NEGYEDIK JELENET

VOLTAK, SZOLGABÍRÓ

(Sokkal ünnepélyesebb, fehér kamásli van rajta.)

ÖREG NAGY: Kisasszony, látja ezt az urat?

(Flóra bólint.)

ÖREG NAGY: Ez az úr nagyságos úr.

SZOLGABÍRÓ: Kripói és Krepalica Solom.

ÖREG NAGY: A nagyságos Solom. Mondjuk, hogy a nagyságos úr az én fiam, ha meg nem sértem. Mintha a másik fiam volna. Volt nekem másik fiam is! (Elkomorodik.)

FLÓRA: Tudom, Isten nyugtassa!

ÖREG NAGY: A nevemet nem viselheti, de az ő neve sokkal szebb és több. De ráírathatok ötszáz hold jó bácskai földet. Akar-e ennek a megfogadott fiamnak felesége lenni? Én megkérem... (Föláll.) Ennek az igazi úrnak.

FLÓRA (föláll): Ez az úr... ez az úr? Ah, értem. Állítanak valakit helyette. A felesége lehetnék ennek? Jól értem, ez az?

SZOLGABÍRÓ: Ez még több.

(Sóhajt, szünet.)

ÖREG NAGY: A kisasszony mosolyog. Miért?

NAGYASSZONY: Mert rossz, rossz, rossz!

FLÓRA: Igaza van, nagyasszony. Mert rossz vagyok. Utálom embertársamat és ez a rosszaság. Ez az úr egy órával előbb felettem mint erkölcstelen, elvetemedett lány fölött ítélkezett, és most kész feleségül venni.

SZOLGABÍRÓ: Az közügy volt, ez pedig magánügy.

FLÓRA: Lehetetlenné tett a kenyérkeresetemben.

SZOLGABÍRÓ: Hogy lehetővé tegyem mint úrinőt!

FLÓRA: Föltettem magamban, hogy gyötörtetni engedem magamat, ameddig csak bírom. De azért a gorombaságért, mert felteszik rólam, hogy ehhez az úrhoz elmennék feleségül, még ha egyedül lenne is férfi a világon - nem válaszolok gorombasággal.

ÖREG NAGY: Így beszél a szolgabíró úrral?

FLÓRA: Nekem nem szolgabíróm. (Végignézi.) Pedig épkézláb ember, és dolgozni is tudna. Sajnálom, ennyi az egész.

SZOLGABÍRÓ (fölkiált): Ha ön most férfi lenne!

FLÓRA: Ha paraszt lennék, az lenne csak önnek jó. Bezárkóznék velem: a zsandárőrmestert előbb berendelné. És csukott ajtók mellett ütne és rúgna, üttetne és rúgatna, amíg össze nem esek.

SZOLGABÍRÓ: Inszinuáció! Visszautasítom!

FLÓRA: Falun születtem én is, ismerem a közigazgatást, amikor a szolgabíró meg van sértve, és a zsandár mulat...

SZOLGABÍRÓ: Nagyságos asszony, bátyám, én politikai exponáltságom nem engedi - én talán el is mehetek.

ÖREG NAGY: Úgy látom, igen.

SZOLGABÍRÓ: Ha szükség lesz rám, én kint sétálok. (El.)