1549-besze | beszo-egysz | egyug-farad | farka-gyere | gyerg-iroda | irok-kisis | kiski-leszo | letak-mijar | miken-osztj | ottha-siket | sikit-tarto | tarts-vedte | vegbo-zuzot
Rész
3508 Godsu| volt egy nagy agyagkorsó, letakarva nedves ronggyal, a sarokban
3509 Godsu| kap; majd megunja!~A többi letartóztatott kegyeletes tisztelettel
3510 Godsu| hangot sem ejtett ki, végre leteperték és kezét, lábát erősen fogva,
3511 Godsu| óvatossággal becserkésztem és letepertem és megvertem egy gyönge
3512 Godsu| Nem szégyelli magát orvos létére! Semmi izom; csupa háj!
3513 Brody| elszökik magában, Tivadart leteszi, hadd sírjon. Az asszony
3514 Brody| kalapját gondosan és csendesen letette.~- Ez mi?! - kérdé még egyszer
3515 Godsu| Koccintottak, ittak és szó nélkül letették a poharakat.~Négy óra felé
3516 Brody| Még most is akarsz?~- Nem, letettem, látja.~- Elgyössz-e hozzám,
3517 Godsu| fényűzése reá nézve nem léteznek. A szájhős demokraták hazudozásait,
3518 Petel| leánykámat a maga Istenétől, és letörlöm a keresztvizet róla. Oh,
3519 Brody| ütött a kezére, hogy csaknem letörött. Jó, hogy nem a mama, hanem
3520 Petel| a hűvös, tiszta szobába leülhet az asztal mellé Márton bácsi.
3521 Brody| Mindketten elnevették magukat, és leültek a sötétben beszélgetni.
3522 Godsu| A kíséretet kiküldtem és leültem az ágya mellé. Kelemen a
3523 Brody| engedte, hogy a jámbor ember leültesse a sovány térdére, és ritka
3524 Brody| az öregúr. Neje azonban leültette, és folytatta a vallatást.~-
3525 Petel| gyóntató papot hozzám, mert leütöm a derekát... Az Adolfot
3526 Godsu| kukoricaliszt kenyérből levágott egy darabot; felvágta, megsózta
3527 Petel| Beszélt, de azt hiszem, a levegőégnek beszélt csak. Mert Katica
3528 Brody| ógott-mógott, neheztelték a ház levegőjét, sőt az öreg úrinőnek elfúlt
3529 Brody| Pesten, nem félt többé a levegőtől, amely ég. Mégis elővigyázatból
3530 Brody| igen adták neki oda; ha levele érkezett, előbb fölbontották,
3531 Brody| írta a parasztlányoknak a leveleit, neki is, amióta itt van,
3532 Brody| adnak-dobnak neki szerelmes levelek írásáért, erre jött föl
3533 Brody| Tivadarka elaludt, olvassa el a levelemet!~- Várjon, hadd ábrándozzam
3534 Brody| kisisten! Kaál Samu nem tudta levenni róla a szemeit.~Bizalmat;
3535 Godsu| egyedül maradtunk! - folytatta levert hangon.~- Egyedül, Lili!~-
3536 Godsu| hideg, bús őszi nap! Lili leverten, kedvetlenül ült vissza
3537 Brody| magának. Nem kéri a segédeket, leveszi a pultról. A fiam, ahová
3538 Brody| elkeseredve kiáltá:~- Ki, ki!~Levétette vele a bársonycipőt, amelyet
3539 Brody| másik kettő azonban már igen levetkőzve. Középütt ágált egy magyar
3540 Brody| jobban megnyugtassa magát, levettette a lánnyal a pruszlikot.
3541 Brody| benézett, megtekintette az itt lévő nőket, nem volt megelégedve,
3542 Brody| főképp azokat, melyeket a lexikon köteteiben hiába kutatott.
3543 Petel| kehellyel, az udvaron pedig lezuhant valami, és arra elcsendesedett
3544 Petel| helyezkedett el a fák ágai közé, a libák szép sorban lépegettek,
3545 Godsu| béresnek! Szegény Feri!~Lihegve jött vissza a pincér és
3546 Godsu| igazán örülök!~Géza odahajolt Lilihez, és gyöngéden átölelte a
3547 Godsu| kérdezte Géza és nem mert Lilire nézni.~Lili nem felelt.~-
3548 Godsu| bisquits; L. Reederer, liqueurs, café! Készen vagyunk! -
3549 Petel| Hol vannak mind? És hol a lisztlopó molnár, aki érzékeny, rebegő
3550 Godsu| amint a víz az ereszen át locsogva esett az aszfaltra.~- Elmúlt
3551 Brody| Mellettük lejtett, őket lökdöste két pár nőcseléd. Kettő
3552 Petel| legyet! Zöld szőrfirhang lóg a széles, törpe ablakokon,
3553 Godsu| Jankó kivette a szekrényben lógó fekete kabátját, behívta
3554 Petel| idefarkallott, és az öreg itt lógott (dőlingéző járású, száraz,
3555 Petel| hallottuk a Baranyai-major lombos végéből, amint gyermekkorukban,
3556 Godsu| alatt szépen kitartottak, lomhábban repültek, s csak akkor jutott
3557 Godsu| időnkint horkantott egyet. A lompos pincér inkább szokásból,
3558 Godsu| miatt.~A cigányok egyenként lopóztak be a kocsmába és a kályhánál
3559 Godsu| készülődés a székhelyen! Lópróba, ruhapróba, lovaglási próba;
3560 Brody| saját lovaikkal. Előttük lopták meg a fészert, s jaj volt
3561 Brody| Mit tettél azonfelül, loptál, verekedtél, ártottál, szeretőt
3562 Godsu| Hősnek tartották és csak lopva, alázatos nézéssel vetették
3563 Godsu| Nem vihet jóra ez a sok lótás-futás!~Az öreg a korsó után nyúlt,
3564 Brody| Halálra ítélték. Orvul lőtt - akasztófahalálra. Sárga
3565 Godsu| székhelyen! Lópróba, ruhapróba, lovaglási próba; kis ebéd, nagy ebéd,
3566 Godsu| mellett akkor carussellt lovagolt, de ez a kellemes, élcelő
3567 Godsu| nincsen.~- De Lili!~- Amikor a lovai, fegyverei már kifárasztották,
3568 Brody| etették fel a katonák a saját lovaikkal. Előttük lopták meg a fészert,
