NEGYEDIK JELENET

FLÓRA, SZOLGABÍRÓ, majd ISKOLÁSLÁNYOK

SZOLGABÍRÓ: Az iskolaszék együtt ül a patikában, csak rám vár, hogy működését megkezdje. Kisasszony, ön lázba hozta a községet. Fölfordította a társadalmi és az erkölcsi rendet.

FLÓRA: És mit akar ön most itt?

SZOLGABÍRÓ: Én vagyok a kormányzat! A férfi. Tudja meg, hogy két férfi van e helyen. Én és Nagy István. Mindkettőnket negligált. Az első nagyot nyelt, félreállott, nem mutatkozik az ön közelében többé, de én nem tűröm...

FLÓRA: Mit nem méltóztatik tűrni?

SZOLGABÍRÓ: Hogy a falu kitaszítsa önt magából, itt nemzetiségektől is vagyunk körülvéve, és meg nem engedhető, hogy egy magyar tanítóné viselt dolgait...

FLÓRA: És miféle dolgokat viselek én?

SZOLGABÍRÓ: Titkos udvarlót tart.

FLÓRA: Ah, azt a kis éjjeli muzsikát irigylik tőlem?

SZOLGABÍRÓ: Nem faggatom, hogy ki az. Majd rájövünk, majd rájövünk, és jaj annak. Nézze, Flóra, nem akar maga tőlem kérni semmit?... Nem tetszem én magának?... Nem tetszem önnek! Hát nem! Végre is nem lehet mindenkinek jó ízlése. De mégis meg kell beszélnünk az ügyeket az ön itteni pozíciójáról. Nézze, Flóra, holnap fölkeres engem a hivatalomban.

FLÓRA: A hivatalában?

SZOLGABÍRÓ: Holnap. Vasárnap. Egy lélek se lesz jelen. Senki se fog tudni róla.

FLÓRA: És ön, maga ideront az iskolába, kiküldeti velem a gyerekeket, maga, az iskolaszéki tag.

SZOLGABÍRÓ: Tudom, hogy becstelenséget követek el. De ha elárulna, becsület istenemre, letagadom.

(Flóra csenget. Lányok be.)

FLÓRA: Az iskolaszéki tag úr el akar tőletek búcsúzni.

LÁNYOK: Isten áldja!

SZOLGABÍRÓ: Viszontlátásra! (El.)

FLÓRA: Folytatjuk az írva-olvasást. Még ilyen szigorú nem voltam, mint ma leszek. Értettétek?

LÁNYOK: Értettük.

FLÓRA: Tehát István. Mit csinál István? Földet ás.