1549-besze | beszo-egysz | egyug-farad | farka-gyere | gyerg-iroda | irok-kisis | kiski-leszo | letak-mijar | miken-osztj | ottha-siket | sikit-tarto | tarts-vedte | vegbo-zuzot
Rész
1505 Petel| Hát hívja is már kendet a farkas fene... de kendnek hoztam
1506 Petel| közepén, keringőket játsztak, farkas-bárányt, kántálva, hogy belekábult
1507 Godsu| elnevették magukat.~Csekmez aztán farkasszemet nézett Hükével és kérdezte:~-
1508 Godsu| elé, és mereven, majdnem fásult bámészsággal nézett le a
1509 Petel| mégiscsak nem nekem hoztad a fát, Marci?~- Értem ne fáradjon,
1510 Petel| éjszaka csendesen bontogatta fátyolát, s elcsendesedett az utca.
1511 Brody| hideg már, a part fölött a fazekasok kint aludtak a szekerek
1512 Godsu| Ha gyermeke volna! Lili fázik és gyorsan fel és alá kezd
1513 Petel| tatarozta kívül-belül; szüntelen fecsegve, ha észrevett valakit az
1514 Petel| feleségemet, aztán az én kis fecskémet, az én kis szálló madaramat...
1515 Petel| hogy orcátlankodjanak a fedele alatt. Az unokáját szépen
1516 Brody| KAÁL SAMU~Fent a hegyen, Fedémesen, polyák ulánusok éppen akkor
1517 Brody| értették: hogyan.~Aznap a fedémesi autodafé nem hagyta a tiszteket
1518 Godsu| virágzó rózsákkal teli nyájas fegyházudvarban a sétáját végezte és ők
1519 Godsu| egész küzdelem eredménye e fegyver értékétől függ.~Egy ártatlan
1520 Godsu| hogy ennek a küzdelemnek fegyvere az ész, s hogy az egész
1521 Godsu| Lili!~- Amikor a lovai, fegyverei már kifárasztották, amikor
1522 Brody| amint a közkatona eldobva fegyverét, nekifutott a partnak...~
1523 Petel| célozgatott a bácsi, bárha a fegyvernek nem volt magja, és behunyta
1524 Godsu| mikor a nyúlra emelte a fegyvert.~Először fölrántottam őt
1525 Godsu| és egészséges, piros arca fehér-sárgásra változott. A szája körül
1526 Brody| Szépen felöltöztetnék, fehérbe. Siratnák, jaj, de elébb
1527 Brody| délben. Rendben van-e a fehérneműje?~- Az biz rendben! - felelte
1528 Godsu| is én, ha egész Európa a fejebúbjára áll! Hát neked van közöd
1529 Petel| forralsz most is a gonosz fejedben, Boldizsár, hogy itt kullogsz...
1530 Godsu| pár pillanatra hallottam fejem fölött azt a gyöngéden,
1531 Godsu| feleségedet!~Minden csepp vérem a fejembe szállt és én elkezdtem pofozni
1532 Petel| jaj, jaj... nekem, szegény fejemnek...~Azt hiszem, valamit rebegett
1533 Brody| felé fordulva, tréfásan fejezte be a bánatos fölsóhajtást:~-
1534 Brody| halnod ezért...~Be volt fejezve ezzel a vizsgálat. Elkövetkezett
1535 Brody| egyszer... Szép vers van a fejfáján fiatal életéről, szomorú
1536 Brody| elment megköszönni, mezítláb, fejkendő nélkül, lányosan; a legények
1537 Brody| mondá a fiatal, de már fejlett leány, aztán nyomban felugrott,
1538 Brody| valami szocialisztikus eszmét fejtegessen:~- Maga virraszt, amíg az
1539 Godsu| behallották, felütötték a fejüket és meredt szemekkel, tátott
1540 Brody| markával.~- Vajon olyan fekete-e, mint amilyennek látszik?
1541 Petel| nézve át. A leány a víz feketedő fodrán járatta a szemét,
1542 Godsu| egészet, s az új sírok, feketésbarna hantjaikkal, éppenséggel
1543 Brody| friss, beborult, hullámzó feketeség, amely minduntalan megtörik
1544 Petel| el-elnyelve a sasorrú, feketeszemű, lesült, csontos arcú legény
1545 Godsu| számozva egymás mellett feküsznek mitegy raktározva, egész
1546 Brody| újságba.~Az önzetlenebb felajánlotta a maga lakását, de csak
1547 Godsu| bírtam magammal. Inkább felakasztom magamat, semhogy becsukjanak
1548 Godsu| verni! - mondta Kelemen és felállott.~A felügyelő izgatottan
1549 Petel| a vén nagyapó szakította félbe a keserű beszédet:~- Szavatok
1550 Petel| különösképpen. Az apó minden nagyobb felbuzdulás nélkül mondta nagy későn.
1551 Petel| Mayerhez, a bolond ember felcsapta a zsidódos sapkáját, s vadul
1552 Brody| szájából. Több volt, mint a fele, ej, jó kis szivar! Sajnálta,
1553 Brody| szépasszonyfalviak el nem felejtették.~Az istálló, a ház, minden
1554 Brody| találjon, én már téged el is felejtettelek; meg sem ismernélek. Didi
1555 Godsu| elsőrendűek. Lám, lám! Ne felejtse el, az intelligencia kötelez -
1556 Petel| Odajut-e ő? - hallottuk, de feleletet sokáig ki se felelt erre
1557 Brody| igen helyeselték, sőt nagy félelmében Erzsébet bátorságot merített,
1558 Petel| fölemelkedett. Valósággal félelmesen meredt a fickóra. Mily nagy
1559 Godsu| Én nem tartozom magának felelni! Hátha néma volnék? Itt
1560 Brody| Jó - mondá. - Jó, az én felelősségemre.~Még csak a pupilláját nézte
1561 Brody| tán nem jóba jársz?~Nem feleltek neki, megtörülte a kevés
1562 Petel| tán? - kérdezik.~- Nem - felelték -, még a szoptató anyja
1563 Godsu| mondja ő.~- Nem én! - feleltem neki - de nem akarok szolgabíró
1564 Godsu| a mutatóujjával gyorsan felém bökve kérdezte:~- Maga itt
1565 Godsu| jutott, hogy a kalapjával felénk integessen. Nem viszonozhattam
