HETEDIK JELENET

VOLTAK, ÖREG NAGY ISTVÁN, SZOLGABÍRÓ, KÁPLÁN, JÁRÁSORVOS,
TÖRVÉNYBÍRÓ, GYÓGYSZERÉSZ, BÉRLŐ, TANÍTÓ

(A gyerekek énekébe belehangzik egy kettős kopogás. Az ének egyszerre elvágódik.
A gyerekek meglepődötten figyelnek. Flóra idegesen emeli föl a fejét.
Belép az iskolaszék.)

LÁNYOK: I-s-t-e-e-n h-o-z-t-a!

SZOLGABÍRÓ: Jó napot!

KÁPLÁN: Dicsértessék!

ÖREG NAGY: Nagy István. (Kezet fog, a többi nem. Hátra fordul.)

KÁPLÁN: Kegyurunk. Szíves volt eljönni. Kegyeskedik eljönni, dacára nagyarányú elfoglaltságának.

ÖREG NAGY: A tanítókisasszony? Nem szeretem a szegénysorsú szép leányokat, bajt csinálnak a világban. Ha tudtam volna, nem neveztem volna ki.

FLÓRA (kissé ingerülten): Szabad tudnom, minek köszönhetem a szerencsét?

KÁPLÁN: Mindjárt. A gyerekeknek talán mára szünidőt adunk.

ÖREG NAGY: Nem fognak érte haragudni. (Ötlete támad.) Gyerekek, menjetek a Nagy-udvarba, van jó napszám, ocsút rostálni, tengerit morzsolni...

FLÓRA: Hazamehettek!

LÁNYOK: Kezét csókolom! (Flórának rohannak, csókolják, ahol érik, aztán neki az: ajtónak.)

ÖREG NAGY: Nem jókedvből jöttünk.

FLÓRA: Köszönöm az áldozatot.

ÖREG NAGY: Én is falusi iskolában tanultam. Tudom, mi egy jó tanító kötelessége. Hajlítani kell a népeket, mint a fűzfavesszőt, fonni, mint a kalácsot. A rossz tanítók az okai, hogy a napszám miatt nem lehet mán gazdálkodni, megélni. Senyvedünk!... A kisasszony ellen - nem tudom, hogy tiszteljem - vádak vannak. Az urak tudják. Talán el is kezdhetjük. A főúr beteg, hát a főtisztelendő úr fog elnökölni...

BÉRLŐ: A kegyúr lesz a díszelnök...

SZOLGABÍRÓ: Helyes, éljen, éljen! (Elhelyezkednek.)

(Öreg Nagy kinyitja a bőrtárcát, leveleket kezd olvasni. Flóra lemegy a katedráról,
de előbb tollat, tintát ad az öregnek. Kölcsönös bók.)

KÁPLÁN: Tuza tanító-tanár úr szíves lesz vezetni a jegyzőkönyvet.

TANÍTÓ: Én? Van szerencsém bejelenteni, hogy én, mint kartárs, elfogult vagyok.

SZOLGABÍRÓ: Legyen. Szavazata nincs. Üljön le.

KÁPLÁN: Uraim, iskolaszék. Amiért jöttünk, az a tiszta erkölcs.

SZOLGABÍRÓ: Morál.

BÉRLŐ: Morál.

BÍRÓ: Morál.

JÁRÁSORVOS: Morál.

KÁPLÁN: Az államok talpköve a tiszta erkölcs... Meg fogjuk menteni, védeni és biztosítani önnel szemben - kisasszony. Tóth Flóra, polgári iskolára képesített tanítónő, itt ön ellen súlyos panaszok merültek fel. Az iskolaszék ezennel vizsgálatot indít, és törvényt ül ön felett. Hány éves ön?

FLÓRA: Huszonkét éves.

KÁPLÁN: Mióta él a népnevelésnek?

FLÓRA: Amióta az eszemet tudom. Az anyám falusi tanítónő, nem voltam még állásban, neki segítettem. Tízéves korom óta tanítom a parányi gyerekeket.

KÁPLÁN: Gyakorlata, azt látom, van. Ön rafinált és egzaltált.

FLÓRA: Köszönöm.

KÁPLÁN: Ön ellen, huszonkét éves Tóth Flóra, a legöregebb és legsúlyosabb vádak vannak.

SZOLGABÍRÓ: Vallás elleni izgatás.

