Felvonás,  Jelenet

  1   1    |                A szoba szalon, ebédlő és háló egyben. Szűk, fényezett
  2   1    |                Batthyány Lajos halála és egy külföldi színnyomat.
  3   1    |              nő lakja. Nagy tisztaság és rend. De kenyér, kalács,
  4   1,  1|      KÁNTORKISASSZONY, TANÍTÓ, KÁNTOR és FŐÚR~(Utóbbiak kártyáznak.)~
  5   1,  1|             oklevél volt a zsebemben. És most itt tanító vagyok.~
  6   1,  1|        portáknak nyitva van a kapuja, és ha elmegyek előtte, kiszalad,
  7   1,  1|            szótárt.~KÁNTORKISASSZONY: És mi lesz akkor, ha megírja
  8   1,  2|              leül egy-egy karosszékbe és pipázik magának. Az élet
  9   1,  2|              mind kimentek Amerikába, és csak asszonyok vannak a
 10   1,  2|            kisántít. Kántorkisasszony és Tanító az ablak mellé ülnek. ~
 11   1,  3|             Pesten a macskák soványak és álmatlanok.~KÁNTORKISASSZONY:
 12   1,  3|   ólombányákban, a kedvesetek katona, és ti itt hivalkodtok! Kinek?~
 13   1,  3|          törődik tovább a tanítóval): És én hol alszom?~KÁNTORKISASSZONY (
 14   1,  3|                mert maga csal, smucig és reszket. Azt én szeretem.
 15   1,  3|          lányom! Majd ha itt maradsz, és itt boldog leszel, fáin
 16   1,  3|            szent felsége, kinek útját és céljait kutatni tilos, megtehette
 17   1,  3|             utána. ~Az ajtóban a főúr és Flóra meleg kézszorítással
 18   1,  4|            mibenlétét?~KÁPLÁN: Vallás és erkölcs. Hogy a nép tisztelje
 19   1,  4|               én ismertem, mind kövér és kedves volt. A jó szemükkel
 20   1,  4|             hamarosan képviselő lett, és most már kanonok is.~KÁPLÁN:
 21   1,  4|            hogy egy higgadt, önzetlen és erkölcsi alapon álló férfiúra
 22   1,  4|          férfiúra bízza magát!~FLÓRA: És mit gondol, kire?~KÁPLÁN:
 23   1,  4|               nézett rá.)~SZOLGABÍRÓ: És a káplán úr!... Itt, hol
 24   1,  4|             különösen az erős, vérmes és gazdag szerbek vesznek körül
 25   1,  4|               A tanítóné az iskolában és az iskolán kívül nagyon
 26   1,  4|             költőknek, ha jók, szépek és fiatalok, palotákat kell
 27   1,  5|           Pista!~FLÓRA: Itthon marad? És mi történik akkor, ha itthon
 28   1,  5|          alapon áll ön?~TANÍTÓ: Igen, és ön is?~FLÓRA: Én is. Csak
 29   1,  5|               FLÓRA: Nagyon szívesen. És ön nem félt engem a fekete
 30   1,  5|                TANÍTÓ: Nem. Hallgatok és gardírozom.~FLÓRA: Álmos
 31   1,  6|     spektábilisnak?~(Mind körülveszik és elfödik. A kör egyszerre
 32   1,  6|                HRAY IDA: Gazdag, szép és fiatal! Úrr!~FLÓRA: És ha
 33   1,  6|           szép és fiatal! Úrr!~FLÓRA: És ha tíz r-rel is úrr! Mondja
 34   1,  6|               lakom. Mondja meg neki, és most elmehet!~JOHN (amint
 35   1,  6|          kántor, félek, megharagszik, és nem kapunk kukoricaföldet.~
 36   1,  6|                Ha én tanítóné volnék, és engem hivatna, én elmennék.~
 37   1,  6|                jöjjön el, kérjen meg, és ha az elvek és föltételek
 38   1,  6|            kérjen meg, és ha az elvek és föltételek dolgában megegyeztünk,
 39   1,  7|               én kívánom a figyelmet. És nem mint nő. A hivatás,
 40   1,  7|              ilyen jól rajzolt férfi, és nem tud írni?~IFJ. NAGY:
 41   1,  7|               imádom a lovat. A lovat és az asszonyt. Más nincs csakugyan. -
 42   1,  7|                FLÓRA: Nem.~IFJ. NAGY: És nem félne a pletykától?~
 43   1,  7|               igazában, vidám, táncos és makacs. Eddig Strenzgának
 44   1,  7|           Flórának nevezzenek?~FLÓRA: És a kedves színésznő-nevek,
 45   1,  7|               akkor kapta.~IFJ. NAGY: És honnan tudja maga mindezt?~
 46   1,  7|                FLÓRA: Az anyám tanító és postásné, hat gyermek anyja,
 47   1,  7|               nem lehet kosárba rakni és az ablakon kidobni. Jó uram,
 48   1,  8|                hogy kap-e?~IFJ. NAGY: És így akarják maguk megdúzni
 49   1,  8|              mondani, milyen komiszak és korlátoltak vagyunk mi,
 50   1,  8|        asszony nagy örömmel fogadott, és elém cipelte a virágot.