1566 Godsu| benne valami a lemondó, a félénk nyugalomból - midőn a késői
1567 Petel| átdöcögött az utca túlsó feléről, s leült az ő házuk elé,
1568 Godsu| Leköpöm azt a te kifestett feleségedet!~Minden csepp vérem a fejembe
1569 Godsu| bitang miatt. Most meg már a feleségembe is belekötött. Lepiszkolta
1570 Brody| boldog-boldogtalannak, a Samu zsidó feleségének, a Paklincs leányoknak,
1571 Brody| pillanatra eszébe jutott, hogy felforgassa ennek a drága, nagy, vikszolt
1572 Brody| megvizsgálta a házat: hol lehetne felgyújtani? De megelégedet azzal, hogy
1573 Godsu| gyertek birkózni!~És Kelemen felgyűrte a kabátja ujját.~Egy intésre
1574 Godsu| kisütötte az előfizetési felhívásában, hogy azok, akik előfizetnek
1575 Godsu| fölkavarodó ritkás, fehér felhőkbe tűnt; sugarai tompább élűek
1576 Petel| besötétedett csendesen, és a felhős égbolton egypár csillag
1577 Brody| Parancs!~Bort kellett felhozni a pincéből. Meggyújtotta
1578 Brody| gyerek, hangtalanul aludt a felhúzott fedelű kocsibölcsőben. Legalább
1579 Brody| Összeszorította a vékony pittyét, felhúzta a ritkás, sárga szemöldeit,
1580 Brody| Evett, s szivarozott. Még félig se szívta ki a virginiát -
1581 Godsu| gyöngék és kegyetlenek. Felingereltem önöket, mint a szelídített
1582 Brody| alvók. Az egyik mindjárt felismerte, köszöntötte Erzsébetet:~-
1583 Petel| Cica ijedten nézett reá.~- Felizgatja magát, Márton; nem jó komédiázni
1584 Brody| volna szólni: „fiúk, ne féljetek!”~Neki borzongott egy kissé
1585 Brody| iszonyú elkeseredésre ébredt, felköltött mindenkit - különben tizennégy
1586 Brody| az ébren volna! Csaknem felköltötte, hogy legyen valaki vele,
1587 Brody| elmondta, hogy maga milyen. Felköltsük? Ne költsük, majd fölébred
1588 Godsu| egy szempillantás alatt fellökte mind a hármat.~- Kevesen
1589 Petel| begombolt szürke kabátban felment egy legény a tornácra, Márton
1590 Godsu| nem lenne egyedül és nem félne a hideg őszi napoktól, amikor
1591 Brody| nyomban felugrott.~- Azt mink felneveljük, te se jobban.~- Ki szoptatja?~-
1592 Brody| elaludt újra, nem kellett félnie. Nem volt izgatott, nem
1593 Brody| engedelmeskedett. Jakab hamar felöltözött és odaült melléjük az asztalhoz.~
1594 Brody| reszketett végig rajta.~Szépen felöltöztetnék, fehérbe. Siratnák, jaj,
1595 Petel| akarja, hogy zuvatoljanak felőlem. Mert megszólanak is már,
1596 Godsu| vasutat itt mellettem! Már egy félórányiról hallom, mikor dübörög! Kivált
1597 Godsu| ki.~Vártam még vagy egy félórát. Fölforrt bennem a méreg.
1598 Petel| is, ha illettük, úgy-úgy felpattant, hogy figura volt ránézni.~
1599 Brody| rossz ember, de nem volt egy félpipa dohánya, a búbos hideg,
1600 Petel| rántotta ki a kezét. Marci felrántotta a vállát, hogy ne is hallja
1601 Petel| Sándor? Éppen te hiányzol.~- Félre innen - kiáltotta a legény,
1602 Petel| fickóra, hogy lehetetlen volt félreérteni őt.~S kísérte, kísérte a
1603 Petel| a fél szemét, s a száját félrehúzta, és kifeszített karja úgy
1604 Brody| nem értette, a kérdését félremagyarázta:~- Elzuska, Elzuska, olyant
1605 Petel| unokáját se teremtette a felséges Isten éppen Bokos Sándornak,
1606 Petel| Beszélt kend ő szent felségével?~- Szóltak ők vele.~- Rosszul
1607 Godsu| ezután mi lesz?...~Hüke Pali felsóhajtott és a lábszárán végighúzva
1608 Brody| úgy nézzetek! Mert engem felszabadítottak és megeskettek erre. Ha
1609 Brody| három órakor az orvos épp felszállott a kocsijára. A kerületébe
1610 Petel| arra, hogy apádat ismét feltalálhasd az igazak házában.~Az érdem
1611 Brody| változtatta.~- Szeretném, ha feltárnák előttem a helyzetet, az
1612 Petel| ellen... akit pedig boldogan féltek. A bácsi igen jóba volt
1613 Petel| belénőttél a szívembe, és féltelek... Ne haragudjál reám.~Az
1614 Petel| igazságnak kellett lennie ebben a feltételben, mert csakugyan dühösen
1615 Godsu| velem, hogy semmi oka sincs feltételezni, hogy Kelemen Péter elmebeteg
1616 Godsu| mindenki a tekintélyét félti.~- Igen - mondtam neki.
1617 Petel| Másfelé nem jártak, ami annál feltűnőbb volt, mert az öreg Baranyait
1618 Godsu| anyját szidta, gyalázta, a felügyelőt állandóan parasztnak, szamárnak,
1619 Godsu| micsoda! Nekem Ádámmal, a felügyelővel van dolgom! - mondta nyersen
1620 Godsu| Jó lesz?~- Mindegy, akár felül, akár nem. A sárga nem sokat
1621 Brody| a maga lakását, de csak felületesen és futólag, mert nem volt
1622 Godsu| csukott zárkába behallották, felütötték a fejüket és meredt szemekkel,
1623 Godsu| muzsika... Haj, haj! Aztán felutazás, parádé amerre a szemed
1624 Godsu| kenyérből levágott egy darabot; felvágta, megsózta a zöldpaprikát,
1625 Petel| kinyitották az ablaktáblákat, nem félve már a hideg ájertől, s a
1626 Petel| barátom?~- Ez sajátságos! A felvilágosítással önök tartoznak, s meglepő
1627 Petel| hívja is már kendet a farkas fene... de kendnek hoztam a tőkét...