KÁPLÁN: Vagy én vezetem a vizsgálatot, vagy ön! Ön ittléte egész három hónapja alatt nem gyónt. Ön állást foglalt a katolicizmus ellen. Még mindenféle más izmusok...

SZOLGABÍRÓ: Európai betegségek: feminizmus, szocializmus, idegen nyugati fogalmak, a nemzetközi sajtó...

KÁPLÁN: Ön a pápa őszentségéről is tiszteletlenül nyilatkozott...

FLÓRA: Én, a pápáról? Mi rosszat mondhattam volna egy szent életű öregemberről?

KÁPLÁN: Éppen azt, hogy öreg és ember.

ÖREG NAGY: Ebben talán van is valami...

BÉRLŐ: Talán én, mint érdekelt fél, amíg ezt tárgyalni tetszik, az iskolát elhagyhatnám.

KÁPLÁN: Mózes hite miatt méltóztatol gondolni? Ez nem vallási kérdés. Különben is, tudtommal - amennyire viszonyaid megengedik - tisztelve szereted őszentségét.

BÉRLŐ: Imádom!

FLÓRA: És miért ne én, aki katolikus vagyok. Mindössze csak annyit mondtam a patikusasszonynak, aki Johanna, hogy egy pápa is volt Johanna, és vajon nem akar-e ő pápa lenni?

KÁPLÁN (fölmutat egy sárga, fűzött könyvet): És ez? Mi ez?

FLÓRA (utána kap): A könyvem... elveszett... kivették a fiókból.

KÁPLÁN: Tudják-e, uraim, mi ez? Ez egy Zóla!

ÖREG NAGY: Zóla? Mi az?

KÁPLÁN: Egy erkölcstelen író! Francia ponyva... És ez a legerkölcstelenebb regénye: Mouret abbé vétke. Egy pap bűne!

GYÓGYSZERÉSZ: Pap bűne, ez jó? Magyarul van?

KÁPLÁN: Magyarul.

(Iskolaszék kapkodnak a könyv után. Káplán nem adja.)

ORVOS: Vannak benne képek?

ÖREG NAGY (ír, föl sem tekint): És mi van ebben a históriában?

FLÓRA: Egy francia pap szenvedélyes szerelme van benne egy francia lány iránt, aki viszontszereti. Elégnek, mint a fa, elhervadnak, mint a rózsa, beissza őket a föld, mint a napot.

ÖREG NAGY: De lányom, gondolja meg, egy pap...

FLÓRA: A pap is csak ember. Az is szerethet, van hozzá joga.

KÁPLÁN: Joga van, de mi elzárjuk magunkat tőle. Mi, és nem más. Ez a könyv pedig piszok zsidó munka és hazug! (Eldobja a könyvet.)

FLÓRA (fölveszi, gyöngéden összerakja): Szegény, szép, szerelmes könyvem! Én csak egy lány vagyok, a tisztelendő úr ezt jobban tudja, vitatkozni nem merek. Inkább elhiszem, hogy pap, mint ez itt, sohase szeretett. Bocsánatot kérek az alpapságtól.

(Tanító eláll.)

KÁPLÁN (a tanítóhoz): Ön valamit meg akar jegyezni. Kérem, tessék, vezesse a tárgyalást, én hallgatok.

SZOLGABÍRÓ: Úgy vélem, vádunk első alapja, hogy Tóth Flóra kisasszonynak nincs kellő valláserkölcsi alapja - beigazoltatott.

BÍRÓ: Fiatal még, majd szerez.

FLÓRA: Bocsánatot kérek, fiatal vagyok, majd szerezni fogok.

ORVOS: Ilyet a bécsi klinikán többet boncoltam. Moral insanity.

BÉRLŐ: Valami ragadós betegség? Akkor jó lesz az iskolát bezáratni.

KÁPLÁN: De ezek csak mellékes vádpontok. Olyanok is vannak, amelyekről nem is lehet beszélni. Többek között magánbeszélgetésben kijelentette, hogy nincs szabad akarat. Még a felkent királyoknak sincs. A vérmérséklet és a viszonyok befolyása alatt cselekszünk.

ÖREG NAGY: Azt mondta? Hogy én ne akarnám, amit akarok?

KÁPLÁN: Hallván ezt, azt kell hinnünk, szegény nő összezavarodott elméjű.

