1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4500 | 4501-5000 | 5001-5500 | 5501-6000 | 6001-6303
Nov.
1 1| A VARÁZSLÓ KERTJE~(1908)~ ~
2 1| TOR~A téli éjszakának vége volt...
3 1| vége volt... és messze, a fekete háztömegeken túl:
4 1| háztömegeken túl: ott, ahol a mezõ homályos vonalban végzõdik -
5 1| meg az ég alján. Fönn még a csillagok pislogtak. És
6 1| csillagok pislogtak. És lenn a házak között, a mély, árnyéktalan
7 1| És lenn a házak között, a mély, árnyéktalan sötétségben,
8 1| még semmit se tudtak arról a szürke csíkról.~Maris megfordult
9 1| megfordult az ágyában, kinyitotta a szemeit, és kinézett az
10 1| az ágyából, és végigment a konyha hideg tégláin. Még
11 1| konyha hideg tégláin. Még a lábait se fázította. Meggyújtott
12 1| Meggyújtott egy kénes gyufát, s a haját a képébõl elsimítva
13 1| kénes gyufát, s a haját a képébõl elsimítva várta,
14 1| elsimítva várta, míg fölgyullad a láng. Mikor ez megtörtént,
15 1| megtörtént, meggyújtotta a konyhalámpást, és munkához
16 1| ruhástul aludt, csak éppen a réklijét vetette le. Végigfésülte
17 1| vetette le. Végigfésülte a haját, nagy gyorsan összefonta,
18 1| Kicsiny, szõke haja volt, mint a kóc, nem kellett sokáig
19 1| valami gép. Végre elõkereste a papucsait, összerakta az
20 1| összerakta az ágyat és kiment a konyhából.~Künn gyenge dér
21 1| kövei sikamlósak voltak. A lány majd elvágódott.~-
22 1| elvágódott.~- Haj-né! - sikoltott a fogai között.~Az udvar végén
23 1| végén röfögött és turkált a koca, amelynek ma leendett
24 1| koca, amelynek ma leendett a tora.~Odament hozzá Maris,
25 1| máma, elgyön az az ember a nagy késsel, sutt le a nyakadra,
26 1| ember a nagy késsel, sutt le a nyakadra, szegény árva.~
27 1| nyakadra, szegény árva.~A koca röfögve dörgölõdzött
28 1| koca röfögve dörgölõdzött a lányhoz, aki csakhamar a
29 1| a lányhoz, aki csakhamar a mosópincébe sietett, tüzet
30 1| sietett, tüzet gyújtott a kondér alá.~A januári kemény
31 1| tüzet gyújtott a kondér alá.~A januári kemény hideg itt
32 1| volt enyhébb, sõt, mintha a fagy befészkelte volna magát
33 1| befészkelte volna magát a falakba és a padlóba. Marisnak
34 1| volna magát a falakba és a padlóba. Marisnak gyengén
35 1| mégse didergett. Letérdelt a hideg kõre, fújta a tüzet,
36 1| Letérdelt a hideg kõre, fújta a tüzet, és rakta rá a szalmát,
37 1| fújta a tüzet, és rakta rá a szalmát, a fát, míg csak
38 1| és rakta rá a szalmát, a fát, míg csak a tûzhelyen
39 1| szalmát, a fát, míg csak a tûzhelyen cikázva nem dübörgött
40 1| tûzhelyen cikázva nem dübörgött a láng. Azután a szakácsnét
41 1| dübörgött a láng. Azután a szakácsnét keltette föl,
42 1| késeket, és visszasietett a tûzhöz. A koca beröfögött
43 1| visszasietett a tûzhöz. A koca beröfögött a mosókonyha
44 1| tûzhöz. A koca beröfögött a mosókonyha ajtaján, Maris
45 1| leölnek téged máma. Jön a hentes a nagy késsel, beüti
46 1| téged máma. Jön a hentes a nagy késsel, beüti a torkodba,
47 1| hentes a nagy késsel, beüti a torkodba, sírhatsz, sírhatsz!...~
48 1| sírhatsz, sírhatsz!...~Mialatt a tüzet rakta, szürke lett
49 1| udvarra bejött egy ember. A hentes volt. Ragyás arcú,
50 1| vagy negyvenéves-e.~Bement a konyhába.~- Jó reggelt!~-
51 1| isten!~Szótlanul szétrakta a késeit, levetette a kabátját,
52 1| szétrakta a késeit, levetette a kabátját, fölgyûrte az inge
53 1| míg tette, le nem vette a szemét a lányról. Azután
54 1| tette, le nem vette a szemét a lányról. Azután megnézte
55 1| lányról. Azután megnézte a tüzet, belemártotta az ujját
56 1| tüzet, belemártotta az ujját a melegedõ vízbe.~- Jól van,
57 1| dacosan, kényesen megrázta a fejét, és rakta a szalmát
58 1| megrázta a fejét, és rakta a szalmát tovább.~Egy óra
59 1| Egy óra múlva fönn volt a ház. Az udvaron a gyerekek,
60 1| fönn volt a ház. Az udvaron a gyerekek, az ifiurak és
61 1| gyerekek, az ifiurak és a kisasszony.~A kocát hamarosan
62 1| ifiurak és a kisasszony.~A kocát hamarosan elõterelték.