1628 Petel| házikóból.~Később aztán az udvar fenekében beszélt ismét Mayer, a leánykájára
1629 Petel| szilvára hasonlítva egy fazék fenekén; melyről lefogyott a lé.
1630 Godsu| vármegyéd! - mondta Hüke és fenékig kiitta a borát.~- Ne bántsd
1631 Godsu| önöket, mint a szelídített fenevadakat. És valamennyi rámvicsorgatta
1632 Brody| valamit, de a tekintélyét is fenn akarván tartani ezek előtt,
1633 Brody| a mienk mellett? - szólt fennen, s belenyúlt a lajbija zsebeibe,
1634 Brody| gyomor, ami korog. A fej fentebb is van, mint a gyomor...
1635 Brody| átvilágított a rettenetes fény egész Szépasszonyfalváig.
1636 Brody| pedig a királyi kertbe. Fenyegetőzött is, hogy egyszer elszökik
1637 Godsu| szobában. Barna haja még fénylett, fekete szeme még ragyogott,
1638 Godsu| nem csalnak sem az erős fénynek, sem a tikkasztó melegnek
1639 Petel| Ebben egy kis friss túró, fenyőfa kéregben; odább egy tál
1640 Godsu| életre egy parányi, kis fényt vetne, az én öregem ott
1641 Petel| előtt elfakult, s eleven fényű szemei körül finom barázdákat
1642 Godsu| művészete, a szem, száj fényűzése reá nézve nem léteznek.
1643 Godsu| Hát mit csináljunk?~- Ferblizzünk kettesbe!~- Eh! Az unalmas!
1644 Godsu| színházakban kísértő blazírt férfiak és asszonyok ismeretlen
1645 Brody| összeillünk.~A szikkadt férfiarcon keserű mosolygás vonaglott
1646 Brody| cukrot. Hozok érte bábut, férfibábut, katonát!~Erre aztán odaadta,
1647 Petel| hozta a hitvány, sovány kis férget, kézenfogva. Aztán visszakiáltott
1648 Brody| gyermekeim vannak, az én férjemmel...~Frigyes - lehető távolságban -
1649 Godsu| napját, a csontos, szürkefejű férjén kívül alig tudta valaki, -
1650 Godsu| izmos ember volt; alig fért bele prémes kabátjába. Arca
1651 Brody| még a Bándi Ferusék fél fertálya a mienk mellett? - szólt
1652 Brody| gyufát gyújtott:~- Maga az, Ferus bá? - kérdé barátságosan.
1653 Brody| volna:~- Eladó-e még a Bándi Ferusék fél fertálya a mienk mellett? -
1654 Brody| Csak aztán magát meg ne fesse! Majd ha a határhoz érnek,
1655 Brody| aki ott volt a bíróságban, fessen, mint mindig, de halványan,
1656 Godsu| homloka úgy látszott, mintha festett fából volna és szép sasorra
1657 Godsu| Szokása ellenére ma nem festette ki az arcát, nem sütötte
1658 Brody| mustrálta. Még meg se volt fésülködve, egész délelőtt a kis Klárit
1659 Godsu| legeslegelső alispánja. Fésűs kontyot viselt az öreg:
1660 Godsu| Lehetetlen ebben a rongy fészekben egy becsületes partit összehozni.
1661 Petel| aludni látszottak a hitvány fészerek.~- Eszter! haj! - hallod-e?~
1662 Brody| lovaikkal. Előttük lopták meg a fészert, s jaj volt annak a matyónak,
1663 Brody| No ládd, lányod is lesz, fiad is lesz - jegyezte meg a
1664 Petel| figura kis ember, hadonázva a fiákeres előtt.~- Az Adolf nem is
1665 Petel| mit? nem érthettük meg. A fiákeros is mérgesen pattintott az
1666 Petel| valami?~- Az, Cica. A Mari fiáról álmodtam.~Azután mindjárt
1667 Petel| keresni az ember! A szép nagy fiát: a pelyhedző ajakú Istvánt
1668 Godsu| Embereket, országokat látni? Fiatalabb korában az ember kíváncsibb!~-
1669 Brody| kellemeztette magát az a szép fiatalember, aki katonatiszti ruhában
1670 Brody| a cselédtanyán, bárha a fiatalemberek távol maradtak. Néhány benézett,
1671 Brody| árnyak, árnyékai két nyurga fiatalembernek, akik alighanem a költői
1672 Petel| búra gondol, Cica? Tán a fiatalságát siratja?~És jóízűen köhécsel
1673 Brody| szál legények, ezek verik a fiatalságot!” Mindent megállapított,
1674 Brody| emlegetett. Egy helybeli fiatalurat, aki minden nyáron tiszti
1675 Brody| beszélt, de nemigen vette figyelembe. Frigyes azonban nem nyughatott,
1676 Petel| leánykámmal vissza...~- Figyeljen reám! A kisleánykám el van
1677 Brody| megrebbent a lelkében, és figyelmes kezdett lenni arra a gondolatra,
1678 Brody| elkergették. Az apja sokszor figyelmeztette, hogy egyszer csak agyonüti
1679 Godsu| nyersen és leült egy székre.~Figyelmeztettem, hogy udvariasabb hangon
1680 Godsu| pulzusát és órával a kezében, figyelt.~Kelemen csodálatos módon,
1681 Godsu| El vagyok ragadtatva!~- Filet de boeuf à la jardinière?~-
1682 Godsu| aztán kikerget. Rettentőn finnyás orra van ám őméltóságának.
1683 Godsu| tömegéből ki-kikelnek a finomabb idegekkel ellátott emberek,
1684 Brody| ölembe, rózsám! - mondá a fiskális, aki csakugyan nem volt
1685 Petel| jó...~- Vajon mi lett a fiúcskából?~- Én tudom, hol van...~-
1686 Petel| unokájára, a leányának a fiúcskájára, de Márton előtt nem szabad
1687 Petel| közt, kiáltotta Katica a fiúcskára:~- Ne harapj, Ágoston -
1688 Brody| szeretett volna szólni: „fiúk, ne féljetek!”~Neki borzongott
1689 Brody| hadnagy nevetett, s intve a fiúknak, hogy „Mars”, kardjára tette
1690 Brody| akarok. Be nem zárathat, fizetek, leszolgálom. Egy hónap,
