Rész

1003 Brody|           megtörölte az arcát, mint ahogy együgyű ravaszok szokták, mielőtt
1004 Godsu|            földből, s eleven zöldjük csak együttesen, mint reflektáló szín hat,
1005 Petel|                   nyeli le, s a néni alig ehetik a nagy sietségtől, hogy
1006 Brody|                még diáksága éveiben a sok éhezéstől siket volt egy kissé, és
1007 Brody|                    és a kis Tibor odafent éhezett. A dadájának nem volt teje,
1008 Brody|                  készülve sétáltak itt az éjben, és igen megörvendeztek,
1009 Brody|                   ki volt világítva, mint éjféli misén a templom, vagy amikor
1010 Godsu|                 vézna karját, és a hosszú éjjeleken sokáig nem tudtam elaludni
1011 Petel|                      Megkapom én ebben az éjszakában... a másikat... ha Isten
1012 Petel|          mindennap egy nap telvén el) egy éjszakán átszólt a szomszéd kis ágyban
1013 Brody|       rendőrségnél holnap átveheted.~- De éjszakának idején hova megy hálni! -
1014 Godsu|              nézegetni is szeretek; de az éjszakával nem tudok mit csinálni!
1015 Petel|             hazafelé az abc-s könyvükkel. Ekkor a bácsi beinti a gyermekeket
1016 Petel|                ingyen. Egy szép megmaradt ékszert adott Mayernek, hogy adja
1017 Godsu|           szegénység pártját fogta. Vajon él-e még szegény? Nagyon vén
1018 Petel|             buzogva omlott le a mederben, el-elnyelve a sasorrú, feketeszemű,
1019 Petel|                bácsi, s azon ülő helyében el-elszundít. Minden azon módon marad
1020 Brody|                 volna eleségünk, nincsen. Eladni nincsen szívünk, olyan jók
1021 Brody|               lajbija zsebeibe, mintha az eladó föld árát akarta volna onnan
1022 Brody|             mintha megzavarodott volna:~- Eladó-e még a Bándi Ferusék fél
1023 Petel|                     Veszem egy sustákért, eladom két sustákért s punktum.
1024 Godsu|               pofoztam, amíg a lélegzetem elállott, és mikor már nem bírtam
1025 Brody|                     karja, ajka egyszerre elállt. Hiába tüzelte magát, a
1026 Brody|                   ültetik. Aztán szörnyen elálmosodott, pedig az öntudata éber
1027 Godsu|               éjjeleken sokáig nem tudtam elaludni és a saját bordáimon tapogattam
1028 Brody|                  hogy látták, „ez semmi”, elaludtak ők is. Csend azért nem volt
1029 Godsu|                kocsijára s szép csendesen elballagok maga mellett. Jó lesz?~-
1030 Godsu|                    Mondhatom, borzasztóan elbánt vele.~- Azt tudom.~Alig
1031 Brody|               Aztán megcsókolta.~Erzsébet elbocsájtatik~Erzsébet föltérdelt az asztalra,
1032 Petel|                  tekintettel nézegetve az elborult leányt, halkabban mondta:~-
1033 Godsu|              huncutság lakik egy nyúlban! Elbújik a sír tövébe, néha majd
1034 Godsu|               lovagolt, de ez a kellemes, élcelő hideg ember előtte idegen.
1035 Brody|     tőzsdeügynököket, nehogy más ügyvédek elcsalják őket tőle.~A szegény embernek
1036 Petel|                   pelyhedző ajakú Istvánt elcsalta Bardócz, a barát, a forradalomkor.
1037 Brody|                  dadájának nem volt teje, elcsapták, az üvegdajkát pedig sehogy
1038 Brody|              szobában. Az édesded álomban elcsitultak az alvók, mintha meg lettek
1039 Petel|                  nagy, csúf potrohán.~Így éldegélve, a bácsi (mindennap egy
1040 Brody|            kellemetlenségek voltak benne, eldobták, nehogy Tivadarnak ártson.
1041 Brody|                  utána, amint a közkatona eldobva fegyverét, nekifutott a
1042 Petel|                minden szegletben hány van eldugva... kibe botoltok... Hazamenjetek...~
1043 Petel|             szabad mondanom, tartalmasabb eledelekkel erősítjük az izmainkat.~-
1044 Godsu|         Gyerekségemtől egész nyáron ez az eledelem - felelt az öreg, és szorgalmasan
1045 Godsu|                   sokan nem tudják, mi az elegáns! No, jó. Belenyugodtam.~-
1046 Godsu|                   megszerezni nem tudott. Elégedetlen volt és elkeseredett. Haragudott
1047 Godsu|            rágyújtott. Hozzám fordult, és elégedett nyájassággal mondta:~- Látja,
1048 Godsu|               kedve és szeszélye szerint. Elégedettnek képzeltem és nem álltam
1049 Brody|               sokat, amíg maga is meg nem elégelte. Hangosan mondta is:~- Most
1050 Godsu|                belőle.~Hanem vettem azért elégtételt is.~Hallgassátok csak.~Jön
1051 Petel|                barátságosabban, oktatólag elegyedett szóba Márton bácsival.~-
1052 Petel|                   meg, Márton! amit magam elegyítettem magának; elfújhatja, mint
1053 Godsu|                 Átolvastam a k-i közlönyt elejétől végig. Fölkavarodott bennem
1054 Brody|                    a beszéd fonalát kissé elejtve, folytatá:~- A sör, a sok
1055 Godsu|                                    GOZSDU ELEK~(1849-1919)~
1056 Godsu|                 marék nyers zöldpaprikát.~Elém tette a vizet, és szó nélkül
1057 Godsu|               mellett könnyen mozgott, és élénk, kék szemei örökös derűjökkel
1058 Godsu|                    amely olyankor egy-egy élénkebb mozdulatot tett, de csakhamar
1059 Petel|               falat kiszit nyalhatna? ami élénkíti a vérét.~A bácsi hamisan
1060 Godsu|           lépésben haladt, és könnyű volt elérnem. Egy sárga, vén gebe volt
1061 Brody|                 de disznó, hogy már volna eleségünk, nincsen. Eladni nincsen
1062 Petel|             cvibakkal, mert ebben nincsen élesztő, s igen könnyű az emésztése
1063 Brody|                    azután visszatért első életbölcsességének kifejtéséhez:~- Hogy mért
1064 Brody|          asztalhoz.~Meghallgatja a rendõr életbölcsességét~A közrendőr minden átmenet
1065 Godsu|             időnek értéke nincsen, akinek életében az események nem alkottak
