Rész

6010 Godsu|            széléig megy ez a vasút. De mi végből járnak? Kész csoda! Nem
6011 Petel|                 zsidóra. A Baranyai-major végében levő másik (megmaradt) házikójába
6012 Godsu|                Igen. Ha nem segít rajtam, végem van! A dolog úgy történt,
6013 Petel|                  ember nem járhat annak a végéré, hogy tulajdonképpen: mi
6014 Brody|                   szólhatott.~Tréfa volt. Véget ért. A tiszt imára vezényelt.~ ~
6015 Godsu|                csal, majd egy szilaj nóta végét dudorászta, miközben a virginia
6016 Petel|                 csinált, s olyan gyolcsok véggel, mint a tiszta selyem...~
6017 Petel|          melegekben), s buzgón dicsérte a Véghetetlent, mert megígérte vala neki,
6018 Brody|                  körül. A villamos, amint végighasítja a levegőt, a ház nehéz kapujának
6019 Godsu|               felsóhajtott és a lábszárán végighúzva két szál gyufát, rágyújtott
6020 Godsu|                mondám Jankónak.~Kimentem. Végigjártam néhányszor a folyosót. Bementem
6021 Godsu|            szalonka, amint a mocsárparton végigmentem; pár pillanatra hallottam
6022 Petel|               hozott nagyapónak.~A legény végignézte a leányt, s meg-megmarkolta
6023 Brody|               valami jutott az eszébe, és végigsimította szárazon megtörölte az arcát,
6024 Godsu|                  meleg van idebenn!~Bazsó végigsimogatta az üstökét és elhallgatott.
6025 Godsu|                amint egyhangú locsogással végigszalad a víz az ereszen.~Az a kicsi
6026 Brody|                   bűntényt követ el, vagy végrehajtani akarják, kimenti. Az ügyvéd
6027 Godsu|                 ember, ne kényszerítsen a végsőre! Engedelmeskedjék és menjen
6028 Brody|             világok elmúlnak, és az egész végtelen barnaságba vész.~Csak nagyon
6029 Godsu|               fából volna és szép sasorra vékonyabb lett és színtelen, hideg
6030 Brody|               kecskeképű, de igen szelíd, vékonydongájú és különösen elgyötört emberre
6031 Petel|                Sándor.~- Az Isten megvert veled...~S messzire ellökte a
6032 Godsu|                  már erre iszunk egyet! - vélekedett Csekmez. - Annak a tízezer
6033 Brody|              kezdte taglalni.~- Ha egy úr véletlenségből vagy akaratból meglövi a
6034 Godsu|                 nóta követte a másikat. A vendégek kártyáztak és mulattak egyszerre.
6035 Brody|              hangon gratulált a budapesti vendégeknek. Aztán vidáman - mint aki
6036 Godsu|               érdekli. A fényes palotában vendégnek érezte magát és nevetségesnek
6037 Godsu|                    gyenge, mint magam is! Vének vagyunk mind a ketten!~Az
6038 Petel|                    Bár a mindenható Isten venné le azt a kérget, ami a maga
6039 Petel|                     jó... kvitt.” Azonban vénségére nagymisére is eljárt mindennap (
6040 Brody|                    Hiába tüzelte magát, a vér megfagyott ereiben, amint
6041 Godsu|              összezúzta. Egy nyúlért! Sok vére van ennek a vadállatnak.
6042 Brody|                  miatt jutott ide, hogy a verebek palotájának aljában verje
6043 Petel|        szolgaleánykák (két szürke csipogó verébfiók), a néni pedig hátul úgy
6044 Petel|              választ, s a vénember vállát veregette meg barátságosan.~- Italt
6045 Godsu|                  a herék módjára élvezi a verejtékes munka gyümölcseit. A beteges
6046 Brody|                 nehéz munkát - megtörölte verejtékező homlokát:~- Most pedig gyerünk
6047 Brody|                 tettél azonfelül, loptál, verekedtél, ártottál, szeretőt tartottál?~-
6048 Godsu|                 feleségedet!~Minden csepp vérem a fejembe szállt és én elkezdtem
6049 Petel|        megfenyegeti:~- Mit borsolja már a véremet, Cica?~A néni szégyenlősen
6050 Brody|         föl-fölemelgette vörös, a fagytól véreres, repedezett kezeit. Mindjárt,
6051 Petel|                    Efféléket mindenütt: a veres kasztenen, a tükör felett,
