1549-besze | beszo-egysz | egyug-farad | farka-gyere | gyerg-iroda | irok-kisis | kiski-leszo | letak-mijar | miken-osztj | ottha-siket | sikit-tarto | tarts-vedte | vegbo-zuzot
Rész
4008 Godsu| kérnék, mondaná el, hogy miként, hogyan éltek az emberek
4009 Petel| a lelkét... Az okos kis Miklós; akinek a testén nem akart
4010 Godsu| vagyok! Van-e borotok?~- Milyet iszol, Feri?~- Nekem vörös
4011 Petel| akadozva folytatta:~- Egy mindegyikért; mind egyért... A szocialisták...~
4012 Brody| temérdek avart -, és még mindehhez gyönyörűen szólt egy verkli,
4013 Petel| párja.~- Ne kotyogjon kend mindenbe, amit nem bíztak kendre...
4014 Petel| öcsémnek? - kérdezte a bácsi.~- Mindenesetre. A Schultz és Weber cég
4015 Petel| kasztenen, a tükör felett, mindenfelé kaphatsz. A legyek biztosan
4016 Godsu| gondol ilyenkor?~- Ki tudná? Mindenfélét. Nézegetem a fákat itt körül.
4017 Brody| látja, hogy bekerítették, mindenfelőlről gyilkos szerszámok veszik
4018 Petel| legyen azonban irgalmas mindenkihez.~Az éjszaka csendesen bontogatta
4019 Brody| mezítláb is magasabb volt mindenkinél, aki a kicsiny szobába körülötte
4020 Petel| került a plébániára; aki mindennapos volt nálunk. A nevét sokszor
4021 Brody| valaki neki megtetszik.~Sok mindenről beszélgettek roppant édesdeden,
4022 Petel| az ember, megvan‑e nekik mindenük az életre, ami kell... Csak
4023 Brody| magának a Tivadarka hajából.~Mindezeket azonban nem tehette, és
4024 Petel| kisasszony is helyesnek tartja mindezt? Hiszen maga is szenvedett,
4025 Godsu| fölkelt, rám sem nézett, s mindkét kezével elfödve arcát, ingatag
4026 Brody| való, olvastam. Más, más.~Mindketten elnevették magukat, és leültek
4027 Brody| egyik, gitáron a másik, de mindkettő táncolt és énekelt is -
4028 Godsu| sem tudna számot adni, s mindvégig csak azt hajtogatná: „Én
4029 Brody| volnék, vagy még több, a miniszter, én az ilyen lányokat, mint
4030 Brody| volt világítva, mint éjféli misén a templom, vagy amikor a
4031 Brody| partnak...~Kaál Samut vitték a miskolci brigádba. Mosolyogva hallgatott
4032 Godsu| egymás mellett feküsznek mitegy raktározva, egész undorában,
4033 Petel| tartott, hogy leesik.~- S ezt mívelik uraságtok?~- Ne úgy mondja,
4034 Petel| hintáztatta magát.~- Ezt míveljük. Az én föladatom az, hogy
4035 Godsu| meghaltam. A többi ember mit mívelt? Nem tudom!”~Hátha neki
4036 Petel| asztalon, és senki meg se mer moccanni a házban.~Az Isten igazán
4037 Godsu| vadásztam szalonkákra a k-i mocsarakon. A szalonkák az élesen tűző
4038 Godsu| haladtam előre a parton.~A mocsárnak mintegy a testét hosszában
4039 Godsu| egyedül voltam a széles mocsáron. A mély, néma csendet nem
4040 Godsu| csekkegő szalonka, amint a mocsárparton végigmentem; pár pillanatra
4041 Godsu| falánk osztályt, mely a herék módjára élvezi a verejtékes munka
4042 Brody| szobaleány ‑ ellenséges modorral és rosszakaratú kíváncsisággal
4043 Brody| rátapad, mint valami éhes és mohó nadály. A gyerek sírása
4044 Godsu| élűek lettek, mintha gyöngéd moll függöny mögött ragyogtak
4045 Petel| mind? És hol a lisztlopó molnár, aki érzékeny, rebegő vékony
4046 Godsu| demokraták hazudozásait, monarchák csalásait, a buta bürokrácia
4047 Petel| édesgető hangon, tréfásan monda valaki:~- Ne harapj, Ágoston...
4048 Brody| beszélve, mintha leckét mondana föl. A helybeli boltosné
4049 Godsu| kérdeznék tőle, kérnék, mondaná el, hogy miként, hogyan
4050 Godsu| De megvizsgáltam a Piryt. Mondhatom, borzasztóan elbánt vele.~-
4051 Brody| ábrándozni. Ha jön a papám, mondjad, hogy régen alszom; ma hajnalig
4052 Godsu| illesztette és mosolygott:~- Azt mondják, pusztulunk, veszünk! Vajon
4053 Petel| ad nekik, s így szól:~- Mondjátok ki háromszor sebesen e szót:
4054 Godsu| jogosítva, hogy ítéletet mondjon fölötte? Amint így tépelődve
4055 Godsu| Alighogy a pincér befejezte mondókáját, belépett Bazsó Feri.~Erős,
4056 Godsu| a vallatást.~- No hát - mondom - szolgabíró szeretnék lenni
4057 Brody| álltak a kapuban, azoknak mondotta magában: „Szerbusz, én megyek
4058 Brody| úgy értvén, hogy a pestiek mondottak valamit, de a tekintélyét
4059 Brody| egy rendőrtiszthez, annak mondunk egy szót. Az urak a pénzükkel,
4060 Petel| traktálva, búsan bólingatott, mondván:~- Végünk van, lelkem...
4061 Petel| Ágoston - amiért is köznéven mopszlinak neveztük a szép, szőke,
4062 Petel| zsidó mind szótalanabb, morgóbb lett, s szelíd szóra is,
4063 Petel| köszöntötték Márton bácsit. A bácsi morgott valamit, s mély tekintettel
4064 Brody| zongora mellett ült, és mórikálta magát az erős fekete asszonyság.
4065 Brody| fordították.~A hadbíró őrnagy mormogott valamit. Kaál Samu nem hallotta,
4066 Petel| magára jött, valami imát mormolt, s igazán valami hűvösséget
4067 Brody| a gyomor... Mégis mindég morog. Lássa be, ismerje el, egyszer
