1549-besze | beszo-egysz | egyug-farad | farka-gyere | gyerg-iroda | irok-kisis | kiski-leszo | letak-mijar | miken-osztj | ottha-siket | sikit-tarto | tarts-vedte | vegbo-zuzot
Rész
5008 Brody| csak tizenhét esztendős - sikította el magát Bottkó Kiss Erzsébet,
5009 Petel| élesen pattant, mintha apró sikoltozásból láncot fonna valaki.~- Hát
5010 Brody| ahol a fizetség!~Nevettek, sikongattak, énekeltek, táncoltak, kávéztak,
5011 Godsu| veszett minden hang.~A messze síkságba nyúló legelők és ugarolt
5012 Godsu| lefolytak csendes nyugalomban, simán, zajtalanul, mint a rónák
5013 Petel| néni önkénytelenül melléje simult, s a kezét a vénember homlokára
5014 Godsu| hallatszik a fütyülése! Sipít, süstörög, hogy szinte félelmes.
5015 Godsu| rámszögezte, és már csak vékony, sipogó hangon sírt, ami a beteg
5016 Godsu| lakik egy nyúlban! Elbújik a sír tövébe, néha majd ráhágok,
5017 Brody| szólt az, s magára hagyta a siralomházban.~Ott ismételgette ő is az
5018 Brody| és mohó nadály. A gyerek sírása egyszerre kéjes gőgicsélésre
5019 Godsu| tarlón vergődő ember zokogó sírására, mintha egy pillanat alatt
5020 Petel| zsidó házára, s keserves sírással, pénzbeli segítséggel, hogy
5021 Brody| lehetett tisztán kivenni, mit sirat, mért rí oly keservesen.
5022 Petel| Cica? Tán a fiatalságát siratja?~És jóízűen köhécsel hozzá.
5023 Brody| felöltöztetnék, fehérbe. Siratnák, jaj, de elébb összevagdalnák.
5024 Petel| fuldokló kétségbeeséssel siratta az apját! Nem természetes
5025 Brody| cseppekben, lassan:~- Ne sírj - mondá -, mert nekem kell
5026 Petel| megfordulhat tőle az anyja a sírjában.~S arra körülnézett tágas
5027 Brody| kettővel bebocsátották.~Hadd sírják ki magukat! Sírt is az öregasszony
5028 Brody| mondá -, mert nekem kell sírnom, hogy nincs csak egy karom.~-
5029 Godsu| eszembejutott a nyöszörgő, síró ember. Láttam nyomorék,
5030 Godsu| látom az öreget, amint a sírokon keresztül, kalap nélkül,
5031 Godsu| ember csak itt-ott bukkan sírra, s a tömeges fakeresztsorok,
5032 Godsu| halk decrescendóba vesző, sivító hangot, amit a magasan járó,
5033 Godsu| lenne egy dicső, mennyei skandalum!~Mind a három elkezdett
5034 Godsu| üstöke, mint az oroszlán sörénye: sűrű, rendetlen fürtökben
5035 Brody| hozzá, bort-e, sört-e? „Sört kell inni sokat!” - jegyezte
5036 Brody| mit iszik hozzá, bort-e, sört-e? „Sört kell inni sokat!” -
5037 Godsu| visszfényt vert; a zöldek sötétebbek, mélyebbek lettek, és itt-ott
5038 Godsu| felé járt az idő és már sötétedni kezdett. A két jóbarát elhallgatott.
5039 Godsu| mélyen be voltak esve és sötétkék karikák jelezték a szemgödrök
5040 Petel| kézzel.~- Hát te hol vagy a sötétségben, szépséges virágszálam,
5041 Petel| kiabálva. Valaki átugrott a sövényen: kitárta a kapu mind a két
5042 Brody| mily boldogtalan vagyok! - sóhajtá.~- Amiért nem vitték el
5043 Petel| szuszognak, és megkönnyebbülve sóhajtanak fel, ha a hűvös, tiszta
5044 Godsu| intettem, de Ádám erre egy sóhajtással csak azt felelte:~- De hátha
5045 Godsu| lehetett meg? Miattam akár sohse járjon. Ezen ugyan járnak
5046 Brody| Abban bizakodott hogy az soká lesz, de amikor Klárit még
5047 Godsu| ez a divat, s hogy nálunk sokan nem tudják, mi az elegáns!
5048 Brody| miatt.~A kis kisasszony is sokba került, iskolába is járt,
5049 Godsu| bordáját és egy frissen vágott somfabottal kékre-zöldre verte a hátát,
5050 Godsu| zúzott helyeit.~Láttam a somfapálcám és a csizmám kék és zöld
5051 Godsu| hallgatóztam és vigyáztam, hogy a somfapálcámat el ne veszítsem.~Végre becserkésztem
5052 Petel| sós halat, avagy száraz sonkát, amit a néni pácolt korianderrel,
5053 Petel| ágai közé, a libák szép sorban lépegettek, a pulykák kotyogva
5054 Brody| fél szemével sírt Erzsébet sorsán, de a másik szemével már
5055 Brody| jobb félni, s eltűrni a sorsot, mint megijedni majd. Hetven
5056 Petel| botránkoztatod az egész sort...~- Héj - kiáltotta -,
5057 Petel| olajbogyót, vagy tán egy csepp sós halat, avagy száraz sonkát,
5058 Godsu| fehér rongyba kötve törött sót s egy marék nyers zöldpaprikát.~
5059 Petel| utolsónak maradt: hosszúlábúnak, soványnak, magában élőnek, mint ama,
5060 Godsu| Chapon de Styrie és hozzá Steinburg Cabinet?~- Paul csókolnivaló
5061 Godsu| Leoville?~- Bájos!~- Chapon de Styrie és hozzá Steinburg Cabinet?~-
5062 Brody| kegyelmes. Úri helyről való süldők, halálos vétek, ha cigánykézre
5063 Brody| nagyapám vett rajta két süldőt, de disznó, hogy már volna
5064 Brody| Isten büntesse meg őket! Süllyessze el őket az Isten, hogy égjenek
5065 Petel| várakoztassa a bácsit. A sültből nagyokat fal a bácsi.~-
5066 Petel| kérem alásan.~És a hideg sültet nyelve, mohón kocogtatva
5067 Petel| Bejössz, Sándor?~- Nem, api! Sürgős a dolgom, egy gazembert
5068 Godsu| vagyok, de nem akarom látni. Süsse meg a szolgabíróságát! De
5069 Godsu| hallatszik a fütyülése! Sipít, süstörög, hogy szinte félelmes. Nem
