1549-besze | beszo-egysz | egyug-farad | farka-gyere | gyerg-iroda | irok-kisis | kiski-leszo | letak-mijar | miken-osztj | ottha-siket | sikit-tarto | tarts-vedte | vegbo-zuzot
Rész
4508 Brody| tanulni, magától. Hogy volt, otthagyta őket? Én mindég üzentem
4509 Petel| kiszabadítsák a baktert, de otthagyták mindjárt, mert az udvar
4510 Godsu| mikor már nem bírtam tovább, otthagytam. Ez történt tegnap délután.
4511 Brody| palotájának aljában verje fel az otthonát:~- Nekem csak nő kell, aki
4512 Godsu| harmadiknak. Lenciék bizonyosan ottvesztek valamelyik tanyán! Hogy
4513 Brody| aki oly későn született őutána; segítette bepólyázni, ha
4514 Godsu| lélegzetemet is visszafojtva, óvatos lassúsággal, zajtalan lépésekkel,
4515 Godsu| álltam sértetlenül!~Ravasz óvatossággal becserkésztem és letepertem
4516 Godsu| úristennek olyan fia, aki velem packázhatik? Kell is nekem a ti aranybányátok:
4517 Petel| száraz sonkát, amit a néni pácolt korianderrel, salétrommal
4518 Brody| Erzsébet odavitte őket a padkához, ahol sütőteknőben aludt,
4519 Godsu| bútorzat. A hasas sárkemence padkáján volt egy nagy agyagkorsó,
4520 Petel| szótlanul ült le a cserepes padkájára, s piszkálta a tüzet. Valami,
4521 Brody| a levegőben, a földön, a padmaly felé. A fiú ógott-mógott
4522 Brody| hogy megnézze, alszik-e a pajtása még? Föl akarta ordítani,
4523 Brody| Samu zsidó feleségének, a Paklincs leányoknak, mindenkinek.
4524 Petel| leszakítja. Utánakap Péter is, Pál is, aki ügyesebb, aki erősebb -
4525 Godsu| szemben levő kis háztető palatábláin, s hallja, amint egyhangú
4526 Godsu| vágtam; aztán rugdostam és a pálcával ütöttem, vertem, ahogy csak
4527 Petel| elévődött velük egy pohár pálinka mellett. - Ott helyben végezte
4528 Godsu| Hiszen csak tréfáltam, Palkó! Cselédek biz’ azok, akárki
4529 Godsu| semmi sem érdekli. A fényes palotában vendégnek érezte magát és
4530 Brody| jutott ide, hogy a verebek palotájának aljában verje fel az otthonát:~-
4531 Godsu| közös koporsója, kik földi pályafutásuk alatt nem szereztek annyit
4532 Brody| akik alighanem a költői pályára készülve sétáltak itt az
4533 Godsu| Levágta magát Hüke mellé a pamlagra és csak annyit mondott:~-
4534 Brody| sáskákhoz.~Nem volt mit tenni. Panaszt kinél tenni? Csúffá tett
4535 Godsu| hogy a kurtavasakat, mintha pántlikák lettek volna, olyan könnyen
4536 Brody| megyek ábrándozni. Ha jön a papám, mondjad, hogy régen alszom;
4537 Godsu| Kell is nekem a respublika! Pápaszemes professzor elnök, aki talán
4538 Godsu| A rengetek telefirkált papiros bűze az. Mindegy. Mi közöm
4539 Petel| meg? szétszedheti, mint a papirost. Vagy tán egy falat kiszit
4540 Petel| életre, ami kell... Csak a papok jártak ki s be untalanul...~
4541 Godsu| késsel vágta a kenyeret és a paprikát. Rá nézve a táplálkozás
4542 Godsu| Haj, haj! Aztán felutazás, parádé amerre a szemed lát! Az
4543 Brody| kijön. Ha egy...~Hebegett, a paralellát nem tudta. Valami hármas
4544 Brody| Kaál Samu felugrott:~- Parancs!~Bort kellett felhozni a
4545 Petel| ami pedig vétek az Isten parancsolata ellen.~A jó Isten ellen...
4546 Brody| is lesz - jegyezte meg a parasztasszony, és hol sírásra, hol nevetésre
4547 Brody| egy szürke, úgynevezett parasztcsirkével, aki árván, egymagában oda
4548 Brody| katonaruháját, a régit, a parasztit hozták elő a magazinból.
4549 Brody| már otthon is ő írta a parasztlányoknak a leveleit, neki is, amióta
4550 Brody| urak, úgy kihasználjuk a parasztnép őserejét.~A leány nem értette,
4551 Brody| meg be volt parfümözve a parasztok ellen. A zsellércsalád ösztönszerűleg
4552 Petel| ellökte a ravasz képű vén parasztot, s eltakarta a szemét. A
4553 Brody| Keskeny fanyoszolyán egy öreg parasztpár alszik: Császár Kiss Mihály
4554 Petel| PARASZTSZÉGYEN~- Eszter! Eszter, hallod-e?~
4555 Godsu| befordult a temető kapuján egy parasztszekér, rajta egy pléhes, vaspántos
4556 Brody| Furcsa nők mind kalapban, parazollal állottak őrt a sarkon, kilestek
4557 Godsu| és némán bámulta ő is a parazsat.~Mély csend volt a szobában
4558 Brody| mósusz, a nő meg be volt parfümözve a parasztok ellen. A zsellércsalád
4559 Godsu| kis örömökkel. Egy szép paripa, egy elfogott róka, egy
4560 Godsu| rengeteg mágnás! Azok a paripák! Szegény apám beszélte,
4561 Godsu| betölti a szobát. Mit adnának Párizsban egy ilyen hangért?~Kioldotta
4562 Petel| szárnyát, s felugrott a párkányára.~A leány rémülten rohant
4563 Brody| magasra és nem a földre, párnára ültetik. Aztán szörnyen
4564 Petel| vigye, aki méltóbb rá.~- Párod sincs a világon, Eszter!~-
4565 Petel| magát. A kövér, forró leves párolog a tányérban. A néni alig
4566 Brody| és nem volt hideg már, a part fölött a fazekasok kint
4567 Petel| fölvilágítsam a vidéki népet, a párt megbízásából. Bizalmas körben