63 1| kocát hamarosan elõterelték. A hentes meg csak odament,
64 1| meg csak odament, lefogta a fejét, a lábai közé szorította,
65 1| odament, lefogta a fejét, a lábai közé szorította, egykettõ,
66 1| eltakarta kötényével az arcát. A gyerekek kiabálni kezdtek:~-
67 1| kiabálni kezdtek:~- Ujjé, a Maris fél!~A disznó nem
68 1| kezdtek:~- Ujjé, a Maris fél!~A disznó nem sokáig sírt.
69 1| kisebb-nagyobb darabokban a konyhában volt. A ház megtelt
70 1| darabokban a konyhában volt. A ház megtelt disznóhússzaggal.
71 1| megtelt disznóhússzaggal. A konyhában az asztalokon
72 1| edények színig álltak, s a tûzön forrott a víz.~A hentes,
73 1| álltak, s a tûzön forrott a víz.~A hentes, a szakácsné
74 1| s a tûzön forrott a víz.~A hentes, a szakácsné és Maris
75 1| forrott a víz.~A hentes, a szakácsné és Maris keményen
76 1| dolgoztak. Délre már csak a kolbászok és a hurkák voltak
77 1| már csak a kolbászok és a hurkák voltak hátra. A hentes,
78 1| és a hurkák voltak hátra. A hentes, aki benn ebédelt
79 1| ivott, és jókedvûen vágta a töltelékhúst. A lányok a
80 1| jókedvûen vágta a töltelékhúst. A lányok a beleket mosták.
81 1| a töltelékhúst. A lányok a beleket mosták. Mikor elkészültek,
82 1| elkészültek, Maris odavitte a hentesnek, megmutatta.~-
83 1| megmutatta.~- Nem jó még - mondta a hentes, amikor megvizsgálta -
84 1| megvizsgálta - ne kíméld a kezedet, nagylány (megcsiklandozta
85 1| sose lesz semmi.~- Kíméli a fene - kiáltotta a lány,
86 1| Kíméli a fene - kiáltotta a lány, és ráütött a hentes
87 1| kiáltotta a lány, és ráütött a hentes hátára nagyot, -
88 1| Estefelé kész volt minden. A kolbászrudak, a sonkák,
89 1| minden. A kolbászrudak, a sonkák, a szalonnák az éléskamrában
90 1| kolbászrudak, a sonkák, a szalonnák az éléskamrában
91 1| az éléskamrában pihentek; a hentes dolgozott csak még
92 1| dolgozott csak még lenn a mosópincében, a serték tisztításán.~-
93 1| még lenn a mosópincében, a serték tisztításán.~- Hó,
94 1| gyere ide! - kiáltott.~A mosópincében nem volt senki
95 1| nem volt senki más. Fönn a szakácsné a vacsorát fõzte.
96 1| senki más. Fönn a szakácsné a vacsorát fõzte. A disznóölés
97 1| szakácsné a vacsorát fõzte. A disznóölés minden érdekessége
98 1| érdekessége elmúlott, csak a fáradtság maradt meg, melyet
99 1| fáradtság maradt meg, melyet a sok munka okozott, és a
100 1| a sok munka okozott, és a bágyadtság, amely az erõs
101 1| hússzaggal lopódzkodott a fejekbe. Künn hideg téli
102 1| hideg téli este volt, míg a konyhában a tûz melegsége
103 1| este volt, míg a konyhában a tûz melegsége terpeszkedett.~
104 1| terpeszkedett.~Alig lépett be Maris a konyhába, a hentes átkarolta
105 1| lépett be Maris a konyhába, a hentes átkarolta a derekát,
106 1| konyhába, a hentes átkarolta a derekát, és magához szorította
107 1| megkötözték és megbénították a hatalmas húskötelek. A lélegzete
108 1| megbénították a hatalmas húskötelek. A lélegzete is majd elállott,
109 1| megmondta édesszülém, mint a Kovács Julcsa... mint a
110 1| a Kovács Julcsa... mint a Julcsa...~Azután behítták.
111 1| behítták. Ágyazni kellett, és a vacsorát fölszolgálni. Sok
112 1| Neki kellett elaltatni a kicsit is. Hempergõzött
113 1| kicsit is. Hempergõzött a gyerekkel és csókolta.~Csak
114 1| feküdt, jutott eszébe újra a dolog, a gyerekrõl, akit
115 1| jutott eszébe újra a dolog, a gyerekrõl, akit az imént
116 1| Nekem is lesz... nagy baj is a... - vigasztalta magát;
117 1| igen rövid ideig tartott a sírás, mert Maris csakhamar
118 1| Maris csakhamar könnyen, a fáradtak tiszta, nagy lélegzésével -
119 1| mirõl van szó. Az öcsémrõl, a szõke, piros képû kisfiúról,
120 1| akinek sötét szemei mindig a messzeségbe néztek. És még
121 1| néztek. És még egy dologról. A fekete csöndrõl.~Egyszerre
122 1| szemekkel. Ó, hogy fájt a szívem ezen a reggelen.
123 1| hogy fájt a szívem ezen a reggelen. Tudtam, éreztem...