4068 Petel| nincsen vége.~- Tán egy morzsa kalácsot kóstolna meg, Márton!
4069 Brody| szakácsnő már végzett a mosogatással, a reggelihez készítette
4070 Brody| szaladni a házmesterhez, a mosókonyhába, az összes cselédekhez és
4071 Brody| szikkadt férfiarcon keserű mosolygás vonaglott át. Kínlódott,
4072 Brody| jóakaratú, szeretetteljes mosolygással nézett utána. De egyszerre
4073 Godsu| barátságos szelídséggel, mosolygó szemekkel mondta:~- Én a
4074 Godsu| lehetett. Pufók és pislogó! Mosolygós a szájaszéle és kétemeletes
4075 Brody| rongyokból két kis kék szem mosolyog ki, egy csecsszopó vidám
4076 Brody| győzött indulatán, keserű mosolyra fakadt:~- A szegény a gazembernél
4077 Godsu| halk trécselésüket és a mosóteknő szappanszagú gőzéből csak
4078 Petel| jegyezve. A tenger vize se mossa le rólam ezt a jelet, nem
4079 Brody| odaállott a teknőhöz, hogy mosson rája. És ha a dada sétálni
4080 Godsu| diófa árnyékában rabruhát mostak, abbahagyták halk trécselésüket
4081 Godsu| aranybányákat még! Ezek mostanában többször eszembe jutottak.
4082 Brody| bundájából csak úgy áradt ki a mósusz, a nő meg be volt parfümözve
4083 Brody| indulna. A karjai között ott a motyó is, a mindenféle szövetekbe,
4084 Godsu| zokogni; majdnem fuldoklott. Motyogott valamit, de heves zokogása
4085 Brody| Mán én megindultam! - motyogta, és a szemét kimeresztve
4086 Godsu| gonddal a bagót.~Minden mozdulatán, arcvonásán látszott a teljes
4087 Godsu| élettelennek. Nem a dermedt mozdulatlanság volt ez, sem az álmatag
4088 Godsu| olyankor egy-egy élénkebb mozdulatot tett, de csakhamar visszaesett
4089 Petel| házikó ajtaja nyílt ki, s mozgás támadt az udvaron. A pap
4090 Brody| látta, nem vette észre, mint mozgolódnak, majd meg összebújnak háta
4091 Brody| vékony gerenda. Civilek mozgolódtak körülte...~Kaál Samu nézte,
4092 Petel| adja el, és rendezze be a műhelyét az árával. Szent könyveket
4093 Godsu| tölgyfapriccsen két-három órát mukkanás nélkül.~Kelemen lármás,
4094 Godsu| mintha nem volna, meg se mukkant! Csak néha nyögött és fújt,
4095 Brody| a világban, egy nap maga mulat, az asszony dolgozik, és
4096 Godsu| dehogy vagyok őrült! Én most mulatok magukkal! Szórakozom! Ez
4097 Brody| hajánál fogva behúzta.~...Így mulatoztak egészen hajnalig, amikor
4098 Godsu| merengésnek adta magát.~- Szép mulatság biz’ az, no! - szólt végre,
4099 Brody| kis menyasszonyáról. Sőt a mulattatására énekelt is egy igen szomorú
4100 Brody| cselédnek, nappal alszunk, éjjel mulatunk. Varratok neked selyemszoknyát,
4101 Brody| nap után, böjt böjt után múlott. Nem messze volt Szépasszonyfalva,
4102 Godsu| Ne bántsd szegényt! A múltkor is, mikor velünk volt, két
4103 Brody| reggel jó korán, lóval, munícióval, mindennel kivonultak az
4104 Brody| várva a választ, a nagy munkának mintegy befejezéseül kezet
4105 Brody| mint aki jól végzett nehéz munkát - megtörölte verejtékező
4106 Godsu| is ez a Dönögi!~- Én is munkatársa vagyok e lapnak! - dicsekedett
4107 Brody| körülötte a három, amint mustrálta. Még meg se volt fésülködve,
4108 Godsu| Majd megtudjuk.~- Pedig muszáj lesz neki hivatalt vállalni!
4109 Godsu| Minden való, igaz színében mutatkozik; és az a mély szürkésbarna
4110 Godsu| a nagy testi fájdalmakat mutató, hosszúkás, kékes vonalak
4111 Godsu| Unalmamban és mérgemben a mutatókönyvek évszámait olvasgattam. Megint
4112 Godsu| igen erős lehetett; azt mutatták hatalmas tenyerei, erős
4113 Godsu| nevezte és szamárfüleket mutogatott neki, és ezt mind a kísérő
4114 Brody| akinek, mint igen okos és művelt nőnek, tekintélye volt a
4115 Godsu| a szerelemnek körmönfont művészete, a szem, száj fényűzése
4116 Godsu| hangjával beleénekelt a muzsikába:~A leányka nem szól semmit,
4117 Petel| csak a füst...~A víz már muzsikálni kezdett az üstben, mikor
4118 Brody| kis hecc nem akadt.~Éjjel muzsikát adtak boldog-boldogtalannak,
4119 Brody| egyenesen az orvos háza felé.~A muzsikusok ráhúzták. A báró énekelte
4120 Brody| hírével. A leányok a két muzsikust léptették elő báli közönségnek,
4121 Petel| innenső martjára sántikálva.~- Na, mi kell oda túl?~- Hajítson
4122 Petel| háromszor sebesen e szót: Nabukodonozor, s akkor a tietek lesz ez
4123 Brody| mint valami éhes és mohó nadály. A gyerek sírása egyszerre
4124 Petel| kifoszladozott aljú, szűk nadrágban s feszes, kis begombolt
4125 Petel| ráriaszthatott Cicára...~A magyar nadrágját sohase vetette le a bácsi
4126 Petel| olyan csúpok rajta, amiket a nagyanyám varrt még leánykorában...
4127 Brody| felesége, a nagyapja meg a nagyanyja annak a kis pesti babának,
4128 Brody| disznókat is ölnek! - folytatá a nagyapa, bizonyos utálattal, de
4129 Petel| Engemet hívott, Marci?~- A nagyapádnak hoztam eszközfát, Eszter,
4130 Brody| küldött, jóra fordítottuk, nagyapám vett rajta két süldőt, de
4131 Brody| nyilasztott ki az anyaság. A pesti nagyapát elfordította a felesége,
