Rész

3008 Godsu|                  kezdettel nekem most már kiskirállyá kellett volna lennem. Micsoda
3009 Godsu|                   nőtt föl, ösmertem őket kiskorukban. Csak az a szélső kőris
3010 Petel|             veszettet rajzolják.~Azután a kisleánykája, egy égő szemű, gyönyörű,
3011 Brody|                 egymással. Elzuska imádta kisöccsét, aki oly későn született
3012 Brody|                   aki szólni merészelt. A Kispatkósy fiú egyszer... Szép vers
3013 Godsu|                  ki belőlük a kezefeje. A kisujján meg megnövesztette a körmét,
3014 Petel|                 megfogták a legényt, hogy kiszabadítsák a baktert, de otthagyták
3015 Brody|             tudott semmit, csak szaladni, kiszaladni akart ebből a szörnyű kővárból,
3016 Petel|            elkeserítse őtet.~A kisasszony kiszállott a sáros útra; a papot beszorította
3017 Brody|                  félelem húzta össze, hol kiszélesítette az öröm.~Aztán ittak...~
3018 Brody|           szorította, behunyt pillái alól kiszikrázott és világított a szeme, mint
3019 Petel|              papirost. Vagy tán egy falat kiszit nyalhatna? ami élénkíti
3020 Godsu|                 szippantott egyet barnára kiszítt makrapipájából, s gyönyörködött
3021 Brody|                   bepólyázni, ha tehette, kiszökött a konyhába, és odaállott
3022 Brody|              kettőtől félt, hogy a kisfiú kitakaródzik a kihűlt szobában, és hogy
3023 Godsu|                   nap melege alatt szépen kitartottak, lomhábban repültek, s csak
3024 Petel|                 kapun, megfogta a kampót, kitárva a szárnyát.~- Miért hozta
3025 Godsu|                  esik, esik, szüntelenül. Kitekint az ablakon s látja az embereket,
3026 Petel|              életén...~Az ebéd után ismét kitelepítették a bácsit a virágos tornácra,
3027 Godsu|             vertem, ahogy csak az erőmből kitellett. Jajgatni kezdett és sírt,
3028 Petel|                    a néni pedig hátul úgy kiterjeszti a karjait, mintha ő is segítene.
3029 Godsu|              alkalmával tiszteletteljesen kitértek előle; vagy megálltak és
3030 Petel|            nyakravalót s zsinóros, gombos kitliket viselt, bárha nem illett
3031 Godsu|                  széntüzet, amikor mindig kitódult a fojtó füst.~Hüke Pali
3032 Godsu|                 majd az írást kezébevéve, kitörülte a Consommé en tasse-t és
3033 Brody|                  szelíden és ábrándosan - kiudvarolván magukat, izgatottan tértek
3034 Godsu|            rongyos, hát te hogy mersz ide kiülni? A feleségem reá néz, ő
3035 Petel|                 akinek a testén nem akart kiütni a himlő... És oh! a menyecske
3036 Petel|                  magát a leány kezéből, s kiugrott.~A bakter csak alig haladt
3037 Brody|               jutott eszébe, hogy ahonnan kiűzték, oda sok minden házi szerszám
3038 Brody|                   árát akarta volna onnan kivágni.~Még mást is szeretett volna
3039 Brody|                látszik? vizsgálta a vizet kíváncsian. Még csak barna se volt,
3040 Godsu|                Fiatalabb korában az ember kíváncsibb!~- Én mindig ilyen voltam,
3041 Brody|                  modorral és rosszakaratú kíváncsisággal tekintve a jövevényre -
3042 Godsu|               mondanom. A gróf úr ezt úgy kívánja.~Restellni kezdtem ezt a
3043 Godsu|                mentem volna? Minek?~- Nem kívánkozott még sehová? Embereket, országokat
3044 Godsu|                   Minek az nekem, sohasem kívánkoztam utána. Megvoltam anélkül
3045 Petel|                     mi kell még ezenfelül kívánnivalód?~- Van egy, Marci! Az, hogy
3046 Brody|                  Szeretett kedves Szülém, kívánom, hogy ezen pár sor írásom
3047 Godsu|              fiatal ember volt?~- A belső kívánság hozott ide. Nem szerettem
3048 Brody|                énekelve, mint a búcsúsok, kívánta számukra a halált:~- Aj,
3049 Brody|                   elhallgasson. Különösen kívánták a szót, beszéltek, szavaltak,
3050 Brody|                  keressen, de nem győzték kivárni, míg küld; maguk lejöttek
3051 Brody|                   lányokat, mint te, mind kivégeztetném.~A kövér nő - nyilván a
3052 Brody|                   De nem lehetett tisztán kivenni, mit sirat, mért rí oly
3053 Godsu|                 Hüke Pali jóízűt ásított, kiverte a pipáját, fölkelt és kibámult
3054 Godsu|                  fejű, zubbonyos barmokat kivéve, ebben a házban vagy mi
3055 Brody|                ügyvédjére, hogy a dolgot „kivitte”. Persze hogy a bírótól
3056 Brody|                 polcra.~Megimádkoztatták, kivitték.~Már akkor ott állott az
3057 Petel|              pipát kiejtette a kezéből, s kivörösödött az orcája. A néni önkénytelenül
3058 Brody|              lóval, munícióval, mindennel kivonultak az exercirplacra, és délelőtti
3059 Petel|               zöldülő berekben; tatarozta kívül-belül; szüntelen fecsegve, ha
3060 Godsu|                   még az izgatottságot is kizárják.~- Ez a Kelemen úr egészséges,
3061 Brody|                  hogy egy minden lakásból kizárt, a lépcsőn lefelé futó,
3062 Brody|                   bezártáig, Császár Kiss Klára, gyerek.”~A kisasszony kacagva
3063 Brody|                úrfinak mindjárt beszélt a Klárikáról, kis menyasszonyáról. Sőt
3064 Brody|                   A pört megnyerték, és a kliens boldog volt, és büszke az
3065 Brody|                selyempapirosban. Egy naiv klienstől kapta, hogy megvesztegessen
3066 Petel|            vagytok, vad farkasok vagytok; kő van a szívetek helyén. A
3067 Brody|                 odavalósi, ahova Jakab.~A kóbor cselédek ételt dugtak az
3068 Petel|                   veszteségekért jajongva kockáztatja az örökkévaló életet. Szerencsétlen,
3069 Petel|            fokhagymával.~Senkivel se volt kocódásuk. A bácsi nem adott pénzt
