica?
676 Brody| maga apját vagy rokonát, ha bűntényt követ el, vagy végrehajtani
677 Petel| haragos növénytől.~- De mi búra gondol, Cica? Tán a fiatalságát
678 Petel| szólt:~- Kávé? Ez a puha burzsoá csemegéje. Mi, ha szabad
679 Brody| és megrágja. Miattam ne búslakodj, maradj te csak Pesten,
680 Brody| amikor vigasztalták:~- Ne búsulj, Samu, azért még nem visznek
681 Brody| nem visznek vesztőre...~- Búsuljon a ló! - azt felelte. Szerették
682 Godsu| öregem ott állana némán, bután, s nem tudna egyebet mondani,
683 Godsu| kis asztal volt az egész bútorzat. A hasas sárkemence padkáján
684 Brody| a malomba, ott van a sok búza...” A halk énekszóra a kislány
685 Brody| asztag alatt, amikor az apja búzáját csépelték. Erzsébet marokszedő
686 Brody| lyányom, lelkem, gyermekem, búzám, tengeli-galambom, elmegy
687 Godsu| rengetek telefirkált papiros bűze az. Mindegy. Mi közöm hozzá?
688 Petel| azokban a nagy melegekben), s buzgón dicsérte a Véghetetlent,
689 Petel| hallod-e?~A havasi víz buzogva omlott le a mederben, el-elnyelve
690 Godsu| Styrie és hozzá Steinburg Cabinet?~- Paul csókolnivaló ember,
691 Godsu| L. Reederer, liqueurs, café! Készen vagyunk! - szólt
692 Brody| fővárosi háziorvos rá ne cáfolhasson, még néhány kérdést intézett
693 Brody| valamennyien ünnepi ruhában, cakompak. Intett nekik a fejével,
694 Godsu| Gézát, aki mellett akkor carussellt lovagolt, de ez a kellemes,
695 Godsu| az isten. Micsoda isteni cécó lehetett az, komám! Egy
696 Brody| a rendőrtől?~- Van-e már cédulád?~- Odaadom az enyém, add
697 Petel| Mindenesetre. A Schultz és Weber cég alkalmazottja vagyok, a
698 Petel| kézzel írott levelét.~- S mi célból jött hozzánk, barátom?~-
699 Petel| acéllal kivert duplát - és célozgatott a bácsi, bárha a fegyvernek
700 Godsu| bolondokat is beszélni!~- Micsoda célzás ez? Az apám banderista volt
701 Godsu| Chateau Leoville?~- Bájos!~- Chapon de Styrie és hozzá Steinburg
702 Godsu| chevreuil? Compotes és hozzá Chateau Leoville?~- Bájos!~- Chapon
703 Godsu| Impozáns!~- Selle de chevreuil? Compotes és hozzá Chateau
704 Petel| Mit fogott meg kend? - cibálták a baktert mindenfelől. Az
705 Petel| magával, hogy ráriaszthatott Cicára...~A magyar nadrágját sohase
706 Petel| Részeg kend?~- A kisasszony cicázott, nem az öreg...~- Hát cicázzék
707 Petel| gitárját... A gyerekek pedig cicáztak az utca közepén, keringőket
708 Petel| cicázott, nem az öreg...~- Hát cicázzék a tüzes pokolban, ahova
709 Brody| de a másik szemével már Cicerót másolta.~Erzsébet rándított
710 Brody| süldők, halálos vétek, ha cigánykézre kerülnek, éhen meghalván.
711 Godsu| az erős tüzelés miatt.~A cigányok egyenként lopóztak be a
712 Brody| tágított egyedül. Fogta a cigányokat, s ment egyenesen az orvos
713 Brody| dadának.” A falu végén, a cigányputrik előtt álló öreg vályogvető,
714 Godsu| kandalló tüzébe.~Géza gépiesen cigarettára gyújtott és némán bámulta
715 Brody| hangjuk rekedt volt a sok cigarettázástól, de oly meleg, boldog és
716 Godsu| mondta Géza, egyet szippantva cigarettején.~- Truites de rivière?~-
