Rész

2005 Petel|              Mikor a tutajokkal megindult Gyergyóból, szépen megbeszélte vele
2006 Petel|               nézze meg, amit magának egy gyergyói örménytől vettem, ha nem
2007 Brody|               meghalván. Amivel vagyok hű gyermeked koporsód bezártáig, Császár
2008 Godsu|                   az asszonyokat, akiknek gyermekeik vannak! Unom a házasságot,
2009 Brody|                   én házamban, ahol az én gyermekeim vannak, az én férjemmel...~
2010 Godsu|                   van, az elhagyatott kis gyermekek javára lovagoltak a lovardában.
2011 Petel|                 feleségemet adtam érte; a gyermekemet adtam érte. Mi kell még
2012 Brody|               megölhetted volna! Gyilkos, gyermekgyilkos, mind azok vagytok. - Pihegett,
2013 Godsu|               nekem ide is néha. Kivált a gyermekhalott után! Aztán minek járnék
2014 Petel|                  szép, szép, hogy egy ily gyermekkel kezd ki. Hát üssön engemet,
2015 Petel|      Baranyai-major lombos végéből, amint gyermekkorukban, hintázás közt, kiáltotta
2016 Petel|            tetszett nekünk, mintha valami gyermeksírás szűrődött volna ki a házikóból.~
2017 Petel|                ketten maradtak már. Annyi gyermekük volt, hogy se szeri, se
2018 Petel|                  támadt az udvaron. A pap gyertyát hozott ki, s rávilágított
2019 Brody|                 Elzuska, Elza kisasszony, gyöjjön. Tivadarka elaludt, olvassa
2020 Godsu|                 csak embernek való és még gyöngébb, mint a másik kettő és így
2021 Godsu|              tompább élűek lettek, mintha gyöngéd moll függöny mögött ragyogtak
2022 Godsu|                   végett.~A hideg veríték gyöngyözött ki a homlokomon, mikor fölmentem
2023 Godsu|                öreg, és szorgalmasan nagy gyönyörrel majszolt. - Megkínálnám
2024 Brody|                 avart -, és még mindehhez gyönyörűen szólt egy verkli, hogy édesded
2025 Brody|               hajnalig olvasok. Más egyéb gyönyörűsége úgysincs az embernek!~Bement,
2026 Petel|                  valakinek, hanem annak a gyönyörűségére, aki leszakítja. Utánakap
2027 Brody|                 le a folyam tükrén, olyan gyönyörűséges szép volt a Duna, vivén
2028 Petel|                  kezével csinált, s olyan gyolcsok véggel, mint a tiszta selyem...~
2029 Petel|                szolga már erőtelen („de a gyomra, ne félj! igen jó, pedig
2030 Petel|               Márton. Valami megfeküdte a gyomrát?...~- Nem, Cica.~Aztán elhallgattak,
2031 Petel|                harmadikat, az Adolfot, ne gyóntassák el őt, ha nem akarja, hogy
2032 Petel|             Adolfot akarják előkészíteni? Gyóntatni? Ezt? Jaj, fogjanak meg,
2033 Petel|                 nálam...~És amíg beszélt, gyors forgással megnyitotta az
2034 Brody|               mint a halott, de a csárdás gyorsánál egyszerre csak rakni kezdte
2035 Godsu|                szerkezetű kocsikon, őrült gyorsasággal rohantak valamiféle irányok
2036 Petel|                keresztek mellett elsuhant gyorsuló lépéssel.~Az apó a nagy,
2037 Godsu|             lábaimnál és én, a gyalázatos győző, ott álltam sértetlenül!~
2038 Brody|             megverje őket; de bölcsessége győzött indulatán, keserű mosolyra
2039 Brody|                   dajkát keressen, de nem győzték kivárni, míg küld; maguk
2040 Petel|                temettek. Mi költség! Csak győzzön eleget keresni az ember!
2041 Brody|                 indulni. A kocsis szólt: „gyű!”~Hátul a gazdája egyszer
2042 Godsu|                 élvezi a verejtékes munka gyümölcseit. A beteges idegek által
2043 Petel|              gyermekeket az utcáról, némi gyümölcsöt ad nekik, s így szól:~-
2044 Brody|                   és úgy aprította bele a gyufafejeket, nem keveset, de sokat,
2045 Brody|                   azt mondta: „Nem bánom, gyűjjenek értem!” Abban bizakodott
2046 Brody|                    Összetettek” neki. Aki gyűjtötte, az adta oda. A viszony
2047 Godsu|               pipád?~- Az istenért, rá ne gyújts! A gróf úr megérzi rajtad
2048 Godsu|                  akik viszont haraggal és gyűlölettel nézték ezt a megfékezhetetlen
2049 Godsu|            veszett el a nagyobbik fiam, a Gyuri. Kossuth Lajosnak is hallottam
2050 Petel|                    erős tormával. Gyorsan gyúrja a bácsi, ravaszul nézve
2051 Petel|             házunkat?~- Hát tégedet, szép gyűrűsöm... tégedet éppen... Az Isten
2052 Godsu|                 sűrű, rendetlen fürtökben gyűrűzött. Könnyedén lépett, mintha
2053 Petel|               utána. Az aranyszínű bort a gyűszűnyi poharakból csak csínján
2054 Godsu|           bizonyítani, hogy lelke sohasem háborgott, hogy vágyak sohasem zaklatták,
2055 Godsu|              kulcsárhoz fordult és szinte hadarva mondta:~- No, mi lesz? Hamar,
2056 Brody|                   jött haza. Már ott kint hadonászott a kardjával. Be volt csípve
2057 Brody|           zsebéből.~- Tessék közel jönni!~Hadonászva kardjával, szitkokkal ajkán -
2058 Petel|                 Mayer kikapta a kezét, és hadonázott.~- Ide be nem mennek. A
2059 Petel|             Hősködött a figura kis ember, hadonázva a fiákeres előtt.~- Az Adolf
2060 Brody|          pupilláját nézte meg.~- A többit hagyhatjuk! - szólt, majd úgy értvén,
2061 Petel|                   szökik ki az ablakon?~- Hagyj békén... Kihajtottál, kimegyek...~-
2062 Brody|                   te, az embert aludni se hagyják. Az embernek nincs egyebe,
2063 Petel|            előkészítette a maga Istene... Hagyjanak nekem békét. Hősködött a
2064 Brody|                kell lenni, Klárit el kell hagyni. Itthon - most télen - a
2065 Petel|                 famíliájának a tisztelete hagyományos volt az utcámban. A Baranyai-major
2066 Godsu|                 létére! Semmi izom; csupa háj! Pfuj!~Az orvos, mintha