5070 Brody| volt elég, ma reggel se süthettek. Elmehetett volna napszámba,
5071 Godsu| festette ki az arcát, nem sütötte fel a frufruját és fekete
5072 Godsu| szappanszagú gőzéből csak néha sütötték reá vágyakozó, csodálattal
5073 Brody| odavitte őket a padkához, ahol sütőteknőben aludt, és álmában a szopást
5074 Brody| megrohanásra nyaka mellett süvített el a golyó, és megpörzsölte
5075 Godsu| ritkás, fehér felhőkbe tűnt; sugarai tompább élűek lettek, mintha
5076 Godsu| ULTIMA RATIO~Meleg, sugaras októberi nap volt, midőn
5077 Godsu| szemeiből a nyugalom derűje sugárzott; úgy beszélt, mint aki egészen
5078 Godsu| erényei és bűnei nesztelenül suhantak el mellette. Még csak sejtelemmel
5079 Godsu| Akármilyen kacskaringós az a sujtás; el tudok én azon menni:
5080 Brody| családjában iszákos vagy őrült, súlyos idegbeteg, mell-, méh- vagy
5081 Brody| bohókás tekintetet vágott, sunyin vihogott, sőt úgy sandalított
5082 Petel| nevére...~A bácsi akkor sunyorgott alattomosan, és meg volt
5083 Godsu| egymás mellett, némely helyen sűrűbben, némely helyen ritkábban,
5084 Brody| Szépasszonyfalváig. Itt a matyók sűrűen hányták magukra a keresztet,
5085 Godsu| ablakán át látja, amint a sűrűn szitáló apró esőcseppek
5086 Brody| szólalt meg fülhasogató susogással a háziasszony, miközben
5087 Brody| egy karom.~- Nem baj az! - susogta a lány szepegve. A legény
5088 Godsu| Milyen szép ember! - suttogták egymásnak. - Milyen szép!~
5089 Brody| fölrezzent, és újra belefogott a suvickolásba. Szeretett volna kimenni
5090 Godsu| összekötő láncot két helyen és szabaddá tette magát.~Az orvossal
5091 Brody| De szoptatós dajkának nem szabadna, ha szíjat hasítanak is
5092 Godsu| levette fejéről a kötőféket, s szabadon kieresztette a temető árka
5093 Petel| forradalom nagy vívmányaiért: a szabadságért... egyenlőségért... testvériségért...~
5094 Godsu| merthogy én szeretem a szabadságot!~- Fölgyújtanám az egész
5095 Brody| középszerűnél, és csak a legfinomabb szabókkal dolgoztathatott. Kalapra
5096 Petel| leánya vagy. Annak is bőven szabták ki a könnyzacskóját, mert
5097 Petel| alkotjuk, a törvény az, amit mi szabunk.~- Valóság... De ha ütni
5098 Petel| azt beszélik a te rossz szád után... hogy azt beszélik...
5099 Petel| Boldizsár... Tátsd ki a szádat....~A vén paraszt tele torokkal
5100 Godsu| poharat és hosszan nézte, szagolgatta.~- Nem a! Jó. A becsületes
5101 Godsu| tett, mintha a leheletét szagolná, aztán hozzám fordult és
5102 Brody| akiért fiatal szépségének szagos virágjában egyszerre semmi
5103 Godsu| körmönfont művészete, a szem, száj fényűzése reá nézve nem
5104 Brody| aztán az italt a forró szájához emelte, de a keze megrezzent,
5105 Petel| tréfálni, Márton! csapjon a szájára, az Isten bocsássa meg a
5106 Godsu| és pislogó! Mosolygós a szájaszéle és kétemeletes a tokája!
5107 Brody| elővigyázatból előbb pukkantott a szájával, hogy meg ne ijedjen, amikor
5108 Godsu| reá nézve nem léteznek. A szájhős demokraták hazudozásait,
5109 Petel| üvegfedél alatt, mandulával a jó szájíz végett; és hónapos retkek,
5110 Godsu| meredt szemekkel, tátott szájjal füleltek.~- Hallod? Hallod?
5111 Petel| istenért, mind lesüti a szájpadlását. - A bácsi hunyorog, de
5112 Godsu| Paul a legmegbízhatóbb szakács az egész birodalomban. Kitűnő,
5113 Brody| a nagy csendességben. A szakácsnő már végzett a mosogatással,
5114 Godsu| magasságban járó vadludak szakadozott, gügyögő hangja mind távolabb
5115 Godsu| a bikacsök foszlányokra szakadt. Aztán rúgtam és pofoztam,
5116 Godsu| lehetett. Ráncos arcát ritka szakáll borította. Hófehér bajusza
5117 Brody| sovány térdére, és ritka szakállát, fakó arcát odadörzsölje
5118 Brody| és megpörzsölte állán a szakállt.~Még mindig szitkozódva
5119 Petel| bevinni a tisztaszobába).~Szakasztott ilyen a Márton bácsié.~Oda
5120 Petel| Az udvarról a vén nagyapó szakította félbe a keserű beszédet:~-
5121 Petel| Egy bokor bábakalácsot szakítottam neked a Cserepes-kőnél (
5122 Godsu| előbb! - förmedt rá Hüke.~- Szaladj át, mondd meg tekintetes
5123 Godsu| Összecsikorgattam a fogaimat és szaladtam ki.~Vártam még vagy egy
5124 Brody| isten hogy őket elpusztítsa!~Szaladva egész a szenes boltjáig
5125 Petel| volt, valami gyér, vöröses szálakkal vékony ajaka felett. A Mari
5126 Petel| kis fecskémet, az én kis szálló madaramat... szép, szép,
5127 Petel| forgácsot az üst alatt. A szállongó füsttel megtelt levegőn
5128 Godsu| Minden csepp vérem a fejembe szállt és én elkezdtem pofozni
5129 Godsu| is elmaradt. Lili a kis szalon ablakán át látja, amint
5130 Brody| Elhallgatott. A szomszéd szalonban zongoráztak, az ajtó nem
5131 Godsu| előttem egy-egy csekkegő szalonka, amint a mocsárparton végigmentem;
5132 Godsu| szalonkákra a k-i mocsarakon. A szalonkák az élesen tűző nap melege
5133 Godsu| midőn utoljára vadásztam szalonkákra a k-i mocsarakon. A szalonkák