 51   1,  8|           hetedik szám. A kézhez érés és a kéz megragadása... Mondom,
 52   1,  8|               volt egy szemeszterben, és az iskolatársnőimnek összesen
 53   1,  8|            hatvanegy, naplót vezettem és rendszert csináltam belőlük.
 54   1,  8|            Flóra, nem vagyok a tanár, és nem vagyok a barátnő bátyja.
 55   1,  8|               az apámnak, fizesse ki. És hogy elvehesse a kantinos
 56   1,  8|           Százötven forint fizetésért és ugyanannyi kommencióért
 57   1,  8|        magának?~FLÓRA: Elég volt! Önt és ezt a beszédet unom.~IFJ.
 58   1,  8|             parókia az én tulajdonom, és a templom is az én nevemre
 59   1,  8|         sörösflaskával ütötték képen, és nem azért, mert asszonyt
 60   2    |            egy szokatlanul nagy ablak és mellette egy kis vakablak.
 61   2    |               kis vakablak. A katedra és a forgó, nagy fatábla emelvényen.
 62   2,  1|              Mért nincs diszciplínád? És mi az?~FLÓRA: Mondtam már,
 63   2,  2|           orrát jó erősen... Harmadik és negyedik osztály, elő az
 64   2,  2|             legyen István. Tehát írni és olvasni fogok. I. (A mellékelt
 65   2,  2|        mellékelt könyv szerint mutat, és a táblára felírja az „I”-
 66   2,  3|             idegen világrészbe viszi, és itthagyja ezt az istenáldotta
 67   2,  4|            Fölfordította a társadalmi és az erkölcsi rendet.~FLÓRA:
 68   2,  4|               erkölcsi rendet.~FLÓRA: És mit akar ön most itt?~SZOLGABÍRÓ:
 69   2,  4|            két férfi van e helyen. Én és Nagy István. Mindkettőnket
 70   2,  4| nemzetiségektől is vagyunk körülvéve, és meg nem engedhető, hogy
 71   2,  4|              viselt dolgait...~FLÓRA: És miféle dolgokat viselek
 72   2,  4|              rájövünk, majd rájövünk, és jaj annak. Nézze, Flóra,
 73   2,  4|             se fog tudni róla.~FLÓRA: És ön, maga ideront az iskolába,
 74   2,  5|            ellen vizsgálatot tartson, és ítéljen. De a gyerekeknek
 75   2,  6|            KÁPLÁN, majd LÁNYOK~FLÓRA: És a főtisztelendő úr azért
 76   2,  6|           megmentsem önt a szégyentől és az erkölcsi bukástól.~FLÓRA:
 77   2,  6|          iskolaszék én vagyok!~FLÓRA: És mit akar tőlem?~KÁPLÁN (
 78   2,  6|            útra. Az én utamra!~FLÓRA: És mi a káplán úr útja?~KÁPLÁN:
 79   2,  6|             lelkem. Látom a szeméből. És énellenem hoznak iskolaszéket.
 80   2,  6|            nem. Egy szót kell szólni, és kivezérlem a hófehér erkölcsi
 81   2,  6|             az erkölcsöt, ha az vizes és puha, mint az ön keze. Mondja
 82   2,  6|                FLÓRA: Nagyon jól van. És akinek a katonát adják.