1066 Godsu|                 üldözött. Már meguntam az életemet emiatt a bitang miatt. Most
1067 Petel|       tisztességesen viseli magát e földi életén...~Az ebéd után ismét kitelepítették
1068 Brody|                vers van a fejfáján fiatal életéről, szomorú haláláról. Vagy
1069 Godsu|              fogalma arról az eszeveszett élethalálharcról, melyet a nagyobb számú „
1070 Brody|                   részleteket megtudni az életről, főképp azokat, melyeket
1071 Godsu|                   már régen kibékültem az élettel!~- Én is! - mondta halkan
1072 Godsu|                  a mocsár mégsem látszott élettelennek. Nem a dermedt mozdulatlanság
1073 Godsu|                 neked! Félek az örömtelen élettől! Nem akarok élni!~Lili elhallgatott
1074 Petel|                pedig nem tudtak diákul, s elévődött velük egy pohár pálinka
1075 Petel|                lett; az arcbőre idő előtt elfakult, s eleven fényű szemei körül
1076 Petel|               kereszt mellett ódalgott az elfeketedett bokrok védelme alatt egy
1077 Brody|                    hogy őt már a gyermeke elfeledte. De Erzsébet nem volt bolond
1078 Petel|               beszéde; a dalárda éneke; s elfeledtük tudakozódni: mily érdemeket
1079 Brody|                   utolsót meg se fizette, elfelejtkeztek az otthoni dolgokról való
1080 Petel|               cserfa asztal szegletén jól elfértek a bácsi a nénivel, de a
1081 Godsu|                 hasa... a hasa...~Az öreg elfödte arcát mind a két kezével.
1082 Godsu|                 nézett, s mindkét kezével elfödve arcát, ingatag léptekkel
1083 Godsu|           örömökkel. Egy szép paripa, egy elfogott róka, egy kedves ruha, egy
1084 Godsu|                   azt felelte:~- De hátha elfogy a türelmem!~- Dehogy fogy,
1085 Godsu|                    Ádám! Nem szabad annak elfogyni. Hamarább megtörik ő, mint
1086 Godsu|            megnézni, midőn töltényeim már elfogytak.~Háromra járt az idő. Egészen
1087 Brody|                 neki az utcának, és amint elfojtódott torkán csak kifért, kiáltá:~-
1088 Brody|                 anyaság. A pesti nagyapát elfordította a felesége, a doktor pedig
1089 Petel|                 Cica?~A néni szégyenlősen elfordul, nehogy valami illetlen
1090 Petel|               magam elegyítettem magának; elfújhatja, mint a pehelyt. Vagy tán
1091 Brody|                elmúlt, a lámpást hirtelen elfújták, a legények a konyhán át
1092 Brody|         viszonválasza nem is hallatszott, elfúló hangon házakat, háztelkeket
1093 Brody|           levegőjét, sőt az öreg úrinőnek elfúlt a lélegzete, amint Császár
1094 Petel|              reggeliztél, édes fiam? - És elfutott a kávéért.~Dagobert úr keresztbe
1095 Godsu|              mellett, s elmélyedtem annak elgondolásában, hogy milyen boldog lehetett
1096 Brody|               világot sem. Roppant mélyen elgondolkodott, oly mélyen, hogy már nem
1097 Godsu|                    szünet nélkül. Sokszor elgondoltam már, ugyan honnan jönnek,
1098 Brody|                   Nem, letettem, látja.~- Elgyössz-e hozzám, szeretsz-e?~- Elmegyek.
1099 Brody|                vékonydongájú és különösen elgyötört emberre valahogy rájött
1100 Godsu|               felesége? Igen; úgy van, az elhagyatott kis gyermekek javára lovagoltak
1101 Brody|                   Tudom, hogy nem tetszik elhagyni!~Kaál Samu jelentkezett
1102 Godsu|              észrevétlen, a föld valamely elhagyott sarkában élte át a fejlődés
1103 Petel|                 volt, hogy a bábakalácsot elhajítottad, mert láttam.~- Ha láttad
1104 Brody|                   ráröhögött a lányra, és elhajtott. Egy mesterlegény, aki szeretőjére
1105 Petel|                 legény fölemelkedett.~- S elhajtsz? Azt hiszed: olyan bordában
1106 Brody|                  az asszony szájába, hogy elhallgasson. Különösen kívánták a szót,
1107 Godsu|                   vagy kevesebb, mindegy!~Elhallgattunk mind a ketten. Csendesen
1108 Godsu|            vaspántos koporsó, a kórházban elhalt szegények közös koporsója,
1109 Brody|                   mondott, amire Erzsébet elhalványodott, majd meg kipirult. Az ajka
1110 Brody|                szívelleni tudnál!~A dajka elhárította magától:~- Hogyne szívelném,
1111 Brody|                  Kiss Erzsébet azt akarta elhitetni a néppel, hogy a kicsike
1112 Godsu|                szemhéjai is kékek.~- Majd elhivatom az orvost!~Kelemen fölnyitotta
1113 Brody|              egészen jól nem láthatják az elhomályosított fülkében -, amint a parasztleány
1114 Godsu|                  sorsa. A pusztai homokot elhordja a szél; valamikor el fog
1115 Brody|                küld; maguk lejöttek érte. Elhozták magukkal a járásorvost is,
1116 Brody|                 érintette, elindult, hogy elhozza a ládát.~A lány maga maradt.
1117 Petel|                   visszatért Ágoston, már elhullatta valahol göndör haját, harapót
1118 Brody|               csaknem a földet érintette, elindult, hogy elhozza a ládát.~A
1119 Brody|                 azonban igen.~Az úr mégis elismételte:~- Ügyvéd vagyok, aki a
1120 Petel|                   vénségére nagymisére is eljárt mindennap (ingujjban azokban
1121 Petel|                   ruházta őket, s egy nap eljött Ágoston pap, és szépen kikeresztelte
1122 Brody|                  valahol meghalt, valahol elkaparták... A pap nem is volt kint.~
1123 Brody|                hogy áldja meg az Isten... Elkapta a kezét a gazdájának - mert
1124 Brody|                  sok minden házi szerszám elkelne innen. Úgyis tegnap eltörött
1125 Godsu|                   Eh! Ön ostoba ember!~Az elképedt fogházfelügyelőhöz fordultam:~-
1126 Brody|                 úgy látszik, már többször elkergették. Az apja sokszor figyelmeztette,
1127 Petel|                  szoba küszöbén állva, az elkeseredés bátorságával öntötte ki