6052 Brody|                 közé. Az ellátta.~Most is verés nézett ki a szemeiből. Nem
6053 Petel|                  Cica!~- De Márton, ki is veresedett egészen. Ha szeret, tegye
6054 Godsu|                  azonnal vezettesse le és veresse kurtavasra!~- Szeretném
6055 Brody|              sírjon. Az asszony az urával verést ígértetett neki; duzzogott,
6056 Petel|                 nyalhatna? ami élénkíti a vérét.~A bácsi hamisan megfenyegeti:~-
6057 Godsu|                  Így hát, most újra vasra verethet és újra imponálhat ez a
6058 Brody|                   ismerősétől, a tulajdon vérétől, lelke gyerekétől. Búcsúzóra
6059 Godsu|                 Kelemen Pétert kurtavasra verette s hogy mialatt ez történt,
6060 Godsu|                  meg.~A vadságom a tarlón vergődő ember zokogó sírására, mintha
6061 Brody|                  vonaglott át. Kínlódott, vergődött, nem akarta most, de mégis
6062 Brody|                  szép szál legények, ezek verik a fiatalságot!” Mindent
6063 Godsu|             szolgabíróság végett.~A hideg veríték gyöngyözött ki a homlokomon,
6064 Petel|                Jaj, fogjanak meg, hogy ne verjek agyon valakit.~- Ugyan,
6065 Petel|                 szívetek helyén. A Jehova verjen meg titeket...~Úgy tetszett
6066 Brody|            mindehhez gyönyörűen szólt egy verkli, hogy édesded érzéssel hullatta
6067 Petel|                  szaporán egy csomó ember verődött össze. A mély sötétben mindenfelől
6068 Godsu|                  eső cseppjei az ablakhoz verődtek, s amint a víz az ereszen
6069 Godsu|                 van; telisden teli vagyok vérrel. Elszédül az ember ebben
6070 Brody|            Kispatkósy fiú egyszer... Szép vers van a fejfáján fiatal életéről,
6071 Brody|                ügyvéd, aki fiatal korában verseket is írt, izgatottan folytatá:~-
6072 Brody|               nehezebb, és sírt azzal egy verset, aki éppen hírül hozta,
6073 Brody|               legények csakhogy agyon nem verték. A pap - aki hiába izengetett
6074 Petel|                  Mit tudsz? Halljam.~- Ne vessz meg, Sándor fiam! ne rázd
6075 Godsu|         becsületes emberek egészségére!~- Vesszen meg a vármegyéd! - mondta
6076 Brody|                legnagyobb. Maga bejön, és vesz magának. Nem kéri a segédeket,
6077 Brody|                 egész végtelen barnaságba vész.~Csak nagyon kicsinyt esett,
6078 Brody|            asszonyok bele szokták magukat veszejteni.~Erzsébet megrebbent a lelkében,
6079 Godsu|             gyerünk aludni! A postamester veszekszik, ha veszít, röhög, ha nyer;
6080 Petel|                  nem vezetett főkönyvet: „Veszem egy sustákért, eladom két
6081 Petel|                  hasonlítva, amilyennek a veszettet rajzolják.~Azután a kisleánykája,
6082 Brody|                   így a szegénység ki nem veszhet!~- A szegény se kutya! -
6083 Godsu|                postamester veszekszik, ha veszít, röhög, ha nyer; utálom.
6084 Godsu|                   megcsinálni.~Bazsó Feri veszített. Osztás közben édes, lágy
6085 Godsu|                hogy a somfapálcámat el ne veszítsem.~Végre becserkésztem az
6086 Brody|                  és szépek, de itten éhen vesznek, ha csak az ügyvéd úr hozzád
6087 Godsu|             gyöngéden, halk decrescendóba vesző, sivító hangot, amit a magasan
6088 Brody|              tudták szólásra bírni. Hiába vesződött vele a profosz, a hadbíró;
6089 Petel|              tudja, mit beszél... A földi veszteségekért jajongva kockáztatja az
6090 Brody|                   öntudata éber volt, nem vesztette el magát, mindent tudott
6091 Brody|               Samu, azért még nem visznek vesztőre...~- Búsuljon a ló! - azt
6092 Godsu|                  Azt mondják, pusztulunk, veszünk! Vajon igaz volna-e az,
6093 Godsu|                  lopva, alázatos nézéssel vetették reá melankolikus szemeiket.
6094 Godsu|             életre egy parányi, kis fényt vetne, az én öregem ott állana