BÉRLŐ: Hogy a nagyságos úr ne akarná azt, amit akar?

SZOLGABÍRÓ: Leülök és fölállok, íme. Én fölállok és leülök, mert úgy akarom.

BÍRÓ: A karom fölemelem. Szétnyitom, összeteszem. Mert így akarom.

(Le és felfelé kézbevonás. Fölállnak, leülnek.)

EGYESEK: Az akarat szabad!

MÁSOK: Nincs szabad akarat!

(Flóra elkacagja magát.)

KÁPLÁN: Még nevet?

FLÓRA: Nem akartam... muszájt.

ORVOS: Ez hisztéria. Talán meg kellene a kisasszonyt orvosilag vizsgálnom.

ÖREG NAGY: Aki bűnös, az persze mindjárt beteg. Ezek az új irányok, beteg, bolond, nem tehet róla. A főtisztelendő úrnak igaza van. Szabad akarat van.

FLÓRA: No jó, az állításomat visszavonom. Bocsánatot kérek érte. Önök férfiak azt mégis jobban tudják. Miért nem csapnak el egyszerűen?

ÖREG NAGY: Azt nem lehet!

FLÓRA: Nagy kár. Mit teketóriáznak velem? Főtisztelendő úr és nagyságos elnök úr, nem lenne jó egy kis időre visszaállítani a boszorkányégetést?

ÖREG NAGY: Boszorkányok nincsenek, de rossz nők vannak.

KÁPLÁN: Következik a fővád. (Az oldalajtón kopogás.) Nem szabad.

SZOLGABÍRÓ: Legalább lássuk, ki az?

KÁNTOR (belép, kenyérkosár, pálinkás üveg poharakkal, utána Kató egy tál hurka és pecsenyével.): Csak én! Az első disznó! (Kínálja.)

ÖREG NAGY: Én csak egyszer eszem napjában. Kár a sertést ilyen fiatalon levágni.

ORVOS (vesz hurkát, eszik): Kalória! Helyes! A legjobb fűtelék a friss disznótest.

(Szolgabíró, Bíró esznek. Bérlő elutasítja. Tanító szintén.)

TANÍTÓ: Kérem, én nem tudok minden órában ebédelni.

SZOLGABÍRÓ: Jól van, üljön le!

(Tanító leül, ír.)

KÁNTOR: Egy kis orját. Pesten nem orjáról boncolják a disznót, az orját belebontják, orja nincs. Hát nincsenek megbolondulva ezek a nagyvárosi emberek? A disznó, uraim...

BÉRLŐ (gúnyosan): Az első disznó!

KÁNTOR: Meg kellene a kisasszonyt is kínálni azért, hogy az esze másképp jár, a gyomra éppúgy korog, mint a miénk. (Káplán szigorú nézésére összepakol és Katóval el.)

KÁPLÁN: Mint mondám uraim, következik a fővád. Több ízben nevezett tanítónő könnyelmű életre tért.

FLÓRA: Most már elég! Ne feledjék, hogy ez az iskola még az én iskolám!

KÁPLÁN: Az ön iskolája!

SZOLGABÍRÓ: Szép iskola.

KÁPLÁN: Három hónap óta csendes kis községünk orgiák tanyája. Ön hetek óta minden éjjel éjjelizenét kap. Tagadja?

FLÓRA: Nem.

ÖREG NAGY: A hatóság?

SZOLGABÍRÓ: A hatóság offé! Budapesti hotelcigányok, készpénzzel fizetnek, mindenféle írással el vannak látva, el nem toloncolhatók. A prímást idevezettetem. Megenged egy kis szembesítést?

FLÓRA: Nem.

SZOLGABÍRÓ: Jöjjön be a cigány.

TANÍTÓ (kikiált): Ön jöjjön be!

ÖREG NAGY: Ön a cigány úr?

PRÍMÁS: Parancsolnak velem az urak?... Bocsánatot... Van szerencsém.

SZOLGABÍRÓ: Cigány, előkelő vagy. Ezzel a pofával. Mi? Szőke vagy, mért vagy szőke? Ki volt az apád?

PRÍMÁS: Kérdezzed meg az anyádat. (Ezt franciául mondja.)

SZOLGABÍRÓ: Mit morog?

BÍRÓ: Cigányul beszélnek, mihelyst meg vannak szorulva. Meg volt már testileg érdekelve?

