HETEDIK JELENET

VOLTAK, IFJ. NAGY ISTVÁN

IFJ. NAGY (belép, nagyvárosi eleganciában): Van szerencsém!

(Mind felpattannak, feléje rohannak, körülveszik az ajtóban, mint előbb Johnt.)

SZOLGABÍRÓ: Szervusz, öregem!

KÁPLÁN: Kegyurunk, mekkora meglepetés!

FLÓRA: Szép szál ember!

IFJ. NAGY (felhasználva a pillanatnyi csendet): Az új tanítókisasszonyt keresem. (A kör szétnyílik, mint előbb.)

FLÓRA: Én vagyok, parancsol?

IFJ. NAGY: Csak kérni jöttem. Nagy vagyok.

FLÓRA: Tóth vagyok.

IFJ. NAGY: Parancsára, megjelentem. Bocsánatot, hogy formátlan voltam. Mi itt nehezen írunk falun... Az előbbi tanítónők feljogosítottak, azok mind maguktól jöttek ki a vasárnapi iskolák miatt. Azt hittem, hogy mint az előzők, öreg a kisasszony...

FLÓRA: Nem én kívánom a figyelmet. És nem mint nő. A hivatás, amelyet szolgálok, annak kívánom.

IFJ. NAGY: Remélem, nem haragszik?

FLÓRA: Nem. A pedagógia ezt tiltja.

IFJ. NAGY: Tehát tárgyalhatunk?

FLÓRA: Kérem.

IFJ. NAGY(körülnéz): Sokan vagyunk ebben a kis szobában. Az anyám kérdezett önre, káplán úr!

KÁPLÁN: Sietek, fölkeresem. (El.)

IFJ. NAGY: Kántor úr, az egész falu dörömböl a boltajtón, hallom.

KÁNTOR: Igen, a bolt, a bolt, nekem mint üzletembernek, a boltban a helyem. (El.)

IFJ. NAGY: Katóka kisasszony, nem főzne nekem valamit, éhes vagyok; egy kis hirtelen pörköltet...

KÁNTORKISASSZONY (kitörő örömmel): Éhes, édes-kedves nagyságos úr, mit akar: bornyú-, marha-, birka-, csirke-, kacsa-, liba-, gyöngytyúk-, nyúl-, galambpaprikást? Hosszú lére, krumplival, tarhonyával, restasszony galuskával? Egy kis ecettel, egy kis tejföllel? Mindenesetre egy kis tejfölt. Ne legyen zsíros. Nem lesz zsíros.

IFJ. NAGY: Még nincs itt?

KÁNTORKISASSZONY (úgyszólván elrepül): Itt van, itt van, már itt is volt.

HRAY IDA: Nem ülsz le, Pista?

IFJ. NAGY: De én le. Hanem magát várják a tenisznél. Megyek maga után. (Karonfogja a Szolgabírót.) Bocsánat, hivatalos! (Félrevonja, súgva.) Te... Te! Már megint szemérmetlenkedel. Pedig jól tudod, ami asszony ezen a környéken van vagy idegyön, az elővételi jog az enyém... Értetted? Most pedig - sipirc!

FLÓRA: Csak nőknek illik sugdolózni.

SZOLGABÍRÓ (nevetve): Titkok, titkok, férfititkok. Szervusz, nagyságos úr!

IFJ. NAGY: Szervusz, szolgabíró úr! (Szolgabíró, Hrayjal el. Rövidesen, de titkon int a Tanítónak, hogy pusztuljon. Tanító gyorsan el.)

IFJ. NAGY: A kisasszonnyal már láttuk egymást.

FLÓRA: Lehet, én nem emlékszem.

IFJ. NAGY: Alig egy órája, a vasútnál...

FLÓRA: Ah, maga az az ember, aki öt lovon jár. A fogat szép... A nő is, aki felugrott rá... Én gyalog jöttem, kissé fáradt vagyok... Talán máskor.

IFJ. NAGY: Ha már itt vagyok, intézzük el a dolgot.

FLÓRA: Miféle dolgot?

IFJ. NAGY (erősen megnézi): Kérem, tessék leülni!

FLÓRA: Mivel szolgálhatok?

IFJ. NAGY: A vasárnapi iskola a tanyán... a béresgyerekek. A tanítóné mellékjövedelme több mindig, mint a fő... Lesz szerencsém?

FLÓRA: Nem vállalhatom. Vegyes iskolám van. Hat osztály együtt. Ami szabad időm van, magamnak van rá szükségem. Még nekem is tanulni kell... Nem tudok nyelveket.

IFJ. NAGY: Én még helyesírást sem tudok. Szeretnék megtanulni. Férfitól semmi esetre. Nőtől inkább.

FLÓRA: Egy ilyen jól rajzolt férfi, és nem tud írni?

IFJ. NAGY: Tudja mit? Megtanulhatom.

FLÓRA: Megtanul?

IFJ. NAGY: Meg én. Igyék, kisasszony, egy kis bort.

FLÓRA: Már ittam.

IFJ. NAGY: Mikor?

FLÓRA: Amikor a képesítőt letettem. Két éve.

IFJ. NAGY: Én egy kicsit rövidebb időközökben cselekszem. Jó volt?