3070 Petel|                hideg sültet nyelve, mohón kocogtatva állkapcsát, barátságosabban,
3071 Brody|                   függöny mögül, majd egy kócos kis fekete leány kidugta
3072 Godsu|                  bársony dolmányát, meg a kócsagos forgóját, aztán azt a sugár
3073 Brody|                  aludt a felhúzott fedelű kocsibölcsőben. Legalább ha az ébren volna!
3074 Petel|                   se tekintve, kilépett a kocsiból, s kézen fogta Katicát,
3075 Godsu|               Oriental hosszú, bronzszínű kocsijaival. Nehány utas kibámult az
3076 Godsu|                 valami különös szerkezetű kocsikon, őrült gyorsasággal rohantak
3077 Brody|            szilkéket is látott, egy egész kocsira valót; hármat a Klárinak,
3078 Brody|                  egyszer csak lefordult a kocsiról.~Huszárkarabélyból egyenesen
3079 Petel|               lábában, karjában; a doktor kocsisa - várakozva a gazdájára ‑
3080 Godsu|              távolabb megpillantottam egy kocsit, amint a káposztásföldek
3081 Petel|                 hogy ki se tekintettünk a kocsizörgésre...~Másfelé nem jártak, ami
3082 Godsu|                   egyenként lopóztak be a kocsmába és a kályhánál melengették
3083 Brody|                    hogy faluja rossz hírű kocsmájának a vörös lámpása közeledik
3084 Godsu|                  ebéd után két óra óta. A kocsmáros az egyik sarokasztal mellett
3085 Petel|           fiatalságát siratja?~És jóízűen köhécsel hozzá. Az ételt csak úgy
3086 Petel|                   az öregúr, sok fuldokló köhögés végén, egy nyirkos télen,
3087 Petel|               fonnyadozni, az anyja után. Köhögött, összeesett az orcácskája,
3088 Petel|             felesége kezdett fonnyadozni (köhögős, hitvány fehérnép volt azelőtt
3089 Petel|                   A bácsi nem adott pénzt kölcsön, nem kért senkitől, így
3090 Brody|                 elfoglalta. Az asszony is költött ruhára sokat, mert jobban
3091 Petel|         szenvedelem? Ki tudja azt. Ők ide költöztek, a régi nagy „major” szegeletén
3092 Petel|              másik (megmaradt) házikójába költöztette be ingyen. Egy szép megmaradt
3093 Brody|          fiatalembernek, akik alighanem a költői pályára készülve sétáltak
3094 Petel|                Kereszteltek, temettek. Mi költség! Csak győzzön eleget keresni
3095 Brody|               maga milyen. Felköltsük? Ne költsük, majd fölébred hajnalkor,
3096 Petel|              lehet, megcsípte a szemét, s könny szivárgott ki a héja alól.~-
3097 Brody|                 az neki az anyja! - mondá könnyben ázó szemmel, mosolyogva.~-
3098 Godsu|                  végig hogy peregnek le a könnycseppek. Az öreg egészen meg volt
3099 Godsu|            rendetlen fürtökben gyűrűzött. Könnyedén lépett, mintha izmai acélrúgók
3100 Brody|              pilláit, amelyen a boldogság könnyei ott vibráltak még.~És csukott
3101 Brody|                 édesded érzéssel hullatta könnyeit, és csak kettőtől félt,
3102 Petel|               embernek ismertük. Sőt uras könnyelműséggel, borral, lóval, szeretővel
3103 Petel|             ravaszul nézve a nénit, amint könnyezik a haragos növénytől.~- De
3104 Petel|               Annak is bőven szabták ki a könnyzacskóját, mert minden semmiségért
3105 Petel|                 füstkarikákat fújt, s úgy könyökölt le, hogy a fél asztalt elfoglalta.
3106 Brody|                  Szennyes, szűk kis utcák könyököltek abba. Furcsa nők mind kalapban,
3107 Godsu|                rám nézett és rémületet és könyörgő alázatosságot láttam bennök.~-
3108 Godsu|                édes Lilim, a kedvemért! - könyörgött Géza.~- De miért akarod
3109 Brody|                      A holmid itt marad a könyveddel együtt; a rendőrségnél holnap
3110 Petel|                 műhelyét az árával. Szent könyveket vitt nekik, imádkozott velük,
3111 Brody|                  hagyta, két piros kötésű könyvet a hóna alá csapott, és bement
3112 Petel|                   értek hazafelé az abc-s könyvükkel. Ekkor a bácsi beinti a
3113 Godsu|                 persze dühbejönne, szemen köpné azt, amelyik legközelebb
3114 Petel|               párt megbízásából. Bizalmas körben hajlandó vagyok írásaimat
3115 Godsu|                Hüke és karját Bazsó nyaka köré fűzte. ‑ Még nem lepett
3116 Brody|                 meg.~A leány belevágott a körmeivel a legény karjába, az hagyta,
3117 Godsu|             kisujján meg megnövesztette a körmét, azt hinné az ember, sasköröm.
3118 Brody|             halvány mosollyal vett ki két körmöcit, és megmutatta a leánynak:~-
3119 Godsu|           követelt ingerek, a szerelemnek körmönfont művészete, a szem, száj
3120 Godsu|                   rá, a főjegyző is ilyen körmöt visel: ez a divat, s hogy
3121 Petel|                 hárs karosszék, melynek a környéke ronda, minthogy ott szívja
3122 Brody|               másnap megint csak kiment a Körönd magnóliafáihoz, a többi
3123 Brody|               pedig unta már a Városliget köröndjét, ahová mindennap kijártak.
3124 Petel|               innen - kiáltotta a legény, kört írva a karjával. - Mi történik
3125 Godsu|                   aztán mi történt?~- Úgy körülbelül félóra múlva kifújtam magamat
3126 Godsu|                  inge ujjával, aztán nagy körülményességgel kicsiholt, és rágyújtott.
3127 Brody|              gerenda. Civilek mozgolódtak körülte...~Kaál Samu nézte, nézte.
3128 Godsu|               mintha zavarban lett volna, körültekintett, azután majd reám, majd
3129 Brody|            magának? - mondá az úr némileg körültekintően.~Erzsébet elfordult, hogy
3130 Brody|                  a lakás miatt, amely egy körúti új ház egész első emeleti
3131 Godsu|                Kelemen egy őr kíséretében köszönés nélkül belépett.~Hatalmas,
3132 Godsu|              mellette elrohanó vonatoknak köszönhet.~Él köztünk vakon, s ha