6095 Brody|                előszobában voltak, és nem vették észre, hogy a ház úrnője
6096 Petel|             bement a sötét szobába, hátat vetve a megvetett ágynak. Mikor
6097 Petel|                  két szeredán húst, s így vezekelt. S azzal rendben volt. Viszont,
6098 Godsu|                 és a kísérő őr „vigyázz!” vezényszavára meg se mozdult.~Megijedtem,
6099 Brody|                 leány nem tudta a gazdája vezetéknevét, a mesterségét azonban igen.~
6100 Petel|                 erről a kis üzletéről nem vezetett főkönyvet: „Veszem egy sustákért,
6101 Petel|                  mely a hatalmas Istenhez vezeti őtet. Ettől akarja megfosztani
6102 Godsu|                     Ezt az embert azonnal vezettesse le és veresse kurtavasra!~-
6103 Petel|             Hárman mentek, a vén méltsást vezetve a templomba, akár pórban,
6104 Petel|              tartotta a szemét), és akkor viaszgyertyákat gyújtott a tiszteletére...
6105 Brody|                   a boldogság könnyei ott vibráltak még.~És csukott szemén,
6106 Godsu|                   gorombáskodni, azután a viccei sem valami elsőrendűek.
6107 Godsu|                  Lili, hiszen jókedvűnek, vidámnak láttam eddig! Szórakozott
6108 Petel|                  az, hogy fölvilágítsam a vidéki népet, a párt megbízásából.
6109 Brody|                   ajtón át hallotta, hogy vigasztalja a báró a matyógyereket.
6110 Brody|                visznek!”~Nevetett, amikor vigasztalták:~- Ne búsulj, Samu, azért
6111 Brody|             folytatá:~- Hívjanak rendőrt, vigyék el, egy pillanatig sem tűröm
6112 Petel|               akarod-e inkább, hogy magam vigyem az udvarotokra? Hát jó szívvel
6113 Brody|                   szolgálatba állok ‑, de vigyenek el engem Jakabhoz!~- Talán
6114 Brody|              képét, amelyből barátságosan vigyorgott rá két tökéletes fogsor.~-
6115 Godsu|                kellemes, üde nyár volt ez viharok nélkül; álmok nélkül való
6116 Godsu|                   járnak? Kész csoda! Nem vihet jóra ez a sok lótás-futás!~
6117 Godsu|                  még a megye zászlóját is vihetem ilyen alkalommal, ha megsegít
6118 Brody|                volna napszámba, de oda se vihette volna magával Klárit. Meg
6119 Brody|                 tekintetet vágott, sunyin vihogott, sőt úgy sandalított az
6120 Brody|          felforgassa ennek a drága, nagy, vikszolt lakásnak az erkölcsi egyensúlyát,
6121 Brody|            paraszt volt; tudta még a régi világból, hogy ilyenek a lányok,
6122 Godsu|                Minek a’ nekem? Mi közöm a világhoz? Bánom is én, ha egész Európa
6123 Brody|               pillái alól kiszikrázott és világított a szeme, mint a macskáé.~-
6124 Godsu|           illumináltam! Egy boglya szalma világította meg a tanyámat!~- Nálam
6125 Brody|                   kővárból, amely ki volt világítva, mint éjféli misén a templom,
6126 Brody|                  fényben, amíg a reszkető világok elmúlnak, és az egész végtelen
6127 Godsu|                 ragyogtak volna, mi által világosabb, majdnem kékbe játszó lett
6128 Petel|                     mondták...~Csak akkor világosodtunk ki, mikor az öregúr, sok
6129 Godsu|              robogott el a temető mellett villámgyorsasággal a Párizsból jövő expressz
6130 Brody|                idegen lárma vett körül. A villamos, amint végighasítja a levegőt,
6131 Godsu|                 önt verni.~A felügyelőnek villogtak a szemei és hol reám, hol
6132 Godsu|                   olyan magasra föl tudná vinni a nemzetiségét, mint a Hüke-család!
6133 Brody|                   ritkán lehetett magával vinnie, de az az úr, akit Erzsébet
6134 Godsu|         makrapipájából, s gyönyörködött a violaszínben játszó füstfelhőcskékben.~
6135 Brody|                 fiatal szépségének szagos virágjában egyszerre semmi lesz ‑ boldog
6136 Brody|                 volt, sok madár volt, még virágok is nyíltak a zörgő avar
