Rész

5510 Brody|                 csak nő kell, aki rendben tartson, akkor mindjárt úr vagyok.
5511 Petel|                  Cica nénire függesztette táskás, vörös szélű szemeit. A
5512 Godsu|                      jól van! Consommé en tasse... nem, ez nem jó! Üres!
5513 Godsu|                   kitörülte a Consommé en tasse-t és odaírta helyébe: Consommé
5514 Petel|        elcsendesedett az utca. A majorság taszigálódva helyezkedett el a fák ágai
5515 Petel|                   végén zöldülő berekben; tatarozta kívül-belül; szüntelen fecsegve,
5516 Godsu|              fejüket és meredt szemekkel, tátott szájjal füleltek.~- Hallod?
5517 Petel|                Csapj lármát, Boldizsár... Tátsd ki a szádat....~A vén paraszt
5518 Godsu|                 indulatos ember voltam és tavaly őszkor egy vasárnap estefelé
5519 Brody|                 férfi - akit otthonról, a tavalyelőtti aratásból ismert - ráordított:~-
5520 Brody|       cselédtanyán, bárha a fiatalemberek távol maradtak. Néhány benézett,
5521 Godsu|                   hangja mind távolabb és távolabbról hallatszottak, aztán mély
5522 Godsu|                  év valami utolérhetetlen távolban van valahol, hogy ő azt
5523 Brody|             férjemmel...~Frigyes - lehető távolságban - izgatottan járt föl s
5524 Godsu|                 mikor valaki a mezőn nagy távolságból kiáltoz. Érzett rajta az
5525 Brody|                 hétszer is eltévedne. Sem távolságról, sem irányról nem tudott
5526 Godsu|                  a házból tiszta lélekkel távozni. A többi csak szégyent,
5527 Brody|                még dühösebben énekelte.~- Távozzanak! - szólt ki az orvos röviden.~-
5528 Brody|                   a szobából, hogy tovább teázzanak, az idegen úrfinak mindjárt
5529 Brody|               arca ijedtre vált:~- Azt ne tedd - mondá izgatottan -, mert
5530 Brody|               igen bizalmasak voltak, még tegeződtek is, ha így magukra maradtak,
5531 Petel|                  az erősebb... minthogy a tehenet se teremtette az Isten valakinek
5532 Petel|                dobtad vissza neki?~- Hogy tehetem? Mikor tőkét is hozott nagyapónak.~
5533 Godsu|                   egész. Meggyaláztam egy tehetetlen embert, és tehetetlenül
5534 Godsu|                 egy tehetetlen embert, és tehetetlenül ugyanazt a gyalázatot akartam
5535 Godsu|                  nem álltam útjában soha! Tehetett, amit akart...~- Irigyeltem
5536 Godsu|            kevesebbet. Bocsásson meg, nem tehettem másképpen! Én huszárőrmester
5537 Brody|       kimerüléstől oly fehér volt, mint a tej, ha megfagy. Csak az volt
5538 Brody|                kit nem ismer? Egy darabka tejbe áztatott, rongyba csavart
5539 Brody|             éhezett. A dadájának nem volt teje, elcsapták, az üvegdajkát
5540 Petel|                      még a szoptató anyja tejétől csípett be (valami bolond
5541 Brody|              tegnap eltörött a zöld mázas tejforraló, és itt, lám, van olyan
5542 Petel|                  bőgtek a borjúk, az édes tejre vágyakozva. A kis udvar
5543 Petel|                   el van jegyezve a szent tekercsek előtt, az ősanyák nevében.
5544 Petel|             szóljon róla...~Ez a Mari egy tekergő némettel szökött el a forradalom
5545 Godsu|              miközben a virginia derekára tekert szivarpapirost nyaldosta.~
5546 Brody|                igen okos és művelt nőnek, tekintélye volt a családban.~A kisasszony
5547 Godsu|              orvos.~- Ez a hájas ember is tekintélyszomjas. Bravó! Úgy látszik, a nyírott
5548 Godsu|                   és újra imponálhat ez a tekintélytulajdonos - és reám mutatott, aztán
5549 Godsu|                    Rá nézve a táplálkozás tekintetében a civilizáció csak egy késsel
5550 Brody|               profosz, a hadbíró; bohókás tekintetet vágott, sunyin vihogott,
5551 Petel|                   A leány kerülve a Marci tekintetét, megfőzte az ételt, s az
5552 Brody|            Erzsébet sem volt többé józan. Tekintetével követte, amerről az aranyak
5553 Petel|                Úgy megszoktuk, hogy ki se tekintettünk a kocsizörgésre...~Másfelé
5554 Petel|          unokaöccse - egy sovány, szigorú tekintetű káplán - került a plébániára;
5555 Brody|                  konyhába, és odaállott a teknőhöz, hogy mosson rája. És ha
5556 Godsu|               rothadna bennük. A rengetek telefirkált papiros bűze az. Mindegy.
5557 Brody|            elköltött minden szezonban egy telekalkusz-díjat, mivel csak a legelőkelőbb
5558 Petel|                 asztalra, s maga is mellé telepedett, szembekönyökölve az öreg
5559 Godsu|             rugdalni a csillagokat!~- Nem telik abba tízezer esztendő, te! -
5560 Godsu|                   Csekmez.~- Melegem van; telisden teli vagyok vérrel. Elszédül
5561 Godsu|                teljesítette, s most már a teljesített kötelesség öntudatával várja,
5562 Godsu|                 földi rendeltetését híven teljesítette, s most már a teljesített
5563 Godsu|                  rezgő hangja volt, amely teljességével, lágy hajlékonyságával úgy
5564 Petel|                  a bácsinak kedve kezdett telni benne.~- És már rendben
5565 Godsu|                   álmok nélkül való élet, telve szórakozással és apró kis
5566 Petel|                  bácsi (mindennap egy nap telvén el) egy éjszakán átszólt
5567 Brody|                   elméje, a gyomor és fej témába is éppen csak hogy belekezdett:~-
5568 Brody|             lefelé délszaknak az őszt - a temérdek avart -, és még mindehhez
5569 Petel|                 de aztán jött a nagyszerű temetés; a sok kocsi; a fáklyák;
5570 Petel|                    gyászos volt, mint egy temetésrendező. Ha magára jött, valami
5571 Godsu|                   Aztán mit csinál maga a temetőben, bátya?~- Mit csinálok?