2067 Brody|             vágjon le magának a Tivadarka hajából.~Mindezeket azonban nem
2068 Brody|                 mögül a fejét; az anyja a hajánál fogva behúzta.~...Így mulatoztak
2069 Godsu|                   mondta az orvos.~- Ez a hájas ember is tekintélyszomjas.
2070 Petel|                 Azért csúfolták így, mert hajdan erős nemzetségéből utolsónak
2071 Godsu|                fekete kabátját, behívta a hajdút, az ráadta, megkefélte és
2072 Petel|                 kendnek hoztam a tőkét... hajítsa át kend a kötelet, s húzza
2073 Petel|                    Na, mi kell oda túl?~- Hajítson át kend egy kötelet. Nyeszle
2074 Petel|                   virágot a kapu sarkához hajítva, kilépett.~A legény ott
2075 Petel|             megbízásából. Bizalmas körben hajlandó vagyok írásaimat megmutatni...~
2076 Godsu|                 amely teljességével, lágy hajlékonyságával úgy tetszett, betölti a
2077 Petel|          kisasszonyhoz fordult, és feléje hajlott, oly hangon, mintha a föld
2078 Brody|                hagyta a tiszteket aludni. Hajnalfelé eloszlottak mégis. Brandel
2079 Brody|                   az öröm.~Aztán ittak...~Hajnali három órakor az orvos épp
2080 Petel|          pipázóhely van, melynek oldalait hajnalkával futtatta be a néni? A szegeletben
2081 Brody|                 Ne költsük, majd fölébred hajnalkor, tanulni, magától. Hogy
2082 Brody|              átkos, olyan szépek voltak a hajók, amelyeken kártyáztak és
2083 Brody|                 fekete asszonyság. Föléje hajolva pedig kellemeztette magát
2084 Godsu|                    amikor nem lehet rókát hajtani.~Dehát tulajdonképpen miért
2085 Godsu|               nyugalomból - midőn a késői hajtások alig bújnak ki a földből,
2086 Godsu|                adni, s mindvégig csak azt hajtogatná: „Én meg voltam elégedve -
2087 Petel|                Aztán visszavette, maga is hajtott egyet, s a karját előretartva,
2088 Petel|            neveztük a szép, szőke, göndör hajú úrficskát. Mire visszatért
2089 Godsu|               menni: azért vagyok magyar, hála istennek! Be meleg van idebenn!~
2090 Petel|                  kilátszó köveken ugrált, halacskára ügyelve, és a faluban az
2091 Godsu|          átengedjük magunkat.~Csak lassan haladtam előre a parton.~A mocsárnak
2092 Brody|                  fiatal életéről, szomorú haláláról. Vagy le is kopott azóta,
2093 Petel|              bolondokat beszél, Márton! A halállal nem szabad tréfálni, Márton!
2094 Brody|                  Úri helyről való süldők, halálos vétek, ha cigánykézre kerülnek,
2095 Brody|              búcsúsok, kívánta számukra a halált:~- Aj, aj, elvették a ládámat,
2096 Godsu|          vagyonban, sem szeretetben, hogy haláluk után négy szál deszkára
2097 Brody|                  emberrel. Valami kicsiny halálvágy reszketett végig rajta.~
2098 Godsu|              kissé csontos, s mindössze a halántékán látszott néha-néha egy pár
2099 Brody|                    amikor fölkel a nap, a halász halászik...~- Ahá! - mondá
2100 Brody|             amikor fölkel a nap, a halász halászik...~- Ahá! - mondá a leány.~-
2101 Petel|                    vagy tán egy csepp sós halat, avagy száraz sonkát, amit
2102 Brody|               hogy a bajuszos legény az ő halavány lányukat egyszeriben derékon
2103 Godsu|                   jó, ha az ember híreket hall néha a világ folyásáról?~-
2104 Petel|                   úgy tett, mintha nem is hallaná, visszautasította a kínálást,
2105 Petel|                 járókelőt (mintha most is hallanám). - Szép napos időnk van -
2106 Brody|                büszkeség nélkül.~A disznó hallatára a zsellér szeme fölcsillant.
2107 Godsu|                Kivált télen, mikor jobban hallatszik a fütyülése! Sipít, süstörög,
2108 Godsu|                   távolabb és távolabbról hallatszottak, aztán mély csendbe veszett
2109 Brody|                    ráordított:~- Te aztán hallgass!~A leány nyelt egyet, és
2110 Godsu|               vettem azért elégtételt is.~Hallgassátok csak.~Jön a hajdú és jelenti,
2111 Godsu|               akartam így!~- Ön akarta?~- Hallgasson meg, tudom, hogy ön meg
2112 Brody|                 és a lány mellében - amíg hallgatódzott - mindenféle zörejeket különböztetett
2113 Godsu|                 másztam előre és megállva hallgatóztam és vigyáztam, hogy a somfapálcámat
2114 Brody|             magának. Nem nagy figyelemmel hallgatta az öreget: úgy látszik,
2115 Godsu|                 kérdeztem:~- Alszik?~Alig hallhatóan mondta:~- Nem!~- Mi baja?~-
2116 Godsu|               senki. Talán egyik-másik őr hallhatott valamit.~- És aztán mi történt?~-
2117 Brody|              szopós gyerek nevében írnak, halljad:~„Szeretett kedves Szülém,
2118 Petel|                 vele mindjárt. Mit tudsz? Halljam.~- Ne vessz meg, Sándor
2119 Petel|                hallja meg a kisasszony... halljon meg engemet - kezdte ismét
2120 Godsu|               magam, mikor élek, látok és hallok! A nappal csak elmúlik!
2121 Brody|                   pesti úr hamarjában nem hallott még szép lánytól olyan gorombaságot.
2122 Brody|               éjszakának idején hova megy hálni! - kockáztatta meg a kérdést
2123 Brody|                  az ostorral!... Meg kell halnod ezért...~Be volt fejezve
2124 Brody|                 Frigyes - befelé indult a hálószobába, de gondolt egyet, visszafordult.~-
2125 Brody|                  de nem igazán. Tiborka a hálószobában már türelmetlenkedett, sírt,
2126 Petel|                   egy szem port, vagy pók hálót akármelyik szegeletben,
2127 Godsu|               sírok, azok a kaszárnyázott halottak, amint táblánként számozva
2128 Godsu|                   most a főispáni titkár. Halovány lett, megkopaszodott és
2129 Brody|                lejött vakációzni, és kint hált az asztag alatt, amikor