4568 Godsu| fészekben egy becsületes partit összehozni. Az embert megöli
4569 Brody| határozottsággal az Erzsébet pártjára állott. Egy sárga képű szobalány
4570 Petel| az udvar végéből, a víz partjáról zavart zaj hallatszott...
4571 Godsu| robotot, és a szegénység pártját fogta. Vajon él-e még szegény?
4572 Brody| fegyverét, nekifutott a partnak...~Kaál Samut vitték a miskolci
4573 Brody| olyan volt, mint otthon a patak, hogyha megárad, amikor
4574 Petel| tudós csizmadia, névleg Pataki, ki minden lében kanálkodik,
4575 Brody| lány hintőporért megy a patikába. A kapu becsapódott Erzsébet
4576 Godsu| vörös!~- Glace en forme, patisseries, fruits, bisquits; L. Reederer,
4577 Petel| cseppenhetett a víz, mert oly élesen pattant, mintha apró sikoltozásból
4578 Petel| A fiákeros is mérgesen pattintott az ostorával, amint ott
4579 Brody| szinte előkelő arcához, patyolat színéhez föl-fölemelgette
4580 Godsu| kezére ütött. Mondd meg Paulnak, hogy meg vagyok vele elégedve,
4581 Godsu| három óra tájban bement a „Pávához”!~- Majom! Miért nem szóltál
4582 Godsu| egyedül ült és ivott a „Pávánál”, s hogy összeszidta őt,
4583 Petel| bogárkát is eltettük a zöld pázsit alá; kék szemére, csepp
4584 Godsu| lépésekkel mérte végig a pázsitos udvar kavicsos útjait. Őt
4585 Petel| Márton bácsi házából. Valami peckes őrmester csalta el. Sohase
4586 Brody| De megint csak kiderült, peckesen szalutált, elvezették.~Katonáéknál
4587 Petel| magának; elfújhatja, mint a pehelyt. Vagy tán egy harapás írós
4588 Godsu| megszelídített ártalmatlan példány jelentkezik. Annak az állandóan
4589 Godsu| óriás embercsoportnak egyik példánya volt ő, amelynek kaotikus
4590 Petel| Mivel?~- Az állammal például?~- Mi az? A népakarat az
4591 Petel| ember! A szép nagy fiát: a pelyhedző ajakú Istvánt elcsalta Bardócz,
4592 Brody| ő tépett neki rongyot a pendeléből.~Az elesett mesterlegény
4593 Petel| amit szeretünk...~- és pengette hozzá a gitárját... A gyerekek
4594 Brody| már nem szoptatunk húsz pengőn alól. Olyan helyet adok
4595 Brody| őrizze az ügyfeleit, a ház-, pénz- és tőzsdeügynököket, nehogy
4596 Petel| házára, s keserves sírással, pénzbeli segítséggel, hogy szertelen
4597 Brody| magyar nadrágos cipészt pénzért fogadták az utolsó pillanatban. „
4598 Brody| mondunk egy szót. Az urak a pénzükkel, mi...~„A testünkkel” szót
4599 Brody| legény pedig elfordult, egy percre, fölnézett a fülkébe, hogy
4600 Petel| haszontalanságot: valami kis tojásos perecet, vagy egy piciny kaviárt,
4601 Godsu| fején, ingén végig hogy peregnek le a könnycseppek. Az öreg
4602 Petel| szólt közbe:~- Mert maga perelne az Istennel is.~- Még a
4603 Brody| mindenféle szövetekbe, kalmukba, perkálba, kartonba pólyált valami.
4604 Brody| nincs mán neked anyád. Azt a Pestet, ahol van, verje meg az
4605 Brody| majd úgy értvén, hogy a pestiek mondottak valamit, de a
4606 Brody| elaludt, és föl se ébredt Pestig. A vasútról befelé, a komfortábli
4607 Petel| keszkenyődet vedd elé. Menjünk, pestises ez a hely. A keszkenyődet
4608 Petel| PETELEI ISTVÁN~(1852-1910)~~~
4609 Godsu| és hol reám, hol Kelemen Péterre nézett, aztán a kulcsárhoz
4610 Godsu| jelentette, hogy Kelemen Pétert kurtavasra verette s hogy
4611 Godsu| tapioca aux oeufs! Következik: Petit bouchées à la Reine! Jó?~-
4612 Brody| mégpedig két okból. Hogy petróleummal leöntsön fent mindenkit,
4613 Petel| tojásos perecet, vagy egy piciny kaviárt, olajbogyót, vagy
4614 Brody| gyermekgyilkos, mind azok vagytok. - Pihegett, pihent, majd újult erővel
4615 Godsu| dobbanását hallottam és pihennem kellett.~Egy csendesen bandukoló
4616 Brody| különféle lakók más és másképpen pihentek, doromboltak, rúgtak, horkoltak,
4617 Brody| mondani, de semmit, ami pikáns. A gorombaságoknak is elnevette
4618 Brody| mellére szorította, behunyt pillái alól kiszikrázott és világított
4619 Brody| szemével, de becsukta a pilláit, amelyen a boldogság könnyei
4620 Godsu| zokogó sírására, mintha egy pillanat alatt kivált volna belőlem,
4621 Brody| Bort kellett felhozni a pincéből. Meggyújtotta a lámpát,
4622 Brody| mi történt. De a szenes pinceboltja már csukva volt. Nem mert
4623 Godsu| körülnézett s aztán odakiáltott a pincérnek:~- Kártyát!~- Nem játszom
4624 Godsu| Rágyújtok addig is. Van-e heverő pipád?~- Az istenért, rá ne gyújts!
4625 Godsu| öreg mutatóujjával lenyomta pipájában a hamut, egy percig gondolkozni
4626 Petel| nagy füstfelhőt fújt felé a pipájából.~- Én vagyok: Dagobert -
4627 Petel| folyt, ahol a délelőtti pipálást szokta végezni Márton bácsi.
4628 Brody| se inni, se aludni, se pipálni...~Az öreg iszonyú elkeseredésre
4629 Petel| fickóra. Mily nagy lett! A pipát kiejtette a kezéből, s kivörösödött
4630 Petel| felett tölgyfa oszlopos pipázóhely van, melynek oldalait hajnalkával
