Felvonás,  Jelenet

  1   1    |           vegyes volta dacára érzik, hogy legfőképpen fiatal nő lakja.
  2   1,  2|          ugatása erősebb): Csiba te! Hogy a!... (Meglátja a főurat.)
  3   1,  2|             élet célja az ő számára, hogy tajtékpipáját szépen szívja
  4   1,  2|             postán, elbízik magukat, hogy ők az urak.~KÁNTOR: Aztán
  5   1,  2|              Nincs benne semmi, csak hogy itt fog a kántor úrnál szállni,
  6   1,  2|            TANÍTÓ: Úgy illett volna, hogy valaki kimenjen elibe a
  7   1,  2|          vasúthoz.~KÁNTORKISASSZONY: Hogy megjönne most? Mán jönnek
  8   1,  2|            Öt fekete sárkány. Nézze, hogy hajt.~TANÍTÓ: Az a hirtelenszőke
  9   1,  2|              lesz?~TANÍTÓ: Képzelem, hogy néz ki, aki ide jön! Olyan
 10   1,  2|    KÁNTORKISASSZONY: Miért gondolja, hogy ilyen?~TANÍTÓ: Miért jönne
 11   1,  2|       bekocogott. Nem jött. Jobb is, hogy nem törte magát éjjel.~TANÍTÓ:
 12   1,  3|           magukkal, de mivel látják, hogy a jövevény el van foglalva,
 13   1,  3|       kijátszani a partit. Olvastam, hogy a kártyás embert nem szabad
 14   1,  3|            Hátuk mögé áll.) Remélem, hogy szerencsét hoztam valamelyiküknek.
 15   1,  3|                Köszönöm a levelüket, hogy elfogadnak. Az enyémet,
 16   1,  3|           álmodtam a preparandiában, hogy egyszer falun egy ilyen
 17   1,  3|       padkájára kap.) Jaj, de kövér! Hogy hívják?~KÁNTORKISASSZONY:
 18   1,  3|    KÁNTORKISASSZONY: Pest csak Pest! Hogy lehet Pestről elkívánkozni?
 19   1,  3|       érdekes egy hely! De szeretem, hogy ide jutottam! Az első tapasztalat.
 20   1,  3|          sárba. Mondd csak, leányom, hogy jutott eszedbe, hogy ide
 21   1,  3|        leányom, hogy jutott eszedbe, hogy ide jöjj, ide a világ végire?~
 22   1,  3|             Nem volt pártfogóm. Azaz hogy, lett volna.~FŐÚR: Azt elhiszem.~
 23   1,  3|        tanterv irányára nézve?~FŐÚR: Hogy tanterv, hogy iránya? Új
 24   1,  3|           nézve?~FŐÚR: Hogy tanterv, hogy iránya? Új szavak! Nem szeretem
 25   1,  3|              tirannizál, nem engedi, hogy húst egyek estére, makk-kávén
 26   1,  3|           nézem, akkor rosszul esik, hogy el kell menni.~FLÓRA: Hová,
 27   1,  3|             pipát. Az orvos ráfogja, hogy a nyomorult bagóban van
 28   1,  3|          Vaksi vagyok, de azt látom, hogy a fogad szikrázik. Na, egy
 29   1,  3|              Milyen igazságtalanság, hogy a fa elél száz meg száz
 30   1,  3|      teremtménye, az ember kedvéért, hogy megfelezte volna az időt.