124 1| Tudtam, éreztem... hogy jõ a fekete csönd. Óriási denevérszárnyakon.~
125 1| denevérszárnyakon.~Tele lett a rózsabokros, tiszta kis
126 1| utálatos, bûzös dudvákkal. A ház tetejérõl lehullott
127 1| ház tetejérõl lehullott a cserép, s a falakról lepattogott
128 1| tetejérõl lehullott a cserép, s a falakról lepattogott a vakolat.~
129 1| s a falakról lepattogott a vakolat.~S jöttek borzasztó
130 1| édesanyám meggyújtották a gyertyát, és álomtalan,
131 1| én. Én éreztem, hogy jõ a fekete csönd.~Richard, az
132 1| pénteken kitépte az udvaron a fiatal fákat, és lassú tûzön
133 1| lassú tûzön megpirította a fehér cicát, az Anikóét.
134 1| fehér cicát, az Anikóét. A kis állat irtózatosan vonaglott,
135 1| bennünket.~Éjjel betört a zsidó boltjába, és kiszedte
136 1| zsidó boltjába, és kiszedte a pénzt a fiókból. Elszaladt
137 1| boltjába, és kiszedte a pénzt a fiókból. Elszaladt vele,
138 1| láttuk, hogy át van lõve a tenyere. A csendõr lõtte
139 1| hogy át van lõve a tenyere. A csendõr lõtte át. Édesanyánk
140 1| mellé, és gyengéden lemosta a vért. Richard nyugodtan
141 1| Körülállottuk és sirattuk Richardot, a szõke, piros képû fiúcskát.
142 1| szorongva vártuk mindannyian a fekete csöndet.~Az édesapám
143 1| szólt semmit, de megette a húst mind, ami a tálban
144 1| megette a húst mind, ami a tálban volt. A húgaim sóvárogva
145 1| mind, ami a tálban volt. A húgaim sóvárogva nézték,
146 1| tekintett. Könnyes volt a szemük. Láttam, hogy apám
147 1| arcul ütöttem Richardot. Õ a falhoz vágott engem, és
148 1| vágott engem, és kirohant a szobából.~Lázasan feküdtem
149 1| ágyamban. Még vérzett is a fejemen a bõr, ahogy Richard
150 1| Még vérzett is a fejemen a bõr, ahogy Richard megcsúfolt.
151 1| Éjjel. Betörte az ablakot, s a szobában termett. A szemeim
152 1| ablakot, s a szobában termett. A szemeim közé vigyorgott,
153 1| Fölgyújtottam az ispán házát, mert a lánya benn alszik a szobában,
154 1| mert a lánya benn alszik a szobában, hófehér ágyban.
155 1| szobában, hófehér ágyban. A melle lassan emelkedik fel-le.
156 1| Azután belekap az ágyába a tûz. Az én tüzem. Tüzes
157 1| Tüzes ágyban ébred föl. És a fehér lábát sötétbarnára
158 1| lábát sötétbarnára csókolja a piros tûz. És kopasz lesz
159 1| piros tûz. És kopasz lesz a feje is, mert a haja elég.
160 1| kopasz lesz a feje is, mert a haja elég. Kopasz! Hallod,
161 1| bolond?~Nem, ó, nem. Mindez a fekete csönd miatt volt.
162 1| Jól tudom én azt.~Elvittük a bolondokházába. Amikor észrevette,
163 1| Richard véres tajtékot köpött a szájából, és bömbölt. Ó,
164 1| süvöltõ hangon. Megtöltötte a hangja a levegõt, mérföldekre.~
165 1| hangon. Megtöltötte a hangja a levegõt, mérföldekre.~Mikor
166 1| Mikor apával hazautaztunk a tébolydából, észrevettem,
167 1| tébolydából, észrevettem, hogy a vasúti kocsik sarkai is
168 1| vaspántjait. Leugrott az útra. A homloka bezúzódott. De azért
169 1| Szaladva.~...És nyomában a fekete csönd.~Hajnal volt,
170 1| Jól hallottam mindent. A kapun mászott be.~A fekete
171 1| mindent. A kapun mászott be.~A fekete csönd pedig beborította
172 1| csönd pedig beborította a kis házunkat nedves, undok
173 1| nedves, undok szárnyaival.~A virágok elhervadtak a kertben.
174 1| szárnyaival.~A virágok elhervadtak a kertben. Az alvókat nehéz,
175 1| átsietett az udvaron. Bejött a szobánkba, ahol azelõtt
176 1| úgy történt minden, ahogy a fekete csönd akarta. Ránehezedett
177 1| csönd akarta. Ránehezedett a mellemre, és belebújt a
178 1| a mellemre, és belebújt a vérem csöppjeibe. Irtózatos
179 1| az ágyamhoz, és károgva a fülembe súgott iszonyú rémségeket.~
180 1| Fölkeltem. Elõkerestem a kötelet. Egy erõs hurkot
181 1| mintha az agyvelõmet és a vállaimat mázsás kövek nyomnák.