1128 Brody|                pipálni...~Az öreg iszonyú elkeseredésre ébredt, felköltött mindenkit -
1129 Godsu|               tudott. Elégedetlen volt és elkeseredett. Haragudott az esőre és
1130 Brody|           megcsókolja, de az úrnő végképp elkeseredve kiáltá:~- Ki, ki!~Levétette
1131 Godsu|            panaszkodott, hogy ez az ember elkeseríti az életét, hogy ő, mint
1132 Petel|                  kisasszony a papot, hogy elkeserítse őtet.~A kisasszony kiszállott
1133 Godsu|              vérem a fejembe szállt és én elkezdtem pofozni és ütni és verni
1134 Petel|               hallatszott... Aztán valaki elkiáltotta magát: „A vízbe ugrott valaki.” „
1135 Brody|               dolgoztathatott. Kalapra is elköltött minden szezonban egy telekalkusz-díjat,
1136 Godsu|               valami nagy bolondságot fog elkövetni. Türelemre intettem, de
1137 Petel|                temetőnkbe. A zsidó nagyon elkomorodott. Az atyafiai megszakították
1138 Brody|          ravaszkodni kezdenének. A hangja ellágyult:~- A zsidóné tegnap megszólított,
1139 Godsu|          ki-kikelnek a finomabb idegekkel ellátott emberek, s akiknek javára,
1140 Brody|             előlük, az apja keze közé. Az ellátta.~Most is verés nézett ki
1141 Brody|              bekennek. A pesti nagyszülők ellenben igen illatosak voltak. A
1142 Brody|                   amíg - hiába küszködött ellene - ülve elaludt, és föl se
1143 Godsu|                 teljesen egyedül.~Szokása ellenére ma nem festette ki az arcát,
1144 Brody|                  az italt; a szobaleány ‑ ellenséges modorral és rosszakaratú
1145 Godsu|                 mint reflektáló szín hat, ellensúlyozva az érett-sárga nád, a barnulásnak
1146 Godsu|              csodálatos módon, ezt minden ellentmondás nélkül nyugodtan tűre.~Az
1147 Godsu|              penész az, hé, ami bennünket ellep! - mondta Csekmez Dani nagy
1148 Petel|               megvert veled...~S messzire ellökte a ravasz képű vén parasztot,
1149 Petel|                  Jehova kegyelmébe futok. Ellopom a leánykámat a maga Istenétől,
1150 Godsu|                   mai. A falkavadászat is elmaradt. Lili a kis szalon ablakán
1151 Godsu|          feltételezni, hogy Kelemen Péter elmebeteg s azt is megállapította,
1152 Brody|                  búzám, tengeli-galambom, elmegy a te anyád, nincs mán neked
1153 Brody|          megrezzent, valaki rákiáltott:~- Elmégy!~A félkezű fűtő állott előtte,
1154 Brody|                   ma reggel se süthettek. Elmehetett volna napszámba, de oda
1155 Brody|                     Végképp beborozott az elméje, a gyomor és fej témába
1156 Brody|      megállapított, mindent belevésett az elméjébe, amíg - hiába küszködött
1157 Godsu|              lépkedtem a kocsi mellett, s elmélyedtem annak elgondolásában, hogy
1158 Brody|                  utasította a legényeket. Elmenekült előlük, az apja keze közé.
1159 Petel|              ember ijedezve kapálózott:~- Elmenj innen, bolond! Közöd van
1160 Petel|                   komédia alatt.~Az utcán elmenők a nyílt kapun át barátságosan
1161 Brody|                legyen valaki vele, akinek elmondhassa az otthoni híreket.~De jött
1162 Petel|                végig az utcán mindenkinek elmondja a köztudomású tényt, hogy
1163 Godsu|                 segítsen rajtam. Őszintén elmondok mindent - és Ádám mélyen
1164 Brody|               bátran, lelkem. A Jakab már elmondta, hogy maga milyen. Felköltsük?
1165 Brody|          mosolyogva.~- Hanem a két süldő!~Elmosolyodott. A kisasszony hiába szólongatta:
1166 Petel|              olyan bordában szőttek, hogy elmozdíthasson valaki onnan, ahol maradni
1167 Petel|                  a világ! Oh, nem kell az elmúlásról beszélni. Nem jó! Ne kísértse
1168 Godsu|                  és hallok! A nappal csak elmúlik! Hol piszmogással a fák
1169 Brody|                   amíg a reszkető világok elmúlnak, és az egész végtelen barnaságba
1170 Godsu|             vármegyét. Hát a madarak hogy élnek meg? A szégyen, a düh összekavarodott
1171 Brody|             betennének a kórházba, meg is élnél. De hogy ilyen vagy, ha
1172 Petel|                 gondolkozva evett. A falu elnémult egészen, úgyhogy a megdagadt
1173 Godsu|               kakas. Kis híjja volt, hogy elnevettem magam, de vigyáztam.~Pár
1174 Godsu|         respublika! Pápaszemes professzor elnök, aki talán zongoramester
1175 Brody|             rosszaság jön felé, jön, jön, elnyeli, megégeti és - megsegíti.~
1176 Petel|                   föld se nyílt meg, hogy elnyelje e semmiházit. A hangja megtagadta
1177 Petel|              Mikor a bakter künn hangosan elnyújtva kiáltotta ki a tíz órát,
1178 Godsu|            orfeumban! Ott aztán tarthatna előadást a hivatalos szenvedésekről.
1179 Godsu|                  de csakhamar visszaesett előbbi lassú tempójába. Látja,
1180 Godsu|          civilizáció csak egy késsel ment előbbre.~- Aztán ízlik-e, öreg?~-
1181 Godsu|                   az öreg, aki a kocsiban elöl a kis saroglyában ült olyanformán,
1182 Godsu|                    Őt csak az őrség és az elöljárók érdekelték, akik viszont
1183 Brody|                   miért. És egyszerre úgy elöntötte a harag, hogy csaknem berohant
1184 Godsu|              szerkesztő uram kisütötte az előfizetési felhívásában, hogy azok,
1185 Godsu|             felhívásában, hogy azok, akik előfizetnek a lapjára, hazafiúi kötelességüket
1186 Petel|                 Mi? A szocialisták, a jog előharcosai, kérem alásan.~És a hideg
1187 Brody|               tudja, hol szedte -, szinte előkelő arcához, patyolat színéhez
1188 Petel|              valami? Most Adolfot akarják előkészíteni? Gyóntatni? Ezt? Jaj, fogjanak
1189 Petel|           készíteni a halálra. Azt szépen előkészítette a maga Istene... Hagyjanak