1691 Brody| Legalább azokat bezárnák. Fizethetnének!~Valami jutott eszébe a „
1692 Brody| de sehol sincs, ahol a fizetség!~Nevettek, sikongattak,
1693 Brody| krajcárért. Az utolsót meg se fizette, elfelejtkeztek az otthoni
1694 Brody| első hónapot mindjárt ki is fizették, mert Erzsébetnek valami
1695 Godsu| Elég baj az. Én inkább főbelőném magam!~- Biz’ ez gyalogszerre
1696 Petel| A leány a víz feketedő fodrán járatta a szemét, hogy ne
1697 Godsu| szemeit lesütve a csipke fodrával babrált.~A komorna belépett
1698 Godsu| bogarai között. Miattam, akár födözze föl a léghajót. Velem ne
1699 Brody| arcához, patyolat színéhez föl-fölemelgette vörös, a fagytól véreres,
1700 Petel| magát.~- Ezt míveljük. Az én föladatom az, hogy fölvilágítsam a
1701 Brody| kelljen nevetnie. Frigyes fölállott, hozzálépett, és remegő
1702 Brody| egyenesen ő kapta a kezébe, maga fölbontotta, és odanyújtotta a leánynak,
1703 Brody| ha levele érkezett, előbb fölbontották, elolvasták, és ha kellemetlenségek
1704 Brody| fölcsillant. Szeretett volna fölcsapni máris, türelmetlenkedett,
1705 Godsu| tárgyon. Egy keskeny, a földbe vert cölöpökre zsúpszalmából
1706 Godsu| hajtások alig bújnak ki a földből, s eleven zöldjük csak együttesen,
1707 Godsu| kettyenését.~Csekmez Dani mérgesen földhözvágta a szivart, s a kezébevett
1708 Brody| nem tekintett rájuk, a ház földjébe nézett, ott keresett valamit.
1709 Godsu| előttem holmi hivatalokat; földkóstolási komédiát, Tisza-szabályozást,
1710 Godsu| majd nem ülök föl, hanem földobom a puskámat meg ezt a nehány
1711 Godsu| Először fölrántottam őt a földről, aztán összeráztam, hogy
1712 Godsu| múlva valami csodás hatalom fölébresztené nyugodalmas álmából, s kérdeznék
1713 Brody| erős fekete asszonyság. Föléje hajolva pedig kellemeztette
1714 Godsu| mikor kinyújtotta, jóformán fölértek a szobatetőzetig. Megállott
1715 Brody| Bezárjam? Megeszik az országot, föleszik magát őfelségét, a császárt
1716 Brody| nagy utcán ment, mendegélt fölfelé. Szennyes, szűk kis utcák
1717 Petel| biztatástól:~- Az ócska fölfogást tartsák meg az urak. A miénk
1718 Godsu| Vártam még vagy egy félórát. Fölforrt bennem a méreg. Hát nem
1719 Godsu| szeretem a szabadságot!~- Fölgyújtanám az egész tanyámat, ha a
1720 Godsu| Közöltem vele a történteket és fölhívtam, hogy másnap vizsgálja meg,
1721 Godsu| látszott, hogy élvezik a fölidézett képeket. Hüke Pali elkezdte
1722 Godsu| reggel Kelemen Péter önként följelentette az esetet - mire a bíróság
1723 Godsu| semmi.~A nap, a nyugotról fölkavarodó ritkás, fehér felhőkbe tűnt;
1724 Godsu| közlönyt elejétől végig. Fölkavarodott bennem az epe, mikor azt
1725 Brody| folytatá:~- A Balatont, amikor fölkel a nap, a halász halászik...~-
1726 Godsu| ki a szobából. Alighogy föllélegzettem a szabad levegőn, látom
1727 Brody| Várj! - mondá a gazda föllelkesedve -, hozok én neked valamit!~
1728 Godsu| amellyel ő és Géza a világban fölléptek, szerepeltek és szerepelni
1729 Godsu| fölvitettem a zárkájába. Csendesen fölment és azonnal lefeküdt.~- Látta
1730 Godsu| gyöngyözött ki a homlokomon, mikor fölmentem a vármegyeház lépcsőjén.
1731 Brody| öreg napszámos hangosan fölnevetett erre a babonára, biztatta
1732 Brody| furcsa volt, hogy mindnyájan fölnevettek. Erzsébet is mosolygott,
1733 Brody| pedig elfordult, egy percre, fölnézett a fülkébe, hogy megnézze,
1734 Godsu| elhivatom az orvost!~Kelemen fölnyitotta a szemét, rám nézett és
1735 Godsu| jogosítva, hogy ítéletet mondjon fölötte? Amint így tépelődve néztem
1736 Godsu| mintha álomból ébredt volna, fölpillantott s kezébe vette az aranyszegélyű
1737 Godsu| emelte a fegyvert.~Először fölrántottam őt a földről, aztán összeráztam,
1738 Godsu| zavarta meg semmi. Időnként fölrebbent előttem egy-egy csekkegő
1739 Brody| Gyerek, csirke egyszerre fölrebbentek - a zsellér fölébredt, közéjük
1740 Brody| szolgáló - aki ülve aludt ‑ fölrezzent, és újra belefogott a suvickolásba.
1741 Godsu| Hogy röhögnének azok a fölséges csillagok! Ő persze dühbejönne,
1742 Brody| tréfásan fejezte be a bánatos fölsóhajtást:~- Csak aztán magát meg
1743 Godsu| hogy nem kell neki. Mélyen fölsóhajtott, s aztán reszkető hangon,
1744 Brody| a leány a kocsi bakjára fölszállott. A falun mentek végig, illendően
1745 Petel| alkalmazottja vagyok, a fölszerelő osztálynál. Az írásokkal
1746 Brody| Erzsébet elbocsájtatik~Erzsébet föltérdelt az asztalra, hogy meggyújtsa
1747 Godsu| a fákon belül van, az a föltétlen hiánya minden pompának,
1748 Godsu| megsózta a zöldpaprikát, s fölváltva hol egy szelet kenyeret,
1749 Petel| Én csak azt tudom, hogy fölvernek tolvaj kiabálással az ágyamból
1750 Brody| a rendőrségre menni, ott fölveszik az esetet, és maga is megnyugszik
1751 Petel| kifeszítette, s a fejét fölvetette. Valósággal félelmes és
1752 Brody| diák megfogja a karját, és fölvezesse a lépcsőn, sőt nem vette