6137 Petel|                 kitelepítették a bácsit a virágos tornácra, és pöfékelt valameddig,
6138 Godsu|                  és mikor Kelemen Péter a virágzó rózsákkal teli nyájas fegyházudvarban
6139 Brody|                  Még félig se szívta ki a virginiát - azt is gazdája küldte ‑,
6140 Brody|                eszmét fejtegessen:~- Maga virraszt, amíg az én gyermekem alszik,
6141 Godsu|         Rendkívüli izomereje, egészségtől viruló arcszíne, rendes pulzusa
6142 Petel|             másvilágon, ha tisztességesen viseli magát e földi életén...~
6143 Godsu|                  fogja itt elszenvedni és viselje magát illedelmesen. A mostani
6144 Godsu|              akarok önnek imponálni, de a viselkedéséért négyórai kurtavassal büntetem.~-
6145 Godsu|                   illedelmesen. A mostani viselkedését ingerült állapotának tulajdonítom
6146 Godsu|             tovább!~- És a többi rab hogy viselkedett a lármára, jajgatásra?~-
6147 Brody|                  végig, illendően kellett viselkednie, hátha meglátja valaki.
6148 Brody|                 rendszerint tízet szokott viselni. Úgy érezte, hogy meztelen,
6149 Brody|                   ment, az apja csizmáját viselte. Az itthon kellett. Klárinak
6150 Godsu|                    Kis idő múlva kijött a viskóból, és hozott egy barna agyagkorsóban
6151 Petel|                   szemével, amíg Dagobert vissza-visszafordulva, lustán kisompolygott a
6152 Brody|               képét:~- Add vissza!~A lány visszaadta. A legény pedig elfordult,
6153 Godsu|             mozdulatot tett, de csakhamar visszaesett előbbi lassú tempójába.
6154 Brody|                  Az ajka is kinyílt, hogy visszafeleljen, de a férfi - akit otthonról,
6155 Brody|            hálószobába, de gondolt egyet, visszafordult.~- Mikor választják el Tivikét?~-
6156 Petel|               jövevényt, eltolta magától, visszahúzta, hogy jól, jól megnézze.
6157 Brody|                   gépész, most katona, de visszajön. Ez lett volna az erkölcsös,
6158 Petel|          visszakiáltott a kisasszonyra:~- Visszajövök az Adolfhoz. Ügyeljen reá...~
6159 Petel|                  elég gyorsan, s a máriás visszakerül a lajbizsebbe. S a bácsi
6160 Petel|                 férget, kézenfogva. Aztán visszakiáltott a kisasszonyra:~- Visszajövök
6161 Brody|                    Erre aztán odaadta, és visszamászott az anyjához, csak annyit
6162 Petel|                    az ősanyák nevében. Mi visszamegyünk a szent rabbihoz. Visszaviszem
6163 Brody|               azért, hogy szeretett volna visszamenni, mégpedig két okból. Hogy
6164 Petel|                 ha ütni talál az állam?~- Visszaütjük. Kik hozzák a törvényt?
6165 Petel|                    mintha nem is hallaná, visszautasította a kínálást, s apránként
6166 Petel|                  szokmánya ujjával.~Aztán visszavette, maga is hajtott egyet,
6167 Petel|           visszamegyünk a szent rabbihoz. Visszaviszem a szent szekrény elé Ábrahám,
6168 Godsu|                 sás, káka mintegy aranyos visszfényt vert; a zöldek sötétebbek,
6169 Godsu|               keserűséget és szomorúságot visz ki innen. Itt csak a kemény
6170 Godsu|               pedig mondja: igen, te, nem viszed be mindjárt azt a kifestett
6171 Petel|               szolgálni ő a tavaszon. Nem viszi be hozzá kisasszony a papot,
6172 Godsu|         kalapjával felénk integessen. Nem viszonozhattam neki a köszöntést, mert
6173 Brody|                   az asztalt, és elaludt.~Viszontlátja a kovácsot~Reggelfelé járt,
6174 Petel|                hangja volt ez. - Az égben viszontlátod...~- Odajut-e ő? - hallottuk,
6175 Brody|              nagysága!~A szürke kis ember viszonválasza nem is hallatszott, elfúló
6176 Brody|                 gyűjtötte, az adta oda. A viszony nem volt értelmes, de nem
6177 Godsu|               gazembert azonnal a sötétbe vitettem és rövidre megvasaltattam.