5134 Petel| falat ösztövéres, paprikás szalonna s tán egy ujjnyi káskával...
5135 Brody| van nekem, és nagyszülém szalonnabőrrel étet, de előbb megpörköli
5136 Godsu| furfangjait nem ismeri. A szalonokban, színházakban kísértő blazírt
5137 Brody| csak kiderült, peckesen szalutált, elvezették.~Katonáéknál
5138 Petel| volt, hogy se szeri, se száma. Kereszteltek, temettek.
5139 Godsu| gazembernek is nevezte és szamárfüleket mutogatott neki, és ezt
5140 Godsu| felügyelőt állandóan parasztnak, szamárnak, marhának, az orvost hol
5141 Godsu| kurtavassal büntetem.~- Eh! Szamárság, amit beszél. Szeretném
5142 Brody| mondá a romantikusabb, de számítóbb.~Erzsébet nem erősködött,
5143 Brody| benneteket mind behordatni a Szamosba? Csak azért, mert szegény
5144 Godsu| eszméről, gondolatról sem tudna számot adni, s mindvégig csak azt
5145 Godsu| halottak, amint táblánként számozva egymás mellett feküsznek
5146 Godsu| élethalálharcról, melyet a nagyobb számú „gyöngék” az aránytalanul
5147 Brody| mint a búcsúsok, kívánta számukra a halált:~- Aj, aj, elvették
5148 Godsu| nyúló legelők és ugarolt szántóföldekről sem hallatszott semmi.~A
5149 Petel| szemei körül finom barázdákat szántott - tán a gond? vagy valami
5150 Godsu| trécselésüket és a mosóteknő szappanszagú gőzéből csak néha sütötték
5151 Brody| Nagyon lehurrogták, szidták, szapulták, amire éles sírás hallatszott
5152 Brody| eszébe, és végigsimította szárazon megtörölte az arcát, mint
5153 Brody| valami gyorsan repülő nagy szárny, hideg szelet vert két szál
5154 Brody| kívánták a szót, beszéltek, szavaltak, rikácsoltak:~- Én hozzávágtam
5155 Petel| félbe a keserű beszédet:~- Szavatok volt? Ne az utcán igazítsátok
5156 Brody| vette rossz néven, hogy száz ostoba és kedves kérdést
5157 Petel| kiperellek tégedet magamnak, ha százszor jegyesed is van már... szépen:
5158 Brody| leánynak:~- Szép, mi? Nincs szebb az aranynál. De ma már ritka.
5159 Brody| álmodott:~- Te pedig, Erzsébet, szedd föl a holmidat, és menj
5160 Petel| lüktettek mind. Az ajaka szederjes lett.~- A haza... a haza... -
5161 Brody| csépeltek, és amikor ő markot szedett, két hétig ott aludt a keresztek
5162 Godsu| aranybányátok: úgyis csak ólmot szednék én ki belőle.~Hanem vettem
5163 Brody| és nemes - ki tudja, hol szedte -, szinte előkelő arcához,
5164 Brody| részét ezek a mamalikok szedték el tőlük. És a hazabeliek
5165 Brody| Először ment rajta, hát szédült, mint a japáni lány, ha
5166 Brody| nyirkos piszkába.~Amint szédülten botorkált lefelé a lépcsőn,
5167 Petel| költöztek, a régi nagy „major” szegeletén megmaradt házacskába, s
5168 Brody| gazemberrel lehet beszélni, egy szegénnyel nem. Mit csináljak a koldussal?
5169 Brody| szólt közbe Erzsébet.~- A szegényből lesz a gazdag! - kockáztatta
5170 Brody| összes cselédekhez és a szegényebb lakókhoz - mert a házban
5171 Godsu| koporsó, a kórházban elhalt szegények közös koporsója, kik földi
5172 Petel| Ne sajnálja tőle, Cica! szegénytől.~Aztán jönnek minden egyéb
5173 Petel| megvetette a kapuhoz, s az égre szegezte nekivadult szemeit. Katica
5174 Petel| legények... Ki tudja, minden szegletben hány van eldugva... kibe
5175 Petel| szobát.~A nagy cserfa asztal szegletén jól elfértek a bácsi a nénivel,
5176 Brody| jövevényre - hozta a vacsorát. Szégyellt enni, sietett, nyugtatták,
5177 Godsu| takargassam a dolgot? Én bizony szégyelltem magam.~Nyitva állott a nagyterem
5178 Godsu| madarak hogy élnek meg? A szégyen, a düh összekavarodott bennem.
5179 Petel| vízbe... Eszter, jaj...”~- A szégyene kergette - mondta az asszony,
5180 Petel| szóval:~- Megérdemlem, hogy szégyeníts, Sándor?~- Félsz attól,
5181 Petel| már mást választottam, ne szégyenítsen mindenki előtt azzal, hogy
5182 Petel| kendnek inkább, hogy ne szégyenkedjenek a kend orra előtt... Nem
5183 Brody| pruszlikot. Erzsébet nem szégyenkezett, megmutatta hatalmas, fehér
5184 Petel| a véremet, Cica?~A néni szégyenlősen elfordul, nehogy valami
5185 Godsu| lélekkel távozni. A többi csak szégyent, keserűséget és szomorúságot
5186 Petel| s a néni segített, míg a székbe beültethette. A bácsi hangtalanul
5187 Petel| Jöttek aztán a mészárosok a székből. Megállította őket ily szóval:~-
5188 Petel| faneműt vett a szovátai székelyektől (kerékfalat, lajtorját,
5189 Petel| jól érezte magát, és a széken hintáztatta magát.~- Ezt
5190 Brody| fazekasok kint aludtak a szekerek alatt. És Erzsébet, valahányszor
5191 Godsu| Egy hónapig készülődés a székhelyen! Lópróba, ruhapróba, lovaglási
5192 Petel| rabbihoz. Visszaviszem a szent szekrény elé Ábrahám, Jákob, Izsák,
5193 Godsu| bejelentlek.~Jankó kivette a szekrényben lógó fekete kabátját, behívta
5194 Petel| mit tud? Mi?~Az emberek széledezni kezdtek az ajtó körül. A
5195 Godsu| szélétől a meleg tenger széléig megy ez a vasút. De mi végből