2130 Brody|                   mintha meg lettek volna halva. A kislány is elaludt újra,
2131 Godsu|              megelégedés. Ráncos arcából, halványkék szemeiből a nyugalom derűje
2132 Brody|                  tőle, szerelmes pesti úr hamarjában nem hallott még szép lánytól
2133 Petel|                 élénkíti a vérét.~A bácsi hamisan megfenyegeti:~- Mit borsolja
2134 Godsu|        mutatóujjával lenyomta pipájában a hamut, egy percig gondolkozni
2135 Godsu|               adnának Párizsban egy ilyen hangért?~Kioldotta vékony nyakkendőjét
2136 Godsu|                  Csendes, majdnem suttogó hangjában volt valami meggyőződésszerű
2137 Petel|                   érzékeny, rebegő vékony hangján énekelgette:~Nem minden
2138 Godsu|                  Osztás közben édes, lágy hangjával beleénekelt a muzsikába:~
2139 Brody|                   és a korai poézistől, a hangjuk rekedt volt a sok cigarettázástól,
2140 Brody|           Fordított egyet az átkokon és a hangnemen is, énekelve, mint a búcsúsok,
2141 Godsu|                emlékeztet. Mikor ezeket a hangokat hallottam, megijedtem, kijózanodtam.
2142 Brody|               dobta el a levelet. Azonban hangos nevetését hirtelen elnyomta
2143 Petel|                   szekér odább döcögött a hangtalan, fekete utcán, míg Marci
2144 Godsu|                  azt a fájdalmas, bánatos hangulatot, melynek olyan szívesen
2145 Brody|                 amerről az aranyak feléje hangzottak, és engedte, hogy a jámbor
2146 Godsu|                 az új sírok, feketésbarna hantjaikkal, éppenséggel nem ridegek.
2147 Godsu|              Matyi bácsi! Jöjjön no, hadd hányjuk bele! Az öreg lehetőleg
2148 Brody|   Szépasszonyfalváig. Itt a matyók sűrűen hányták magukra a keresztet, s az
2149 Petel|                csepp piros ajakára földet hánytunk, s bárha keresztvíz érte,
2150 Brody|             tetszett az ezredesnek, olyan haptákba vágta magát.~- Helyes, fiam! -
2151 Brody|                 egyszerre úgy elöntötte a harag, hogy csaknem berohant az
2152 Brody|                volna kimenni hozzájuk, de haragban voltak, mint minden második
2153 Petel|                  nyúlt jókedvűen.~A leány haragosan rántotta ki a kezét. Marci
2154 Godsu|             mondta bánatos hangon Lili.~- Haragszol reám, Lili? - kérdezte Géza
2155 Brody|                  fázott, de melege lett a haragtól:~- Legalább azokat bezárnák.
2156 Petel|               szívembe, és féltelek... Ne haragudjál reám.~Az udvarról a vén
2157 Godsu|                emberekre?~- Nem én. Miért haragudnám? Nem vétett nekem senki!
2158 Godsu|         Elégedetlen volt és elkeseredett. Haragudott az esőre és azt kérdezte
2159 Godsu|                néha?~- Nem én! Minek? Nem haragudtam én sohasem az Istenre, talán
2160 Brody|               exercirplacra, és délelőtti harangszóra már az egész falu lángban
2161 Petel|                   a pehelyt. Vagy tán egy harapás írós tésztát ízlelhetne
2162 Petel|                 tőlünk vonult el ő, olyan harapós, lesütött fejű kutyára hasonlítva,
2163 Petel|          elhullatta valahol göndör haját, harapót kedvét... Hosszú, testhez
2164 Petel|                  kezdtek az ajtó körül. A harcias hölgy fújt mérgében, s abban
2165 Petel|                      A szocialisták: akik harcolnak a francia forradalom nagy
2166 Petel|                  hacsak valami forradalmi harcos kollégája nem vetődött a
2167 Petel|                 megelevenedett a bácsi. A harcospajtásainak odaadta akár a lelkét. Akikkel
2168 Brody|           megáztatom a lábam! - Levette a harisnyáját, és mind lejjebb, lejjebb
2169 Petel|                   kis Mayer -, nem adom a harmadikat, az Adolfot, ne gyóntassák
2170 Godsu|                   Csak foghatnánk valakit harmadiknak. Lenciék bizonyosan ottvesztek
2171 Brody|                   a katonádat!~Egy sarkon hármasával, négyesével is álltak, és
2172 Godsu|             termetű, villogó szemű, szép, harmincéves ember volt.~Most láttam
2173 Brody|          muzsikáltak; két polgári zenész, harmonikás az egyik, gitáron a másik,
2174 Godsu|                 töltényeim már elfogytak.~Háromra járt az idő. Egészen egyedül
2175 Petel|             szegeletben áll, ugye, a nagy hárs karosszék, melynek a környéke
2176 Godsu|                 volt az egész bútorzat. A hasas sárkemence padkáján volt
2177 Brody|                   nem szabadna, ha szíjat hasítanak is a hátából!~Nagyon lehurrogták,
2178 Petel|                   a vízen. Szilfa... Reám hasonlít; egyenes, mint a nyíl, s
2179 Petel|                 az emésztése s tán valami haszontalanságot: valami kis tojásos perecet,
2180 Godsu|                elkezdett még beszélni, de hasztalan volt minden erőlködése,
2181 Brody|         mozgolódnak, majd meg összebújnak háta mögött a furcsa árnyak,
2182 Brody|                  ha szíjat hasítanak is a hátából!~Nagyon lehurrogták, szidták,
2183 Godsu|             lények előtte. A rang és pénz hatalmának a hírét sem hallotta. Nincs
2184 Godsu|             halkan.~Besötétedett. Odakint hatalmasan esett a hó. Vidám poharazás
2185 Godsu|                 pofoztam, és az erősségem hatalmával nyöszörgő sírásra kényszerítettem
2186 Godsu|              esztendő múlva valami csodás hatalom fölébresztené nyugodalmas
2187 Petel|                Maga tud róla, Cica? Az én hátam megett trafikál vele, Cica?
2188 Godsu|                  azok! Nagy uradalom: egy határ izmos gyerek! Bazsó Ignácnak
2189 Godsu|             karikák jelezték a szemgödrök határait.~Az arca összeesett, az
2190 Godsu|               sohasem tettem ki lábamat a határból. Aztán meg hová is mentem
2191 Brody|                   meg ne fesse! Majd ha a határhoz érnek, a láncot jól megrágja!~