SZOLGABÍRÓ: Szent és sérthetetlen, belügyminiszteri engedélye van. A központ így teszi tönkre az önkormányzatot. Méltóztatol azért felelni? Ki húzatta a kisasszonynak?

PRÍMÁS: Az úri kedvemből én.

KÁPLÁN: Miért?

PRÍMÁS: Honni soit qui mal y pense.

SZOLGABÍRÓ: Ez meg van bolondulva, félrebeszél.

BÍRÓ: Mondom, hogy meg kell érdekelni.

KÁPLÁN: Édes fiam, voltál már büntetve lopásért?

PRÍMÁS: Bocsánat, kisasszony, elmehetek? Nincs valamiben szüksége rám? Valami üzenete általam?

FLÓRA: Nincs!

SZOLGABÍRÓ: Ez összejátszás akar lenni, izolálják őket.

ORVOS: Megátalkodott gazember. Ez nem vall. Ti teszitek tönkre Magyarországot. Ez a mi külföldi képviseletünk.

PRÍMÁS: Nekünk vannak a külföldi arisztokráciával némi relációink.

SZOLGABÍRÓ: Hordd el magad, vigyen el a devla!

PRÍMÁS: Kisasszony! Urak! Hierarchia! Bibastok! (El.)

KÁPLÁN: Ki az ön kedvese?

BÉRLŐ: Annyi bizonyos, hogy valaki húzatja neki.

KÁPLÁN: Nem felel?

FLÓRA: Nem. Ez az én magánügyem. Lehet, hogy van kedvesem, lehet, hogy nincs!

SZOLGABÍRÓ: Ez nem az ön magánügye, ez országos ügy. Itt nemzetiségek vesznek körül bennünket, és látják, mit mível egy magyar tanítóné... Így vész oda a fajmagyar tekintélye.

TANÍTÓ: Szabad valamit megjegyeznem?

SZOLGABÍRÓ: Nem. Nincs szavazata, üljön le!

BÍRÓ: Nem akar az ifjasszony valamit a jegyzőkönyvbe vétetni?

(Flóra int, hogy nem.)

ORVOS: Egyáltalán nem akar felelni?

FLÓRA: Nem. Ezek aljasságok, erre nincs mit felelni.

ÖREG NAGY: Talán jó volna mégis...

FLÓRA: Odahaza falun egy öreg zsidó mellett laktunk. Két kecskéje volt, fehérek, szakállasak, mint ő. Azokból élt. Néha meg furulyaszó mellett rongyot vett, pakfongyűrűt árult. Amikor Budára tanulni fölmentem, az öreg kecskés zsidó azt mondta: lányom, ha sok-sok keresztény uraságok között leszel, kint urak között élni fogsz, hagyjad magad dobatni, tiportatni, úgy lesz belőled ember. Most ez jutott eszembe, most hagyom. Tessék!

(Pillanatnyi csend.)

KÁPLÁN: Nem fog meglágyítani bennünket a gyűrűs izraelita új bibliájával.

ORVOS: Ne tessen meséket mesélni. Mondja, hogy ki cigányoztatott minden éjjel, hogy a helybéli kisasszonyok nem bírnak aludni.

FLÓRA: Nem felelek többet.

SZOLGABÍRÓ: Kényszeríteni fogjuk rá!

TANÍTÓ (izgatottan): Nekem valami megjegyezni valóm van. Szabad?

KÁPLÁN: Nem. Ön a jegyzőkönyvet írja, és elég! Írja: Nevezett tanítónő tiszteletlen, mindent bevall, mindent tagad. Sérteget, felesel; szemérmetlen. Van a kisasszonynak valami megjegyzése? Nincs. Kedves lányom, fiatal nő! Szomorú szívvel fordulok hozzád, ki Szodoma országútjára tértél - és imádkozni is fogok érted. De addig is, míg az iskolaszék ítéletét meghozná, és szabályszerűen a tanfelügyelő úr elé terjesztené, eltiltom önt a tanítástól. Nem mételyezed meg a nép gyermekeinek tiszta szívét. Három napi pótszünidőt fogok adni a gyermekeknek. Addig meglátjuk, mit határozunk. Én egyelőre azt határoztam, hogy: írok az ön anyjának, megírom, hogy istentelen és kéjelgő lett.