 31   1,  3|      megfelezte volna az időt. Felét hogy itt éljük az életnek, felét
 32   1,  3|           iskolába... Kis szolgálóm, hogy vezessen haza...~KÁNTORKISASSZONY (
 33   1,  3|          Kenekedj valami csúfítóval, hogy a szép Hray Ida, itt az
 34   1,  3|              Nagy?~KÁNTORKISASSZONY: Hogy ki?~TANÍTÓ (belevág a beszédbe):
 35   1,  4|           KÁPLÁN: Vallás és erkölcs. Hogy a nép tisztelje papját,
 36   1,  4|              Csak az jutott eszembe, hogy aki papot én ismertem, mind
 37   1,  4|       férfiak közéjutott. Óhajtandó, hogy egy higgadt, önzetlen és
 38   1,  4|               Azért lettem tanítónő, hogy magam legyek cselekedeteim
 39   1,  4|            nekem kell ügyelnem arra, hogy a fajmagyar szupremáciáját,
 40   1,  4|            fajmagyar szupremáciáját, hogy úgy mondjam... megrögzítsem!~
 41   1,  4|       bosszús. A Tanító újra feláll, hogy Flórának bemutatkozzék):
 42   1,  5|             gondoskodnunk kell róla, hogy jól érezze magát itthon.
 43   1,  5|         itthon. Az atyja is felkért, hogy tartsuk itthon, gazdálkodjék.
 44   1,  5|          idejött kipihenni a sebeit. Hogy ezt az öreg Nagy István
 45   1,  5|              Flóra, kartárs.~TANÍTÓ: Hogy méltóztatik? Hogy van?~FLÓRA:
 46   1,  5|            TANÍTÓ: Hogy méltóztatik? Hogy van?~FLÓRA: Jól méltóztatom.
 47   1,  5|             TANÍTÓ: Szabad remélnem, hogy tudományos meggyőződés dolgában
 48   1,  6|    megbeszélleni!~JOHN: Éppeg azért, hogy a tagba ki tetszenék jönni
 49   1,  6|             Mondja meg neki, lovász, hogy a lovászának izentessen.
 50   1,  7|             megjelentem. Bocsánatot, hogy formátlan voltam. Mi itt
 51   1,  7|           iskolák miatt. Azt hittem, hogy mint az előzők, öreg a kisasszony...~
 52   1,  7|              titkon int a Tanítónak, hogy pusztuljon. Tanító gyorsan
 53   1,  7|      Olyanformán.~FLÓRA: Ez érdekes. Hogy szokott rá?~IFJ. NAGY: Az
 54   1,  7|     rosszfogú asszonyok találták ki, hogy az ásítás tilos. Nekem megvan
 55   1,  7|       lovakat. Boldog vagyok. Akarja hogy az amerikai ménesemben minden
 56   1,  7|             A verebek is csiripelik, hogy ki maga.~IFJ. NAGY: Hát
 57   1,  7|        biztosan mondja. Érezni kell, hogy már sokszor mondta): A szerelem
 58   1,  7|         szerelemről? Azt csak tudja, hogy mi... Legyen úr, adjon egy
 59   1,  8|               KÁNTOR~KÁNTOR (belép): Hogy tetszik lenni, hogy mint
 60   1,  8|          belép): Hogy tetszik lenni, hogy mint tetszik lenni?~IFJ.
 61   1,  8|             rendszerem. Úgy intézem, hogy kifogyjon az áru. A nép
 62   1,  8|               A nép legyen izgatott, hogy kap-e?~IFJ. NAGY: És így
 63   1,  8|               Kántor el.)~IFJ. NAGY: Hogy tudta maga ezt a levelet?~
 64   1,  8|        korlátoltak vagyunk mi, fiúk, hogy ilyen lányt nem veszünk
 65   1,  8|           kéz megragadása... Mondom, hogy két udvarlóm volt egy szemeszterben,
 66   1,  8|        házassággal. Péter, az öcsém, hogy is mondjam, a házasság miatt
 67   1,  8|              apámnak, fizesse ki. És hogy elvehesse a kantinos lányát.