3133 Petel|                  hozott, csak üt... üt... Köszönöm alásan. Előbb a feleségemet,
3134 Godsu|                 Nem viszonozhattam neki a köszöntést, mert a következő percben
3135 Godsu|              irányát.~- Látja, öreg, hogy köszöntgetett az az úr ide a vasútról?
3136 Petel|               nyílt kapun át barátságosan köszöntötték Márton bácsit. A bácsi morgott
3137 Godsu|               próba; kis ebéd, nagy ebéd, köszöntők, muzsika... Haj, haj! Aztán
3138 Petel|                  nyakon csípnem. - S alig köszöntve a leányt, a vén paraszt
3139 Godsu|                  s most már a teljesített kötelesség öntudatával várja, hogy
3140 Godsu|                 van az irkafirka. Magának kötelessége tudni, hogy az a fő, - mondta
3141 Godsu|           előfizetnek a lapjára, hazafiúi kötelességüket róják le a magyar kultúra
3142 Godsu|             felejtse el, az intelligencia kötelez - mondta az orvos.~- Ez
3143 Brody|                  ott is hagyta, két piros kötésű könyvet a hóna alá csapott,
3144 Brody|                azokat, melyeket a lexikon köteteiben hiába kutatott. A dajka
3145 Godsu|                 az ablakaim alatt áll, és kötött. Pedig sokszor mondtam neki,
3146 Godsu|                  lovat, levette fejéről a kötőféket, s szabadon kieresztette
3147 Petel|                   madár a vízből kilátszó köveken ugrált, halacskára ügyelve,
3148 Godsu|                hideg közönnyel ült, hol a kövekkel kirakott földön, hol a tölgyfapriccsen
3149 Brody|                  a sarokból kiabálhatott. Kövérsége és rossz lába miatt menni
3150 Brody|                 vagy rokonát, ha bűntényt követ el, vagy végrehajtani akarják,
3151 Godsu|                    A beteges idegek által követelt ingerek, a szerelemnek körmönfont
3152 Godsu|               csizmája talpát.~Mély csend következett. Behallatszott az udvarról
3153 Petel|             nehogy valami illetlen beszéd következnék utána. Az aranyszínű bort
3154 Godsu|                  Szemben az ajtóval ült a kövezeten. Mikor meglátott és észrevette,
3155 Petel|              akarsz, hogy lássak?~A leány közbelépett szemrehányó szóval:~- Megérdemlem,
3156 Brody|                 engem, tudjátok!~Erzsébet közbeszólott:~- Rendőr bácsi, kiadják
3157 Petel|              aggódó igyekezettel mindjárt közbevágott:~- Igaz, édes fiam, igaz.
3158 Brody|              elvörösödött; az öregasszony közbevetette magát:~- Ha szegény emberek
3159 Brody|       fölrebbentek - a zsellér fölébredt, közéjük vágta a kalapját:~- Csitt
3160 Brody|         nekiugratott.~De amikor közvetlen közelébe ért, s világosan látta,
3161 Brody|               kocsmájának a vörös lámpása közeledik hozzá.~A rosszaság jön felé,
3162 Godsu|                  a ragadozó nagy macskák, közeledtem a prédámhoz.~Ahol nagyon
3163 Brody|             jobban volt táplálva a rendes középszerűnél, és csak a legfinomabb szabókkal
3164 Brody|              azonban már igen levetkőzve. Középütt ágált egy magyar nadrágos
3165 Brody|                  kofaasszonyok egy huszár közkatonát láttak:~- Kaál Samu, mit
3166 Godsu|                  lelket!~Átolvastam a k-i közlönyt elejétől végig. Fölkavarodott
3167 Petel|               harapj, Ágoston - amiért is köznéven mopszlinak neveztük a szép,
3168 Brody|                  sarkon, kilestek a sötét közökből. Egy mellett sem mehetett
3169 Godsu|              kimentünk.~Az orvos útközben közölte velem, hogy semmi oka sincs
3170 Godsu|               Azonnal hívattam az orvost. Közöltem vele a történteket és fölhívtam,
3171 Brody|              muzsikust léptették elő báli közönségnek, és a magyar nadrágos cipészt
3172 Godsu|             önmaga és fajtája iránt? Ez a közöny-e a beteg állapot, vagy pedig
3173 Godsu|                 meg akaraterejét, tette-e közönyössé önmaga és fajtája iránt?
3174 Godsu|                kórházban elhalt szegények közös koporsója, kik földi pályafutásuk
3175 Brody|               ugyanaz a két század feküdt közöttük azóta.~A legénység - nagyrészt
3176 Petel|                 volt, s gémnek csúfolták) közöttünk, leereszkedő, nyájas beszédével
3177 Brody|                 rendõr életbölcsességét~A közrendőr minden átmenet nélkül, rögtön
3178 Godsu|                Aztán ízlik-e, öreg?~- Van közte némelyik édes. A csípőseket
3179 Petel|              utcán mindenkinek elmondja a köztudomású tényt, hogy az emberek az
3180 Godsu|                  vonatoknak köszönhet.~Él köztünk vakon, s ha tízezer esztendő
3181 Godsu|                  sóhajtott is egyik-másik közülük.~De Kelemen Péter gőgös
3182 Brody|                  semmiféle alapja. A falu közvéleménye azonban más, sokkal valószínűbb
3183 Brody|                   nekiugratott.~De amikor közvetlen közelébe ért, s világosan
3184 Brody|              bodzagarád alatt, korán kelő kofaasszonyok egy huszár közkatonát láttak:~-
3185 Brody|               Több, mint az orvos. A bíró koldus. Tudja maga, mit ér nekem
3186 Brody|           szegénnyel nem. Mit csináljak a koldussal? Bezárjam? Megeszik az országot,
3187 Godsu|                  isteni cécó lehetett az, komám! Egy hónapig készülődés
3188 Godsu|             tömeges fakeresztsorok, hideg kőmasszák nem sértik a szemet. Magas
3189 Godsu|                  nem szeretem; nem, ilyen kombinációban nem jó! ‑ szólt kedvetlenül
3190 Godsu|                hivatalokat; földkóstolási komédiát, Tisza-szabályozást, belvízlevezetést,
3191 Godsu|                lenni; nem tudom bevenni a komédiátokat! Adj isten, Jankó! Ez volt
3192 Petel|          Felizgatja magát, Márton; nem jó komédiázni a pisztollyal, még elsülhet;
3193 Brody|              Pestig. A vasútról befelé, a komfortábli bakján is szunyókált még,
