Rész

2508 Godsu|                   színházunk, kritikát is írok ám!~- Az isten éltessen
2509 Godsu|                   A báli tudósításokat én írom; meg ha van színházunk,
2510 Godsu|                   mondta mosolyogva és az irónnal Géza kezére ütött. Mondd
2511 Petel|             pehelyt. Vagy tán egy harapás írós tésztát ízlelhetne meg?
2512 Brody|                 tanították; egy elzüllött írótól kapott irodalomtörténeti
2513 Brody|                fiatal korában verseket is írt, izgatottan folytatá:~-
2514 Godsu|             leányka nem szól semmit, csak irul-pirul,~Két nagy fülét hegyezi
2515 Petel|                  kiáltotta a legény, kört írva a karjával. - Mi történik
2516 Brody|               kisasszony is sokba került, iskolába is járt, de otthon is tanították;
2517 Brody|                    hogyha megárad, amikor iskolás gyerekek bele szoktak fúlni -
2518 Brody|                eszébe egyszerre valami:~- Ismerik maguk Jakabot? Jakabkát?
2519 Brody|                   mindég morog. Lássa be, ismerje el, egyszer úgyis beleszúrnak.
2520 Godsu|                      Nem volt elég eddig? Ismerjük egymást teljesen, és így
2521 Brody|                 is felejtettelek; meg sem ismernélek. Didi nekem nem kell, ha
2522 Brody|              nézte, nem látta senki, csak ismerős kutyák álltak a kapuban,
2523 Brody|               elszökni az ő legismerősebb ismerősétől, a tulajdon vérétől, lelke
2524 Petel|                   életet szerető embernek ismertük. Sőt uras könnyelműséggel,
2525 Brody|               hagyta a siralomházban.~Ott ismételgette ő is az édes szülőjének:~-
2526 Brody|                   vagy lépbajos?~Ugyanezt ismételte - de már csak magának -
2527 Brody|                    Van annak, aki meg nem issza! - felelte a leány.~- Az
2528 Brody|             éjszakai időben, amikor maguk isszák. Jónak kell lenni, hogy
2529 Brody| szépasszonyfalviak el nem felejtették.~Az istálló, a ház, minden falat legkülönb
2530 Petel|                  ügyelve, és a faluban az istállók ajtajában bőgtek a borjúk,
2531 Petel|                   kedve, az öregek élete? Istenem, beh kihalt a világ! Oh,
2532 Petel|              magát. Hátat fordítok a maga Istenének. Elmegyek innen. Van egy
2533 Petel|                 öreg Baranyait nem valami istenes életet szerető embernek
2534 Petel|               Ellopom a leánykámat a maga Istenétől, és letörlöm a keresztvizet
2535 Petel|                      Mert maga perelne az Istennel is.~- Még a pokollal is
2536 Petel|               asszony rákiáltott:~- Mi az istennyilát áll ott kend, vén szamár?
2537 Godsu|                  haragudtam én sohasem az Istenre, talán ő sem haragszik rám!
2538 Petel|                    Ne kísértse a bácsi az Istent.~A bácsi pedig nagyokat
2539 Petel|                                   PETELEI ISTVÁN~(1852-1910)~~~
2540 Petel|                   fiát: a pelyhedző ajakú Istvánt elcsalta Bardócz, a barát,
2541 Brody|                   volt a maga családjában iszákos vagy őrült, súlyos idegbeteg,
2542 Brody|               akar enni vacsorára, és mit iszik hozzá, bort-e, sört-e? „
2543 Brody|                   a legények a konyhán át iszkoltak, a leányok meg ruhástul
2544 Godsu|                   Van-e borotok?~- Milyet iszol, Feri?~- Nekem vörös kell!
2545 Godsu|           megölelte Bazsót.~- De már erre iszunk egyet! - vélekedett Csekmez. -
2546 Petel|                   A reggelit néhány pohár itallal öntötte le. Oly kihívó volt,
2547 Godsu|               további négyórai kurtavasra ítélem és ezt a büntetést a sötét
2548 Brody|             Elkövetkezett nagy gyorsan az ítélet.~Előtte való napon tisztát
2549 Godsu|                    Ki van jogosítva, hogy ítéletet mondjon fölötte? Amint így
2550 Brody|              bírót, aki igazságos pörében ítélt. A pört megnyerték, és a
2551 Godsu|                  bíróság egy évi fogházra ítélte és ő azonnal megkezdte büntetését.~
2552 Brody|                    mint még soha.~Halálra ítélték. Orvul lőtt - akasztófahalálra.
2553 Brody|                 kicsit, rendőr bácsi, nem ittam még éjszakai időben, amikor
2554 Brody|         parasztlány azt hitte, hogy az úr ittas, ráhagyta, amit beszélt,
2555 Godsu|               átjöttem volna előbb. Sokat ittatok-e?~- Alig három üveggel. Nem
2556 Brody|                   olyan jók és szépek, de itten éhen vesznek, ha csak az
2557 Brody|                   meg nem esznek, mint az íz! Illegette, igazgatta, kitárta
2558 Brody|                 verték. A pap - aki hiába izengetett régebben utána - utasította
2559 Godsu|               azalatt mondta:~- Miért nem izentetek hamarább értem? Azt hittem,
2560 Godsu|                 akarod éppen ezt? A tojás ízét nem szeretem; nem, ilyen
2561 Godsu|           arcszíne, rendes pulzusa még az izgatottságot is kizárják.~- Ez a Kelemen
2562 Petel|                  egy harapás írós tésztát ízlelhetne meg? szétszedheti, mint
2563 Petel|                   azt próbálgatni!... No, ízlelje meg az italt, api - s átnyújtotta
2564 Godsu|               vagy asszony társasága, egy ízletes válogatott menü, teljesen
2565 Godsu|              késsel ment előbbre.~- Aztán ízlik-e, öreg?~- Van közte némelyik
2566 Godsu|                  Könnyedén lépett, mintha izmai acélrúgók lettek volna.
2567 Petel|          izmainkat.~- S mivel erősítik az izmaikat uraságtok?~- Hússal, szolgálatára.~
2568 Petel|                  eledelekkel erősítjük az izmainkat.~- S mivel erősítik az izmaikat
2569 Godsu|                 magát orvos létére! Semmi izom; csupa háj! Pfuj!~Az orvos,
2570 Godsu|                 nincsen benne. Rendkívüli izomereje, egészségtől viruló arcszíne,
2571 Petel|              szekrény elé Ábrahám, Jákob, Izsák, Jehovának az oltalma alá.
