Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library
Alphabetical    [«  »]
8 7
9 5
90 1
a 6303
á 1
aaa 1
abba 6
Frequency    [«  »]
-----
-----
-----
6303 a
2548 és
2102 az
1313 hogy
Csáth Géza
Csáth Géza novellái

IntraText - Concordances

a

1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4500 | 4501-5000 | 5001-5500 | 5501-6000 | 6001-6303

     Nov.
1 1| A VARÁZSLÓ KERTJE~(1908)~ ~ 2 1| TOR~A téli éjszakának vége volt... 3 1| vége volt... és messze, a fekete háztömegeken túl: 4 1| háztömegeken túl: ott, ahol a mezõ homályos vonalban végzõdik - 5 1| meg az ég alján. Fönn még a csillagok pislogtak. És 6 1| csillagok pislogtak. És lenn a házak között, a mély, árnyéktalan 7 1| És lenn a házak között, a mély, árnyéktalan sötétségben, 8 1| még semmit se tudtak arról a szürke csíkról.~Maris megfordult 9 1| megfordult az ágyában, kinyitotta a szemeit, és kinézett az 10 1| az ágyából, és végigment a konyha hideg tégláin. Még 11 1| konyha hideg tégláin. Még a lábait se fázította. Meggyújtott 12 1| Meggyújtott egy kénes gyufát, s a haját a képébõl elsimítva 13 1| kénes gyufát, s a haját a képébõl elsimítva várta, 14 1| elsimítva várta, míg fölgyullad a láng. Mikor ez megtörtént, 15 1| megtörtént, meggyújtotta a konyhalámpást, és munkához 16 1| ruhástul aludt, csak éppen a réklijét vetette le. Végigfésülte 17 1| vetette le. Végigfésülte a haját, nagy gyorsan összefonta, 18 1| Kicsiny, szõke haja volt, mint a kóc, nem kellett sokáig 19 1| valami gép. Végre elõkereste a papucsait, összerakta az 20 1| összerakta az ágyat és kiment a konyhából.~Künn gyenge dér 21 1| kövei sikamlósak voltak. A lány majd elvágódott.~- 22 1| elvágódott.~- Haj-né! - sikoltott a fogai között.~Az udvar végén 23 1| végén röfögött és turkált a koca, amelynek ma leendett 24 1| koca, amelynek ma leendett a tora.~Odament hozzá Maris, 25 1| máma, elgyön az az ember a nagy késsel, sutt le a nyakadra, 26 1| ember a nagy késsel, sutt le a nyakadra, szegény árva.~ 27 1| nyakadra, szegény árva.~A koca röfögve dörgölõdzött 28 1| koca röfögve dörgölõdzött a lányhoz, aki csakhamar a 29 1| a lányhoz, aki csakhamar a mosópincébe sietett, tüzet 30 1| sietett, tüzet gyújtott a kondér alá.~A januári kemény 31 1| tüzet gyújtott a kondér alá.~A januári kemény hideg itt 32 1| volt enyhébb, sõt, mintha a fagy befészkelte volna magát 33 1| befészkelte volna magát a falakba és a padlóba. Marisnak 34 1| volna magát a falakba és a padlóba. Marisnak gyengén 35 1| mégse didergett. Letérdelt a hideg kõre, fújta a tüzet, 36 1| Letérdelt a hideg kõre, fújta a tüzet, és rakta a szalmát, 37 1| fújta a tüzet, és rakta a szalmát, a fát, míg csak 38 1| és rakta a szalmát, a fát, míg csak a tûzhelyen 39 1| szalmát, a fát, míg csak a tûzhelyen cikázva nem dübörgött 40 1| tûzhelyen cikázva nem dübörgött a láng. Azután a szakácsnét 41 1| dübörgött a láng. Azután a szakácsnét keltette föl, 42 1| késeket, és visszasietett a tûzhöz. A koca beröfögött 43 1| visszasietett a tûzhöz. A koca beröfögött a mosókonyha 44 1| tûzhöz. A koca beröfögött a mosókonyha ajtaján, Maris 45 1| leölnek téged máma. Jön a hentes a nagy késsel, beüti 46 1| téged máma. Jön a hentes a nagy késsel, beüti a torkodba, 47 1| hentes a nagy késsel, beüti a torkodba, sírhatsz, sírhatsz!...~ 48 1| sírhatsz, sírhatsz!...~Mialatt a tüzet rakta, szürke lett 49 1| udvarra bejött egy ember. A hentes volt. Ragyás arcú, 50 1| vagy negyvenéves-e.~Bement a konyhába.~- reggelt!~- 51 1| isten!~Szótlanul szétrakta a késeit, levetette a kabátját, 52 1| szétrakta a késeit, levetette a kabátját, fölgyûrte az inge 53 1| míg tette, le nem vette a szemét a lányról. Azután 54 1| tette, le nem vette a szemét a lányról. Azután megnézte 55 1| lányról. Azután megnézte a tüzet, belemártotta az ujját 56 1| tüzet, belemártotta az ujját a melegedõ vízbe.~- Jól van, 57 1| dacosan, kényesen megrázta a fejét, és rakta a szalmát 58 1| megrázta a fejét, és rakta a szalmát tovább.~Egy óra 59 1| Egy óra múlva fönn volt a ház. Az udvaron a gyerekek, 60 1| fönn volt a ház. Az udvaron a gyerekek, az ifiurak és 61 1| gyerekek, az ifiurak és a kisasszony.