3194 Godsu|               frázis az, amit ön mond! Ön komikus ember. Miért nem lép ön
3195 Godsu|              nevetségesnek tartotta azt a komolyságot, amellyel ő és Géza a világban
3196 Petel|               kivert bika, s ott ődöngött komoran, míg csak Ágoston ki nem
3197 Godsu|                   volt, s foglalkozásának komorsága, úgy látszott, egészen érintetlenül
3198 Petel|                bácsi igen jóba volt Vele. Kompanizált vele, s minden ügyes bajában
3199 Brody|                  elől menekülni kell.~Egy konfertáblis a sötétben nekiment. De
3200 Petel|                   szivarát, s ismét járt, konok tekintettel nézegetve a
3201 Petel|                   az esőcsöppek hullottak konokul... Emlékezem, hogy az eszterhajról
3202 Petel|                  megkeskenyedett; az orra kontúrja éles lett; az arcbőre idő
3203 Godsu|             legeslegelső alispánja. Fésűs kontyot viselt az öreg: finom kezében
3204 Brody|                   ha tehette, kiszökött a konyhába, és odaállott a teknőhöz,
3205 Brody|                  és kifelé indult, hogy a konyhában vizet igyék.~- Várj! - mondá
3206 Petel|               foglalni.~A néni szaporán a konyhából tipegett a vendég elé. Kedvesen
3207 Petel|              színtelen hangon - az eső is kopogott csendesen - folytatta:~-
3208 Brody|           gyermeket ábrázolt, egy csúcsos koponyájú, kövér gyereket, nem a magáét,
3209 Godsu|               rajta egy pléhes, vaspántos koporsó, a kórházban elhalt szegények
3210 Brody|                Amivel vagyok hű gyermeked koporsód bezártáig, Császár Kiss
3211 Godsu|          kórházban elhalt szegények közös koporsója, kik földi pályafutásuk
3212 Godsu|              nyolcvan és nehány évig és a kor eszméi, küzdelmei, erényei
3213 Brody|                  volt, mint ő ‑, még fűtő korából ismerte, ott volt akkor
3214 Brody|                 rendetlen étkezéstől és a korai poézistől, a hangjuk rekedt
3215 Brody|               csúnya volnál, betennének a kórházba, meg is élnél. De hogy ilyen
3216 Godsu|              pléhes, vaspántos koporsó, a kórházban elhalt szegények közös koporsója,
3217 Petel|                sonkát, amit a néni pácolt korianderrel, salétrommal és egy parányi
3218 Godsu|             kiskorukban. Csak az a szélső kőris ott a sarokban, az már akkor
3219 Godsu|         kegyetlenül káromkodott; szidta a kormányt, amely már a virginia szivarokon
3220 Godsu|                    úgy sincs messze! Ez a kóró nem valami nehéz!~- Aztán
3221 Brody|                  Ti vagytok a gyomor, ami korog. A fej fentebb is van, mint
3222 Godsu|    káposztásföldek között, gazzal, száraz kórókkal megrakva előredöcögött.
3223 Godsu|                 Az apám banderista volt a koronázáskor, én négyujjnyival vagyok
3224 Godsu|                sok lótás-futás!~Az öreg a korsó után nyúlt, és ivott belőle
3225 Godsu|                 az események nem alkottak korszakokat, hanem akinek napjai lefolytak
3226 Godsu|             kihúzták alóla a gyékényt! Jó kortes volt; talán csak lesz belőle
3227 Brody|              dajka csipegette a kalácsot, kóstolgatta a bort; és dudorászott valami
3228 Petel|                   Tán egy morzsa kalácsot kóstolna meg, Márton! amit magam
3229 Brody|                  kosztot és kvártélyt, ha kosztjuk és kvártélyuk nincsen. A
3230 Brody|                  egy kicsinyt szivarozik, kosztol, meghízik és kijön. Ha egy...~
3231 Brody|           rendőrnénél, aki cselédeknek ád kosztot és kvártélyt, ha kosztjuk
3232 Godsu|                   udvarról a szemétdombon kotorászó varjak károgása; tisztán
3233 Petel|                   Sándor az ő párja.~- Ne kotyogjon kend mindenbe, amit nem
3234 Petel|              sorban lépegettek, a pulykák kotyogva a szín alá, és a békés kérődző
3235 Brody|                   a kezét:~- Lestem, hogy kotyvasztod, gondoltam, hagyom is. Nem
3236 Brody|                   elaludt.~Viszontlátja a kovácsot~Reggelfelé járt, aludt az
3237 Brody|          kiszaladni akart ebből a szörnyű kővárból, amely ki volt világítva,
3238 Petel|                 azt a karabint, nem azt a kovást, de az acéllal kivert duplát -
3239 Petel|                  a bácsi napestig a fehér krajcáros pipáját (persze ezt a szortyogó
3240 Brody|                 esetben négy forint ötven krajcárt, olcsóbban nem teszem.~-
3241 Godsu|                mert amint tudva van, Hüke Kristóf, az egyszemű, beleszeretett
3242 Godsu|                    meg ha van színházunk, kritikát is írok ám!~- Az isten éltessen
3243 Godsu|          Hüke-család! Azt írja valamelyik krónikás: „Hüke de genere Kund!”
3244 Brody|                   Itthon - most télen - a krumpliból se volt elég, ma reggel
3245 Brody|                  nem győzték kivárni, míg küld; maguk lejöttek érte. Elhozták
3246 Brody|               egyszerre csak az övéről is küldenek levelet. Meg is mondta előre.
3247 Brody|               akár nem, csak testi ruhára küldj, mert ilyen a gyermek. A
3248 Godsu|                 éppen ma nem jön senki!~- Küldjünk Csáp Gabiért!~- Ne bántsd
3249 Brody|                  pénzt, amit az ügyvéd úr küldött, jóra fordítottuk, nagyapám
3250 Godsu|                    mint mi. A sértésekért külön büntetéseket kapott és kap;
3251 Brody|      hallgatódzott - mindenféle zörejeket különböztetett meg. Egy kissé csóválta
3252 Godsu|                 is így táplálkozhattak; a különbség csak az, hogy az én öregem
3253 Brody|                azért nem volt a tanyán. A különféle lakók más és másképpen pihentek,
3254 Godsu|                NEMES ROZSDA~A nagy kocsma különszobájában kevés volt még a vendég;
3255 Brody|                 az elméjébe, amíg - hiába küszködött ellene - ülve elaludt, és
3256 Petel|                 Marci, a tőkét? - a szoba küszöbén állva, az elkeseredés bátorságával