182 1| vállaimat mázsás kövek nyomnák. A térdeim roskadoztak.~Nagy,
183 1| véres feje alatt átdugtam a kötelet, és belefûztem a
184 1| a kötelet, és belefûztem a végét a hurokba.~Egy kicsit
185 1| kötelet, és belefûztem a végét a hurokba.~Egy kicsit vártam.~
186 1| édesapánk szomorú arcára, hogy a hajuknál fogva végigvonszolja
187 1| Teljes erõvel nekifeküdtem a huroknak. Richard levegõ
188 1| Állati nagy teste vonaglott a kezeim között, de nem sokáig.~
189 1| Egyszer csak hallottam, amint a fekete csönd elkezd kacagni.
190 1| Õrületesen, hangtalanul. Elöntött a hideg rettegés.~Richard
191 1| kihûlt teste összezsugorodott a kezeim közt.~Gyertyát gyújtottam.~
192 1| Az én kis bolondom volt, a szõke, piros képû, petyegõ
193 1| Richard öcsém. És sötét szemei a végtelenbe néztek.~A fekete
194 1| szemei a végtelenbe néztek.~A fekete csönd pedig - tisztán
195 1| hogy ne halljam többé ezt a kacajt, mert akkor fáj nekem
196 1| kacajt, mert akkor fáj nekem a hátamban és a fejemben,
197 1| fáj nekem a hátamban és a fejemben, és nem akarom
198 1| fejemben, és nem akarom látni a kis Richard sötét szemeit,
199 1| Richard sötét szemeit, amelyek a végtelenbe merednek; mert
200 1| merednek; mert ez összeszorítja a torkomat, és sohase tudok
201 1| TÖRTÉNET A HÁROM LEÁNYOKRÓL~Egy nagy-nagy,
202 1| orgonabokros kertben lakott a három leány. Az első fekete,
203 1| három leány. Az első fekete, a második vörös, a legkisebb
204 1| fekete, a második vörös, a legkisebb aranyszőke hajú.
205 1| hajú. Együtt szedték le a tavasz ibolyáit, együtt
206 1| ibolyáit, együtt énekelték túl a hiú rigómadarat, együtt
207 1| akiket nagyon szerettek mind a hárman. Megosztották velök
208 1| Megosztották velök az ebédjöket és a forrásvizet, melyet utána
209 1| melyet utána ittak, s amely a kert közepén bugyogott fel
210 1| kert közepén bugyogott fel a földből. Ilyenkor az őzikék
211 1| köszönték meg az ennivalót, a nagyfejű, komoly baglyok
212 1| test, egy lélek volt ez a három leány, mert testvérek
213 1| se egyiknek is, amelyet a másik kettő ne tudott volna.
214 1| Tavasztól őszig egész nap a kertben tanyáztak, és csak
215 1| és csak este mentek be a házukba, amely olyan volt,
216 1| őzikéket is bevitték magukkal a hálószobájukba, s a baglyoknak
217 1| magukkal a hálószobájukba, s a baglyoknak is ott adtak
218 1| Akkor aztán meggyújtották a gyertyákat, és levetkőztek. (
219 1| és levetkőztek. (Az ingök a legfehérebb patyolatból
220 1| legfehérebb patyolatból készült, a rózsaszínű bőrük átlátszott
221 1| átlátszott rajta.) Elővették a rokkát, kieresztették a
222 1| a rokkát, kieresztették a gyönyörű, selymes nagy hajukat,
223 1| egymást, és belefeküdtek a hatalmas nyoszolyába, amely
224 1| hatalmas nyoszolyába, amely a szoba közepén állott. S
225 1| közepén állott. S ott elaludt a három szépséges leány. (
226 1| folyt az élet őszig, amikor a sárga szőlőfürtöket leszedték
227 1| szőlőfürtöket leszedték a tőkéről, és bevitték fölaggatni
228 1| és bevitték fölaggatni a házba. Ezután már csak keveset
229 1| mellett, s mesélték egymásnak a csodálatos szép meséket,
230 1| Egyszer azután megváltozott a lányok házának békességes
231 1| békességes élete.~Éppen azon a napon, amikor a barackfa
232 1| Éppen azon a napon, amikor a barackfa virágai kinyíltak
233 1| barackfa virágai kinyíltak a nagy kertben, és a barnahajú
234 1| kinyíltak a nagy kertben, és a barnahajú lány a kert sarkából
235 1| kertben, és a barnahajú lány a kert sarkából fölnézett
236 1| kert sarkából fölnézett a hegyek hágói felé, egy lovagot
237 1| lovag talán, csak apród.) A fiú megszólította:~- Jó
238 1| reggelt, te szép barna lány.~A lány eltakarta kezeivel
239 1| és el akart szaladni, de a lábai gyökeret vertek, és
240 1| tudott egy lépést se tenni.~A fiú folytatta.~- De ne takard
241 1| kérlek, mert nem látom a szép szemeidet.~A lány levette
242 1| látom a szép szemeidet.~A lány levette kezeit az arcáról,
243 1| levette kezeit az arcáról, s a fiúra nézett, aki közelebb
244 1| borzasztóan és édesen belenézett a szemeibe. S a kisasszony
245 1| belenézett a szemeibe. S a kisasszony hófehér arca
246 1| lángrózsákkal. Remegve visszaköszönt a fiúnak.~- Jó reggelt!~Észre
247 1| hogy ez már átvetette magát a kerítésen, és megfogta a
248 1| a kerítésen, és megfogta a kezét. Azaz dehogynem vette
249 1| vette észre. Hiszen égette a kézfogás. S amikor a lovag
250 1| égette a kézfogás. S amikor a lovag átölelte a nyakát,
251 1| amikor a lovag átölelte a nyakát, s a szájára rányomta
252 1| lovag átölelte a nyakát, s a szájára rányomta a száját,
253 1| nyakát, s a szájára rányomta a száját, csupa tüzes, gyönyörűséges
254 1| izgalom lett az egész teste.~A következő pillanatban már
255 1| dörgölődött hozzájuk, mire a lovag átvetette magát a
256 1| a lovag átvetette magát a kerítésen, és eltűnt. (Hol
257 1| találkoztak. És minden maradt a régiben. De a testvérek
258 1| minden maradt a régiben. De a testvérek semmit sem tudtak
259 1| semmit sem tudtak errõl, mert a lány nem szólt a lovagról
260 1| errõl, mert a lány nem szólt a lovagról egy szót sem. S
261 1| lovagról egy szót sem. S a másik két leány éjszakái
262 1| és álomtalanok voltak. De a barna lány álmai tele voltak
263 1| barna lány álmai tele voltak a lovag alakjával.~Így múlott
264 1| alakjával.~Így múlott el a nyár. Míg egy napon leszedték
265 1| Míg egy napon leszedték a lányok az óriási sárga szõlõfürtöket,
266 1| szõlõfürtöket, s bevitték a házba, selyemfonalakra kötve.