1753 Godsu| elszaladt.~Csekmez Dani egészen fölvidult; töltött, ivott és mondta:~-
1754 Petel| Az én föladatom az, hogy fölvilágítsam a vidéki népet, a párt megbízásából.
1755 Godsu| múlva kifújtam magamat és fölvitettem a zárkájába. Csendesen fölment
1756 Godsu| Miért nem szóltál előbb! - förmedt rá Hüke.~- Szaladj át, mondd
1757 Brody| fog ríni, azt nem szabad. Fog-e?~A lány makacsul nézett
1758 Petel| udvarotokra? Hát jó szívvel fogadsz, Eszter, ha én viszem?~-
1759 Brody| nadrágos cipészt pénzért fogadták az utolsó pillanatban. „
1760 Godsu| aztán összeráztam, hogy a fogai vacogtak bele és pofoztam.
1761 Brody| tökéletes fogsor.~- De szép fogaid vannak, Erzsi! - mondá az
1762 Godsu| volt! Összecsikorgattam a fogaimat és szaladtam ki.~Vártam
1763 Godsu| neki úgy tetszett, mintha a fogait csikorgatta volna.~Azonnal
1764 Godsu| hírét sem hallotta. Nincs fogalma arról az eszeveszett élethalálharcról,
1765 Petel| hónapos retkek, amiket a fogások között rág az ember, hogy
1766 Petel| kifacsarta egy rettenetes fogással a támasztó bunkót. Elfordult
1767 Godsu| valamennyi rámvicsorgatta a fogát.~Mindennap és minden órában
1768 Godsu| Eh! Az unalmas! Csak foghatnánk valakit harmadiknak. Lenciék
1769 Godsu| megkezdte büntetését.~A fogházfelügyelő irodájában voltam, mikor
1770 Godsu| ostoba ember!~Az elképedt fogházfelügyelőhöz fordultam:~- Ezt az embert
1771 Godsu| azután majd reám, majd a fogházfelügyelőre nézett, végre a mutatóujjával
1772 Godsu| kabátja ujját.~Egy intésre a fogházőrök körülfogták és egy rövid,
1773 Godsu| mire a bíróság egy évi fogházra ítélte és ő azonnal megkezdte
1774 Godsu| Igaza van és most újra vasra fogják önt verni.~A felügyelőnek
1775 Petel| előkészíteni? Gyóntatni? Ezt? Jaj, fogjanak meg, hogy ne verjek agyon
1776 Petel| üvöltötte:~- Tolvaj... tolvaj... fogjátok meg!~Az utcán szaporán egy
1777 Brody| ért. A nőt orvosilag meg fogjuk vizsgálni! - szólt az orvos,
1778 Godsu| és így életcélnak ez a foglalkozás már nem elég!~- Már nem
1779 Godsu| megjelenése vonzó volt, s foglalkozásának komorsága, úgy látszott,
1780 Godsu| hogy nekünk többet kellene foglalkoznunk egymással!~- Nem volt elég
1781 Petel| önöknek. Mi a valósággal foglalkozunk. Az a henye embereknek való...~-
1782 Godsu| sincs! Engem is... bele fognak dobni... mint a kutyát!
1783 Brody| Elmegyek. Nem tudom. Majd fogom.~Az ember megcsókolta a
1784 Brody| vigyorgott rá két tökéletes fogsor.~- De szép fogaid vannak,
1785 Petel| akarok?... Ügyelj! Jőni fogsz te még sírva utánam, ha
1786 Godsu| összekötött büntetések sem fogtak rajta és hetek múlva éppen
1787 Brody| feleségemnek is, mindég fáj a foguk, és ha ilyen szép volna!~
1788 Godsu| elfogy a türelmem!~- Dehogy fogy, Ádám! Nem szabad annak
1789 Godsu| reggel aztán bementem a főispánhoz az alsó-járási szolgabíróság
1790 Godsu| Szegény gyerek! Ő most a főispáni titkár. Halovány lett, megkopaszodott
1791 Godsu| kérdi Jankó.~- Hát a főispánnal - mondám.~- Őméltóságával?
1792 Godsu| gúnyáimat.~- Mondd meg a főispánodnak, hogy itt vagyok, de nem
1793 Godsu| de ő meg azt mondta rá, a főjegyző is ilyen körmöt visel: ez
1794 Godsu| amikor mindig kitódult a fojtó füst.~Hüke Pali a bőrpamlagra
1795 Brody| részleteket megtudni az életről, főképp azokat, melyeket a lexikon
1796 Brody| sokat kellett keresnie, főképpen a lakás miatt, amely egy
1797 Petel| salétrommal és egy parányi fokhagymával.~Senkivel se volt kocódásuk.
1798 Petel| kis üzletéről nem vezetett főkönyvet: „Veszem egy sustákért,
1799 Godsu| sarkában élte át a fejlődés fokozatait.~Egy ember, aki az évezredek
1800 Brody| amelyek játszva rohantak le a folyam tükrén, olyan gyönyörűséges
1801 Godsu| híreket hall néha a világ folyásáról?~- Minek az nekem, sohasem
1802 Petel| Mit lássak? Én? É-é-n? folyjon ki a szemem, ha látok sötétben.
1803 Godsu| zajtalanul, mint a rónák folyói.~Tíz perc múlva a temetőhöz
1804 Godsu| olyat manap már építeni!~A folyosón találkoztam Csáp Jankóval.
1805 Godsu| Kimegyek egyet járni a folyosóra! - mondám Jankónak.~Kimentem.
1806 Godsu| Végigjártam néhányszor a folyosót. Bementem aztán Jankóhoz,
1807 Godsu| látta, hogy Csekmez nem folytatja.~Elhallgattak mind a ketten.
1808 Brody| most, ébren jogászkorát folytatná.~Erzsébet sem volt többé
1809 Godsu| tavaszra megesküdtek és azóta folyton szeretik egymást. Miért
1810 Brody| következik.~A rendőr, a beszéd fonalát kissé elejtve, folytatá:~-
1811 Petel| apró sikoltozásból láncot fonna valaki.~- Hát hallja meg
1812 Godsu| cölöpökre zsúpszalmából font ágy, rajta egy rongyos darócköpeny,
1813 Petel| megérteni.~- Az Istenhez fordítja vissza - mondták...~Csak
1814 Petel| itt hagyom magát. Hátat fordítok a maga Istenének. Elmegyek
1815 Brody| Isten, hogy égjenek meg!~Fordított egyet az átkokon és a hangnemen
1816 Brody| Arccal a bajtársak felé fordították.~A hadbíró őrnagy mormogott