2572 Brody|            búcsúzkodás többi része éneklő jajgatásba fúlt, de mintha elvágták
2573 Godsu|               hogy viselkedett a lármára, jajgatásra?~- Az a bitang úgy hallgatott,
2574 Godsu|                csak az erőmből kitellett. Jajgatni kezdett és sírt, és ez ahelyett,
2575 Petel|                    A földi veszteségekért jajongva kockáztatja az örökkévaló
2576 Brody|              elnyomta a dajka zokogása és jajveszékelése, hogy a szomszéd cselédek
2577 Brody|                    Ismerik maguk Jakabot? Jakabkát? Megfizetem maguknak az
2578 Brody|            bekopogtattak, beléptek, a kis Jakabra csaknem ráléptek: ott feküdt
2579 Petel|               szent szekrény elé Ábrahám, Jákob, Izsák, Jehovának az oltalma
2580 Brody|            hangzottak, és engedte, hogy a jámbor ember leültesse a sovány
2581 Godsu|                  folyosót. Bementem aztán Jankóhoz, meg kijöttem. Elmúlt egy
2582 Godsu|               járni a folyosóra! - mondám Jankónak.~Kimentem. Végigjártam néhányszor
2583 Godsu|                 öreggel? - kérdeztem Csáp Jankót.~- Miféle öreggel? - kérdi
2584 Godsu|                 folyosón találkoztam Csáp Jankóval. Szegény gyerek! Ő most
2585 Brody|                Kijeé ez a ház kijeé,~Beró János urameé.~Hát ez a ház vaj
2586 Brody|                rajta, hát szédült, mint a japáni lány, ha székre, magasra
2587 Petel|          nyughatatlanul fordult vissza:~- Jár-e az óra, Cica?~A néni mindjárt
2588 Brody|                 érte. Elhozták magukkal a járásorvost is, aki Erzsébetet beoltotta,
2589 Petel|                öreg itt lógott (dőlingéző járású, száraz, kedvetlen úr volt,
2590 Godsu|         ragadtatva!~- Filet de boeuf à la jardinière?~- Impozáns!~- Selle de
2591 Petel|               szerzett vele. Az ember nem járhat annak a végéré, hogy tulajdonképpen:
2592 Godsu|                   meg? Miattam akár sohse járjon. Ezen ugyan járnak eleget
2593 Godsu|                   Mialatt így nyugtalanul járkál, nesztelenül nyílik az ajtó
2594 Godsu|           gyermekhalott után! Aztán minek járnék be a faluba?~- Már az unalom
2595 Petel|                szólította meg így az első járókelőt (mintha most is hallanám). -
2596 Brody|                 Erzse, de te tán nem jóba jársz?~Nem feleltek neki, megtörülte
2597 Petel|               tavaszra, hogy - mindig úgy járva, mint egy álomlátó - ráesett
2598 Godsu|               pincérnek:~- Kártyát!~- Nem játszom addig, amíg Feri el nem
2599 Petel|                  utca közepén, keringőket játsztak, farkas-bárányt, kántálva,
2600 Brody|                    a nagy faágak, amelyek játszva rohantak le a folyam tükrén,
2601 Godsu|            virginia szivar törött derekát javítgatta s közben kegyetlenül káromkodott;
2602 Godsu|            pipáját, fölkelt és kibámult a jégvirágos ablakon. Kisvártatva odaállott
2603 Petel|             tégedet magamnak, ha százszor jegyesed is van már... szépen: ha
2604 Petel|     baktéroskodásodban... itt az Eszti, a jegyesem ablaka alatt, hogy te láttál
2605 Petel|                      Ha nem ő védelmezi a jegyesét, hát ki a tömlec ügyelje?~
2606 Petel|                elé Ábrahám, Jákob, Izsák, Jehovának az oltalma alá. Menekedem...~-
2607 Godsu|                nincsen egy írott sor, egy jel, egy tény, ami a mostani
2608 Brody|                kommendálta -, szerencsére jelen volt mindég. A voltaképpeni,
2609 Godsu|                   csúcspontja, öntudatlan jelensége-e ő?~A szükségszerű megsemmisülés
2610 Brody|                  de mégis megnyugodott:~- Jelentéktelen szörcs-zörej, hurutos idő,
2611 Godsu|        megszelídített ártalmatlan példány jelentkezik. Annak az állandóan jellemzetes
2612 Petel|                   se mossa le rólam ezt a jelet, nem a keresztvíz. Én megyek
2613 Godsu|               vékony, hosszúkás füstvonal jelezte az irányát.~- Látja, öreg,
2614 Godsu|                  esve és sötétkék karikák jelezték a szemgödrök határait.~Az
2615 Godsu|               minden göröngyöt így ősszel jellemez, adja meg azt a fájdalmas,
2616 Brody|              ismeri a másikat?~Valami kis jellemzéssel is szolgált: szeplős, nagy
2617 Godsu|           jelentkezik. Annak az állandóan jellemzetes óriás embercsoportnak egyik
2618 Godsu|                estéket, kivált júniusban, jellemzi, hanem volt benne valami
2619 Brody|                   föl akart verni!~A lány jóakaratú, szeretetteljes mosolygással
2620 Brody|                 mert a házban mindenkivel jóban vagy rosszban volt -, és
2621 Godsu|                  sötétedni kezdett. A két jóbarát elhallgatott. Erősen füstöltek
2622 Petel|                pedig nagyokat bólongatott jobbra-balra a karosszéken; és horkant
2623 Brody|                 utolsó lesz az édesből, a jóból, ez állati és isteni szeretkezésből.
2624 Petel|                  Eszti, nálam, telt házba jönnél... Szekér a színben; rakott
2625 Godsu|                fordul: előtte áll Géza.~- Jóestét, Lili! Nem megyünk ma a
2626 Brody|                volt érdemes magyarázni.~A jövevény ellen, bárha nő volt, nem
2627 Brody|                Alszik! - mondá Erzsébet a jövevények felé fordulva, majd szinte
2628 Brody|                 kíváncsisággal tekintve a jövevényre - hozta a vacsorát. Szégyellt
2629 Petel|                   Kedvesen megölelgette a jövevényt, eltolta magától, visszahúzta,
2630 Petel|                     Mi? A szocialisták, a jog előharcosai, kérem alásan.~
2631 Brody|               aludt volna, és most, ébren jogászkorát folytatná.~Erzsébet sem
2632 Godsu|              nekünk van-e igazunk? Ki van jogosítva, hogy ítéletet mondjon fölötte?
2633 Petel|             hízott emberek. Nekünk is van jogunk, hogy meghízzunk, hogy mind