267 1| Azontúl nemigen jártak a kertben. A barnahajú ugyan
268 1| nemigen jártak a kertben. A barnahajú ugyan titokban
269 1| kilopódzott, de nem találkozott a lovaggal. A lovag nem jött
270 1| találkozott a lovaggal. A lovag nem jött el azután
271 1| el azután se.~Tele volt a szíve aggodalommal a barnahajú
272 1| volt a szíve aggodalommal a barnahajú lánynak. Egy napon
273 1| megkérdezték, miért búsul, hiszen a bánat elõttük ismeretlen;
274 1| bánat elõttük ismeretlen; a barna csak ennyit mondott:~-
275 1| mondott:~- Elment! Elhagyott!~A testvérei többet nem kérdezték.~
276 1| kérdezték.~De elérkezett a másik tavasz. S a barackfák
277 1| elérkezett a másik tavasz. S a barackfák egy reggelen újra
278 1| újra tele lettek virággal.~A barna lány visszaemlékezve
279 1| tavaszra, reménykedõen várta a lovagját. De hiába.~Egyszer
280 1| azután hetek múlva meglátta. A kert másik sarkában. A húgával,
281 1| A kert másik sarkában. A húgával, a vöröshajúval.
282 1| másik sarkában. A húgával, a vöröshajúval. Hévvel csókolták
283 1| egymást.~Elkezdett sírni a barnahajú lány, és ájultan
284 1| ájultan esett hátra, de a szõke húga, aki szintén
285 1| húga, aki szintén látta a dolgot, fölfogta.~Aztán
286 1| megint az õsz, s vége volt a vöröshajú lány szerelmének
287 1| vöröshajú lány szerelmének is. A lovag bizony nem jött többé.~
288 1| Keserves sóhajokkal volt teli a lányok hálószobájának éjszakája.
289 1| hálószobájának éjszakája. Csak a legfiatalabb aludt nyugodtan,
290 1| tiszta, hideg álommal.~A vén baglyok rosszkedvûen
291 1| baglyok rosszkedvûen rázták a fejüket. Bizonyosan azt
292 1| gondolták magukban:~- Oh, ezek a lányok! Már nem is alhatik
293 1| nyugodtan!~Múltak, múltak a hónapok és egyszer a lányok
294 1| múltak a hónapok és egyszer a lányok arra ébredtek, hogy
295 1| lányok arra ébredtek, hogy a barackfa virága megint kivirágzott.
296 1| mindegyik eltûnt valahová. A kert sarkaiba lopóztak és
297 1| sarkaiba lopóztak és vártak.~A szõke lány, a legfiatalabb
298 1| és vártak.~A szõke lány, a legfiatalabb találkozott
299 1| legfiatalabb találkozott vele azon a napon. És azon túl is. A
300 1| a napon. És azon túl is. A testvérei pedig hiába várták
301 1| azután megpillantották, amint a szõke húgukkal a lovag szerelmeskedik.