5572 Godsu|                  helynek.~Mire kijöttem a temetőből, az öreg már kifogta a lovat,
5573 Godsu|                  folyói.~Tíz perc múlva a temetőhöz értünk.~Ilyennek mint a
5574 Godsu|                 Nem megyek tovább, csak a temetőig. Odáig elviszem az urat! -
5575 Petel|                  végén kikísértük őt a mi temetőnkbe. A zsidó nagyon elkomorodott.
5576 Godsu|                képzeltem én mindig a szép temetőt. Tulajdonképpen csak egy
5577 Brody|            világítva, mint éjféli misén a templom, vagy amikor a nagy kocsmában
5578 Petel|                   leánya mit akart vele a templomával? Nem lehetett megérteni.~-
5579 Godsu|               öreg elhallgatott, és lassú tempóban tenyerébe ütötte a pipáját.
5580 Godsu|                  visszaesett előbbi lassú tempójába. Látja, uram, gyenge, mint
5581 Brody|                 lelkem, gyermekem, búzám, tengeli-galambom, elmegy a te anyád, nincs
5582 Godsu|                   írott sor, egy jel, egy tény, ami a mostani életre egy
5583 Godsu|           lehetett; azt mutatták hatalmas tenyerei, erős nagy csontjai. Minden
5584 Godsu|          ásítással felelt, s aztán széles tenyerével csapkodta a combját.~- Hát
5585 Godsu|                hogy Kelemen Péter a zárka tenyérnyi vasrostélyos ablakán kinéz
5586 Petel|        mindenkinek elmondja a köztudomású tényt, hogy az emberek az utca
5587 Godsu|                mondjon fölötte? Amint így tépelődve néztem az öreget, befordult
5588 Brody|                cséplő elszakította, még ő tépett neki rongyot a pendeléből.~
5589 Godsu|               lettek volna, olyan könnyen tépte el.~A fogház legendás alakja
5590 Godsu|                  száraz kezei reszkettek, térdei minduntalan megcsuklottak,
5591 Godsu|                nyelvét is, megvizsgálta a térdeinek reflex-mozgásait, megtapogatta
5592 Godsu|                terembe. Hiába! Fényes egy terem az még mindig! Nem tudnak
5593 Godsu|             készülnek odabent. Benéztem a terembe. Hiába! Fényes egy terem
5594 Brody|                    de szép vagy, Istennek teremtett angyala vagy.~A hízelgés,
5595 Godsu|                   javára, kedvére a világ teremtve látszik lenni.~Élt nyolcvan
5596 Brody|                intézett a leányhoz:~- Nem terhelt maga?~Erzsébet elvörösödött;
5597 Petel|                 ért Aradig szerencsésen a terhével (persze Márton bácsi is
5598 Brody|                 rajta a legfelső a fejére terítve. Csak karjai és lábai meztelenek,
5599 Petel|                  igazán valami hűvösséget terjesztett maga körül, hogy kedvünk
5600 Brody|                   szeretek jobban, mint a természetet.~A leány kérdőleg tekintett
5601 Godsu|                belépett.~Hatalmas, atléta termetű, villogó szemű, szép, harmincéves
5602 Petel|                   sütött. A bácsi kétfelé terpesztette a lábait, hogy jó biztosan
5603 Brody|          kiudvarolván magukat, izgatottan tértek nyugovóra. Jaj, de kikaptak
5604 Brody|               Neki borzongott egy kissé a teste, de nem félt. Félni! Hiszen
5605 Petel|                 Oh, édes jó Isten, akár a testéből odaadott volna egy darab
5606 Godsu|             parton.~A mocsárnak mintegy a testét hosszában összetartó emelkedőre
5607 Godsu|               dolgozott, hogy összetartsa testét-lelkét. Ép, egészséges mind a kettő.~
5608 Petel|                 harapót kedvét... Hosszú, testhez szoruló reverendájában oly
5609 Brody|                urak a pénzükkel, mi...~„A testünkkel” szót már nem tudta megfogalmazni,
5610 Petel|                  az urak. A miénk a jövő. Testvériség az egész világon. Egy nép,
5611 Petel|          szabadságért... egyenlőségért... testvériségért...~A pofája kifeszülve a
5612 Brody|             szabad mondani.~- Ojjé, annak teszek becsületsértést, akinek
5613 Brody|                 leszel, bennünket is úrrá teszel, a gyereked meg áldani fogja
5614 Brody|                   krajcárt, olcsóbban nem teszem.~- Akkor én mindég írnék! -
5615 Petel|                 Vagy tán egy harapás írós tésztát ízlelhetne meg? szétszedheti,
5616 Petel|                nénivel, de a tálak alig a tetején. Ebben egy kis friss túró,
5617 Godsu|             bénította-e meg akaraterejét, tette-e közönyössé önmaga és fajtája
5618 Godsu|                   Ez volt az egész!~- Jól tetted! Helyes! Én is így tettem
5619 Brody|                 még csak gimnazista:~Tűvé tették a várost a kis diákért,
5620 Godsu|             mindenkitől, akit szóval vagy tettel megbántottam és aki bosszút
5621 Petel|               hogy kereszteltessen ki egy tévelygő famíliát Katica.~Valami
5622 Brody|                nyugtatták, de nem igazán. Tiborka a hálószobában már türelmetlenkedett,
5623 Petel|            semmiségért kioldózott, mint a tied. Csak a füst csípi a szemedet?
5624 Petel|                  Nabukodonozor, s akkor a tietek lesz ez a máriás.~De ezt
5625 Godsu|                sem az erős fénynek, sem a tikkasztó melegnek reszketeg hullámai.
5626 Brody|                 naiv szívüktől:~- Hó, itt tilos a fürdés! - mondá az egyik
5627 Brody|                fent mindenkit, és egy kis tincset vágjon le magának a Tivadarka
5628 Petel|                 néni szaporán a konyhából tipegett a vendég elé. Kedvesen megölelgette
5629 Brody|                  én tiprom le a kutyát, ő tipor le engem, tudjátok!~Erzsébet
5630 Brody|               megeskettek erre. Ha nem én tiprom le a kutyát, ő tipor le
5631 Godsu|                   földkóstolási komédiát, Tisza-szabályozást, belvízlevezetést, meg a
5632 Brody|           áskálódtak, inkább siettek vele tisztába jönni az első pillanatban,
5633 Godsu|                 beszélt, mint aki egészen tisztában van azzal, hogy földi rendeltetését