4631 Godsu| sírt, ami a beteg madarak pipelésére emlékeztet. Mikor ezeket
4632 Brody| Üthették a nyomát, a mérges pipiske már kint volt a Dunánál,
4633 Godsu| bokrokkal, gazzal, csak itt-ott piroslik ki egy-egy romlásnak indult
4634 Godsu| csinált azzal a szegény, vézna Piryvel. A szó szoros értelmében
4635 Petel| ott, igaz, futottak), de a piski hídnál, Segesvárt, a vízaknai
4636 Petel| Az Eszter kis pitvarában pislákol a lámpa, s az öreg ember
4637 Godsu| alak lehetett. Pufók és pislogó! Mosolygós a szájaszéle
4638 Brody| az úttalan utak nyirkos piszkába.~Amint szédülten botorkált
4639 Petel| a cserepes padkájára, s piszkálta a tüzet. Valami, úgy lehet,
4640 Petel| előregörbedve, ügyelve a piszkos, kis falusi udvart.~- Eszter!
4641 Godsu| barnulásnak induló káka és piszkosbarna sástarlók által.~Szomorú
4642 Godsu| nappal csak elmúlik! Hol piszmogással a fák körül; hol gödörmunkával,
4643 Godsu| a szegénység bélyege, a piszok és penész rajta volt a falakon
4644 Petel| Márton; nem jó komédiázni a pisztollyal, még elsülhet; az Isten
4645 Brody| kardjához kapott. Az orvos egy pisztolyt vont ki a zsebéből.~- Tessék
4646 Brody| Összeszorította a vékony pittyét, felhúzta a ritkás, sárga
4647 Petel| sötétben.~Az Eszter kis pitvarában pislákol a lámpa, s az öreg
4648 Petel| tekintetű káplán - került a plébániára; aki mindennapos volt nálunk.
4649 Petel| eszterhajról tán valami pléhdarabra cseppenhetett a víz, mert
4650 Godsu| parasztszekér, rajta egy pléhes, vaspántos koporsó, a kórházban
4651 Petel| bácsit a virágos tornácra, és pöfékelt valameddig, mikor nyughatatlanul
4652 Brody| egy bírót, aki igazságos pörében ítélt. A pört megnyerték,
4653 Brody| igazságos pörében ítélt. A pört megnyerték, és a kliens
4654 Brody| többé józan. Úgy rájött a poézis, mintha tizenhat éven keresztül
4655 Brody| rendetlen étkezéstől és a korai poézistől, a hangjuk rekedt volt a
4656 Godsu| mindjárt azt a kifestett pofádat!~A feleségem lekomiszozta
4657 Petel| egyenlőségért... testvériségért...~A pofája kifeszülve a nagy falatoktól,
4658 Godsu| köpött, megígértem neki, hogy pofonvágom. Alighogy ezt kimondtam,
4659 Godsu| fejembe szállt és én elkezdtem pofozni és ütni és verni a bikacsökkel
4660 Brody| de nem sírt. Alapjában pogány nagy természet, és a kis
4661 Godsu| és szó nélkül letették a poharakat.~Négy óra felé járt az idő
4662 Brody| asztalhoz. Bort öntött a poharakba, s az egyiket a szolgának
4663 Petel| aranyszínű bort a gyűszűnyi poharakból csak csínján szopogatja
4664 Godsu| a két ujja közé vette a poharat és hosszan nézte, szagolgatta.~-
4665 Godsu| hatalmasan esett a hó. Vidám poharazás között folyt a játék. A
4666 Petel| ott egy szem port, vagy pók hálót akármelyik szegeletben,
4667 Petel| Hát cicázzék a tüzes pokolban, ahova való, de ne itt,
4668 Petel| az Istennel is.~- Még a pokollal is érted, Eszti. S kiperellek
4669 Godsu| feküdt a vaságyon és a nyári pokróccal állig be volt takarva. A
4670 Brody| szivar! Sajnálta, eltette a polcra.~Megimádkoztatták, kivitték.~
4671 Petel| mert Mayer belekapott a polgár torkába, s bizonyosan megharapta
4672 Brody| pedig ugyan muzsikáltak; két polgári zenész, harmonikás az egyik,
4673 Petel| Ez volt az egész üzleti politikája.~Szép egyformaságban éltek
4674 Godsu| föl a léghajót. Velem ne politizáljon még a kínai császár sem;
4675 Brody| Fent a hegyen, Fedémesen, polyák ulánusok éppen akkor cselekedték
4676 Brody| kalmukba, perkálba, kartonba pólyált valami. Azonban a reggeli
4677 Godsu| szemrehányásokat.~Minek a pompa, minek a gazdagság, ha egyedül
4678 Godsu| föltétlen hiánya minden pompának, gazdagságnak, afféle szelíd,
4679 Brody| az egyik, mi falunkbeli, Pónoz Péter, a félkezű! - mondá
4680 Brody| vállán, hogy nem bánja. Pónozt se, mást se. Az egész világot
4681 Godsu| csak mint parányi, kicsi pont mozgott előre, s egy vékony,
4682 Brody| fogja haló porodat.~A „haló por” meghatotta a leányt, s
4683 Petel| vezetve a templomba, akár pórban, akár fagybán azon egy rozoga
4684 Brody| gyereked meg áldani fogja haló porodat.~A „haló por” meghatotta
4685 Petel| No! keress ott egy szem port, vagy pók hálót akármelyik
4686 Petel| kollégája nem vetődött a portájára. Akkor megelevenedett a
4687 Petel| rosszabb, mint akárki! A portám sem gazosabb, mint akárkié,
4688 Godsu| Akkor hát gyerünk aludni! A postamester veszekszik, ha veszít, röhög,
4689 Brody| állomások, csendőrök állnak posztot: „szép szál legények, ezek
4690 Petel| bárha nem illett nagy, csúf potrohán.~Így éldegélve, a bácsi (
4691 Godsu| nagy macskák, közeledtem a prédámhoz.~Ahol nagyon sűrű volt a
4692 Godsu| ember volt; alig fért bele prémes kabátjába. Arca piros volt
4693 Brody| asszonytestvérével minden premieren megjelent. A kis Elzát -
4694 Godsu| dekrétumot, mely a megyei privilégiumokat biztosítja. Ezzel a kezdettel