 68   2,  1|           ilyen levelet, csak azért, hogy kigyomláljam belőle az ortográfiai
 69   2,  1|            rázott a hideg... Féltem, hogy kocog az ablakomon, bejön!~
 70   2,  1|            Még az ablak alá se! Fél, hogy kompromittálja magát!~KÁNTORKISASSZONY:
 71   2,  1|         tegnap nagy veszekedés volt. Hogy téged el kell veszíteni.~
 72   2,  1|        KÁNTORKISASSZONY: Éppen azé’! Hogy pesti kedvesed van. Valami
 73   2,  1|           dolgot, mind azt emlegeti, hogy a káplán tízszer is elmondta
 74   2,  1|          Tuza is neheztel rád. Igaz, hogy háromszor megkért?~FLÓRA:
 75   2,  1|             a járásorvos azt mondta, hogy szép vagy, de nincs diszciplínád.
 76   2,  1|              az?~FLÓRA: Mondtam már, hogy ne pletykálj! A gyerekek
 77   2,  3|        kötelességetek. Igyekezzetek, hogy majdan derék magyar anyák
 78   2,  3|          felé fordul) vár a hivatás, hogy visszatartsátok a férfiakat
 79   2,  4|             patikában, csak rám vár, hogy működését megkezdje. Kisasszony,
 80   2,  4|      kormányzat! A férfi. Tudja meg, hogy két férfi van e helyen.
 81   2,  4|       méltóztatik tűrni?~SZOLGABÍRÓ: Hogy a falu kitaszítsa önt magából,
 82   2,  4|     körülvéve, és meg nem engedhető, hogy egy magyar tanítóné viselt
 83   2,  4|            SZOLGABÍRÓ: Nem faggatom, hogy ki az. Majd rájövünk, majd
 84   2,  4|              tag.~SZOLGABÍRÓ: Tudom, hogy becstelenséget követek el.
 85   2,  5|         fölött.~FLÓRA: Azért felhők, hogy gyűljenek.~KÁPLÁN: Az iskolaszék
 86   2,  5|            Az iskolaszék együtt van, hogy ön ellen vizsgálatot tartson,
 87   2,  5|        tanító néni megengedi nektek, hogy kimenjetek a hóba egy kicsinyt
 88   2,  6|         főtisztelendő úr azért jött, hogy előkészítsen engem?~KÁPLÁN:
 89   2,  6|          előkészítsen engem?~KÁPLÁN: Hogy megmentsem önt a szégyentől
 90   2,  6|          eresztenek be hozzá senkit. Hogy én egy fiatal pap fülébe
 91   2,  6|          kitalált bűnöket sugdossak, hogy aztán az meztelenségeket
 92   2,  6|            itt van, elemészt a vágy, hogy lelkeink megértsék egymást
 93   2,  6|               FLÓRA: Megmondtam már, hogy ilyen lábbal ne lépjétek
 94   2,  6|               Már a kerítésen nézed, hogy táncolnak az ivóban, de
 95   2,  6|              kíván tőled, nem tudod, hogy mégy férjhez? A főrendiház
 96   2,  6|             akarnak. Ha úgy találja, hogy nem, azt mondja, jól van.
 97   2,  6|              benneteket. Megmondtam, hogy ma szigorú leszek... Ma
 98   2,  7|             A rossz tanítók az okai, hogy a napszám miatt nem lehet
 99   2,  7|        kisasszony ellen - nem tudom, hogy tiszteljem - vádak vannak.
