HARMADIK JELENET

VOLTAK, SZOLGABÍRÓ

SZOLGABÍRÓ (benéz a félig kinyitott ajtón): Zavarom?

FLÓRA (igent int.)

SZOLGABÍRÓ: Egy kis iskolát látogatok. (Hivatalos komolysággal a padsorok elé lép.)

LEÁNYOK (felállnak): Isten hozta!

SZOLGABÍRÓ: Üljetek csak le! Üljetek le! Hallom, szorgalmasak vagytok. Ez kötelességetek. Igyekezzetek, hogy majdan derék magyar anyák legyetek. Tireátok (a nagylányok felé fordul) vár a hivatás, hogy visszatartsátok a férfiakat a kivándorlástól. (Flóra felé.) A népben nincs semmi hazafiasság, munkaerejét idegen világrészbe viszi, és itthagyja ezt az istenáldotta alföldet...

FLÓRA: Ahol földje nincs.

(Szolgabíró kezet nyújt Flórának. Flóra mosolyogva elfogadja.)

SZOLGABÍRÓ (a kislányokra mutatva): Csupa magyar stílus... Kis pettyes tulipánok... (Flórához halkan.) Küldje ki egy percre a kis utálatosakat. Iskolaügyben, fontos, mulaszthatatlan!

FLÓRA: Az én ügyem?

SZOLGABÍRÓ: Nem, az enyém.

FLÓRA: Gyerekek, menjetek ki, szaladgáljatok egyet a hóban.

(Leányok nagy robajjal, de rendben el.)