1817 Brody| ügyvéd úr küldött, jóra fordítottuk, nagyapám vett rajta két
1818 Godsu| nyílik az ajtó és amint ismét fordul: előtte áll Géza.~- Jóestét,
1819 Petel| fekete bogarak.~Az utca fordulójánál, a hármas kereszt mellett
1820 Petel| S arra mind a ház felé fordultak. Addig néhány fehérnép cihelődött
1821 Godsu| elképedt fogházfelügyelőhöz fordultam:~- Ezt az embert azonnal
1822 Petel| nyögve emelkedett fel, a forgácsokat lerázva az öléből, a víz
1823 Petel| kemencében meggyújtotta a forgácsot az üst alatt. A szállongó
1824 Petel| És amíg beszélt, gyors forgással megnyitotta az utcára nyílt
1825 Godsu| Csekmez Dani az újságot forgatta, aztán mind a két könyökével
1826 Godsu| dolmányát, meg a kócsagos forgóját, aztán azt a sugár szép
1827 Petel| átszólt a szomszéd kis ágyban forgolódó Cicához:~- Nem alszik, Cica?~-
1828 Petel| legényre, hanem a tűzhely körül forgolódott.~- Az ágyneműim a mestergerendát
1829 Brody| mint mered rá a halál a kis forgópisztoly csövéből - karja, ajka egyszerre
1830 Brody| nevemet? Minden esetben négy forint ötven krajcárt, olcsóbban
1831 Godsu| felelt nekem a hajdú.~- Öt forintot nyomtam a markába, bizonyosan
1832 Godsu| olyan vörös!~- Glace en forme, patisseries, fruits, bisquits;
1833 Petel| éltek így, hacsak valami forradalmi harcos kollégája nem vetődött
1834 Petel| elcsalta Bardócz, a barát, a forradalomkor. Ott a Besén mentek ki,
1835 Petel| fogva tartotta:~- Valamit forralsz most is a gonosz fejedben,
1836 Petel| asztalt elfoglalta. A víz forrott az üstben. A leány kerülve
1837 Godsu| minden erőlködése, a torkára forrt minden hang.~Hirtelen fölkelt,
1838 Brody| Erzsébet kinyújtotta kezét a foszforos bor felé, megfogta, megitta.
1839 Godsu| csépeltem, ameddig a bikacsök foszlányokra szakadt. Aztán rúgtam és
1840 Petel| kanalazza mohón. Aztán jön a főtt hús, „olyan kövér, mint
1841 Brody| ügyvéd!~- Hallod, Erzsébet, főügyvéd!~- Nálunk keresztényesen
1842 Brody| ezek előtt, és hogy majd a fővárosi háziorvos rá ne cáfolhasson,
1843 Brody| repdesett, örvendezett.~Mintha főzne, oly nyugodtan, rendesen,
1844 Brody| Nálunk keresztényesen főznek! - jegyezte meg a nagymama
1845 Petel| fekete szőlő: egy kis mézzel főzött retek, üvegfedél alatt,
1846 Brody| női cipő. Reátette valami frajla.~Körülötte pedig ugyan muzsikáltak;
1847 Petel| szocialisták: akik harcolnak a francia forradalom nagy vívmányaiért:
1848 Godsu| makk! De önhitt, goromba fráter. Ennyi az egész. Jusson
1849 Godsu| beszéd: elszenvedni! Üres frázis az, amit ön mond! Ön komikus
1850 Godsu| bezúzta két bordáját és egy frissen vágott somfabottal kékre-zöldre
1851 Brody| új ház egész első emeleti frontját elfoglalta. Az asszony is
1852 Godsu| arcát, nem sütötte fel a frufruját és fekete ruhát vett magára.
1853 Godsu| Glace en forme, patisseries, fruits, bisquits; L. Reederer,
1854 Godsu| indult márványkereszt. Magas fű borítja az egészet, s az
1855 Godsu| eredménye e fegyver értékétől függ.~Egy ártatlan falu szélén,
1856 Petel| szolgálatot, csak Cica nénire függesztette táskás, vörös szélű szemeit.
1857 Godsu| égbolt, amit a nehéz selyem függönyök között lát, szürke, és a
1858 Godsu| és ezt mind a kísérő őrök fülehallatára és szemeláttára tette. A
1859 Brody| csizmája, orcája, nagy, kajla fülei úgy ragyogtak, mint csákóján
1860 Godsu| szemekkel, tátott szájjal füleltek.~- Hallod? Hallod? Most
1861 Godsu| kinézek az ablakon és a saját fülemmel hallom, amint pofonokat
1862 Brody| Mi ez?! - szólalt meg fülhasogató susogással a háziasszony,
1863 Brody| egy percre, fölnézett a fülkébe, hogy megnézze, alszik-e
1864 Brody| láthatják az elhomályosított fülkében -, amint a parasztleány
1865 Brody| szívüktől:~- Hó, itt tilos a fürdés! - mondá az egyik cinikusan.~-
1866 Brody| amikor Klárit még meg se fürösztötte, begyöttek négyen, asszonyok,
1867 Godsu| gyönyörködött a violaszínben játszó füstfelhőcskékben.~Csekmez Dani egy virginia
1868 Petel| nézett a fickóra, s nagy füstfelhőt fújt felé a pipájából.~-
1869 Petel| nem az enyém éppen?~Nagy füstkarikákat fújt, s úgy könyökölt le,
1870 Godsu| jóbarát elhallgatott. Erősen füstöltek mind a ketten. A pincér
1871 Godsu| szólt Hüke és egy gombolyag füstöt lökött ki a szájából.~-
1872 Petel| az üst alatt. A szállongó füsttel megtelt levegőn átlángolt
1873 Godsu| s egy vékony, hosszúkás füstvonal jelezte az irányát.~- Látja,
1874 Brody| nekibúsulta magát.~Kaál Samu fütyörészett, amikor a bíróság elé vitték.
1875 Godsu| vasrostélyos ablakán kinéz és fütyül.~Kelemen Péter elszakította
1876 Godsu| mikor jobban hallatszik a fütyülése! Sipít, süstörög, hogy szinte
1877 Godsu| képeket. Hüke Pali elkezdte fütyülni a Rákóczi-indulót, Csekmez
1878 Godsu| Egy ártatlan falu szélén, füvek és fák között él. Megérett