2192 Brody|                   a dajka félelem nélkül, határozottan várta, hogy egyszerre csak
2193 Brody|               nyughatnak estve. Egy kissé hátba bökte a könyökével:~- Eridj.~
2194 Brody|                 hatosért?~- Nem volt neki hatosa! Nekem van!~Csakugyan, a
2195 Brody|         krajcárért.~- Miért nem ivott egy hatosért?~- Nem volt neki hatosa!
2196 Brody|             Csakugyan, a cselédgyerek egy hatost szorongatott a markában.
2197 Brody|                  az orvosi vizsgálat volt hátra. A fődoktor még diáksága
2198 Godsu|               egészségtől. Hatalmas fejét hátraszegetten hordta, büszkén, mint aki
2199 Brody|                   szólalt meg a zsellér a háttérben.~- Kend ahhoz nem ért. A
2200 Brody|                   a hideg...~Hajnal volt; havas, világos téli hajnal. Az
2201 Petel|               Eszter! Eszter, hallod-e?~A havasi víz buzogva omlott le a
2202 Brody|               hogy őrizze az ügyfeleit, a ház-, pénz- és tőzsdeügynököket,
2203 Petel|              ismét feltalálhasd az igazak házában.~Az érdem az volt, hogy
2204 Petel|            forradalom után a Márton bácsi házából. Valami peckes őrmester
2205 Petel|               major” szegeletén megmaradt házacskába, s a bezárt ajtón nem tudja
2206 Godsu|            Ilyenformán bátya, maga nem jó hazafi, maga nem szereti a hazáját?~
2207 Godsu|               akik előfizetnek a lapjára, hazafiúi kötelességüket róják le
2208 Brody|                   lehetett vele beszélni, hazagondolt, éppen csak hogy nem hívta
2209 Godsu|                hazafi, maga nem szereti a hazáját?~Az öreg mutatóujjával lenyomta
2210 Godsu|                 garasa. Vajon Bazsó Ferkó hazajött-e már?~A pincér, anélkül hogy
2211 Brody|                elhallgattak egy kicsinyt, hazajöttek a nappali alvók. Az egyik
2212 Petel|               Sokat bántasz, Eszti! mióta hazajöttél...~- Azelőtt csak nyájas
2213 Petel|              Sokat bántasz, Sándor! mióta hazajöttem.~- Sokat bántasz, Eszti!
2214 Brody|                hallatszott, elfúló hangon házakat, háztelkeket ígért a parasztleánynak,
2215 Brody|                nővérét mindig szíves volt hazakísérni - egyszerre belépett. A
2216 Petel|                 szocialista vagyok. Ott a hazám, ahol jól megy a dolgom.
2217 Brody|               könyű a szeméből. Mégiscsak hazamegy. Igaz hát, hogy áldja meg
2218 Petel|               eldugva... kibe botoltok... Hazamenjetek...~Az öregember zavartan
2219 Brody|                  a kocsmában mulattak, ők hazamentek szépen.~Az egész falu abban
2220 Brody|                  is, és alkalmasint a sok házasodás miatt jutott ide, hogy a
2221 Godsu|                 gyermekeik vannak! Unom a házasságot, unom magát, unom önmagamat,
2222 Petel|                 még tisztességes leány... hazatakarodjatok... Itt nincs helye becsületes
2223 Petel|              legény rekedten kiáltotta:~- Hazatakarodjék mindenki, akinek kedves
2224 Brody|         szitkozódva ugyan, de már remegve hazatántorgott.~Ajtaja előtt most is, mint
2225 Petel|                  esténként ki kerülgeti a házatokat?...~- A mi házunkat?~- Hát
2226 Brody|                 ládámat?~- Azt ki. De úgy hazazsuppoltatnak, hogy no, olyan finom dolgod
2227 Petel|               háza ez? Jó... Kifizettem a házbérét, ah, drága árt adtam érte.
2228 Brody|                  fülhasogató susogással a háziasszony, miközben kalapját gondosan
2229 Brody|                  olyan szép!~A dajka és a házikisasszony igen bizalmasak voltak,
2230 Petel|         gyermeksírás szűrődött volna ki a házikóból.~Később aztán az udvar fenekében
2231 Petel|            végében levő másik (megmaradt) házikójába költöztette be ingyen. Egy
2232 Petel|                udvart.~- Eszter! hej! - A házikón az ajtók be voltak zárva;
2233 Brody|                 is mosolygott, és amint a házinép lábujjhegyen kisompolygott
2234 Brody|                   és hogy majd a fővárosi háziorvos rá ne cáfolhasson, még néhány
2235 Brody|           keservesen. Le akart szaladni a házmesterhez, a mosókonyhába, az összes
2236 Godsu|                  kurtavasnál nincs több a háznál.~A vaskereskedésből hozott
2237 Petel|                   valaki ráfelelt:~- Csak házsártoskodjék... mert az ő bőrére jár
2238 Brody|                    elfúló hangon házakat, háztelkeket ígért a parasztleánynak,
2239 Godsu|           összefolynak a szemben levő kis háztető palatábláin, s hallja, amint
2240 Petel|                  ő házuk elé, s akkorákat hazudott, hogy majd leszédültek...
2241 Godsu|            léteznek. A szájhős demokraták hazudozásait, monarchák csalásait, a
2242 Godsu|                  van a világon, aki holmi hazudozások nélkül, apai ágon olyan
2243 Petel|                   az álom a szememet.~Így hazudozott a bácsi, ami pedig vétek
2244 Petel|               túlsó feléről, s leült az ő házuk elé, s akkorákat hazudott,
2245 Petel|          kerülgeti a házatokat?...~- A mi házunkat?~- Hát tégedet, szép gyűrűsöm...
2246 Godsu|                 Hát te miért nem olvasol, he? Minek a’ nekem? Mi közöm
2247 Brody|                  mégis olykor egy-egy kis hecc nem akadt.~Éjjel muzsikát
2248 Brody|              egész falu lángban állott.~A hegyaljában, a Bikken keresztül átvilágított
2249 Brody|              körülötte történik. Jöttek a hegyek: „no, ez a hegy; még nem
2250 Brody|                          KAÁL SAMU~Fent a hegyen, Fedémesen, polyák ulánusok
2251 Brody|                 magának e sárga arcból, a hegyesre kifent bajuszból.~Büszkén,
2252 Godsu|                irul-pirul,~Két nagy fülét hegyezi az... ici-pici nyúl!~ ~
2253 Petel|         botránkoztatod az egész sort...~- Héj - kiáltotta -, ha van itt
2254 Petel|                   s könny szivárgott ki a héja alól.~- Az anyád leánya