2634 Godsu|       szivarpapirost nyaldosta.~Hüke Pali jóízűt ásított, kiverte a pipáját,
2635 Brody|             Eladni nincsen szívünk, olyan jók és szépek, de itten éhen
2636 Godsu|                 tudta valaki, - de széles jókedvében, örökös szórakozásai közben
2637 Godsu|              Gézával.~Géza szép fiú volt, jókedvű és ők ketten mindig egymás
2638 Petel|                   a leány keze után nyúlt jókedvűen.~A leány haragosan rántotta
2639 Godsu|               istenért! Édes Lili, hiszen jókedvűnek, vidámnak láttam eddig!
2640 Brody|           szoptatni, de mivel Klárika már jóllakott, nem vette el a mellét.
2641 Petel|                Pesten, Márton! míg mi itt jómódban élünk.~Aztán nem beszéltek
2642 Brody|              időben, amikor maguk isszák. Jónak kell lenni, hogy úgy szeretik
2643 Petel|                maradni akarok?... Ügyelj! Jőni fogsz te még sírva utánam,
2644 Petel|                      S egy tele, az alján jószagú füvekkel megágyazott üveget
2645 Petel|                   a keresztvízzel nem sok jót szerzett vele. Az ember
2646 Petel|              bolond báróné volt), s ki se józanodik holtig...~A gém... Azért
2647 Godsu|                   a nyári estéket, kivált júniusban, jellemzi, hanem volt benne
2648 Godsu|                   fráter. Ennyi az egész. Jusson eszébe, hogy mit csinált
2649 Godsu|                 mi a kamarási méltóságot? Jussunk van hozzá!~- Úr vagyok én
2650 Godsu|         szükségszerű megsemmisülés érzete jutott-e öntudatlanul uralomra benne,
2651 Godsu|               mostanában többször eszembe jutottak. Tegnap reggel aztán bementem
2652 Petel|              feszes, kis begombolt szürke kabátban felment egy legény a tornácra,
2653 Godsu|                    És Kelemen felgyűrte a kabátja ujját.~Egy intésre a fogházőrök
2654 Godsu|               volt; alig fért bele prémes kabátjába. Arca piros volt a bortól
2655 Godsu|                   szekrényben lógó fekete kabátját, behívta a hajdút, az ráadta,
2656 Petel|                 bivalykereskedő, a zsíros kabátú vén rác. Hol vannak mind?
2657 Petel|                körül, hogy kedvünk jött a kabátunkat begombolni láttára.~Hárman
2658 Petel|                   a kisasszonyra.~Egészen kábultan hallottunk egy éles vad
2659 Petel|                   hallottunk egy éles vad kacagást.~Mit jelent ez?~Katica röhögött
2660 Brody|              Klára, gyerek.”~A kisasszony kacagva dobta el a levelet. Azonban
2661 Brody|                   karját, mint szárnyát a kacsa. Nem ijedt meg a szertelen
2662 Godsu|               amit a magasan járó, csörgő kacsák repülése okoz; a beláthatlan
2663 Brody|                  Egy sárga képű szobalány kacsintott:~- Jöjjön el velem, Erzsike,
2664 Godsu|                   megértettem. Akármilyen kacskaringós az a sujtás; el tudok én
2665 Petel|               neki vége van. Ő a tavaszra kadétnak készül... Oh, oh, micsoda
2666 Brody|                   csizmája, orcája, nagy, kajla fülei úgy ragyogtak, mint
2667 Godsu|                  hogy Géza itt is, ott is kajtárkodik, de hát ha ez neki örömet
2668 Godsu|                   ez neki örömet okoz, ám kajtárkodjék!~Lili hű maradt. És ma,
2669 Godsu|              büszkén lépegetett, akár egy kakas. Kis híjja volt, hogy elnevettem
2670 Godsu|            egyiknek eszébe jutott, hogy a kalapjával felénk integessen. Nem viszonozhattam
2671 Brody|                szabókkal dolgoztathatott. Kalapra is elköltött minden szezonban
2672 Brody|                   a kicsikéhez:~- Aj, aj, Kalári lyányom, lelkem, gyermekem,
2673 Brody|                  a mindenféle szövetekbe, kalmukba, perkálba, kartonba pólyált
2674 Godsu|               lopóztak be a kocsmába és a kályhánál melengették föl megdermedt
2675 Godsu|      Tulajdonképpen miért nem kérjük mi a kamarási méltóságot? Jussunk van
2676 Petel|                   törpe kapun, megfogta a kampót, kitárva a szárnyát.~- Miért
2677 Brody|                 készítette a csészéket és kanalakat, álmosan, minden pillanatban
2678 Petel|                 de egy szót se szól; csak kanalazza mohón. Aztán jön a főtt
2679 Petel|                   Pataki, ki minden lében kanálkodik, így szólt Mayerhez), mi
2680 Brody|                 van. A gyönyörű kék szeme kancsalított, úgy keresett valamit a
2681 Petel|                 játsztak, farkas-bárányt, kántálva, hogy belekábult az ember...
2682 Godsu|                 példánya volt ő, amelynek kaotikus tömegéből ki-kikelnek a
2683 Godsu|                többi közt már talán én is kapa alá kerültem volna.~- Talán
2684 Petel|                  Az öreges ember ijedezve kapálózott:~- Elmenj innen, bolond!
2685 Godsu|             lehetőleg gyorsan fölkelt, és kapát fogva sietett a kocsi után.
2686 Petel|                  tükör felett, mindenfelé kaphatsz. A legyek biztosan rováson
2687 Brody|                szeretett volna kimenni és kapirgálni a hóban.~Gyerek, csirke
2688 Brody|                   a könnye...~A tisztek - kapitány volt köztük a legfőbb -
2689 Petel|                 sovány, szigorú tekintetű káplán - került a plébániára; aki
2690 Godsu|                 jár be néha a faluba? Ott kapna meleg ételt. Az ilyen öreg
2691 Brody|                   megsajnálta:~- Maga fog kapni sok ajándékot, selyemkendőt,
2692 Godsu|       megpillantottam egy kocsit, amint a káposztásföldek között, gazzal, száraz kórókkal
2693 Brody|                csak szerda volt - töltött káposztával laktatták a katonáikat.
2694 Petel|                      A hátát megvetette a kapuhoz, s az égre szegezte nekivadult
2695 Godsu|                öreget, befordult a temető kapuján egy parasztszekér, rajta
2696 Petel|                  Az utca megnépesedett, a kapuk csikorogtak, a kuvaszok