~A kocát hamarosan 62 1| ifiurak és a kisasszony.~A kocát hamarosan elõterelték. 63 1| kocát hamarosan elõterelték. A hentes meg csak odament, 64 1| meg csak odament, lefogta a fejét, a lábai közé szorította, 65 1| odament, lefogta a fejét, a lábai közé szorította, egykettõ, 66 1| eltakarta kötényével az arcát. A gyerekek kiabálni kezdtek:~- 67 1| kiabálni kezdtek:~- Ujjé, a Maris fél!~A disznó nem 68 1| kezdtek:~- Ujjé, a Maris fél!~A disznó nem sokáig sírt. 69 1| kisebb-nagyobb darabokban a konyhában volt. A ház megtelt 70 1| darabokban a konyhában volt. A ház megtelt disznóhússzaggal. 71 1| megtelt disznóhússzaggal. A konyhában az asztalokon 72 1| edények színig álltak, s a tûzön forrott a víz.~A hentes, 73 1| álltak, s a tûzön forrott a víz.~A hentes, a szakácsné 74 1| s a tûzön forrott a víz.~A hentes, a szakácsné és Maris 75 1| forrott a víz.~A hentes, a szakácsné és Maris keményen 76 1| dolgoztak. Délre már csak a kolbászok és a hurkák voltak 77 1| már csak a kolbászok és a hurkák voltak hátra. A hentes, 78 1| és a hurkák voltak hátra. A hentes, aki benn ebédelt 79 1| ivott, és jókedvûen vágta a töltelékhúst. A lányok a 80 1| jókedvûen vágta a töltelékhúst. A lányok a beleket mosták. 81 1| a töltelékhúst. A lányok a beleket mosták. Mikor elkészültek, 82 1| elkészültek, Maris odavitte a hentesnek, megmutatta.~- 83 1| megmutatta.~- Nem még - mondta a hentes, amikor megvizsgálta - 84 1| megvizsgálta - ne kíméld a kezedet, nagylány (megcsiklandozta 85 1| sose lesz semmi.~- Kíméli a fene - kiáltotta a lány, 86 1| Kíméli a fene - kiáltotta a lány, és ráütött a hentes 87 1| kiáltotta a lány, és ráütött a hentes hátára nagyot, - 88 1| Estefelé kész volt minden. A kolbászrudak, a sonkák, 89 1| minden. A kolbászrudak, a sonkák, a szalonnák az éléskamrában 90 1| kolbászrudak, a sonkák, a szalonnák az éléskamrában 91 1| az éléskamrában pihentek; a hentes dolgozott csak még 92 1| dolgozott csak még lenn a mosópincében, a serték tisztításán.~- 93 1| még lenn a mosópincében, a serték tisztításán.~- , 94 1| gyere ide! - kiáltott.~A mosópincében nem volt senki 95 1| nem volt senki más. Fönn a szakácsné a vacsorát fõzte. 96 1| senki más. Fönn a szakácsné a vacsorát fõzte. A disznóölés 97 1| szakácsné a vacsorát fõzte. A disznóölés minden érdekessége 98 1| érdekessége elmúlott, csak a fáradtság maradt meg, melyet 99 1| fáradtság maradt meg, melyet a sok munka okozott, és a 100 1| a sok munka okozott, és a bágyadtság, amely az erõs 101 1| hússzaggal lopódzkodott a fejekbe. Künn hideg téli 102 1| hideg téli este volt, míg a konyhában a tûz melegsége 103 1| este volt, míg a konyhában a tûz melegsége terpeszkedett.~ 104 1| terpeszkedett.~Alig lépett be Maris a konyhába, a hentes átkarolta 105 1| lépett be Maris a konyhába, a hentes átkarolta a derekát, 106 1| konyhába, a hentes átkarolta a derekát, és magához szorította 107 1| megkötözték és megbénították a hatalmas húskötelek. A lélegzete 108 1| megbénították a hatalmas húskötelek. A lélegzete is majd elállott, 109 1| megmondta édesszülém, mint a Kovács Julcsa... mint a 110 1| a Kovács Julcsa... mint a Julcsa...~Azután behítták. 111 1| behítták. Ágyazni kellett, és a vacsorát fölszolgálni. Sok 112 1| Neki kellett elaltatni a kicsit is. Hempergõzött 113 1| kicsit is. Hempergõzött a gyerekkel és csókolta.~Csak 114 1| feküdt, jutott eszébe újra a dolog, a gyerekrõl, akit 115 1| jutott eszébe újra a dolog, a gyerekrõl, akit az imént 116 1| Nekem is lesz... nagy baj is a... - vigasztalta magát; 117 1| igen rövid ideig tartott a sírás, mert Maris csakhamar 118 1| Maris csakhamar könnyen, a fáradtak tiszta, nagy lélegzésével - 119 1| mirõl van szó. Az öcsémrõl, a szõke, piros képû kisfiúról, 120 1| akinek sötét szemei mindig a messzeségbe néztek. És még 121 1| néztek. És még egy dologról. A fekete csöndrõl.~Egyszerre 122 1| szemekkel. Ó, hogy fájt a szívem ezen a reggelen. 123 1| hogy fájt a szívem ezen a reggelen. Tudtam, éreztem... 124 1| Tudtam, éreztem... hogy a fekete csönd. Óriási denevérszárnyakon.