1190 Godsu|                 nemzedékek civilizációját előkészítik, és akik őrült önmegtagadással
1191 Godsu|                tiszteletteljesen kitértek előle; vagy megálltak és vártak,
1192 Brody|           vizsgálni! - szólt az orvos, és előlépett. De az úriasszonynak még
1193 Brody|                  a legényeket. Elmenekült előlük, az apja keze közé. Az ellátta.~
1194 Godsu|         minduntalan rámásznak, tudod, hát elolvassa valamennyit. Hiába! Várnod
1195 Brody|             érkezett, előbb fölbontották, elolvasták, és ha kellemetlenségek
1196 Brody|                  vagy rosszban volt -, és elolvastatni a levelét mindenkivel, hogy
1197 Petel|         hosszúlábúnak, soványnak, magában élőnek, mint ama, a mocsár szélén
1198 Brody|      hóhérlegények megragadták. Kaál Samu elordította magát:~- Hadnagy úr, ne
1199 Godsu|                  száraz kórókkal megrakva előredöcögött. Lassan, lépésben haladt,
1200 Petel|                  víz túlsó martján állott előregörbedve, ügyelve a piszkos, kis
1201 Brody|       kinyújtózott álló helyzetében, majd előrenyújtotta a fejét, mint egy nagy madár.~-
1202 Petel|                  Isten van az égben...~És előrerohant a hegy ellenében, ahol a
1203 Petel|                 hajtott egyet, s a karját előretartva, szivarkát sodrott ismét.~-
1204 Brody|              tiszteket aludni. Hajnalfelé eloszlottak mégis. Brandel báró - a
1205 Brody|             előtérből. A lány ott állt az előtérben, körülötte a három, amint
1206 Brody|           ifiasszony úgy” - és elvitte az előtérből. A lány ott állt az előtérben,
1207 Brody|                   lenne. Mit titkolódzni, előttünk a huszadik század! - mondá
1208 Brody|                levegőtől, amely ég. Mégis elővigyázatból előbb pukkantott a szájával,
1209 Petel|                 egy s más kincsére, mikor elprédálta - de magára nemigen vetett.
1210 Brody|              megöltek, az isten hogy őket elpusztítsa!~Szaladva egész a szenes
1211 Godsu|                  A gyerekeim, a feleségem elpusztultak, hát kire dolgozzam? Minek?
1212 Godsu|                  úgy, se hideg, se meleg! Elpusztultam. Elpusztulunk. Hát aztán?
1213 Godsu|                   se meleg! Elpusztultam. Elpusztulunk. Hát aztán? Ez volt a Bazsók
1214 Petel|                amíg jól megy a dolgod - s elrántotta Mayert az álló helyéből,
1215 Godsu|                 neki, melyeket a mellette elrohanó vonatoknak köszönhet.~Él
1216 Petel|                  nem fél, hogy az ebédjét elrontaná.~Mikor délben be kellett
1217 Petel|                hallottam. Megvett minket. Elrontom a gseftjét, hallja. Nem
1218 Brody|                    A sör, a sok rossz sör elrontotta a világot, amíg bor volt,
1219 Brody|              haraggal és némi ijedelemmel elsiettek, mert látták, hogy a bajuszos
1220 Brody|                   esze nem volt a helyén; elsőben azt hitte, hogy egy minden
1221 Godsu|                azután a viccei sem valami elsőrendűek. Lám, lám! Ne felejtse el,
1222 Petel|             komédiázni a pisztollyal, még elsülhet; az Isten őrizzen tőle.~-
1223 Petel|                    ki a keresztek mellett elsuhant gyorsuló lépéssel.~Az apó
1224 Godsu|           segített a bajon. Azt nem bírta elszakítani és hideg közönnyel ült,
1225 Godsu|              telisden teli vagyok vérrel. Elszédül az ember ebben a melegben.
1226 Brody|                  az isten.~Észrevette, és elszégyellte magát:~- Mikor megyünk? -
1227 Brody|            Fenyegetőzött is, hogy egyszer elszökik magában, Tivadart leteszi,
1228 Brody|             ismeretlen idegen emberkéhez; elszökni az ő legismerősebb ismerősétől,
1229 Petel|              engemet. Nem kell az Istene. Elszököm tőle, és a nagy Jehova kegyelmébe
1230 Brody|                 vitte a kicsinyt, sokszor elszökött velük, pedig unta már a
1231 Brody|        gondolatokat nem folytatta tovább, elszórakozott, elveszett a gyönyörű, neki
1232 Godsu|                becsületes, nyílt arcokat. Elszorult a szívem, mikor Bazsó Ignác
1233 Petel|                  ház ajtaját, visszatért; eltaposta a szivarát, s ismét járt,
1234 Brody|                   megelégedve, hummogott, eltávolodott. Menjenek isten hírével.
1235 Godsu|                 tudom.~Alig hogy az orvos eltávozott, lélekszakadva jött a felügyelő
1236 Godsu|               valamely elhagyott sarkában élte át a fejlődés fokozatait.~
1237 Godsu|                   az irodákban: mintha az eltemetett igazság rothadna bennük.
1238 Brody|                   ügyet, átadta a szót az éltes pesti asszonyságnak. Az
1239 Godsu|           kritikát is írok ám!~- Az isten éltessen benneteket! Kimegyek egyet
1240 Brody|                    két év, a vacsorapénzt elteszem, nem eszek, de megsértem!~
1241 Petel|                   a kis szőke bogárkát is eltettük a zöld pázsit alá; kék szemére,
1242 Brody|                kellene mennie, hétszer is eltévedne. Sem távolságról, sem irányról
1243 Brody|               elkelne innen. Úgyis tegnap eltörött a zöld mázas tejforraló,
1244 Godsu|            vadászterületén nyulat lesett, eltörte a jobb karját, bezúzta két
1245 Godsu|            Lajosnak is hallottam a hírét. Eltörülte a robotot, és a szegénység
1246 Godsu|              mellett, s nehány perc múlva eltűnt a temető fái, bokrai között.~
1247 Brody|                  volt, hogy jobb félni, s eltűrni a sorsot, mint megijedni
1248 Godsu|            felhőkbe tűnt; sugarai tompább élűek lettek, mintha gyöngéd moll
1249 Brody|                jajgatásba fúlt, de mintha elvágták volna, amint a leány a kocsi
1250 Brody|                   pedig sehogy sem akarta elvenni.~Erzsébetnek sietni kellett.
1251 Petel|                   maga kikereszteltetett. Elveszi őtet a maga Istene. Jaj,
1252 Godsu|                  feleségemet és szeretem. Elvesztettem az eszemet. Leszaladtam
