HATODIK JELENET

VOLTAK, JOHN, később egy SZOLGÁLÓ

(John a tipikus angol lovászinas. Roppant komoly. Bejön. Nem köszön. Megáll az ajtóban.)

HRAY IDA: Nini, a John.

SZOLGABÍRÓ: John!

FLÓRA: Egy angol inas!

KÁNTORKISASSZONY: A nagyságos úr lovászinasa.

KÁNTOR: Vasz szakt er - bakter?

KÁPLÁN: Mi kell a spektábilisnak?

(Mind körülveszik és elfödik. A kör egyszerre szétnyílik.)

SZOLGABÍRÓ: A tanítókisasszonyt keresi?

HRAY IDA: Ah!

(Flóra angolul - a színésznő tetszése szerint - kérd valamit az inastól.)

JOHN: Jól mondja az ifjasszony! Az a’!

FLÓRA (meglepődve): Nem angol!

JOHN: A lovam, az angol!

FLÓRA: Értem, az embert hozzáformálták a lóhoz. Mit kíván?

JOHN: Az én gazdám, a fiatal nagyságos úr, tisztelteti a tanítókisasszonyt, tessen kijönni a tagba, megbeszélleni!

(Szolgabíró nevet.)

FLÓRA: Mi a tücsköt-bogarat beszél itt, kend, összevissza! Én nem ismerem a maga nagyságos urát, nekem nincs mit vele megbeszélleni!

JOHN: Éppeg azért, hogy a tagba ki tetszenék jönni délután. Megérdekelni a tanyási gyerekeket minden vasárnap. Nem kívánja ingyen, azé’ hívatja!

FLÓRA: Hívatja a nagyapját, John! Öreg ember a maga gazdája?

HRAY IDA: Gazdag, szép és fiatal! Úrr!

FLÓRA: És ha tíz r-rel is úrr! Mondja meg neki, lovász, hogy a lovászának izentessen. Én államilag képesített, polgári iskolai tanítóné vagyok, Tóth Flóra kisasszony. Ha egy úr vagy férfi tudományos munkásságomat óhajtja, jelentkezzék nálam itt, ahol lakom. Mondja meg neki, és most elmehet!

JOHN (amint jött, el. Ismét angol): A fűzfánfütyülőjét, ebből nagy baj lesz.

FLÓRA: Nagyszerű!

TANÍTÓ (megszorítja a kezét, igen lassan): Nagyszerű! Én is így cselekedtem volna! Tekintélyt fogunk tartani!

KÁNTOR: Én mint üzletember, azt mondom, ebből baj lesz! Mint kántor, félek, megharagszik, és nem kapunk kukoricaföldet.

KÁPLÁN: A kisasszony nem volt illedelmes. Az ifjú Nagy nekünk kegyurunk!

HRAY IDA: Nincs abban semmi, elmenni hozzá. Ha én tanítóné volnék, és engem hivatna, én elmennék.

FLÓRA: Ezen nincs mit vitatkozni. Ezeket én mind elvégeztem magammal. Melyik lesz az én sifonom? Ez? El akarom rakni a holmimat. Az urak talán segíthetnének. Három fehér blúz. Három... (Elharapja.) Három... (uú.) Mégsem segíthetnek. Háromszor három. A többi jön. (Grimasz.) Ha az az úr csakugyan igénybe akarja venni munkásságomat a népoktatás terén, jöjjön el, kérjen meg, és ha az elvek és föltételek dolgában megegyeztünk, szerződöm vele.

HRAY IDA: Kedvesem, az nem jár nők után, mi járunk utána!

KÁNTORKISASSZONY: Nem szokott vizitbe menni. Nem esett meg nálunk soha.

SZOLGABÍRÓ: A kisasszony azt várhatja!

SZOLGÁLÓ (bedugja a fejét): A Nagy Pista nagyságos úr idegyön. (El.)