~ 125 1| denevérszárnyakon.~Tele lett a rózsabokros, tiszta kis 126 1| utálatos, bûzös dudvákkal. A ház tetejérõl lehullott 127 1| ház tetejérõl lehullott a cserép, s a falakról lepattogott 128 1| tetejérõl lehullott a cserép, s a falakról lepattogott a vakolat.~ 129 1| s a falakról lepattogott a vakolat.~S jöttek borzasztó 130 1| édesanyám meggyújtották a gyertyát, és álomtalan, 131 1| én. Én éreztem, hogy a fekete csönd.~Richard, az 132 1| pénteken kitépte az udvaron a fiatal fákat, és lassú tûzön 133 1| lassú tûzön megpirította a fehér cicát, az Anikóét. 134 1| fehér cicát, az Anikóét. A kis állat irtózatosan vonaglott, 135 1| bennünket.~Éjjel betört a zsidó boltjába, és kiszedte 136 1| zsidó boltjába, és kiszedte a pénzt a fiókból. Elszaladt 137 1| boltjába, és kiszedte a pénzt a fiókból. Elszaladt vele, 138 1| láttuk, hogy át van lõve a tenyere. A csendõr lõtte 139 1| hogy át van lõve a tenyere. A csendõr lõtte át. Édesanyánk 140 1| mellé, és gyengéden lemosta a vért. Richard nyugodtan 141 1| Körülállottuk és sirattuk Richardot, a szõke, piros képû fiúcskát. 142 1| szorongva vártuk mindannyian a fekete csöndet.~Az édesapám 143 1| szólt semmit, de megette a húst mind, ami a tálban 144 1| megette a húst mind, ami a tálban volt. A húgaim sóvárogva 145 1| mind, ami a tálban volt. A húgaim sóvárogva nézték, 146 1| tekintett. Könnyes volt a szemük. Láttam, hogy apám 147 1| arcul ütöttem Richardot. Õ a falhoz vágott engem, és 148 1| vágott engem, és kirohant a szobából.~Lázasan feküdtem 149 1| ágyamban. Még vérzett is a fejemen a bõr, ahogy Richard 150 1| Még vérzett is a fejemen a bõr, ahogy Richard megcsúfolt. 151 1| Éjjel. Betörte az ablakot, s a szobában termett. A szemeim 152 1| ablakot, s a szobában termett. A szemeim közé vigyorgott, 153 1| Fölgyújtottam az ispán házát, mert a lánya benn alszik a szobában, 154 1| mert a lánya benn alszik a szobában, hófehér ágyban. 155 1| szobában, hófehér ágyban. A melle lassan emelkedik fel-le. 156 1| Azután belekap az ágyába a tûz. Az én tüzem. Tüzes 157 1| Tüzes ágyban ébred föl. És a fehér lábát sötétbarnára 158 1| lábát sötétbarnára csókolja a piros tûz. És kopasz lesz 159 1| piros tûz. És kopasz lesz a feje is, mert a haja elég. 160 1| kopasz lesz a feje is, mert a haja elég. Kopasz! Hallod, 161 1| bolond?~Nem, ó, nem. Mindez a fekete csönd miatt volt. 162 1| Jól tudom én azt.~Elvittük a bolondokházába. Amikor észrevette, 163 1| Richard véres tajtékot köpött a szájából, és bömbölt. Ó, 164 1| süvöltõ hangon. Megtöltötte a hangja a levegõt, mérföldekre.~ 165 1| hangon. Megtöltötte a hangja a levegõt, mérföldekre.~Mikor 166 1| Mikor apával hazautaztunk a tébolydából, észrevettem, 167 1| tébolydából, észrevettem, hogy a vasúti kocsik sarkai is 168 1| vaspántjait. Leugrott az útra. A homloka bezúzódott. De azért 169 1| Szaladva.~...És nyomában a fekete csönd.~Hajnal volt, 170 1| Jól hallottam mindent. A kapun mászott be.~A fekete 171 1| mindent. A kapun mászott be.~A fekete csönd pedig beborította 172 1| csönd pedig beborította a kis házunkat nedves, undok 173 1| nedves, undok szárnyaival.~A virágok elhervadtak a kertben. 174 1| szárnyaival.~A virágok elhervadtak a kertben. Az alvókat nehéz, 175 1| átsietett az udvaron. Bejött a szobánkba, ahol azelõtt 176 1| úgy történt minden, ahogy a fekete csönd akarta. Ránehezedett 177 1| csönd akarta. Ránehezedett a mellemre, és belebújt a 178 1| a mellemre, és belebújt a vérem csöppjeibe. Irtózatos 179 1| az ágyamhoz, és károgva a fülembe súgott iszonyú rémségeket.~ 180 1| Fölkeltem. Elõkerestem a kötelet. Egy erõs hurkot 181 1| mintha az agyvelõmet és a vállaimat mázsás kövek nyomnák. 182 1| vállaimat mázsás kövek nyomnák. A térdeim roskadoztak.~Nagy, 183 1| véres feje alatt átdugtam a kötelet, és belefûztem a 184 1| a kötelet, és belefûztem a végét a hurokba.~Egy kicsit 185 1| kötelet, és belefûztem a végét a hurokba.~Egy kicsit vártam.~ 186 1| édesapánk szomorú arcára, hogy a hajuknál fogva végigvonszolja 187 1| Teljes erõvel nekifeküdtem a huroknak. Richard levegõ 188 1| Állati nagy teste vonaglott a kezeim között, de nem sokáig.