717 Petel| fordultak. Addig néhány fehérnép cihelődött fel akkorra, kérdezősködve,
718 Brody| uras tartással, szurtos cilinderrel a fején. Ez hamar megkérte
719 Godsu| ember előtte idegen. Jó cimborának tartja Gézát, akivel együtt
720 Brody| fürdés! - mondá az egyik cinikusan.~- Még egy lépés, és maga
721 Brody| egyszeriben derékon kapta. Az cipeltette magát egy darabig, mint
722 Brody| közönségnek, és a magyar nadrágos cipészt pénzért fogadták az utolsó
723 Brody| könyv meg egy pár új női cipő. Reátette valami frajla.~
724 Brody| Erzsébetnek valami régi cipőt kellett venni. Eddig, ha
725 Godsu| ronggyal, a sarokban egy kopott cirokseprő - más nem volt a szobában.~
726 Brody| látszott ki egy vékony gerenda. Civilek mozgolódtak körülte...~Kaál
727 Godsu| egészséges mind a kettő.~A civilizációból mindössze nehány álmatlan
728 Godsu| ember, aki az évezredek civilizációjában csak mint megszelídített
729 Godsu| akik a jövő nemzedékek civilizációját előkészítik, és akik őrült
730 Petel| Akikkel kereskedtek, akikkel civódtak, szeretkeztek. A tutajos
731 Godsu| Egy keskeny, a földbe vert cölöpökre zsúpszalmából font ágy,
732 Godsu| megtapogatta a kar- és combizmokat és úgy tett, mintha a leheletét
733 Godsu| kékre-zöldre verte a hátát, a combjait és a mellét úgy, hogy a
734 Godsu| széles tenyerével csapkodta a combját.~- Hát igazán, Pali, mit
735 Godsu| Impozáns!~- Selle de chevreuil? Compotes és hozzá Chateau Leoville?~-
736 Godsu| élénkebb mozdulatot tett, de csakhamar visszaesett előbbi lassú
737 Brody| fülei úgy ragyogtak, mint csákóján a rózsa.~Szinte tetszett
738 Brody| Ismerte a legényt - aki csakolyan paraszt volt, mint ő ‑,
739 Godsu| a virginia szivarokon is csal, majd egy szilaj nóta végét
740 Brody| nőnek, tekintélye volt a családban.~A kisasszony és a dajka
741 Brody| dolgot.~- Nem volt a maga családjában iszákos vagy őrült, súlyos
742 Brody| Báró úr, ön nem ismeri családomat.~- Nem.~- Mit jelent hát
743 Godsu| hazudozásait, monarchák csalásait, a buta bürokrácia furfangjait
744 Petel| tiszteletére... Ha valami csalfaságon járatta az eszét az üzletben,
745 Godsu| átlátszóbb, nyugodtabb; nem csalnak sem az erős fénynek, sem
746 Petel| Valami peckes őrmester csalta el. Sohase akart tudni felőle
747 Petel| Marci halkan rászólt:~- Csapj lármát, Boldizsár... Tátsd
748 Godsu| aztán széles tenyerével csapkodta a combját.~- Hát igazán,
749 Brody| darabig, mint a halott, de a csárdás gyorsánál egyszerre csak
750 Godsu| tanyámat, ha a világ minden császárja a levegőbe röpülne!~- Ezer
751 Brody| föleszik magát őfelségét, a császárt és királyt! Ha egy gazember
752 Brody| ismeretlen városba, az őszi csatakba; az úttalan utak nyirkos
753 Godsu| ketten. A pincér megint csattogtatni kezdte a kályha ajtaját,
754 Brody| padra, ahol valami öreg csavargó bóbiskol már; uras tartással,
755 Brody| tejbe áztatott, rongyba csavart kenyér, az neki az anyja! -
756 Brody| kék szem mosolyog ki, egy csecsszopó vidám és repeső lelke. A
757 Godsu| fölrebbent előttem egy-egy csekkegő szalonka, amint a mocsárparton