4132 Petel| tehetem? Mikor tőkét is hozott nagyapónak.~A legény végignézte a leányt,
4133 Brody| ajándékot, selyemkendőt, török nagykendőt. Az van az én boltomban,
4134 Brody| főznek! - jegyezte meg a nagymama némi önérzettel.~- Még disznókat
4135 Petel| kvitt.” Azonban vénségére nagymisére is eljárt mindennap (ingujjban
4136 Godsu| kezét, lábát erősen fogva, nagynehezen lecipelték az emeletről
4137 Petel| volna ez magának, Marci.~- Nagyobbat is megtennék én érted, Eszter.~-
4138 Brody| közöttük azóta.~A legénység - nagyrészt rusznyákok, de negyedrészt
4139 Brody| kecskeképű, sovány ember, a nagyságos úr, az apa. Egy növendék
4140 Petel| értettük, de aztán jött a nagyszerű temetés; a sok kocsi; a
4141 Brody| kis guzsim van nekem, és nagyszülém szalonnabőrrel étet, de
4142 Brody| trágyával bekennek. A pesti nagyszülők ellenben igen illatosak
4143 Godsu| szégyelltem magam.~Nyitva állott a nagyterem ajtaja, mert, amint Csáp
4144 Godsu| egy darabig. Bementem a nagyterembe az arcképeket nézni. Jólesett
4145 Petel| maguknak. Van elég erőnk nála nélkül is.~- S nem Ő adja
4146 Petel| minthogy ott szívja a bácsi napestig a fehér krajcáros pipáját (
4147 Petel| lásson a gém... Sétáltatta napfényes délutánonkint az utcám végén
4148 Godsu| teljesen kielégítette a napi igényeket és így szépen,
4149 Godsu| hát vidám volt az utolsó napig.~A születése napját, a csontos,
4150 Godsu| korszakokat, hanem akinek napjai lefolytak csendes nyugalomban,
4151 Godsu| volt, mint a megérkezése napján.~A felügyelő a harmadik
4152 Godsu| utolsó napig.~A születése napját, a csontos, szürkefejű férjén
4153 Godsu| még ragyogott, s voltak napok, amikor karcsú dereka még
4154 Godsu| hogy nemsokára a derült napokon is egyedül marad. Gyermeke
4155 Godsu| és nem félne a hideg őszi napoktól, amikor nem lehet rókát
4156 Brody| süthettek. Elmehetett volna napszámba, de oda se vihette volna
4157 Brody| láncot jól megrágja!~Az öreg napszámos hangosan fölnevetett erre
4158 Brody| három új és takaros, a negyedik elesett és ócska. Abba becsengettek,
4159 Brody| nagyrészt rusznyákok, de negyedrészt hazabeliek is - változtak
4160 Brody| se fürösztötte, begyöttek négyen, asszonyok, emberek. Egy
4161 Brody| Egy sarkon hármasával, négyesével is álltak, és nagyon megmérgeskedtek,
4162 Brody| gavallér, és erőnek erejével négyest akart rendezni, ordított
4163 Godsu| nagyon sűrű volt a kukoricás, négykézláb másztam előre és megállva
4164 Godsu| Ne tegye, kérem... kérem! Négyszemközt akarok önnel beszélni!~A
4165 Brody| kardjával, szitkokkal ajkán - négyszer is nekiugratott.~De amikor
4166 Godsu| volt a koronázáskor, én négyujjnyival vagyok magasabb, és még
4167 Godsu| mindössze a halántékán látszott néha-néha egy pár ránc, de ezt elfelejtette
4168 Godsu| Jankónak.~Kimentem. Végigjártam néhányszor a folyosót. Bementem aztán
4169 Brody| velük a szopósokat, kié a nehezebb, és sírt azzal egy verset,
4170 Brody| két pesti ógott-mógott, neheztelték a ház levegőjét, sőt az
4171 Petel| vörös szélű szemeit. A fickó nekibátorodott a biztatástól:~- Az ócska
4172 Brody| lyány? - kérdé hirtelen nekibátorodva.~- Fiú, Tibor, Tibor! -
4173 Brody| az öregasszony még jobban nekibúsulta magát.~Kaál Samu fütyörészett,
4174 Brody| közkatona eldobva fegyverét, nekifutott a partnak...~Kaál Samut
4175 Petel| kimerítette a szertelen nekihevülése, s hozzádőlt a falhoz. Ágoston
4176 Petel| Ágoston ki nem húzódott a nekikeseredett házból...~...No és hát -
4177 Godsu| No, hogy volt hát?~Bazsó nekikönyökölt az asztalnak és beszélni
4178 Brody| aztán nyomban felugrott, nekirohant Erzsébetnek, és a sötétben
4179 Brody| kérdé még egyszer kiáltva és nekirohanva a leánynak, aki a falhoz
4180 Brody| szitkokkal ajkán - négyszer is nekiugratott.~De amikor közvetlen közelébe
4181 Petel| kapuhoz, s az égre szegezte nekivadult szemeit. Katica a suszter
4182 Godsu| játék. A vaskályha egészen nekivörösödött az erős tüzelés miatt.~A
4183 Brody| egyik megfogta. Az éjszakai némber csúf és öreg, mint valami
4184 Petel| Ez a Mari egy tekergő némettel szökött el a forradalom
4185 Brody| le magának? - mondá az úr némileg körültekintően.~Erzsébet
4186 Godsu| nap!~Eszébe jutott, hogy nemsokára a derült napokon is egyedül
4187 Godsu| mártíréletéről, akik a jövő nemzedékek civilizációját előkészítik,
4188 Brody| saját házamban, amíg én a Nemzeti Színházban vagyok. Tudod-e,
4189 Godsu| magasra föl tudná vinni a nemzetiségét, mint a Hüke-család! Azt
4190 Godsu| Igaz, 1549-ben hiba esett a nemzetségbe, mert amint tudva van, Hüke
4191 Godsu| olasz kisasszonyba, akinek a nemzetsége kétes; de az idő ezt a kis
4192 Petel| csúfolták így, mert hajdan erős nemzetségéből utolsónak maradt: hosszúlábúnak,
4193 Godsu| Tudom, hogy amilyen bolond a nemzetségem, az a bolygó Bazsó is azt