6178 Brody|                rája. És ha a dada sétálni vitte a kicsinyt, sokszor elszökött
6179 Brody|           gyönyörűséges szép volt a Duna, vivén lefelé délszaknak az őszt -
6180 Petel|                   francia forradalom nagy vívmányaiért: a szabadságért... egyenlőségért...
6181 Godsu|            aránytalanul kevés „erősekkel” vívnak a sikeres megélhetés érdekében.
6182 Petel|                piski hídnál, Segesvárt, a vízaknai lankásokon. A fia ott veszett
6183 Petel|                   bátor, éhes kis madár a vízből kilátszó köveken ugrált,
6184 Godsu|            mélyebbek lettek, és itt-ott a vizek derült, ezüst fényben csillámlottak
6185 Godsu|                bement az alacsony viskóba vízért.~Sovány, magas, csontos
6186 Godsu|               látja az embereket, amint a vizes, fényes aszfalton, behúzott
6187 Petel|               valamit, s mély tekintettel vizsgálgatta az unokáját.~- Valami mestersége
6188 Godsu|                 és fölhívtam, hogy másnap vizsgálja meg, mert az a gyanúm, hogy
6189 Brody|                  nőt orvosilag meg fogjuk vizsgálni! - szólt az orvos, és előlépett.
6190 Brody|                  mint amilyennek látszik? vizsgálta a vizet kíváncsian. Még
6191 Brody|                 volt a takarmány az egész völgyben, de lovuk mégis görhes,
6192 Petel|                  fickó volt, valami gyér, vöröses szálakkal vékony ajaka felett.
6193 Godsu|           pusztulunk, veszünk! Vajon igaz volna-e az, hé?~- Ki tudná!~- Tulajdonképpen
6194 Godsu|                   szál deszkára érdemesek volnának.~A kocsis odakiáltott az
6195 Brody|          szerencsére jelen volt mindég. A voltaképpeni, az igazi úr, csak a legünnepiesebb
6196 Brody|                    csakhogy te is kicsiny voltál, én is kicsiny voltam. Emlékszel-e,
6197 Brody|               férfiarcon keserű mosolygás vonaglott át. Kínlódott, vergődött,
6198 Godsu|                  mutató, hosszúkás, kékes vonalak támadtak. Fehér homloka
6199 Godsu|                  lett és színtelen, hideg vonalban emelkedett ki lesoványodott
6200 Godsu|                mert a következő percben a vonat már csak mint parányi, kicsi
6201 Godsu|              melyeket a mellette elrohanó vonatoknak köszönhet.~Él köztünk vakon,
6202 Petel|               hogy legyen dolgoznivalója. Vonjátok át a vízen. Szilfa... Reám
6203 Petel|                  bizony már ő is fáradtan vonszolgatta magát; a szegény Katica
6204 Petel|                egy kötelet. Nyeszle tőkét vonszolok kendnek az erdőtől idáig,
6205 Petel|                  kinyílt a kapu, s szinte vonszolva hozta a hitvány, sovány
6206 Godsu|                láncot, hogy mikor kérdőre vonta emiatt, ismét parasztnak,
6207 Godsu|                 akit valahányszor kérdőre vontam, mindig csak mosolygott
6208 Petel|               eltette a kis zsidó: tőlünk vonult el ő, olyan harapós, lesütött
6209 Godsu|                arcának. Egész megjelenése vonzó volt, s foglalkozásának
6210 Petel|                Mindenesetre. A Schultz és Weber cég alkalmazottja vagyok,
6211 Petel|                    a víz partjáról zavart zaj hallatszott... Aztán valaki
6212 Godsu|              szemei le voltak csukva és a zajos kulcs-csörömpölésre; zárnyitásra
6213 Godsu|         visszafojtva, óvatos lassúsággal, zajtalan lépésekkel, mint a ragadozó
6214 Godsu|               csendes nyugalomban, simán, zajtalanul, mint a rónák folyói.~Tíz
6215 Godsu|            háborgott, hogy vágyak sohasem zaklatták, hanem csendesen, nesztelenül
6216 Brody|    becsületsértést, akinek akarok. Be nem zárathat, fizetek, leszolgálom. Egy
6217 Godsu|             kulcsár, hogy Kelemen Péter a zárka tenyérnyi vasrostélyos ablakán
6218 Godsu|                   ezt a büntetést a sötét zárkában fogja elszenvedni!~- Ostoba
6219 Godsu|                 melankolikus szemeiket. A zárkákban halkan beszéltek róla és