2255 Brody|                 melles, piros, csinos. Ha hektikás volnál, gugás volnál, csúnya
2256 Petel|                  lesz a bácsi, s azon ülő helyében el-elszundít. Minden azon
2257 Godsu|                 vékony bordáinak a zúzott helyeit.~Láttam a somfapálcám és
2258 Godsu|                  isten, sohasem kellett a helyemből megmozdulni. Mit is láthattam
2259 Brody|             meglátta és kinyújtotta, vagy helyesebben meglebbentette feléje a
2260 Brody|                   ült és kávézott, nagyon helyeselte:~- Derék lány, falusi!~Azt
2261 Brody|                   is, a leány is ezt igen helyeselték, sőt nagy félelmében Erzsébet
2262 Godsu|                   napon úgy találta, hogy helyesen cselekedett! A nyár elmúlt
2263 Petel|                     S maga, kisasszony is helyesnek tartja mindezt? Hiszen maga
2264 Brody|                 Az biz rendben! - felelte helyette a zsellér, aki még a bér
2265 Godsu|                  köztük egy, aki mer! Aki helyettük is mer! Hősnek tartották
2266 Petel|                   A majorság taszigálódva helyezkedett el a fák ágai közé, a libák
2267 Godsu|                   bánatos kifejezést ad e helynek.~Mire kijöttem a temetőből,
2268 Brody|               egyszerre csak kibukott egy helyre, ahol sok fa volt, sok madár
2269 Brody|               kopasz emberke mérgesen, de helyreigazította a dolgot.~- Nem volt a maga
2270 Brody|                   nem lesz kegyelmes. Úri helyről való süldők, halálos vétek,
2271 Brody|             szoknyáját, kinyújtózott álló helyzetében, majd előrenyújtotta a fejét,
2272 Brody|                    ha feltárnák előttem a helyzetet, az sokkal jobb lenne. Mit
2273 Godsu|                    hogy utoljára csak úgy hempergett előttem a tarlón.~Összehúzta
2274 Petel|             valósággal foglalkozunk. Az a henye embereknek való...~- Az
2275 Godsu|                   falánk osztályt, mely a herék módjára élvezi a verejtékes
2276 Godsu|            büntetések sem fogtak rajta és hetek múlva éppen olyan nyers
2277 Godsu|                  tanyáját?~- Talán a jövő héten, vagy mi!~Hogy kihúzták
2278 Brody|                 hét éjjel kellene mennie, hétszer is eltévedne. Sem távolságról,
2279 Brody|              sorsot, mint megijedni majd. Hetven óta különben is megszokták
2280 Godsu|                   Hüke Pali a bőrpamlagra heveredve pihent. Időnkint szippantott
2281 Godsu|                 Rágyújtok addig is. Van-e heverő pipád?~- Az istenért, rá
2282 Petel|             beszélt csak. Mert Katica ott hevert egy hang nélkül az eszterhaj
2283 Godsu|                 belül van, az a föltétlen hiánya minden pompának, gazdagságnak,
2284 Petel|                itt vagy, Sándor? Éppen te hiányzol.~- Félre innen - kiáltotta
2285 Brody|                alkóvban, a legfőbb helyen hiányzott a két nevezetes nappali
2286 Godsu|              genere Kund!” Igaz, 1549-ben hiba esett a nemzetségbe, mert
2287 Petel|               igaz, futottak), de a piski hídnál, Segesvárt, a vízaknai lankásokon.
2288 Godsu|              fogok bocsánatot kérni tőle.~Higgye meg nekem, csak én fogok
2289 Godsu|           lépegetett, akár egy kakas. Kis híjja volt, hogy elnevettem magam,
2290 Petel|                 testén nem akart kiütni a himlő... És oh! a menyecske leánya:
2291 Brody|               mielőtt megkapta a hólyagos himlőt. (Ez volt az egyedüli kopasz
2292 Godsu|              megnövesztette a körmét, azt hinné az ember, sasköröm. Ki is
2293 Brody|                Elzuska, olyant nem szabad hinni!~- Mit, milyent?~- Hogy
2294 Petel|                    amint gyermekkorukban, hintázás közt, kiáltotta Katica a
2295 Petel|                 érezte magát, és a széken hintáztatta magát.~- Ezt míveljük. Az
2296 Brody|                    azt hitte, hogy a lány hintőporért megy a patikába. A kapu
2297 Petel|                  valamit innen... a te jó híredet... Gyere Eszti utána. Megtalálod
2298 Petel|          gazdájára ‑ kíváncsi asszonyokat hírekkel traktálva, búsan bólingatott,
2299 Brody|                   neki, hogy faluja rossz hírű kocsmájának a vörös lámpása
2300 Brody|               azzal egy verset, aki éppen hírül hozta, hogy az igazi, a
2301 Godsu|                   Én nem félek tőletek!~- Hisz ön őrült! - mondtam neki.~-
2302 Brody|              gondolta magában -, ezek azt hiszik, hogy a halálra visznek!”~
2303 Petel|                jelent ez?~Katica röhögött hisztérikus rohamában.~Aztán ezt hallottuk,
2304 Petel|               szerencsétlenség...~- Hol a hited, Katica? - az Ágoston pap
2305 Godsu|              huncut! Azt hiszed tán, hogy hitelező vagyok?~Hüke megfordult
2306 Godsu|                   jutott! Akasztófáravaló hitelezők!~- Ha megígérték neki, meglesz.
2307 Petel|              mezítlábas leány lépett ki a hívásra.~- Engemet hívott, Marci?~-
2308 Godsu|                  hogy jól van, várj, majd hivat.~- Hát mit csinál most?~-
2309 Godsu|                Hányszor lerakott engem! A hivatalban nem is szoktam színi!~-
2310 Godsu|                  emlegettek előttem holmi hivatalokat; földkóstolási komédiát,
2311 Godsu|                csikorgatta volna.~Azonnal hívattam az orvost. Közöltem vele
2312 Godsu|                  hogy földi rendeltetését híven teljesítette, s most már
2313 Petel|                   hallottam, Marci!~- Hát hívja is már kendet a farkas fene...
2314 Brody|                  újult erővel folytatá:~- Hívjanak rendőrt, vigyék el, egy
2315 Brody|          hazagondolt, éppen csak hogy nem hívta a két malacot enni: kuc,
2316 Godsu|                          ŐSZI ESŐ~Lilinek hívták és éppen negyven éves volt.
2317 Petel|                  megmozdul.~- Nem engemet hívtál, ha jól hallottam, Marci!~-