1253 Petel|                Láttam azt a virágot, amit elvetettél, amint engemet megláttál,
1254 Godsu|                 ígért neki! Két éve, hogy elvettem a feleségemet és szeretem.
1255 Brody|             kiderült, peckesen szalutált, elvezették.~Katonáéknál nem késlekednek
1256 Godsu|            osztályt, mely a herék módjára élvezi a verejtékes munka gyümölcseit.
1257 Godsu|                 Az arcukon látszott, hogy élvezik a fölidézett képeket. Hüke
1258 Petel|                bekecs, amit a királyné is elviselhetne.~Az apó gondolkozva evett.
1259 Petel|                    Hát elmegyek innen, de elviszek valamit innen... a te jó
1260 Godsu|                    csak a temetőig. Odáig elviszem az urat! - felelt az öreg,
1261 Brody|                  Erzsébet.~- Ülj be, majd elviszlek! - szólt az éjszakai kocsis,
1262 Brody|                 így, ifiasszony úgy” - és elvitte az előtérből. A lány ott
1263 Brody|                Nem terhelt maga?~Erzsébet elvörösödött; az öregasszony közbevetette
1264 Brody|                   tett az asztalra, aztán elvonult. Tudta már, mi következik.~
1265 Brody|                csomagot. Az volt ráírva: „Elzáé, férjhez menése esetére!”
1266 Godsu|                  a felügyelő!~Az a néhány elzárt asszony és leány is tudott
1267 Brody|                premieren megjelent. A kis Elzát - aki most volt a legrosszabb
1268 Brody|                 otthon is tanították; egy elzüllött írótól kapott irodalomtörténeti
1269 Godsu|               állandóan jellemzetes óriás embercsoportnak egyik példánya volt ő, amelynek
1270 Petel|                  foglalkozunk. Az a henye embereknek való...~- Az Isten? fiam...
1271 Godsu|                 Talán bizony haragszik az emberekre?~- Nem én. Miért haragudnám?
1272 Brody|                  tessék mondani.~A kopasz emberke mérgesen, de helyreigazította
1273 Brody|              rohanni az ismeretlen idegen emberkéhez; elszökni az ő legismerősebb
1274 Brody|      vékonydongájú és különösen elgyötört emberre valahogy rájött a beszélgető
1275 Brody|         szunyókált még, csak amikor három emeletet mászva a lakásba ért, ocsúdott
1276 Brody|                  körúti új ház egész első emeleti frontját elfoglalta. Az
1277 Godsu|                 nagynehezen lecipelték az emeletről a sötét zárkába.~A felügyelő
1278 Brody|               többi dajkához, és versenyt emelgette velük a szopósokat, kié
1279 Brody|             könnybe lábadt, a szíve égnek emelkedék.~A félkezű kivette a zsebkendőjét,
1280 Godsu|               testét hosszában összetartó emelkedőre mentem. Nagyon ki voltam
1281 Brody|             emberek.~- A bor a fő - mondá emelt hangon az alantas államhivatalnok -,
1282 Petel|                 élesztő, s igen könnyű az emésztése s tán valami haszontalanságot:
1283 Petel|             Megszökött vele. Jó. Senki se emlegesse őt. Jó. Elveszett... Jó...
1284 Brody|                   sokkal valószínűbb apát emlegetett. Egy helybeli fiatalurat,
1285 Godsu|              kezdett:~- A választás előtt emlegettek előttem holmi hivatalokat;
1286 Godsu|               haza” legalább hússzor volt emlegetve benne, és Dönögi szerkesztő
1287 Petel|           esőcsöppek hullottak konokul... Emlékezem, hogy az eszterhajról tán
1288 Petel|                                 A NAGYAPÓ~Emlékezik-e kegyed a nagyapja házára?~
1289 Godsu|                  beteg madarak pipelésére emlékeztet. Mikor ezeket a hangokat
1290 Brody|             voltál, én is kicsiny voltam. Emlékszel-e, mikor kergettelek? Most
1291 Brody|                  operaénekesnő oktatta az énekben és zenében. „Igen, el kell
1292 Petel|                 püspök beszéde; a dalárda éneke; s elfeledtük tudakozódni:
1293 Petel|           érzékeny, rebegő vékony hangján énekelgette:~Nem minden szép, ami szép,~
1294 Brody|                    Nevettek, sikongattak, énekeltek, táncoltak, kávéztak, hideg
1295 Brody|              falun a legártatlanabb nótát énekelték búsan, szomorúan:~Kijeé
1296 Brody|                átkokon és a hangnemen is, énekelve, mint a búcsúsok, kívánta
1297 Petel|                mentek ki, nagy dobszóval, énekkel. Vajon ki fogta be a szemeit?...
1298 Brody|                 van a sok búza...” A halk énekszóra a kislány megint kidugta
1299 Brody|                   az ölembe, ide!~A leány engedelmeskedett. Jakab hamar felöltözött
1300 Godsu|                  kényszerítsen a végsőre! Engedelmeskedjék és menjen azonnal!~- Önnek?
1301 Godsu|                  menjen azonnal!~- Önnek? Engedelmeskedni! Micsoda önhitt szamár ön!
1302 Godsu|                  pohos őre megadta reá az engedelmet; rendelkezésére állok.~-
1303 Brody|          pillanatig sem tűröm tovább, nem engedem Tivadarhoz, úgysincs rá
1304 Godsu|                   a muszka nem ember? Nem enne meg az sem!~- Ilyenformán
1305 Brody|              szülője. Tisztát is, egy kis ennivalót is. Mind a kettővel bebocsátották.~
1306 Godsu|                   önhitt, goromba fráter. Ennyi az egész. Jusson eszébe,
1307 Godsu|                 Mi az ördögnek hízott meg ennyire? Falstaff éppen ilyen nevetséges
1308 Brody|                   ahová megindult.~- Hogy énrajtam tanakodjanak! - folytatá
1309 Brody|                 már két embert öltem meg, énrám úgy nézzetek! Mert engem
1310 Petel|                   A szocialisták...~A nap enyhén sütött. A bácsi kétfelé
1311 Godsu|                   Fölkavarodott bennem az epe, mikor azt a sok talpnyalást,
1312 Godsu|                Nem tudnak olyat manap már építeni!~A folyosón találkoztam
1313 Brody|             Hajnali három órakor az orvos épp felszállott a kocsijára.
1314 Godsu|                 feketésbarna hantjaikkal, éppenséggel nem ridegek. Azok a glédába