4695 Godsu| Lópróba, ruhapróba, lovaglási próba; kis ebéd, nagy ebéd, köszöntők,
4696 Godsu| nap volt akkor is, mikor a próbákat tartották és mikor megismerkedett
4697 Petel| akárkié... mi? Nem jó azt próbálgatni!... No, ízlelje meg az italt,
4698 Godsu| volt érteni egy szavát is.~Próbáltam megnyugtatni.~- De hát mi
4699 Godsu| a respublika! Pápaszemes professzor elnök, aki talán zongoramester
4700 Brody| Hiába vesződött vele a profosz, a hadbíró; bohókás tekintetet
4701 Brody| markával a nyúlszemeit. A vén profosznak majd kiesett a könyű a szeméből.~
4702 Brody| levettette a lánnyal a pruszlikot. Erzsébet nem szégyenkezett,
4703 Petel| sok kocsi; a fáklyák; a püspök beszéde; a dalárda éneke;
4704 Godsu| bikák szoktak. Legföljebb a puffanásokat lehetett hallani, de azokat
4705 Godsu| közelebb húzta az alacsony kis puffot és olvasta:~- Huitres d’
4706 Godsu| nevetséges alak lehetett. Pufók és pislogó! Mosolygós a
4707 Godsu| mint a kutyát! Én is... pukk...~A heves zokogás elnyomta
4708 Brody| ijedjen, amikor a légszesz pukkan.~Mikor a luszter égett,
4709 Brody| Mégis elővigyázatból előbb pukkantott a szájával, hogy meg ne
4710 Brody| kéri a segédeket, leveszi a pultról. A fiam, ahová magának jönni
4711 Petel| szép sorban lépegettek, a pulykák kotyogva a szín alá, és
4712 Godsu| viruló arcszíne, rendes pulzusa még az izgatottságot is
4713 Godsu| Kelemen mondott, megfogta a pulzusát és órával a kezében, figyelt.~
4714 Godsu| hogy üljön le és megnézte a pupilláit, a nyelvét is, megvizsgálta
4715 Brody| felelősségemre.~Még csak a pupilláját nézte meg.~- A többit hagyhatjuk! -
4716 Godsu| Aztán pukkadt... mint a puskalövés! A hasa... a hasa...~Az
4717 Godsu| ülök föl, hanem földobom a puskámat meg ezt a nehány madarat
4718 Godsu| Ez lesz mindenki sorsa. A pusztai homokot elhordja a szél;
4719 Godsu| a szél; valamikor el fog pusztulni az egész világ. Furcsa volna,
4720 Petel| rágondol, mennyi kedvese pusztult el körülötte. Csak ketten
4721 Godsu| mosolygott:~- Azt mondják, pusztulunk, veszünk! Vajon igaz volna-e
4722 Petel| Megállította őket ily szóval:~- Quomodo valet amice?~Azok pedig
4723 Godsu| időnként iszonyú erőlködéssel rá-rávágott a sárga gebére, amely olyankor
4724 Godsu| kabátját, behívta a hajdút, az ráadta, megkefélte és kinyitotta
4725 Godsu| bírtam tovább!~- És a többi rab hogy viselkedett a lármára,
4726 Godsu| neki, hogy ilyen bitang rabbal nem is áll szóba! Én a lármára
4727 Petel| keresd meg. Menekedünk. A rabbi elejébe megyünk, aztán az
4728 Petel| hogy szertelen kéréssel, rábeszéléssel arra kényszerítette Mayert,
4729 Godsu| hatalmas diófa árnyékában rabruhát mostak, abbahagyták halk
4730 Brody| pap nem is volt kint.~Puha rabságában a dajka félelem nélkül,
4731 Petel| bivalykereskedő, a zsíros kabátú vén rác. Hol vannak mind? És hol
4732 Petel| reáismert, nehány nagy ugrással rácsapott:~- Éppen kend jár az eszemben,
4733 Petel| lájbiját, Márton, melyre rácsepeg a zsír.~- Ne sajnálja tőle,
4734 Petel| járva, mint egy álomlátó - ráesett Katica a kis zsidó házára,
4735 Petel| megütött.~A sötétből valaki ráfelelt:~- Csak házsártoskodjék...
4736 Petel| amiket a fogások között rág az ember, hogy ne unja el
4737 Godsu| zajtalan lépésekkel, mint a ragadozó nagy macskák, közeledtem
4738 Petel| Sándor a bakterre, s torkon ragadta:~- Kend beszéljen...~- Én?
4739 Godsu| és én abban a pillanatban ragadtam meg, mikor a nyúlra emelte
4740 Godsu| de rivière?~- El vagyok ragadtatva!~- Filet de boeuf à la jardinière?~-
4741 Petel| mindjárt sírva fakad, ha rágondol, mennyi kedvese pusztult
4742 Godsu| kiköszörülte, azóta már ragyog a helye! Hogy ezután mi
4743 Brody| Aranyrojtos ruhájában, mellén a ragyogó rendjellel ‑ kisisten! Kaál
4744 Godsu| Meddig?~- Ki tudja!~- Rágyújtok addig is. Van-e heverő pipád?~-
4745 Godsu| a sír tövébe, néha majd ráhágok, mégsem ugrik ki. Teszi
4746 Brody| hitte, hogy az úr ittas, ráhagyta, amit beszélt, de nemigen
4747 Brody| háza felé.~A muzsikusok ráhúzták. A báró énekelte hozzá a
4748 Brody| selyempapiros csomagot. Az volt ráírva: „Elzáé, férjhez menése
4749 Petel| mert csakugyan dühösen rájárt a kis zsidóra. A Baranyai-major
4750 Godsu| gyújts! A gróf úr megérzi rajtad a dohányszagot, aztán kikerget.
4751 Godsu| őszkor egy vasárnap estefelé rajtaértem a falunkbeli borbélyt, azt
4752 Godsu| indulatos ember volt és mert rajtakapta Piry Gergelyt, a falujabeli
4753 Brody| boldog lesz~A dajka, akit rajtakaptak, hogy a gazdájával bizalmaskodott,
4754 Brody| királyt! Ha egy gazember urat rajtakapunk, az fizet a gazember uraknak,
4755 Petel| amilyennek a veszettet rajzolják.~Azután a kisleánykája,
4756 Brody| gyorsánál egyszerre csak rakni kezdte a lábát, a végén
4757 Godsu| Pali elkezdte fütyülni a Rákóczi-indulót, Csekmez Dani meg verte