2318 Petel|                maga este nálunk... én nem hívtam magát ide, nem is tartóztatom,
2319 Brody|                 teremtett angyala vagy.~A hízelgés, mint a forró nap, úgy áradt
2320 Godsu|                  sok talpnyalást, alávaló hízelgést nyomtatva láttam. A „szent
2321 Petel|                  az ajtó körül. A harcias hölgy fújt mérgében, s abban a
2322 Godsu|                  ritka szakáll borította. Hófehér bajusza rövidre volt nyírva,
2323 Brody|                volt, mint otthon a patak, hogyha megárad, amikor iskolás
2324 Brody|                 okosan... nem félni!~...A hóhérlegények megragadták. Kaál Samu elordította
2325 Brody|                   az ő ajándéka volt.~- A holmid itt marad a könyveddel együtt;
2326 Brody|              pedig, Erzsébet, szedd föl a holmidat, és menj el a házból. Isten
2327 Godsu|           remekmívű ezüsttálcán behozta a holnapi déjeuner-tervezetet.~Lili
2328 Godsu|                    Hát ott lakom. Őrzöm a holtakat.~- Régen?~- Az isten tudná,
2329 Petel|                  volt), s ki se józanodik holtig...~A gém... Azért csúfolták
2330 Brody|             beoltotta, mielőtt megkapta a hólyagos himlőt. (Ez volt az egyedüli
2331 Petel|               cserép virág; s az alkonyat homályában aludni látszottak a hitvány
2332 Godsu|                   vonalak támadtak. Fehér homloka úgy látszott, mintha festett
2333 Petel|              simult, s a kezét a vénember homlokára szorította. Az erek lüktettek
2334 Godsu|                  veríték gyöngyözött ki a homlokomon, mikor fölmentem a vármegyeház
2335 Godsu|                 mindenki sorsa. A pusztai homokot elhordja a szél; valamikor
2336 Brody|                két piros kötésű könyvet a hóna alá csapott, és bement fehér
2337 Brody|                  a gázlámpást. Kilencedik hónapja volt már Pesten, nem félt
2338 Brody|                szülői kezébe. Sőt az első hónapot mindjárt ki is fizették,
2339 Brody|             ijedten.~- Hát a gyerek akkor honnét van? - vetette közbe az
2340 Brody|               valamennyi megszólította:~- Hopp, Sári, hó!~- Merre mégy,
2341 Brody|                olyan nagy fazék, mint egy hordó, amiben a Tivadarka ruháját
2342 Godsu|                 Nekem úgy tetszik, mintha hordószaga volna! ‑ mondta Hüke.~Bazsó
2343 Petel|            grádicsra, és szeretetteljesen hordozta szelíd, kék szemeit az uráról
2344 Godsu|             Hatalmas fejét hátraszegetten hordta, büszkén, mint aki ereje
2345 Petel|            jobbra-balra a karosszéken; és horkant egyet-egyet. A néni ijedten
2346 Godsu|            mellett szundikált, s időnkint horkantott egyet. A lompos pincér inkább
2347 Brody|          tülkölését vagy legalább az apja horkolását és a kisleány szuszogását
2348 Brody|            pihentek, doromboltak, rúgtak, horkoltak, ijedeztek. És ez álomgyárban
2349 Godsu|                azon ezer és ezer névtelen hős küzdelméről, mártíréletéről,
2350 Godsu|                mer! Aki helyettük is mer! Hősnek tartották és csak lopva,
2351 Godsu|                mocsárnak mintegy a testét hosszában összetartó emelkedőre mentem.
2352 Petel|           nemzetségéből utolsónak maradt: hosszúlábúnak, soványnak, magában élőnek,
2353 Brody|                      De éjszakának idején hova megy hálni! - kockáztatta
2354 Brody|                   látunk, ez a falu átka. Hozhattak volna egy kis sajtot Budapestről.
2355 Godsu|           embernek jó ám a meleg leves!~- Hoznak nekem ide is néha. Kivált
2356 Petel|                Hallatszott, amint a tőkét hozó szekér odább döcögött a
2357 Godsu|             vagyok!~- Van. A delelőkútról hozom, itt van mindjárt a vasúti
2358 Petel|                   már mégiscsak nem nekem hoztad a fát, Marci?~- Értem ne
2359 Brody|       katonaruháját, a régit, a parasztit hozták elő a magazinból. Ó, hogy
2360 Godsu|                   az öreg csősz szeszélye hozza magával. Az egész temető
2361 Petel|                 szertelen nekihevülése, s hozzádőlt a falhoz. Ágoston színtelen
2362 Brody|                   Szeretett volna kimenni hozzájuk, de haragban voltak, mint
2363 Petel|                 állam?~- Visszaütjük. Kik hozzák a törvényt? A hízott emberek.
2364 Godsu|              nélkül leült a földre, aztán hozzálátott a lakomához.~A kukoricaliszt
2365 Godsu|                 ki lesoványodott arcából.~Hozzáléptem és kérdeztem:~- Alszik?~
2366 Petel|               levelét.~- S mi célból jött hozzánk, barátom?~- Ez sajátságos!
2367 Brody|                  felesége, a doktor pedig hozzányúlt a leány kebléhez:~- Jó -
2368 Godsu|                  a derekát. Lili szelíden hozzásimult.~- Látod, édes Lilim; mégis
2369 Brody|            önérzetesen, majd igen vidáman hozzátette:~- Te magad úrrá leszel,
2370 Brody|                   a hazabeliek is egészen hozzátörődtek ezekhez a sáskákhoz.~Nem
2371 Brody|              szavaltak, rikácsoltak:~- Én hozzávágtam egyszer az asszonyomhoz
2372 Petel|                  beszélni.~- Papot ide ne hozzon többet, kisasszony! Ide
2373 Godsu|              vinni a nemzetiségét, mint a Hüke-család! Azt írja valamelyik krónikás: „
2374 Godsu|                 aztán farkasszemet nézett Hükével és kérdezte:~- Te! Szeretnél-e
2375 Godsu|                  kis puffot és olvasta:~- Huitres d’Oste de... Old Sherry...
2376 Godsu|              tikkasztó melegnek reszketeg hullámai. Minden való, igaz színében
2377 Brody|                   bús és friss, beborult, hullámzó feketeség, amely minduntalan
2378 Brody|             verkli, hogy édesded érzéssel hullatta könnyeit, és csak kettőtől
2379 Brody|               pedig a magáéból is kezdett hullni a könyű nagy cseppekben,
2380 Petel|                 ideig. Csak az esőcsöppek hullottak konokul... Emlékezem, hogy