3569 Godsu| gyermekek javára lovagoltak a lovardában. Összesen húszan voltak
3570 Petel| kérdezték mindenfelől. - Lovát?~- Semmit...~- Hát mit üvölt
3571 Brody| takarmány az egész völgyben, de lovuk mégis görhes, fáradt, sovány
3572 Godsu| mindig esik, és az emberek lucskos esernyőikkel még mindig
3573 Petel| homlokára szorította. Az erek lüktettek mind. Az ajaka szederjes
3574 Brody| egyszer úgy leöntöm egy fazék lúggal...~- Le én!~A kisasszony
3575 Petel| Dagobert vissza-visszafordulva, lustán kisompolygott a kapun...~
3576 Brody| légszesz pukkan.~Mikor a luszter égett, a szoptatós dajka
3577 Brody| kisütötte:~- Úrfi-e, vagy lyány? - kérdé hirtelen nekibátorodva.~-
3578 Brody| kicsikéhez:~- Aj, aj, Kalári lyányom, lelkem, gyermekem, búzám,
3579 Godsu| szobájába.~Alacsony egyablakos lyuk volt az, inkább odú, mint
3580 Brody| világított a szeme, mint a macskáé.~- Az az ember gazember! -
3581 Godsu| lépésekkel, mint a ragadozó nagy macskák, közeledtem a prédámhoz.~
3582 Petel| fecskémet, az én kis szálló madaramat... szép, szép, hogy egy
3583 Godsu| puskámat meg ezt a nehány madarat tarisznyástól a kocsijára
3584 Brody| táncolt és énekelt is - magába. Mellettük lejtett, őket
3585 Petel| ki az ablakon? - kérdezte magából kikelve.~A bakter nyögve
3586 Brody| vidáman hozzátette:~- Te magad úrrá leszel, bennünket is
3587 Petel| leányra:~- S másnak ígérted magadat, Eszti? S nincsen egyéb
3588 Petel| dobta volna föl.~- Vigyázz magadra! Azt akarod, hogy beszéljek?...
3589 Brody| megtörölte a lány szemét, pedig a magáéból is kezdett hullni a könyű
3590 Brody| koponyájú, kövér gyereket, nem a magáét, hanem az idegent, a másét,
3591 Godsu| Mikor készen voltak vele, magamhoz vettem egy újdonatúj bikacsököt,
3592 Godsu| vagyok, uram, és nem bírtam magammal. Inkább felakasztom magamat,
3593 Godsu| ingereltem, bőszítettem és magamra uszítottam, különösen egyet,
3594 Brody| egy kissé ebben a furcsa magányosságban, amelyet olyan idegen lárma
3595 Godsu| vesző, sivító hangot, amit a magasan járó, csörgő kacsák repülése
3596 Godsu| repülése okoz; a beláthatlan magasságban járó vadludak szakadozott,
3597 Brody| a parasztit hozták elő a magazinból. Ó, hogy megörült neki.
3598 Petel| bárha a fegyvernek nem volt magja, és behunyta a fél szemét,
3599 Godsu| szemed lát! Az a rengeteg mágnás! Azok a paripák! Szegény
3600 Brody| megint csak kiment a Körönd magnóliafáihoz, a többi dajkához, és versenyt
3601 Godsu| olyan szívesen átengedjük magunkat.~Csak lassan haladtam előre
3602 Brody| értelmes, de nem volt érdemes magyarázni.~A jövevény ellen, bárha
3603 Petel| Szép napos időnk van - magyarázta a másodiknak, s végig az
3604 Brody| megtanultak valamelyest magyarul, s úgy tudtak kacagni, amint
3605 Godsu| borús októberi nap ez a mai. A falkavadászat is elmaradt.
3606 Godsu| tájban bement a „Pávához”!~- Majom! Miért nem szóltál előbb! -
3607 Godsu| vagyok én, punktum. Ennél a majomnál van az irkafirka. Magának
3608 Petel| költöztek, a régi nagy „major” szegeletén megmaradt házacskába,
3609 Petel| elcsendesedett az utca. A majorság taszigálódva helyezkedett
3610 Godsu| szorgalmasan nagy gyönyörrel majszolt. - Megkínálnám az urat is,
3611 Brody| még.~És csukott szemén, makacs kis szívén az utolsó látás,
3612 Brody| nem szabad. Fog-e?~A lány makacsul nézett maga elé, nem felelt,
3613 Godsu| Kelemen úr egészséges, mint a makk! De önhitt, goromba fráter.
3614 Godsu| szippantott egyet barnára kiszítt makrapipájából, s gyönyörködött a violaszínben
3615 Godsu| és kétemeletes a tokája! Malac korában gyönyörű lehetett!
3616 Brody| csak hogy nem hívta a két malacot enni: kuc, kuc. Elza ott
3617 Petel| a gyóntató pap... Elment Máli... Volt egy szép kisleánykám...
3618 Brody| csicsijja, elment apa a malomba, ott van a sok búza...”
3619 Brody| letörött. Jó, hogy nem a mama, hanem én hallottam, amikor
3620 Petel| Mari fia volt vajon? ki mamá-nak nevezi őt? A bácsi oldalvást
3621 Brody| Mit, milyent?~- Hogy a mamája...~A leányka összeharapta
3622 Brody| legkülönb részét ezek a mamalikok szedték el tőlük. És a hazabeliek
3623 Petel| az idegen fickó -, aki a mamám apja?~Ühm. Ez az ön mintha
3624 Godsu| mindig! Nem tudnak olyat manap már építeni!~A folyosón
3625 Petel| retek, üvegfedél alatt, mandulával a jó szájíz végett; és hónapos
3626 Godsu| képességünk a boldogsági mániának szimptómája-e?~Neki, vagy
3627 Godsu| megkopaszodott és akkora manzsettákat visel, hogy alig látszik
3628 Brody| erre a padra?!~Nem volt maradása szegénykének, nem hagyták
3629 Petel| szeretővel verte el ősi vagyona maradékát s keresztet, ha vetett egy
3630 Petel| maga ismét, ha özvegyen maradna?~- Oh, mi bolondokat beszél,
3631 Godsu| sietett a kocsi után. Én ott maradtam a viskó előtt. Az öreg nagy
3632 Godsu| halkan Lili. - És mi egyedül maradtunk! - folytatta levert hangon.~-
3633 Godsu| Annál jobb, legalább itthon maradunk ma este! - felelt Géza és