2697 Petel|                  ő is arra rohant. Minden kar a víz felé meredt. A fekete
2698 Godsu|          reflex-mozgásait, megtapogatta a kar- és combizmokat és úgy tett,
2699 Petel|            kollégája vetődött be -, azt a karabint, nem azt a kovást, de az
2700 Godsu|                    s voltak napok, amikor karcsú dereka még leányos kecsességgel
2701 Brody|                  el a levegőben. A katona kardjához kapott. Az orvos egy pisztolyt
2702 Brody|                   a fiúknak, hogy „Mars”, kardjára tette a kezét, és szólt:~-
2703 Godsu|                   voltak esve és sötétkék karikák jelezték a szemgödrök határait.~
2704 Brody|           belevágott a körmeivel a legény karjába, az hagyta, nevette, és
2705 Petel|             elkezdett vastagodni lábában, karjában; a doktor kocsisa - várakozva
2706 Petel|           kiáltotta a legény, kört írva a karjával. - Mi történik itt?...~-
2707 Godsu|             szemétdombon kotorászó varjak károgása; tisztán ki lehetett venni
2708 Brody|                     De nem történt semmi, Karolin, ne kiabálj! Elza fölébred!~-
2709 Brody|            hajnalig, amikor valami rekedt káromkodás hallatszott az ajtó mögött,
2710 Brody|                másik felét pedig hirtelen káromkodásra változtatta.~- Szeretném,
2711 Godsu|           javítgatta s közben kegyetlenül káromkodott; szidta a kormányt, amely
2712 Petel|        szegeletben áll, ugye, a nagy hárs karosszék, melynek a környéke ronda,
2713 Petel|                bólongatott jobbra-balra a karosszéken; és horkant egyet-egyet.
2714 Godsu|                  Péter elszakította a vas karpereceket összekötő láncot két helyen
2715 Petel|             látja-e, Cica? És kifeszített karral a nyitott ajtóra mutatott
2716 Brody|           szövetekbe, kalmukba, perkálba, kartonba pólyált valami. Azonban
2717 Godsu|                vette az aranyszegélyű kis kartonpapírost. Amint olvasni kezdte, arca
2718 Godsu|                 és kivette Géza kezéből a kartont. - Ezt nem szeretem. Ne,
2719 Godsu|                    Nemes rozsda! Hol az a kártya?~- Ki oszt? - kérdezte Bazsó. -
2720 Godsu|                odakiáltott a pincérnek:~- Kártyát!~- Nem játszom addig, amíg
2721 Petel|                 szalonna s tán egy ujjnyi káskával... A néni unszolta:~- Nézze,
2722 Godsu|             állított városi sírok, azok a kaszárnyázott halottak, amint táblánként
2723 Petel|              Efféléket mindenütt: a veres kasztenen, a tükör felett, mindenfelé
2724 Petel|                   érdemeket kell szerezni Katicának, hogy ismét láthassa az
2725 Petel|                   kocsiból, s kézen fogta Katicát, s belépett az udvarra.~
2726 Petel|                Mayer, a suszter, Baranyai Katicával mert beszélni.~- Papot ide
2727 Brody|                   Odaadom az enyém, add a katonádat!~Egy sarkon hármasával,
2728 Brody|           peckesen szalutált, elvezették.~Katonáéknál nem késlekednek a megtorlással.
2729 Brody|                   káposztával laktatták a katonáikat. Csak el ne menjenek.~A
2730 Brody|              szénát előttük etették fel a katonák a saját lovaikkal. Előttük
2731 Brody|                  brigádban. Elvették szép katonaruháját, a régit, a parasztit hozták
2732 Brody|                   érte bábut, férfibábut, katonát!~Erre aztán odaadta, és
2733 Brody|                   a szép fiatalember, aki katonatiszti ruhában vakációra lejárt
2734 Petel|                   mellett, s így szólt:~- Kávé? Ez a puha burzsoá csemegéje.
2735 Petel|                édes fiam? - És elfutott a kávéért.~Dagobert úr keresztbe tette
2736 Brody|                nap dolgozott, estve pedig kávéházba kellett mennie, hogy őrizze
2737 Brody|                   aki a szögletben ült és kávézott, nagyon helyeselte:~- Derék
2738 Brody|        sikongattak, énekeltek, táncoltak, kávéztak, hideg kávét ittak.~A borzas
2739 Petel|                  perecet, vagy egy piciny kaviárt, olajbogyót, vagy tán egy
2740 Godsu|              mérte végig a pázsitos udvar kavicsos útjait. Őt csak az őrség
2741 Brody|                  pedig hozzányúlt a leány kebléhez:~- Jó - mondá. - Jó, az
2742 Brody|               parasztleány teli, gyönyörű keblére a kis fekete, girhes fiú
2743 Godsu|                 karcsú dereka még leányos kecsességgel mozdult tüzes fekete vadászparipájának
2744 Godsu|               darócköpeny, egy fapad, egy kecskelábú kis asztal volt az egész
2745 Brody|            másnapon:~- Vallok.~Vallott.~- Kedden volt, a lovat becsméltem -
2746 Brody|              valahogy rájött a beszélgető kedv, bele is fogott, hogy valami
2747 Petel|                  aki nagy ok nélkül senki kedvéért se sétifikál. Itt leste
2748 Godsu|                emberek, s akiknek javára, kedvére a világ teremtve látszik
2749 Petel|                fakad, ha rágondol, mennyi kedvese pusztult el körülötte. Csak
2750 Petel|          konyhából tipegett a vendég elé. Kedvesen megölelgette a jövevényt,
2751 Petel|             valahol göndör haját, harapót kedvét... Hosszú, testhez szoruló
2752 Petel|                 dőlingéző járású, száraz, kedvetlen úr volt, s gémnek csúfolták)
2753 Petel|            fűzfának, s szivarkát sodrott, kedvtelve nézve át. A leány a víz
2754 Petel|              terjesztett maga körül, hogy kedvünk jött a kabátunkat begombolni
2755 Brody|             asszonyomhoz egy kefét. Finom kefe volt, összetört, megfizettem!~-
2756 Brody|               egyszer az asszonyomhoz egy kefét. Finom kefe volt, összetört,
2757 Petel|                     A NAGYAPÓ~Emlékezik-e kegyed a nagyapja házára?~Tornácos
2758 Godsu|                    A többi letartóztatott kegyeletes tisztelettel nézte ezt a
2759 Petel|           Elszököm tőle, és a nagy Jehova kegyelmébe futok. Ellopom a leánykámat