6220 Godsu|                zajos kulcs-csörömpölésre; zárnyitásra és a kísérő őr „vigyázz!”
6221 Brody|               embernek!~Bement, és magára zárta az ajtót, hát ezért sokszor
6222 Petel|                házikón az ajtók be voltak zárva; az ablakban álmodozott
6223 Godsu|                  magasabb, és még a megye zászlóját is vihetem ilyen alkalommal,
6224 Godsu|                   először.~Kelemen mintha zavarban lett volna, körültekintett,
6225 Brody|                  többi; de az egész olyan zavaros volt, hogy az öregasszony
6226 Godsu|                  A mély, néma csendet nem zavarta meg semmi. Időnként fölrebbent
6227 Petel|              Hazamenjetek...~Az öregember zavartan dadogta:~- Nem tudod, mit
6228 Brody|       operaénekesnő oktatta az énekben és zenében. „Igen, el kell foglalni
6229 Brody|                  muzsikáltak; két polgári zenész, harmonikás az egyik, gitáron
6230 Petel|                        Eszti!...~A víztől zizegett kis kertből sugár, mezítlábas
6231 Godsu|             bújnak ki a földből, s eleven zöldjük csak együttesen, mint reflektáló
6232 Godsu|                egyebet mondani, mint hogy zöldpaprika és kukoricaliszt kenyér
6233 Petel|              délutánonkint az utcám végén zöldülő berekben; tatarozta kívül-belül;
6234 Brody|                hallgatódzott - mindenféle zörejeket különböztetett meg. Egy
6235 Brody|                  még virágok is nyíltak a zörgő avar alatt. Gondolta, itt
6236 Godsu|                  és keservesebben kezdett zokogni; majdnem fuldoklott. Motyogott
6237 Godsu|           vadságom a tarlón vergődő ember zokogó sírására, mintha egy pillanat
6238 Petel|                    hogy Mayer nem egyedül zokogott benn az udvaron. A házikó
6239 Brody|            cselekedhetett, mint azt, hogy zokogva szaladt neki az utcának,
6240 Brody|                 visszafojtva, belesett. A zongora mellett ült, és mórikálta
6241 Godsu|               professzor elnök, aki talán zongoramester volt valamikor! Már én ilyen
6242 Brody|                 kis kisasszony a sötétben zongorázott.~- Elzuska, Elza kisasszony,
6243 Brody|        Elhallgatott. A szomszéd szalonban zongoráztak, az ajtó nem volt egészen
6244 Petel|               ménkő... - felelte, és igen zordonul nézett a nénire.~- Nem,
6245 Petel|                   vagy ezt a finom szelet zsabonyicát, nézze meg, amit magának
6246 Brody|                  megörült neki. A bekecse zsebében még ott volt - ha két év
6247 Brody|                   egy pisztolyt vont ki a zsebéből.~- Tessék közel jönni!~Hadonászva
6248 Brody|             fennen, s belenyúlt a lajbija zsebeibe, mintha az eladó föld árát
6249 Brody|            emelkedék.~A félkezű kivette a zsebkendőjét, és gyöngéden megtörölte
6250 Godsu|        nyakkendőjét és aránytalanul kicsi zsebkendőjével elkezdte arcát törülgetni,
6251 Brody|           parfümözve a parasztok ellen. A zsellércsalád ösztönszerűleg az orrához
6252 Brody|               Mihály kezelt véle. Az öreg zsellérnek valóban olyan szaga volt,
6253 Petel|                  bolond ember felcsapta a zsidódos sapkáját, s vadul nekiment
6254 Petel|            csakugyan dühösen rájárt a kis zsidóra. A Baranyai-major végében
6255 Petel|                arany rojtos nyakravalót s zsinóros, gombos kitliket viselt,
6256 Petel|                 Márton, melyre rácsepeg a zsír.~- Ne sajnálja tőle, Cica!
6257 Petel|                      A bivalykereskedő, a zsíros kabátú vén rác. Hol vannak
6258 Godsu|                   a földbe vert cölöpökre zsúpszalmából font ágy, rajta egy rongyos
6259 Godsu|                  látszik, a nyírott fejű, zubbonyos barmokat kivéve, ebben a
6260 Petel|                   úgyhogy a megdagadt víz zubogása hallszott, amint lesimult
6261 Petel|               hacsak azt nem akarja, hogy zuvatoljanak felőlem. Mert megszólanak
6262 Godsu|                   az ő vékony bordáinak a zúzott helyeit.~Láttam a somfapálcám