5196 Godsu| kínlódását, és mikor ez szeleltetni kezdte a szivart, elnevette
5197 Petel| leány leült ismét a cserepes szélére, s lehajtotta a fejét. Az
5198 Godsu| lesz, hogy a hideg tenger szélétől a meleg tenger széléig megy
5199 Godsu| Felingereltem önöket, mint a szelídített fenevadakat. És valamennyi
5200 Godsu| igazságnak?~Az orvos barátságos szelídséggel, mosolygó szemekkel mondta:~-
5201 Petel| levette a kezét a szeméről, s szelídülő tekintettel nézegetve az
5202 Brody| Tele volt ölfával, csak szélről látszott ki egy vékony gerenda.
5203 Godsu| őket kiskorukban. Csak az a szélső kőris ott a sarokban, az
5204 Petel| függesztette táskás, vörös szélű szemeit. A fickó nekibátorodott
5205 Petel| maga is mellé telepedett, szembekönyökölve az öreg emberrel.~- Kend
5206 Petel| tied. Csak a füst csípi a szemedet? Azért nem szeretem a szőke
5207 Godsu| kísérő őrök fülehallatára és szemeláttára tette. A harmadik kurtavas
5208 Petel| a kocsi körül; csendesen szemelgetni kezdett az ég is. Katica
5209 Godsu| azt mondta nekem, nekem a szemembe: Leköpöm azt a te kifestett
5210 Godsu| csillagok! Ő persze dühbejönne, szemen köpné azt, amelyik legközelebb
5211 Brody| vibráltak még.~És csukott szemén, makacs kis szívén az utolsó
5212 Petel| eltettük a zöld pázsit alá; kék szemére, csepp piros ajakára földet
5213 Petel| legény levette a kezét a szeméről, s szelídülő tekintettel
5214 Brody| gömbölyű, mért vagy ilyen szemes, melles, piros, csinos.
5215 Godsu| hideg kőmasszák nem sértik a szemet. Magas akácfák veszik körül
5216 Godsu| Behallatszott az udvarról a szemétdombon kotorászó varjak károgása;
5217 Godsu| hittem, hogy meghalt. A szemgödrei mélyen be voltak esve és
5218 Godsu| sötétkék karikák jelezték a szemgödrök határait.~Az arca összeesett,
5219 Godsu| most vettem észre, hogy szemhéjai is kékek.~- Majd elhivatom
5220 Brody| felhúzta a ritkás, sárga szemöldeit, s hallgatott.~A börtönben
5221 Godsu| felé, de Kelemen Péter egy szempillantás alatt fellökte mind a hármat.~-
5222 Godsu| benne a keserű érzéseket, szemrehányásokat.~Minek a pompa, minek a
5223 Godsu| Én nekem tesz emiatt szemrehányást?~- Magamnak és neked! Félek
5224 Petel| lássak?~A leány közbelépett szemrehányó szóval:~- Megérdemlem, hogy
5225 Godsu| kultúra iránt. Buta is, szemtelen is ez a Dönögi!~- Én is
5226 Petel| még egyszer lássam őket szemtől szemben. Mert elmegyek,
5227 Godsu| mellényét kigombolni.~- Hát széna-e vagy szalma? - kérdezte
5228 Brody| legfinomabb, a legszagosabb szénát előttük etették fel a katonák
5229 Brody| ment, mendegélt fölfelé. Szennyes, szűk kis utcák könyököltek
5230 Godsu| megpiszkálta a vaskályhában a széntüzet, amikor mindig kitódult
5231 Godsu| Hiszen, ön bűnhődik, ön szenved! - mondtam neki.~- Az önök
5232 Petel| tán a gond? vagy valami szenvedelem? Ki tudja azt. Ők ide költöztek,
5233 Godsu| tarthatna előadást a hivatalos szenvedésekről. Elszenvedni! Mi az elszenvedni!
5234 Godsu| Gyári bűnhődés! A hivatalos szenvedésnek nincs tartalma. Legföljebb
5235 Petel| mindezt? Hiszen maga is szenvedett, pedig csak az apját adta
5236 Petel| nézett a nénire.~- Nem, nem szenvedhetem, nem szeretem a kezében
5237 Godsu| miattam egy szegény ember szenvedjen. Legyen türelmes velem.
5238 Brody| múlott. Nem messze volt Szépasszonyfalva, egyszer csak a tisztje
5239 Brody| a rettenetes fény egész Szépasszonyfalváig. Itt a matyók sűrűen hányták
5240 Brody| is kopott azóta, azért a szépasszonyfalviak el nem felejtették.~Az istálló,
5241 Godsu| sarokban, az már akkor is szépecske volt, mikor ide kerültem.~-
5242 Godsu| dolgozzam? Minek? Itt aztán szépecskén megéltem; a többi közt már
5243 Brody| baj az! - susogta a lány szepegve. A legény megalázkodva folytatá:~-
5244 Godsu| csipkepompa, mely a nyakát, mellét szépíti.~Érdekes, sőt szép is volt
5245 Brody| jellemzéssel is szolgált: szeplős, nagy az orra, kicsiny,
5246 Brody| éjszakába, és akiért fiatal szépségének szagos virágjában egyszerre
5247 Petel| hol vagy a sötétségben, szépséges virágszálam, Eszti? mert
5248 Brody| azoknak mondotta magában: „Szerbusz, én megyek Pestre dadának.”
5249 Brody| az asszonyok - ámbár csak szerda volt - töltött káposztával
5250 Brody| akkor cselekedték meg, hogy szerdán reggel jó korán, lóval,
5251 Petel| nem evett Márton bácsi két szeredán húst, s így vezekelt. S
5252 Petel| szívesen szolgálhatok.~- Ú-úgy, szerel uraságod?~A néni leült a
5253 Godsu| által követelt ingerek, a szerelemnek körmönfont művészete, a
5254 Godsu| Ha lehetséges, az isten szerelmére kérem, segítsen rajtam.
5255 Brody| A báró énekelte hozzá a szerenádot. S amikor az orvos megjelent
5256 Brody| együtt, aki fabrikálta. Szerencse még, hogy az apja kilétében
5257 Godsu| levegőbe röpülne!~- Ezer szerencséd, Dani, hogy nálunk szabad
5258 Brody| nélkül ide kommendálta -, szerencsére jelen volt mindég. A voltaképpeni,