5634 Godsu|              valami édes nyugalom, szelíd tisztaság, mely azt látszott bizonyítani,
5635 Petel|           szerszámot nem szabad bevinni a tisztaszobába).~Szakasztott ilyen a Márton
5636 Brody|            fedémesi autodafé nem hagyta a tiszteket aludni. Hajnalfelé eloszlottak
5637 Brody|                   jelent hát ez a különös tisztelet?~- Akarom.~Egy pofon csattant
5638 Petel|                   A Katica famíliájának a tisztelete hagyományos volt az utcámban.
5639 Petel|                viaszgyertyákat gyújtott a tiszteletére... Ha valami csalfaságon
5640 Godsu|          elhallgattak. A séták alkalmával tiszteletteljesen kitértek előle; vagy megálltak
5641 Godsu|              tekintetes Bazsó úrnak, hogy tiszteljük és várjuk!~A pincér elszaladt.~
5642 Petel|                 nyavalyás legényke -, s a tisztelt neje hívott önökhöz. Az
5643 Petel|               kiáltotta -, ha van itt még tisztességes leány... hazatakarodjatok...
5644 Petel|               dolga lesz a másvilágon, ha tisztességesen viseli magát e földi életén...~
5645 Brody|             fiatalurat, aki minden nyáron tiszti ruhában lejött vakációzni,
5646 Brody|          Szépasszonyfalva, egyszer csak a tisztje is bejött hozzája.~Hogy
5647 Petel|               helyén. A Jehova verjen meg titeket...~Úgy tetszett nekünk,
5648 Godsu|                 gyerek! Ő most a főispáni titkár. Halovány lett, megkopaszodott
5649 Brody|                 az sokkal jobb lenne. Mit titkolódzni, előttünk a huszadik század! -
5650 Brody|                  amióta itt van, ő írta a titkosakat, darabját húsz krajcárért.
5651 Petel|                 szeretettel gyámolította. Titokban varrt - azt beszélik - a
5652 Brody|                 tűröm tovább, nem engedem Tivadarhoz, úgysincs rá szüksége többet...~-
5653 Brody|                   benne, eldobták, nehogy Tivadarnak ártson. De most egyenesen
5654 Brody|                 egyszer elszökik magában, Tivadart leteszi, hadd sírjon. Az
5655 Brody|      visszafordult.~- Mikor választják el Tivikét?~- Akár ma, mindjárt, nem
5656 Petel|                   a torkomat szorítod?...~Tízen kiáltották: „Ne bántsd Boldizsárt.” „
5657 Petel|                bácsi a barátistákat, akik tizenegy órakor értek hazafelé az
5658 Brody|                   rájött a poézis, mintha tizenhat éven keresztül aludt volna,
5659 Brody|                  mint az alma.~- Még csak tizenhét esztendős - sikította el
5660 Godsu|              ember! Huszárőrmester voltam tizenkét álló esztendeig. Mikor először
5661 Brody|           felköltött mindenkit - különben tizennégy órát aludtak egyfolytában -,
5662 Brody|            szoknyában, amikor rendszerint tízet szokott viselni. Úgy érezte,
5663 Brody|                fúlni - hogy nem fúlt bele tíznapos korában -, amikor a megesett
5664 Brody|                 Sohase volt jobb dolgom - tódította az öregasszony.~- Hát a
5665 Brody|                 pupilláját nézte meg.~- A többit hagyhatjuk! - szólt, majd
5666 Brody|            barátságosan vigyorgott rá két tökéletes fogsor.~- De szép fogaid
5667 Petel|                  ugye? s a grádics felett tölgyfa oszlopos pipázóhely van,
5668 Godsu|           kövekkel kirakott földön, hol a tölgyfapriccsen két-három órát mukkanás
5669 Godsu|                   az órát megnézni, midőn töltényeim már elfogytak.~Háromra járt
5670 Godsu|                 itt van mindjárt a vasúti töltés mellett.~Még csak most néztem
5671 Godsu|           gödörmunkával, hol szundítással töltöm el az időt, aztán meg nézegetni
5672 Brody|                   és a dajka mégis órákat töltöttek egymással. Elzuska imádta
5673 Godsu|                 volt ő, amelynek kaotikus tömegéből ki-kikelnek a finomabb idegekkel
5674 Godsu|                 itt-ott bukkan sírra, s a tömeges fakeresztsorok, hideg kőmasszák
5675 Petel|            védelmezi a jegyesét, hát ki a tömlec ügyelje?~A legény rekedten
5676 Godsu|          szeretnék!~Hüke a pipáját kezdte tömni, miközben megnyomva minden
5677 Godsu|               akár nem. A sárga nem sokat törődik vele, úgy sincs messze!
5678 Godsu|                csendes békességben. Ki-ki törődjék a saját bajával - ha van
5679 Brody|                  ajándékot, selyemkendőt, török nagykendőt. Az van az én
5680 Godsu|                városából megy le egyenest Törökországba!~- Párizsból? - kérdezé
5681 Brody|              veszik körül, és most valami történni fog, amitől az ösztöne megrendül,
5682 Godsu|                   orvost. Közöltem vele a történteket és fölhívtam, hogy másnap
5683 Godsu|             zsebkendőjével elkezdte arcát törülgetni, s azalatt mondta:~- Miért
5684 Godsu|              járok. Pukkadt!~Inge ujjával törülgette könnybe lábadt szemeit.
5685 Petel|                     kezdte ismét Mayer -, törülje ki a szemét, mert én egy
5686 Brody|                 hozzája.~Hogy örült, hogy törülte markával a nyúlszemeit.
5687 Godsu|                  Az öreg egészen meg volt törve. Mind keservesebben és keservesebben
5688 Godsu|             nevetett.~A fogházőr átadta a törvényszék értesítőjét és így tudtam
5689 Petel|                 Visszaütjük. Kik hozzák a törvényt? A hízott emberek. Nekünk
5690 Godsu|                egy nyúlban! Elbújik a sír tövébe, néha majd ráhágok, mégsem
5691 Godsu|                 Az öreg megvakarta a füle tövét, köpött egyet, és mondta:~-
5692 Godsu|                 miért akarod éppen ezt? A tojás ízét nem szeretem; nem,
5693 Petel|              haszontalanságot: valami kis tojásos perecet, vagy egy piciny
5694 Godsu|                  tudod, nagyon szeretem a tojást! Aztán meg...~- Ah!~Lili
5695 Godsu|               szájaszéle és kétemeletes a tokája! Malac korában gyönyörű