~ 189 1| Egyszer csak hallottam, amint a fekete csönd elkezd kacagni. 190 1| Õrületesen, hangtalanul. Elöntött a hideg rettegés.~Richard 191 1| kihûlt teste összezsugorodott a kezeim közt.~Gyertyát gyújtottam.~ 192 1| Az én kis bolondom volt, a szõke, piros képû, petyegõ 193 1| Richard öcsém. És sötét szemei a végtelenbe néztek.~A fekete 194 1| szemei a végtelenbe néztek.~A fekete csönd pedig - tisztán 195 1| hogy ne halljam többé ezt a kacajt, mert akkor fáj nekem 196 1| kacajt, mert akkor fáj nekem a hátamban és a fejemben, 197 1| fáj nekem a hátamban és a fejemben, és nem akarom 198 1| fejemben, és nem akarom látni a kis Richard sötét szemeit, 199 1| Richard sötét szemeit, amelyek a végtelenbe merednek; mert 200 1| merednek; mert ez összeszorítja a torkomat, és sohase tudok 201 1| TÖRTÉNET A HÁROM LEÁNYOKRÓL~Egy nagy-nagy, 202 1| orgonabokros kertben lakott a három leány. Az első fekete, 203 1| három leány. Az első fekete, a második vörös, a legkisebb 204 1| fekete, a második vörös, a legkisebb aranyszőke hajú. 205 1| hajú. Együtt szedték le a tavasz ibolyáit, együtt 206 1| ibolyáit, együtt énekelték túl a hiú rigómadarat, együtt 207 1| akiket nagyon szerettek mind a hárman. Megosztották velök 208 1| Megosztották velök az ebédjöket és a forrásvizet, melyet utána 209 1| melyet utána ittak, s amely a kert közepén bugyogott fel 210 1| kert közepén bugyogott fel a földből. Ilyenkor az őzikék 211 1| köszönték meg az ennivalót, a nagyfejű, komoly baglyok 212 1| test, egy lélek volt ez a három leány, mert testvérek 213 1| se egyiknek is, amelyet a másik kettő ne tudott volna. 214 1| Tavasztól őszig egész nap a kertben tanyáztak, és csak 215 1| és csak este mentek be a házukba, amely olyan volt, 216 1| őzikéket is bevitték magukkal a hálószobájukba, s a baglyoknak 217 1| magukkal a hálószobájukba, s a baglyoknak is ott adtak 218 1| Akkor aztán meggyújtották a gyertyákat, és levetkőztek. ( 219 1| és levetkőztek. (Az ingök a legfehérebb patyolatból 220 1| legfehérebb patyolatból készült, a rózsaszínű bőrük átlátszott 221 1| átlátszott rajta.) Elővették a rokkát, kieresztették a 222 1| a rokkát, kieresztették a gyönyörű, selymes nagy hajukat, 223 1| egymást, és belefeküdtek a hatalmas nyoszolyába, amely 224 1| hatalmas nyoszolyába, amely a szoba közepén állott. S 225 1| közepén állott. S ott elaludt a három szépséges leány. ( 226 1| folyt az élet őszig, amikor a sárga szőlőfürtöket leszedték 227 1| szőlőfürtöket leszedték a tőkéről, és bevitték fölaggatni 228 1| és bevitték fölaggatni a házba. Ezután már csak keveset 229 1| mellett, s mesélték egymásnak a csodálatos szép meséket, 230 1| Egyszer azután megváltozott a lányok házának békességes 231 1| békességes élete.~Éppen azon a napon, amikor a barackfa 232 1| Éppen azon a napon, amikor a barackfa virágai kinyíltak 233 1| barackfa virágai kinyíltak a nagy kertben, és a barnahajú 234 1| kinyíltak a nagy kertben, és a barnahajú lány a kert sarkából 235 1| kertben, és a barnahajú lány a kert sarkából fölnézett 236 1| kert sarkából fölnézett a hegyek hágói felé, egy lovagot 237 1| lovag talán, csak apród.) A fiú megszólította:~- 238 1| reggelt, te szép barna lány.~A lány eltakarta kezeivel 239 1| és el akart szaladni, de a lábai gyökeret vertek, és 240 1| tudott egy lépést se tenni.~A fiú folytatta.~- De ne takard 241 1| kérlek, mert nem látom a szép szemeidet.~A lány levette 242 1| látom a szép szemeidet.~A lány levette kezeit az arcáról, 243 1| levette kezeit az arcáról, s a fiúra nézett, aki közelebb 244 1| borzasztóan és édesen belenézett a szemeibe. S a kisasszony 245 1| belenézett a szemeibe. S a kisasszony hófehér arca 246 1| lángrózsákkal. Remegve visszaköszönt a fiúnak.~- reggelt!~Észre 247 1| hogy ez már átvetette magát a kerítésen, és megfogta a 248 1| a kerítésen, és megfogta a kezét. Azaz dehogynem vette 249 1| vette észre. Hiszen égette a kézfogás. S amikor a lovag 250 1| égette a kézfogás. S amikor a lovag átölelte a nyakát, 251 1| amikor a lovag átölelte a nyakát, s a szájára rányomta 252 1| lovag átölelte a nyakát, s a szájára rányomta a száját, 253 1| nyakát, s a szájára rányomta a száját, csupa tüzes, gyönyörűséges 254 1| izgalom lett az egész teste.