4194 Petel| szegletén jól elfértek a bácsi a nénivel, de a tálak alig a tetején.
4195 Petel| Testvériség az egész világon. Egy nép, egy nemzet, egy világ...~
4196 Petel| állammal például?~- Mi az? A népakarat az állam. Mi alkotjuk, a
4197 Petel| keresztelkedjék ki az egész háza népével - akkor kezdtük megérteni:
4198 Brody| hozzálépett, és remegő hangon, de népiesen szólt:~- Ha te engem szívelleni
4199 Brody| Erzsébet azt akarta elhitetni a néppel, hogy a kicsike apja egy
4200 Godsu| veszik körül az egészet, s a nesztelen csend, a nyugalom, ami a
4201 Petel| haza vette el. Az Isten neve legyen dicsőséges...~- Adja
4202 Petel| alatt. Az unokáját szépen nevelte fel, megfordulhat tőle az
4203 Brody| aláírásom, ha odajegyzem a nevemet? Minden esetben négy forint
4204 Brody| lépcsőn, sőt nem vette rossz néven, hogy száz ostoba és kedves
4205 Petel| kiabáljon, az Isten szent nevére...~A bácsi akkor sunyorgott
4206 Brody| amikor már kifáradtak a nevetésben. De a parasztlány nem értette,
4207 Brody| levelet. Azonban hangos nevetését hirtelen elnyomta a dajka
4208 Brody| parasztasszony, és hol sírásra, hol nevetésre állott az öregasszony szája.~-
4209 Brody| itt egyebet tenni, mint nevetni és sírni megint.~Nyomorult
4210 Brody| gazdájának szemébe ne kelljen nevetnie. Frigyes fölállott, hozzálépett,
4211 Godsu| ennyire? Falstaff éppen ilyen nevetséges alak lehetett. Pufók és
4212 Godsu| vendégnek érezte magát és nevetségesnek tartotta azt a komolyságot,
4213 Brody| atlaszpruszlikot. De mit sírsz, akár nevetsz, akár sírsz, te is csak
4214 Brody| legény karjába, az hagyta, nevette, és mondta neki tovább:~-
4215 Brody| sincs, ahol a fizetség!~Nevettek, sikongattak, énekeltek,
4216 Godsu| az ember, sasköröm. Ki is nevettem érte, de ő meg azt mondta
4217 Godsu| kérdezte élénken Lili.~Géza nevetve az ablakra mutatott és mondta:~-
4218 Brody| legfőbb helyen hiányzott a két nevezetes nappali lakó, reggeltől
4219 Petel| volt vajon? ki mamá-nak nevezi őt? A bácsi oldalvást nézett
4220 Petel| amiért is köznéven mopszlinak neveztük a szép, szőke, göndör hajú
4221 Petel| szomszéd (egy tudós csizmadia, névleg Pataki, ki minden lében
4222 Godsu| sem bírt azon ezer és ezer névtelen hős küzdelméről, mártíréletéről,
4223 Godsu| Ki tudná? Mindenfélét. Nézegetem a fákat itt körül. Valamennyi
4224 Godsu| töltöm el az időt, aztán meg nézegetni is szeretek; de az éjszakával
4225 Godsu| sarkán, az ablakhoz ment, ott nézegette a csizmáit, gyönyörködött
4226 Godsu| egész világgal birokrakelni. Nézése gőgös volt; hatalmas üstöke,
4227 Godsu| és csak lopva, alázatos nézéssel vetették reá melankolikus
4228 Petel| Hát még a másvilágban se nézhetek az ő szerető szép szemébe?
4229 Godsu| Egyszerre egymás szeme közé néztek és elnevették magukat.~Csekmez
4230 Brody| embert öltem meg, énrám úgy nézzetek! Mert engem felszabadítottak
4231 Petel| Valaki azt kiáltotta: „Nézzük meg, mi baj van ott.” S
4232 Petel| ablakán ugrott ki?~- Ott ni! A Virág Eszti ablakán szökik
4233 Brody| lejtett, őket lökdöste két pár nőcseléd. Kettő kalapban, a másik
4234 Godsu| szín, mely minden egyes növényt, minden göröngyöt így ősszel
4235 Petel| amint könnyezik a haragos növénytől.~- De mi búra gondol, Cica?
4236 Petel| sodrott ismét.~- A leányt úgy növeszti az Isten, mint a virágot
4237 Brody| dunyháján könyv meg egy pár új női cipő. Reátette valami frajla.~
4238 Brody| megtekintette az itt lévő nőket, nem volt megelégedve, hummogott,
4239 Brody| Kend ahhoz nem ért. A nőt orvosilag meg fogjuk vizsgálni! -
4240 Godsu| Valamennyi a szemem láttára nőtt föl, ösmertem őket kiskorukban.
4241 Brody| színházkedvelő úrral - aki őt és nővérét mindig szíves volt hazakísérni -
4242 Godsu| Valamikor régen, mikor még nyájasan, melegen sütött a nap, mikor
4243 Godsu| Hozzám fordult, és elégedett nyájassággal mondta:~- Látja, uram, most
4244 Petel| szeret, tegye le a kezéből. A nyakán is megdagadt az ere. Ne
4245 Godsu| fehér csipkepompa, mely a nyakát, mellét szépíti.~Érdekes,
4246 Godsu| fényes aszfalton, behúzott nyakkal, ázva-fázva, csepegő esernyők
4247 Godsu| hangért?~Kioldotta vékony nyakkendőjét és aránytalanul kicsi zsebkendőjével
4248 Petel| többet, de egy napon vörös nyakravalós, kifoszladozott aljú, szűk
4249 Petel| bácsi azóta; arany rojtos nyakravalót s zsinóros, gombos kitliket
4250 Godsu| derekára tekert szivarpapirost nyaldosta.~Hüke Pali jóízűt ásított,
4251 Petel| Vagy tán egy falat kiszit nyalhatna? ami élénkíti a vérét.~A
4252 Petel| Dagobert - folytatta a nyurga, nyavalyás legényke -, s a tisztelt
4253 Petel| famíliája elkezdett mindjárt nyavalyáskodni. Előbb a felesége kezdett
4254 Petel| ételt csak úgy trappban nyeli le, s a néni alig ehetik
4255 Brody| aztán hallgass!~A leány nyelt egyet, és csak azt mondta:~-