4758 Godsu| mellett feküsznek mitegy raktározva, egész undorában, borzasztóságában
4759 Brody| beléptek, a kis Jakabra csaknem ráléptek: ott feküdt közel a küszöbhöz,
4760 Godsu| büntetéséhez semmi közöm! Rámadták, mint valami idegen ruhát.
4761 Godsu| olvas. A lapok minduntalan rámásznak, tudod, hát elolvassa valamennyit.
4762 Godsu| kétségbeesett merev szemeit, amint rámszögezte, és már csak vékony, sipogó
4763 Godsu| fenevadakat. És valamennyi rámvicsorgatta a fogát.~Mindennap és minden
4764 Godsu| látszott néha-néha egy pár ránc, de ezt elfelejtette az
4765 Brody| Cicerót másolta.~Erzsébet rándított egyet a vállán, hogy nem
4766 Petel| felpattant, hogy figura volt ránézni.~Ha a pap (szép leereszkedés
4767 Godsu| ismeretlen lények előtte. A rang és pénz hatalmának a hírét
4768 Petel| jókedvűen.~A leány haragosan rántotta ki a kezét. Marci felrántotta
4769 Brody| tavalyelőtti aratásból ismert - ráordított:~- Te aztán hallgass!~A
4770 Petel| ablakpárkányon, amikre a legyek ráragadnak. Efféléket mindenütt: a
4771 Petel| volt elégedve magával, hogy ráriaszthatott Cicára...~A magyar nadrágját
4772 Brody| szólt az éjszakai kocsis, ráröhögött a lányra, és elhajtott.
4773 Godsu| aztán mind a két könyökével rátámaszkodott; állát a tenyerére illesztette
4774 Brody| fekete, girhes fiú egyszerre rátapad, mint valami éhes és mohó
4775 Brody| magát, és a felső szoknyáját ráterítette a fejére. Egy kissé esett.~
4776 Godsu| ULTIMA RATIO~Meleg, sugaras októberi
4777 Petel| következő percben a sötétben ráugrott Sándor a bakterre, s torkon
4778 Brody| ravaszok szokták, mielőtt ravaszkodni kezdenének. A hangja ellágyult:~-
4779 Brody| arcát, mint ahogy együgyű ravaszok szokták, mielőtt ravaszkodni
4780 Petel| Gyorsan gyúrja a bácsi, ravaszul nézve a nénit, amint könnyezik
4781 Petel| pap gyertyát hozott ki, s rávilágított a kisasszonyra.~Egészen
4782 Petel| vessz meg, Sándor fiam! ne rázd a galléromat, mert nem az
4783 Brody| ki fia, ki az istene; úgy rázta a hideg...~Hajnal volt;
4784 Petel| még be a házba, Eszter! Reád is gondoltam, Eszter! Egy
4785 Petel| alak. A legény éles szeme reáismert, nehány nagy ugrással rácsapott:~-
4786 Brody| meg egy pár új női cipő. Reátette valami frajla.~Körülötte
4787 Petel| gyenge faág, amit a szél rebegtet. Cica ijedten nézett reá.~-
4788 Godsu| patisseries, fruits, bisquits; L. Reederer, liqueurs, café! Készen
4789 Godsu| zöldjük csak együttesen, mint reflektáló szín hat, ellensúlyozva
4790 Godsu| megvizsgálta a térdeinek reflex-mozgásait, megtapogatta a kar- és
4791 Brody| Viszontlátja a kovácsot~Reggelfelé járt, aludt az egész ház.
4792 Brody| pólyált valami. Azonban a reggeli hó bevilágítván a szobába:
4793 Brody| végzett a mosogatással, a reggelihez készítette a csészéket és
4794 Petel| írásaimat megmutatni...~A reggelit néhány pohár itallal öntötte
4795 Petel| képzelte.~- De tán nem is reggeliztél, édes fiam? - És elfutott
4796 Brody| Gondolta, itt meghál, bevárja a reggelt. De minek lesz a reggel!~-
4797 Brody| nevezetes nappali lakó, reggeltől estig alvók, valami masiniszták.~-
4798 Petel| akar lenni. Kadét a császár regimentjében. Akarja, hogy bemenjen a
4799 Brody| Elvették szép katonaruháját, a régit, a parasztit hozták elő
4800 Petel| kend?~- Üvöltök, mert az a regula... mikor valaki az ablakon
4801 Godsu| Következik: Petit bouchées à la Reine! Jó?~- Kitűnő! - mondta
4802 Brody| sietett, a szoknyája alá rejtve hozta, amit hozott. Körülnézett.
4803 Petel| egy szót se szólt, mert remegett. Ő ezt egészen másképpen
4804 Brody| fölállott, hozzálépett, és remegő hangon, de népiesen szólt:~-
4805 Brody| szitkozódva ugyan, de már remegve hazatántorgott.~Ajtaja előtt
4806 Godsu| meg ezt az összeállítást! Remek!~Géza közelebb húzta az
4807 Godsu| komorna belépett és egy remekmívű ezüsttálcán behozta a holnapi
4808 Petel| kérdi tőlem: miért jöttem? Remélem, a meghívó az ön hírével
4809 Petel| kétségbeessék. Pedig ő tele van a reménységgel. Hallja: ő a tavaszon kadét
4810 Petel| pap menjen be hozzá, és rémítse el, oh, a szegény gyermeket...
4811 Brody| de a kapu alatt már úgy rémlett neki, hogy faluja rossz
4812 Godsu| a szemét, rám nézett és rémületet és könyörgő alázatosságot
4813 Godsu| kemény törvény és a hideg rend uralkodik.~Érzem, nekem
4814 Godsu| megadta reá az engedelmet; rendelkezésére állok.~- De azért nem kell
4815 Petel| unokámat az Isten másnak rendelte mégis...~- Beszélt kend
4816 Godsu| tisztában van azzal, hogy földi rendeltetését híven teljesítette, s most
4817 Brody| egész napra. Végezni akart, rendet akart csinálni, már le is
4818 Brody| erőnek erejével négyest akart rendezni, ordított is:~- Kisasszonyok,
4819 Petel| Mayernek, hogy adja el, és rendezze be a műhelyét az árával.