1315 Brody|                   koldus. Tudja maga, mit ér nekem egy aláírásom, ha
1316 Brody|                utca közepén, valamint egy erdei állat, amely látja, hogy
1317 Godsu|                  ő is a fejlődés hatalmas érdekeit? Vagy talán a civilizáció
1318 Godsu|                csak annyit mondott:~- Nem érdekel. Nem megyek!~- Annál jobb,
1319 Godsu|                  az őrség és az elöljárók érdekelték, akik viszont haraggal és
1320 Godsu|                   nyakát, mellét szépíti.~Érdekes, sőt szép is volt így ebben
1321 Godsu|                 köze és ahol őt semmi sem érdekli. A fényes palotában vendégnek
1322 Brody|                 még a bér mibenléte iránt érdeklődött.~Nemigen alkudtak, hamar
1323 Petel|        feltalálhasd az igazak házában.~Az érdem az volt, hogy kereszteltessen
1324 Godsu|                   után négy szál deszkára érdemesek volnának.~A kocsis odakiáltott
1325 Petel|                   hogy bemenjen. A legény érdes hangja hallatszott ismét:~-
1326 Godsu|               borítja őket; valóságos kis erdő ez, melyben az ember csak
1327 Petel|                tőkét vonszolok kendnek az erdőtől idáig, s itt a tüdejét kiordítja
1328 Petel|                  A nyakán is megdagadt az ere. Ne kiabáljon, az Isten
1329 Brody|                    sőt részben dicsőséges eredet, de nem volt semmiféle alapja.
1330 Godsu|                  s hogy az egész küzdelem eredménye e fegyver értékétől függ.~
1331 Brody|                   magát, a vér megfagyott ereiben, amint az utolsó megrohanásra
1332 Petel|                  homlokára szorította. Az erek lüktettek mind. Az ajaka
1333 Brody|                   a leány.~- Csakhogy nem érek rá. Nekem mindég dolgom
1334 Godsu|                  a kor eszméi, küzdelmei, erényei és bűnei nesztelenül suhantak
1335 Petel|                szépen... s erővel: ha nem eresztenek. - Kihívóan nézte meg, s
1336 Godsu|              hanem csendesen, nesztelenül érett meg, akár egy ákácfa, mely
1337 Godsu|                szín hat, ellensúlyozva az érett-sárga nád, a barnulásnak induló
1338 Godsu|              vadász-izgatottságot még nem éreztem! Ott ült előttem öt lépésnyire!
1339 Godsu|               undorában, borzasztóságában éreztették velem a halál rútságát.
1340 Godsu|               valahol, hogy ő azt sohasem éri meg, azért hát vidám volt
1341 Brody|               hátba bökte a könyökével:~- Eridj.~Ezek rossz nők! - gondolta
1342 Petel|                ágyneműim a mestergerendát érik, s olyan csúpok rajta, amiket
1343 Godsu|          komorsága, úgy látszott, egészen érintetlenül hagyta.~Kis idő múlva kijött
1344 Brody|                  az orra csaknem a földet érintette, elindult, hogy elhozza
1345 Brody|                 adták neki oda; ha levele érkezett, előbb fölbontották, elolvasták,
1346 Godsu|          tisztelettel mesélték az újonnan érkezetteknek, hogy a kurtavasakat, mintha
1347 Brody|                nagy, vikszolt lakásnak az erkölcsi egyensúlyát, hogy megmondjon
1348 Brody|               visszajön. Ez lett volna az erkölcsös, sőt részben dicsőséges
1349 Brody|              tudja meg, ki az apja! Ilyen erkölcstelenséget, a saját házamban, amíg
1350 Brody|                 fesse! Majd ha a határhoz érnek, a láncot jól megrágja!~
1351 Godsu|                   valami meggyőződésszerű erő, amely egyenesen a lelkéből
1352 Petel|               odább egy tál újmódi, korán érő fekete szőlő: egy kis mézzel
1353 Godsu|                  kiáltoz. Érzett rajta az erőlködés, és mégis gyönge, majdnem
1354 Godsu|                  de hasztalan volt minden erőlködése, a torkára forrt minden
1355 Godsu|             szorított, s időnként iszonyú erőlködéssel rá-rávágott a sárga gebére,
1356 Godsu|            ütöttem, vertem, ahogy csak az erőmből kitellett. Jajgatni kezdett
1357 Petel|            tartsák meg maguknak. Van elég erőnk nála nélkül is.~- S nem
1358 Petel|                  mint a vas...~- Nem a mi erőnkből való munka az, Marci, hogy
1359 Godsu|                  egy gyönge védtelent! Az erősebbek gőgjével rúgtam és pofoztam,
1360 Godsu|                    az aránytalanul kevés „erősekkel” vívnak a sikeres megélhetés
1361 Petel|                   az izmainkat.~- S mivel erősítik az izmaikat uraságtok?~-
1362 Petel|                  tartalmasabb eledelekkel erősítjük az izmainkat.~- S mivel
1363 Brody|                   számítóbb.~Erzsébet nem erősködött, engedte, hogy a két diák
1364 Godsu|                 rúgtam és pofoztam, és az erősségem hatalmával nyöszörgő sírásra
1365 Godsu|                  feküdt.~Ezek a látomások erőt adtak egyik napról a másikra
1366 Godsu|               tarlón.~Összehúzta magát és erőtlen hangon jajgatott és nyöszörgött.
1367 Petel|                mint akárkié, s a karom se erőtlenebb, mint akárkié... mi? Nem
1368 Petel|                   valami dolga legyen, de erről a kis üzletéről nem vezetett
1369 Petel|        barátistákat, akik tizenegy órakor értek hazafelé az abc-s könyvükkel.
1370 Godsu|              rováson, aki előtt az időnek értéke nincsen, akinek életében
1371 Godsu|              küzdelem eredménye e fegyver értékétől függ.~Egy ártatlan falu
1372 Godsu|               vézna Piryvel. A szó szoros értelmében összezúzta. Egy nyúlért!
1373 Godsu|            zokogása miatt lehetetlen volt érteni egy szavát is.~Próbáltam
1374 Godsu|             fogházőr átadta a törvényszék értesítőjét és így tudtam meg a nevét.~-
1375 Petel|                 őtet...~Érdemeket?... Nem értettük, de aztán jött a nagyszerű
1376 Brody|               tanakodjanak! - folytatá az érthetetlen beszédet.~Erzsébet kinyújtotta
1377 Petel|              rebegett Katica, de mit? nem érthettük meg. A fiákeros is mérgesen
1378 Godsu|                 tudom, hogy mit beszélek! Értse meg: ön nekem nem imponál!~