3257 Brody|              ráléptek: ott feküdt közel a küszöbhöz, és aludt jóízűen. A feje
3258 Godsu|                   az ész, s hogy az egész küzdelem eredménye e fegyver értékétől
3259 Godsu|                Nem is sejti, hogy ennek a küzdelemnek fegyvere az ész, s hogy
3260 Godsu|              nehány évig és a kor eszméi, küzdelmei, erényei és bűnei nesztelenül
3261 Godsu|                 ezer és ezer névtelen hős küzdelméről, mártíréletéről, akik a
3262 Godsu|                   Ahol nagyon sűrű volt a kukoricás, négykézláb másztam előre
3263 Godsu|                 észre és én megkerültem a kukoricást. Tudtam, hogy hol ül, és
3264 Godsu|                  voltak csukva és a zajos kulcs-csörömpölésre; zárnyitásra és a kísérő
3265 Godsu|                   beszéltem, jelentette a kulcsár, hogy Kelemen Péter a zárka
3266 Godsu|                   Péterre nézett, aztán a kulcsárhoz fordult és szinte hadarva
3267 Petel|             fejedben, Boldizsár, hogy itt kullogsz... Mert azt beszélik a te
3268 Godsu|          kötelességüket róják le a magyar kultúra iránt. Buta is, szemtelen
3269 Godsu|                 krónikás: „Hüke de genere Kund!” Igaz, 1549-ben hiba esett
3270 Godsu|            szemeláttára tette. A harmadik kurtavas is csak embernek való és
3271 Godsu|             újonnan érkezetteknek, hogy a kurtavasakat, mintha pántlikák lettek
3272 Godsu|                beszél. Szeretném én azt a kurtavasat látni!~- Ezért a nyilatkozatért
3273 Godsu|           vadállattal, mert ennél a három kurtavasnál nincs több a háznál.~A vaskereskedésből
3274 Godsu|                   viselkedéséért négyórai kurtavassal büntetem.~- Eh! Szamárság,
3275 Brody|                  lexikon köteteiben hiába kutatott. A dajka csak gorombaságokat
3276 Petel|              olyan harapós, lesütött fejű kutyára hasonlítva, amilyennek a
3277 Petel|                    a kapuk csikorogtak, a kuvaszok ugattak dühösen.~Boldizsár
3278 Brody|                ruháját összetapogatták, a kvártélyos asszony csak a sarokból
3279 Brody|                miért bántják az anyját?~A kvártélyosné megszólalt ülőhelyén:~-
3280 Brody|                 cselédeknek ád kosztot és kvártélyt, ha kosztjuk és kvártélyuk
3281 Brody|                 kvártélyt, ha kosztjuk és kvártélyuk nincsen. A gyerek abból
3282 Petel|          megszökött a forradalom után egy kvietált német őrmesterrel. Oh! Néha
3283 Petel|                   megcsapott úgy... jó... kvitt.” Azonban vénségére nagymisére
3284 Godsu|            patisseries, fruits, bisquits; L. Reederer, liqueurs, café!
3285 Brody|          kiabálhatott. Kövérsége és rossz lába miatt menni nem tudott,
3286 Petel|                  gém elkezdett vastagodni lábában, karjában; a doktor kocsisa -
3287 Brody|                  oda volt kötve az asztal lábához, és minden valószínűség
3288 Godsu|                Mindegy. Mi közöm hozzá? A lábaim, mintha masinalábak lettek
3289 Godsu|                 gyönge ember ott feküdt a lábaimnál és én, a gyalázatos győző,
3290 Brody|                     legalább megáztatom a lábam! - Levette a harisnyáját,
3291 Godsu|                   isten sohasem tettem ki lábamat a határból. Aztán meg hová
3292 Brody|             amikor meglátta Erzsébetet, a lábával a két legénykét kifelé intette -
3293 Brody|       szörcs-zörej, hurutos idő, meztelen lábbal járnak a hóban. Kicsiny
3294 Godsu|             csizmáit, gyönyörködött izmos lábszáraiban, aztán ropogtatta a csizmája
3295 Godsu|               Hüke Pali felsóhajtott és a lábszárán végighúzva két szál gyufát,
3296 Brody|            mosolygott, és amint a házinép lábujjhegyen kisompolygott a szobából,
3297 Petel|                  Szekér a színben; rakott láda s házban; asztag a csűröskertben;
3298 Petel|                szőtteseim vannak az anyám ládájában, amit az ő két kezével csinált,
3299 Brody|                  elindult, hogy elhozza a ládát.~A lány maga maradt. Egyedül
3300 Brody|                   az öreg úrasszony.~- No ládd, lányod is lesz, fiad is
3301 Brody|               szólt fennen, s belenyúlt a lajbija zsebeibe, mintha az eladó
3302 Petel|                 fal a bácsi.~- De nézze a lájbiját, Márton, melyre rácsepeg
3303 Petel|                  s a máriás visszakerül a lajbizsebbe. S a bácsi jól mulatott.
3304 Godsu|                 forradalom alatt, Kossuth Lajos idejében is itt lakott már?~
3305 Godsu|          nagyobbik fiam, a Gyuri. Kossuth Lajosnak is hallottam a hírét. Eltörülte
3306 Petel|                 székelyektől (kerékfalat, lajtorját, lapockát, mi egyet-mást),
3307 Brody|              kellett keresnie, főképpen a lakás miatt, amely egy körúti
3308 Brody|             futólag, mert nem volt önálló lakása neki sem, a másiknak sem.~-
3309 Brody|           önzetlenebb felajánlotta a maga lakását, de csak felületesen és
3310 Brody|                   három emeletet mászva a lakásba ért, ocsúdott föl egészen.~
3311 Brody|                azt hitte, hogy egy minden lakásból kizárt, a lépcsőn lefelé
3312 Brody|                   a drága, nagy, vikszolt lakásnak az erkölcsi egyensúlyát,
3313 Petel|                  Már becsületes ember nem lakhatik itt a kend szomszédjába.
3314 Brody|                   a két nevezetes nappali lakó, reggeltől estig alvók,
3315 Brody|                volt a tanyán. A különféle lakók más és másképpen pihentek,
3316 Brody|               cselédekhez és a szegényebb lakókhoz - mert a házban mindenkivel
3317 Brody|             dolgokat, és megüzenni a házi lakóknak, hogy mi történt. De a szenes
3318 Godsu|                     Mit csinálok? Hát ott lakom. Őrzöm a holtakat.~- Régen?~-
3319 Godsu|               földre, aztán hozzálátott a lakomához.~A kukoricaliszt kenyérből