3634 Godsu| rongyba kötve törött sót s egy marék nyers zöldpaprikát.~Elém
3635 Brody| egy kis paprikás csirkére. Marhahúst mi ritkán látunk, ez a falu
3636 Godsu| állandóan parasztnak, szamárnak, marhának, az orvost hol hízott ökörnek,
3637 Brody| Szeretett volna fölcsapni máris, türelmetlenkedett, az orvos
3638 Godsu| Öt forintot nyomtam a markába, bizonyosan megmondta neki.~
3639 Brody| egy hatost szorongatott a markában. A pénz fekete lett már
3640 Godsu| felügyelő csengetésére még négy markos fogházőr jelentkezett.~-
3641 Brody| amíg csépeltek, és amikor ő markot szedett, két hétig ott aludt
3642 Brody| búzáját csépelték. Erzsébet marokszedő volt akkor... A leány maga
3643 Brody| s intve a fiúknak, hogy „Mars”, kardjára tette a kezét,
3644 Godsu| névtelen hős küzdelméről, mártíréletéről, akik a jövő nemzedékek
3645 Petel| legény a mély víz túlsó martján állott előregörbedve, ügyelve
3646 Petel| az öléből, a víz innenső martjára sántikálva.~- Na, mi kell
3647 Petel| törpe ablakokon, és lépbe mártott nyírágvesszők az ablakpárkányon,
3648 Godsu| egy-egy romlásnak indult márványkereszt. Magas fű borítja az egészet,
3649 Brody| magáét, hanem az idegent, a másét, akiért íme, kikergették
3650 Petel| tekintettünk a kocsizörgésre...~Másfelé nem jártak, ami annál feltűnőbb
3651 Brody| kezével a pénzt csörgette, a másikkal megfogta a leány kezét,
3652 Brody| önálló lakása neki sem, a másiknak sem.~- Gyerünk Jakabhoz,
3653 Godsu| erőt adtak egyik napról a másikra és én itt önöket napról
3654 Godsu| hozzá? A lábaim, mintha masinalábak lettek volna, vittek egyenesen
3655 Brody| reggeltől estig alvók, valami masiniszták.~- Haza való az egyik, mi
3656 Brody| keservesen bőgött a paraszt.~Másképp is alig lehetett itt egyebet
3657 Petel| észrevett valakit az utcán. Máskor bizony már ő is fáradtan
3658 Brody| Kaál Samu jelentkezett másnapon:~- Vallok.~Vallott.~- Kedden
3659 Brody| haragban voltak, mint minden második napon. Ki akart velük békülni
3660 Petel| időnk van - magyarázta a másodiknak, s végig az utcán mindenkinek
3661 Godsu| majdnem sírva mondta:~- Már másodszor! Pukkadt!~- Mi az? Mi pukkadt?~-
3662 Brody| másik szemével már Cicerót másolta.~Erzsébet rándított egyet
3663 Brody| gondoltam, hagyom is. Nem vagy másra méltó, idd meg.~A leány
3664 Petel| édes édesapámat? Hát még a másvilágban se nézhetek az ő szerető
3665 Petel| neki, hogy jó dolga lesz a másvilágon, ha tisztességesen viseli
3666 Godsu| a kukoricás, négykézláb másztam előre és megállva hallgatóztam
3667 Brody| csak amikor három emeletet mászva a lakásba ért, ocsúdott
3668 Brody| pedig öreg volt, mint a Mátra, keshedt is, éhes is, álmos
3669 Brody| Igyál!~Kaál Samu széles matyóarcát hol félelem húzta össze,
3670 Brody| hogy vigasztalja a báró a matyógyereket. S hogy rimánkodott az:~-
3671 Brody| Szépasszonyfalváig. Itt a matyók sűrűen hányták magukra a
3672 Brody| fészert, s jaj volt annak a matyónak, aki szólni merészelt. A
3673 Brody| Úgyis tegnap eltörött a zöld mázas tejforraló, és itt, lám,
3674 Godsu| MEA CULPA~Kelemen Péter mérnök
3675 Petel| víz buzogva omlott le a mederben, el-elnyelve a sasorrú,
3676 Brody| kezét a gazdájának - mert meg-meg csak bejött az hozzá - s
3677 Petel| legény végignézte a leányt, s meg-megmarkolta a levegőt indulatosan. A
3678 Godsu| törvényes egészség pohos őre megadta reá az engedelmet; rendelkezésére
3679 Petel| az alján jószagú füvekkel megágyazott üveget tett az asztalra,
3680 Brody| lány szepegve. A legény megalázkodva folytatá:~- Amikor megvolt
3681 Brody| a fiatalságot!” Mindent megállapított, mindent belevésett az elméjébe,
3682 Godsu| Péter elmebeteg s azt is megállapította, hogy alkohol nincsen benne.
3683 Petel| a mészárosok a székből. Megállította őket ily szóval:~- Quomodo
3684 Brody| ilyenkor nem lehetett előtte megállni.~Az első dolga volt, hogy
3685 Brody| megfogták. Még valóságos urak is megállottak véle egy szóra, urak, akik
3686 Brody| kissé esett.~A kapu előtt megállt a dajka, és megvizsgálta
3687 Godsu| tiszteletteljesen kitértek előle; vagy megálltak és vártak, amíg elment mellettük.~
3688 Godsu| négykézláb másztam előre és megállva hallgatóztam és vigyáztam,
3689 Brody| mint otthon a patak, hogyha megárad, amikor iskolás gyerekek
3690 Petel| neked, vagy én kellek neked. Megárt két legény egy leánynak,
3691 Brody| magában Erzsébet, és szintén megátkozta őket, sőt szeretett volna
3692 Brody| gondolta magában -, legalább megáztatom a lábam! - Levette a harisnyáját,
3693 Godsu| akit szóval vagy tettel megbántottam és aki bosszút állott rajtam:
3694 Petel| megindult Gyergyóból, szépen megbeszélte vele a dolgot. Rendesen
3695 Brody| hamar megegyeztek, és azt is megbeszélték, hogy a pénzt mindig leküldik
3696 Petel| fölvilágítsam a vidéki népet, a párt megbízásából. Bizalmas körben hajlandó