2760 Brody|                 ügyvéd úr hozzád nem lesz kegyelmes. Úri helyről való süldők,
2761 Godsu|                   mert önök is gyöngék és kegyetlenek. Felingereltem önöket, mint
2762 Godsu|               derekát javítgatta s közben kegyetlenül káromkodott; szidta a kormányt,
2763 Petel|               lépett be a szobába a szent kehellyel, az udvaron pedig lezuhant
2764 Brody|                   gyerek sírása egyszerre kéjes gőgicsélésre változott,
2765 Godsu|                 által világosabb, majdnem kékbe játszó lett az árnyék. A
2766 Godsu|                  észre, hogy szemhéjai is kékek.~- Majd elhivatom az orvost!~
2767 Godsu|            fájdalmakat mutató, hosszúkás, kékes vonalak támadtak. Fehér
2768 Godsu|                frissen vágott somfabottal kékre-zöldre verte a hátát, a combjait
2769 Godsu|                    Legyen esze! - mondtam Kelemennek, és kimentünk.~Az orvos
2770 Petel|               virágja kell neked, vagy én kellek neked. Megárt két legény
2771 Godsu|                   amikor akarja, s amikor kellemesebb szórakozása nincsen.~- De
2772 Brody|           fölbontották, elolvasták, és ha kellemetlenségek voltak benne, eldobták,
2773 Brody|          asszonyság. Föléje hajolva pedig kellemeztette magát az a szép fiatalember,
2774 Brody|                   a gazdájának szemébe ne kelljen nevetnie. Frigyes fölállott,
2775 Brody|                   bodzagarád alatt, korán kelő kofaasszonyok egy huszár
2776 Petel|                   Az apó a nagy, cserepes kemencében meggyújtotta a forgácsot
2777 Godsu|                 gorombaságai napról napra keményebbek lettek. Az őröknek apját,
2778 Petel|                 Marci!~- Hát hívja is már kendet a farkas fene... de kendnek
2779 Godsu|                  agyagkorsóban vizet, egy kendőbe takarva kenyeret, egy kis
2780 Brody|                  az öregasszony fejéről a kendőt.~De egyszerre valami jutott
2781 Petel|                 mindenbe, amit nem bíztak kendre... Semmi se bizonyos a világon,
2782 Brody|              nekem nem kell, ha volna, se kéne, mert négy kis guzsim van
2783 Godsu|                lakomához.~A kukoricaliszt kenyérből levágott egy darabot; felvágta,
2784 Petel|              kéréssel, rábeszéléssel arra kényszerítette Mayert, hogy keresztelkedjék
2785 Godsu|              hatalmával nyöszörgő sírásra kényszerítettem egy embert!~Bűnhődni vágytam!~-
2786 Godsu|                Maga intelligens ember, ne kényszerítsen a végsőre! Engedelmeskedjék
2787 Brody|                   vele, erőnek erejével a képébe nézett:~- Jaj, de szép vagy,
2788 Brody|                  selyemsima, teljes, telt képéhez. A leány mégis eszére tért:~-
2789 Godsu|                 hogy élvezik a fölidézett képeket. Hüke Pali elkezdte fütyülni
2790 Godsu|                 vagy pedig a mi önámítási képességünk a boldogsági mániának szimptómája-e?~
2791 Godsu|           lerágják az apró fáimat. Nem is képzeli a tekintetes úr, mennyi
2792 Petel|                sokáig ki se felelt erre a kérdésre.~Nagy későre hallszott az
2793 Godsu|             Törökországba!~- Párizsból? - kérdezé az öreg bámész arccal. -
2794 Brody|                 Persze hogy a bírótól nem kérdezhette meg soha, hogy megkapta-e
2795 Petel|               időnk va...~- Részeg tán? - kérdezik.~- Nem - felelték -, még
2796 Godsu|      fölébresztené nyugodalmas álmából, s kérdeznék tőle, kérnék, mondaná el,
2797 Brody|              eszik, ha kap. Miért tetszik kérdezni?~- Csak azért, mert nem
2798 Brody|             úriasszonynak még voltak némi kérdeznivalói:~- De ha maga a gyereke
2799 Petel|                   cihelődött fel akkorra, kérdezősködve, kiabálva. Valaki átugrott
2800 Brody|               mint a természetet.~A leány kérdőleg tekintett rá, hogy mi az.~
2801 Petel|                   kis friss túró, fenyőfa kéregben; odább egy tál újmódi, korán
2802 Petel|                  a szovátai székelyektől (kerékfalat, lajtorját, lapockát, mi
2803 Godsu|                   vaskereskedésből hozott kerékkötőlánc segített a bajon. Azt nem
2804 Godsu|              természetes, mert maga akkor keres fel engem, amikor akarja,
2805 Godsu|                 Ha egymás mellett vannak, keresi benne azt a Gézát, aki mellett
2806 Petel|                szomszédok mind... Akikkel kereskedtek, akikkel civódtak, szeretkeztek.
2807 Petel|              költség! Csak győzzön eleget keresni az ember! A szép nagy fiát:
2808 Brody|               embernek igen sokat kellett keresnie, főképpen a lakás miatt,
2809 Petel|                   mellé Márton bácsi. No! keress ott egy szem port, vagy
2810 Petel|               segítséggel, hogy szertelen kéréssel, rábeszéléssel arra kényszerítette
2811 Brody|                akit megbíztak hogy dajkát keressen, de nem győzték kivárni,
2812 Petel|               utca fordulójánál, a hármas kereszt mellett ódalgott az elfeketedett
2813 Petel|           elfutott a kávéért.~Dagobert úr keresztbe tette lábait az asztal mellett,
2814 Petel|               kényszerítette Mayert, hogy keresztelkedjék ki az egész háza népével -
2815 Petel|                  hogy se szeri, se száma. Kereszteltek, temettek. Mi költség! Csak
2816 Petel|                    Az érdem az volt, hogy kereszteltessen ki egy tévelygő famíliát
2817 Petel|                   rabbihoz. Én nem vagyok keresztény. Én Ben-berisz vagyok, az
2818 Brody|              Erzsébet, főügyvéd!~- Nálunk keresztényesen főznek! - jegyezte meg a
2819 Brody|              dajka nem válaszolt, az úr - keresztnevén Frigyes - befelé indult
2820 Petel|                  Istenétől, és letörlöm a keresztvizet róla. Oh, jaj, jaj... nekem,