~A következő pillanatban már 255 1| dörgölődött hozzájuk, mire a lovag átvetette magát a 256 1| a lovag átvetette magát a kerítésen, és eltűnt. (Hol 257 1| találkoztak. És minden maradt a régiben. De a testvérek 258 1| minden maradt a régiben. De a testvérek semmit sem tudtak 259 1| semmit sem tudtak errõl, mert a lány nem szólt a lovagról 260 1| errõl, mert a lány nem szólt a lovagról egy szót sem. S 261 1| lovagról egy szót sem. S a másik két leány éjszakái 262 1| és álomtalanok voltak. De a barna lány álmai tele voltak 263 1| barna lány álmai tele voltak a lovag alakjával.~Így múlott 264 1| alakjával.~Így múlott el a nyár. Míg egy napon leszedték 265 1| Míg egy napon leszedték a lányok az óriási sárga szõlõfürtöket, 266 1| szõlõfürtöket, s bevitték a házba, selyemfonalakra kötve. 267 1| Azontúl nemigen jártak a kertben. A barnahajú ugyan 268 1| nemigen jártak a kertben. A barnahajú ugyan titokban 269 1| kilopódzott, de nem találkozott a lovaggal. A lovag nem jött 270 1| találkozott a lovaggal. A lovag nem jött el azután 271 1| el azután se.~Tele volt a szíve aggodalommal a barnahajú 272 1| volt a szíve aggodalommal a barnahajú lánynak. Egy napon 273 1| megkérdezték, miért búsul, hiszen a bánat elõttük ismeretlen; 274 1| bánat elõttük ismeretlen; a barna csak ennyit mondott:~- 275 1| mondott:~- Elment! Elhagyott!~A testvérei többet nem kérdezték.~ 276 1| kérdezték.~De elérkezett a másik tavasz. S a barackfák 277 1| elérkezett a másik tavasz. S a barackfák egy reggelen újra 278 1| újra tele lettek virággal.~A barna lány visszaemlékezve 279 1| tavaszra, reménykedõen várta a lovagját. De hiába.~Egyszer 280 1| azután hetek múlva meglátta. A kert másik sarkában. A húgával, 281 1| A kert másik sarkában. A húgával, a vöröshajúval. 282 1| másik sarkában. A húgával, a vöröshajúval. Hévvel csókolták 283 1| egymást.~Elkezdett sírni a barnahajú lány, és ájultan 284 1| ájultan esett hátra, de a szõke húga, aki szintén 285 1| húga, aki szintén látta a dolgot, fölfogta.~Aztán 286 1| megint az õsz, s vége volt a vöröshajú lány szerelmének 287 1| vöröshajú lány szerelmének is. A lovag bizony nem jött többé.~ 288 1| Keserves sóhajokkal volt teli a lányok hálószobájának éjszakája. 289 1| hálószobájának éjszakája. Csak a legfiatalabb aludt nyugodtan, 290 1| tiszta, hideg álommal.~A vén baglyok rosszkedvûen 291 1| baglyok rosszkedvûen rázták a fejüket. Bizonyosan azt 292 1| gondolták magukban:~- Oh, ezek a lányok! Már nem is alhatik 293 1| nyugodtan!~Múltak, múltak a hónapok és egyszer a lányok 294 1| múltak a hónapok és egyszer a lányok arra ébredtek, hogy 295 1| lányok arra ébredtek, hogy a barackfa virága megint kivirágzott. 296 1| mindegyik eltûnt valahová. A kert sarkaiba lopóztak és 297 1| sarkaiba lopóztak és vártak.~A szõke lány, a legfiatalabb 298 1| és vártak.~A szõke lány, a legfiatalabb találkozott 299 1| legfiatalabb találkozott vele azon a napon. És azon túl is. A 300 1| a napon. És azon túl is. A testvérei pedig hiába várták 301 1| azután megpillantották, amint a szõke húgukkal a lovag szerelmeskedik. 302 1| amint a szõke húgukkal a lovag szerelmeskedik. Oly 303 1| erõsen szorította magához a deli vitéz a szép lányt, 304 1| szorította magához a deli vitéz a szép lányt, hogy annak szinte 305 1| lányt, hogy annak szinte a lélegzete is elállott. A 306 1| a lélegzete is elállott. A barna és vöröshajú lányok 307 1| láttára, hogy majd kiugrott a mellükbõl. De egyikük se 308 1| egy szót se.~És elmúlt az a nyár is, mint a többi. S 309 1| elmúlt az a nyár is, mint a többi. S a lovag õszre megint 310 1| nyár is, mint a többi. S a lovag õszre megint nem jött 311 1| õszre megint nem jött többé. A tél pedig bánatban - ábrándokban 312 1| kedvetlenül csüggesztették le a fejöket, s még a sóskenyérnek 313 1| csüggesztették le a fejöket, s még a sóskenyérnek se örültek, 314 1| sóskenyérnek se örültek, a baglyok pedig mogorvák voltak 315 1| lehet csodálni.