302 1| amint a szõke húgukkal a lovag szerelmeskedik. Oly
303 1| erõsen szorította magához a deli vitéz a szép lányt,
304 1| szorította magához a deli vitéz a szép lányt, hogy annak szinte
305 1| lányt, hogy annak szinte a lélegzete is elállott. A
306 1| a lélegzete is elállott. A barna és vöröshajú lányok
307 1| láttára, hogy majd kiugrott a mellükbõl. De egyikük se
308 1| egy szót se.~És elmúlt az a nyár is, mint a többi. S
309 1| elmúlt az a nyár is, mint a többi. S a lovag õszre megint
310 1| nyár is, mint a többi. S a lovag õszre megint nem jött
311 1| õszre megint nem jött többé. A tél pedig bánatban - ábrándokban
312 1| kedvetlenül csüggesztették le a fejöket, s még a sóskenyérnek
313 1| csüggesztették le a fejöket, s még a sóskenyérnek se örültek,
314 1| sóskenyérnek se örültek, a baglyok pedig mogorvák voltak
315 1| lehet csodálni.~Amikor pedig a barackfák negyedszer is
316 1| negyedszer is kivirágoztak, a három lány a kert sarkában
317 1| kivirágoztak, a három lány a kert sarkában epedve várta
318 1| kert sarkában epedve várta a lovagot. De a lovag nem
319 1| epedve várta a lovagot. De a lovag nem jött.~És a testvérek
320 1| De a lovag nem jött.~És a testvérek néhány nap alatt
321 1| többé.~Éjjel pedig, amikor a csendes szobájukban alszanak
322 1| csendes szobájukban alszanak a százéves baglyok, meg a
323 1| a százéves baglyok, meg a pajkos õzikék, s a lányok
324 1| meg a pajkos õzikék, s a lányok beléunnak a fonásba
325 1| õzikék, s a lányok beléunnak a fonásba meg a mesékbe, némán
326 1| beléunnak a fonásba meg a mesékbe, némán néznek a
327 1| a mesékbe, némán néznek a gyertyalángba, s azután
328 1| azután róla beszélnek, csak a lovagról, aki jött tavasszal,
329 1| õszre, s megcsalta mind a hármukat.~A három lány szemeiben
330 1| megcsalta mind a hármukat.~A három lány szemeiben a könnyeket
331 1| A három lány szemeiben a könnyeket a gyertya vörösre
332 1| lány szemeiben a könnyeket a gyertya vörösre festi. A
333 1| a gyertya vörösre festi. A vén baglyok pedig morcosan
334 1| baglyok pedig morcosan rázzák a fejöket.~- Oh, ezek a lányok;
335 1| rázzák a fejöket.~- Oh, ezek a lányok; hát nem lehet tõlük
336 1| nyugodtan aludni!!!~Ez az a régi történet a három lányokról.~ ~
337 1| Ez az a régi történet a három lányokról.~ ~
338 1| legtisztább emléke: Jolánnak, a latintanárunk lányának alakja.
339 1| Pali, mindig õt tartottuk a legszebb lánynak az egész
340 1| hirdettük is.~Koltai Jolán a legszebb lány! És mindannyiszor
341 1| bánt velünk. Például, ha a latindolgozatokat hazavittük,
342 1| és mosolyogva bebocsátott a szobába, hogy édesapja íróasztalára
343 1| édesapja íróasztalára lerakjuk a füzeteket, úgy tetszett,
344 1| hogy körülölel bennünket a finom fehér karjaival. Magas
345 1| gondolnia: milyen forró lehet a ruha alatt a test.~A mozdulataiban
346 1| forró lehet a ruha alatt a test.~A mozdulataiban valami
347 1| lehet a ruha alatt a test.~A mozdulataiban valami úrias
348 1| Telkes Palival, aki akkor a legjobb barátom volt. Hogy
349 1| egyik lány, és mért nem a másik. Fölfedeztük például,
350 1| Jolánnak azért volt olyan szép a nagy, sötétszürke szeme,
351 1| sötétszürke szeme, mert a szeme alatt, a fehér bõrben,
352 1| szeme, mert a szeme alatt, a fehér bõrben, két hamvas-lilaszínû
353 1| kanyarodott. Ez adta arcának azt a különös, bánatos és mégis
354 1| én is, Pali is, és ha ezt a két szelíd hajlású gyûrût
355 1| nem rajzoltuk az arcára, a kép nem is hasonlított.~
356 1| is hasonlított.~Mi mind a ketten szerettük Jolánt,
357 1| egyik ablakban megvillant a ruhája, s ez volt az egész
358 1| elküldött bennünket valamiért a lakásukra. Ezenkívül az
359 1| nézett, és könnyedén intett a fejével. Ilyenkor azt vitattuk
360 1| tizedike volt - nem jött ki a korzóra Jolán, és azután
361 1| is hetekig hiába vártuk. A tanár lakásán sem õ nyitott
362 1| kitudni, hogy Jolán elutazott.~A rokonait ment látogatni.~
363 1| hónapig este mindig kimentünk a vonathoz. Lassanként azután
364 1| Csak néha, amikor kinn a szabadban kószáltunk, és
365 1| egyszer megengedte csókolni a karját.~Csak mostanában
366 1| mint egy harapós kutya. A templomot el nem mulasztotta
367 1| Azt mondják, hogy mindjárt a második, harmadik látogatásnál
368 1| komoly szándékkal járnak-e a házhoz, mert ha nem, akkor
369 1| ne potyázzanak. És ebben a munkában segített neki a
370 1| a munkában segített neki a felesége is. Olyan egyforma
371 1| találni még egy párt. Az a szegény fiatal leány sokat
372 1| ment férjhez: nem engedte a lányát bálozni, mulatni.