FLÓRA: Mind becsíptünk. Két üveg „Chateau Palugyay”-t ittunk meg tízen.

IFJ. NAGY: Én egy kicsit nagyobb kvantumokkal élek.

FLÓRA: Maga alkoholista?

IFJ. NAGY: No, nem egészen. Olyanformán.

FLÓRA: Ez érdekes. Hogy szokott rá?

IFJ. NAGY: Az apám német egyetemre adott. Bursch voltam, akinek inni kell, ha pénze van. Nekem pénzem volt mindig, tehát mindig ittam.

FLÓRA: Párbajozott is, látom. Az a seb.

IFJ. NAGY: Ezt itthon kaptam. Sörösflaskát vágtak hozzám. Miért ásít?

FLÓRA: Nem aludtam. Harmadik osztályon jöttem.

IFJ. NAGY: De férfi jelenlétében!

FLÓRA: Ha egyszer álmos vagyok... A rosszfogú asszonyok találták ki, hogy az ásítás tilos. Nekem megvan mind.

IFJ. NAGY: Mint a fiatal paripa. - Szereti maga a lovat?

FLÓRA: A szép lovat szeretem.

IFJ. NAGY: Én imádom a lovat. A lovat és az asszonyt. Más nincs csakugyan. - Nem járna ki maga, nem a béresgyerekeket, hanem engem tanítani?

FLÓRA: Ha volna időm, miért ne?

IFJ. NAGY: Nem fél tőlem?

FLÓRA: Nem.

IFJ. NAGY: És nem félne a pletykától?

FLÓRA: Nem én.

IFJ. NAGY: Tudja, maga tetszik nekem.

FLÓRA: Tudja, maga is nekem.

IFJ. NAGY: Van egy amerikai kétévesem. Nő, ha meg nem sértem, az anyja Baden-Badenben első, mindig ellenkezik, pedig nem is haragszik igazában, vidám, táncos és makacs. Eddig Strenzgának hítták, mától fogva Flóra lesz a neve. Maga olyan, mint ez a csikó: sokáig nem engedi magát befogni, egyszer oszt elfárad, vagy jön egy ravasz kocsis. Látta-e már, hogyan fogják be először a telivér csikót? Egyik se hagyja magát. Rúg, harap. A legügyesebb kocsis is fél ettől a munkától. Én szeretem, vállalom... Nem haragszik?

FLÓRA: Nem haragszom. Szeretnék egyszer kétlovas fogaton menni.

IFJ. NAGY: Ötösön! Tízesen! Mikor akar? Csakhogy szereti a lovakat. Boldog vagyok. Akarja hogy az amerikai ménesemben minden nőt Flórának nevezzenek?

FLÓRA: És a kedves színésznő-nevek, a kopott mágnáslány-nevek? Akiket magával el akartak vétetni?

IFJ. NAGY: Honnan tudja?

FLÓRA: A verebek is csiripelik, hogy ki maga.

IFJ. NAGY: Hát ki vagyok?

FLÓRA: Miért hazudik maga? Pedig maga hazudik. Én egyedül a hazug embertől félek.

IFJ. NAGY: Mit hazudtam?

FLÓRA: Olvastam akkor az újságban. Most emlékszem, maga az. Az operában egy öregasszonnyal fiatal férfi illetlen volt. Maga az öreg nőt megvédte, a ficsúrnak felvágta a gyomrát, akkor kapta.

IFJ. NAGY: És honnan tudja maga mindezt?

FLÓRA: Csak rája kell néznem.

IFJ. NAGY: Hohó! Micsoda élettapasztalatok!

FLÓRA: Az anyám tanító és postásné, hat gyermek anyja, én vagyok a legidősebb. Átörökítette nekem a tapasztalatait.

IFJ. NAGY: Hm. Hát a szerelem? Mi a véleménye a szerelemről?

FLÓRA: Nem kedvező, a sze... Majd máskor.

IFJ. NAGY: No feleljen. Nem akar?

FLÓRA (a következőket nagyon szépen, nagyon biztosan mondja. Érezni kell, hogy már sokszor mondta): A szerelem nem olyan, mint a krumpli, azt nem lehet kosárba rakni és az ablakon kidobni. Jó uram, a szerelem kora lejárt. A nő emberi életet akar élni, ember akar lenni szintén. Valamik akarunk lenni szintén. A nő a háremben...

IFJ. NAGY: Hárem, hárem! Ez tetszik nekem!

FLÓRA: Az írók egyebet sem csináltak eddig, mint a szerelemről nyavalyogtak... Nekem nincsenek személyes észleleteim.

IFJ. NAGY: Csakugyan?

FLÓRA: Egy lány az én koromban sohasem volt előbb szerelmes... csak lesz. Mi mindig kénytelenek vagyunk hazudni, mert önök akarják. Voltaképpen önök hazudnak, mert hazudtatnak maguknak.

IFJ. NAGY: Szíveskedjék igazat mondani nekem. Volt?

FLÓRA: Nem felelek szívességből.

IFJ. NAGY: Nincs semmi gondolata a szerelemről? Azt csak tudja, hogy mi... Legyen úr, adjon egy ingyen leckeórát.

FLÓRA (türelmetlenül): De önt várják, jönnek érte. Nem tudják, hová lett.