Felvonás,  Jelenet

 1   1,  1|     mint a vadak... Ne tagadja, aztán el akarja vétetni magát
 2   1,  2|        hogy ők az urak.~KÁNTOR: Aztán mit ír az új tanítóné?~POSTÁS:
 3   1,  3|         huszonöt éves partinak. Aztán elszakítjuk a paklit...~
 4   1,  3|       Előbb a szemünk fárad el, aztán a lábunk. A fülünk állja
 5   1,  3|    kezén fogja a főurat.)~FŐÚR: Aztán vigyázz, kislányom, tanítókisasszony,
 6   1,  8|      utánamegy fenyegető módon, aztán fejét gondolkodva lehajtja, ~
 7   2,  1|      egy ágat, a zsebébe dugja, aztán az egészet kidobja. Visszamegy
 8   2,  1|      kell veszíteni.~FLÓRA: Ah! Aztán mé’?!~KÁNTORKISASSZONY (
 9   2,  6|         bűnöket sugdossak, hogy aztán az meztelenségeket kérdezzen
10   2,  6|        mondja, jól van. Legyen. Aztán jön a király őfelsége (pukedli),
11   2,  6|        Flóra az ajtóra figyel. ~Aztán a fejét a katedrára hajtja.
12   2,  6|      egy-egy hangot beledúdol, ~aztán a szemét behunyja, elcsendesedik.
13   2,  7| rohannak, csókolják, ahol érik, aztán neki az: ajtónak.)~ÖREG
14   2,  9|        meg nem tudok még járni. Aztán meg egyéb is történt velem.~
15   2,  9|  homlokát, megigazítja a haját. Aztán a lakás felőli ajtón, szinte
16   3,  3|        tőle. Épp azért jöttünk. Aztán, meg aztán, valami baja
17   3,  3|       azért jöttünk. Aztán, meg aztán, valami baja is kell, hogy
18   3,  6|        tisztességtudóan köszön, aztán el.)~FŐÚR (Flóra elébe szalad,