758 Brody| mosókonyhába, az összes cselédekhez és a szegényebb lakókhoz -
759 Brody| lakik egy rendőrnénél, aki cselédeknek ád kosztot és kvártélyt,
760 Brody| Nekem van!~Csakugyan, a cselédgyerek egy hatost szorongatott
761 Brody| a gyerek? Gyere hozzám cselédnek, nappal alszunk, éjjel mulatunk.
762 Brody| Mert voltaképpen bál volt a cselédtanyán, bárha a fiatalemberek távol
763 Godsu| úgy találta, hogy helyesen cselekedett! A nyár elmúlt és nem volt
764 Brody| nem tehette, és mást nem cselekedhetett, mint azt, hogy zokogva
765 Brody| polyák ulánusok éppen akkor cselekedték meg, hogy szerdán reggel
766 Petel| Kávé? Ez a puha burzsoá csemegéje. Mi, ha szabad mondanom,
767 Godsu| hallatszottak, aztán mély csendbe veszett minden hang.~A messze
768 Petel| suszter keze után nyúlt, hogy csendesítse. Mayer kikapta a kezét,
769 Brody| Erzsébet egyedül maradt a nagy csendességben. A szakácsnő már végzett
770 Godsu| széles mocsáron. A mély, néma csendet nem zavarta meg semmi. Időnként
771 Brody| finom dolgod lesz, hogy két csendőr kísér be a faludba.~- Aztán
772 Brody| magasabb!” Jöttek az állomások, csendőrök állnak posztot: „szép szál
773 Godsu| hangon mondta.~A felügyelő csengetésére még négy markos fogházőr
774 Brody| kapujának a nyílása, a házmester csengettyűje, amint berreg. A bakter
775 Godsu| behúzott nyakkal, ázva-fázva, csepegő esernyők alatt rohannak.~
776 Brody| az apja asztagját, amíg csépeltek, és amikor ő markot szedett,
777 Brody| amikor az apja búzáját csépelték. Erzsébet marokszedő volt
778 Godsu| és ütöttem, ahol értem és csépeltem, ameddig a bikacsök foszlányokra
779 Brody| is, amikor a bal karját a cséplő elszakította, még ő tépett
780 Brody| kezdett hullni a könyű nagy cseppekben, lassan:~- Ne sírj - mondá -,
781 Petel| eszterhajról tán valami pléhdarabra cseppenhetett a víz, mert oly élesen pattant,
782 Godsu| behallatszott, amint az őszi eső cseppjei az ablakhoz verődtek, s
783 Brody| csókot kért érte - előre - cserébe, de egy igazi mezei csókot...~
784 Petel| ablakban álmodozott néhány cserép virág; s az alkonyat homályában
785 Petel| bábakalácsot szakítottam neked a Cserepes-kőnél (s áthajította a vízen a
786 Petel| tartották e szobát.~A nagy cserfa asztal szegletén jól elfértek
787 Brody| olyan szaga volt, mint a cserfának, akit - a bogarak ellen -
788 Brody| reggelihez készítette a csészéket és kanalakat, álmosan, minden
789 Brody| gyerekaltató dalt: „Csijja, csicsijja, elment apa a malomba, ott
790 Brody| valami gyerekaltató dalt: „Csijja, csicsijja, elment apa a
791 Brody| gyermeke apjához, hogy rúgja és csikarja.~De vékony, csepp kezével
792 Petel| A kis udvar kapujának a csikorgására a leány megfordult... Valaki
793 Godsu| tetszett, mintha a fogait csikorgatta volna.~Azonnal hívattam
794 Petel| utca megnépesedett, a kapuk csikorogtak, a kuvaszok ugattak dühösen.~
795 Petel| a felhős égbolton egypár csillag csillámpolt ki. Hallatszott,
796 Godsu| röhögnének azok a fölséges csillagok! Ő persze dühbejönne, szemen
797 Godsu| aki meg fogja rugdalni a csillagokat!~- Nem telik abba tízezer