100   2,  7|              szerencsém bejelenteni, hogy én, mint kartárs, elfogult
101   2,  7|     öregemberről?~KÁPLÁN: Éppen azt, hogy öreg és ember.~ÖREG NAGY:
102   2,  7|      patikusasszonynak, aki Johanna, hogy egy pápa is volt Johanna,
103   2,  7|              merek. Inkább elhiszem, hogy pap, mint ez itt, sohase
104   2,  7|           vélem, vádunk első alapja, hogy Tóth Flóra kisasszonynak
105   2,  7|    magánbeszélgetésben kijelentette, hogy nincs szabad akarat. Még
106   2,  7|               ÖREG NAGY: Azt mondta? Hogy én ne akarnám, amit akarok?~
107   2,  7|       összezavarodott elméjű.~BÉRLŐ: Hogy a nagyságos úr ne akarná
108   2,  7|        kisasszonyt is kínálni azért, hogy az esze másképp jár, a gyomra
109   2,  7|          Most már elég! Ne feledjék, hogy ez az iskola még az én iskolám!~
110   2,  7|           félrebeszél.~BÍRÓ: Mondom, hogy meg kell érdekelni.~KÁPLÁN:
111   2,  7|               BÉRLŐ: Annyi bizonyos, hogy valaki húzatja neki.~KÁPLÁN:
112   2,  7|             az én magánügyem. Lehet, hogy van kedvesem, lehet, hogy
113   2,  7|            hogy van kedvesem, lehet, hogy nincs!~SZOLGABÍRÓ: Ez nem
114   2,  7|   jegyzőkönyvbe vétetni?~(Flóra int, hogy nem.)~ORVOS: Egyáltalán
115   2,  7|             meséket mesélni. Mondja, hogy ki cigányoztatott minden
116   2,  7|         cigányoztatott minden éjjel, hogy a helybéli kisasszonyok
117   2,  7|             egyelőre azt határoztam, hogy: írok az ön anyjának, megírom,
118   2,  7|             az ön anyjának, megírom, hogy istentelen és kéjelgő lett.~
119   2,  7|            ne! Megijedne! Azt hinné, hogy igaz. Megmondaná a kistestvéreimnek.
120   2,  7|        akarják...~KÁPLÁN: Kívánatos, hogy elhagyja a katedrát! De
121   2,  7|    megjegyzést teszek. Félek, uraim, hogy önök nem ismerik a női könnyeket.
122   2,  7|             vizsgám van, kijelentem, hogy aki sír, az bűnös.~FLÓRA:
123   2,  7|              a szerény véleményemet, hogy a kisasszony, aki bennünket,
124   2,  7|            eltávoztat...~SZOLGABÍRÓ: Hogy úgy mondjam...~FLÓRA: Mit
125   2,  7|             Mit mond ön?~SZOLGABÍRÓ: Hogy a kisasszony egy kalandor!~
126   2,  7|                MIND: Ostobák!~FLÓRA: Hogy még kalandorok se lehetnének.
127   2,  7|             Eh, meg vannak döbbenve, hogy elfeledkezem lányvoltomról,
128   2,  8|        mulattatni, a próbán elválik, hogy mivel.)~FLÓRA (változott
129   2,  8|       változott hangon): Hiszi maga, hogy az ifjú Nagy nem tud erről,
130   2,  8|             maga is ostoba. Lehet-e, hogy ne tudja. És ha nem tudja
131   2,  8|            ördögök vagyunk, megyünk, hogy hivatást teljesítsünk együtt.
132   2,  8|         szeretőjéért megy.~FLÓRA: Ó, hogy gyűlölöm, ameddig élek,
133   2,  9|              néhányat. Azért jöttem, hogy bocsánatot kérjek. Én semmi
134   2,  9|            NAGY: Rájuk parancsoltam, hogy jöjjenek vissza bocsánatot
135   2,  9|              Beszaladtak a patikába, hogy a kellő formát megtalálják...~
136   2,  9|          alkohollal. Flóra, tudja-e, hogy egyetlenegyszer is nem voltam
137   2,  9|         olyan gyönyörűen elbúsultam, hogy élvezet volt. Reggel fölköltöttem
138   2,  9|   fölköltöttem magamat három órakor, hogy hamarosabban gondolkodhassak
139   2,  9|               Először örültem annak, hogy gazdag ember vagyok, és
140   2,  9|           vagyok, és először láttam, hogy nem lehet mindent megvenni
141   2,  9|             NAGY: Végre egy jó szót, hogy kapok. Hát maga, magával
142   2,  9|            mindent tudni? Tudja meg, hogy nálunk a házasság a zsák
143   2,  9|       komolyan és nemesen haragszik. Hogy tetszik nekünk. Magának
144   2,  9|         Magának nincs fogalma arról, hogy mi az, ha egy fiatal lánynak
145   2,  9|             FLÓRA: Én magamról, nem, hogy én is magába szeressek?