4256 Petel| alásan.~És a hideg sültet nyelve, mohón kocogtatva állkapcsát,
4257 Godsu| megnézte a pupilláit, a nyelvét is, megvizsgálta a térdeinek
4258 Godsu| veszekszik, ha veszít, röhög, ha nyer; utálom. Az árendás zsidó
4259 Godsu| felügyelővel van dolgom! - mondta nyersen és leült egy székre.~Figyelmeztettem,
4260 Petel| Hajítson át kend egy kötelet. Nyeszle tőkét vonszolok kendnek
4261 Petel| hasonlít; egyenes, mint a nyíl, s olyan kemény, mint a
4262 Brody| a ház nehéz kapujának a nyílása, a házmester csengettyűje,
4263 Brody| amelyen két kis fekete rózsát nyilasztott ki az anyaság. A pesti nagyapát
4264 Godsu| kurtavasat látni!~- Ezért a nyilatkozatért további négyórai kurtavasra
4265 Godsu| nyugtalanul járkál, nesztelenül nyílik az ajtó és amint ismét fordul:
4266 Brody| madár volt, még virágok is nyíltak a zörgő avar alatt. Gondolta,
4267 Petel| ablakokon, és lépbe mártott nyírágvesszők az ablakpárkányon, amikre
4268 Godsu| tekintélyszomjas. Bravó! Úgy látszik, a nyírott fejű, zubbonyos barmokat
4269 Godsu| Hófehér bajusza rövidre volt nyírva, és fehér haja gyér fürtökben
4270 Petel| És kifeszített karral a nyitott ajtóra mutatott s oly mélyen
4271 Godsu| mozdulatlanul feküdt és nem nyitotta ki a szemeit. Csak most
4272 Godsu| meg se mukkant! Csak néha nyögött és fújt, mint ahogy a bikák
4273 Godsu| rokona volt?~- Nem! Dehogy! - nyögte ki az öreg nagy keservesen. -
4274 Godsu| erőtlen hangon jajgatott és nyöszörgött. Még most is látom kétségbeesett
4275 Godsu| és a csizmám kék és zöld nyomait a testén. Láttam, amint
4276 Brody| rendőrség, ezt tűrik!~Üthették a nyomát, a mérges pipiske már kint
4277 Godsu| nyöszörgő, síró ember. Láttam nyomorék, vézna karját, és a hosszú
4278 Brody| nevetni és sírni megint.~Nyomorult falu, a tisztek halálra
4279 Godsu| nekem a hajdú.~- Öt forintot nyomtam a markába, bizonyosan megmondta
4280 Godsu| talpnyalást, alávaló hízelgést nyomtatva láttam. A „szent haza” legalább
4281 Godsu| napjai lefolytak csendes nyugalomban, simán, zajtalanul, mint
4282 Godsu| valami a lemondó, a félénk nyugalomból - midőn a késői hajtások
4283 Godsu| De Kelemen Péter gőgös nyugalommal, mintha senkit sem vett
4284 Petel| pöfékelt valameddig, mikor nyughatatlanul fordult vissza:~- Jár-e
4285 Brody| ilyenek a lányok, sokszor nem nyughatnak estve. Egy kissé hátba bökte
4286 Brody| figyelembe. Frigyes azonban nem nyughatott, leült a díványra:~- Néha
4287 Godsu| csodás hatalom fölébresztené nyugodalmas álmából, s kérdeznék tőle,
4288 Godsu| mocsár. A levegő átlátszóbb, nyugodtabb; nem csalnak sem az erős
4289 Godsu| hallatszott semmi.~A nap, a nyugotról fölkavarodó ritkás, fehér
4290 Brody| magukat, izgatottan tértek nyugovóra. Jaj, de kikaptak tőle,
4291 Brody| a földre vackolt ágyon nyugszik egy leány, vagy hat szoknya
4292 Godsu| van az ember!~Mialatt így nyugtalanul járkál, nesztelenül nyílik
4293 Brody| Szégyellt enni, sietett, nyugtatták, de nem igazán. Tiborka
4294 Brody| s az egyiket a szolgának nyújtá:~- Igyál!~Kaál Samu széles
4295 Godsu| szólt Géza és barátságosan nyújtotta felé mind a két kezét.~Lili
4296 Godsu| járt, dudorászott, majd nyújtózkodott; hatalmas karjai, mikor
4297 Godsu| rajtam: bántódása ne legyen.~Nyújtsa nekem a kezét! Kérem! Bocsásson
4298 Godsu| ha van neki. Nekem csak a nyulakkal van bajom télen, mikor nagy
4299 Godsu| mikor a vadászterületén nyulat lesett, eltörte a jobb karját,
4300 Godsu| mennyi huncutság lakik egy nyúlban! Elbújik a sír tövébe, néha
4301 Godsu| hang.~A messze síkságba nyúló legelők és ugarolt szántóföldekről
4302 Godsu| pillanatban ragadtam meg, mikor a nyúlra emelte a fegyvert.~Először
4303 Brody| hogy törülte markával a nyúlszemeit. A vén profosznak majd kiesett
4304 Brody| emeletet mászva a lakásba ért, ocsúdott föl egészen.~Egy nagy mellű,
4305 Brody| Van-e már cédulád?~- Odaadom az enyém, add a katonádat!~
4306 Petel| jó Isten, akár a testéből odaadott volna egy darab húst, csak
4307 Godsu| valami bálra készülnek odabent. Benéztem a terembe. Hiába!
4308 Brody| ritka szakállát, fakó arcát odadörzsölje a leány selyemsima, teljes,
4309 Brody| délben indult, és a kis Tibor odafent éhezett. A dadájának nem
4310 Godsu| Örülök, igazán örülök!~Géza odahajolt Lilihez, és gyöngéden átölelte
4311 Godsu| temető árka mellé legelni. Odahallatszott, amint ropogtatta a füvet.~-
4312 Godsu| tovább, csak a temetőig. Odáig elviszem az urat! - felelt
4313 Godsu| a Consommé en tasse-t és odaírta helyébe: Consommé tapioca
4314 Godsu| bokrai között.~Míg az öreg odajárt, benéztem szobájába.~Alacsony
4315 Brody| nekem egy aláírásom, ha odajegyzem a nevemet? Minden esetben
4316 Petel| égben viszontlátod...~- Odajut-e ő? - hallottuk, de feleletet
4317 Godsu| utána halkan.~Besötétedett. Odakint hatalmasan esett a hó. Vidám
4318 Petel| szabad beszélni róla...~És odalettek a szomszédok mind... Akikkel