3320 Godsu|             Kossuth Lajos idejében is itt lakott már?~Az öreg megvakarta
3321 Godsu|                  és mondta:~- No hát kint laktam! Gondolom, akkor veszett
3322 Brody|                volt - töltött káposztával laktatták a katonáikat. Csak el ne
3323 Petel|                 kis pitvarában pislákol a lámpa, s az öreg ember ijedten
3324 Brody|               Egyedül ült az asztalnál, a lámpában már a bél égett, reggel
3325 Brody|                  hírű kocsmájának a vörös lámpása közeledik hozzá.~A rosszaság
3326 Brody|                  tánc egyszerre elmúlt, a lámpást hirtelen elfújták, a legények
3327 Brody|             harangszóra már az egész falu lángban állott.~A hegyaljában, a
3328 Petel|             hídnál, Segesvárt, a vízaknai lankásokon. A fia ott veszett el valahol.
3329 Brody|          megnyugtassa magát, levettette a lánnyal a pruszlikot. Erzsébet nem
3330 Brody|               erre a babonára, biztatta a lányát, hogy ne féljen, és tuszkolta
3331 Brody|                öreg úrasszony.~- No ládd, lányod is lesz, fiad is lesz -
3332 Brody|                mezítláb, fejkendő nélkül, lányosan; a legények csakhogy agyon
3333 Brody|             éjszakai kocsis, ráröhögött a lányra, és elhajtott. Egy mesterlegény,
3334 Brody|           hamarjában nem hallott még szép lánytól olyan gorombaságot. Az egyik
3335 Brody|             bajuszos legény az ő halavány lányukat egyszeriben derékon kapta.
3336 Godsu|                  azok, akik előfizetnek a lapjára, hazafiúi kötelességüket
3337 Godsu|                 Én is munkatársa vagyok e lapnak! - dicsekedett Jankó. -
3338 Petel|                    kerékfalat, lajtorját, lapockát, mi egyet-mást), hogy éppen
3339 Godsu|                  most?~- Újságot olvas. A lapok minduntalan rámásznak, tudod,
3340 Godsu|                van újság, olvass! Ez a mi lapunk! Mi tartjuk benne a lelket!~
3341 Brody|      magányosságban, amelyet olyan idegen lárma vett körül. A villamos,
3342 Godsu|           vacogtak bele és pofoztam. Piry lármázni kezdett és én a földhöz
3343 Petel|                   ismét, hogy még egyszer lássam őket szemtől szemben. Mert
3344 Petel|            boltosoknak, hogy szükséget ne lásson a gém... Sétáltatta napfényes
3345 Brody|                 öregasszony szája.~- Hadd lássuk a lányt! - kérték egyszerre
3346 Godsu|                   is visszafojtva, óvatos lassúsággal, zajtalan lépésekkel, mint
3347 Brody|               makacs kis szívén az utolsó látás, amely átvillant: egy gyermeket
3348 Petel|            szerezni Katicának, hogy ismét láthassa az apját az égben?...~Mily
3349 Petel|              Érdemeket szerezz arra, hogy láthassad őt ismét, amivel megváltsad
3350 Brody|                  nézték - egészen jól nem láthatják az elhomályosított fülkében -,
3351 Godsu|             helyemből megmozdulni. Mit is láthattam volna? Így is megöregedtem.
3352 Brody|                     de már csak magának - latinul, sebesen beszélve, mintha
3353 Petel|                 Látja a bűnöm büntetését? látja-e, Cica? És kifeszített karral
3354 Petel|              virágszálam, Eszti? mert nem látlak. Hol bujkálsz az emberek
3355 Brody|            borbély meg egy orvos meztelen látnák! Ettől fázott, de melege
3356 Godsu|                arcképeket nézni. Jólesett látnom azokat a régi becsületes,
3357 Godsu|                 ma nagyon szeretne sírni.~Látogatást nem vár, ma egyedül marad,
3358 Godsu|              mozdulatlanul feküdt.~Ezek a látomások erőt adtak egyik napról
3359 Brody|               kilúgozni. Kis szilkéket is látott, egy egész kocsira valót;
3360 Petel|                   mondta, nehogy durvának látsszék. - Másnak vigye, aki méltóbb
3361 Petel|                alkonyat homályában aludni látszottak a hitvány fészerek.~- Eszter!
3362 Petel|           elhajítottad, mert láttam.~- Ha láttad is, aztán?~- Aztán?... Sok
3363 Brody|       kofaasszonyok egy huszár közkatonát láttak:~- Kaál Samu, mit tettél?...
3364 Petel|            jegyesem ablaka alatt, hogy te láttál valamit... Mit? Ki vele...
3365 Brody|             csirkére. Marhahúst mi ritkán látunk, ez a falu átka. Hozhattak
3366 Brody|             Viszont az is megörvendezett, látván a dajka csendes arculatját,
3367 Petel|              fenekén; melyről lefogyott a lé. Úgy megszoktuk, hogy ki
3368 Petel|                  az egyetlen unokájára, a leányának a fiúcskájára, de Márton
3369 Brody|                 néhány kérdést intézett a leányhoz:~- Nem terhelt maga?~Erzsébet
3370 Petel|          fenekében beszélt ismét Mayer, a leánykájára kiáltva:~- Menjünk innen,
3371 Petel|               kegyelmébe futok. Ellopom a leánykámat a maga Istenétől, és letörlöm
3372 Petel|                   keresztvíz. Én megyek a leánykámmal vissza...~- Figyeljen reám!
3373 Petel|              amiket a nagyanyám varrt még leánykorában... és egy rókatorkú bekecs,
3374 Brody|                   feleségének, a Paklincs leányoknak, mindenkinek. Az orvos feleségét
3375 Godsu|                  amikor karcsú dereka még leányos kecsességgel mozdult tüzes
3376 Petel|                  névleg Pataki, ki minden lében kanálkodik, így szólt Mayerhez),
3377 Godsu|                   a színgazdag szőnyeggel leborított kicsi díványra, s úgy érezte,
3378 Godsu|                 erősen fogva, nagynehezen lecipelték az emeletről a sötét zárkába.~
3379 Brody|                  kapott irodalomtörténeti leckéket, és egy kikopott operaénekesnő
3380 Brody|                  sebesen beszélve, mintha leckét mondana föl. A helybeli
3381 Godsu|                egy újságot. Kis idő múlva lecsapta és mondta:~- Úgy látszik,
3382 Brody|               álmosan, minden pillanatban leejtett egyet. Amire a szolgáló -