5696 Petel|            meglepő valóban, hogy ön kérdi tőlem: miért jöttem? Remélem,
5697 Godsu|                valamennyien! Én nem félek tőletek!~- Hisz ön őrült! - mondtam
5698 Brody|                 Írják: megfogatták vele a tollat, megfogta. Az ő nevében -
5699 Godsu|                    Az őrök körülfogták és tolni akarták az ajtó felé, de
5700 Petel|            feleségét eltette a kis zsidó: tőlünk vonult el ő, olyan harapós,
5701 Godsu|              fehér felhőkbe tűnt; sugarai tompább élűek lettek, mintha gyöngéd
5702 Petel|                 Mayer belekapott a polgár torkába, s bizonyosan megharapta
5703 Godsu|                 volt minden erőlködése, a torkára forrt minden hang.~Hirtelen
5704 Petel|               ugrott be utána...~A bakter torkáról lehanyatlott a legény karja;
5705 Brody|               Erzsébet, és elkezdett ríni torkaszakadtából.~A segítségnek jött falusi
5706 Petel|                   szólhatok, Sándor, ha a torkomat szorítod?...~Tízen kiáltották: „
5707 Petel|             ráugrott Sándor a bakterre, s torkon ragadta:~- Kend beszéljen...~-
5708 Petel|               kövér, mint a tapasz”, erős tormával. Gyorsan gyúrja a bácsi,
5709 Petel|                 kegyed a nagyapja házára?~Tornácos ugye? s a grádics felett
5710 Petel|                   hagyd!” - ordította tíz torok. „A leány ugrott a vízbe...
5711 Petel|             szádat....~A vén paraszt tele torokkal üvöltötte:~- Tolvaj... tolvaj...
5712 Godsu|                    Ezért a nyilatkozatért további négyórai kurtavasra ítélem
5713 Brody|               ügyfeleit, a ház-, pénz- és tőzsdeügynököket, nehogy más ügyvédek elcsalják
5714 Petel|                  Cica? Az én hátam megett trafikál vele, Cica? Van-e lelke?~-
5715 Brody|                  akit - a bogarak ellen - trágyával bekennek. A pesti nagyszülők
5716 Petel|             kíváncsi asszonyokat hírekkel traktálva, búsan bólingatott, mondván:~-
5717 Petel|                  hozzá. Az ételt csak úgy trappban nyeli le, s a néni alig
5718 Godsu|                  mostak, abbahagyták halk trécselésüket és a mosóteknő szappanszagú
5719 Brody|                    Többet nem szólhatott.~Tréfa volt. Véget ért. A tiszt
5720 Godsu|         lehetetlen, édes Lilim! Nem!~- Ne tréfáljon, Géza! Ezzel sért engem!~-
5721 Brody|            megállott. A legénynek, akivel tréfálkozni szokott, szerette volna
5722 Godsu|             csinálnál vele?~- Hiszen csak tréfáltam, Palkó! Cselédek biz’ azok,
5723 Brody|           kinyitotta a vasszekrényt, és a trezorból kivett egy selyempapiros
5724 Godsu|                szippantva cigarettején.~- Truites de rivière?~- El vagyok
5725 Brody|                 van az én boltomban, ezer tucat is. Az én boltom ebben a
5726 Petel|               dalárda éneke; s elfeledtük tudakozódni: mily érdemeket kell szerezni
5727 Godsu|                   büszkén, mint aki ereje tudatában kész az egész világgal birokrakelni.
5728 Brody|                 kutyát, ő tipor le engem, tudjátok!~Erzsébet közbeszólott:~-
5729 Petel|                   ajakkal kérdezte:~- Mit tudjon rólam Boldizsár, a bakter?~
5730 Godsu|                  terem az még mindig! Nem tudnak olyat manap már építeni!~
5731 Brody|                    Ha te engem szívelleni tudnál!~A dajka elhárította magától:~-
5732 Godsu|                 megígérték neki, meglesz. Tudnál-e te hivatalt kérni, Pali?~-
5733 Godsu|          röpítették?~- A cárt? Már hogyne tudnám, hiszen illumináltam! Egy
5734 Petel|                      Ugyan, szomszéd (egy tudós csizmadia, névleg Pataki,
5735 Godsu|               dicsekedett Jankó. - A báli tudósításokat én írom; meg ha van színházunk,
5736 Petel|                     ki vele mindjárt. Mit tudsz? Halljam.~- Ne vessz meg,
5737 Godsu|                   rajtam. Egész éjjel nem tudtunk aludni. Ember vagyok, uram,
5738 Petel|                 az erdőtől idáig, s itt a tüdejét kiordítja az ember, amíg
5739 Petel|           mindenütt: a veres kasztenen, a tükör felett, mindenfelé kaphatsz.
5740 Brody|              játszva rohantak le a folyam tükrén, olyan gyönyörűséges szép
5741 Petel|                 víz felé meredt. A fekete tükrön a vaksötétben is látszott,
5742 Brody|                    amint berreg. A bakter tülkölését vagy legalább az apja horkolását
5743 Godsu|                bolondságot fog elkövetni. Türelemre intettem, de Ádám erre egy
5744 Godsu|              felelte:~- De hátha elfogy a türelmem!~- Dehogy fogy, Ádám! Nem
5745 Godsu|                  ember szenvedjen. Legyen türelmes velem. Amit mondani fogok,
5746 Brody|               szorongatta a gyerekét, aki türelmesen, sőt szívesen várt. Addig
5747 Petel|                  szavad, Eszti...~A leány türelmetlenül csattant fel:~- Hát most
5748 Godsu|                 mereven nézett a kandalló tüzébe.~Géza gépiesen cigarettára
5749 Godsu|            egészen nekivörösödött az erős tüzelés miatt.~A cigányok egyenként
5750 Brody|                   egyszerre elállt. Hiába tüzelte magát, a vér megfagyott
5751 Brody|                   amelyeken kártyáztak és tüzeltek, a nagy faágak, amelyek
5752 Petel|                  padkájára, s piszkálta a tüzet. Valami, úgy lehet, megcsípte
5753 Petel|             sántikálva.~- Na, mi kell oda túl?~- Hajítson át kend egy
5754 Godsu|         viselkedését ingerült állapotának tulajdonítom és megelégszem azzal, hogy
5755 Petel|                ugattak dühösen.~Boldizsár túlharsogta az egész lármát:~- Ne kiabáljatok...
5756 Brody|                 is:~- Kisasszonyok, urak, Turdamé, Balancé!~Hanem amikor meglátta
5757 Godsu|             ellentmondás nélkül nyugodtan tűre.~Az orvos aztán megkérte,
5758 Godsu|                múlva éppen olyan nyers és tűrhetetlen volt, mint a megérkezése