4319 Godsu| ül az asszony, egyenesen odamegy és azt mondja neki: te rongyos,
4320 Brody| Meggyújtotta a lámpát, s az italt odatette az asztalra.~- Mehetsz! -
4321 Brody| Jakab hamar felöltözött és odaült melléjük az asztalhoz.~Meghallgatja
4322 Brody| jött? Van itt egy ember, odavalósi, ahova Jakab.~A kóbor cselédek
4323 Brody| egyszerre hárman is. Erzsébet odavitte őket a padkához, ahol sütőteknőben
4324 Petel| mint egy kivert bika, s ott ődöngött komoran, míg csak Ágoston
4325 Godsu| egyablakos lyuk volt az, inkább odú, mint szoba, s a szegénység
4326 Petel| Valami mestersége van az öcsémnek? - kérdezte a bácsi.~- Mindenesetre.
4327 Godsu| lenni?~- Nagy dolog!~Csekmez öklével az asztalra csapott és mondta:~-
4328 Godsu| marhának, az orvost hol hízott ökörnek, hol disznónak nevezte.
4329 Petel| a forgácsokat lerázva az öléből, a víz innenső martjára
4330 Brody| egész udvart. Tele volt ölfával, csak szélről látszott ki
4331 Brody| önérzettel.~- Még disznókat is ölnek! - folytatá a nagyapa, bizonyos
4332 Brody| beleszúrnak. Én már két embert öltem meg, énrám úgy nézzetek!
4333 Brody| egyébként úgy neki van öltözködve, mintha valami nagy, téli
4334 Petel| leereszkedő, nyájas beszédével ölve az embereket, ami csak azóta
4335 Brody| és futólag, mert nem volt önálló lakása neki sem, a másiknak
4336 Godsu| állapot, vagy pedig a mi önámítási képességünk a boldogsági
4337 Brody| szoptatjuk! - mondá a paraszt önérzetesen, majd igen vidáman hozzátette:~-
4338 Brody| jegyezte meg a nagymama némi önérzettel.~- Még disznókat is ölnek! -
4339 Godsu| Másnap reggel Kelemen Péter önként följelentette az esetet -
4340 Petel| kivörösödött az orcája. A néni önkénytelenül melléje simult, s a kezét
4341 Godsu| akaraterejét, tette-e közönyössé önmaga és fajtája iránt? Ez a közöny-e
4342 Godsu| házasságot, unom magát, unom önmagamat, és az egész világot! Minek
4343 Godsu| az esőre és azt kérdezte önmagától, hogy hát tulajdonképpen
4344 Godsu| előkészítik, és akik őrült önmegtagadással a fajta érdekében dolgoznak.~
4345 Godsu| kérem! Négyszemközt akarok önnel beszélni!~A kíséretet kiküldtem
4346 Petel| s a tisztelt neje hívott önökhöz. Az írásaimat van szerencsém
4347 Petel| Eh! mi meghagyjuk aztat önöknek. Mi a valósággal foglalkozunk.
4348 Brody| odalépett az asztalhoz. Bort öntött a poharakba, s az egyiket
4349 Brody| szörnyen elálmosodott, pedig az öntudata éber volt, nem vesztette
4350 Godsu| a teljesített kötelesség öntudatával várja, hogy leszakíttassék
4351 Godsu| irányának a csúcspontja, öntudatlan jelensége-e ő?~A szükségszerű
4352 Godsu| megsemmisülés érzete jutott-e öntudatlanul uralomra benne, bénította-e
4353 Brody| belekerül az újságba.~Az önzetlenebb felajánlotta a maga lakását,
4354 Godsu| ebben a házban vagy mi az ördögben, mindenki a tekintélyét
4355 Brody| szeméből árad az előtte táncoló ördögi világosság; de a kapu alatt
4356 Godsu| gombóc! De hát ember! Mi az ördögnek hízott meg ennyire? Falstaff
4357 Brody| Bedécs András urameé...~Öregasszonyoknak kiesett a könnye...~A tisztek -
4358 Petel| mind; a gyerekek kedve, az öregek élete? Istenem, beh kihalt
4359 Petel| tolvaj! - rivall rá.~Az öreges ember ijedezve kapálózott:~-
4360 Godsu| A kocsis odakiáltott az öreghez:~- Hej! Matyi bácsi! Jöjjön
4361 Godsu| vagyunk mind a ketten!~Az öregnek olyan volt a hangja, mint
4362 Godsu| erős nagy csontjai. Minden öregsége mellett könnyen mozgott,
4363 Petel| élt az egész világgal... Öregségére faneműt vett a szovátai
4364 Petel| megérteni: mért járatta az öregurat a templomba, s mit tesz
4365 Petel| amit magának egy gyergyói örménytől vettem, ha nem fél, hogy
4366 Petel| jajongva kockáztatja az örökkévaló életet. Szerencsétlen, tudja-e,
4367 Brody| össze, hol kiszélesítette az öröm.~Aztán ittak...~Hajnali
4368 Godsu| kajtárkodik, de hát ha ez neki örömet okoz, ám kajtárkodjék!~Lili
4369 Godsu| szórakozással és apró kis örömökkel. Egy szép paripa, egy elfogott
4370 Godsu| Magamnak és neked! Félek az örömtelen élettől! Nem akarok élni!~
4371 Godsu| örüljön, hogy élek? Kinek örüljek én?~- Én nekem tesz emiatt
4372 Godsu| akarok megöregedni! Miért? Ki örüljön, hogy élek? Kinek örüljek
4373 Brody| is bejött hozzája.~Hogy örült, hogy törülte markával a
4374 Brody| különös módon repdesett, örvendezett.~Mintha főzne, oly nyugodtan,
4375 Brody| Kiss Mihály és Bottkó Kiss Örzsébet.~Előttük, a ház közepén,
4376 Brody| áll és reszket:~- Maga az, Örzsi? Megszökött?~- Egy lány
4377 Brody| szeretek magával beszélni, Örzsike, mert maga olyan, mint a
4378 Godsu| szemem láttára nőtt föl, ösmertem őket kiskorukban. Csak az
4379 Godsu| csak, Géza, nézd meg ezt az összeállítást! Remek!~Géza közelebb húzta
4380 Petel| egy darab húst, csak hogy összebékéljenek.~- Mi, azt mondta uraságod,