2381 Brody|              nőket, nem volt megelégedve, hummogott, eltávolodott. Menjenek
2382 Godsu|                 hó, mert akkor bejönnek a huncutok, és lerágják az apró fáimat.
2383 Godsu|                   a tekintetes úr, mennyi huncutság lakik egy nyúlban! Elbújik
2384 Brody|                  megitta. Még csak nem is hunyorított a szemével, de becsukta
2385 Petel|                   szájpadlását. - A bácsi hunyorog, de egy szót se szól; csak
2386 Brody|               Jelentéktelen szörcs-zörej, hurutos idő, meztelen lábbal járnak
2387 Petel|                   mohón. Aztán jön a főtt hús, „olyan kövér, mint a tapasz”,
2388 Petel|                   üzletben, avagy egy-egy húsos fehérnépet csipkedett volna
2389 Petel|                  az izmaikat uraságtok?~- Hússal, szolgálatára.~A néni aggódó
2390 Godsu|                   A „szent haza” legalább hússzor volt emlegetve benne, és
2391 Brody|                   titkolódzni, előttünk a huszadik század! - mondá a kisasszony
2392 Brody|                   menjen, mert az maga is huszadmagával lakik egy rendőrnénél, aki
2393 Godsu|         lovagoltak a lovardában. Összesen húszan voltak és mindnyájan fényes,
2394 Brody|                   állapotot. Ugyanabból a huszárezredből ugyanaz a két század feküdt
2395 Brody|                csak lefordult a kocsiról.~Huszárkarabélyból egyenesen a szívébe ment
2396 Petel|                   választják.~A finom pap hűvösen, mintha csak egyes-egyedül
2397 Petel|                  mormolt, s igazán valami hűvösséget terjesztett maga körül,
2398 Petel|              hajítsa át kend a kötelet, s húzza át a vízen.~- Erőtelen a
2399 Godsu|                  nagy fülét hegyezi az... ici-pici nyúl!~ ~
2400 Petel|              vonszolok kendnek az erdőtől idáig, s itt a tüdejét kiordítja
2401 Brody|                 is. Nem vagy másra méltó, idd meg.~A leány belevágott
2402 Godsu|               hála istennek! Be meleg van idebenn!~Bazsó végigsimogatta az
2403 Petel|                utcámban. A Baranyai-major idefarkallott, és az öreg itt lógott (
2404 Brody|                iszákos vagy őrült, súlyos idegbeteg, mell-, méh- vagy lépbajos?~
2405 Godsu|              munka gyümölcseit. A beteges idegek által követelt ingerek,
2406 Godsu|          tömegéből ki-kikelnek a finomabb idegekkel ellátott emberek, s akiknek
2407 Brody|                  doktornak és a két pohos idegennek föl kellett rá nézni. A
2408 Brody|                    nem a magáét, hanem az idegent, a másét, akiért íme, kikergették
2409 Petel|            kikereszteltette őtet... Akkor idejött a gyóntató pap... Elment
2410 Brody|                    nem ittam még éjszakai időben, amikor maguk isszák. Jónak
2411 Godsu|              tartja rováson, aki előtt az időnek értéke nincsen, akinek életében
2412 Godsu|                   már az is!~- Lesz annyi idős, mint kelmed! Hát kelmed
2413 Godsu|                 szundítással töltöm el az időt, aztán meg nézegetni is
2414 Godsu|           kérdezte Bazsó. - Nemes rozsda! Igazad van, Dani! - tette utána
2415 Petel|              apádat ismét feltalálhasd az igazak házában.~Az érdem az volt,
2416 Petel|                Szavatok volt? Ne az utcán igazítsátok el, ami dolgotok van...
2417 Brody|            megvesztegessen egy bírót, aki igazságos pörében ítélt. A pört megnyerték,
2418 Godsu|                   Neki, vagy nekünk van-e igazunk? Ki van jogosítva, hogy
2419 Godsu|              teljesen kielégítette a napi igényeket és így szépen, okosan megérte
2420 Godsu|                   hallom, amint pofonokat ígér a feleségemnek!~Ember vagyok,
2421 Petel|             rászólt a leányra:~- S másnak ígérted magadat, Eszti? S nincsen
2422 Brody|                 Dunánál, akit neki mindig ígértek, ahová mindig készült. Most
2423 Brody|                  asszony az urával verést ígértetett neki; duzzogott, megnyugodott,
2424 Godsu|           Elszorult a szívem, mikor Bazsó Ignác ősapám elé kerültem. Ó volt
2425 Godsu|                 határ izmos gyerek! Bazsó Ignácnak kilenc fia volt! Összecsikorgattam
2426 Brody|                    hogy a konyhában vizet igyék.~- Várj! - mondá a gazda
2427 Petel|               szolgálatára.~A néni aggódó igyekezettel mindjárt közbevágott:~-
2428 Godsu|               tudná? Egy néhány! De azért igyunk az utolsó magyar egészségére!~
2429 Brody|               legislegalsóbbra.~- Jaj, de ihatnám belőled! - mondá hangosan.
2430 Petel|             barátságosan.~- Italt hoztam, ihol öreg, ha meg nem veti, api... -
2431 Brody|                 azok vad haraggal és némi ijedelemmel elsiettek, mert látták,
2432 Petel|             szorította a fejét rettenetes ijedelmében. Mindjárt körülnézett, mintha
2433 Brody|           doromboltak, rúgtak, horkoltak, ijedeztek. És ez álomgyárban mindenki
2434 Petel|                rivall rá.~Az öreges ember ijedezve kapálózott:~- Elmenj innen,
2435 Brody|                   a szájával, hogy meg ne ijedjen, amikor a légszesz pukkan.~
2436 Godsu|              kijózanodtam. Saját magamtól ijedtem meg.~A vadságom a tarlón
2437 Brody|                  Le én!~A kisasszony arca ijedtre vált:~- Azt ne tedd - mondá
2438 Brody|                    de már magához tért az ijedtségtől, a szeme nedves volt. Az
2439 Godsu|                  a nap, mikor még szép és illatos volt minden kis virág, erre
2440 Brody|                  nagyszülők ellenben igen illatosak voltak. A férfi városi bundájából
2441 Godsu|              elszenvedni és viselje magát illedelmesen. A mostani viselkedését
2442 Brody|                   nem esznek, mint az íz! Illegette, igazgatta, kitárta a karjait
2443 Brody|        fölszállott. A falun mentek végig, illendően kellett viselkednie, hátha
2444 Godsu|         rátámaszkodott; állát a tenyerére illesztette és mosolygott:~- Azt mondják,