3697 Brody| a helybeli zsidóné, akit megbíztak hogy dajkát keressen, de
3698 Godsu| egészen belesápadt.~- Hát megbolondultál, Ferkó? - mondja ő.~- Nem
3699 Petel| A ZSIDÓ SUSZTER~Az utcám megbotránykozott azon a hangon, amint Mayer,
3700 Petel| mérleget: „Én vétkeztem ezt, Ő megcsapott úgy... jó... kvitt.” Azonban
3701 Petel| vagy mi a csoda.~Egyszerre megcsendesedtek. Valaki azt kiáltotta: „
3702 Godsu| csak magyar ember tudja megcsinálni.~Bazsó Feri veszített. Osztás
3703 Petel| utána kidühöngte magát), megcsinálta a mérleget: „Én vétkeztem
3704 Petel| unokája volt, oh, be szívesen megcsókolgatta volna mindenfelől. Azonban
3705 Brody| gondolkodott is, hogy a gyermeket megcsókolja, de az úrnő végképp elkeseredve
3706 Godsu| reszkettek, térdei minduntalan megcsuklottak, majd hogy össze nem esett.~
3707 Godsu| kályhánál melengették föl megdermedt ujjaikat, némelyik még toporzékolt
3708 Godsu| megelégszem azzal, hogy megdorgálom!~- Ön nekem nem imponál!
3709 Brody| felé, jön, jön, elnyeli, megégeti és - megsegíti.~Erzsébet
3710 Brody| kilétében nem tudtak végképp megegyezni. Az öreg Kiss Erzsébet azt
3711 Brody| Nemigen alkudtak, hamar megegyeztek, és azt is megbeszélték,
3712 Godsu| arcvonásán látszott a teljes megelégedés. Ráncos arcából, halványkék
3713 Brody| lehetne felgyújtani? De megelégedet azzal, hogy rúgott egyet
3714 Brody| itt lévő nőket, nem volt megelégedve, hummogott, eltávolodott.
3715 Godsu| állapotának tulajdonítom és megelégszem azzal, hogy megdorgálom!~-
3716 Petel| vetődött a portájára. Akkor megelevenedett a bácsi. A harcospajtásainak
3717 Godsu| erősekkel” vívnak a sikeres megélhetés érdekében. Nem is sejti,
3718 Godsu| Minek? Itt aztán szépecskén megéltem; a többi közt már talán
3719 Petel| közbelépett szemrehányó szóval:~- Megérdemlem, hogy szégyeníts, Sándor?~-
3720 Godsu| füvek és fák között él. Megérett itt békességben, s csak
3721 Godsu| tűrhetetlen volt, mint a megérkezése napján.~A felügyelő a harmadik
3722 Godsu| igényeket és így szépen, okosan megérte a negyvenedik évet.~Ma azonban
3723 Brody| parasztleány egyszerre mindent megértett, hogy ki kommendálta ide
3724 Petel| óra, Cica?~A néni mindjárt megértette.~- Négy mindjárt az óra,
3725 Godsu| Nem mondtak semmit, mégis megértettem. Akármilyen kacskaringós
3726 Godsu| rá ne gyújts! A gróf úr megérzi rajtad a dohányszagot, aztán
3727 Brody| engem felszabadítottak és megeskettek erre. Ha nem én tiprom le
3728 Godsu| Megszerették egymást és, tavaszra megesküdtek és azóta folyton szeretik
3729 Brody| csináljak a koldussal? Bezárjam? Megeszik az országot, föleszik magát
3730 Petel| róla, Cica? Az én hátam megett trafikál vele, Cica? Van-e
3731 Brody| fehér volt, mint a tej, ha megfagy. Csak az volt különös, amikor
3732 Brody| Hiába tüzelte magát, a vér megfagyott ereiben, amint az utolsó
3733 Godsu| gyűlölettel nézték ezt a megfékezhetetlen durva embert.~A felügyelő
3734 Petel| Cica?~- Nem, Márton. Valami megfeküdte a gyomrát?...~- Nem, Cica.~
3735 Brody| felé fordulva, majd szinte megfeledkezve arról, hogy más is van körülötte,
3736 Petel| a vérét.~A bácsi hamisan megfenyegeti:~- Mit borsolja már a véremet,
3737 Brody| maguk Jakabot? Jakabkát? Megfizetem maguknak az útját - ha újra
3738 Brody| Finom kefe volt, összetört, megfizettem!~- Legalább megmondta-e
3739 Brody| testünkkel” szót már nem tudta megfogalmazni, kimondani, csak gondolta.
3740 Brody| Eszem meg a kezét.~- Írják: megfogatták vele a tollat, megfogta.
3741 Godsu| senki.~Sokáig lestem. Végre megfogtam! Ő nem vett észre és én
3742 Petel| unokáját szépen nevelte fel, megfordulhat tőle az anyja a sírjában.~
3743 Petel| vezeti őtet. Ettől akarja megfosztani őtet? Hol a lelke szerencsétlen,
3744 Petel| kerülve a Marci tekintetét, megfőzte az ételt, s az öregember
3745 Brody| A dajka felugrott, az úr meggémberedve ülve maradt.~- Mi ez?! -
3746 Godsu| testi sanyargatás az egész. Meggyaláztam egy tehetetlen embert, és
3747 Godsu| suttogó hangjában volt valami meggyőződésszerű erő, amely egyenesen a lelkéből
3748 Brody| föltérdelt az asztalra, hogy meggyújtsa a gázlámpást. Kilencedik
3749 Petel| beszorította a kocsiba a megháborodott zsidó.~Mily időket élünk!~-
3750 Petel| gúnyosan mosolygott.~- Eh! mi meghagyjuk aztat önöknek. Mi a valósággal
3751 Petel| nagysága - mondta finom meghajlással, de a következő pillanatban
3752 Petel| Adolfot készítik elé. Hallja? Meghal. Azt akarja, hogy a pap
3753 Brody| avar alatt. Gondolta, itt meghál, bevárja a reggelt. De minek
3754 Brody| odaült melléjük az asztalhoz.~Meghallgatja a rendõr életbölcsességét~
3755 Brody| kapott; úgy érezték, hogy meghalnak ettől a büdösségtől. Az
3756 Godsu| voltam elégedve - éltem és meghaltam. A többi ember mit mívelt?
3757 Brody| cigánykézre kerülnek, éhen meghalván. Amivel vagyok hű gyermeked
3758 Petel| polgár torkába, s bizonyosan megharapta volna, ha el nem választják.~