373 1| mulatni. Pedig tellett volna. A nagymama ezen a ponton hosszasan
374 1| tellett volna. A nagymama ezen a ponton hosszasan szidta
375 1| ponton hosszasan szidta a tanárékat. Micsoda lehetetlen,
376 1| idõben csak Richter Zoltán, a Jolán második unokatestvére
377 1| unokatestvére járt hozzájuk. A hatalmas termetû, elegáns
378 1| sokszor láttuk befordulni a Csokonai utcába, ahol Jolánék
379 1| ahol Jolánék laktak.~Míg mi a hófúvásos utcán hideg fejjel
380 1| tudtuk, hogy mi történik benn a melegre fûtött szobákban,
381 1| égetett el... Nem tudtuk, hogy a szobában, ahonnan halványan
382 1| ahonnan halványan derengett a függönyön át a rózsaszín
383 1| derengett a függönyön át a rózsaszín ernyõs lámpa fénye,
384 1| lecsukja, és hátrahajtja a fejét annak a valakinek
385 1| hátrahajtja a fejét annak a valakinek a vállára, és
386 1| fejét annak a valakinek a vállára, és finom ajkai,
387 1| Egyszer azután Jolán írt a bátyjának, aki Pesten valahol
388 1| szemekkel, mint Joláné - a legközelebbi vonattal már
389 1| jött is. Nagyon szerette a húgát, otthagyta betegeit
390 1| betegeit és minden dolgát.~A lány pedig, mondta a nagymama
391 1| dolgát.~A lány pedig, mondta a nagymama emelkedett hangon,
392 1| tõled, nem akarod-e elvenni a húgomat, mielõtt elhatározom
393 1| nem foglak rákényszeríteni a házasságra semmilyen eszközökkel.
394 1| pedig azt felelte, hogy nem.~A Jolán bátyja erre szó nélkül
395 1| bátyja erre szó nélkül fogta a kalapját, és elment.~Így
396 1| kalapját, és elment.~Így mondta a nagymama. (Azt hiszem, hogy
397 1| mi történt, azt is mind a nagymamától hallottam.~Otthon
398 1| Otthon pedig behívta az orvos a szobába az apját és az anyját,
399 1| megmondta nekik, hogy úgy áll a dolog. Hogy Jolánnak hat-hét
400 1| ordítozni, hogy rögtön kirúgja a házából a lányát. A Jolán
401 1| rögtön kirúgja a házából a lányát. A Jolán bátyja pedig
402 1| kirúgja a házából a lányát. A Jolán bátyja pedig azt felelte,
403 1| pedig azt felelte, hogy a Jolánt fel fogja vinni Budapestre,
404 1| szólni hozzá. Õ elviszi a lányt, nála lesz, és punktum.~
405 1| hogy:~- Pofozd fel azt a gazembert, és lõdd le, mint
406 1| lõdd le, mint egy kutyát.~A Jolán bátyja azt felelte:~-
407 1| Kényszeríteni fogjuk rá - mondta a vén Koltai.~- Nem fogjuk
408 1| fogjuk kényszeríteni - mondta a Jolán bátyja.~- Félsz, te
409 1| gyalázatossá akarod tenni a húgodat - félsz, hogy az
410 1| akarom boldogtalanná tenni a húgomat - felelte egész
411 1| felelte egész nyugodtan a Jolán bátyja.~Az öreg hiába
412 1| beszélt, hiába ordítozott, a fia nem hajlott. És másnap
413 1| Jolán. Ott született meg a gyereke is, és a bátyjával
414 1| született meg a gyereke is, és a bátyjával együtt nevelték,
415 1| történnek! - fejezte be a nagymama az elbeszélést.~
416 1| kisfiút vezettek ketten a bátyjával. Vidámak voltak,
417 1| sokan utána is fordultak. A mozdulatai éppen olyan simák
418 1| azelõtt. Szürke szemei körül a gyönyörû kék gyûrûk. Melegség
419 1| gyûrûk. Melegség és tûz a szemében.~Amint köszöntem
420 1| A KÁLYHA~A diák begyújtott
421 1| A KÁLYHA~A diák begyújtott a kályhába.
422 1| KÁLYHA~A diák begyújtott a kályhába. Tüzet fogott a
423 1| a kályhába. Tüzet fogott a papír, és azután a fa. Néhány
424 1| fogott a papír, és azután a fa. Néhány perc múlva pedig
425 1| perc múlva pedig dübörgött a kis vasalkotmány.~A lángok
426 1| dübörgött a kis vasalkotmány.~A lángok barátságos, jó tanyának
427 1| találták sima vasfalait. A diák pedig élesztette, becézte
428 1| pedig élesztette, becézte a lángokat. Szeneket rakott
429 1| lángokat. Szeneket rakott a kályha torkába, s nézte,
430 1| meg az éhes lángnyelvek a nedves, fekete kõdarabokat.~
431 1| kedves, jó melegség kedvéért a diák otthon maradt. Egész
432 1| maradt. Egész nap. Ott ült a nagy, zöld bõr karosszékben,
433 1| zöld bõr karosszékben, a kályha mellett, s nézte
434 1| kályha mellett, s nézte a sárga, kék, táncoló lángnyelveket,
435 1| táncoló lángnyelveket, a sápadó-piruló parazsat,
436 1| figyelte, mint hamvad el a gyönge jószág a tûz ölelõ
437 1| hamvad el a gyönge jószág a tûz ölelõ karjai között.~
438 1| karjai között.~És nézte a lángokat hosszú órákon át.