798 Brody| Az állam egyenruhás és csillagos szolgája megcsípte a leány
799 Godsu| is volt? Nyakon vágná a csillagot? - szólt Hüke és megölelte
800 Godsu| szügyit érte; ragyogott, csillámlott rajta a szerszám, s úgy
801 Godsu| vizek derült, ezüst fényben csillámlottak ki a barna sártömegek közül.~
802 Petel| égbolton egypár csillag csillámpolt ki. Hallatszott, amint a
803 Godsu| sírt, és ez ahelyett, hogy csillapította volna a dühömet, még jobban
804 Brody| hogy az ő szórakoztatására csinálják csupán. A dajka egy pillanatig
805 Godsu| előtt és kérdezte:~- Hát mit csináljunk?~- Ferblizzünk kettesbe!~-
806 Petel| ugrik ki... Hát akkor mit csinálna kend?~- Kinek az ablakán
807 Godsu| Minek a’ nekem? Hát te mit csinálnál vele?~- Hiszen csak tréfáltam,
808 Godsu| temetőben, bátya?~- Mit csinálok? Hát ott lakom. Őrzöm a
809 Brody| Erzsébetet:~- Te meg itt mit csinálsz?~- Amit maga! - felelte
810 Brody| rendesen, becsületesen csinálta a dolgát. Még hozzá való
811 Godsu| Hát igazán, Pali, mit csinálunk?~- Mit? Olvass újságot!~-
812 Petel| gyűszűnyi poharakból csak csínján szopogatja a bácsi, mert
813 Brody| ilyen szemes, melles, piros, csinos. Ha hektikás volnál, gugás
814 Brody| szobában sötét lett. A dajka csipegette a kalácsot, kóstolgatta
815 Petel| a szoptató anyja tejétől csípett be (valami bolond báróné
816 Petel| mint a tied. Csak a füst csípi a szemedet? Azért nem szeretem
817 Godsu| mialatt szemeit lesütve a csipke fodrával babrált.~A komorna
818 Petel| egy-egy húsos fehérnépet csipkedett volna meg valamely homályos
819 Godsu| elégedetten igazgatta meg a csipkéit, aztán összedörzsölte a
820 Godsu| ami rajta van az a fehér csipkepompa, mely a nyakát, mellét szépíti.~
821 Petel| egy gazembert kell nyakon csípnem. - S alig köszöntve a leányt,
822 Brody| amikor magát meg akarta csípni, de maga olyant ütött a
823 Petel| szolgaleánykák (két szürke csipogó verébfiók), a néni pedig
824 Petel| S arra körülnézett tágas csípőjére tett kézzel.~- Hát te hol
825 Godsu| Van közte némelyik édes. A csípőseket is megszoktam már. Gyerekségemtől
826 Brody| hadonászott a kardjával. Be volt csípve biztosan, ilyenkor nem lehetett
827 Brody| kapirgálni a hóban.~Gyerek, csirke egyszerre fölrebbentek -
828 Brody| szerencsém egy kis paprikás csirkére. Marhahúst mi ritkán látunk,
829 Brody| közéjük vágta a kalapját:~- Csitt te, az embert aludni se
830 Godsu| ablakhoz ment, ott nézegette a csizmáit, gyönyörködött izmos lábszáraiban,
831 Brody| ha messzire ment, az apja csizmáját viselte. Az itthon kellett.
832 Godsu| Láttam a somfapálcám és a csizmám kék és zöld nyomait a testén.
833 Godsu| kezében, figyelt.~Kelemen csodálatos módon, ezt minden ellentmondás
834 Brody| föl. A helybeli boltosné csodálkozva nézett rá, a doktor azonban
835 Godsu| tízezer esztendő múlva valami csodás hatalom fölébresztené nyugodalmas
836 Brody| hallgatott a földi apáról, és csökönyösen annál maradt, hogy a gyermeket
837 Brody| az egyik kezével a pénzt csörgette, a másikkal megfogta a leány
838 Godsu| hangot, amit a magasan járó, csörgő kacsák repülése okoz; a