5259 Petel| Rendesen el is ért Aradig szerencsésen a terhével (persze Márton
5260 Godsu| Hiszen nem is ismerte a szerencsétlent? Talán rokona volt?~- Nem!
5261 Godsu| fölléptek, szerepeltek és szerepelni akartak.~Eszébe jutott,
5262 Godsu| Géza a világban fölléptek, szerepeltek és szerepelni akartak.~Eszébe
5263 Godsu| vagyok, nincs senkim, akit szeressek, és engem sem szeret senki!
5264 Godsu| annyit sem vagyonban, sem szeretetben, hogy haláluk után négy
5265 Petel| madár...~A leánya megható szeretettel gyámolította. Titokban varrt -
5266 Brody| verni!~A lány jóakaratú, szeretetteljes mosolygással nézett utána.
5267 Petel| néni leült a grádicsra, és szeretetteljesen hordozta szelíd, kék szemeit
5268 Brody| jóból, ez állati és isteni szeretkezésből. A lány arca a boldog kimerüléstől
5269 Petel| kereskedtek, akikkel civódtak, szeretkeztek. A tutajos szomszéd... aki
5270 Godsu| a lelkét, hogy ma nagyon szeretne sírni.~Látogatást nem vár,
5271 Godsu| Hükével és kérdezte:~- Te! Szeretnél-e te király lenni?~- Nagy
5272 Brody| Aztán kérdé:~- Van magának szeretője?~- Nincs! - felelt a lány
5273 Brody| elhajtott. Egy mesterlegény, aki szeretőjére várt a kapuban, odaállott
5274 Brody| loptál, verekedtél, ártottál, szeretőt tartottál?~- Nem tettem
5275 Petel| könnyelműséggel, borral, lóval, szeretővel verte el ősi vagyona maradékát
5276 Brody| látja.~- Elgyössz-e hozzám, szeretsz-e?~- Elmegyek. Nem tudom.
5277 Brody| Búsuljon a ló! - azt felelte. Szerették volna megtudni, kérdezték
5278 Brody| megvolt mind a kettő, akkor is szerettelek, csakhogy te is kicsiny
5279 Godsu| kívánság hozott ide. Nem szerettem sohasem a lármát. A gyerekeim,
5280 Petel| ami szép,~Az a szép, amit szeretünk...~- és pengette hozzá a
5281 Petel| kezében látni, még valami bajt szerezhet magának.~- Gyáva asszony -
5282 Godsu| földi pályafutásuk alatt nem szereztek annyit sem vagyonban, sem
5283 Petel| gyermekük volt, hogy se szeri, se száma. Kereszteltek,
5284 Godsu| emlegetve benne, és Dönögi szerkesztő uram kisütötte az előfizetési
5285 Godsu| az emberek valami különös szerkezetű kocsikon, őrült gyorsasággal
5286 Brody| mindenfelőlről gyilkos szerszámok veszik körül, és most valami
5287 Petel| persze ezt a szortyogó szerszámot nem szabad bevinni a tisztaszobába).~
5288 Godsu| halál rútságát. Itt a sírok szerteszéjjel, bokrok, fák között vannak;
5289 Godsu| ember? Ez is talán egyik szerve a törvényes igazságnak?~
5290 Brody| díszítésű ágyába lefeküdni.~- Szervusz, én megyek ábrándozni. Ha
5291 Petel| tésztát ízlelhetne meg? szétszedheti, mint a papirost. Vagy tán
5292 Brody| Kalapra is elköltött minden szezonban egy telekalkusz-díjat, mivel
5293 Brody| gondolkozott, hallotta, mint szidják, csúfolják, hogy affektál,
5294 Brody| hátából!~Nagyon lehurrogták, szidták, szapulták, amire éles sírás
5295 Petel| unokaöccse - egy sovány, szigorú tekintetű káplán - került
5296 Brody| dajkának nem szabadna, ha szíjat hasítanak is a hátából!~
5297 Brody| a dolgát. Még hozzá való szikét is keresett hozzá. Abba
5298 Petel| dolgoznivalója. Vonjátok át a vízen. Szilfa... Reám hasonlít; egyenes,
5299 Petel| kapun dörömbölt Marci a szilfatönkkel. Már egészen besötétedett
5300 Petel| szárnyát. Egy asszony átesett a szilfatönkön az udvaron, és szitkozódva
5301 Brody| ruháját lehet kilúgozni. Kis szilkéket is látott, egy egész kocsira
5302 Petel| kocsiban, három aszalt szem szilvára hasonlítva egy fazék fenekén;
5303 Godsu| képességünk a boldogsági mániának szimptómája-e?~Neki, vagy nekünk van-e
5304 Petel| házba jönnél... Szekér a színben; rakott láda s házban; asztag
5305 Godsu| hullámai. Minden való, igaz színében mutatkozik; és az a mély
5306 Brody| előkelő arcához, patyolat színéhez föl-fölemelgette vörös,
5307 Brody| bevilágítván a szobába: a színes rongyokból két kis kék szem
5308 Godsu| kedvetlenül ült vissza a színgazdag szőnyeggel leborított kicsi
5309 Godsu| nem ismeri. A szalonokban, színházakban kísértő blazírt férfiak
5310 Brody| Úgy!~Az úrnő földre dobta színházbelépőjét, és azon toporzékolt:~-
5311 Brody| Különösen, hogy elkövetkezett a színházi évszak, és a ház úrnője
5312 Brody| keresztül, kíséretével, a színházkedvelő úrral - aki őt és nővérét
5313 Godsu| tudósításokat én írom; meg ha van színházunk, kritikát is írok ám!~-
5314 Godsu| hivatalban nem is szoktam színi!~- No, jó! - mondám.~- Ne,
5315 Godsu| gyufát, rágyújtott és a szippantások között mondta:~- De hogy
5316 Godsu| heveredve pihent. Időnkint szippantott egyet barnára kiszítt makrapipájából,
5317 Godsu| Kitűnő! - mondta Géza, egyet szippantva cigarettején.~- Truites
5318 Godsu| át látja, amint a sűrűn szitáló apró esőcseppek összefolynak
5319 Godsu| között lát, szürke, és a szitázó aprószemű eső csak esik,
5320 Brody| jönni!~Hadonászva kardjával, szitkokkal ajkán - négyszer is nekiugratott.~
5321 Petel| asztag a csűröskertben; meleg szív a gazda bordája alatt -