4820 Brody| ruhájában, mellén a ragyogó rendjellel ‑ kisisten! Kaál Samu nem
4821 Godsu| hogy alkohol nincsen benne. Rendkívüli izomereje, egészségtől viruló
4822 Brody| a színházban van. Valami rendnek kellene lenni a világban,
4823 Brody| asztalhoz.~Meghallgatja a rendõr életbölcsességét~A közrendőr
4824 Brody| huszadmagával lakik egy rendőrnénél, aki cselédeknek ád kosztot
4825 Brody| hebegett: - Rendőr, ez a rendőrség, ezt tűrik!~Üthették a nyomát,
4826 Brody| marad a könyveddel együtt; a rendőrségnél holnap átveheted.~- De éjszakának
4827 Brody| Jakabhoz!~- Talán jobb lesz a rendőrségre menni, ott fölveszik az
4828 Brody| erővel folytatá:~- Hívjanak rendőrt, vigyék el, egy pillanatig
4829 Brody| Erzsike, én viszem magát egy rendőrtiszthez, annak mondunk egy szót.
4830 Brody| mégy, rózsám?~- Nem félsz a rendőrtől?~- Van-e már cédulád?~-
4831 Brody| szál szoknyában, amikor rendszerint tízet szokott viselni. Úgy
4832 Godsu| amerre a szemed lát! Az a rengeteg mágnás! Azok a paripák!
4833 Godsu| igazság rothadna bennük. A rengetek telefirkált papiros bűze
4834 Godsu| elkezdett kacagni, hogy szinte rengett belé a kocsma.~- Micsoda
4835 Brody| inkább valami különös módon repdesett, örvendezett.~Mintha főzne,
4836 Brody| vörös, a fagytól véreres, repedezett kezeit. Mindjárt, mindjárt
4837 Brody| egy csecsszopó vidám és repeső lelke. A leány álmában magához
4838 Godsu| magasan járó, csörgő kacsák repülése okoz; a beláthatlan magasságban
4839 Godsu| szépen kitartottak, lomhábban repültek, s csak akkor jutott eszembe
4840 Godsu| vagyunk”! Kell is nekem a respublika! Pápaszemes professzor elnök,
4841 Brody| volna az erkölcsös, sőt részben dicsőséges eredet, de nem
4842 Brody| szívem!~A búcsúzkodás többi része éneklő jajgatásba fúlt,
4843 Brody| minden falat legkülönb részét ezek a mamalikok szedték
4844 Brody| amint a szoba közepén áll és reszket:~- Maga az, Örzsi? Megszökött?~-
4845 Godsu| sem a tikkasztó melegnek reszketeg hullámai. Minden való, igaz
4846 Godsu| beestek, csontos száraz kezei reszkettek, térdei minduntalan megcsuklottak,
4847 Brody| kisasszony szeretett volna némely részleteket megtudni az életről, főképp
4848 Godsu| út van benne, amely két részre osztja az egészet. A sírok
4849 Petel| szőlő: egy kis mézzel főzött retek, üvegfedél alatt, mandulával
4850 Petel| szájíz végett; és hónapos retkek, amiket a fogások között
4851 Godsu| dohányszagot, aztán kikerget. Rettentőn finnyás orra van ám őméltóságának.
4852 Godsu| érdemes élni! Én a menü révén már régen kibékültem az
4853 Petel| Hosszú, testhez szoruló reverendájában oly kimért, gyászos volt,
4854 Godsu| ha nem beszélt. Mélyen rezgő hangja volt, amely teljességével,
4855 Godsu| Feri?~- Nekem vörös kell! Rézvörös! - felelt Bazsó és elkezdte
4856 Brody| kivenni, mit sirat, mért rí oly keservesen. Le akart
4857 Godsu| hantjaikkal, éppenséggel nem ridegek. Azok a glédába állított
4858 Petel| emberek az utca végén be is riglizik a kaput, nehogy bekiáltsa,
4859 Brody| szót, beszéltek, szavaltak, rikácsoltak:~- Én hozzávágtam egyszer
4860 Brody| a matyógyereket. S hogy rimánkodott az:~- Tudom, hogy nem tetszik
4861 Godsu| sűrűbben, némely helyen ritkábban, amint az öreg csősz szeszélye
4862 Petel| eszemben, vén tolvaj! - rivall rá.~Az öreges ember ijedezve
4863 Godsu| cigarettején.~- Truites de rivière?~- El vagyok ragadtatva!~-
4864 Godsu| szeret engem!~E percben robogott el a temető mellett villámgyorsasággal
4865 Godsu| hallottam a hírét. Eltörülte a robotot, és a szegénység pártját
4866 Godsu| postamester veszekszik, ha veszít, röhög, ha nyer; utálom. Az árendás
4867 Godsu| semmibe: Éljen a haza! Hogy röhögnének azok a fölséges csillagok!
4868 Petel| kacagást.~Mit jelent ez?~Katica röhögött hisztérikus rohamában.~Aztán
4869 Godsu| hogy a cárt a levegőbe röpítették?~- A cárt? Már hogyne tudnám,
4870 Godsu| minden császárja a levegőbe röpülne!~- Ezer szerencséd, Dani,
4871 Godsu| fogházőrök körülfogták és egy rövid, de heves tusa után, mialatt
4872 Petel| Katica röhögött hisztérikus rohamában.~Aztán ezt hallottuk, édesgető
4873 Godsu| csepegő esernyők alatt rohannak.~Esős, hideg, bús őszi nap!
4874 Brody| sietni kellett. Rémülten rohanni az ismeretlen idegen emberkéhez;
4875 Godsu| hazafiúi kötelességüket róják le a magyar kultúra iránt.
4876 Petel| le a bácsi azóta; arany rojtos nyakravalót s zsinóros,
4877 Godsu| szép paripa, egy elfogott róka, egy kedves ruha, egy kellemes
4878 Godsu| napoktól, amikor nem lehet rókát hajtani.~Dehát tulajdonképpen
4879 Petel| még leánykorában... és egy rókatorkú bekecs, amit a királyné
4880 Godsu| mindnyájan fényes, feszes rokokóban. Hideg, ködös, bús őszi
4881 Godsu| a szerencsétlent? Talán rokona volt?~- Nem! Dehogy! - nyögte
4882 Brody| vagyok, aki a maga apját vagy rokonát, ha bűntényt követ el, vagy