1379 Godsu|                Tíz perc múlva a temetőhöz értünk.~Ilyennek mint a k-i temető,
1380 Brody|             hagyhatjuk! - szólt, majd úgy értvén, hogy a pestiek mondottak
1381 Petel|                   a lisztlopó molnár, aki érzékeny, rebegő vékony hangján énekelgette:~
1382 Godsu|                    kergeti benne a keserű érzéseket, szemrehányásokat.~Minek
1383 Brody|                  egy verkli, hogy édesded érzéssel hullatta könnyeit, és csak
1384 Godsu|                szükségszerű megsemmisülés érzete jutott-e öntudatlanul uralomra
1385 Godsu|                  már semmi köze!~Lili így érzi ezt ma, ezen a szomorú,
1386 Brody|              állni vele:~- Én jóba járok, Erzse, de te tán nem jóba jársz?~
1387 Brody|              Azonban nem volt ereje, hogy Erzsébeten segíthessen. Talán, ez maga
1388 Brody|            kacsintott:~- Jöjjön el velem, Erzsike, én viszem magát egy rendőrtiszthez,
1389 Godsu|               nincsen, akinek életében az események nem alkottak korszakokat,
1390 Godsu|               esik, és az emberek lucskos esernyőikkel még mindig sietnek.~Ha gyermeke
1391 Godsu|              nyakkal, ázva-fázva, csepegő esernyők alatt rohannak.~Esős, hideg,
1392 Brody|              odajegyzem a nevemet? Minden esetben négy forint ötven krajcárt,
1393 Brody|                     Elzáé, férjhez menése esetére!” A hű és különösen gyengéd
1394 Brody|                    muzsikáltak is, mintha eskettek volna, mintha temettek volna.~
1395 Godsu|                  azt, amelyik legközelebb esnék hozzá; aztán lenne egy dicső,
1396 Godsu|                amint a sűrűn szitáló apró esőcseppek összefolynak a szemben levő
1397 Petel|                  egy kevés ideig. Csak az esőcsöppek hullottak konokul... Emlékezem,
1398 Godsu|               elkeseredett. Haragudott az esőre és azt kérdezte önmagától,
1399 Godsu|                tavaly őszkor egy vasárnap estefelé rajtaértem a falunkbeli
1400 Godsu|            álmatag nyugalom, mely a nyári estéket, kivált júniusban, jellemzi,
1401 Petel|                  is beszélnek rólad, hogy esténként ki kerülgeti a házatokat?...~-
1402 Brody|                   nappali lakó, reggeltől estig alvók, valami masiniszták.~-
1403 Godsu|               szemgödrei mélyen be voltak esve és sötétkék karikák jelezték
1404 Godsu|                   küzdelemnek fegyvere az ész, s hogy az egész küzdelem
1405 Brody|                vacsorapénzt elteszem, nem eszek, de megsértem!~Mindenki
1406 Godsu|                 újabb és újabb sértéseket eszelt ki, sőt egyszer a felügyelőnek
1407 Godsu|                Mindennap és minden órában eszembejutott a nyöszörgő, síró ember.
1408 Godsu|                 szeretem. Elvesztettem az eszemet. Leszaladtam az udvarra,
1409 Brody|               telt képéhez. A leány mégis eszére tért:~- Hagyjon el az úr,
1410 Petel|             valami csalfaságon járatta az eszét az üzletben, avagy egy-egy
1411 Godsu|                    Nincs fogalma arról az eszeveszett élethalálharcról, melyet
1412 Brody|                  nem kell már annak; húst eszik, ha kap. Miért tetszik kérdezni?~-
1413 Petel|                      A nagyapádnak hoztam eszközfát, Eszter, hogy legyen dolgoznivalója.
1414 Brody|                  Mosolyogva hallgatott az eszkort között. „Bolondok ‑ gondolta
1415 Godsu|                   és nehány évig és a kor eszméi, küzdelmei, erényei és bűnei
1416 Petel|                   volt ez. Többet volt az eszméletén kívül, mint imétten.~S tavaszra,
1417 Petel|                nélkül az eszterhaj alatt, eszméletlenül. Az ajtót erősen becsapta
1418 Godsu|                  Egyetlenegy parányi, kis eszméről, gondolatról sem tudna számot
1419 Brody|               hogy valami szocialisztikus eszmét fejtegessen:~- Maga virraszt,
1420 Brody|                  nem állnak, amíg meg nem esznek, mint az íz! Illegette,
1421 Godsu|                   senki által sem ápolva, észrevétlen, a föld valamely elhagyott
1422 Petel|                    szüntelen fecsegve, ha észrevett valakit az utcán. Máskor
1423 Godsu|       Huszárőrmester voltam tizenkét álló esztendeig. Mikor először a szemem
1424 Godsu|                    Lehet már vagy negyven esztendeje, ha nem több!~- A forradalom
1425 Godsu|                Vagy nyolcvan és egynehány esztendőt tán leszolgáltam. Lehet
1426 Petel|                 hevert egy hang nélkül az eszterhaj alatt, eszméletlenül. Az
1427 Petel|             konokul... Emlékezem, hogy az eszterhajról tán valami pléhdarabra cseppenhetett
1428 Petel|                végre.~- Szólítsa hát kend Esztert, majd áthúzzák ketten...~-
1429 Brody|                 nagyszülém szalonnabőrrel étet, de előbb megpörköli és
1430 Brody|               legszagosabb szénát előttük etették fel a katonák a saját lovaikkal.
1431 Brody|               soványak voltak a rendetlen étkezéstől és a korai poézistől, a
1432 Petel|                   reá, ne féljen.~S ismét ettek kávét, brassai cvibakkal,
1433 Godsu|           világhoz? Bánom is én, ha egész Európa a fejebúbjára áll! Hát neked
1434 Brody|                    változtak minden három évben; de az állapot a régi maradt.~
1435 Godsu|                 pofonokat ígért neki! Két éve, hogy elvettem a feleségemet
1436 Brody|                   A fődoktor még diáksága éveiben a sok éhezéstől siket volt
1437 Godsu|                 és lehet ez az ember, aki éveit nem tartja rováson, aki
1438 Godsu|               Eszébe jutott, hogy Gézával évek óta nincs mit beszélnie.
1439 Brody|                   poézis, mintha tizenhat éven keresztül aludt volna, és
1440 Godsu|              okosan megérte a negyvenedik évet.~Ma azonban úgy érezte,
1441 Godsu|             fokozatait.~Egy ember, aki az évezredek civilizációjában csak mint