1879 Petel| egy tele, az alján jószagú füvekkel megágyazott üveget tett
1880 Godsu| Odahallatszott, amint ropogtatta a füvet.~- Van-e jó vize, bátya?
1881 Brody| repülő bubus. Aztán el is fújják a lámpát, alszanak.~A parasztlány
1882 Godsu| kezdett zokogni; majdnem fuldoklott. Motyogott valamit, de heves
1883 Brody| iskolás gyerekek bele szoktak fúlni - hogy nem fúlt bele tíznapos
1884 Godsu| csalásait, a buta bürokrácia furfangjait nem ismeri. A szalonokban,
1885 Godsu| gondolkozni látszott, s azután furfangos mosollyal mondta:~- Hát
1886 Godsu| barna sártömegek közül.~Egy fűszál, egy nád sem ingott, de
1887 Godsu| fák között vannak; tarka fűszőnyeg borítja őket; valóságos
1888 Brody| kizárt, a lépcsőn lefelé futó, rühes macska szeméből árad
1889 Brody| hiszi azt, hogy bíró, aki futóbetyár, meg hogy becsületes lány
1890 Petel| a nagy Jehova kegyelmébe futok. Ellopom a leánykámat a
1891 Brody| de csak felületesen és futólag, mert nem volt önálló lakása
1892 Petel| Gálfalva mellett (ott, igaz, futottak), de a piski hídnál, Segesvárt,
1893 Petel| melynek oldalait hajnalkával futtatta be a néni? A szegeletben
1894 Petel| ordította:~- Állj meg, hová futtok? ne félj, amíg engemet láttok...~-
1895 Brody| kezéből, és a szűk utcából futvást egyszerre csak kibukott
1896 Petel| legény hátat vetett egy görbe fűzfának, s szivarkát sodrott, kedvtelve
1897 Godsu| karját Bazsó nyaka köré fűzte. ‑ Még nem lepett el egészen
1898 Godsu| jön senki!~- Küldjünk Csáp Gabiért!~- Ne bántsd szegényt! A
1899 Petel| pillanatban a földön volt a galáns csizmadia, mert Mayer belekapott
1900 Petel| a lelkét. Akikkel jártak Gálfalva mellett (ott, igaz, futottak),
1901 Petel| Közöd van velem?~A legény a gallérjánál fogva tartotta:~- Valamit
1902 Petel| Sándor fiam! ne rázd a galléromat, mert nem az apád vette...~-
1903 Godsu| fekete vadászparipájának galoppja alatt. Mindössze a keze
1904 Godsu| nincs egy megveszekedett garasa. Vajon Bazsó Ferkó hazajött-e
1905 Petel| készül... Oh, oh, micsoda garnizonban fog szolgálni ő a tavaszon.
1906 Brody| ágált egy magyar nadrágos gavallér, és erőnek erejével négyest
1907 Brody| Erzsébet.~- A szegényből lesz a gazdag! - kockáztatta meg a valószínűtlen
1908 Godsu| Minek a pompa, minek a gazdagság, ha egyedül van az ember!~
1909 Godsu| hiánya minden pompának, gazdagságnak, afféle szelíd, bánatos
1910 Brody| ejtett is egy-egy szót a gazdájáról, arról, hogy tán-tán hamarább
1911 Brody| akit rajtakaptak, hogy a gazdájával bizalmaskodott, kint volt
1912 Petel| csendesen mondta:~- Szép gazdaság, Marci! de az unokámat az
1913 Brody| tiszt urak.~A szolgát és gazdát magukra hagyta a börtönőr.
1914 Godsu| emiatt, ismét parasztnak, sőt gazembernek is nevezte és szamárfüleket
1915 Brody| mosolyra fakadt:~- A szegény a gazembernél is rosszabb. Mert egy gazemberrel
1916 Brody| gazembernél is rosszabb. Mert egy gazemberrel lehet beszélni, egy szegénnyel
1917 Brody| asztalra, hogy meggyújtsa a gázlámpást. Kilencedik hónapja volt
1918 Petel| mint akárki! A portám sem gazosabb, mint akárkié, s a karom
1919 Godsu| elérnem. Egy sárga, vén gebe volt a kocsi elé fogva.~-
1920 Godsu| erőlködéssel rá-rávágott a sárga gebére, amely olyankor egy-egy
1921 Petel| száraz, kedvetlen úr volt, s gémnek csúfolták) közöttünk, leereszkedő,
1922 Godsu| valamelyik krónikás: „Hüke de genere Kund!” Igaz, 1549-ben hiba
1923 Brody| hogy a kicsike apja egy gépész, most katona, de visszajön.
1924 Godsu| a kandalló tüzébe.~Géza gépiesen cigarettára gyújtott és
1925 Godsu| hangosan mondta:~Igaza van Geraldine-nek! Paul a legmegbízhatóbb
1926 Brody| szélről látszott ki egy vékony gerenda. Civilek mozgolódtak körülte...~
1927 Godsu| és mert rajtakapta Piry Gergelyt, a falujabeli borbélyt,
1928 Brody| lesz doktor, de még csak gimnazista:~Tűvé tették a várost a
1929 Brody| gyönyörű keblére a kis fekete, girhes fiú egyszerre rátapad, mint
1930 Petel| és pengette hozzá a gitárját... A gyerekek pedig cicáztak
1931 Brody| zenész, harmonikás az egyik, gitáron a másik, de mindkettő táncolt
1932 Godsu| ne volna olyan vörös!~- Glace en forme, patisseries, fruits,
1933 Godsu| éppenséggel nem ridegek. Azok a glédába állított városi sírok, azok
1934 Godsu| piszmogással a fák körül; hol gödörmunkával, hol szundítással töltöm
1935 Petel| csak az apját adta oda a gödörnek. Maga látja, ami itt történik?
1936 Godsu| kutyát... be kell dobni... a gödribe! Ezt is... bedobtuk. Aztán
1937 Petel| legény hátat vetett egy görbe fűzfának, s szivarkát sodrott,
1938 Petel| öreg emberrel.~- Kend is görbén néz reám, öreg, ebben a
1939 Brody| völgyben, de lovuk mégis görhes, fáradt, sovány maradt;
1940 Godsu| minden egyes növényt, minden göröngyöt így ősszel jellemez, adja
1941 Brody| gyerek sírása egyszerre kéjes gőgicsélésre változott, ami oly furcsa
1942 Brody| ahol a szopós már vidáman gőgicsélt, fölébredt a lármára, és