146   2,  9|              Egy csókot, egy csókot, hogy megbocsát, hogy az enyém
147   2,  9|              csókot, hogy megbocsát, hogy az enyém lesz, adjon.~FLÓRA:
148   2,  9|            aki csak van a környéken, hogy abba járjon. Imádom a parasztgyerekeket.
149   2,  9|          magunkkal zsebkendőt. Mért, hogy mért lesz ezekből olyan
150   2,  9|         ezekből szeretnék egy falut, hogy közösen dolgozzunk, nem
151   2,  9|    nemesíteni, embert ne lehetne?... Hogy én nem érek semmit? Igaz.
152   2,  9|              is alig... Csak annyit, hogy el van kínozva, nincs az
153   2,  9|  menyasszonyom lesz. Előbb elküldök, hogy megkérjék, az apámat, az
154   3,  1|          lenni hozzád... Mondhatnám, hogy menj a fenébe... De nem
155   3,  1|              nagyságos úr. Ő mondta, hogy...~IFJ. NAGY: Ő. Ha én mondom!
156   3,  1|               és azt tetszik akarni, hogy kilógó nyelvem utolsó mozdulatával
157   3,  1|            nagyságos úr. Engedelmet, hogy ülök. Az ijedtség nekem
158   3,  1|        Rekedten.) De tudom én, az úr hogy szokott házasodni. Láttam.~
159   3,  1|      fürdessék meg őket... Én tudom, hogy méltóztatik házasodni...~
160   3,  1|         asszonyügyben az a becsület, hogy hazudjanak.~IFJ. NAGY: Elég
161   3,  1|    következik. Nagyságos úr, hát én, hogy is mondjam - szíveskedjék
162   3,  1|  szíveskedjék közölni kartársnőmmel, hogy én nem vagyok többet. De
163   3,  1|              ezt a kisasszonynak. És hogy az apám, anyám tíz perc
164   3,  2|           igent int.)~TANÍTÓ: Tudja, hogy a maga jóságával és önfeláldozásával
165   3,  2|              folyónak (kézmozdulat), hogy folyjék...~KATÓ: Ha aratókat
166   3,  2|              kezét.) Még képes arra, hogy sajnálja a gőzgépet, mert
167   3,  2|         Boldogult jó anyámtól tudom, hogy mi asszonyok azért vagyunk,
168   3,  2|             asszonyok azért vagyunk, hogy szolgálatára legyünk a férfinak,
169   3,  2|           becsületes lett. Ő akarta, hogy itt maradjak. Láthatom minden
170   3,  2|           valami becstelenség abban, hogy állást fogadtam el a vetélytársamtól?~
171   3,  2|              TANÍTÓ: Az öreg Nagyék. Hogy ők idejönnek megkérni a
172   3,  3|          ránk parancsolt.~ÖREG NAGY: Hogy idejöjjünk; megkérjük. Hát
173   3,  3|             vágja magát.)~ÖREG NAGY: Hogy gondolta a kisasszony, hogy
174   3,  3|          Hogy gondolta a kisasszony, hogy ezzel az úrral kikezdjen?~
175   3,  3|            Csak azt szeretném tudni, hogy jutott az eszébe, hogy szemet
176   3,  3|               hogy jutott az eszébe, hogy szemet vessen rá?~ÖREG NAGY:
177   3,  3|          kisasszonynak, de kezet rá, hogy nem szól. A legutolsó pesztrát
178   3,  3|        kisasszonyt, de nem titkolom, hogy mit gondolok a fiamról.
179   3,  3|          aztán, valami baja is kell, hogy legyen. (Halkabban.) A dajkája
180   3,  3|              tudja meg a kisasszony, hogy amink van, mind az enyém.
