Felvonás,  Jelenet

 1   1,  1|      oklevél volt a zsebemben. És most itt tanító vagyok.~KÁNTORKISASSZONY:
 2   1,  2|         akar megválni, mintha még most is tartana a kutyától.)
 3   1,  2|   KÁNTORKISASSZONY: Hogy megjönne most? Mán jönnek is az állomástól.
 4   1,  3|          a postás mondta.~TANÍTÓ: Most mondta, különben kimentünk
 5   1,  3|    protekció nélkül.~FŐÚR: Az a’, most már emlékszem. A kegyúr,
 6   1,  3|           Egy pillanatnyi csend.) Most pedig szépen hazamegyünk.
 7   1,  4|      hamarosan képviselő lett, és most már kanonok is.~KÁPLÁN:
 8   1,  5|         küzdelem. Nem, ne szóljon most. Aludjon rá. (Az előbbi
 9   1,  6|        lakom. Mondja meg neki, és most elmehet!~JOHN (amint jött,
10   1,  7|         jog az enyém... Értetted? Most pedig - sipirc!~FLÓRA: Csak
11   1,  7|       Olvastam akkor az újságban. Most emlékszem, maga az. Az operában
12   1,  8|          az esti világításban. De most már menjen, ugyan azt kellene
13   1,  8|      Lódobogás hallatszik.) Hanem most már csakugyan menjen. A
14   1,  8|           IFJ. NAGY: Van eszembe. Most kezdek megmelegedni. Hát
15   1,  8|           én anyámat! - Ki, ki! - most már ki!... (Roppant energiával.)
16   2,  2|            egész az utolsó N-ig.) Most egyszerre mind a betűt.~
17   2,  4|     rendet.~FLÓRA: És mit akar ön most itt?~SZOLGABÍRÓ: Én vagyok
18   2,  7|     könnyelmű életre tért.~FLÓRA: Most már elég! Ne feledjék, hogy
19   2,  7|           úgy lesz belőled ember. Most ez jutott eszembe, most
20   2,  7|           Most ez jutott eszembe, most hagyom. Tessék!~(Pillanatnyi
21   2,  8|            TANÍTÓ: Valaha, talán, most, mint barátok.~FLÓRA: Mi
22   2,  9|        üvegházunkban sose voltam, most mindennap bementem. Leszedtem
23   2,  9|        kértem, legyen a kedvesem. Most arra kérem, legyen a feleségem.~(
24   2,  9|          elvenné-e így? Nem jönne most szívemből a kívánság. A
25   2,  9|        fog eltelni, várok.~FLÓRA: Most menjen, menjen!~IFJ. NAGY:
26   2,  9|              IFJ. NAGY: Nem, maga most nem tud gondolkodni... én
27   3,  1|       TANÍTÓ: Nem volt elég. Csak most következik. Nagyságos úr,
28   3,  4|        lány fölött ítélkezett, és most kész feleségül venni.~SZOLGABÍRÓ:
29   3,  4|      SZOLGABÍRÓ (fölkiált): Ha ön most férfi lenne!~FLÓRA: Ha paraszt
30   3,  5|          ő nem akar.~FLÓRA: Néni! Most már elég, az egészből elég!
31   3,  5| kiráncigálja az óráját, megnézi.) Most visszamennek a fiukhoz,
32   3,  5|         egy rongyos kis nő vagyok most, tanítóné, egy senki, ideszaladt
33   3,  5|        ostoba fészekben. De maguk most el fognak jönni, hogy megkérjenek,
34   3,  5|        felesége: tudom, eljönnek. Most pedig elmehetnek!~(Nagyék
35   3,  6|           a külső kutyaugatásra): Most!~
36   3,  7|   kegyetlen néni! (Kezet csókol.) Most már megérdemlem-e?~IFJ.
37   3,  7|        NAGY: Péternek igaza volt. Most én mondom, igaza volt, és
38   3,  7|            A mandulát a boltban - most már bevallhatom - mi ettük
39   3,  7|              Kolléga, ez jó lány. Most pedig nincs mit búcsúznom