 83   2,  6|               akinek a katonát adják. És mi a nép?~(Lányok mély csend.)~
 84   2,  6|               vagytok. Akik a katonát és a porciót fizetik. Mi a
 85   2,  6|        főrendiház az, amiben a grófok és bárók vannak, ha gazdagok.
 86   2,  6|            embereknek, amit a szegény és középsorsúak akarnak. Ha
 87   2,  6|            mindent, ami a nagyuraknak és a gazdagoknak jó, de mi
 88   2,  7|            Meg fogjuk menteni, védeni és biztosítani önnel szemben -
 89   2,  7|            ezennel vizsgálatot indít, és törvényt ül ön felett. Hány
 90   2,  7|               látom, van. Ön rafinált és egzaltált.~FLÓRA: Köszönöm.~
 91   2,  7|              Tóth Flóra, a legöregebb és legsúlyosabb vádak vannak.~
 92   2,  7|          KÁPLÁN: Éppen azt, hogy öreg és ember.~ÖREG NAGY: Ebben
 93   2,  7|    őszentségét.~BÉRLŐ: Imádom!~FLÓRA: És miért ne én, aki katolikus
 94   2,  7|             egy pápa is volt Johanna, és vajon nem akar-e ő pápa
 95   2,  7|               sárga, fűzött könyvet): És ez? Mi ez?~FLÓRA (utána
 96   2,  7|   erkölcstelen író! Francia ponyva... És ez a legerkölcstelenebb
 97   2,  7|            NAGY (ír, föl sem tekint): És mi van ebben a históriában?~
 98   2,  7|           elzárjuk magunkat tőle. Mi, és nem más. Ez a könyv pedig
 99   2,  7|              pedig piszok zsidó munka és hazug! (Eldobja a könyvet.)~
100   2,  7|     királyoknak sincs. A vérmérséklet és a viszonyok befolyása alatt
101   2,  7|              akar?~SZOLGABÍRÓ: Leülök és fölállok, íme. Én fölállok
102   2,  7|            fölállok, íme. Én fölállok és leülök, mert úgy akarom.~
103   2,  7|     összeteszem. Mert így akarom.~(Le és felfelé kézbevonás. Fölállnak,
104   2,  7|               velem? Főtisztelendő úr és nagyságos elnök úr, nem
105   2,  7|              utána Kató egy tál hurka és pecsenyével.): Csak én!
106   2,  7|           szigorú nézésére összepakol és Katóval el.)~KÁPLÁN: Mint
107   2,  7|          érdekelve?~SZOLGABÍRÓ: Szent és sérthetetlen, belügyminiszteri
108   2,  7|              vesznek körül bennünket, és látják, mit mível egy magyar
109   2,  7|              Ön a jegyzőkönyvet írja, és elég! Írja: Nevezett tanítónő
110   2,  7|         Szodoma országútjára tértél - és imádkozni is fogok érted.
111   2,  7|         iskolaszék ítéletét meghozná, és szabályszerűen a tanfelügyelő
112   2,  7|              megírom, hogy istentelen és kéjelgő lett.~FLÓRA (mereven
113   2,  7|             aki sír, az bűnös.~FLÓRA: És ezt ön mondja nekem, ön?~
114   2,  7|                SZOLGABÍRÓ: Én!~FLÓRA: És ön is?~KÁPLÁN: Én is!~FLÓRA:
115   2,  7|              aki bennünket, erkölcsös és úri, bár egyszerű vidéki
116   2,  7|            embereket lenéz...~KÁPLÁN: És lelkéből eltávoztat...~SZOLGABÍRÓ:
117   2,  7|       kisasszony egy kalandor!~FLÓRA: És ezt ön mondja, ön mondja,
118   2,  7|             ezt ön mondja, ön mondja, és éppen ezek az urak mondják
119   2,  7|              lehetnének. Gazok! gazok és ostobák! Ostobák ezzel a
120   2,  7|           elfeledkezem lányvoltomról, és a szemükbe vágom...~SZOLGABÍRÓ:
121   2,  7|                mért nem kötöztek meg? És ez nem is iskolaszék, ez
122   2,  7|            iskolaszék, ez mészárszék, és az egész bűn és vérbíróság
123   2,  7|           mészárszék, és az egész bűn és vérbíróság törvénytelen,
124   2,  7|       vérbíróság törvénytelen, ostoba és aljas! Az írásait én összeszakítom!