2445 Godsu|                 mondta:~- Hiszen, ami azt illeti, kevés olyan király van
2446 Petel|                   elfordul, nehogy valami illetlen beszéd következnék utána.
2447 Petel|                kitliket viselt, bárha nem illett nagy, csúf potrohán.~Így
2448 Petel|               lett, s szelíd szóra is, ha illettük, úgy-úgy felpattant, hogy
2449 Godsu|                 Már hogyne tudnám, hiszen illumináltam! Egy boglya szalma világította
2450 Brody|                 még a régi világból, hogy ilyenek a lányok, sokszor nem nyughatnak
2451 Godsu|                    Nem enne meg az sem!~- Ilyenformán bátya, maga nem jó hazafi,
2452 Godsu|                 múlva a temetőhöz értünk.~Ilyennek mint a k-i temető, képzeltem
2453 Brody|               szegény emberek vagyunk is, ilyet, fődoktor úr, ne tessék
2454 Brody|              töltöttek egymással. Elzuska imádta kisöccsét, aki oly későn
2455 Brody|                  volt. Véget ért. A tiszt imára vezényelt.~ ~
2456 Petel|                    Ha magára jött, valami imát mormolt, s igazán valami
2457 Brody|                  idegent, a másét, akiért íme, kikergették az éjszakába,
2458 Petel|                 az eszméletén kívül, mint imétten.~S tavaszra, hogy - mindig
2459 Godsu|               újra vasra verethet és újra imponálhat ez a tekintélytulajdonos -
2460 Godsu|              nyugodt! Én nem akarok önnek imponálni, de a viselkedéséért négyórai
2461 Godsu|                  boeuf à la jardinière?~- Impozáns!~- Selle de chevreuil? Compotes
2462 Brody|                    de bölcsessége győzött indulatán, keserű mosolyra fakadt:~-
2463 Brody|             mintha valami nagy, téli útra indulna. A karjai között ott a motyó
2464 Brody|             kocsijára. A kerületébe akart indulni. A kocsis szólt: „gyű!”~
2465 Godsu|            érett-sárga nád, a barnulásnak induló káka és piszkosbarna sástarlók
2466 Godsu|            mindkét kezével elfödve arcát, ingatag léptekkel bement a viskóba.~
2467 Brody|               kimászott hozzá, és rongyos ingecskéjében leült az ölébe, kéretlen‑
2468 Godsu|                  közül szőrös keze fején, ingén végig hogy peregnek le a
2469 Godsu|             beteges idegek által követelt ingerek, a szerelemnek körmönfont
2470 Godsu|                   itt önöket napról napra ingereltem, bőszítettem és magamra
2471 Petel|                 bácsi. Az arcátlan legyek ingerkedtek a bácsival. Márton így szólt:~-
2472 Godsu|                    amikor a játék már nem ingerli és amikor úgy találja, hogy
2473 Petel|           Beszéljenek vele újból.~A leány ingerülten szólt közbe:~- Mert maga
2474 Godsu|                   Egy fűszál, egy nád sem ingott, de azért a mocsár mégsem
2475 Brody|                 kellett. Klárinak is téli ingre volt szüksége...~Még csak
2476 Petel|           nagymisére is eljárt mindennap (ingujjban azokban a nagy melegekben),
2477 Petel|                  lerázva az öléből, a víz innenső martjára sántikálva.~- Na,
2478 Godsu|                  hogy a kalapjával felénk integessen. Nem viszonozhattam neki
2479 Godsu|                   lám! Ne felejtse el, az intelligencia kötelez - mondta az orvos.~-
2480 Godsu|                      Nézze, barátom! Maga intelligens ember, ne kényszerítsen
2481 Godsu|            felgyűrte a kabátja ujját.~Egy intésre a fogházőrök körülfogták
2482 Brody|            lábával a két legénykét kifelé intette - azok vad haraggal és némi
2483 Godsu|                  fog elkövetni. Türelemre intettem, de Ádám erre egy sóhajtással
2484 Brody|           cáfolhasson, még néhány kérdést intézett a leányhoz:~- Nem terhelt
2485 Brody|                  ostoba és kedves kérdést intézzenek hozzá. Egyikre sem felelt,
2486 Brody|              szóra.~A hadnagy nevetett, s intve a fiúknak, hogy „Mars”,
2487 Godsu|               dohos volt bent a levegő, s iparkodtam ki a szobából. Alighogy
2488 Brody|               halt, dehogy halt; inkább ő ír maga!~- Eszem meg a kezét.~-
2489 Petel|                leányt, a vén paraszt után iramodott, ki a keresztek mellett
2490 Godsu|                 talán a civilizáció egyik irányának a csúcspontja, öntudatlan
2491 Godsu|            hosszúkás füstvonal jelezte az irányát.~- Látja, öreg, hogy köszöntgetett
2492 Godsu|          gyorsasággal rohantak valamiféle irányok felé. Egyetlenegy parányi,
2493 Brody|           eltévedne. Sem távolságról, sem irányról nem tudott semmit, csak
2494 Brody|       adnak-dobnak neki szerelmes levelek írásáért, erre jött föl Pestre, ebből
2495 Petel|                 fölszerelő osztálynál. Az írásokkal szívesen szolgálhatok.~-
2496 Brody|                kívánom, hogy ezen pár sor írásom friss jó egészségben találjon,
2497 Godsu|                 elégedetten Lili, majd az írást kezébevéve, kitörülte a
2498 Petel|                   Az Isten legyen azonban irgalmas mindenkihez.~Az éjszaka
2499 Godsu|                 Tehetett, amit akart...~- Irigyeltem azokat az asszonyokat, akiknek
2500 Brody|                      Eszem meg a kezét.~- Írják: megfogatták vele a tollat,
2501 Godsu|                   Ennél a majomnál van az irkafirka. Magának kötelessége tudni,
2502 Brody|                   a szopós gyerek nevében írnak, halljad:~„Szeretett kedves
2503 Brody|                 teszem.~- Akkor én mindég írnék! - vágott közbe a dajka.~-
2504 Brody|                  neked valamit!~Bement az irodába, kinyitotta a vasszekrényt,
2505 Godsu|             büntetését.~A fogházfelügyelő irodájában voltam, mikor Kelemen egy
2506 Godsu|                   dohos levegő van ott az irodákban: mintha az eltemetett igazság
2507 Brody|                   elzüllött írótól kapott irodalomtörténeti leckéket, és egy kikopott