2821 Petel|               olyan lett, mint mi... de a keresztvízzel nem sok jót szerzett vele.
2822 Brody|             ingecskéjében leült az ölébe, kéretlen‑váratlan, mint ahogy a macska
2823 Petel|           mindenható Isten venné le azt a kérget, ami a maga szívén van.
2824 Godsu|                   magát a lelkébe és űzi, kergeti benne a keserű érzéseket,
2825 Brody|                   nagy kocsmában bál van. Kergetődztek is, muzsikáltak is, mintha
2826 Petel|              Eszter, jaj...”~- A szégyene kergette - mondta az asszony, de
2827 Brody|                voltam. Emlékszel-e, mikor kergettelek? Most már meg mind a ketten
2828 Brody|               bejön, és vesz magának. Nem kéri a segédeket, leveszi a pultról.
2829 Petel|                 cicáztak az utca közepén, keringőket játsztak, farkas-bárányt,
2830 Petel|            álomból ébredt volna meg, és a kerítésből kifacsarta egy rettenetes
2831 Godsu|                  Tulajdonképpen miért nem kérjük mi a kamarási méltóságot?
2832 Godsu|                álmából, s kérdeznék tőle, kérnék, mondaná el, hogy miként,
2833 Petel|           kotyogva a szín alá, és a békés kérődző tehén körül dongtak a megnehezedett
2834 Brody|               legfőképpen pedig a királyi kertbe. Fenyegetőzött is, hogy
2835 Petel|                     A víztől zizegett kis kertből sugár, mezítlábas leány
2836 Brody|                    Hadd lássuk a lányt! - kérték egyszerre hárman is. Erzsébet
2837 Brody|                felszállott a kocsijára. A kerületébe akart indulni. A kocsis
2838 Petel|                  rólad, hogy esténként ki kerülgeti a házatokat?...~- A mi házunkat?~-
2839 Petel|                   tudnék aludni, Cica, de kerüli az álom a szememet.~Így
2840 Brody|             halálos vétek, ha cigánykézre kerülnek, éhen meghalván. Amivel
2841 Petel|                 ha én viszem?~- Igen nagy kerülő volna ez magának, Marci.~-
2842 Brody|                  te is csak a kis Rókusba kerülsz.~- Éhes vagy? Cukor kell?~
2843 Petel|                forrott az üstben. A leány kerülve a Marci tekintetét, megfőzte
2844 Petel|               kilépett.~A legény ott kinn kesernyés szóval támadt a leányra.~-
2845 Godsu|                    A többi csak szégyent, keserűséget és szomorúságot visz ki
2846 Petel|              Katica a kis zsidó házára, s keserves sírással, pénzbeli segítséggel,
2847 Brody|                  öreg volt, mint a Mátra, keshedt is, éhes is, álmos is, és
2848 Brody|               elvezették.~Katonáéknál nem késlekednek a megtorlással. Kaál Samut
2849 Godsu|              félénk nyugalomból - midőn a késői hajtások alig bújnak ki
2850 Brody|                mosogatással, a reggelihez készítette a csészéket és kanalakat,
2851 Petel|                 történik? Most az Adolfot készítik elé. Hallja? Meghal. Azt
2852 Petel|                van. Ő a tavaszra kadétnak készül... Oh, oh, micsoda garnizonban
2853 Godsu|                Jankó mondta, valami bálra készülnek odabent. Benéztem a terembe.
2854 Godsu|           lehetett az, komám! Egy hónapig készülődés a székhelyen! Lópróba, ruhapróba,
2855 Brody|              mindig ígértek, ahová mindig készült. Most meglátta és kinyújtotta,
2856 Brody|                alighanem a költői pályára készülve sétáltak itt az éjben, és
2857 Godsu|             földön, hol a tölgyfapriccsen két-három órát mukkanás nélkül.~Kelemen
2858 Godsu|                 Mosolygós a szájaszéle és kétemeletes a tokája! Malac korában
2859 Godsu|         kisasszonyba, akinek a nemzetsége kétes; de az idő ezt a kis rozsdát
2860 Petel|                nap enyhén sütött. A bácsi kétfelé terpesztette a lábait, hogy
2861 Godsu|                  mikor ez a kegyetlen eső kétségbeejtő egyformasággal csak esik,
2862 Petel|                beteges, görcsös, fuldokló kétségbeeséssel siratta az apját! Nem természetes
2863 Godsu|            nyöszörgött. Még most is látom kétségbeesett merev szemeit, amint rámszögezte,
2864 Petel|              gyermeket... Hogy sírjon, és kétségbeessék. Pedig ő tele van a reménységgel.
2865 Godsu|               közé köpött és akkor, igaz, kétszer pofon is vágtam. Azóta még
2866 Godsu|                 csináljunk?~- Ferblizzünk kettesbe!~- Eh! Az unalmas! Csak
2867 Brody|                hullatta könnyeit, és csak kettőtől félt, hogy a kisfiú kitakaródzik
2868 Brody|                  kis ennivalót is. Mind a kettővel bebocsátották.~Hadd sírják
2869 Godsu|           lehetett venni a falióra minden kettyenését.~Csekmez Dani mérgesen földhözvágta
2870 Godsu|       leszolgáltam. Lehet vagy több, vagy kevesebb, mindegy!~Elhallgattunk
2871 Godsu|                   sem mondtam többet vagy kevesebbet. Bocsásson meg, nem tehettem
2872 Godsu|                 fellökte mind a hármat.~- Kevesen vagytok, kutyák, ugye? Csak
2873 Brody|                  bele a gyufafejeket, nem keveset, de sokat, amíg maga is
2874 Brody|                pénz fekete lett már a kis kéz melegétől. Erzsébet nézte,
2875 Brody|              szokták, mielőtt ravaszkodni kezdenének. A hangja ellágyult:~- A
2876 Godsu|       privilégiumokat biztosítja. Ezzel a kezdettel nekem most már kiskirállyá
2877 Godsu|               jelenti, hogy bemehetek, és kezdi rólam leszedni a téli gúnyáimat.~-
2878 Petel|                 Mi?~Az emberek széledezni kezdtek az ajtó körül. A harcias
2879 Petel|                egész háza népével - akkor kezdtük megérteni: mért járatta
2880 Godsu|               földhözvágta a szivart, s a kezébevett egy újságot. Kis idő múlva
2881 Godsu|           elégedetten Lili, majd az írást kezébevéve, kitörülte a Consommé en
2882 Godsu|                 alig látszik ki belőlük a kezefeje. A kisujján meg megnövesztette
2883 Godsu|                   beestek, csontos száraz kezei reszkettek, térdei minduntalan