~Amikor pedig a barackfák negyedszer is 316 1| negyedszer is kivirágoztak, a három lány a kert sarkában 317 1| kivirágoztak, a három lány a kert sarkában epedve várta 318 1| kert sarkában epedve várta a lovagot. De a lovag nem 319 1| epedve várta a lovagot. De a lovag nem jött.~És a testvérek 320 1| De a lovag nem jött.~És a testvérek néhány nap alatt 321 1| többé.~Éjjel pedig, amikor a csendes szobájukban alszanak 322 1| csendes szobájukban alszanak a százéves baglyok, meg a 323 1| a százéves baglyok, meg a pajkos õzikék, s a lányok 324 1| meg a pajkos õzikék, s a lányok beléunnak a fonásba 325 1| õzikék, s a lányok beléunnak a fonásba meg a mesékbe, némán 326 1| beléunnak a fonásba meg a mesékbe, némán néznek a 327 1| a mesékbe, némán néznek a gyertyalángba, s azután 328 1| azután róla beszélnek, csak a lovagról, aki jött tavasszal, 329 1| õszre, s megcsalta mind a hármukat.~A három lány szemeiben 330 1| megcsalta mind a hármukat.~A három lány szemeiben a könnyeket 331 1| A három lány szemeiben a könnyeket a gyertya vörösre 332 1| lány szemeiben a könnyeket a gyertya vörösre festi. A 333 1| a gyertya vörösre festi. A vén baglyok pedig morcosan 334 1| baglyok pedig morcosan rázzák a fejöket.~- Oh, ezek a lányok; 335 1| rázzák a fejöket.~- Oh, ezek a lányok; hát nem lehet tõlük 336 1| nyugodtan aludni!!!~Ez az a régi történet a három lányokról.~ ~ 337 1| Ez az a régi történet a három lányokról.~ ~ 338 1| legtisztább emléke: Jolánnak, a latintanárunk lányának alakja. 339 1| Pali, mindig õt tartottuk a legszebb lánynak az egész 340 1| hirdettük is.~Koltai Jolán a legszebb lány! És mindannyiszor 341 1| bánt velünk. Például, ha a latindolgozatokat hazavittük, 342 1| és mosolyogva bebocsátott a szobába, hogy édesapja íróasztalára 343 1| édesapja íróasztalára lerakjuk a füzeteket, úgy tetszett, 344 1| hogy körülölel bennünket a finom fehér karjaival. Magas 345 1| gondolnia: milyen forró lehet a ruha alatt a test.~A mozdulataiban 346 1| forró lehet a ruha alatt a test.~A mozdulataiban valami 347 1| lehet a ruha alatt a test.~A mozdulataiban valami úrias 348 1| Telkes Palival, aki akkor a legjobb barátom volt. Hogy 349 1| egyik lány, és mért nem a másik. Fölfedeztük például, 350 1| Jolánnak azért volt olyan szép a nagy, sötétszürke szeme, 351 1| sötétszürke szeme, mert a szeme alatt, a fehér bõrben, 352 1| szeme, mert a szeme alatt, a fehér bõrben, két hamvas-lilaszínû 353 1| kanyarodott. Ez adta arcának azt a különös, bánatos és mégis 354 1| én is, Pali is, és ha ezt a két szelíd hajlású gyûrût 355 1| nem rajzoltuk az arcára, a kép nem is hasonlított.~ 356 1| is hasonlított.~Mi mind a ketten szerettük Jolánt, 357 1| egyik ablakban megvillant a ruhája, s ez volt az egész 358 1| elküldött bennünket valamiért a lakásukra. Ezenkívül az 359 1| nézett, és könnyedén intett a fejével. Ilyenkor azt vitattuk 360 1| tizedike volt - nem jött ki a korzóra Jolán, és azután 361 1| is hetekig hiába vártuk. A tanár lakásán sem õ nyitott 362 1| kitudni, hogy Jolán elutazott.~A rokonait ment látogatni.~ 363 1| hónapig este mindig kimentünk a vonathoz. Lassanként azután 364 1| Csak néha, amikor kinn a szabadban kószáltunk, és 365 1| egyszer megengedte csókolni a karját.~Csak mostanában 366 1| mint egy harapós kutya. A templomot el nem mulasztotta 367 1| Azt mondják, hogy mindjárt a második, harmadik látogatásnál 368 1| komoly szándékkal járnak-e a házhoz, mert ha nem, akkor 369 1| ne potyázzanak. És ebben a munkában segített neki a 370 1| a munkában segített neki a felesége is. Olyan egyforma 371 1| találni még egy párt. Az a szegény fiatal leány sokat 372 1| ment férjhez: nem engedte a lányát bálozni, mulatni. 373 1| mulatni. Pedig tellett volna. A nagymama ezen a ponton hosszasan 374 1| tellett volna. A nagymama ezen a ponton hosszasan szidta 375 1| ponton hosszasan szidta a tanárékat. Micsoda lehetetlen, 376 1| idõben csak Richter Zoltán, a Jolán második unokatestvére 377 1| unokatestvére járt hozzájuk. A hatalmas termetû, elegáns 378 1| sokszor láttuk befordulni a Csokonai utcába, ahol Jolánék 379 1| ahol Jolánék laktak.