5322 Petel| visszatért; eltaposta a szivarát, s ismét járt, konok tekintettel
5323 Petel| megcsípte a szemét, s könny szivárgott ki a héja alól.~- Az anyád
5324 Godsu| kormányt, amely már a virginia szivarokon is csal, majd egy szilaj
5325 Brody| is, oda is, egy kicsinyt szivarozik, kosztol, meghízik és kijön.
5326 Brody| magát. Talán éhes? Evett, s szivarozott. Még félig se szívta ki
5327 Godsu| virginia derekára tekert szivarpapirost nyaldosta.~Hüke Pali jóízűt
5328 Brody| Huszárkarabélyból egyenesen a szívébe ment a golyó. A kocsi mögött,
5329 Brody| Hogyne szívelném, amikor szívelem! - és kifelé indult, hogy
5330 Brody| népiesen szólt:~- Ha te engem szívelleni tudnál!~A dajka elhárította
5331 Brody| elhárította magától:~- Hogyne szívelném, amikor szívelem! - és kifelé
5332 Petel| Látod! nagyon belénőttél a szívembe, és féltelek... Ne haragudjál
5333 Brody| aki őt és nővérét mindig szíves volt hazakísérni - egyszerre
5334 Petel| bátorságával öntötte ki a szívét a leány. - Miért most hozta
5335 Petel| farkasok vagytok; kő van a szívetek helyén. A Jehova verjen
5336 Petel| környéke ronda, minthogy ott szívja a bácsi napestig a fehér
5337 Brody| szivarozott. Még félig se szívta ki a virginiát - azt is
5338 Godsu| vadállatnak. Egy rongyos nyúlért! Szívtelen dühös kutya.~- Már régebben
5339 Brody| oly meleg, boldog és naiv szívüktől:~- Hó, itt tilos a fürdés! -
5340 Brody| nincsen. Eladni nincsen szívünk, olyan jók és szépek, de
5341 Petel| vigyem az udvarotokra? Hát jó szívvel fogadsz, Eszter, ha én viszem?~-
5342 Godsu| az öreg odajárt, benéztem szobájába.~Alacsony egyablakos lyuk
5343 Brody| pártjára állott. Egy sárga képű szobalány kacsintott:~- Jöjjön el
5344 Godsu| kinyújtotta, jóformán fölértek a szobatetőzetig. Megállott Hüke előtt és
5345 Brody| ott van mindenütt, ahol a szóbeszéd, de sehol sincs, ahol a
5346 Petel| magyar vagy, ugye?~- Én? Én szocialista vagyok. Ott a hazám, ahol
5347 Brody| bele is fogott, hogy valami szocialisztikus eszmét fejtegessen:~- Maga
5348 Brody| újráztak. Egy kövér nő, aki a szögletben ült és kávézott, nagyon
5349 Brody| megnyugodott:~- Jelentéktelen szörcs-zörej, hurutos idő, meztelen lábbal
5350 Brody| párnára ültetik. Aztán szörnyen elálmosodott, pedig az öntudata
5351 Brody| a motyó is, a mindenféle szövetekbe, kalmukba, perkálba, kartonba
5352 Godsu| marad, teljesen egyedül.~Szokása ellenére ma nem festette
5353 Godsu| A lompos pincér inkább szokásból, mint szükségből, minduntalan
5354 Godsu| egy reggel halványan és szokatlanul komoly arccal jött be hozzám.~-
5355 Petel| üveget, a száját megtörülve a szokmánya ujjával.~Aztán visszavette,
5356 Petel| szobába, s megfogta a legény szokmányát.~- Mit akar az istenért,
5357 Brody| nyugszik egy leány, vagy hat szoknya van rajta a legfelső a fejére
5358 Brody| kibukott az éjszakába, két szál szoknyában, amikor rendszerint tízet
5359 Brody| hogy affektál, és a sok szoknyájában olyan, mint egy repülő bubus.
5360 Godsu| engem! A hivatalban nem is szoktam színi!~- No, jó! - mondám.~-
5361 Brody| A börtönben sem tudták szólásra bírni. Hiába vesződött vele
5362 Petel| megmozdult az egész ház. A vén szolga már erőtelen („de a gyomra,
5363 Godsu| Hát azt, hogy megtesszük szolgabírónak!~- Nem tudod, mikor árverezik
5364 Godsu| főispánhoz az alsó-járási szolgabíróság végett.~A hideg veríték
5365 Godsu| akarom látni. Süsse meg a szolgabíróságát! De megmondd ám neki!~-
5366 Brody| vagy akaratból meglövi a szolgáját, fizet fájdalomdíjat ide
5367 Brody| mi vagyok én, hogy kinél szolgál?~- Tudom.~- Mondja hát meg.~
5368 Petel| izmaikat uraságtok?~- Hússal, szolgálatára.~A néni aggódó igyekezettel
5369 Brody| maguknak az útját - ha újra szolgálatba állok ‑, de vigyenek el
5370 Petel| semmiházit. A hangja megtagadta a szolgálatot, csak Cica nénire függesztette
5371 Petel| élünk”), hanem segíthetnek a szolgaleánykák (két szürke csipogó verébfiók),
5372 Petel| osztálynál. Az írásokkal szívesen szolgálhatok.~- Ú-úgy, szerel uraságod?~
5373 Petel| micsoda garnizonban fog szolgálni ő a tavaszon. Nem viszi
5374 Brody| leejtett egyet. Amire a szolgáló - aki ülve aludt ‑ fölrezzent,
5375 Brody| Valami kis jellemzéssel is szolgált: szeplős, nagy az orra,
5376 Godsu| fajtája ellen? Miért nem szolgálta ő is a fejlődés hatalmas
5377 Petel| beszéljen...~- Én? Hogy szólhatok, Sándor, ha a torkomat szorítod?...~
5378 Brody| hagyjon!... - Többet nem szólhatott.~Tréfa volt. Véget ért.
5379 Petel| mellett. Zavart kiabálással szólingatták. Az elesett asszony rákiáltott:~-
5380 Petel| Szép napos időnk van - szólította meg így az első járókelőt (
5381 Petel| karom már arra végre.~- Szólítsa hát kend Esztert, majd áthúzzák
5382 Petel| újmódi, korán érő fekete szőlő: egy kis mézzel főzött retek,
5383 Brody| Elmosolyodott. A kisasszony hiába szólongatta: nem lehetett vele beszélni,