439 1| egyetemrõl, az utcákról. Még a nagy, fehér fényben úszó
440 1| fényben úszó kávéházakról is, a kék cigarettafüstrõl, amely
441 1| imbolyog az asztalok fölött, a fehér és piros biliárdgolyókról,
442 1| halk csattanással gurulnak a zöld posztón. Sokszor még
443 1| Sokszor még ott is evett a kályha mellett.~Nem tudott
444 1| véletlenül történt, hogy a szobát kivette. Sötét kis
445 1| Már el akart menni, amikor a házmesterné rámutatott a
446 1| a házmesterné rámutatott a kályhára:~- És milyen finom,
447 1| langyos! Pedig vaskályha.~A diák megnézte a vaskályhát.
448 1| vaskályha.~A diák megnézte a vaskályhát. Nagyon szerette
449 1| vaskályhát. Nagyon szerette a meleg szobát, elõször került
450 1| elõször került Pestre. Kivette a szobát.~Többször mondogatta
451 1| mondogatta is napközben, amikor a kályha már munkában állott:~-
452 1| Ez biz’ derék kályha.~És a kályha még meg is vörösödött
453 1| kályha még meg is vörösödött a dicsérettõl.~Késõbb is hû
454 1| dicsérettõl.~Késõbb is hû maradt a diák az õ meleg barátjához.
455 1| olvasott. Közben letette a könyvet, s a szemét félig
456 1| Közben letette a könyvet, s a szemét félig behunyva, szeretettel
457 1| behunyva, szeretettel vizsgálta a kályha vasbordáit, és nézte,
458 1| vasbordáit, és nézte, nézte a kicsiny lángokat. Ha almát
459 1| belõle barátjának is. Rátette a tetejére. A kályha mohón
460 1| is. Rátette a tetejére. A kályha mohón kiszívta belõle
461 1| kályha mohón kiszívta belõle a nedvet, s hálából jó szagot
462 1| szagot terjesztett szét a szobában.~Egy idõben a diák
463 1| szét a szobában.~Egy idõben a diák kezdett nem járni rendesen
464 1| Nem törõdött többé annyit a kályhával. S ez méltán búslakodott
465 1| S ez méltán búslakodott a mellõzésért - nem is melegített
466 1| mint azelõtt. Néha csak a fenekén pislogott álmosan,
467 1| pislogott álmosan, kelletlenül a hamvasodó parázs. A diák
468 1| kelletlenül a hamvasodó parázs. A diák szórakozottan szította
469 1| szórakozottan szította ilyenkor föl a tüzet, s a lámpavilágnál
470 1| ilyenkor föl a tüzet, s a lámpavilágnál írt soká.
471 1| sóhajtott, s le-föl járt a szobában nyugtalanul. A
472 1| a szobában nyugtalanul. A kályha, amikor ezt látta,
473 1| haragudott. Szánni kezdte a diákot.~A fiú végre odaült
474 1| Szánni kezdte a diákot.~A fiú végre odaült a kályha
475 1| diákot.~A fiú végre odaült a kályha mellé. Gyöngéden
476 1| nyilván, hogy jól meghallhassa a kályha azt, amit ezután
477 1| mondotta rekedten suttogva a diák.~A lángok élénken ugráltak
478 1| rekedten suttogva a diák.~A lángok élénken ugráltak
479 1| vígabban dübörgött benne a tûz.~- A lány, akit szeretek -
480 1| dübörgött benne a tûz.~- A lány, akit szeretek - mondotta
481 1| mondotta tovább lassan a fiú -, ez a lány nagyon
482 1| tovább lassan a fiú -, ez a lány nagyon szép. Az arca
483 1| fehér, puha, bársonyos, a haja fekete, s a szemében
484 1| bársonyos, a haja fekete, s a szemében olyan tüzek égnek,
485 1| melegítenek, sokkal jobban...~A kályha irígykedés nélkül
486 1| irígykedés nélkül hallgatta a diákot, és természetesnek
487 1| természetesnek találta, hogy a lány szemében a tûz fényesebb
488 1| találta, hogy a lány szemében a tûz fényesebb és melegebb,
489 1| és melegebb, mint benne.~A fiú nagyot sóhajtott, fejét
490 1| nagyot sóhajtott, fejét a tenyerei közé fogta, s irígyen
491 1| közé fogta, s irígyen nézte a lángoknak, a színes kis
492 1| irígyen nézte a lángoknak, a színes kis fickóknak táncoló
493 1| suttogott:~- Szeret-e engem ez a lány, ez a tûzszemû lány,
494 1| Szeret-e engem ez a lány, ez a tûzszemû lány, szeret-e,
495 1| lány, szeret-e, szeret-e?~A kályha nem felelt. A lángnyelvek
496 1| szeret-e?~A kályha nem felelt. A lángnyelvek most mint komor
497 1| kérdõjelek nyúltak fölfelé.~De a fiú lelke tele volt édes-keserû
498 1| édes-keserû nagy reménykedésekkel. A szeme szinte kigyúlt a kályha
499 1| A szeme szinte kigyúlt a kályha izzó fényén, a hajszálai
500 1| kigyúlt a kályha izzó fényén, a hajszálai ragyogtak, az
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4500 | 4501-5000 | 5001-5500 | 5501-6000 | 6001-6303 |