1943 Godsu| védtelent! Az erősebbek gőgjével rúgtam és pofoztam, és az
1944 Brody| bajuszból.~Büszkén, majdnem gőgösen ment előre az akasztófa
1945 Godsu| orvosa vagyok!~- Bravó, gombóc! De hát ember! Mi az ördögnek
1946 Godsu| te! - szólt Hüke és egy gombolyag füstöt lökött ki a szájából.~-
1947 Petel| nyakravalót s zsinóros, gombos kitliket viselt, bárha nem
1948 Petel| barázdákat szántott - tán a gond? vagy valami szenvedelem?
1949 Godsu| rongyot, s belékötötte nagy gonddal a bagót.~Minden mozdulatán,
1950 Godsu| kezd járni a szobában. Ez a gondolat belefészkelte magát a lelkébe
1951 Petel| bocsássa meg! Mert a halál gondolatával nem szabad tréfálni. A néni
1952 Brody| aki szinte beleszédült a gondolatba, hogy a két gyönyörű arany
1953 Brody| fájdalomdíjról”, de ezeket a gondolatokat nem folytatta tovább, elszórakozott,
1954 Brody| figyelmes kezdett lenni arra a gondolatra, hogy a víz mit tud, mit
1955 Godsu| Egyetlenegy parányi, kis eszméről, gondolatról sem tudna számot adni, s
1956 Godsu| ne legyen tapioca!~- De gondold meg, édes Lilim, aux oeufs!
1957 Godsu| hány esztendős?~Az öreg gondolkodóba esett, és elnevette magát.~-
1958 Brody| A dajka egy pillanatig gondolkodott is, hogy a gyermeket megcsókolja,
1959 Godsu| pipájában a hamut, egy percig gondolkozni látszott, s azután furfangos
1960 Brody| békülni hirtelen, de amíg gondolkozott, hallotta, mint szidják,
1961 Petel| is elviselhetne.~Az apó gondolkozva evett. A falu elnémult egészen,
1962 Godsu| mondta:~- No hát kint laktam! Gondolom, akkor veszett el a nagyobbik
1963 Brody| háziasszony, miközben kalapját gondosan és csendesen letette.~-
1964 Godsu| mint a makk! De önhitt, goromba fráter. Ennyi az egész.
1965 Godsu| nélkül.~Kelemen lármás, durva gorombaságai napról napra keményebbek
1966 Godsu| lett belőle és ha lármás gorombaságait a csukott zárkába behallották,
1967 Brody| hiába kutatott. A dajka csak gorombaságokat tudott mondani, de semmit,
1968 Brody| de semmit, ami pikáns. A gorombaságoknak is elnevette a felét, a
1969 Brody| hallott még szép lánytól olyan gorombaságot. Az egyik meg is sértődött,
1970 Godsu| állok.~- De azért nem kell gorombáskodni, azután a viccei sem valami
1971 Godsu| a mosóteknő szappanszagú gőzéből csak néha sütötték reá vágyakozó,
1972 Godsu| GOZSDU ELEK~(1849-1919)~
1973 Petel| házára?~Tornácos ugye? s a grádics felett tölgyfa oszlopos
1974 Brody| mindenkivel, és ünnepélyes hangon gratulált a budapesti vendégeknek.
1975 Petel| Megvett minket. Elrontom a gseftjét, hallja. Nem kell az Istene...
1976 Godsu| járó vadludak szakadozott, gügyögő hangja mind távolabb és
1977 Brody| csinos. Ha hektikás volnál, gugás volnál, csúnya volnál, betennének
1978 Petel| falatozását is. Egy pohár gugyi, egy falat ösztövéres, paprikás
1979 Godsu| kezdi rólam leszedni a téli gúnyáimat.~- Mondd meg a főispánodnak,
1980 Petel| bizonytalanabb lett. A fickó gúnyosan mosolygott.~- Eh! mi meghagyjuk
1981 Petel| szopogatja a bácsi, mert a guta künn leselget a kapu előtt.~-
1982 Brody| se kéne, mert négy kis guzsim van nekem, és nagyszülém
1983 Brody| ami különösen este, igen gyakran megesett. Különösen, hogy
1984 Godsu| feküdt a lábaimnál és én, a gyalázatos győző, ott álltam sértetlenül!~
1985 Godsu| őröknek apját, anyját szidta, gyalázta, a felügyelőt állandóan
1986 Godsu| főbelőném magam!~- Biz’ ez gyalogszerre jutott! Akasztófáravaló
1987 Petel| leánya megható szeretettel gyámolította. Titokban varrt - azt beszélik -
1988 Godsu| vizsgálja meg, mert az a gyanúm, hogy őrült. Mialatt az
1989 Godsu| mint valami idegen ruhát. Gyári bűnhődés! A hivatalos szenvedésnek
1990 Petel| reverendájában oly kimért, gyászos volt, mint egy temetésrendező.
1991 Petel| bajt szerezhet magának.~- Gyáva asszony - bosszantotta a
1992 Petel| én... én. Ide csapjon, de gyávaság, hogy most az Adolfba kezd,
1993 Godsu| mi!~Hogy kihúzták alóla a gyékényt! Jó kortes volt; talán csak
1994 Brody| esetére!” A hű és különösen gyengéd apa aranyakat őrzött a selyempapirosban.
1995 Brody| bort; és dudorászott valami gyerekaltató dalt: „Csijja, csicsijja,
1996 Brody| bennünket is úrrá teszel, a gyereked meg áldani fogja haló porodat.~
1997 Godsu| szerettem sohasem a lármát. A gyerekeim, a feleségem elpusztultak,
1998 Brody| ládámat, aj, aj, elvették a gyerekemet, aj, aj, engem megöltek,
1999 Brody| csúcsos koponyájú, kövér gyereket, nem a magáét, hanem az
2000 Brody| álmában magához szorongatta a gyerekét, aki türelmesen, sőt szívesen
2001 Brody| tulajdon vérétől, lelke gyerekétől. Búcsúzóra még egyszer meg
2002 Brody| egyszer csak agyonüti a gyerekével, sőt azzal együtt, aki fabrikálta.
2003 Brody| A parasztleány, mellén a gyerekkel, odalépett, és lélegzetét
2004 Godsu| csípőseket is megszoktam már. Gyerekségemtől egész nyáron ez az eledelem -
|