4381 Brody| mint mozgolódnak, majd meg összebújnak háta mögött a furcsa árnyak,
4382 Godsu| Ignácnak kilenc fia volt! Összecsikorgattam a fogaimat és szaladtam
4383 Godsu| igazgatta meg a csipkéit, aztán összedörzsölte a kezeit. A szemei ragyogtak,
4384 Godsu| szitáló apró esőcseppek összefolynak a szemben levő kis háztető
4385 Brody| Hogy a mamája...~A leányka összeharapta a kicsiny, de vastag ajkait,
4386 Godsu| fészekben egy becsületes partit összehozni. Az embert megöli az unalom!~
4387 Godsu| hempergett előttem a tarlón.~Összehúzta magát és erőtlen hangon
4388 Brody| ketten meg vagyunk hibálva, összeillünk.~A szikkadt férfiarcon keserű
4389 Godsu| élnek meg? A szégyen, a düh összekavarodott bennem. Hát ki vagyok én
4390 Godsu| elszakította a vas karpereceket összekötő láncot két helyen és szabaddá
4391 Godsu| legkeményebb böjtöléssel összekötött büntetések sem fogtak rajta
4392 Petel| atyafiai megszakították vele az összeköttetést, s amint a feleségét eltette
4393 Godsu| volt, mint én.~Megvert, összepofozott és megrugdosott engem. Ő
4394 Godsu| fölrántottam őt a földről, aztán összeráztam, hogy a fogai vacogtak bele
4395 Brody| házmesterhez, a mosókonyhába, az összes cselédekhez és a szegényebb
4396 Godsu| lovagoltak a lovardában. Összesen húszan voltak és mindnyájan
4397 Godsu| ivott a „Pávánál”, s hogy összeszidta őt, miért nem ment érte
4398 Brody| téged erre, Kaál Samu?!~Összeszorította a vékony pittyét, felhúzta
4399 Brody| megfogták, haját, ruháját összetapogatták, a kvártélyos asszony csak
4400 Godsu| mintegy a testét hosszában összetartó emelkedőre mentem. Nagyon
4401 Godsu| csak annyit dolgozott, hogy összetartsa testét-lelkét. Ép, egészséges
4402 Brody| az utolsó pillanatban. „Összetettek” neki. Aki gyűjtötte, az
4403 Brody| kefét. Finom kefe volt, összetört, megfizettem!~- Legalább
4404 Brody| Siratnák, jaj, de elébb összevagdalnák. Egy borbély meg egy orvos
4405 Brody| vagyok, az Isten bennünket összevezetett. Ha nem akarta volna, ide
4406 Godsu| A sírok aztán rendetlen összevisszaságban vannak egymás mellett, némely
4407 Godsu| A szó szoros értelmében összezúzta. Egy nyúlért! Sok vére van
4408 Brody| történni fog, amitől az ösztöne megrendül, valami olyan
4409 Petel| Egy pohár gugyi, egy falat ösztövéres, paprikás szalonna s tán
4410 Godsu| kocsma.~- Micsoda isteni egy ötlet ez! Hogy is volt? Nyakon
4411 Brody| Minden esetben négy forint ötven krajcárt, olcsóbban nem
4412 Brody| a két gyönyörű arany az övé lehet, és ingyen.~- Ülj
4413 Petel| vén Baranyai visszatért övéihez, fuldokló sírás közben ily
4414 Brody| hogy egyszerre csak az övéről is küldenek levelet. Meg
4415 Petel| férjhez menne maga ismét, ha özvegyen maradna?~- Oh, mi bolondokat
4416 Brody| országot, föleszik magát őfelségét, a császárt és királyt!
4417 Brody| Azt nem szabad mondani.~- Ojjé, annak teszek becsületsértést,
4418 Godsu| közölte velem, hogy semmi oka sincs feltételezni, hogy
4419 Brody| visszamenni, mégpedig két okból. Hogy petróleummal leöntsön
4420 Petel| nemzet, egy világ...~A néni oktalanul rebegte:~- Egy nemzet? Te
4421 Petel| állkapcsát, barátságosabban, oktatólag elegyedett szóba Márton
4422 Brody| egy kikopott operaénekesnő oktatta az énekben és zenében. „
4423 Petel| vagy egy piciny kaviárt, olajbogyót, vagy tán egy csepp sós
4424 Godsu| egyszemű, beleszeretett egy olasz kisasszonyba, akinek a nemzetsége
4425 Brody| négy forint ötven krajcárt, olcsóbban nem teszem.~- Akkor én mindég
4426 Godsu| Huitres d’Oste de... Old Sherry... jól van! Consommé
4427 Petel| pipázóhely van, melynek oldalait hajnalkával futtatta be
4428 Petel| mamá-nak nevezi őt? A bácsi oldalvást nézett a fickóra, s nagy
4429 Godsu| aranybányátok: úgyis csak ólmot szednék én ki belőle.~Hanem
4430 Petel| Jákob, Izsák, Jehovának az oltalma alá. Menekedem...~- Maga
4431 Godsu| mit csinál most?~- Újságot olvas. A lapok minduntalan rámásznak,
4432 Godsu| mutatókönyvek évszámait olvasgattam. Megint kimentem. Kezdtem
4433 Godsu| kis kartonpapírost. Amint olvasni kezdte, arca mind derültebb
4434 Brody| régen alszom; ma hajnalig olvasok. Más egyéb gyönyörűsége
4435 Godsu| újságot!~- Hát te miért nem olvasol, he? Minek a’ nekem? Mi
4436 Godsu| az alacsony kis puffot és olvasta:~- Huitres d’Oste de...
4437 Brody| a darab nem nekem való, olvastam. Más, más.~Mindketten elnevették
4438 Godsu| elöl a kis saroglyában ült olyanformán, hogy a lábai lelógtak.~
4439 Godsu| az még mindig! Nem tudnak olyat manap már építeni!~A folyosón
4440 Brody| unták magukat, ha mégis olykor egy-egy kis hecc nem akadt.~
4441 Godsu| vissza Jankó és mondja:~- Őméltósága gróf úr azt mondta, hogy
4442 Godsu| Rettentőn finnyás orra van ám őméltóságának. Ki nem állhatja a dohányszagot.
4443 Godsu| a főispánnal - mondám.~- Őméltóságával? Mijáratban vagy? Meg kell