3759 Petel| mélázó madár...~A leánya megható szeretettel gyámolította.
3760 Brody| haló porodat.~A „haló por” meghatotta a leányt, s azt mondta: „
3761 Petel| miért jöttem? Remélem, a meghívó az ön hírével történt?~Ez
3762 Brody| kicsinyt szivarozik, kosztol, meghízik és kijön. Ha egy...~Hebegett,
3763 Petel| Nekünk is van jogunk, hogy meghízzunk, hogy mind egyformák legyünk.~-
3764 Brody| és hogy mit tesz ő, ha meghűl? Messzebbre nem gondolt.~
3765 Brody| Az első dolga volt, hogy meghúzta Jakab fülét, az gyufát gyújtott:~-
3766 Godsu| bort, kiment meg bejött, megigazította az órát és leült a kályha
3767 Petel| dicsérte a Véghetetlent, mert megígérte vala neki, hogy jó dolga
3768 Godsu| Akasztófáravaló hitelezők!~- Ha megígérték neki, meglesz. Tudnál-e
3769 Godsu| először a szemem közé köpött, megígértem neki, hogy pofonvágom. Alighogy
3770 Brody| s eltűrni a sorsot, mint megijedni majd. Hetven óta különben
3771 Godsu| felé mind a két kezét.~Lili megijedt és nem tudott szólni.~-
3772 Godsu| össze nem esett.~Szinte megijesztett, s megütődve siettem elébe.~-
3773 Brody| Sajnálta, eltette a polcra.~Megimádkoztatták, kivitték.~Már akkor ott
3774 Brody| egy nagy madár.~- Mán én megindultam! - motyogta, és a szemét
3775 Petel| aki leszakítja. Hol van az megírva, hogy nem az enyém éppen?~
3776 Godsu| próbákat tartották és mikor megismerkedett Gézával.~Géza szép fiú volt,
3777 Brody| sötétben nekiment. De a vén ló megismerte, hogy parasztlány, meglökte
3778 Brody| aki más. Igyál!~Erővel megitatta, azután visszatért első
3779 Brody| foszforos bor felé, megfogta, megitta. Még csak nem is hunyorított
3780 Godsu| kifejezést adtak arcának. Egész megjelenése vonzó volt, s foglalkozásának
3781 Petel| hanem rekedten mondta:~- Megkapom én ebben az éjszakában...
3782 Brody| Erzsébetet beoltotta, mielőtt megkapta a hólyagos himlőt. (Ez volt
3783 Brody| kérdezhette meg soha, hogy megkapta-e az aranyakat.~Az ügyvéd
3784 Godsu| behívta a hajdút, az ráadta, megkefélte és kinyitotta előtte az
3785 Brody| nem akarta most, de mégis megkérdezte:~- Mit tettél azonfelül,
3786 Brody| előre a három fiatal, hogy megkeressék a kicsiny Jakabot, akiről
3787 Godsu| Ő nem vett észre és én megkerültem a kukoricást. Tudtam, hogy
3788 Petel| szegény Katica ajaka hamar megkeskenyedett; az orra kontúrja éles lett;
3789 Godsu| fogházra ítélte és ő azonnal megkezdte büntetését.~A fogházfelügyelő
3790 Godsu| nagy gyönyörrel majszolt. - Megkínálnám az urat is, de tudom, hogy
3791 Petel| hallja. Nem kell az Istene... Megkínozott engemet, megszenvedtetett
3792 Petel| s eltakarta a szemét. A megkínzott bakter odább ódalgott. A
3793 Petel| mind nagyon szuszognak, és megkönnyebbülve sóhajtanak fel, ha a hűvös,
3794 Brody| Sőt a templomba is elment megköszönni, mezítláb, fejkendő nélkül,
3795 Godsu| szoktak!~- Én meg mindenkitől megkövetelem, hogy udvarias legyen! Kicsoda
3796 Brody| utána. De egyszerre csak megkomolyodott, megrántotta a maga szoknyáját,
3797 Godsu| főispáni titkár. Halovány lett, megkopaszodott és akkora manzsettákat visel,
3798 Petel| kisleánykám van. Nehogy meglássa azt is. Oh, Ábrahám istene...~
3799 Brody| kellett viselkednie, hátha meglátja valaki. Nem nézte, nem látta
3800 Petel| kimegyek...~- Mit akar? Ha meglátják az emberek, mit mondanak
3801 Brody| hogy ilyen vagy, ha egyszer megláttak, addig meg nem állnak, amíg
3802 Petel| elvetettél, amint engemet megláttál, s egyebet is beszélnek
3803 Brody| kinyújtotta, vagy helyesebben meglebbentette feléje a karját, mint szárnyát
3804 Petel| felvilágosítással önök tartoznak, s meglepő valóban, hogy ön kérdi tőlem:
3805 Godsu| hitelezők!~- Ha megígérték neki, meglesz. Tudnál-e te hivatalt kérni,
3806 Brody| megismerte, hogy parasztlány, meglökte a fejével, és megállott.~-
3807 Brody| véletlenségből vagy akaratból meglövi a szolgáját, fizet fájdalomdíjat
3808 Brody| megörvendeztek, hogy egy nőnek megmenthetik az életét.~Zöldek és soványak
3809 Brody| négyesével is álltak, és nagyon megmérgeskedtek, hogy meglátták. Neki akartak
3810 Brody| szokott, szerette volna megmondani a dolgokat, és megüzenni
3811 Godsu| meg a szolgabíróságát! De megmondd ám neki!~- Igenis, tekintetes
3812 Brody| erkölcsi egyensúlyát, hogy megmondjon mindent, amit gondol, amit
3813 Godsu| Igenis, tekintetes uram, megmondom! - felelt nekem a hajdú.~-
3814 Godsu| nyomtam a markába, bizonyosan megmondta neki.~Szegény Jankó egészen
3815 Brody| megfizettem!~- Legalább megmondta-e neki, hogy kicsoda?~- Azt
3816 Petel| kiordítja az ember, amíg kend megmozdul.~- Nem engemet hívtál, ha
3817 Godsu| az országunkat, már csak megmozdulna még kelmed is?~- Hát a muszka
3818 Godsu| sohasem kellett a helyemből megmozdulni. Mit is láthattam volna?
3819 Petel| hajlandó vagyok írásaimat megmutatni...~A reggelit néhány pohár
3820 Brody| velem, kisasszony, majd megmutatom! - szólt bizalomgerjesztően.