5759 Godsu|      huszárőrmester, ezt a gyalázatot nem tűrheti s hogy fél, hogy egyszer
5760 Brody|               Rendőr, ez a rendőrség, ezt tűrik!~Üthették a nyomát, a mérges
5761 Petel|              tetején. Ebben egy kis friss túró, fenyőfa kéregben; odább
5762 Brody|             vigyék el, egy pillanatig sem tűröm tovább, nem engedem Tivadarhoz,
5763 Godsu|               miért jöttem: hát mit akar? Tűrtem még egy darabig. Bementem
5764 Godsu|        körülfogták és egy rövid, de heves tusa után, mialatt Kelemen Péter
5765 Brody|                lányát, hogy ne féljen, és tuszkolta kifelé a sok népet. Azok
5766 Petel|                 egyezkedett vele. Mikor a tutajokkal megindult Gyergyóból, szépen
5767 Petel|                 civódtak, szeretkeztek. A tutajos szomszéd... aki alkonyatkor
5768 Brody|                   de még csak gimnazista:~Tűvé tették a várost a kis diákért,
5769 Petel|               megtelt levegőn átlángolt a tűz, bevilágítva a törpe, sötét
5770 Petel|                nézett a legényre, hanem a tűzhely körül forgolódott.~- Az
5771 Godsu|         mocsarakon. A szalonkák az élesen tűző nap melege alatt szépen
5772 Petel|                  szívesen szolgálhatok.~- Ú-úgy, szerel uraságod?~A néni
5773 Brody|              bizalmaskodott, kint volt az uccán. A házmester kieresztette;
5774 Godsu|             székre.~Figyelmeztettem, hogy udvariasabb hangon beszéljen.~- Ne ostobáskodjon!
5775 Godsu|                    Ez nem az a hely, ahol udvariaskodni szoktak!~- Én meg mindenkitől
5776 Petel|              inkább, hogy magam vigyem az udvarotokra? Hát jó szívvel fogadsz,
5777 Petel|                  árt adtam érte. A lelkem üdvösségét adtam érte... a feleségemet
5778 Petel|                  volt. Viszont, ha valami ügye rosszul ütött volna ki (
5779 Petel|                fiam? Jó forró lesz, magam ügyelek reá, ne féljen.~S ismét
5780 Petel|                   ahol maradni akarok?... Ügyelj! Jőni fogsz te még sírva
5781 Petel|                 jegyesét, hát ki a tömlec ügyelje?~A legény rekedten kiáltotta:~-
5782 Petel|                  Visszajövök az Adolfhoz. Ügyeljen reá...~Beszélt, de azt hiszem,
5783 Petel|                Kompanizált vele, s minden ügyes bajában egyezkedett vele.
5784 Petel|            Utánakap Péter is, Pál is, aki ügyesebb, aki erősebb - azé legyen,
5785 Godsu|                   felügyelő?~- Nem. Én az ügyész vagyok.~- Bánja az ördög,
5786 Brody|                  pár szóval bevezetvén az ügyet, átadta a szót az éltes
5787 Brody|            kellett mennie, hogy őrizze az ügyfeleit, a ház-, pénz- és tőzsdeügynököket,
5788 Brody|              tőzsdeügynököket, nehogy más ügyvédek elcsalják őket tőle.~A szegény
5789 Brody|                 boldog volt, és büszke az ügyvédjére, hogy a dolgot „kivitte”.
5790 Petel|                fickó -, aki a mamám apja?~Ühm. Ez az ön mintha megütötte
5791 Godsu|                  vágtam. Azóta még jobban üldözött. Már meguntam az életemet
5792 Godsu|              magamat. Így aztán el tudnék ülni ki tudja meddig.~- És mit
5793 Petel|            szuszogós lesz a bácsi, s azon ülő helyében el-elszundít. Minden
5794 Godsu|               mondtam neki. - Én majd nem ülök föl, hanem földobom a puskámat
5795 Brody|                   kvártélyosné megszólalt ülőhelyén:~- Maga is ott van mindenütt,
5796 Godsu|                 Hüke Pali és Csekmez Dani ültek benne ebéd után két óra
5797 Brody|                  és nem a földre, párnára ültetik. Aztán szörnyen elálmosodott,
5798 Brody|              kezet fogott mindenkivel, és ünnepélyes hangon gratulált a budapesti
5799 Brody|                   a százada; valamennyien ünnepi ruhában, cakompak. Intett
5800 Godsu|                   és elhallgatott. Mintha üresebb lett volna a szoba, ha nem
5801 Petel|                   gyermekkel kezd ki. Hát üssön engemet, ha kell. Én itt
5802 Petel|               meggyújtotta a forgácsot az üst alatt. A szállongó füsttel
5803 Godsu|               Nézése gőgös volt; hatalmas üstöke, mint az oroszlán sörénye:
5804 Godsu|                   Bazsó végigsimogatta az üstökét és elhallgatott. Mintha
5805 Brody|                   a rendőrség, ezt tűrik!~Üthették a nyomát, a mérges pipiske
5806 Petel|        mindenfelől szállingóztak egymásba ütődve, zavart kiabálással. „Fogd
5807 Godsu|                  lassú tempóban tenyerébe ütötte a pipáját. A mellényzsebéből
5808 Godsu|                ajtaját, közben hozott két üveg bort, kiment meg bejött,
5809 Brody|                  volt teje, elcsapták, az üvegdajkát pedig sehogy sem akarta
5810 Petel|                  kis mézzel főzött retek, üvegfedél alatt, mandulával a jó szájíz
5811 Godsu|                   ittatok-e?~- Alig három üveggel. Nem dohos ez a bor, Feri?
5812 Petel|              Lovát?~- Semmit...~- Hát mit üvölt kend?~- Üvöltök, mert az
5813 Petel|                     Hát mit üvölt kend?~- Üvöltök, mert az a regula... mikor
5814 Petel|                 vén paraszt tele torokkal üvöltötte:~- Tolvaj... tolvaj... fogjátok
5815 Brody|                 otthagyta őket? Én mindég üzentem magának, hogy jöjjön, jobb
5816 Petel|           csalfaságon járatta az eszét az üzletben, avagy egy-egy húsos fehérnépet
5817 Petel|              dolga legyen, de erről a kis üzletéről nem vezetett főkönyvet: „
5818 Petel|                  benne.” Ez volt az egész üzleti politikája.~Szép egyformaságban
5819 Godsu|                 síkságba nyúló legelők és ugarolt szántóföldekről sem hallatszott
5820 Petel|                   csikorogtak, a kuvaszok ugattak dühösen.~Boldizsár túlharsogta
5821 Petel|                   vízből kilátszó köveken ugrált, halacskára ügyelve, és
