ELSÕ JELENET

KÁNTORKISASSZONY, FLÓRA

(Téli reggel. Már világosodik, de az iskola lámpása még ég.
Az első jelenet tartama alatt Flóra eloltja, azontúl világosság.
Kántorkisasszony az ajtóban nagy cserép nyíló azaleát tart.)

FLÓRA (a táblának háttal számokat ír): Dobd ki, dobd ki, dobd ki!

KÁNTORKISASSZONY: Nem tudom, nem tudom, nem tudom!

(Flóra átnyalábolja a virágot, kinyitja a hátsó ablakot. Az utolsó pillanatban megcirógatja,
lelop róla egy ágat, a zsebébe dugja, aztán az egészet kidobja. Visszamegy a táblához. 
Kántorkisasszony szemét, fülét befogja.)

FLÓRA (ír): Úr-ír-ír-úr! (Kántorkisasszonyhoz.) Írt?

KÁNTORKISASSZONY: Írt. Az én címemre küldte. Adjam át neked?

FLÓRA: Küldd vissza. Írjad rá: Nagyságos Nagy István úrnak, helyben. Vissza... De szeretnék elolvasni egyszer egy ilyen levelet, csak azért, hogy kigyomláljam belőle az ortográfiai hibákat. (Megfordul, énekelve számot ír.) Ötször öt az huszonöt, huszonötször huszonöt... (Ásít.) Már megint nem tiszta a fejem, már megint nem aludtam ki magamat. Virág reggel, délben levél; éjjel éjjeli muzsika! Mit akar tőlem? Mit akar? (Változott hangon.) De gyönyörű volt az éjjel. Egy szemet se aludtam.

KÁNTORKISASSZONY: Ó, be gyönyörű volt, ó, be rázott a hideg... Féltem, hogy kocog az ablakomon, bejön!

FLÓRA: Ő?... Még az ablak alá se! Fél, hogy kompromittálja magát!

KÁNTORKISASSZONY: Te kidobod, ő udvarol.

FLÓRA: Mikor láttad?

KÁNTORKISASSZONY: Két hónapja ki sem mozdul az új kastélyból.

FLÓRA: A színésznő?

KÁNTORKISASSZONY: Hazaküldte. Megint kibékült a közönségével.

FLÓRA: Nagyon haragszanak rám?

KÁNTORKISASSZONY: Nagyon. Kikapok tőled, ha pletykálok?

FLÓRA: Mondjad...

KÁNTORKISASSZONY: A patikában tegnap nagy veszekedés volt. Hogy téged el kell veszíteni.

FLÓRA: Ah! Aztán mé’?!

KÁNTORKISASSZONY (jelzi az éjjeli muzsikát): Ezért!

FLÓRA: Azt se tudják, kitől kapom!

KÁNTORKISASSZONY: Éppen azé’! Hogy pesti kedvesed van. Valami titkos beszélgetés lehetett, nagyon kiabáltak! Magukra zárták az ajtót, de kinyitották az ablakot, úgy kiabáltak. A patikusék szolgálója összezagyválja a dolgot, mind azt emlegeti, hogy a káplán tízszer is elmondta rád: egy egzaltált! Egzaltált!

FLÓRA: Egzaltált, én?

KÁNTORKISASSZONY: Minden férfi, még Tuza is neheztel rád. Igaz, hogy háromszor megkért?

FLÓRA: Nem igaz! Hétszer! Még ő is szerelemről beszél! Juj! Nem szeretem többé a szerelmet.

KÁNTORKISASSZONY: Nem beszéltek egymással?

FLÓRA: Jelekkel. Mindketten vizsgáztunk a süketnéma oktatásból. Eh, hagyjon nekem békét, hagyjanak nekem békét!

KÁNTORKISASSZONY: Te, a patikusné félti tőled az urát, a járásorvos azt mondta, hogy szép vagy, de nincs diszciplínád. Mért nincs diszciplínád? És mi az?

FLÓRA: Mondtam már, hogy ne pletykálj! A gyerekek kopognak odakünn! Szervusz!... Egzaltált!