4444 Brody| semmi lesz ‑ boldog lesz.~ ~.oOo.~
4445 Brody| leckéket, és egy kikopott operaénekesnő oktatta az énekben és zenében. „
4446 Godsu| fogát.~Mindennap és minden órában eszembejutott a nyöszörgő,
4447 Brody| kisasszony és a dajka mégis órákat töltöttek egymással. Elzuska
4448 Godsu| megfogta a pulzusát és órával a kezében, figyelt.~Kelemen
4449 Petel| Köhögött, összeesett az orcácskája, oh!... a kis zsidó mind
4450 Petel| szégyelli magát kend, hogy orcátlankodjanak a fedele alatt. Az unokáját
4451 Godsu| az a bolygó Bazsó is azt ordítaná a nagy semmibe: Éljen a
4452 Brody| pajtása még? Föl akarta ordítani, mindenkit föl akart verni!~
4453 Brody| négyest akart rendezni, ordított is:~- Kisasszonyok, urak,
4454 Godsu| törvényes egészség pohos őre megadta reá az engedelmet;
4455 Godsu| Miért nem lép ön föl valami orfeumban! Ott aztán tarthatna előadást
4456 Godsu| az állandóan jellemzetes óriás embercsoportnak egyik példánya
4457 Godsu| Párizsból jövő expressz Oriental hosszú, bronzszínű kocsijaival.
4458 Petel| szökött ki valaki.” „A házat őrizte.”~- Ki szökött ki az ablakon? -
4459 Brody| kávéházba kellett mennie, hogy őrizze az ügyfeleit, a ház-, pénz-
4460 Petel| még elsülhet; az Isten őrizzen tőle.~- Csak hadd szóljon,
4461 Petel| bácsi házából. Valami peckes őrmester csalta el. Sohase akart
4462 Petel| után egy kvietált német őrmesterrel. Oh! Néha sírva gondol a
4463 Brody| felé fordították.~A hadbíró őrnagy mormogott valamit. Kaál
4464 Brody| sőt úgy sandalított az őrnagyra, mintha azt akarná mondani: „
4465 Godsu| napra keményebbek lettek. Az őröknek apját, anyját szidta, gyalázta,
4466 Godsu| hatalmas üstöke, mint az oroszlán sörénye: sűrű, rendetlen
4467 Brody| zsellércsalád ösztönszerűleg az orrához kapott; úgy érezték, hogy
4468 Godsu| a következő percben két őrrel jött vissza.~Az őrök körülfogták
4469 Godsu| lépcsőjén. Megütötte az orromat a vármegye szaga. Nehéz,
4470 Godsu| kavicsos útjait. Őt csak az őrség és az elöljárók érdekelték,
4471 Godsu| beszéltek róla és ha az őrségből valaki közeledett, hirtelen
4472 Godsu| kívánkozott még sehová? Embereket, országokat látni? Fiatalabb korában
4473 Brody| koldussal? Bezárjam? Megeszik az országot, föleszik magát őfelségét,
4474 Godsu| muszka el akarná venni az országunkat, már csak megmozdulna még
4475 Brody| Bácsi, merre van a debrei országút? - kérdé Erzsébet.~- Ülj
4476 Brody| és maga is megnyugszik az őrszobában! - jegyezte meg az egyik,
4477 Brody| kalapban, parazollal állottak őrt a sarkon, kilestek a sötét
4478 Godsu| szemekkel mondta:~- Én a fogház orvosa vagyok!~- Bravó, gombóc!
4479 Brody| vagy, lelkem, hová mégy? Orvosért? Ki beteg, a gyerek? Gyere
4480 Godsu| Kelemen nevetett és az orvoshoz fordulva mondta:~- Így hát,
4481 Brody| szüksége...~Még csak az orvosi vizsgálat volt hátra. A
4482 Brody| Kend ahhoz nem ért. A nőt orvosilag meg fogjuk vizsgálni! -
4483 Godsu| meglátott bennünket, az orvosra mutatott és kérdezte:~-
4484 Brody| még soha.~Halálra ítélték. Orvul lőtt - akasztófahalálra.
4485 Godsu| csinálok? Hát ott lakom. Őrzöm a holtakat.~- Régen?~- Az
4486 Brody| különösen gyengéd apa aranyakat őrzött a selyempapirosban. Egy
4487 Brody| haza a falujukba és kint őrzötte az apja asztagját, amíg
4488 Petel| szent tekercsek előtt, az ősanyák nevében. Mi visszamegyünk
4489 Godsu| szívem, mikor Bazsó Ignác ősapám elé kerültem. Ó volt a megye
4490 Brody| kihasználjuk a parasztnép őserejét.~A leány nem értette, vállat
4491 Petel| lóval, szeretővel verte el ősi vagyona maradékát s keresztet,
4492 Godsu| növényt, minden göröngyöt így ősszel jellemez, adja meg azt a
4493 Godsu| és olvasta:~- Huitres d’Oste de... Old Sherry... jól
4494 Petel| jól megy a dolgom. A többi ostobaság és sifli...~Márton bácsi
4495 Godsu| udvariasabb hangon beszéljen.~- Ne ostobáskodjon! Ez nem az a hely, ahol
4496 Petel| is mérgesen pattintott az ostorával, amint ott állott, és álmélkodva
4497 Godsu| szőrös kezében hatalmas ostornyelet szorított, s időnként iszonyú
4498 Brody| becsméltem - megütött az ostorral!... Meg kell halnod ezért...~
4499 Godsu| módon, a térdére támasztotta ősz fejét, és sírt.~- Senkim
4500 Godsu| asszonyismerőseinél én mégiscsak őszintébb vagyok. És ez nem azt jelenti,
4501 Godsu| lehet, segítsen rajtam. Őszintén elmondok mindent - és Ádám
4502 Godsu| indulatos ember voltam és tavaly őszkor egy vasárnap estefelé rajtaértem
4503 Petel| a grádics felett tölgyfa oszlopos pipázóhely van, melynek
4504 Petel| alkalmazottja vagyok, a fölszerelő osztálynál. Az írásokkal szívesen szolgálhatok.~-
4505 Godsu| a bőségben úszó, falánk osztályt, mely a herék módjára élvezi
4506 Godsu| megcsinálni.~Bazsó Feri veszített. Osztás közben édes, lágy hangjával
4507 Godsu| benne, amely két részre osztja az egészet. A sírok aztán
|