839 Brody| halál a kis forgópisztoly csövéből - karja, ajka egyszerre
840 Godsu| Steinburg Cabinet?~- Paul csókolnivaló ember, csak az orra ne volna
841 Brody| a nagysága. Annak kezet csókolt. Kérdezték, faggatták, mit
842 Brody| csak bejött az hozzá - s csókolta hevesen.~- Csak okosan,
843 Brody| ahol megpaskolták - meg is csókolták:~- Isten áldjon, szívem!~
844 Petel| s áthajította a vízen a csokrot), mert ott is eszemben vagy,
845 Brody| kivett egy selyempapiros csomagot. Az volt ráírva: „Elzáé,
846 Petel| meg!~Az utcán szaporán egy csomó ember verődött össze. A
847 Godsu| hatalmas tenyerei, erős nagy csontjai. Minden öregsége mellett
848 Godsu| ritkábban, amint az öreg csősz szeszélye hozza magával.
849 Brody| különböztetett meg. Egy kissé csóválta a fejét, de mégis megnyugodott:~-
850 Brody| gyermeket ábrázolt, egy csúcsos koponyájú, kövér gyereket,
851 Godsu| civilizáció egyik irányának a csúcspontja, öntudatlan jelensége-e
852 Petel| levegőt indulatosan. A leány csüggedten nézett reá:~- Sokat bántasz,
853 Brody| tenni. Panaszt kinél tenni? Csúffá tett legények mégis a falun
854 Brody| hallotta, mint szidják, csúfolják, hogy affektál, és a sok
855 Brody| hektikás volnál, gugás volnál, csúnya volnál, betennének a kórházba,
856 Brody| szórakoztatására csinálják csupán. A dajka egy pillanatig
857 Petel| mestergerendát érik, s olyan csúpok rajta, amiket a nagyanyám
858 Godsu| hosszan, jóízűen. A víztől csurgó száját megtörölte az inge
859 Petel| láda s házban; asztag a csűröskertben; meleg szív a gazda bordája
860 Brody| Rókusba kerülsz.~- Éhes vagy? Cukor kell?~Kiráncigálta magát
861 Brody| Add nekem, hozok érte cukrot. Hozok érte bábut, férfibábut,
862 Godsu| MEA CULPA~Kelemen Péter mérnök indulatos
863 Petel| ismét ettek kávét, brassai cvibakkal, mert ebben nincsen élesztő,
864 Godsu| puffot és olvasta:~- Huitres d’Oste de... Old Sherry...
865 Brody| Tibor odafent éhezett. A dadájának nem volt teje, elcsapták,
866 Brody| Szerbusz, én megyek Pestre dadának.” A falu végén, a cigányputrik
867 Petel| Az öregember zavartan dadogta:~- Nem tudod, mit beszélsz.~-
868 Brody| magnóliafáihoz, a többi dajkához, és versenyt emelgette velük
869 Brody| zsidóné, akit megbíztak hogy dajkát keressen, de nem győzték
870 Petel| fáklyák; a püspök beszéde; a dalárda éneke; s elfeledtük tudakozódni:
871 Petel| Valósággal félelmes és daliás lett egy percig.~Egy percig
872 Brody| dudorászott valami gyerekaltató dalt: „Csijja, csicsijja, elment
873 Brody| van, ő írta a titkosakat, darabját húsz krajcárért. Az utolsót
874 Brody| ismer, kit nem ismer? Egy darabka tejbe áztatott, rongyba
875 Godsu| kukoricaliszt kenyérből levágott egy darabot; felvágta, megsózta a zöldpaprikát,
876 Godsu| font ágy, rajta egy rongyos darócköpeny, egy fapad, egy kecskelábú
877 Brody| megállott.~- Bácsi, merre van a debrei országút? - kérdé Erzsébet.~-
878 Godsu| fölött azt a gyöngéden, halk decrescendóba vesző, sivító hangot, amit
879 Godsu| nem lehet rókát hajtani.~Dehát tulajdonképpen miért is
880 Godsu| elnevette magát.~- Nem lehet? Dehogynem lehet! Hát ezelőtt mért