3821 Petel| kérődző tehén körül dongtak a megnehezedett levegőn a fekete bogarak.~
3822 Petel| baktert mindenfelől. Az utca megnépesedett, a kapuk csikorogtak, a
3823 Godsu| baj, Ádám! Gyerünk, majd megnézem.~Bementem a Kelemen zárkájába.
3824 Godsu| akkor jutott eszembe az órát megnézni, midőn töltényeim már elfogytak.~
3825 Godsu| megkérte, hogy üljön le és megnézte a pupilláit, a nyelvét is,
3826 Godsu| kezefeje. A kisujján meg megnövesztette a körmét, azt hinné az ember,
3827 Brody| igazságos pörében ítélt. A pört megnyerték, és a kliens boldog volt,
3828 Petel| udvaron. A házikó ajtaja megnyílt, s valaki betette maga után.
3829 Petel| kiáltották. „Kit?” „Fogd meg!” A megnyitott ablakokból hallatszott: „
3830 Godsu| pipáját kezdte tömni, miközben megnyomva minden szót, mondta:~- Hiszen,
3831 Brody| szertelen nagy víztől, inkább megnyugodva ült le a parton egy grádicsra,
3832 Brody| fölveszik az esetet, és maga is megnyugszik az őrszobában! - jegyezte
3833 Brody| alkati.~Hogy még jobban megnyugtassa magát, levettette a lánnyal
3834 Godsu| egy szavát is.~Próbáltam megnyugtatni.~- De hát mi köze hozzá?
3835 Godsu| arca összeesett, az álla megnyúlt és egészséges, piros arca
3836 Petel| tipegett a vendég elé. Kedvesen megölelgette a jövevényt, eltolta magától,
3837 Godsu| mondta halkan Lili és aztán megölelték egymást.~- Vadászunk holnap? -
3838 Brody| tudod-e, hogy a gyermekeket megölhetted volna! Gyilkos, gyermekgyilkos,
3839 Godsu| partit összehozni. Az embert megöli az unalom!~Hüke Pali egy
3840 Brody| gyerekemet, aj, aj, engem megöltek, az isten hogy őket elpusztítsa!~
3841 Godsu| negyven éves? Nem akarok megöregedni! Miért? Ki örüljön, hogy
3842 Godsu| láthattam volna? Így is megöregedtem. Így volt jó, amint volt.~-
3843 Godsu| Nagyon ki voltam fáradva, s megörültem, midőn kissé távolabb megpillantottam
3844 Brody| hogy no. Viszont az is megörvendezett, látván a dajka csendes
3845 Brody| sétáltak itt az éjben, és igen megörvendeztek, hogy egy nőnek megmenthetik
3846 Brody| kicsike kikapott, de ott, ahol megpaskolták - meg is csókolták:~- Isten
3847 Brody| szeretett volna visszamenni, mégpedig két okból. Hogy petróleummal
3848 Godsu| megörültem, midőn kissé távolabb megpillantottam egy kocsit, amint a káposztásföldek
3849 Godsu| szükségből, minduntalan megpiszkálta a vaskályhában a széntüzet,
3850 Brody| szalonnabőrrel étet, de előbb megpörköli és megrágja. Miattam ne
3851 Brody| süvített el a golyó, és megpörzsölte állán a szakállt.~Még mindig
3852 Brody| mesterlegény még egyszer megpróbálta szóba állni vele:~- Én jóba
3853 Brody| félni!~...A hóhérlegények megragadták. Kaál Samu elordította magát:~-
3854 Godsu| gazzal, száraz kórókkal megrakva előredöcögött. Lassan, lépésben
3855 Brody| egyszerre csak megkomolyodott, megrántotta a maga szoknyáját, kinyújtózott
3856 Brody| magukat veszejteni.~Erzsébet megrebbent a lelkében, és figyelmes
3857 Godsu| mondta:~- No! Hát ez mi?~A megrémült fogházőr elszaladt és a
3858 Brody| történni fog, amitől az ösztöne megrendül, valami olyan rossz, ami
3859 Brody| szájához emelte, de a keze megrezzent, valaki rákiáltott:~- Elmégy!~
3860 Brody| legényekben pedig mintha megroggyant volna a bátorság, ha a kocsmában
3861 Brody| ereiben, amint az utolsó megrohanásra nyaka mellett süvített el
3862 Brody| jönni az első pillanatban, megrohanták, megfogták, haját, ruháját
3863 Godsu| Megvert, összepofozott és megrugdosott engem. Ő erős és kegyetlen
3864 Brody| ott feküdt a szolgája. Megrúgta derekát. Kaál Samu felugrott:~-
3865 Brody| szeme nedves volt. Az öregúr megsajnálta:~- Maga fog kapni sok ajándékot,
3866 Godsu| vihetem ilyen alkalommal, ha megsegít az isten. Micsoda isteni
3867 Brody| elnyeli, megégeti és - megsegíti.~Erzsébet boldog lesz~A
3868 Godsu| jelensége-e ő?~A szükségszerű megsemmisülés érzete jutott-e öntudatlanul
3869 Brody| elteszem, nem eszek, de megsértem!~Mindenki egész határozottsággal
3870 Petel| megütött minket, holnap megsimogatott, mint egy igazi apa, de
3871 Godsu| levágott egy darabot; felvágta, megsózta a zöldpaprikát, s fölváltva
3872 Petel| elkomorodott. Az atyafiai megszakították vele az összeköttetést,
3873 Brody| ott volt - ha két év alatt megszáradt is - az a két szál rozmarin...
3874 Petel| Azonban a fickó mereven megszegte a derekát az egész komédia
3875 Godsu| civilizációjában csak mint megszelídített ártalmatlan példány jelentkezik.
3876 Petel| Megkínozott engemet, megszenvedtetett engemet. Nem kell az Istene.
3877 Godsu| egymás mellett lovagoltak. Megszerették egymást és, tavaszra megesküdtek
3878 Godsu| érzett valami után, amit megszerezni nem tudott. Elégedetlen
3879 Brody| Hetven óta különben is megszokták ezt az állapotot. Ugyanabból
3880 Godsu| némelyik édes. A csípőseket is megszoktam már. Gyerekségemtől egész