2884 Brody|                 amint Császár Kiss Mihály kezelt véle. Az öreg zsellérnek
2885 Petel|                    kilépett a kocsiból, s kézen fogta Katicát, s belépett
2886 Petel|               hitvány, sovány kis férget, kézenfogva. Aztán visszakiáltott a
2887 Petel|                   fél fedelű szín alól, a kézvonó bakról egy borostos arcú
2888 Godsu|              anélkül csendes békességben. Ki-ki törődjék a saját bajával -
2889 Godsu|               amelynek kaotikus tömegéből ki-kikelnek a finomabb idegekkel ellátott
2890 Brody|                   asszony csak a sarokból kiabálhatott. Kövérsége és rossz lába
2891 Brody|                történt semmi, Karolin, ne kiabálj! Elza fölébred!~- Hadd ébredjen
2892 Petel|         túlharsogta az egész lármát:~- Ne kiabáljatok... Nincsen baj, ha engem
2893 Petel|                   is megdagadt az ere. Ne kiabáljon, az Isten szent nevére...~
2894 Petel|                   szemét, hogy ne lássa a kiabáló legényt, és megfordult,
2895 Brody|                   egyik meg is sértődött, kiabált, hebegett: - Rendőr, ez
2896 Brody|                  tettél?... Mit tettél? - kiabáltak utána, amint a közkatona
2897 Petel|                   akkorra, kérdezősködve, kiabálva. Valaki átugrott a sövényen:
2898 Brody|             közbeszólott:~- Rendőr bácsi, kiadják az én ládámat?~- Azt ki.
2899 Petel|               lesült, csontos arcú legény kiáltó szavát.~- Eszter! hej! -
2900 Godsu|                  a mezőn nagy távolságból kiáltoz. Érzett rajta az erőlködés,
2901 Petel|            szegletben hány van eldugva... kibe botoltok... Hazamenjetek...~
2902 Godsu|                 Én a menü révén már régen kibékültem az élettel!~- Én is! - mondta
2903 Godsu|              aztán nagy körülményességgel kicsiholt, és rágyújtott. Hozzám fordult,
2904 Brody|               vallatást.~- Hány hónapos a kicsije?~- Három.~- Kár, hogy nem
2905 Brody|                 éneklő szóval elkezdett a kicsikéhez:~- Aj, aj, Kalári lyányom,
2906 Brody|                földön, és a három hónapos kicsikével igen komoly dolgokról beszélgetett,
2907 Brody|                 apa. Egy növendék leány - kicsinyben tulajdon olyan, mint a nagy,
2908 Brody|             megszólalt:~- Adjon nekem egy kicsit, rendőr bácsi, nem ittam
2909 Brody|              borította el. De megint csak kiderült, peckesen szalutált, elvezették.~
2910 Petel|               ütött volna ki (minek utána kidühöngte magát), megcsinálta a mérleget: „
2911 Brody|               sárgán, mint egy halott, de kidülledt mellel, mint egy igazi huszár,
2912 Brody|             emelgette velük a szopósokat, kié a nehezebb, és sírt azzal
2913 Godsu|                 válogatott menü, teljesen kielégítette a napi igényeket és így
2914 Petel|                volna meg, és a kerítésből kifacsarta egy rettenetes fogással
2915 Brody|              határozottsággal, amikor már kifáradtak a nevetésben. De a parasztlány
2916 Godsu|             Amikor a lovai, fegyverei már kifárasztották, amikor a játék már nem
2917 Brody|                   első életbölcsességének kifejtéséhez:~- Hogy mért akarlak én
2918 Brody|                  sárga arcból, a hegyesre kifent bajuszból.~Büszkén, majdnem
2919 Brody|                   elfojtódott torkán csak kifért, kiáltá:~- Az Isten büntesse
2920 Petel|            rebegte Márton bácsi. A mellét kifeszítette, s a fejét fölvetette. Valósággal
2921 Petel|                testvériségért...~A pofája kifeszülve a nagy falatoktól, akadozva
2922 Petel|             mennek. A maga háza ez? Jó... Kifizettem a házbérét, ah, drága árt
2923 Godsu|                  a temetőből, az öreg már kifogta a lovat, levette fejéről
2924 Petel|                  napon vörös nyakravalós, kifoszladozott aljú, szűk nadrágban s feszes,
2925 Godsu|                   körülbelül félóra múlva kifújtam magamat és fölvitettem a
2926 Godsu|                   és elkezdte a mellényét kigombolni.~- Hát széna-e vagy szalma? -
2927 Petel|                 ablakon?~- Hagyj békén... Kihajtottál, kimegyek...~- Mit akar?
2928 Petel|          kisompolygott a kapun...~S mikor kihaladt, a bácsi szemeiből két kövér
2929 Petel|                öregek élete? Istenem, beh kihalt a világ! Oh, nem kell az
2930 Brody|               igazság, hogy mi, urak, úgy kihasználjuk a parasztnép őserejét.~A
2931 Petel|                  csattant fel:~- Hát most kihez van még?~A legény felugrott,
2932 Petel|                   itallal öntötte le. Oly kihívó volt, hogy a bácsinak kedve
2933 Petel|              erővel: ha nem eresztenek. - Kihívóan nézte meg, s ivott. - Jó
2934 Brody|                   a kisfiú kitakaródzik a kihűlt szobában, és hogy mit tesz
2935 Godsu|              mellé. Kelemen a takaró alól kihúzta a kezeit és a mellére tette.~-
2936 Godsu|                 jövő héten, vagy mi!~Hogy kihúzták alóla a gyékényt! Jó kortes
2937 Godsu|                    mondta Hüke és fenékig kiitta a borát.~- Ne bántsd szegényt! -
2938 Brody|                köröndjét, ahová mindennap kijártak. Erzsébet maga is szeretett
2939 Brody|          szivarozik, kosztol, meghízik és kijön. Ha egy...~Hebegett, a paralellát
2940 Godsu|        érintetlenül hagyta.~Kis idő múlva kijött a viskóból, és hozott egy
2941 Godsu|           hangokat hallottam, megijedtem, kijózanodtam. Saját magamtól ijedtem
2942 Godsu|                      Hallod? Hallod? Most kikap a felügyelő!~Az a néhány
2943 Brody|                 amikor a megesett lányok, kikapós asszonyok bele szokták magukat
2944 Petel|                   hogy csendesítse. Mayer kikapta a kezét, és hadonázott.~-
2945 Brody|                 tértek nyugovóra. Jaj, de kikaptak tőle, szerelmes pesti úr