3383 Petel|                   ránézni.~Ha a pap (szép leereszkedés volt tőle) benézett Mayerhez,
3384 Petel|              gémnek csúfolták) közöttünk, leereszkedő, nyájas beszédével ölve
3385 Petel|               hiszem, attól tartott, hogy leesik.~- S ezt mívelik uraságtok?~-
3386 Brody|                   és kék díszítésű ágyába lefeküdni.~- Szervusz, én megyek ábrándozni.
3387 Godsu|              Csendesen fölment és azonnal lefeküdt.~- Látta azóta? Hogy van?~-
3388 Petel|                egy fazék fenekén; melyről lefogyott a lé. Úgy megszoktuk, hogy
3389 Godsu|          korszakokat, hanem akinek napjai lefolytak csendes nyugalomban, simán,
3390 Brody|              Hátul a gazdája egyszer csak lefordult a kocsiról.~Huszárkarabélyból
3391 Brody|                  legények mégis a falun a legártatlanabb nótát énekelték búsan, szomorúan:~
3392 Godsu|               Szomorú és mégis ilyenkor a legbarátságosabb a mocsár. A levegő átlátszóbb,
3393 Godsu|          kieresztette a temető árka mellé legelni. Odahallatszott, amint ropogtatta
3394 Godsu|                   A messze síkságba nyúló legelők és ugarolt szántóföldekről
3395 Brody|           telekalkusz-díjat, mivel csak a legelőkelőbb kalap állt jól neki - a
3396 Godsu|                könnyen tépte el.~A fogház legendás alakja lett belőle és ha
3397 Brody|                    Csak el ne menjenek.~A legényekben pedig mintha megroggyant
3398 Brody|             régebben utána - utasította a legényeket. Elmenekült előlük, az apja
3399 Petel|             folytatta a nyurga, nyavalyás legényke -, s a tisztelt neje hívott
3400 Brody|               Erzsébetet, a lábával a két legénykét kifelé intette - azok vad
3401 Brody|               ösztönszerűleg megállott. A legénynek, akivel tréfálkozni szokott,
3402 Petel|                     Eszter rá se nézett a legényre, hanem a tűzhely körül forgolódott.~-
3403 Brody|                  feküdt közöttük azóta.~A legénység - nagyrészt rusznyákok,
3404 Godsu|                  kerültem. Ó volt a megye legeslegelső alispánja. Fésűs kontyot
3405 Brody|                   hat szoknya van rajta a legfelső a fejére terítve. Csak karjai
3406 Brody|             parton egy grádicsra, előbb a legfelsőbbre, aztán lejjebb, mind lejjebb,
3407 Brody|             bemenni Pestre, ki a Dunához, legfőképpen pedig a királyi kertbe.
3408 Godsu|               Miattam, akár födözze föl a léghajót. Velem ne politizáljon még
3409 Brody|                  lejjebb, mind lejjebb, a legislegalsóbbra.~- Jaj, de ihatnám belőled! -
3410 Brody|                 emberkéhez; elszökni az ő legismerősebb ismerősétől, a tulajdon
3411 Petel|              kellesz is, jó vagy nekem, a legjobb vagy, Eszti, nekem a világon! -
3412 Godsu|       felügyelőnek az arcába is köpött.~A legkeményebb böjtöléssel összekötött
3413 Godsu|                 szemen köpné azt, amelyik legközelebb esnék hozzá; aztán lenne
3414 Brody|              istálló, a ház, minden falat legkülönb részét ezek a mamalikok
3415 Godsu|                 van Geraldine-nek! Paul a legmegbízhatóbb szakács az egész birodalomban.
3416 Brody|                  is. Az én boltom ebben a legnagyobb. Maga bejön, és vesz magának.
3417 Brody|                   Elzát - aki most volt a legrosszabb korban - ritkán lehetett
3418 Brody|                  maradt; a legfinomabb, a legszagosabb szénát előttük etették fel
3419 Brody|                  meg ne ijedjen, amikor a légszesz pukkan.~Mikor a luszter
3420 Brody|              kimenti. Az ügyvéd az, aki a legtöbb. Több, mint az orvos. A
3421 Brody|         voltaképpeni, az igazi úr, csak a legünnepiesebb alkalmakkal volt velük.
3422 Petel|               szegeletben, vagy akár csak legyet! Zöld szőrfirhang lóg a
3423 Petel|           meghízzunk, hogy mind egyformák legyünk.~- Vagy mind soványak egyformán.
3424 Brody|            elkezdett tapsikolni a mellén.~Lehajolt hozzá, s szólt:~- Egyél,
3425 Petel|               ismét a cserepes szélére, s lehajtotta a fejét. Az apó csendesen
3426 Petel|                utána...~A bakter torkáról lehanyatlott a legény karja; s mind a
3427 Godsu|         combizmokat és úgy tett, mintha a leheletét szagolná, aztán hozzám fordult
3428 Petel|                    aki a néni ölébe ülve, lehelte ki beteg torkán a lelkét...
3429 Godsu|                  No, jó. Belenyugodtam.~- Lehet-e beszélni az öreggel? - kérdeztem
3430 Brody|                 megvizsgálta a házat: hol lehetne felgyújtani? De megelégedet
3431 Brody|                 én férjemmel...~Frigyes - lehető távolságban - izgatottan
3432 Godsu|                hadd hányjuk bele! Az öreg lehetőleg gyorsan fölkelt, és kapát
3433 Godsu|                 Nem láttam! Nem tudom. Ha lehetséges, az isten szerelmére kérem,
3434 Godsu|            Micsoda ép, egészséges emberek lehettek azok! Nagy uradalom: egy
3435 Brody|            hasítanak is a hátából!~Nagyon lehurrogták, szidták, szapulták, amire
3436 Brody|            katonatiszti ruhában vakációra lejárt haza a falujukba és kint
3437 Brody|              minden nyáron tiszti ruhában lejött vakációzni, és kint hált
3438 Brody|                  kivárni, míg küld; maguk lejöttek érte. Elhozták magukkal
3439 Brody|            énekelt is - magába. Mellettük lejtett, őket lökdöste két pár nőcseléd.
3440 Petel|                   Marci berúgta a tőkét a lejtős udvaron.~- Hát csak beszéljenek
3441 Godsu|                  nekem, nekem a szemembe: Leköpöm azt a te kifestett feleségedet!~
3442 Godsu|            kifestett pofádat!~A feleségem lekomiszozta és azt is mondta neki, hogy
3443 Brody|         megbeszélték, hogy a pénzt mindig leküldik a kisleány atrecájára, az
3444 Brody|                 az öreg úrinőnek elfúlt a lélegzete, amint Császár Kiss Mihály