881 Godsu| ezüsttálcán behozta a holnapi déjeuner-tervezetet.~Lili mintha álomból ébredt
882 Godsu| kezében tartja a királyi dekrétumot, mely a megyei privilégiumokat
883 Godsu| Szomjas vagyok!~- Van. A delelőkútról hozom, itt van mindjárt
884 Brody| se volt fésülködve, egész délelőtt a kis Klárit szoptatta.
885 Brody| volt a Duna, vivén lefelé délszaknak az őszt - a temérdek avart -,
886 Petel| Sétáltatta napfényes délutánonkint az utcám végén zöldülő berekben;
887 Godsu| nem léteznek. A szájhős demokraták hazudozásait, monarchák
888 Brody| kávézott, nagyon helyeselte:~- Derék lány, falusi!~Azt senki
889 Godsu| voltak napok, amikor karcsú dereka még leányos kecsességgel
890 Godsu| dudorászta, miközben a virginia derekára tekert szivarpapirost nyaldosta.~
891 Brody| halavány lányukat egyszeriben derékon kapta. Az cipeltette magát
892 Godsu| látszott élettelennek. Nem a dermedt mozdulatlanság volt ez,
893 Godsu| olvasni kezdte, arca mind derültebb lett, majd hangosan mondta:~
894 Godsu| halványkék szemeiből a nyugalom derűje sugárzott; úgy beszélt,
895 Godsu| élénk, kék szemei örökös derűjökkel afféle vidám nyájas kifejezést
896 Godsu| hogy haláluk után négy szál deszkára érdemesek volnának.~A kocsis
897 Brody| Tűvé tették a várost a kis diákért, amíg Erzsébetnek egyszerre
898 Brody| volt hátra. A fődoktor még diáksága éveiben a sok éhezéstől
899 Petel| amice?~Azok pedig nem tudtak diákul, s elévődött velük egy pohár
900 Godsu| munkatársa vagyok e lapnak! - dicsekedett Jankó. - A báli tudósításokat
901 Petel| nagy melegekben), s buzgón dicsérte a Véghetetlent, mert megígérte
902 Godsu| esnék hozzá; aztán lenne egy dicső, mennyei skandalum!~Mind
903 Brody| felejtettelek; meg sem ismernélek. Didi nekem nem kell, ha volna,
904 Brody| menni nem tudott, de azért dirigálta:~- Mondja, csak mondja ki
905 Godsu| ruhát vett magára. Az egész dísz, ami rajta van az a fehér
906 Brody| és bement fehér és kék díszítésű ágyába lefeküdni.~- Szervusz,
907 Brody| nagymama némi önérzettel.~- Még disznókat is ölnek! - folytatá a nagyapa,
908 Godsu| hol hízott ökörnek, hol disznónak nevezte. Mindennap újabb
909 Godsu| ilyen körmöt visel: ez a divat, s hogy nálunk sokan nem
910 Godsu| öt lépésnyire! A szívem dobbanását hallottam és pihennem kellett.~
911 Petel| a Besén mentek ki, nagy dobszóval, énekkel. Vajon ki fogta
912 Petel| Marci virágja, miért nem dobtad vissza neki?~- Hogy tehetem?
913 Petel| tőkét hozó szekér odább döcögött a hangtalan, fekete utcán,
914 Brody| már csukva volt. Nem mert dörömbölni, megállott az utca közepén,
915 Petel| az üstben, mikor a kapun dörömbölt Marci a szilfatönkkel. Már
916 Brody| de nem volt egy félpipa dohánya, a búbos hideg, és biztosan
917 Brody| mestergerendát érte. A kis doktornak és a két pohos idegennek
918 Brody| becsületesen csinálta a dolgát. Még hozzá való szikét is
919 Brody| szerette volna megmondani a dolgokat, és megüzenni a házi lakóknak,
920 Petel| utcán igazítsátok el, ami dolgotok van... Bejössz, Sándor?~-
921 Brody| nap maga mulat, az asszony dolgozik, és így tovább!~A parasztlány