2946 Petel|               ablakon? - kérdezte magából kikelve.~A bakter nyögve felelte:~-
2947 Petel|            szerezni az Istene előtt, hogy kikeresztelt minket... hallottam, mind
2948 Petel|             eljött Ágoston pap, és szépen kikeresztelte őket.~No... olyan lett,
2949 Petel|                   jön az Adolf, akit maga kikereszteltetett. Elveszi őtet a maga Istene.
2950 Godsu|              rajtad a dohányszagot, aztán kikerget. Rettentőn finnyás orra
2951 Petel|                   te még sírva utánam, ha kikergetsz...~Nagy lépésekkel méregette
2952 Brody|             idegent, a másét, akiért íme, kikergették az éjszakába, és akiért
2953 Petel|                     s azon esztendő végén kikísértük őt a mi temetőnkbe. A zsidó
2954 Godsu|                   a kis rozsdát már régen kiköszörülte, azóta már ragyog a helye!
2955 Brody|        irodalomtörténeti leckéket, és egy kikopott operaénekesnő oktatta az
2956 Godsu|               önnel beszélni!~A kíséretet kiküldtem és leültem az ágya mellé.
2957 Petel|                   éhes kis madár a vízből kilátszó köveken ugrált, halacskára
2958 Godsu|              izmos gyerek! Bazsó Ignácnak kilenc fia volt! Összecsikorgattam
2959 Brody|                  meggyújtsa a gázlámpást. Kilencedik hónapja volt már Pesten,
2960 Brody|         parazollal állottak őrt a sarkon, kilestek a sötét közökből. Egy mellett
2961 Brody|               Szerencse még, hogy az apja kilétében nem tudtak végképp megegyezni.
2962 Brody|                   Tivadarka ruháját lehet kilúgozni. Kis szilkéket is látott,
2963 Brody|              megint kidugta a fejét, majd kimászott hozzá, és rongyos ingecskéjében
2964 Brody|                vagy végrehajtani akarják, kimenti. Az ügyvéd az, aki a legtöbb.
2965 Godsu|                    mondtam Kelemennek, és kimentünk.~Az orvos útközben közölte
2966 Brody|                     motyogta, és a szemét kimeresztve nézett a messzeségbe, ahová
2967 Petel|               tudja-e, mit beszél?~Mayert kimerítette a szertelen nekihevülése,
2968 Petel|                szoruló reverendájában oly kimért, gyászos volt, mint egy
2969 Brody|      szeretkezésből. A lány arca a boldog kimerüléstől oly fehér volt, mint a tej,
2970 Godsu|                  Láttam, amint az ágyában kimerülten és sárgán, mozdulatlanul
2971 Godsu|                  pofonvágom. Alighogy ezt kimondtam, újra a szemem közé köpött
2972 Godsu|               Velem ne politizáljon még a kínai császár sem; mert még az
2973 Petel|               hallaná, visszautasította a kínálást, s apránként szopogatta
2974 Petel|            keresztet, ha vetett egy s más kincsére, mikor elprédálta - de magára
2975 Godsu|            tenyérnyi vasrostélyos ablakán kinéz és fütyül.~Kelemen Péter
2976 Godsu|                   áll szóba! Én a lármára kinézek az ablakon és a saját fülemmel
2977 Petel|                  a bezárt ajtón nem tudja kinézni az ember, megvan‑e nekik
2978 Godsu|                egy ideig mosolyogva nézte kínlódását, és mikor ez szeleltetni
2979 Brody|                   mosolygás vonaglott át. Kínlódott, vergődött, nem akarta most,
2980 Petel|                    kilépett.~A legény ott kinn kesernyés szóval támadt
2981 Godsu|                   Azok a barátnők!~Égető, kínos vágyat érzett valami után,
2982 Petel|               végünk van...~Egy nap, hogy kinyitották az ablaktáblákat, nem félve
2983 Brody|                   a büdösségtől. Az orvos kinyittatta a kis ablakot, azt, amely
2984 Brody|            megrántotta a maga szoknyáját, kinyújtózott álló helyzetében, majd előrenyújtotta
2985 Godsu|              Párizsban egy ilyen hangért?~Kioldotta vékony nyakkendőjét és aránytalanul
2986 Petel|                   mert minden semmiségért kioldózott, mint a tied. Csak a füst
2987 Petel|            erdőtől idáig, s itt a tüdejét kiordítja az ember, amíg kend megmozdul.~-
2988 Petel|               pokollal is érted, Eszti. S kiperellek tégedet magamnak, ha százszor
2989 Brody|                  elhalványodott, majd meg kipirult. Az ajka is kinyílt, hogy
2990 Godsu|             közönnyel ült, hol a kövekkel kirakott földön, hol a tölgyfapriccsen
2991 Petel|                  rókatorkú bekecs, amit a királyné is elviselhetne.~Az apó
2992 Brody|                  őfelségét, a császárt és királyt! Ha egy gazember urat rajtakapunk,
2993 Brody|                    Éhes vagy? Cukor kell?~Kiráncigálta magát a kezéből, és a szűk
2994 Petel|              jössz utánam - kiáltotta, és kirántotta magát a leány kezéből, s
2995 Petel|                 nem az apád vette...~- De kirázom a lelkedet, ha nem beszélsz...~-
2996 Brody|                    Csak a vasút ne volna! Kirázta belüle a lelket. Először
2997 Godsu|                   beleszeretett egy olasz kisasszonyba, akinek a nemzetsége kétes;
2998 Petel|       szerencsétlen, hol a lelke?~Mayer a kisasszonyhoz fordult, és feléje hajlott,
2999 Brody|             dolgod lesz, hogy két csendőr kísér be a faludba.~- Aztán miért?
3000 Godsu|                 Különben majd figyelemmel kísérem.~Kelemen nevetett és az
3001 Godsu|              voltam, mikor Kelemen egy őr kíséretében köszönés nélkül belépett.~
3002 Godsu|                  akarok önnel beszélni!~A kíséretet kiküldtem és leültem az
3003 Brody|               úrnője a konyhán keresztül, kíséretével, a színházkedvelő úrral -
3004 Godsu|                 szalonokban, színházakban kísértő blazírt férfiak és asszonyok
3005 Petel|           elmúlásról beszélni. Nem jó! Ne kísértse a bácsi az Istent.~A bácsi
3006 Brody|                csak kettőtől félt, hogy a kisfiú kitakaródzik a kihűlt szobában,
3007 Brody|             mellén a ragyogó rendjellel ‑ kisisten! Kaál Samu nem tudta levenni