5822 Brody|              rendőr megmozdult, fel akart ugrani, hogy megverje őket; de
5823 Petel|              szeme reáismert, nehány nagy ugrással rácsapott:~- Éppen kend
5824 Petel|             szelíd szóra is, ha illettük, úgy-úgy felpattant, hogy figura
5825 Brody|              megszokták ezt az állapotot. Ugyanabból a huszárezredből ugyanaz
5826 Brody|               Ugyanabból a huszárezredből ugyanaz a két század feküdt közöttük
5827 Godsu|                   embert, és tehetetlenül ugyanazt a gyalázatot akartam elszenvedni.~
5828 Brody|                mell-, méh- vagy lépbajos?~Ugyanezt ismételte - de már csak
5829 Petel|                  A falu elnémult egészen, úgyhogy a megdagadt víz zubogása
5830 Brody|                  beszélgetett egy szürke, úgynevezett parasztcsirkével, aki árván,
5831 Petel|            értették meg. Beszéljenek vele újból.~A leány ingerülten szólt
5832 Godsu|                 vele, magamhoz vettem egy újdonatúj bikacsököt, lementem hozzá
5833 Godsu|                  mondta Hüke.~Bazsó a két ujja közé vette a poharat és
5834 Godsu|              kezével. Láttam, hogy sovány ujjai közül szőrös keze fején,
5835 Godsu|                melengették föl megdermedt ujjaikat, némelyik még toporzékolt
5836 Godsu|                    Csekmez Dani meg verte ujjaival hozzá a taktust. Egyszerre
5837 Godsu|               Kelemen felgyűrte a kabátja ujját.~Egy intésre a fogházőrök
5838 Petel|               paprikás szalonna s tán egy ujjnyi káskával... A néni unszolta:~-
5839 Petel|                   kéregben; odább egy tál újmódi, korán érő fekete szőlő:
5840 Godsu|                  tisztelettel mesélték az újonnan érkezetteknek, hogy a kurtavasakat,
5841 Brody|    méltatlankodtak, aztán bámultak, végre újráztak. Egy kövér nő, aki a szögletben
5842 Godsu|                     mondám.~- Ne, itt van újság, olvass! Ez a mi lapunk!
5843 Brody|                  ha az egész belekerül az újságba.~Az önzetlenebb felajánlotta
5844 Brody|                    Pihegett, pihent, majd újult erővel folytatá:~- Hívjanak
5845 Brody|                 hegyen, Fedémesen, polyák ulánusok éppen akkor cselekedték
5846 Godsu|                                           ULTIMA RATIO~Meleg, sugaras októberi
5847 Godsu|                  Elmúlt egy másik félóra. Unalmamban és mérgemben a mutatókönyvek
5848 Godsu|            Ferblizzünk kettesbe!~- Eh! Az unalmas! Csak foghatnánk valakit
5849 Godsu|                  mitegy raktározva, egész undorában, borzasztóságában éreztették
5850 Petel|              között rág az ember, hogy ne unja el magát. A kövér, forró
5851 Godsu|                 magát.~- Unalom! Már hogy unnám el magam, mikor élek, látok
5852 Petel|             mintha nem is tudna semmit az unokájáról, bizalmasan Cicához fordult:~-
5853 Petel|               Szép gazdaság, Marci! de az unokámat az Isten másnak rendelte
5854 Petel|                   ki s be untalanul...~Az unokaöccse - egy sovány, szigorú tekintetű
5855 Petel|                 ujjnyi káskával... A néni unszolta:~- Nézze, Márton, még ezt
5856 Godsu|               megunt engem?~- És maga nem unt meg engem?~- Nem! Nem, Lili!~-
5857 Brody|            sokszor elszökött velük, pedig unta már a Városliget köröndjét,
5858 Brody|                   falu, a tisztek halálra unták magukat, ha mégis olykor
5859 Petel|               Csak a papok jártak ki s be untalanul...~Az unokaöccse - egy sovány,
5860 Godsu|               emberek lehettek azok! Nagy uradalom: egy határ izmos gyerek!
5861 Brody|          rajtakapunk, az fizet a gazember uraknak, akik még nem voltak becsukva!
5862 Godsu|                   törvény és a hideg rend uralkodik.~Érzem, nekem nincs szükségem
5863 Godsu|              érzete jutott-e öntudatlanul uralomra benne, bénította-e meg akaraterejét,
5864 Petel|           hordozta szelíd, kék szemeit az uráról az unokájára. De egy szót
5865 Petel|             unokája.~- De azért mégiscsak uraság, Cica! Mi egyformán uraságok
5866 Petel|                uraság, Cica! Mi egyformán uraságok vagyunk.~Dagobert savanyúan
5867 Brody|                  Tibor! - felelte az öreg úrasszony.~- No ládd, lányod is lesz,
5868 Brody|                hadd sírjon. Az asszony az urával verést ígértetett neki;
5869 Brody|                    vagy három szolgát egy úrért?!~Végképp beborozott az
5870 Brody|               valamit. Végre kisütötte:~- Úrfi-e, vagy lyány? - kérdé hirtelen
5871 Petel|                  szép, szőke, göndör hajú úrficskát. Mire visszatért Ágoston,
5872 Brody|               tovább teázzanak, az idegen úrfinak mindjárt beszélt a Klárikáról,
5873 Brody|                orvos, és előlépett. De az úriasszonynak még voltak némi kérdeznivalói:~-
5874 Brody|                   te kellesz, nem elég az úriasszonyok!~- Csendesen, kisasszonyok,
5875 Brody|                     felelte a leány.~- Az úrinőknek, a feleségemnek is, mindég
5876 Brody|                ház levegőjét, sőt az öreg úrinőnek elfúlt a lélegzete, amint
5877 Godsu|                  tulajdonképpen? Van-e az úristennek olyan fia, aki velem packázhatik?
5878 Godsu|                mondd meg tekintetes Bazsó úrnak, hogy tiszteljük és várjuk!~
5879 Brody|             kíséretével, a színházkedvelő úrral - aki őt és nővérét mindig
5880 Godsu|                    bőszítettem és magamra uszítottam, különösen egyet, aki éppen
5881 Godsu|                 Nem ismeri azt a bőségben úszó, falánk osztályt, mely a
5882 Godsu|                   Tulajdonképpen csak egy út van benne, amely két részre
5883 Brody|                 őszi csatakba; az úttalan utak nyirkos piszkába.~Amint
5884 Brody|                izgatottan -, mert amilyen utálatos, olyan szép!~A dajka és