5384 Brody| után kapott:~- Maradj! - szólott szelíden. Aztán odalépett
5385 Godsu| Pávához”!~- Majom! Miért nem szóltál előbb! - förmedt rá Hüke.~-
5386 Godsu| Van-e jó vize, bátya? Szomjas vagyok!~- Van. A delelőkútról
5387 Godsu| szégyent, keserűséget és szomorúságot visz ki innen. Itt csak
5388 Petel| nem lakhatik itt a kend szomszédjába. Részeg kend?~- A kisasszony
5389 Petel| Már megvolt a botrány; a szomszédság mind ott ácsorgott a kocsi
5390 Brody| A kövér nő - nyilván a szónok felesége -, mindenütt a
5391 Godsu| ült vissza a színgazdag szőnyeggel leborított kicsi díványra,
5392 Brody| sütőteknőben aludt, és álmában a szopást folytatta Császár Kiss Klárika.~-
5393 Petel| poharakból csak csínján szopogatja a bácsi, mert a guta künn
5394 Petel| a kínálást, s apránként szopogatta az üveget.~- Szép szőtteseim
5395 Brody| versenyt emelgette velük a szopósokat, kié a nehezebb, és sírt
5396 Brody| felneveljük, te se jobban.~- Ki szoptatja?~- Mink szoptatjuk! - mondá
5397 Brody| Ki szoptatja?~- Mink szoptatjuk! - mondá a paraszt önérzetesen,
5398 Petel| Nem - felelték -, még a szoptató anyja tejétől csípett be (
5399 Brody| egész délelőtt a kis Klárit szoptatta. Valahogy mind a ketten
5400 Brody| helyet tudok, ma már nem szoptatunk húsz pengőn alól. Olyan
5401 Godsu| akarja, s amikor kellemesebb szórakozása nincsen.~- De Lili!~- Amikor
5402 Godsu| széles jókedvében, örökös szórakozásai közben ez is elfelejtette
5403 Godsu| nélkül való élet, telve szórakozással és apró kis örömökkel. Egy
5404 Godsu| Én most mulatok magukkal! Szórakozom! Ez az egész, drága tekintetes
5405 Godsu| vidámnak láttam eddig! Szórakozott a kedve és szeszélye szerint.
5406 Brody| mert azt hitte, hogy az ő szórakoztatására csinálják csupán. A dajka
5407 Petel| vagy akár csak legyet! Zöld szőrfirhang lóg a széles, törpe ablakokon,
5408 Godsu| eledelem - felelt az öreg, és szorgalmasan nagy gyönyörrel majszolt. -
5409 Petel| szólhatok, Sándor, ha a torkomat szorítod?...~Tízen kiáltották: „Ne
5410 Godsu| kezében hatalmas ostornyelet szorított, s időnként iszonyú erőlködéssel
5411 Brody| cselédgyerek egy hatost szorongatott a markában. A pénz fekete
5412 Brody| A leány álmában magához szorongatta a gyerekét, aki türelmesen,
5413 Godsu| szegény, vézna Piryvel. A szó szoros értelmében összezúzta. Egy
5414 Brody| Leráncigálta róla a felső szőrszoknyát, ami szintén az ő ajándéka
5415 Petel| krajcáros pipáját (persze ezt a szortyogó szerszámot nem szabad bevinni
5416 Petel| kedvét... Hosszú, testhez szoruló reverendájában oly kimért,
5417 Petel| oh!... a kis zsidó mind szótalanabb, morgóbb lett, s szelíd
5418 Petel| törpe, sötét szobát.~A leány szótlanul ült le a cserepes padkájára,
5419 Petel| Azt hiszed: olyan bordában szőttek, hogy elmozdíthasson valaki
5420 Petel| szopogatta az üveget.~- Szép szőtteseim vannak az anyám ládájában,
5421 Petel| Öregségére faneműt vett a szovátai székelyektől (kerékfalat,
5422 Godsu| fejét, az orra jóformán a szügyit érte; ragyogott, csillámlott
5423 Godsu| pincér inkább szokásból, mint szükségből, minduntalan megpiszkálta
5424 Godsu| uralkodik.~Érzem, nekem nincs szükségem bírákra.~Minek a bírák?
5425 Petel| beszélik - a boltosoknak, hogy szükséget ne lásson a gém... Sétáltatta
5426 Godsu| öntudatlan jelensége-e ő?~A szükségszerű megsemmisülés érzete jutott-e
5427 Brody| szegény lány szegény gyermeket szül, és így a szegénység ki
5428 Brody| hozzá. A nagysága, az öreg szülék, a növendék leány nézték -
5429 Godsu| a tízezer esztendő múlva születendő Bazsónak az egészségére,
5430 Godsu| volt az utolsó napig.~A születése napját, a csontos, szürkefejű
5431 Brody| kisleány atrecájára, az öreg szülői kezébe. Sőt az első hónapot
5432 Brody| tisztát hozott Kaál Samunak a szülője. Tisztát is, egy kis ennivalót
5433 Brody| ismételgette ő is az édes szülőjének:~- Csak okosan; okosan!
5434 Godsu| éjjel is, meg nappal is, szünet nélkül. Sokszor elgondoltam
5435 Petel| tatarozta kívül-belül; szüntelen fecsegve, ha észrevett valakit
5436 Godsu| aprószemű eső csak esik, esik, szüntelenül. Kitekint az ablakon s látja
5437 Godsu| születése napját, a csontos, szürkefejű férjén kívül alig tudta
5438 Godsu| mutatkozik; és az a mély szürkésbarna szín, mely minden egyes
5439 Godsu| egyik sarokasztal mellett szundikált, s időnkint horkantott egyet.
5440 Godsu| hol gödörmunkával, hol szundítással töltöm el az időt, aztán
5441 Brody| a komfortábli bakján is szunyókált még, csak amikor három emeletet
5442 Petel| mintha valami gyermeksírás szűrődött volna ki a házikóból.~Később
5443 Brody| bóbiskol már; uras tartással, szurtos cilinderrel a fején. Ez
5444 Brody| horkolását és a kisleány szuszogását szerette volna hallani.
5445 Petel| segítene. Arra mind nagyon szuszognak, és megkönnyebbülve sóhajtanak