3445 Godsu|                rúgtam és pofoztam, amíg a lélegzetem elállott, és mikor már nem
3446 Godsu|                 Tudtam, hogy hol ül, és a lélegzetemet is visszafojtva, óvatos
3447 Brody|                  gyerekkel, odalépett, és lélegzetét visszafojtva, belesett.
3448 Godsu|               fogok ebből a házból tiszta lélekkel távozni. A többi csak szégyent,
3449 Godsu|                 hogy az orvos eltávozott, lélekszakadva jött a felügyelő és jelentette,
3450 Petel|                leánynak, virágszálam...~- Leli valami, Sándor?~- Hát ha
3451 Godsu|            gondolat belefészkelte magát a lelkébe és űzi, kergeti benne a
3452 Brody|         veszejteni.~Erzsébet megrebbent a lelkében, és figyelmes kezdett lenni
3453 Godsu|   meggyőződésszerű erő, amely egyenesen a lelkéből látszott fakadni, beszédében
3454 Petel|                   vette...~- De kirázom a lelkedet, ha nem beszélsz...~- Hiszen
3455 Brody|                  nap, úgy áradt el a lány lelkén, a szeme könnybe lábadt,
3456 Godsu|                 olyanformán, hogy a lábai lelógtak.~Már nagyon öreg lehetett.
3457 Godsu|                   Mi baj, Matyi bácsi? Mi lelte?~Az öreg nem felelt, hanem
3458 Godsu|                 hanem volt benne valami a lemondó, a félénk nyugalomból -
3459 Godsu|           foghatnánk valakit harmadiknak. Lenciék bizonyosan ottvesztek valamelyik
3460 Godsu|                    ti is vadászni vagytok Lencivel, különben már átjöttem volna
3461 Godsu|                 kiskirállyá kellett volna lennem. Micsoda ép, egészséges
3462 Petel|                 Valami igazságnak kellett lennie ebben a feltételben, mert
3463 Godsu|                   és asszonyok ismeretlen lények előtte. A rang és pénz hatalmának
3464 Godsu|            hazáját?~Az öreg mutatóujjával lenyomta pipájában a hamut, egy percig
3465 Brody|              szeme ki nem ég, egyszer úgy leöntöm egy fazék lúggal...~- Le
3466 Brody|                  okból. Hogy petróleummal leöntsön fent mindenkit, és egy kis
3467 Godsu|                 Compotes és hozzá Chateau Leoville?~- Bájos!~- Chapon de Styrie
3468 Godsu|                  komikus ember. Miért nem lép ön föl valami orfeumban!
3469 Brody|               idegbeteg, mell-, méh- vagy lépbajos?~Ugyanezt ismételte - de
3470 Petel|               széles, törpe ablakokon, és lépbe mártott nyírágvesszők az
3471 Godsu|                   fölmentem a vármegyeház lépcsőjén. Megütötte az orromat a
3472 Godsu|                ajtót.~Jankó olyan büszkén lépegetett, akár egy kakas. Kis híjja
3473 Petel|                 közé, a libák szép sorban lépegettek, a pulykák kotyogva a szín
3474 Brody|                egyik cinikusan.~- Még egy lépés, és maga nincs! - mondá
3475 Godsu|           megrakva előredöcögött. Lassan, lépésben haladt, és könnyű volt elérnem.
3476 Godsu|               éreztem! Ott ült előttem öt lépésnyire! A szívem dobbanását hallottam
3477 Petel|                 mellett elsuhant gyorsuló lépéssel.~Az apó a nagy, cserepes
3478 Godsu|               nyaka köré fűzte. ‑ Még nem lepett el egészen a penész, látom!~-
3479 Godsu|                feleségembe is belekötött. Lepiszkolta a feleségemet, pofonokat
3480 Godsu|                  mind a ketten. Csendesen lépkedtem a kocsi mellett, s elmélyedtem
3481 Brody|               előtt álló öreg vályogvető, léppel varjúra vadászván, látta,
3482 Brody|                   leányok a két muzsikust léptették elő báli közönségnek, és
3483 Godsu|                   bejönnek a huncutok, és lerágják az apró fáimat. Nem is képzeli
3484 Godsu|                  a dohányszagot. Hányszor lerakott engem! A hivatalban nem
3485 Brody|             amelyet az reggel adott neki. Leráncigálta róla a felső szőrszoknyát,
3486 Petel|             emelkedett fel, a forgácsokat lerázva az öléből, a víz innenső
3487 Petel|                   a Baranyaiak vagyonilag leromlottak.~- Szép napos időnk van -
3488 Brody|                   A cselédek egy kicsinyt lesekedtek még, aztán, hogy látták, „
3489 Petel|                   bácsi, mert a guta künn leselget a kapu előtt.~- Vajon, Cica,
3490 Godsu|                  a vadászterületén nyulat lesett, eltörte a jobb karját,
3491 Petel|                 zubogása hallszott, amint lesimult ágyában. A leány leült ismét
3492 Brody|              cselédek az ablak alá jöttek leskelődni: mi történt? De nem lehetett
3493 Godsu|              hideg vonalban emelkedett ki lesoványodott arcából.~Hozzáléptem és
3494 Petel|                kedvéért se sétifikál. Itt leste meg a bácsi a barátistákat,
3495 Brody|                nem hagyták békén, nézték, lesték, megszólították és megfogták.
3496 Petel|                   a sasorrú, feketeszemű, lesült, csontos arcú legény kiáltó
3497 Petel|                 Márton! az istenért, mind lesüti a szájpadlását. - A bácsi
3498 Petel|               vonult el ő, olyan harapós, lesütött fejű kutyára hasonlítva,
3499 Godsu|            beszélve Lili, mialatt szemeit lesütve a csipke fodrával babrált.~
3500 Godsu|                   öntudatával várja, hogy leszakíttassék az élet fájáról. Csendes,
3501 Godsu|                  Elvesztettem az eszemet. Leszaladtam az udvarra, bekergettem
3502 Godsu|                 bemehetek, és kezdi rólam leszedni a téli gúnyáimat.~- Mondd
3503 Petel|             akkorákat hazudott, hogy majd leszédültek... A bivalykereskedő, a
3504 Godsu|                   bennem a méreg. Hát nem leszek szolgabíró! Vigye el az
3505 Brody|               hozzátette:~- Te magad úrrá leszel, bennünket is úrrá teszel,
3506 Brody|                 Be nem zárathat, fizetek, leszolgálom. Egy hónap, két hónap, egy
3507 Godsu|                   egynehány esztendőt tán leszolgáltam. Lehet vagy több, vagy kevesebb,