5885 Brody|              folytatá a nagyapa, bizonyos utálattal, de nem büszkeség nélkül.~
5886 Godsu|                   veszít, röhög, ha nyer; utálom. Az árendás zsidó vásáron
5887 Godsu|               nincs s így a barátnőre van utalva. Azok a barátnők!~Égető,
5888 Petel|           gyönyörűségére, aki leszakítja. Utánakap Péter is, Pál is, aki ügyesebb,
5889 Godsu|            bronzszínű kocsijaival. Nehány utas kibámult az ablakon; az
5890 Brody|               izengetett régebben utána - utasította a legényeket. Elmenekült
5891 Godsu|                   Bazsó tekintetes úr már útban van; hogy egyedül ült és
5892 Petel|              egyes-egyedül volna az egész utcában, kire se tekintve, kilépett
5893 Brody|                magát a kezéből, és a szűk utcából futvást egyszerre csak kibukott
5894 Brody|               fölfelé. Szennyes, szűk kis utcák könyököltek abba. Furcsa
5895 Petel|            tisztelete hagyományos volt az utcámban. A Baranyai-major idefarkallott,
5896 Brody|                   zokogva szaladt neki az utcának, és amint elfojtódott torkán
5897 Petel|                  forgással megnyitotta az utcára nyílt ablak szárnyát, s
5898 Godsu|                   képzeltem és nem álltam útjában soha! Tehetett, amit akart...~-
5899 Godsu|                   pázsitos udvar kavicsos útjait. Őt csak az őrség és az
5900 Brody|                    Megfizetem maguknak az útját - ha újra szolgálatba állok ‑,
5901 Godsu|                    és kimentünk.~Az orvos útközben közölte velem, hogy semmi
5902 Godsu|                   a negyvenedik év valami utolérhetetlen távolban van valahol, hogy
5903 Godsu|                 hogy mi ketten vagyunk az utolsók! Borzasztó egy délután volt
5904 Petel|                 hajdan erős nemzetségéből utolsónak maradt: hosszúlábúnak, soványnak,
5905 Brody|              darabját húsz krajcárért. Az utolsót meg se fizette, elfelejtkeztek
5906 Petel|              tehén is azé az útonállóé az úton, ha ő az erősebb... minthogy
5907 Petel|                   Akkor a tehén is azé az útonállóé az úton, ha ő az erősebb...
5908 Petel|            szegény ember!... a gyermeket. Útravalóval el kell őt látni a nagy
5909 Brody|             városba, az őszi csatakba; az úttalan utak nyirkos piszkába.~Amint
5910 Godsu|          belefészkelte magát a lelkébe és űzi, kergeti benne a keserű
5911 Petel|          bekiáltsa, hogy szép napos időnk va...~- Részeg tán? - kérdezik.~-
5912 Brody|               megszólalt a befüggönyözött vackán:~- De szoptatós dajkának
5913 Brody|                   a ház közepén, a földre vackolt ágyon nyugszik egy leány,
5914 Godsu|                 összeráztam, hogy a fogai vacogtak bele és pofoztam. Piry lármázni
5915 Brody|                  hónap, egy év, két év, a vacsorapénzt elteszem, nem eszek, de
5916 Brody|                  faggatták, mit akar enni vacsorára, és mit iszik hozzá, bort-e,
5917 Brody|           tekintve a jövevényre - hozta a vacsorát. Szégyellt enni, sietett,
5918 Godsu|             nyúlért! Sok vére van ennek a vadállatnak. Egy rongyos nyúlért! Szívtelen
5919 Godsu|                hogy mit csináljon ezzel a vadállattal, mert ennél a három kurtavasnál
5920 Godsu|          becserkésztem az embert! Nagyobb vadász-izgatottságot még nem éreztem! Ott ült
5921 Godsu|                  értem? Azt hittem, ti is vadászni vagytok Lencivel, különben
5922 Godsu|         kecsességgel mozdult tüzes fekete vadászparipájának galoppja alatt. Mindössze
5923 Godsu|                  nap volt, midőn utoljára vadásztam szalonkákra a k-i mocsarakon.
5924 Godsu|              falujabeli borbélyt, mikor a vadászterületén nyulat lesett, eltörte a
5925 Godsu|               aztán megölelték egymást.~- Vadászunk holnap? - kérdezte élénken
5926 Brody|                vályogvető, léppel varjúra vadászván, látta, köszöntötte, már
5927 Godsu|              beláthatlan magasságban járó vadludak szakadozott, gügyögő hangja
5928 Godsu|                   magamtól ijedtem meg.~A vadságom a tarlón vergődő ember zokogó
5929 Petel|          felcsapta a zsidódos sapkáját, s vadul nekiment a bereknek, mint
5930 Godsu|                  magát és mondta:~- Ugyan vágd már a földhöz azt a rongy
5931 Brody|             mindenkit, és egy kis tincset vágjon le magának a Tivadarka hajából.~
5932 Godsu|                  ez! Hogy is volt? Nyakon vágná a csillagot? - szólt Hüke
5933 Godsu|                   sohasem háborgott, hogy vágyak sohasem zaklatták, hanem
5934 Godsu|            gőzéből csak néha sütötték reá vágyakozó, csodálattal teljes szemeiket.~-
5935 Petel|                   a borjúk, az édes tejre vágyakozva. A kis udvar kapujának a
5936 Godsu|                  a barátnők!~Égető, kínos vágyat érzett valami után, amit
5937 Petel|                   szeretővel verte el ősi vagyona maradékát s keresztet, ha
5938 Godsu|                  nem szereztek annyit sem vagyonban, sem szeretetben, hogy haláluk
5939 Petel|              senkinek, mióta a Baranyaiak vagyonilag leromlottak.~- Szép napos
5940 Godsu|      kényszerítettem egy embert!~Bűnhődni vágytam!~- Hiszen, ön bűnhődik,
5941 Brody|                János urameé.~Hát ez a ház vaj kijeé,~Bedécs András urameé...~
5942 Brody|                  aki katonatiszti ruhában vakációra lejárt haza a falujukba
5943 Brody|              nyáron tiszti ruhában lejött vakációzni, és kint hált az asztag
5944 Godsu|          vonatoknak köszönhet.~Él köztünk vakon, s ha tízezer esztendő múlva
5945 Petel|                 meredt. A fekete tükrön a vaksötétben is látszott, mint bukkant
5946 Petel|              Véghetetlent, mert megígérte vala neki, hogy jó dolga lesz
5947 Petel|             virágos tornácra, és pöfékelt valameddig, mikor nyughatatlanul fordult