4883 Brody| sírsz, te is csak a kis Rókusba kerülsz.~- Éhes vagy? Cukor
4884 Petel| s egyebet is beszélnek rólad, hogy esténként ki kerülgeti
4885 Godsu| itt-ott piroslik ki egy-egy romlásnak indult márványkereszt. Magas
4886 Godsu| simán, zajtalanul, mint a rónák folyói.~Tíz perc múlva a
4887 Petel| karosszék, melynek a környéke ronda, minthogy ott szívja a bácsi
4888 Godsu| agyagkorsó, letakarva nedves ronggyal, a sarokban egy kopott cirokseprő -
4889 Brody| bevilágítván a szobába: a színes rongyokból két kis kék szem mosolyog
4890 Brody| ellenséges modorral és rosszakaratú kíváncsisággal tekintve
4891 Brody| lámpása közeledik hozzá.~A rosszaság jön felé, jön, jön, elnyeli,
4892 Brody| házban mindenkivel jóban vagy rosszban volt -, és elolvastatni
4893 Godsu| mintha az eltemetett igazság rothadna bennük. A rengetek telefirkált
4894 Brody| megszáradt is - az a két szál rozmarin... Ott volt, az volt...~
4895 Petel| pórban, akár fagybán azon egy rozoga kocsiban, három aszalt szem
4896 Brody| ragyogtak, mint csákóján a rózsa.~Szinte tetszett az ezredesnek,
4897 Godsu| Kelemen Péter a virágzó rózsákkal teli nyájas fegyházudvarban
4898 Brody| amelyen két kis fekete rózsát nyilasztott ki az anyaság.
4899 Godsu| kétes; de az idő ezt a kis rozsdát már régen kiköszörülte,
4900 Petel| szemeit?... A fekete szemű Rózsika, aki a néni ölébe ülve,
4901 Petel| kiáltva:~- Menjünk innen, Rüfke. Vedd a keszkenyődet, te
4902 Brody| a lépcsőn lefelé futó, rühes macska szeméből árad az
4903 Godsu| egészségére, aki meg fogja rugdalni a csillagokat!~- Nem telik
4904 Brody| gyermeke apjához, hogy rúgja és csikarja.~De vékony,
4905 Petel| legény felugrott, mintha rugó dobta volna föl.~- Vigyázz
4906 Brody| megelégedet azzal, hogy rúgott egyet a kapun, részint dühből,
4907 Brody| másképpen pihentek, doromboltak, rúgtak, horkoltak, ijedeztek. És
4908 Godsu| elfogott róka, egy kedves ruha, egy kellemes férfi vagy
4909 Brody| elé vitték. A tiszta új ruhája, csizmája, orcája, nagy,
4910 Brody| mindenható tiszt. Aranyrojtos ruhájában, mellén a ragyogó rendjellel ‑
4911 Godsu| készülődés a székhelyen! Lópróba, ruhapróba, lovaglási próba; kis ebéd,
4912 Brody| iszkoltak, a leányok meg ruhástul bebújtak az ágyba.~A gazda,
4913 Petel| imádkozott velük, énekelt velük, ruházta őket, s egy nap eljött Ágoston
4914 Brody| A legénység - nagyrészt rusznyákok, de negyedrészt hazabeliek
4915 Godsu| éreztették velem a halál rútságát. Itt a sírok szerteszéjjel,
4916 Petel| jött hozzánk, barátom?~- Ez sajátságos! A felvilágosítással önök
4917 Brody| türelmetlenkedett, sírt, a maga nagy sajnálatában keservesen panaszkodott:~-
4918 Petel| melyre rácsepeg a zsír.~- Ne sajnálja tőle, Cica! szegénytől.~
4919 Brody| fele, ej, jó kis szivar! Sajnálta, eltette a polcra.~Megimádkoztatták,
4920 Brody| Hozhattak volna egy kis sajtot Budapestről. Budapest csak
4921 Petel| néni pácolt korianderrel, salétrommal és egy parányi fokhagymával.~
4922 Brody| napon tisztát hozott Kaál Samunak a szülője. Tisztát is, egy
4923 Petel| felséges Isten éppen Bokos Sándornak, hanem annak, aki leszakítja.
4924 Petel| a víz innenső martjára sántikálva.~- Na, mi kell oda túl?~-
4925 Godsu| tartalma. Legföljebb testi sanyargatás az egész. Meggyaláztam egy
4926 Brody| hogy mi lesz, aztán halálra sápadtan és oly szomorúan, hogy az
4927 Petel| ember felcsapta a zsidódos sapkáját, s vadul nekiment a bereknek,
4928 Godsu| mikor velünk volt, két hétig sápogott a felesége!~- Akkor hát
4929 Brody| vasárnap van, megint csak sárgarépaleves lesz az egész napra. Végezni
4930 Godsu| játszó lett az árnyék. A sárguló nád, sás, káka mintegy aranyos
4931 Brody| valamennyi megszólította:~- Hopp, Sári, hó!~- Merre mégy, rózsám?~-
4932 Godsu| föld valamely elhagyott sarkában élte át a fejlődés fokozatait.~
4933 Petel| kívül, a virágot a kapu sarkához hajítva, kilépett.~A legény
4934 Godsu| vagyok?~Hüke megfordult a sarkán, az ablakhoz ment, ott nézegette
4935 Godsu| egész bútorzat. A hasas sárkemence padkáján volt egy nagy agyagkorsó,
4936 Godsu| aki a kocsiban elöl a kis saroglyában ült olyanformán, hogy a
4937 Godsu| óta. A kocsmáros az egyik sarokasztal mellett szundikált, s időnkint
4938 Brody| kvártélyos asszony csak a sarokból kiabálhatott. Kövérsége
4939 Petel| kisasszony kiszállott a sáros útra; a papot beszorította
4940 Godsu| csillámlottak ki a barna sártömegek közül.~Egy fűszál, egy nád
4941 Godsu| az árnyék. A sárguló nád, sás, káka mintegy aranyos visszfényt
4942 Brody| hozzátörődtek ezekhez a sáskákhoz.~Nem volt mit tenni. Panaszt
4943 Godsu| körmét, azt hinné az ember, sasköröm. Ki is nevettem érte, de
4944 Godsu| festett fából volna és szép sasorra vékonyabb lett és színtelen,