5446 Petel| meg a bűnét.~Aztán igen szuszogós lesz a bácsi, s azon ülő
5447 Godsu| kaszárnyázott halottak, amint táblánként számozva egymás mellett
5448 Petel| sírjában.~S arra körülnézett tágas csípőjére tett kézzel.~-
5449 Brody| Brandel báró - a hadnagy - nem tágított egyedül. Fogta a cigányokat,
5450 Brody| a gyomor kérdését kezdte taglalni.~- Ha egy úr véletlenségből
5451 Godsu| tekintetes úr úgy három óra tájban bement a „Pávához”!~- Majom!
5452 Brody| elveszett a gyönyörű, neki való tájékban, amely egy volt vele: bús
5453 Godsu| akármit gondolt az eszem. Mit takargassam a dolgot? Én bizony szégyelltem
5454 Brody| régi maradt.~Selyem volt a takarmány az egész völgyben, de lovuk
5455 Godsu| az ágya mellé. Kelemen a takaró alól kihúzta a kezeit és
5456 Brody| csak négy ház, három új és takaros, a negyedik elesett és ócska.
5457 Godsu| meg verte ujjaival hozzá a taktust. Egyszerre egymás szeme
5458 Petel| fenyőfa kéregben; odább egy tál újmódi, korán érő fekete
5459 Petel| a bácsi a nénivel, de a tálak alig a tetején. Ebben egy
5460 Petel| Valóság... De ha ütni talál az állam?~- Visszaütjük.
5461 Godsu| nem ingerli és amikor úgy találja, hogy a többi asszonyismerőseinél
5462 Brody| írásom friss jó egészségben találjon, én már téged el is felejtettelek;
5463 Godsu| már építeni!~A folyosón találkoztam Csáp Jankóval. Szegény gyerek!
5464 Godsu| Látja, édes Lilim, én úgy találom, hogy nekünk többet kellene
5465 Godsu| a szomorú esős napon úgy találta, hogy helyesen cselekedett!
5466 Godsu| aztán ropogtatta a csizmája talpát.~Mély csend következett.
5467 Godsu| az epe, mikor azt a sok talpnyalást, alávaló hízelgést nyomtatva
5468 Godsu| elment mellettük.~Minden támadásról tudtak és csodálattal teljes
5469 Godsu| Kelemen most már csak őt támadja. Minduntalan panaszkodott,
5470 Godsu| hosszúkás, kékes vonalak támadtak. Fehér homloka úgy látszott,
5471 Petel| egy rettenetes fogással a támasztó bunkót. Elfordult a víztől,
5472 Godsu| Gyermek módon, a térdére támasztotta ősz fejét, és sírt.~- Senkim
5473 Godsu| széles arcát a tenyerére támasztva, édes merengésnek adta magát.~-
5474 Brody| gazdájáról, arról, hogy tán-tán hamarább megy haza, mint
5475 Brody| megindult.~- Hogy énrajtam tanakodjanak! - folytatá az érthetetlen
5476 Brody| mire a muzsika megállott, a tánc egyszerre elmúlt, a lámpást
5477 Brody| szeméből árad az előtte táncoló ördögi világosság; de a
5478 Brody| sikongattak, énekeltek, táncoltak, kávéztak, hideg kávét ittak.~
5479 Godsu| vásáron van; a pap beteg; a tanítónak meg nincs egy megveszekedett
5480 Petel| a szó, mikor a pap arra tanította:~- Szerezz érdemeket arra,
5481 Brody| iskolába is járt, de otthon is tanították; egy elzüllött írótól kapott
5482 Godsu| Csekmez?” A ló erre, be volt tanítva a huncut, levágta a fejét,
5483 Godsu| és a felügyelő a falhoz tántorodott.~- Hogy mer maga hozzám
5484 Brody| majd fölébred hajnalkor, tanulni, magától. Hogy volt, otthagyta
5485 Godsu| tudod, mikor árverezik a tanyáját?~- Talán a jövő héten, vagy
5486 Petel| kövér, forró leves párolog a tányérban. A néni alig mer hozzá nyúlni.~-
5487 Petel| hús, „olyan kövér, mint a tapasz”, erős tormával. Gyorsan
5488 Godsu| kukoricaliszt kenyér volt rendes tápláléka, s hogy az emberek valami
5489 Godsu| és a paprikát. Rá nézve a táplálkozás tekintetében a civilizáció
5490 Godsu| ezelőtt évezredekkel is így táplálkozhattak; a különbség csak az, hogy
5491 Brody| sokat, mert jobban volt táplálva a rendes középszerűnél,
5492 Brody| falusi boltosné vigasztalta, tapogatta: „ifiasszony így, ifiasszony
5493 Godsu| elaludni és a saját bordáimon tapogattam ki az ő vékony bordáinak
5494 Brody| kezével a szopós elkezdett tapsikolni a mellén.~Lehajolt hozzá,
5495 Godsu| volt a falakon és minden tárgyon. Egy keskeny, a földbe vert
5496 Godsu| meg ezt a nehány madarat tarisznyástól a kocsijára s szép csendesen
5497 Godsu| bokrok, fák között vannak; tarka fűszőnyeg borítja őket;
5498 Godsu| kellemes férfi vagy asszony társasága, egy ízletes válogatott
5499 Godsu| hivatalos szenvedésnek nincs tartalma. Legföljebb testi sanyargatás
5500 Petel| Mi, ha szabad mondanom, tartalmasabb eledelekkel erősítjük az
5501 Brody| tekintélyét is fenn akarván tartani ezek előtt, és hogy majd
5502 Brody| csavargó bóbiskol már; uras tartással, szurtos cilinderrel a fején.
5503 Godsu| valami orfeumban! Ott aztán tarthatna előadást a hivatalos szenvedésekről.
5504 Godsu| olvass! Ez a mi lapunk! Mi tartjuk benne a lelket!~Átolvastam
5505 Petel| üljön. Az hiszem, attól tartott, hogy leesik.~- S ezt mívelik
5506 Brody| verekedtél, ártottál, szeretőt tartottál?~- Nem tettem semmit.~-
5507 Petel| A felvilágosítással önök tartoznak, s meglepő valóban, hogy
5508 Godsu| legyen! Kicsoda ön?~- Én nem tartozom magának felelni! Hátha néma
5509 Petel| hívtam magát ide, nem is tartóztatom, s ha én már mást választottam,
|