922 Godsu| önmegtagadással a fajta érdekében dolgoznak.~Nem ismeri azt a bőségben
923 Brody| amit én, öt segéddel is dolgoznék. Vajon tudja-e, Erzsi, hogy
924 Petel| eszközfát, Eszter, hogy legyen dolgoznivalója. Vonjátok át a vízen. Szilfa...
925 Brody| a legfinomabb szabókkal dolgoztathatott. Kalapra is elköltött minden
926 Godsu| feleségem elpusztultak, hát kire dolgozzam? Minek? Itt aztán szépecskén
927 Petel| és az öreg itt lógott (dőlingéző járású, száraz, kedvetlen
928 Godsu| mikor meglátták a bársony dolmányát, meg a kócsagos forgóját,
929 Petel| békés kérődző tehén körül dongtak a megnehezedett levegőn
930 Brody| más és másképpen pihentek, doromboltak, rúgtak, horkoltak, ijedeztek.
931 Godsu| majd egy szilaj nóta végét dudorászta, miközben a virginia derekára
932 Godsu| félórányiról hallom, mikor dübörög! Kivált télen, mikor jobban
933 Godsu| élnek meg? A szégyen, a düh összekavarodott bennem.
934 Godsu| fölséges csillagok! Ő persze dühbejönne, szemen köpné azt, amelyik
935 Brody| rúgott egyet a kapun, részint dühből, részint azért, hogy szeretett
936 Godsu| hogy csillapította volna a dühömet, még jobban izgatott...
937 Godsu| rongyos nyúlért! Szívtelen dühös kutya.~- Már régebben ismeri?~-
938 Brody| megjelent az ablakban, még dühösebben énekelte.~- Távozzanak! -
939 Brody| A kóbor cselédek ételt dugtak az asszony szájába, hogy
940 Brody| gyönyörűséges szép volt a Duna, vivén lefelé délszaknak
941 Brody| egyszer bemenni Pestre, ki a Dunához, legfőképpen pedig a királyi
942 Brody| pipiske már kint volt a Dunánál, akit neki mindig ígértek,
943 Brody| jóízűen. A feje alatt könyv, a dunyháján könyv meg egy pár új női
944 Petel| kovást, de az acéllal kivert duplát - és célozgatott a bácsi,
945 Petel| halkabban mondta, nehogy durvának látsszék. - Másnak vigye,
946 Brody| verést ígértetett neki; duzzogott, megnyugodott, és másnap
947 Petel| Sándor! Mit lássak? Én? É-é-n? folyjon ki a szemem, ha
948 Petel| vettem, ha nem fél, hogy az ebédjét elrontaná.~Mikor délben
949 Petel| délben be kellett mennie az ebédlőbe, akkor megmozdult az egész
950 Brody| elálmosodott, pedig az öntudata éber volt, nem vesztette el magát,
951 Brody| kiabálj! Elza fölébred!~- Hadd ébredjen föl, hadd tudja meg, ki
952 Petel| elejébe megyünk, aztán az édesanyámhoz viszlek. Menjünk. Hamar
953 Brody| ebben a korban” - mondá édesanyja, akinek, mint igen okos
954 Petel| látom már többet az édes édesapámat? Hát még a másvilágban se
955 Brody| hogy ez az utolsó lesz az édesből, a jóból, ez állati és isteni
956 Brody| mindenről beszélgettek roppant édesdeden, közben elhallgattak egy
957 Godsu| kedvetlenül Lili.~- A kedvemért, édesem! Én, hiszen tudod, nagyon
958 Petel| rohamában.~Aztán ezt hallottuk, édesgető hangon, tréfásan monda valaki:~-
959 Petel| amikre a legyek ráragadnak. Efféléket mindenütt: a veres kasztenen,
960 Godsu| víz az ereszen.~Az a kicsi égbolt, amit a nehéz selyem függönyök
961 Petel| besötétedett csendesen, és a felhős égbolton egypár csillag csillámpolt