181   3,  3|         számoltam meg a tarka babot, hogy hány szem jut a gyerekeknek...~
182   3,  3|          Megcselekszem azt a tréfát, hogy minden a barátoké legyen,
183   3,  3|             ha...~ÖREG NAGY: Persze, hogy tovább élek. Megszerzi nekünk
184   3,  3|              nekünk azt a csúfságot, hogy nekünk kell eltemetni őt,
185   3,  3|       rendjén van, neki - minket. De hogy él ő, és hogyan én? Egész
186   3,  3|            Vigyázok én, nagyasszony, hogy bár szigorú vagyok, igazságos
187   3,  3|          mertem én álmodni se arról, hogy a fiuk felesége lehetek.
188   3,  4|            nagyságos Solom. Mondjuk, hogy a nagyságos úr az én fiam,
189   3,  4|      kenyérkeresetemben.~SZOLGABÍRÓ: Hogy lehetővé tegyem mint úrinőt!~
190   3,  4|           FLÓRA: Föltettem magamban, hogy gyötörtetni engedem magamat,
191   3,  4| gorombaságért, mert felteszik rólam, hogy ehhez az úrhoz elmennék
192   3,  5|           krajcárt. Mé’ adta?~FLÓRA: Hogy fiaztassa. Nekem hat darab
193   3,  5|         Szolgabíró ~jelzi a kezével, hogy a tanítóné fejében nincs
194   3,  5|              kisasszony! Nem akarod, hogy tegezzelek, nincs is rendjén,
195   3,  5|        táncolt - őt választották ki, hogy vele táncoljon - a király
196   3,  5|    Elmegyek-e az önök fiához. Lehet, hogy igen, lehet, hogy nem. A
197   3,  5|             Lehet, hogy igen, lehet, hogy nem. A pillanat lesz döntő,
198   3,  5|       pillanat lesz döntő, a kedvem, hogy abban a pillanatban lesz-e
199   3,  5|             fogom mondani a fiuknak, hogy kértek meg! És itt, tudom,
200   3,  5|            néni, de tudom, olvastam, hogy kell nagynak, rossznak lenni.
201   3,  5|          maguk most el fognak jönni, hogy megkérjenek, legyek a felesége:
202   3,  6|          vagy az, kis bogaram? Ugye, hogy ugye? Kató, ide a savanyúvízzel!
203   3,  6|           beszéd. Csak azért jöttem, hogy lássam, hogy viselik magukat
204   3,  6|           azért jöttem, hogy lássam, hogy viselik magukat az öregek?
205   3,  6|        magukat az öregek? Úgy látom, hogy jól. Pedig okosságot nincs
206   3,  6|            Az ő ostobaságukon múlik, hogy ilyen nyavalyás a világ.
207   3,  6|              mondtam annak a fiúnak, hogy te derék lány vagy, és ezért
208   3,  6|               és ezért mondom neked, hogy az a fiú derék fiú, és ezért
209   3,  6|            sírok, és azt sem akarom, hogy mások sírjanak miattam:
210   3,  7|        jelenlevő vendégek fölkelnek, hogy kezet csókoljanak a Nagyasszonynak, ~
211   3,  7|            Azért jöttünk, én és nőm, hogy megkérjük a kisasszony kezét
212   3,  7|           nyugodt. Meg fogja érteni, hogy miért nem. A bácsi, a nagyasszony
213   3,  7|       Idejönnek, megalázzák magukat, hogy ne cselekedjenek a fiuk
214   3,  7|             amennyire kell. Nem úgy, hogy el ne tudnék menni tőle.
215   3,  7|  betolakodtam? Hirtelen úgy éreztem, hogy kicsiny vagyok magához.
216   3,  7|      kalandor!~IFJ. NAGY: Ki mondta, hogy az, ki merte?!~FLÓRA: Itt