3881 Petel| melyről lefogyott a lé. Úgy megszoktuk, hogy ki se tekintettünk
3882 Petel| zuvatoljanak felőlem. Mert megszólanak is már, ne féljen! S azt
3883 Brody| ellágyult:~- A zsidóné tegnap megszólított, hogy mennél te el dajkának
3884 Brody| mehetett el békén, valamennyi megszólította:~- Hopp, Sári, hó!~- Merre
3885 Brody| hagyták békén, nézték, lesték, megszólították és megfogták. Még valóságos
3886 Petel| Megszökött vele...~Mikor a fia megszületett, Mari is meghalt. Jó. Megszökött
3887 Petel| elnyelje e semmiházit. A hangja megtagadta a szolgálatot, csak Cica
3888 Brody| mondá Erzsébet.~Jakabot megtalálja~A gonosz városban ment előre
3889 Petel| híredet... Gyere Eszti utána. Megtalálod nálam...~És amíg beszélt,
3890 Brody| volt köztük a legfőbb - megtanultak valamelyest magyarul, s
3891 Petel| mint egy igazi apa, de megtartott minket. De akit maga nekünk
3892 Brody| maradtak. Néhány benézett, megtekintette az itt lévő nőket, nem volt
3893 Petel| alatt. A szállongó füsttel megtelt levegőn átlángolt a tűz,
3894 Petel| magának, Marci.~- Nagyobbat is megtennék én érted, Eszter.~- Hát
3895 Brody| meglátták. Neki akartak menni, megtépázni:~- Még csak te kellesz,
3896 Godsu| Mit végzett? Hát azt, hogy megtesszük szolgabírónak!~- Nem tudod,
3897 Brody| macska szokta, ha valaki neki megtetszik.~Sok mindenről beszélgettek
3898 Brody| jársz?~Nem feleltek neki, megtörülte a kevés bajszát - oly szikkadt
3899 Petel| átnyújtotta az üveget, a száját megtörülve a szokmánya ujjával.~Aztán
3900 Brody| Katonáéknál nem késlekednek a megtorlással. Kaál Samut meg se hagyták
3901 Godsu| vármegye akarja!~- Majd megtudjuk.~- Pedig muszáj lesz neki
3902 Petel| hogy megfogja a fejét.~- Megüti magát, Márton.~- Dehogy,
3903 Godsu| Szinte megijesztett, s megütődve siettem elébe.~- Mi baj,
3904 Brody| megmondani a dolgokat, és megüzenni a házi lakóknak, hogy mi
3905 Godsu| büntetéseket kapott és kap; majd megunja!~A többi letartóztatott
3906 Godsu| még jobban üldözött. Már meguntam az életemet emiatt a bitang
3907 Godsu| talán ő sem haragszik rám! Megvagyunk csendes békességben!~Az
3908 Godsu| itt lakott már?~Az öreg megvakarta a füle tövét, köpött egyet,
3909 Petel| láthassad őt ismét, amivel megváltsad őtet...~Érdemeket?... Nem
3910 Petel| tudja kinézni az ember, megvan‑e nekik mindenük az életre,
3911 Godsu| fejét, a lábát, a hátát, a megvasalt kezét, és ütöttem, ahol
3912 Godsu| sötétbe vitettem és rövidre megvasaltattam. Mikor készen voltak vele,
3913 Petel| amit ő tud?~- Az Isten megver érte, Sándor.~- Az Isten
3914 Brody| szeretett volna velük nyomban megverekedni; de félt tőlük, és szaladni
3915 Brody| fel akart ugrani, hogy megverje őket; de bölcsessége győzött
3916 Godsu| becserkésztem és letepertem és megvertem egy gyönge védtelent! Az
3917 Godsu| tanítónak meg nincs egy megveszekedett garasa. Vajon Bazsó Ferkó
3918 Brody| naiv klienstől kapta, hogy megvesztegessen egy bírót, aki igazságos
3919 Petel| sötét szobába, hátat vetve a megvetett ágynak. Mikor a bakter künn
3920 Petel| Ábrahám istene...~A hátát megvetette a kapuhoz, s az égre szegezte
3921 Petel| hallottam, mind jól hallottam. Megvett minket. Elrontom a gseftjét,
3922 Brody| fődoktor úr, ezt a lányt megvizitálni; olyan ez belül, amilyen
3923 Godsu| Isten mentsen meg! De megvizsgáltam a Piryt. Mondhatom, borzasztóan
3924 Godsu| sohasem kívánkoztam utána. Megvoltam anélkül csendes békességben.
3925 Godsu| királyi dekrétumot, mely a megyei privilégiumokat biztosítja.
3926 Brody| furcsa beszéddel, mintha megzavarodott volna:~- Eladó-e még a Bándi
3927 Brody| súlyos idegbeteg, mell-, méh- vagy lépbajos?~Ugyanezt
3928 Brody| közökből. Egy mellett sem mehetett el békén, valamennyi megszólította:~-
3929 Brody| odatette az asztalra.~- Mehetsz! - szólt a hadnagy.~Kaál
3930 Godsu| alázatos nézéssel vetették reá melankolikus szemeiket. A zárkákban halkan
3931 Petel| mint ama, a mocsár szélén mélázó madár...~A leánya megható
3932 Godsu| Elszédül az ember ebben a melegben. A vármegyén hogy mit mondtak?
3933 Petel| ingujjban azokban a nagy melegekben), s buzgón dicsérte a Véghetetlent,
3934 Godsu| szalma? - kérdezte Csekmez.~- Melegem van; telisden teli vagyok
3935 Godsu| régen, mikor még nyájasan, melegen sütött a nap, mikor még
3936 Brody| fekete lett már a kis kéz melegétől. Erzsébet nézte, a szemével
3937 Godsu| fénynek, sem a tikkasztó melegnek reszketeg hullámai. Minden
3938 Godsu| kocsmába és a kályhánál melengették föl megdermedt ujjaikat,
3939 Brody| őrült, súlyos idegbeteg, mell-, méh- vagy lépbajos?~Ugyanezt
3940 Brody| volt egy kissé, és a lány mellében - amíg hallgatódzott - mindenféle
3941 Petel| orcája. A néni önkénytelenül melléje simult, s a kezét a vénember
3942 Brody| hamar felöltözött és odaült melléjük az asztalhoz.~Meghallgatja
3943 Brody| egy halott, de kidülledt mellel, mint egy igazi huszár,