~Míg mi a hófúvásos utcán hideg fejjel 380 1| tudtuk, hogy mi történik benn a melegre fûtött szobákban, 381 1| égetett el... Nem tudtuk, hogy a szobában, ahonnan halványan 382 1| ahonnan halványan derengett a függönyön át a rózsaszín 383 1| derengett a függönyön át a rózsaszín ernyõs lámpa fénye, 384 1| lecsukja, és hátrahajtja a fejét annak a valakinek 385 1| hátrahajtja a fejét annak a valakinek a vállára, és 386 1| fejét annak a valakinek a vállára, és finom ajkai, 387 1| Egyszer azután Jolán írt a bátyjának, aki Pesten valahol 388 1| szemekkel, mint Joláné - a legközelebbi vonattal már 389 1| jött is. Nagyon szerette a húgát, otthagyta betegeit 390 1| betegeit és minden dolgát.~A lány pedig, mondta a nagymama 391 1| dolgát.~A lány pedig, mondta a nagymama emelkedett hangon, 392 1| tõled, nem akarod-e elvenni a húgomat, mielõtt elhatározom 393 1| nem foglak rákényszeríteni a házasságra semmilyen eszközökkel. 394 1| pedig azt felelte, hogy nem.~A Jolán bátyja erre szó nélkül 395 1| bátyja erre szó nélkül fogta a kalapját, és elment.~Így 396 1| kalapját, és elment.~Így mondta a nagymama. (Azt hiszem, hogy 397 1| mi történt, azt is mind a nagymamától hallottam.~Otthon 398 1| Otthon pedig behívta az orvos a szobába az apját és az anyját, 399 1| megmondta nekik, hogy úgy áll a dolog. Hogy Jolánnak hat-hét 400 1| ordítozni, hogy rögtön kirúgja a házából a lányát. A Jolán 401 1| rögtön kirúgja a házából a lányát. A Jolán bátyja pedig 402 1| kirúgja a házából a lányát. A Jolán bátyja pedig azt felelte, 403 1| pedig azt felelte, hogy a Jolánt fel fogja vinni Budapestre, 404 1| szólni hozzá. Õ elviszi a lányt, nála lesz, és punktum.~ 405 1| hogy:~- Pofozd fel azt a gazembert, és lõdd le, mint 406 1| lõdd le, mint egy kutyát.~A Jolán bátyja azt felelte:~- 407 1| Kényszeríteni fogjuk - mondta a vén Koltai.~- Nem fogjuk 408 1| fogjuk kényszeríteni - mondta a Jolán bátyja.~- Félsz, te 409 1| gyalázatossá akarod tenni a húgodat - félsz, hogy az 410 1| akarom boldogtalanná tenni a húgomat - felelte egész 411 1| felelte egész nyugodtan a Jolán bátyja.~Az öreg hiába 412 1| beszélt, hiába ordítozott, a fia nem hajlott. És másnap 413 1| Jolán. Ott született meg a gyereke is, és a bátyjával 414 1| született meg a gyereke is, és a bátyjával együtt nevelték, 415 1| történnek! - fejezte be a nagymama az elbeszélést.~ 416 1| kisfiút vezettek ketten a bátyjával. Vidámak voltak, 417 1| sokan utána is fordultak. A mozdulatai éppen olyan simák 418 1| azelõtt. Szürke szemei körül a gyönyörû kék gyûrûk. Melegség 419 1| gyûrûk. Melegség és tûz a szemében.~Amint köszöntem 420 1| A KÁLYHA~A diák begyújtott 421 1| A KÁLYHA~A diák begyújtott a kályhába. 422 1| KÁLYHA~A diák begyújtott a kályhába. Tüzet fogott a 423 1| a kályhába. Tüzet fogott a papír, és azután a fa. Néhány 424 1| fogott a papír, és azután a fa. Néhány perc múlva pedig 425 1| perc múlva pedig dübörgött a kis vasalkotmány.~A lángok 426 1| dübörgött a kis vasalkotmány.~A lángok barátságos, tanyának 427 1| találták sima vasfalait. A diák pedig élesztette, becézte 428 1| pedig élesztette, becézte a lángokat. Szeneket rakott 429 1| lángokat. Szeneket rakott a kályha torkába, s nézte, 430 1| meg az éhes lángnyelvek a nedves, fekete kõdarabokat.~ 431 1| kedves, melegség kedvéért a diák otthon maradt. Egész 432 1| maradt. Egész nap. Ott ült a nagy, zöld bõr karosszékben, 433 1| zöld bõr karosszékben, a kályha mellett, s nézte 434 1| kályha mellett, s nézte a sárga, kék, táncoló lángnyelveket, 435 1| táncoló lángnyelveket, a sápadó-piruló parazsat, 436 1| figyelte, mint hamvad el a gyönge jószág a tûz ölelõ 437 1| hamvad el a gyönge jószág a tûz ölelõ karjai között.~ 438 1| karjai között.~És nézte a lángokat hosszú órákon át. 439 1| egyetemrõl, az utcákról. Még a nagy, fehér fényben úszó 440 1| fényben úszó kávéházakról is, a kék cigarettafüstrõl, amely 441 1| imbolyog az asztalok fölött, a fehér és piros biliárdgolyókról, 442 1| halk csattanással gurulnak a zöld posztón. Sokszor még 443 1| Sokszor még ott is evett a kályha mellett.