962 Brody| Én is voltam, de csak Egerben. Sohase volt jobb dolgom -
963 Godsu| folytatta: - A törvényes egészség pohos őre megadta reá az
964 Brody| pár sor írásom friss jó egészségben találjon, én már téged el
965 Godsu| utalva. Azok a barátnők!~Égető, kínos vágyat érzett valami
966 Brody| Süllyessze el őket az Isten, hogy égjenek meg!~Fordított egyet az
967 Brody| könnybe lábadt, a szíve égnek emelkedék.~A félkezű kivette
968 Petel| Azután a kisleánykája, egy égő szemű, gyönyörű, szőke gyerek
969 Petel| megvetette a kapuhoz, s az égre szegezte nekivadult szemeit.
970 Godsu| benéztem szobájába.~Alacsony egyablakos lyuk volt az, inkább odú,
971 Brody| hagyják. Az embernek nincs egyebe, mint ez a kis alvás. Se
972 Brody| karjai és lábai meztelenek, egyébként úgy neki van öltözködve,
973 Brody| hólyagos himlőt. (Ez volt az egyedüli kopasz ember a faluban.)~
974 Brody| Lehajolt hozzá, s szólt:~- Egyél, igyál, kis rongyos!~Aztán
975 Petel| Szilfa... Reám hasonlít; egyenes, mint a nyíl, s olyan kemény,
976 Godsu| legszebb városából megy le egyenest Törökországba!~- Párizsból? -
977 Godsu| tüzelés miatt.~A cigányok egyenként lopóztak be a kocsmába és
978 Godsu| végezte sétáját és hosszú, egyenletes lépésekkel mérte végig a
979 Petel| vívmányaiért: a szabadságért... egyenlőségért... testvériségért...~A pofája
980 Brody| tettem én semmit!~Az állam egyenruhás és csillagos szolgája megcsípte
981 Brody| vikszolt lakásnak az erkölcsi egyensúlyát, hogy megmondjon mindent,
982 Petel| Egy mindegyikért; mind egyért... A szocialisták...~A nap
983 Godsu| szürkésbarna szín, mely minden egyes növényt, minden göröngyöt
984 Petel| pap hűvösen, mintha csak egyes-egyedül volna az egész utcában,
985 Petel| karosszéken; és horkant egyet-egyet. A néni ijedten szökik fel,
986 Petel| lajtorját, lapockát, mi egyet-mást), hogy éppen valami dolga
987 Godsu| valamiféle irányok felé. Egyetlenegy parányi, kis eszméről, gondolatról
988 Petel| s minden ügyes bajában egyezkedett vele. Mikor a tutajokkal
989 Brody| különben tizennégy órát aludtak egyfolytában -, és rögtön rátért arra,
990 Petel| hogy meghízzunk, hogy mind egyformák legyünk.~- Vagy mind soványak
991 Petel| üzleti politikája.~Szép egyformaságban éltek így, hacsak valami
992 Godsu| kegyetlen eső kétségbeejtő egyformasággal csak esik, esik. Úgy érezte,
993 Brody| öntött a poharakba, s az egyiket a szolgának nyújtá:~- Igyál!~
994 Godsu| kibámult az ablakon; az egyiknek eszébe jutott, hogy a kalapjával
995 Brody| kérdést intézzenek hozzá. Egyikre sem felelt, inkább neki
996 Brody| parasztcsirkével, aki árván, egymagában oda volt kötve az asztal
997 Petel| mindenfelől szállingóztak egymásba ütődve, zavart kiabálással. „
998 Godsu| szép ember! - suttogták egymásnak. - Milyen szép!~Talán sóhajtott
999 Godsu| mégis?~- Vagy nyolcvan és egynehány esztendőt tán leszolgáltam.
1000 Brody| volna megtudni, kérdezték egyre:~- Mi vitt téged erre, Kaál
1001 Godsu| tudva van, Hüke Kristóf, az egyszemű, beleszeretett egy olasz
1002 Brody| legény az ő halavány lányukat egyszeriben derékon kapta. Az cipeltette
|