FLÓRA (mereven állott; egyszerre minden átmenet nélkül elríjja magát. A nagy csendben hosszú, keserves sírás. Az iskolaszék fölkel, ülést váltanak, csak a pap marad a helyén. Kezét tördelve): Főtisztelendő úr, urak, bíró úr, legyenek hozzám kegyelmesek! Csak az anyámnak ne! Megijedne! Azt hinné, hogy igaz. Megmondaná a kistestvéreimnek. Sírnának, szégyellnék magukat. Csak az anyámnak ne! Gyónok, imádkozom, ahogy akarja. Elmegyek, azonnal elmegyek, ha azt akarják...

KÁPLÁN: Kívánatos, hogy elhagyja a katedrát! De azért én megírom...

FLÓRA: Elmegyek...

BÍRÓ: Hagyja, főtisztelendő úr, nem tudja, mit beszél!

TANÍTÓ (dühösen): Dehogyis nem! Dehogyis nem! Nekem valami megjegyzésem van... Szabad!

SZOLGABÍRÓ: Nem. A sírásra ezennel megjegyzést teszek. Félek, uraim, hogy önök nem ismerik a női könnyeket. Úgyis, mint úriember, mint bíró, bírói vizsgám van, kijelentem, hogy aki sír, az bűnös.

FLÓRA: És ezt ön mondja nekem, ön?

SZOLGABÍRÓ: Én!

FLÓRA: És ön is?

KÁPLÁN: Én is!

FLÓRA: Ön?

ORVOS: Én is!

BÉRLŐ: Én is!

SZOLGABÍRÓ: Sőt, ki kell fejeznem, sőt, be kell fejeznem azt a szerény véleményemet, hogy a kisasszony, aki bennünket, erkölcsös és úri, bár egyszerű vidéki embereket lenéz...

KÁPLÁN: És lelkéből eltávoztat...

SZOLGABÍRÓ: Hogy úgy mondjam...

FLÓRA: Mit mond ön?

SZOLGABÍRÓ: Hogy a kisasszony egy kalandor!

FLÓRA: És ezt ön mondja, ön mondja, és éppen ezek az urak mondják itt, no, hát elég volt, önök olyan ostobák...

MIND: Ostobák!

FLÓRA: Hogy még kalandorok se lehetnének. Gazok! gazok és ostobák! Ostobák ezzel a két kolomposukkal, akik... Eh, meg vannak döbbenve, hogy elfeledkezem lányvoltomról, és a szemükbe vágom...

SZOLGABÍRÓ: Mit vág a szemünkbe? Mit merészel? Én vagyok az állam.

KÁPLÁN: Én vagyok az egyház!

BÉRLŐ: Követem, én vagyok a társadalom!

FLÓRA: Nos, hát akkor az állam, az egyház, a társadalom szemforgató, otromba csaló, az állam, az egyház, a társadalom a testemet akarják. Mit tudom én az önök piszkos vágyait, de mért nem rohantak rám, mért nem kötöztek meg? És ez nem is iskolaszék, ez mészárszék, és az egész bűn és vérbíróság törvénytelen, ostoba és aljas! Az írásait én összeszakítom! És összetiprom!

TANÍTÓ: Én is! Én is!

ÖREG NAGY: Ez megtébolyodott!

SZOLGABÍRÓ: Bezáratom!

ORVOS: Kidobni!

KÁNTOR: A szerencsétlen!

BÍRÓ: Elzsuppolni!

BÉRLŐ: Megírni az újságban!

(Kavarodás, zaj.)

ÖREG NAGY: Ne ordítsunk, uraim, csak egy ordítson: a főtisztelendő úr beszél.

KÁPLÁN: Csak én beszélek. Tisztelt iskolaszék! Azt hiszem, a további eljárás szükségtelen! Minden rendben van, önként elszállt madarunknak párja is akadt... Együtt fognak repülni.

FLÓRA: Elmegyek magamtól - belátom.

TANÍTÓ: Együtt.

SZOLGABÍRÓ: Huszonnégy órán belül. Kiüríti az iskolát. Az igazgatással megbízott kántor úrnak átadja az iskolakulcsot. A tanszereket.

FLÓRA: Igen, főtisztelendő úr!

KÁPLÁN: És ön is!

TANÍTÓ: Én is. (Odamegy, kezet fog Flórával. Iskolaszék el.)