~Nem tudott 444 1| véletlenül történt, hogy a szobát kivette. Sötét kis 445 1| Már el akart menni, amikor a házmesterné rámutatott a 446 1| a házmesterné rámutatott a kályhára:~- És milyen finom, 447 1| langyos! Pedig vaskályha.~A diák megnézte a vaskályhát. 448 1| vaskályha.~A diák megnézte a vaskályhát. Nagyon szerette 449 1| vaskályhát. Nagyon szerette a meleg szobát, elõször került 450 1| elõször került Pestre. Kivette a szobát.~Többször mondogatta 451 1| mondogatta is napközben, amikor a kályha már munkában állott:~- 452 1| Ez bizderék kályha.~És a kályha még meg is vörösödött 453 1| kályha még meg is vörösödött a dicsérettõl.~Késõbb is 454 1| dicsérettõl.~Késõbb is maradt a diák az õ meleg barátjához. 455 1| olvasott. Közben letette a könyvet, s a szemét félig 456 1| Közben letette a könyvet, s a szemét félig behunyva, szeretettel 457 1| behunyva, szeretettel vizsgálta a kályha vasbordáit, és nézte, 458 1| vasbordáit, és nézte, nézte a kicsiny lángokat. Ha almát 459 1| belõle barátjának is. Rátette a tetejére. A kályha mohón 460 1| is. Rátette a tetejére. A kályha mohón kiszívta belõle 461 1| kályha mohón kiszívta belõle a nedvet, s hálából szagot 462 1| szagot terjesztett szét a szobában.~Egy idõben a diák 463 1| szét a szobában.~Egy idõben a diák kezdett nem járni rendesen 464 1| Nem törõdött többé annyit a kályhával. S ez méltán búslakodott 465 1| S ez méltán búslakodott a mellõzésért - nem is melegített 466 1| mint azelõtt. Néha csak a fenekén pislogott álmosan, 467 1| pislogott álmosan, kelletlenül a hamvasodó parázs. A diák 468 1| kelletlenül a hamvasodó parázs. A diák szórakozottan szította 469 1| szórakozottan szította ilyenkor föl a tüzet, s a lámpavilágnál 470 1| ilyenkor föl a tüzet, s a lámpavilágnál írt soká. 471 1| sóhajtott, s le-föl járt a szobában nyugtalanul. A 472 1| a szobában nyugtalanul. A kályha, amikor ezt látta, 473 1| haragudott. Szánni kezdte a diákot.~A fiú végre odaült 474 1| Szánni kezdte a diákot.~A fiú végre odaült a kályha 475 1| diákot.~A fiú végre odaült a kályha mellé. Gyöngéden 476 1| nyilván, hogy jól meghallhassa a kályha azt, amit ezután 477 1| mondotta rekedten suttogva a diák.~A lángok élénken ugráltak 478 1| rekedten suttogva a diák.~A lángok élénken ugráltak 479 1| vígabban dübörgött benne a tûz.~- A lány, akit szeretek - 480 1| dübörgött benne a tûz.~- A lány, akit szeretek - mondotta 481 1| mondotta tovább lassan a fiú -, ez a lány nagyon 482 1| tovább lassan a fiú -, ez a lány nagyon szép. Az arca 483 1| fehér, puha, bársonyos, a haja fekete, s a szemében 484 1| bársonyos, a haja fekete, s a szemében olyan tüzek égnek, 485 1| melegítenek, sokkal jobban...~A kályha irígykedés nélkül 486 1| irígykedés nélkül hallgatta a diákot, és természetesnek 487 1| természetesnek találta, hogy a lány szemében a tûz fényesebb 488 1| találta, hogy a lány szemében a tûz fényesebb és melegebb, 489 1| és melegebb, mint benne.~A fiú nagyot sóhajtott, fejét 490 1| nagyot sóhajtott, fejét a tenyerei közé fogta, s irígyen 491 1| közé fogta, s irígyen nézte a lángoknak, a színes kis 492 1| irígyen nézte a lángoknak, a színes kis fickóknak táncoló 493 1| suttogott:~- Szeret-e engem ez a lány, ez a tûzszemû lány, 494 1| Szeret-e engem ez a lány, ez a tûzszemû lány, szeret-e, 495 1| lány, szeret-e, szeret-e?~A kályha nem felelt. A lángnyelvek 496 1| szeret-e?~A kályha nem felelt. A lángnyelvek most mint komor 497 1| kérdõjelek nyúltak fölfelé.~De a fiú lelke tele volt édes-keserû 498 1| édes-keserû nagy reménykedésekkel. A szeme szinte kigyúlt a kályha 499 1| A szeme szinte kigyúlt a kályha izzó fényén, a hajszálai 500 1| kigyúlt a kályha izzó fényén, a hajszálai ragyogtak, az


1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4500 | 4501-5000 | 5001-5500 | 5501-6000 | 6001-6303

Best viewed with any browser at 800x600 or 768x1024 on Tablet PC
IntraText® (V89) - Some rights reserved by EuloTech SRL - 1996-2007. Content in this page is licensed under a Creative Commons License