125   2,  7|             írásait én összeszakítom! És összetiprom!~TANÍTÓ: Én
126   2,  7|             főtisztelendő úr!~KÁPLÁN: És ön is!~TANÍTÓ: Én is. (Odamegy,
127   2,  8|                Flóra leül egy székre, és fejét annak szélére hajtja;
128   2,  8|              FLÓRA: Ezek csak ostobák és gyávák! Az, az! A gazember
129   2,  8|               Lehet-e, hogy ne tudja. És ha nem tudja eddig, már
130   2,  8|            nincs - van - lesz!~FLÓRA: És maga hova megy?~TANÍTÓ:
131   2,  9|            furcsa dolog történt velem és az alkohollal. Flóra, tudja-e,
132   2,  9|             hogy gazdag ember vagyok, és először láttam, hogy nem
133   2,  9|        Belefogódzkodom a szoknyájába, és ha lebontja róla a kezemet,
134   2,  9|             Isten engem úgy segéljen! És kő kövön nem marad, ha -
135   2,  9|                ha - nem. Minden vérbe és borba fúl, ha maga nem az
136   2,  9|           szép egy férfi, ha komolyan és nemesen haragszik. Hogy
137   2,  9|            amint mi tudjuk. Jönnének, és leszakítanának. Kidobhatjuk
138   2,  9|         belétapossák, gőgösek vagyunk és alázatosak; diadalmaskodunk
139   2,  9|           alázatosak; diadalmaskodunk és sírunk, de mindenekelőtt
140   2,  9|               illetjük magányos éjjel és beletesszük Úrjézus evangéliumába,
141   2,  9|               jég. Majd megmelegítem. És az arcát is. Egy csókot,
142   2,  9|              A hideg láz fölperzselte és megfagyasztotta a szájam.
143   2,  9|              lesznek. Ez az én álmom. És a maga álma? Mit szeretne
144   2,  9|              lány hátulról néz utána, és kinyújtja utána a karját.
145   3,  1|              vittem volna. Növényeket és énekesmadarakat ettünk volna.
146   3,  1|           belőlem szorítani a lelket, és azt tetszik akarni, hogy
147   3,  1|                férfiak dolga.~TANÍTÓ: És mit akar az úr azon lánnyal?~
148   3,  1|               mondom: nincs, csak erő és anyag. (A fogát vicsorítja.)~
149   3,  1|              kezét.)~TANÍTÓ (föláll): És mik a tervei vele?~IFJ.
150   3,  1|               vittek önnek egyszerre, és két-három nap egymás után
151   3,  1|              már az egyetemen vallási és tudományos kérdésekben többször
152   3,  1|                nem vagyok rá érdemes. És úgyse tetszik megtartani.
153   3,  1|         maradok. Itt fogok sántikálni és kóborolni a falu körül,
154   3,  1|               nevelőnek. Itt maradok, és nézem a dolgokat. Figyelni
155   3,  1|           szép, egyetlen, elhagyatott és tökéletlen Flórámmal, ahogy
156   3,  1|            anyjával megy a templomba, és (a belső zsebéből egy nagy
157   3,  1|               gonosz kegyetlenséggel, és orvul, hátulról - anatómiai
158   3,  1|         Jelentsd ezt a kisasszonynak. És hogy az apám, anyám tíz
159   3,  2|              TANÍTÓ: Megeteti, megöli és megsiratja! Nem mer enni
160   3,  2|          Tudja, hogy a maga jóságával és önfeláldozásával utálatos?