4945 Petel| mederben, el-elnyelve a sasorrú, feketeszemű, lesült, csontos
4946 Godsu| induló káka és piszkosbarna sástarlók által.~Szomorú és mégis
4947 Petel| uraságok vagyunk.~Dagobert savanyúan mosolygott. Úgy látszott,
4948 Petel| bácsi.~- Mindenesetre. A Schultz és Weber cég alkalmazottja
4949 Brody| Nekem mindég dolgom van. Ha segéd tudná végezni, amit én,
4950 Brody| tudná végezni, amit én, öt segéddel is dolgoznék. Vajon tudja-e,
4951 Brody| vesz magának. Nem kéri a segédeket, leveszi a pultról. A fiam,
4952 Petel| futottak), de a piski hídnál, Segesvárt, a vízaknai lankásokon.
4953 Godsu| szerencsétlenség?~- Igen. Ha nem segít rajtam, végem van! A dolog
4954 Petel| kiterjeszti a karjait, mintha ő is segítene. Arra mind nagyon szuszognak,
4955 Brody| későn született őutána; segítette bepólyázni, ha tehette,
4956 Brody| volt ereje, hogy Erzsébeten segíthessen. Talán, ez maga sem akarta
4957 Petel| drága időket élünk”), hanem segíthetnek a szolgaleánykák (két szürke
4958 Petel| egyformán. Valóságos igaz. Segítse reá az Isten.~- Az Isten?
4959 Petel| Márton bácsi lassan, segítség nélkül fölemelkedett. Valósággal
4960 Petel| keserves sírással, pénzbeli segítséggel, hogy szertelen kéréssel,
4961 Brody| ríni torkaszakadtából.~A segítségnek jött falusi boltosné vigasztalta,
4962 Brody| elcsapták, az üvegdajkát pedig sehogy sem akarta elvenni.~Erzsébetnek
4963 Brody| mindenütt, ahol a szóbeszéd, de sehol sincs, ahol a fizetség!~
4964 Godsu| Minek?~- Nem kívánkozott még sehová? Embereket, országokat látni?
4965 Godsu| suhantak el mellette. Még csak sejtelemmel sem bírt azon ezer és ezer
4966 Brody| magától indult hazafelé, ámbár sejtette, hogy hét nap, hét éjjel
4967 Godsu| megélhetés érdekében. Nem is sejti, hogy ennek a küzdelemnek
4968 Godsu| jardinière?~- Impozáns!~- Selle de chevreuil? Compotes és
4969 Brody| fog kapni sok ajándékot, selyemkendőt, török nagykendőt. Az van
4970 Brody| és a trezorból kivett egy selyempapiros csomagot. Az volt ráírva: „
4971 Brody| gyengéd apa aranyakat őrzött a selyempapirosban. Egy naiv klienstől kapta,
4972 Brody| arcát odadörzsölje a leány selyemsima, teljes, telt képéhez. A
4973 Brody| mulatunk. Varratok neked selyemszoknyát, atlaszpruszlikot. De mit
4974 Godsu| Inkább felakasztom magamat, semhogy becsukjanak emiatt a bitang
4975 Godsu| Bazsó is azt ordítaná a nagy semmibe: Éljen a haza! Hogy röhögnének
4976 Brody| dicsőséges eredet, de nem volt semmiféle alapja. A falu közvéleménye
4977 Petel| nyílt meg, hogy elnyelje e semmiházit. A hangja megtagadta a szolgálatot,
4978 Petel| Vedd a keszkenyődet, te semmiség. A keszkenyődet vedd elé.
4979 Petel| könnyzacskóját, mert minden semmiségért kioldózott, mint a tied.
4980 Petel| ami csak azóta nem kellett senkinek, mióta a Baranyaiak vagyonilag
4981 Petel| pénzt kölcsön, nem kért senkitől, így barátságban élt az
4982 Petel| egy parányi fokhagymával.~Senkivel se volt kocódásuk. A bácsi
4983 Brody| lábát, a végén meg már úgy sergett, hogy mint valami gyorsan
4984 Godsu| Ne tréfáljon, Géza! Ezzel sért engem!~- Igaza van! Adja
4985 Godsu| Hamarább megtörik ő, mint mi. A sértésekért külön büntetéseket kapott
4986 Godsu| Mindennap újabb és újabb sértéseket eszelt ki, sőt egyszer a
4987 Godsu| gyalázatos győző, ott álltam sértetlenül!~Ravasz óvatossággal becserkésztem
4988 Godsu| restellni ezt a dolgot. Sértett ez a bánásmód. Mit várat?
4989 Godsu| fakeresztsorok, hideg kőmasszák nem sértik a szemet. Magas akácfák
4990 Brody| gorombaságot. Az egyik meg is sértődött, kiabált, hebegett: - Rendőr,
4991 Godsu| sokszor mondtam neki, hogy séta ideje alatt ne üljön ki.
4992 Godsu| hirtelen elhallgattak. A séták alkalmával tiszteletteljesen
4993 Brody| mosson rája. És ha a dada sétálni vitte a kicsinyt, sokszor
4994 Godsu| verje meg az isten, kint sétált.~- Kelemen Péter?~- Igen,
4995 Brody| költői pályára készülve sétáltak itt az éjben, és igen megörvendeztek,
4996 Petel| szükséget ne lásson a gém... Sétáltatta napfényes délutánonkint
4997 Petel| nélkül senki kedvéért se sétifikál. Itt leste meg a bácsi a
4998 Godsu| Huitres d’Oste de... Old Sherry... jól van! Consommé en
4999 Brody| csak annyit mondott még: siessen!~Erzsébet sietett, a szoknyája
5000 Godsu| esernyőikkel még mindig sietnek.~Ha gyermeke volna, most
5001 Brody| akarta elvenni.~Erzsébetnek sietni kellett. Rémülten rohanni
5002 Petel| néni alig ehetik a nagy sietségtől, hogy ne várakoztassa a
5003 Godsu| megijesztett, s megütődve siettem elébe.~- Mi baj, Matyi bácsi?
5004 Petel| dolgom. A többi ostobaság és sifli...~Márton bácsi lassan,
5005 Godsu| kevés „erősekkel” vívnak a sikeres megélhetés érdekében. Nem
5006 Godsu| elszenvedni.~Tudtam, hogy sikerülni fog, mert önök is gyöngék
5007 Brody| éveiben a sok éhezéstől siket volt egy kissé, és a lány
|