5948 Brody|                   a legfőbb - megtanultak valamelyest magyarul, s úgy tudtak kacagni,
5949 Godsu|           rámásznak, tudod, hát elolvassa valamennyit. Hiába! Várnod kell.~- Meddig?~-
5950 Godsu|               őrült gyorsasággal rohantak valamiféle irányok felé. Egyetlenegy
5951 Brody|                megállott az utca közepén, valamint egy erdei állat, amely látja,
5952 Godsu|                  és beszélni kezdett:~- A választás előtt emlegettek előttem
5953 Petel|             tartóztatom, s ha én már mást választottam, ne szégyenítsen mindenki
5954 Petel|                őket ily szóval:~- Quomodo valet amice?~Azok pedig nem tudtak
5955 Godsu|                 omlott le sovány, csontos vállaira. Nagy, szőrös kezében hatalmas
5956 Godsu|                 muszáj lesz neki hivatalt vállalni! Mit csináljon? Szegény
5957 Brody|                Erzsébet rándított egyet a vállán, hogy nem bánja. Pónozt
5958 Brody|            őserejét.~A leány nem értette, vállat vont. A kecskeképű, de igen
5959 Brody|                  jelentkezett másnapon:~- Vallok.~Vallott.~- Kedden volt,
5960 Brody|          jelentkezett másnapon:~- Vallok.~Vallott.~- Kedden volt, a lovat
5961 Godsu|            asszony társasága, egy ízletes válogatott menü, teljesen kielégítette
5962 Petel|            törvény az, amit mi szabunk.~- Valóság... De ha ütni talál az állam?~-
5963 Brody|          közvéleménye azonban más, sokkal valószínűbb apát emlegetett. Egy helybeli
5964 Brody|                 asztal lábához, és minden valószínűség szerint szeretett volna
5965 Brody|               gazdag! - kockáztatta meg a valószínűtlen állítást a fiatal Jakab.~
5966 Brody|                 látott, egy egész kocsira valót; hármat a Klárinak, nem
5967 Brody|                   kisasszony arca ijedtre vált:~- Azt ne tedd - mondá izgatottan -,
5968 Brody|               negyedrészt hazabeliek is - változtak minden három évben; de az
5969 Brody|               pedig hirtelen káromkodásra változtatta.~- Szeretném, ha feltárnák
5970 Brody|              cigányputrik előtt álló öreg vályogvető, léppel varjúra vadászván,
5971 Godsu|            szeretne sírni.~Látogatást nem vár, ma egyedül marad, teljesen
5972 Petel|                  nagy sietségtől, hogy ne várakoztassa a bácsit. A sültből nagyokat
5973 Petel|              karjában; a doktor kocsisa - várakozva a gazdájára ‑ kíváncsi asszonyokat
5974 Godsu|                Sértett ez a bánásmód. Mit várat? Tudja, miért jöttem: hát
5975 Brody|                  leült az ölébe, kéretlen‑váratlan, mint ahogy a macska szokta,
5976 Godsu|                  a szemétdombon kotorászó varjak károgása; tisztán ki lehetett
5977 Brody|                 olvassa el a levelemet!~- Várjon, hadd ábrándozzam ki magamat! -
5978 Godsu|                 úrnak, hogy tiszteljük és várjuk!~A pincér elszaladt.~Csekmez
5979 Brody|                   öreg vályogvető, léppel varjúra vadászván, látta, köszöntötte,
5980 Godsu|              egészségére!~- Vesszen meg a vármegyéd! - mondta Hüke és fenékig
5981 Godsu|             homlokomon, mikor fölmentem a vármegyeház lépcsőjén. Megütötte az
5982 Godsu|                Vigye el az ördög az egész vármegyét. Hát a madarak hogy élnek
5983 Godsu|             elolvassa valamennyit. Hiába! Várnod kell.~- Meddig?~- Ki tudja!~-
5984 Godsu|               Párizsból, a világ legszebb városából megy le egyenest Törökországba!~-
5985 Brody|         alsószoknyában, ki, az ismeretlen városba, az őszi csatakba; az úttalan
5986 Brody|               Jakabot megtalálja~A gonosz városban ment előre a három fiatal,
5987 Brody|                   velük, pedig unta már a Városliget köröndjét, ahová mindennap
5988 Brody|                 gimnazista:~Tűvé tették a várost a kis diákért, amíg Erzsébetnek
5989 Brody|                  alszunk, éjjel mulatunk. Varratok neked selyemszoknyát, atlaszpruszlikot.
5990 Brody|              félelem nélkül, határozottan várta, hogy egyszerre csak az
5991 Godsu|                  előle; vagy megálltak és vártak, amíg elment mellettük.~
5992 Godsu|                 fogaimat és szaladtam ki.~Vártam még vagy egy félórát. Fölforrt
5993 Brody|                   a doktor azonban be sem várva a választ, a nagy munkának
5994 Godsu|                   zárkájába. Ott feküdt a vaságyon és a nyári pokróccal állig
5995 Godsu|                lesz? Hamar, ide azokkal a vasakkal!~- Legyen esze! - mondtam
5996 Godsu|                  utálom. Az árendás zsidó vásáron van; a pap beteg; a tanítónak
5997 Godsu|                   között folyt a játék. A vaskályha egészen nekivörösödött az
5998 Godsu|                minduntalan megpiszkálta a vaskályhában a széntüzet, amikor mindig
5999 Godsu|        kurtavasnál nincs több a háznál.~A vaskereskedésből hozott kerékkötőlánc segített
6000 Godsu|          parasztszekér, rajta egy pléhes, vaspántos koporsó, a kórházban elhalt
6001 Godsu|                   Péter a zárka tenyérnyi vasrostélyos ablakán kinéz és fütyül.~
6002 Brody|                  az irodába, kinyitotta a vasszekrényt, és a trezorból kivett egy
6003 Brody|                összeharapta a kicsiny, de vastag ajkait, kezét a mellére
6004 Petel|                    a sovány gém elkezdett vastagodni lábában, karjában; a doktor
6005 Godsu|                 Nem tudom megszokni ezt a vasutat itt mellettem! Már egy félórányiról
6006 Godsu|                 hozom, itt van mindjárt a vasúti töltés mellett.~Még csak
6007 Petel|           ódalgott az elfeketedett bokrok védelme alatt egy rongyos alak.
6008 Petel|                   jár a játék... Ha nem ő védelmezi a jegyesét, hát ki a tömlec
6009 Godsu|                   és megvertem egy gyönge védtelent! Az erősebbek gőgjével rúgtam