161   3,  2|         könnyet töröl le a szeméről): És ezeket nekem mondja?~TANÍTÓ:
162   3,  2|              be utálatos. Én maradok, és ha kell, vér fog folyni,
163   3,  2|          Megnézi az óráját, örömmel.) És azok nem jönnek.~KATÓ: Kik?~
164   3,  3|        Második Öregasszony a parazolt és a kendőt hozza. Harmadik
165   3,  3|               leül. ~Az öregasszonyok és az inas állnak a Nagyasszony
166   3,  3|           háta megett.)~ÖREG NAGY: Én és nőm megjelentünk a kisasszony
167   3,  3|               a kisasszony előtt. Nőm és én... Nevezzen engem a kisasszony
168   3,  3|             én megkérem.~NAGYASSZONY: És a nőd... Én is megkérem. (
169   3,  3|             nekünk kell eltemetni őt, és nem, mint ahogy rendjén
170   3,  3|                 minket. De hogy él ő, és hogyan én? Egész nap kocsin
171   3,  3|          napamasszonynak lánya volna, és azt úgy elkínoznák...~NAGYASSZONY:
172   3,  4|      nagyságos úr.~SZOLGABÍRÓ: Kripói és Krepalica Solom.~ÖREG NAGY:
173   3,  4|             de az ő neve sokkal szebb és több. De ráírathatok ötszáz
174   3,  4|          vagyok. Utálom embertársamat és ez a rosszaság. Ez az úr
175   3,  4|               lány fölött ítélkezett, és most kész feleségül venni.~
176   3,  4|                 Pedig épkézláb ember, és dolgozni is tudna. Sajnálom,
177   3,  4|    zsandárőrmestert előbb berendelné. És csukott ajtók mellett ütne
178   3,  4|            csukott ajtók mellett ütne és rúgna, üttetne és rúgatna,
179   3,  4|        mellett ütne és rúgna, üttetne és rúgatna, amíg össze nem
180   3,  4|            szolgabíró meg van sértve, és a zsandár mulat...~SZOLGABÍRÓ:
181   3,  5|              kötve. Szájával kioldja, és a csombókból kivesz egy
182   3,  5|       csombókból kivesz egy krajcárt, és azt tréfás titkolózással
183   3,  5|      csúsztatja. A bankót visszaejti, és két kezét hirtelen hátratévén
184   3,  5|            csodálkozása, ~néma hangja és nyugtalansága. Akarnak,
185   3,  5|               Nagy úr a nagyasszonyt, és maga is menjen el, el!~SZOLGABÍRÓ:
186   3,  5|            menjen el, el!~SZOLGABÍRÓ: És ha én is önt el, el, el...~
187   3,  5|               ifjú Nagy István úrral, és meg fognak engem kérni.
188   3,  5|         Komolyan, meggyalázás nélkül. És ha nem - a fiuk, tudom,
189   3,  5|             fiuknak, hogy kértek meg! És itt, tudom, kő kövön nem
190   3,  5|           testvéremre, a legkisebbre, és Úrjézus öt sebére esküszöm,
191   3,  5|            csak addig, amíg fölégetem és megsemmisítem magukat és
192   3,  5|              és megsemmisítem magukat és mindenkit e földfaló, ostoba
193   3,  5| borotválkoznak, mindjárt itt lesznek, és nekem nincs pogácsám!~KÁNTOR (
194   3,  6|            lám a szemed, mi ez, forró és nedves: ez könnyű! Lacrima
195   3,  6|              akit nem lehet megtörni, és te megtörted, és azért mondtam
196   3,  6|            megtörni, és te megtörted, és azért mondtam annak a fiúnak,
197   3,  6|              hogy te derék lány vagy, és ezért mondom neked, hogy
198   3,  6|              hogy az a fiú derék fiú, és ezért szép az élet. Piat
199   3,  6|                szentatyám, nem sírok, és azt sem akarom, hogy mások
200   3,  7|         lánykérésnél, ugyanazon módon és környezetben. ~Öreg Nagy
201   3,  7|        nekilendül.) Azért jöttünk, én és nőm, hogy megkérjük a kisasszony
202   3,  7|             csak, halljad.~IFJ. NAGY: És halálba kergették. Apám,
203   3,  7|              kislány koromban láttam, és akin kívül más férfi képét
204   3,  7|          tudnék menni tőle. El tudok, és ez mindent megmond. Egyszerűen
205   3,  7|               vagyok magához. Kicsiny és más.~IFJ. NAGY: Maga a kicsiny,
206   3,  7|       keresztül gyön egy idegen leány és egyszerűen elveszi a szüleitől
207   3,  7|           Most én mondom, igaza volt, és ti kergettétek a halálba,
208   3,  7|            hát én szakítok az apámmal és az anyámmal, veled is. És
209   3,  7|             és az anyámmal, veled is. És kérdem magától, ha ebben
210   3,  7|         szemedet. Menj kis szolgálóm, és vezesd a világtalanokat.~
211   3,  7|   érzékenykedünk? Emelt fővel jöttem, és fölemelem, amikor elmegyek.