3944 Brody| lehet, és ingyen.~- Ülj ide mellém, csak egy kicsinyt ülj az
3945 Godsu| felelt Bazsó és elkezdte a mellényét kigombolni.~- Hát széna-e
3946 Godsu| tenyerébe ütötte a pipáját. A mellényzsebéből kivett aztán egy darab rongyot,
3947 Brody| mért vagy ilyen szemes, melles, piros, csinos. Ha hektikás
3948 Godsu| megszokni ezt a vasutat itt mellettem! Már egy félórányiról hallom,
3949 Brody| ocsúdott föl egészen.~Egy nagy mellű, szép, fekete asszonyra
3950 Brody| szoknyája.~A kisasszonyok elébb méltatlankodtak, aztán bámultak, végre újráztak.
3951 Brody| hagyom is. Nem vagy másra méltó, idd meg.~A leány belevágott
3952 Petel| látsszék. - Másnak vigye, aki méltóbb rá.~- Párod sincs a világon,
3953 Godsu| nem kérjük mi a kamarási méltóságot? Jussunk van hozzá!~- Úr
3954 Petel| láttára.~Hárman mentek, a vén méltsást vezetve a templomba, akár
3955 Godsu| vert; a zöldek sötétebbek, mélyebbek lettek, és itt-ott a vizek
3956 Godsu| eszeveszett élethalálharcról, melyet a nagyobb számú „gyöngék”
3957 Petel| nézze a lájbiját, Márton, melyre rácsepeg a zsír.~- Ne sajnálja
3958 Petel| hasonlítva egy fazék fenekén; melyről lefogyott a lé. Úgy megszoktuk,
3959 Brody| nem voltak becsukva! Oly mélységes bolondságokat beszélt össze,
3960 Brody| keskeny, nagy utcán ment, mendegélt fölfelé. Szennyes, szűk
3961 Petel| Jehovának az oltalma alá. Menekedem...~- Maga érdemeket akart
3962 Petel| keszkenyődet keresd meg. Menekedünk. A rabbi elejébe megyünk,
3963 Brody| valami olyan rossz, ami elől menekülni kell.~Egy konfertáblis a
3964 Brody| ráírva: „Elzáé, férjhez menése esetére!” A hű és különösen
3965 Petel| szóljon, mint a mennydörgős ménkő... - felelte, és igen zordonul
3966 Petel| Vajon, Cica, férjhez menne maga ismét, ha özvegyen
3967 Brody| tegnap megszólított, hogy mennél te el dajkának Pestre! -
3968 Petel| Csak hadd szóljon, mint a mennydörgős ménkő... - felelte, és igen
3969 Godsu| aztán lenne egy dicső, mennyei skandalum!~Mind a három
3970 Brody| Milyent?~- Amilyent szoktak.~- Mennyiért?~- Egy krajcárért.~- Miért
3971 Godsu| régebben ismeri?~- Isten mentsen meg! De megvizsgáltam a
3972 Godsu| mondta:~- Előre örülök a menünek! Örülök, igazán örülök!~
3973 Brody| mindenütt a fal mellett menve, bort és kalácsot tett az
3974 Brody| beszélt a Klárikáról, kis menyasszonyáról. Sőt a mulattatására énekelt
3975 Petel| kiütni a himlő... És oh! a menyecske leánya: Mari, aki megszökött
3976 Brody| s világosan látta, mint mered rá a halál a kis forgópisztoly
3977 Godsu| félórát. Fölforrt bennem a méreg. Hát nem leszek szolgabíró!
3978 Petel| kikergetsz...~Nagy lépésekkel méregette a kis szobát: kinyitotta
3979 Godsu| tenyerére támasztva, édes merengésnek adta magát.~- Szép mulatság
3980 Brody| annak a matyónak, aki szólni merészelt. A Kispatkósy fiú egyszer...
3981 Godsu| paraszt!~A felügyelő reám meresztette a szemét és mondta:~- No!
3982 Godsu| most is látom kétségbeesett merev szemeit, amint rámszögezte,
3983 Petel| körül. A harcias hölgy fújt mérgében, s abban a pillanatban a
3984 Godsu| másik félóra. Unalmamban és mérgemben a mutatókönyvek évszámait
3985 Brody| tűrik!~Üthették a nyomát, a mérges pipiske már kint volt a
3986 Brody| félelmében Erzsébet bátorságot merített, megszólalt:~- Adjon nekem
3987 Petel| kidühöngte magát), megcsinálta a mérleget: „Én vétkeztem ezt, Ő megcsapott
3988 Godsu| MEA CULPA~Kelemen Péter mérnök indulatos ember volt és
3989 Godsu| te rongyos, hát te hogy mersz ide kiülni? A feleségem
3990 Godsu| hosszú, egyenletes lépésekkel mérte végig a pázsitos udvar kavicsos
3991 Godsu| Nálam kettő égett, Dani; merthogy én szeretem a szabadságot!~-
3992 Godsu| csodálattal teljes tisztelettel mesélték az újonnan érkezetteknek,
3993 Brody| hogy mit tesz ő, ha meghűl? Messzebbre nem gondolt.~Ha már itt
3994 Brody| szemét kimeresztve nézett a messzeségbe, ahová megindult.~- Hogy
3995 Petel| vizsgálgatta az unokáját.~- Valami mestersége van az öcsémnek? - kérdezte
3996 Petel| azt beszélik... hogy éjjel mesterségedben, azt beszélik, hogy baktéroskodásodban...
3997 Brody| gazdája vezetéknevét, a mesterségét azonban igen.~Az úr mégis
3998 Petel| mulatott. Jöttek aztán a mészárosok a székből. Megállította
3999 Brody| cserébe, de egy igazi mezei csókot...~Az előszobában
4000 Petel| zizegett kis kertből sugár, mezítlábas leány lépett ki a hívásra.~-
4001 Brody| terítve. Csak karjai és lábai meztelenek, egyébként úgy neki van
4002 Petel| érő fekete szőlő: egy kis mézzel főzött retek, üvegfedél
4003 Petel| ágyamból a kend unokája mián... Hát kend mit tud? Mi?~
4004 Brody| a zsellér, aki még a bér mibenléte iránt érdeklődött.~Nemigen
4005 Petel| fölfogást tartsák meg az urak. A miénk a jövő. Testvériség az egész
4006 Godsu| kérdeztem Csáp Jankót.~- Miféle öreggel? - kérdi Jankó.~-
4007 Godsu| mondám.~- Őméltóságával? Mijáratban vagy? Meg kell neki mondanom.
|