1442 Godsu|               szájába.~Az emberek ezelőtt évezredekkel is így táplálkozhattak;
1443 Godsu|               esetet - mire a bíróság egy évi fogházra ítélte és ő azonnal
1444 Godsu|                    Élt nyolcvan és nehány évig és a kor eszméi, küzdelmei,
1445 Brody|                  elkövetkezett a színházi évszak, és a ház úrnője egy idősebb
1446 Godsu|                 mérgemben a mutatókönyvek évszámait olvasgattam. Megint kimentem.
1447 Brody|                   mindennel kivonultak az exercirplacra, és délelőtti harangszóra
1448 Godsu|       villámgyorsasággal a Párizsból jövő expressz Oriental hosszú, bronzszínű
1449 Brody|                  is egészen hozzátörődtek ezekhez a sáskákhoz.~Nem volt mit
1450 Petel|               bordája alatt - mi kell még ezenfelül kívánnivalód?~- Van egy,
1451 Petel|               nincsen egyéb szavad hozzám ezentúl, Eszti?~- Azt hiszi, félek
1452 Brody|                 rózsa.~Szinte tetszett az ezredesnek, olyan haptákba vágta magát.~-
1453 Godsu|                   itt-ott a vizek derült, ezüst fényben csillámlottak ki
1454 Godsu|                 belépett és egy remekmívű ezüsttálcán behozta a holnapi déjeuner-tervezetet.~
1455 Brody|             kibukott egy helyre, ahol sok fa volt, sok madár volt, még
1456 Petel|               reszketett, mint egy gyenge faág, amit a szél rebegtet. Cica
1457 Brody|            kártyáztak és tüzeltek, a nagy faágak, amelyek játszva rohantak
1458 Godsu|                  látszott, mintha festett fából volna és szép sasorra vékonyabb
1459 Brody|         gyerekével, sőt azzal együtt, aki fabrikálta. Szerencse még, hogy az
1460 Brody|                 kezet csókolt. Kérdezték, faggatták, mit akar enni vacsorára,
1461 Petel|              templomba, akár pórban, akár fagybán azon egy rozoga kocsiban,
1462 Brody|                 föl-fölemelgette vörös, a fagytól véreres, repedezett kezeit.
1463 Godsu|                perc múlva eltűnt a temető fái, bokrai között.~Míg az öreg
1464 Godsu|             huncutok, és lerágják az apró fáimat. Nem is képzeli a tekintetes
1465 Brody|                   feleségemnek is, mindég fáj a foguk, és ha ilyen szép
1466 Godsu|               menni és vége! Értette! No, fajankók, gyertek birkózni!~És Kelemen
1467 Godsu|               hogy leszakíttassék az élet fájáról. Csendes, majdnem suttogó
1468 Godsu|                  szája körül a nagy testi fájdalmakat mutató, hosszúkás, kékes
1469 Godsu|                  jellemez, adja meg azt a fájdalmas, bánatos hangulatot, melynek
1470 Brody|                meglövi a szolgáját, fizet fájdalomdíjat ide is, oda is, egy kicsinyt
1471 Brody|                   Valami jutott eszébe a „fájdalomdíjról”, de ezeket a gondolatokat
1472 Brody|                   imádkozott, a szíve nem fájt, inkább valami különös módon
1473 Godsu|                   őrült önmegtagadással a fajta érdekében dolgoznak.~Nem
1474 Petel|           tréfálni. A néni mindjárt sírva fakad, ha rágondol, mennyi kedvese
1475 Godsu|             egyenesen a lelkéből látszott fakadni, beszédében valami édes
1476 Brody|                indulatán, keserű mosolyra fakadt:~- A szegény a gazembernél
1477 Godsu|                  Mindenfélét. Nézegetem a fákat itt körül. Valamennyi a
1478 Godsu|                 bukkan sírra, s a tömeges fakeresztsorok, hideg kőmasszák nem sértik
1479 Petel|                   temetés; a sok kocsi; a fáklyák; a püspök beszéde; a dalárda
1480 Brody|              térdére, és ritka szakállát, fakó arcát odadörzsölje a leány
1481 Godsu|                  csend, a nyugalom, ami a fákon belül van, az a föltétlen
1482 Godsu|             piszok és penész rajta volt a falakon és minden tárgyon. Egy keskeny,
1483 Godsu|               ismeri azt a bőségben úszó, falánk osztályt, mely a herék módjára
1484 Petel|              Aztán jönnek minden egyéb jó falatok, amiknek nincsen vége.~-
1485 Petel|                  pofája kifeszülve a nagy falatoktól, akadozva folytatta:~- Egy
1486 Petel|               helyben végezte a délelőtti falatozását is. Egy pohár gugyi, egy
1487 Godsu|               tisztán ki lehetett venni a falióra minden kettyenését.~Csekmez
1488 Godsu|                  októberi nap ez a mai. A falkavadászat is elmaradt. Lili a kis
1489 Godsu|              ördögnek hízott meg ennyire? Falstaff éppen ilyen nevetséges alak
1490 Brody|               hogy két csendőr kísér be a faludba.~- Aztán miért? Nem tettem
1491 Brody|                már úgy rémlett neki, hogy faluja rossz hírű kocsmájának a
1492 Godsu|               rajtakapta Piry Gergelyt, a falujabeli borbélyt, mikor a vadászterületén
1493 Brody|                   vakációra lejárt haza a falujukba és kint őrzötte az apja
1494 Brody|                   egyebet mondani:~- A mi falunkba való, az is diák. Az egyik
1495 Petel|                   Mayernek nem volt jó. A famíliája elkezdett mindjárt nyavalyáskodni.
1496 Petel|                   ködös levegőn.~A Katica famíliájának a tisztelete hagyományos
1497 Petel|           kereszteltessen ki egy tévelygő famíliát Katica.~Valami igazságnak
1498 Petel|              egész világgal... Öregségére faneműt vett a szovátai székelyektől (
1499 Brody|               Erzsébet dajka lesz~Keskeny fanyoszolyán egy öreg parasztpár alszik:
1500 Godsu|                  rongyos darócköpeny, egy fapad, egy kecskelábú kis asztal
1501 Petel|                  a fát, Marci?~- Értem ne fáradjon, Marci...~A legény hátat
1502 Brody|                    de lovuk mégis görhes, fáradt, sovány maradt; a legfinomabb,
1503 Petel|                    Máskor bizony már ő is fáradtan vonszolgatta magát; a szegény
1504 Godsu|                  mentem. Nagyon ki voltam fáradva, s megörültem, midőn kissé